Nógrád. 1974. augusztus (30. évfolyam. 178-203. szám)
1974-08-04 / 181. szám
Ä SÜTŐTEREMBE Fehér köpenyben állunk a sütőteremben. A kemencék előtt emberek fehérben. Elviselhetetlen a hőség. A pékeknek nem! A szakajtókkal teli kocsit Serfőző István irányítja, aztán nekilátnak Nagy Lászlóval és „etetik” a kemencét. — Hány fok lehet? — Lehet, úgy negyvenöt körül. — Nehéz kibimi. — Megszoktuk, bírjuk. — Hány éve pék? — öt éve dolgozom itt — Hogy lett pék? — Egyszerűen. A szomszédom is pék volt Vígh Sándor. Ha találkoztunk, beszélt nekem a szakmáról. Megszerettem, úgy jöttem ide 16 éves koromban. — Hány fok van a kemencében? — Az alsóban 280—300, a felsőben 260 fok. — Hány perc alatt sül meg a kenyér? — A kétkilós 55—60. a háromkilós 70—75 perc alatt — mondja Nagy László, és a lapát után nyúL Négy méter hosszúak a lapátok. Neki, a vetőnek és a kisütőnek. Serfőző Istvánnak is nagyon kell figyelnie. Távolabb, a másik kemencénél Pifkó Béla várja, hogy megkezdődjön a kenyerek kemencébe adása. Sül a kenyér! A pásztói kenyérgyárban Katona István a ..beugró” üzemvezető, aki helyettesit és Bozó János, g sütőipari vállalat termelési osztályvezetője a kalauzunk. Katona István mondja: — A gyár négy éve épült. Két műszakban 24 pék dolgozik. Az árukészítőkkel, a tésztafeldolgozókkal, a kiadókkal, a gépkocsivezetőkkel és a portásokkal együtt 52-en vagyunk az üzemben. A két műszak alatt 80—87 mázsa kenyér, 30—36 ezer darab sütemény és naponta 5—6 mázsa száraz- tészta hagyja el üzemünket. Huszonnyolc körzetet látunk el. Hiába lépünk távolabb a ketnencéktől, s távolodunk — a hőség változatlan. Nem is említjük Széles Miklósnak, aki sütemény dagasztó. és 21 éve jegyezte el magát a szakmával. Forog a gép, keveri a tésztát. Széles int, hogy ráér egy percre, lehet kérdezni. Kérdés — válasz' vagy kétszer ismétlődik, aztán belejön. — Én 1953 szeptemberében lettem pék. Egy évig voltam tanuló, aztán segéd lettem. Pásztói vagyok. A régi kenyérgyár a Rabló nevű kocsma mellett volt. Az első mesterem, aki mellett dolgoztam, Bacsa . István. ö most maszek pék Ságújfalun. Bus István volt a vető. Sokat tanultam tőlük. Kérem, a pékszakmához elsősorban lelkiismeret kell. Én a második helyre teszem az adagolást, mert igen nehéz, precíz munkát igényel. Ha az áru nem üti meg a megfelelő súlyt, akkor baj van. Hétre járok dolgozni, amikor nappalos vagyok. Ritka, hogy nyolc órát dolgozunk. Vagy hatot, vagy tízet, mikor mennyit kell. Ez azért van, mert nem a pék hajtja a tésztát, hanem a tészta hajtja a péket! Bizter san ismeri, ez egy pékmondás. Szocialista brigádban dolgozunk, a brigádvezető én vagyok, a brigád Lenin nevét viseli. Elmondanám a másik öt munkatársam: Széles Mik- lósné (ő a feleségem), Barati Béla és a felesége Barati Bé- láné, és van két fiatal pékünk — semmi panaszom nem lehet rájuk, mert szorgalmasak — Odler Melinda és Molcsány Benedek. Jó pár évvel ezelőtt mi képviseltük a megyét egy országos szellemi vetélkedőn, ahol ötödik helyen végeztünk. Jutalmat is kaptunk, és az oklevelet megnézheti az iroda falán. Most finom süteményt készítek. Három-négy zsák lisztből többezer kifli, zsemle lesz. Egyébként tizenkét féle süteményt csinál a nappali műszak, az éjszakai kilencfélét. A kezdő pékeknek 9—10 forintos az órabére. Az idősebbeknek, mint nekem is például 15.60 óránként. A brigádban nincs olyan ember, akinek 12 forinton alul lenne az órabére, kivéve az asszonyokat. El ne felejtsem: a Lenin brigád zöldkoszorús brigád! Ha a kenyérrel kapcsolatban akar érdeklődni, kérdezze a kenye- resdagasztót. Juhász Istvánt,' Együtt kezdtük a szakmát. Kérdezzük. Juhász Istvánnal a fal mellé húzódunk. — Hol dolgozott a huszonnégy év alatt? — Végigdolgoztam én Szi- rák, Kálló, Nagybátony üzemeit. Régi üzemek voltak, lámpáskemence volt sok helyen, petróleumlámpával. — Megállítják-e a péket; ha rossz a kenyér? — Meg. Mondani kell, hogy miért rossz. — És mit mond a pék? — Ha csírás a búza, raga- sos a liszt, arról nem a pék .ehet. Ellenben hibás a pék, ha nincs meg a sütésidő, vagy a kelésidő. — Mindig pék volt? — Nem. Egyszer elmentem hat hónapra a betonútépítőkhöz. Régen volt. Akkor még kevés volt a pénz. De ott se kerestem többet, így hát visszajöttem, mert a ván- dórélet nekem nem smakkol. Én is brigádban vagyok. Itt az üzemben három brigád van. — összetartanak-e a pékek? — össze. Ha együtt megyünk el, beülünk egy sörre műszak után. Jólesik. Van ugyan szódavíz, dehát... A múltkor is Hatvanban voltunk tapasztalatcserén, közben kirándultunk a Mátrába, — mondja Juhász és odaleo a nagy asztalhoz, amely több méter hosszú, tele van tésztával. Két asszony , késekkel szabdalja a tésztát, s a négyzetdarabokra lekvárt rak. Menekülünk a levegőre. Tűz a nap, csillan a kenyér héja, ahogy a Roburba rakják. — Mióta hordják? — Reggel öttől. — Hány helyre viszik? — Három vonalunk van. Pásztó, Tar, Szőllős. Kisbá- gyon, Sámsonháza, Márkhá- za. Kiviszünk ma vagy húsz mázsát. A hétvégeken erősebb a műszak. Most csak besegítek a rakodásnál, a kihordásnál A „tésztában vagyok” másképpen — mondja Tóth József né és odakiált az udvar falánál ülő fiatalembernek: mehetünk, Józsi 1 Bozó Jánostól kérdezősködünk és lejegyezzük amit mond: — A Nógrád megyei Sütőipari Vállalatnak 17 üzemegysége van. Ezekből naponta ezer mázsa kenyeret, 160 ezer süteményt, 500 darab tortát és 100 kilogramm . teasüteményt szállítanak gépkocsijaink. Pásztón nincst gondunk az utánpótlással mert jó é- hány fiatal van. A már említettek mellett Varga Aranka és Vigh Magdolna nemrégiben szabadult. Hogy sok a maszek pék? A mi két- kilós kenyerünk 7.20. a rá- kóczi-telepi Barják-féle kenyér 10—12.80 forint. Állíthatom, hogy kevés helyen sütnek olyan jó minőségű kenyeret, mint Salgótarjánban. Távozunk. Elkísér a friss kenyér illata. A sütőteremben pedig a kemencék előtt a rekkenő hőségben tovább dolgoznak a pékek... Székács László Köszöntjük a nemzetiségi napot Vm/Wfsrof Politikánk sításának egyik megvaló- Jelentős állomása a népszerűve vált, s az immár nyolcadszor megrendezésre kerülő nógrádi nemzetiségi nap. A megyében augusztus első napjaiban lezajló nemzetiségi rendezvények kulturális jellegük mellett fontos politikai szerepet töltenek be. Jó alkalmat nyújtanak a számvetésre, nemzetiségi politikánk gyakorlati megvalósításának értékelésére. Megyénk nemzetiségi lakossága az alkotmány szellemében él és dolgozik. Az alkotmányban biztosított jogok és kötelességek megvalósulását Kádár János elvtárs, az MSZMP X. kongresszusán találó- 'an fogalmazta meg: „A Hazafias Népfrontmozgalomban részt vesznek hazánk német, délszláv, román és szlovák nemzetiségű dolgozói, társadalmunk egyenjogú tagjaiként, a magyar néppel együtt építik a közös szocialista hazát.” Tapasztalatok igazolják a megállapítás helyességét. Nemzetiségi politikánk kiállja a próbát,' a marxizmus—leninizmus gyakorlati megvalósítását célozza. A nemzetiségek és a magyar lakosság helyzetét megyénkben azok a politikai, gazdasági és kulturális folyamatok határozzák meg, amelyek az utóbbi években végbementek. A nemzetiségi lakosság életkörülményei, jövedelmük növekedése következtében tovább javultak, ezzel együtt emelkedett lakáskultúrájuk, műveltségi színvonaluk. Mindez következménye pártunk helyes politikájának, a magyar nép és a nemzetiségek egyre erősödő kapcsolatának. A tavaly lezajlott nemzetiségi kongresz- szusokon kivétel nélkül megállapították, hogy a nemzetiségi lakosokat mindenütt munkájuk és magatartásuk alapján egyenlő állampolgárként értékelik. Mindez kedvezően befolyásolja a nemzetiségek fejlődését, törvényes jogaik gyakorlását. A nemzetiségiek képviselete az országgyűlésben, a megyei és a helyi tanácsokban, a különböző választott testületekben, ahol a döntéseket hozzák, biztosított. Vezető poszton is ott találjuk őket. A megye 24 nemzetiségi községében 15 párttitkár, 14 tanácselnök, 20 népfrontelnök nemzetiségiA megyében az utóbbi években a nemzetiségi jellegű települések fejlődése meggyorsult. A nemzetiségi községek kommunális, kulturális és egészségügyi ellátása javult. A rétsági járási művelődési központ, a felsőpetényi és lucfalvai óvoda, az alsópetényi orvosi rendelő és lakás, a nő- tincsi törpe vízmű, mind tükrözi a dinamikus fejlődést, amely a nemzetiségi községben végbemegy. Megyénkben a nemzetiségi politika érvényesülésének, a nemzetiségi jogok gyakorlati megvalósulásának egyik fontos területe az anyanyelv ápolása. A nemzetiségi lakosság anyanyelvének ápolását oktatási rendszerünk biztosítja Több községben — Lucfalván, Nézsán, Berkenyén — nemzetiségi óvodai csoportok működnek. Az 1972/73-as oktatási évben a rétsági járásban, amely köztudottan a legnagyobb nemzetiségi járásunk, 41 tanulócsoportban, több mint 900 diák tanulta a szlovák és a német anyanyelvet az általános iskolában. Nemzetiségi nyelven a továbbtanulásuk részben a megyében, részben a megyén kívül biztosított. Ezzel a lehetőséggel kevésbé élnek a megyében élő nemzetiségiek. Az elmúlt években a nemzetiségi községekben lev« párt- és tanácsi szervek erőfeszítéseket tettek a lakosság közművelődési igényeinek kellő színvonalon való kielégítésére. Több községben, például Nóg- rádon a kultúrházat teljesen felújították, más községekben klubkönyvtárat nyitottak. A nemzetiségi könyvtárak könyvállománya központi juttatásokból, és a helyi vásárlásokkal együtt több mint 1000 kötettel gyarapodott az elmúlt két év alatt. A nemzetiségi községekben gazdag kulturális tevékenység folyik. A már hagyományosan megrendezésre kerülő nemzetiségi napok hatására több községben fellendült a népi, nemzetiségi kultúrát ápoló művészeti csoportok tevékenysége. Így a nógrádi, nézsad, legéndi menyecskekórus, a bánki népi együttesek, melyek közül néhány országos hírnévre tett szert. Ma ismét szemtanúi lehetünk mindazoknak az értékes és gazdag hagyományoknak, melyet a nemzetiségi községek művészeti csoportjai, együttesei képviselnek. A megyében élő nemzetiségi lakosság nagyra értékeli elért eredményeinket, és tudatában van annak, hogy mindez pártunk és kormányunk helyes politikájának következménye, amely az mtemeaoMLÜz- rrvus szellemében a marxizmus.—leninél- mus talaján biztosítja a hazánkban élő nemzetiségék teljes egyenjogúságát és együttműködését. Meggyőződésem, hogy a ma megrendezésre kerülő nyolcadik nógrádi nemzetiségi nap tovább erősíti a magyar nép és a nemzetiségiek baráti együttműködését, a nemzetiségi kultúra további fejlesztését. Maratnék István HWF megyei titkár Nógrádi fiatalok külföldön A Szovjetunióba, Kijevbe utazik augusztus 21-én a BRG 32 fiatalja. A KISZ-esek hat napot töltenek a Szovjetunióban. Az írószer Ktsz 30 fős csoportja az NDK-ba készül augusztus 24-én. Az útvonal: Amsfeld—Lipcse—Drezda. Ugyancsak augusztusban Nógrád különböző részeiből 35 fiatal tölt nyolc napot a Jugoszláv tengerparton, Dubrovnikban. Egy másik csoport 39 fővel Romániába indul augusztus 18-án, erdélyi körútra. Megyénk fiataljainak egy másik 35 fős csoportja az NDK- beli Weimarba és Erfurtba utazik. A külföldi utakat az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda Nógrád megyei kirendeltsége készítette elő. Mogyoioszibaft X nagyoromd Egyetértés Tzz 4 kombájnnal 4*5 hektár gabona aratását. tegnap befejezte. A 10 napos kedvező időjárás és jó szervezettség egyéni rekordteljesítméayt is eredményezett. Például Mra- vik István napi 593 mázsa. Majer Lajos 789, Losonci József 555 mázsát teljesített A hektáronkénti átlagtermés meghaladja a 46 mázsát Feladatunk a párttagság politikai képzése Beszélgetés Juhász Sándorral, a pásztói járási pártbizottság első titkárával Az utóbbi napokban egyre több szó esik a pásztói járásban a párttagság politikai képzéséről, különös tekintettel a párt tisztségviselőire. Értekezleteken, testületi üléseken vitatkoznak erről a vezetők, tisztségviselők. A vitáknak, határozatoknak egy a Céljuk: a tömegpropagandamunka javítása, a párttagság politikai képzése. Erről beszélgetett munkatársunk Juhász Sándorral, a pásztói járási pártbizottság első titkárával. __ Mi tette szükségessé, h ogy az utóbbi időben egyre több szó esik a párttagság politikai képzéséről? — Az elmúlt év őszén vizsgáltuk a párttagság eszmeipolitikai nevelésének továbbfejlesztéséről szóló határozatunk végrehajtását Akkor a politikai képzés terén több gondot ismertünk fel. Ilyen például, hogy sokszor indoko- 'atlanul magas a pártonkívü- liek képzése a pártoktatás keretében, ugyanakkor alacsony a párttisztségviselök aránya. Nem kielégítő a nők bevonása a politikai képzésbe. Az alapszervezeteknél elmarad az irányító munka tervszerűsége. Ezek a megállapítások önmagukért beszélnek, s az 1973/74-es pártoktatási évben már ezek figyelembevételével határoztuk meg feladatainkat. Ügy fogalmaznék, hogy ma azért esik több szó a párttagság politikai képzéséről, hogy az előbb elmondottak ne ismétlődjenek meg. — Hogyan értékeli ezek után az elmúlt pártoktatási évet? — Röviden válaszolnék erre a kérdésre. Bár nem sikerült még elérnünk, hogy az alapszervezetek minden párttagra kiterjedő politikai továbbképző tervet készítettek volna, ezért következett be, hogy az elmúlt oktatási évben is még mindig magas, ötvenszázalékos volt a párton- kívüliek aránya. Pedig járásunkban a párttagok huszonhárom százaléka politikai oktatásban még nem részesült. E téren tehát előbbre kell lépnünk. A fejlődés azért ennek ellenére jelentkezett. Az összes tömegpropagandában tízszázalékos volt a párttagok létszámgyarapodása. — Mi tehát a teendő? — Még a tapasztalatokról szólnék, s ebből a teendők is láthatók. Vizsgáltuk például az ipari és mezőgazdasági jellegű alapszervezetek tagjainak politikai képzését. Ez azért is fontos, hiszen a járás párttagságának kétharmadát, ezen belül a fizikai munkások zömét ezekben az alapszervezetekben találjuk. Meg kellett állapítani, hogy az összpárt- tagsághoz viszonyítva csupán 14 százalékuk rendelkezik politikai iskolai végzettséggel. E téren tehát van mit tennünk. Vagy a káderképzés. Az elmúlt évben a beiskolázásnál azt tapasztaltuk néhány alapszervezetnél, hogy a káderképzést teljesen járási feladatnak tekintették. Nem érezték, hogy saját munkájuk érdekében több kezdeményezésre, nagyobb tervszerűségre van szükség, akár bentlakásos, akár az esti egyetemi, vagy a középiskolai beiskolázáshoz. Gond jelentkezett — az eredmények ellenére — a nők politikai továbbképzésében is. Alapszervezeteink nem vették figyelembe a tömeg- propaganda-tanfolyamok nyújtotta lehetőségeket. pedig női párttagjainknak pontosan a fele nem vett részt politikai oktatáson. A teendő ebből is látszik. Külön figyelemmel összegeztük a párttisztségviselők politikai képzését A csúcs- és alapszervezeti vezetőségi tagok, a nagyközségi és a járási pártbizottság összlétszáma meghaladja a háromszázat. Közülük a múlt évben több mint száz fő nem képezte magát. Adott a feladat — Elmondhatjuk, hogy gazdag tapasztalat áÚ a járási pártbizottság rendelkezésére. Ezek alapján hogyan készültek az elkövetkező oktatási évre? — Az alapszervezetek már személyre szólóan meghatározták a párttagok és a hatáskörükbe tartozó káderek politikai beiskoláztatását. Ezt a taggyűlések megerősítették, csakúgy, mint a propagandisták személyét Itt említeném meg, hogy a járás területén eddig több mint százan végezték el az esti egyetemet, a propagandisták túlnyomó többsége közülük kerül ki. A legfontosabbnak a párttagok tudatos irányítását tartottuk a politikai ismeretek gyarapítására. Hatására célszerűbbek lettek a beiskolázások az esti egyetemre, a szakosítóra, a speciális tanfolyamokra és a tömegpropaganda- tanfolyamokra. A párttisztségviselflk képzésére nyele körletet .jelöltünk meg. Art is megszabtuk, hogy hol, melyik körzetben, milyen témákat tárgyaljanak. Pásztón például a pártirányítás, a gazdaságpolitikai, a társadalmi élet és kulturális kérdések tanfolyamait javasoltuk, a többi hét körzetben e tanfolyamok egyikét írtuk elő. Felmérésünk alapján az új oktatási évben a tömegpropa- ganda-tanfolyamokon a párttagok aránya eléri a 75 százalékot. A káderképzésben és a tömegpropaganda-tanfolya- mokon a párttagok aránya együttesen 51 százalék. És, ha már a számoknál tartunk, akkor azt is megemlítem, hogy a káderképzésben a párttagok aránya nyolcvan- három százalék. Az esti középiskolában 47 párttagunk vesz részt. Azt is elértük, hogy a következő oktatási évben valamennyi párttitkárunk részt vesz valamilyen oktatási formán. A párt tisztség- viselőinek pedig nyolcvan százaléka gyarapítja tudását. Befejezésül: úgy ítéljük meg, hogy a korábbi évek tapasztalatait az idén jól hasznosítjuk, s eleget teszünk feladatunknak a párttagság politikai képzése terén is — fejezte be a beszélgetést Juhász Sándor, a pásztói járási pártbizottság első titkára. Somogyvári László NÓGRÁD - 1974. augusztus 4., vasárnap
