Nógrád. 1974. augusztus (30. évfolyam. 178-203. szám)
1974-08-31 / 203. szám
(Jj munkalehetőséget kaptak a leányok, asszonyok Homoki erényén. Táskakészitö üzemet hoztak nemrégen létre a faluban, így Forgács Endréné, Vincze Pálné, Kotroczó Újházi Józsefné, Nagy Károlyné és a többiek itt szerzett keresetükkel is pótolhatják a háztartás költségeit — kulcsár íelv. — A üobroda partján A szerelőkre számíthatnak A .szerelőműhely nem sokat változott az elmúlt évek alatt Egyházasgergéni. A Dob- roda partján épült fel vakolatlanul, ' mintha az építők arra számítottak volna, hogy átmenetileg működtetik. Ez a látszat csupán mert valójában nagy a hivatása. A termelőszövetkezet gépeit teszik üzemképessé benne. Ez nagy dolog, mert olyan, vén géppark, mint az egyházasgergei, kevés van már a megyében. Három új gépünk van. a többi tízévesnél is idősebb. Hozzáértő emberinek kell annak lenni, aki az ilyen, elhasznált gépek felújítására vállalkozik. Vannak még ilyen szerelők. Egyházasgergén most Hakkel Béla a neves mo- torszakértő, és segítőtársai, az öreg Fekete Sándor, a nyugdíjas, acélgyári kovács és Gordos Barna a legfiatalabb szerelő. Hakkel Béla, a műhelyfőnök, a szomszédos Litkéről jár a Dobroda partjára dolgozni. Azt mondta a litkei tsz-töl, az egyházasgergei tsz-hez való átpártolásra: — Egy kis nézeteltérésem volt ott, itt pedig szívesen, fogadtak. Ezt választottam... Derék, barna ember a mű- helyiőmök. ötvenes évjáratú. Lengyelországban egyedülálló a Nowa Huta-i Veteránok Múzeuma. A Krakkó munkáskerületében álló múzeumot, a „V. I. Lenin" Kombinát 650 fémmunkása, egykori, frontharcosok, partizánok és a hitleri haláltáborok foglyainak javaslatára létesítették. Az alapítók szívüknek kedves, hosszú éveken át gondosan megőrzött ereklyéket bocsátottak a múzeum rendelkezésére. A harcos múltról tanúskodó emléktárgyak bemutatják a Lengyelország szabadságáért és függetlenségéért folytatott küzdelmet. A termek gyorsan megteltek a legkülönfélébb kiállítási tárgyaikkal: ezredjelvényekkel, rangjelzésekkel, háborús kitüntetésekkel és parancsokkal , katonák leveleivel és a, koncentrációs táborokból fennmaradt feljegyzésekkel, frontújságokkal, fényképekkel. Fokozatosan teljessé vált a katonai és a partizánfegyverek gyűjteménye. Köztük van egy szovjet harckocsi is, melynek legénysége részt vett Lengyel- ország felszabadításában. Azok közé tartozik, akik a nagyüzemi mezőgazdálkodás kezdetétől a tsz-ben dolgoznak. Ennek az a jelentősége, hogy nincs olyan gépjármű, amelyhez ne értedének. Ger- gén is a nyári munka zavartalanul múlott el- A megviselt kombájn javításra vár az udvaron. De a gépek rendbetételének sorrendje van. Elkészült a két lánctalpas, hogy a szántás. és a tarlóhántás az aratás után rögtön, induljon. Most egy öreg Zetor áll a szerelőműhelyben. Siralmasan néz ki. A műhelyfőnök nem ilyen, borúlátó. — Rendbe tesszük, akkor majd más lesz. Van ebben még élet... Munkatársa, Fekete Sándor, helyesel a műhelyfőnöknek. — Nem állunk olyan jól, hogy lemondjunk az öreg gépekről. Rátette a kezét a szétszedett masina vázára, mintha védeni akarná. Hakkel azt mondta később, amikor az öreg a műhely másik sarkában saorgalmaskodott, hogy szeret Feketével dolgozni, mert szívvel-lélekkel végzi a munkát. Ha kell kovácsol, ha kell reszel — mindenhez ért. így vált lehetővé, hogy Az egyik veterán, aki a Vörös Hadsereg harcosaként a japánok ellen is harcolt, katonaruháját adta át a múzeumnak. , Egy vo#t pilóta gépét a németék a .háború első napján lelőtték. — bátyja a gép propellerét emlékként megőrizte, majd a múzeum rendelkezésére bocsátotta. Ez a két ajándék a második világháború első és utolsó napját jelképezi. A múzeum bemutatja a fasizmus elleni harc minden szakaszát, de különösen szemléletesen ábrázolja a Lenino- tól Berlinig megtett utat. ahol a Vörös Hadsereggel együtt harcoltak a ■ szovjet földön megalakult I, és II. Lengyel Hadsereg katonái is. Kiállítások mesélnek az ellenállási mozgalomról, a különböző frontok egykori katonáiról, a népi hatalom megszilárdulásáról, a reakció elleni harcról. Krakkó környékén a megszállás éveiben több, mint 20 szovjet partizáncsapat működött — a múzeum emléket állított tevékenységüknek. a műhely harmadik dolgozója. Gordos Barna, az aratást követő kisebb javítások után elmehetett az egyik kombájnnal aprpmagot csépelni. Hakkel azt mondta erről. — Kevesen vagyunk, jó bfeosztással kell dolgozni... Szépen, pontosan, folyik a munka Egyházasgergén a szerelőműhelyben. Az aratás után Hakkel egy pár n,ap szabadságot töltött, aztán sietett vissza, mert itt az ősz, kellenek a jó gépek. Fekete Sándor az elmúlt héten volt pihenőn. Esküvőre volt hivatalos Saalmatercsen, arra fordította azt a néhány napot. Azóta már ott van ő is a műhelyben. Időközönként ellátogat a műhelybe a tsz elnöke. Legutóbb a főagronómus volt ott. A vezetők egyetértésben vannak a szerelőkkel. Rajuk mindig számíthatnak. .. B. Gy. KOVÁCS József gépmester a Globus Nyomda rétsági üzemében. Amint a látogatás elején Hopp József üzemvezető-helyettessel megálltunk a zúgó, zakatoló gépcsarnok kellős közepén, hogy önmagáról faggassam, udvariasan hárította el az érdeklődést. — Ne rólam írjon! Van itt egy fiatal, nagyon , jókezű gépmester, inkább vele beszélgessen. Rendes gyerek, már most kitűnő szakember. Am, legyen. Az ember fantáziáját úgyis izgatja: milyen lehet egy már kitűnő szakember, egy alig két éve ^.lakúit üzemben. Kovács József gépe áll. Olajos kezét rongycsomóba törölheti, s elégedetlenül fürkészi a lusta masinát. — Már megint elromlott. Meg kell várni, amíg a t-rnk-s kicserél rajta egy alkatrészt, mert elfolyik a festék, rosszul nyom. és ha nem veszi észre idejében az ember, máris gyártott egy csomó selejtet. így hát vár, és amíg kimegyünk a gépteremből beszélgetünk. Kovács József éppen huszonöt éves. Tényleg fiatal: embernek is, jó szakembernek is. — Innen nem messze, Alsó- petényben lakom, onnan járok be mindennap, hol. motoron. ha meg rossz idő van, szerencsére van kocsim, azon. Bizony, szerencsémre, mert ha nem lenne, kerülgethetném a fél világot, ázhatnék, fázhatnék, ' tölthetném haszontalan várakozással az időmet. Bejárni tőlünk nagyon nehéz. Kiesik a buszvoNowa Huta szent ereklyéi.. T elepulésfe jlesxtés Építkezés, vízhiány Szécsényben Életszínvonal-politikánk célkitűzései megvalósításának egyik alapvető feltétele, hogy lakásépítési feladatainkat országosan és regionálisan milyen ütemben, és minőségben tudjuk megvalósítani. Erről és más infrastrukturális kérdésekről beszélgettünk Földi Lászlóval, a Szécsényi nagyközségi Tanács elnökével. — Szécsényben 6300-an laknak. A lakások száma 1910, tehát egy lakásra 3,2 lakó jut. Érdemes szólni a lakások minőségéről. Ezek 40 százaléka a második világháború előtt épült. Sok megrongálódott közülük, és az évtizedek sem múltak el nyomtalanul fölöttük. Többet szanálni kellett, vagy újjáépíteni. Manapság 35—40 lakásigénylőt tartunk nyilván. Az állami lakást igénylők közül időközben többen átálltak, és , OTP-lakásra fizettek be. Lényegében ma 16 olyan család él Szécsényben, amelynek égető a lakásgondja. Örvendetes volna, ha a jövőben számuk csökkenne és nem növekedne. Állami lakás 1966—70 között 20 épült Szécsényben. A negyedik ötéves tervben 30-at terveztek felépíteni. Nincs is lemaradás, hiszen már tavaly átadták a 29. állami lakást. A lehetőségekkel tehát éltek. Az igények viszont 50—60 állami lakásra terjedtek ki. Mindegyiket nem tudták kielégíteni. Az ötéves terv eddig eltelt részében 106 többszintes OTP- lakás készült el Szécsényben. A tanácselnök reméli, hogy az idén további 20 lakás átadásra kerül. A következő évben 20 boldog lakástulajdonos veheti át a kulcsot. Tovább nyújtózkodni nem tudnak. Vízellátási gondok nehezítik az építési ütem fokozását. Szövetkezeti társasházak is találhatók a nagyközségben. Az ötéves tervben 36 többszintes lakás létesítését tervezték, és ebből 26 már elkészült. örvendetes az ütem a családiház-építési fronton. Időnként telekgondok merülnek fel, hiszen a közművesítés miatt a nagyközség területét nem szeretnék ész- szerűtlenül kiterjeszteni. Inkább a többszintes épületek készítését támogatják, ezáltal is elősegítik a városias külső kialakítását. Minden évben 40 magánlakást hoznak lakható állapotba a tulajdonosok — kevés kivételtől eltekintve OTP-kölcsön segítségévei. Építőanyag-ellátási gondok időnként jelentkeztek, de ezek krónikusnak nem mondhatók. A vízről nagyon sok szó esik Szécsényben. Kevés a jó ivóvíz. Erről mondotta Földi László tanácselnök: ■— Napi 860 köbméter vízre lenne szükségünk. Ezzel szemben július közepén 270 köbméter állt rendelkezésünkre. Aggasztó volt a helyzet. Azóta javult, hiszen manapság 460—500 köbméter víz a napi termelés. Ám a harmadfokú vízkorlátozás továbbra is érvényben van. Mikor várható a helyzet megváltozása? Üj kutak fúrását tervezik. Kedvező esetben jövőre már vizet adnak. Hosszabb távon azonban ez a három kút sem elegendő. Tovább kell keresni tehát a megoldás módját. A szennyvíz elvezetésének megoldása szintén hozzátartozik a városiasodás folyamatához. A gerincvezetéket kiépítették. A többszintes lakások szennyvíz-elvezetése megoldott. Egyelőre mellékcsatornák fektetését nem tervezik. Megfelelő a szennyvíz tisztítása, hiszen 30 százalékos kihasználtsággal üzemel. A nagyközségi utak hossza 28 kilométer. Szilárd burkolattal 75—80 százalékát látták el. Minőségük korántsem kifogástalan. A pormentesített utak 35 százaléka mondható jó minőségűnek. A járdák hossza 40 kilométer. Több utcában csak egy oldalon raktak le járdalapokat. További erőfeszítésekre van szükség, hogy a sár elleni hadjárát sikerre vezessen. A legközelebbi tervek közé tartozik, hogy évente két kilométer járdát építenek. Ehhez társadalmi munka is szükséges, Az egyre szépülő Felszabadulás teret jövőre rendezik. Ha elkészül, igazi városias kép fogadja az errejárót. A növekedés szokásos nehézségeivel küzdenek Szécsényben. Szemmel 'látható, hogy sikerrel. A valós igényeknek és lehetőségeknek megfelelően a negyedik ötéves tervben tovább kell folytatni a városok, járási székhelyek, körzeti központok fejlesztését — hangzott el 1970-ben a megyei pártértekezleten. Ennek szellemében épül-szépül Szécsény. Rozgonyi István Megkülönböztetett módon segítik a húshasznositású állomány növelését A Minisztertanács a mezőgazda- sági és élelmezésügyi miniszter előterjesztése alapján megállapította, liogy a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésének programjáról és az ezzel kapcsolatos feladatokról szóló határozat végrehajtásában az elmúlt ‘évben jelentős eredmények születtek. Meghaladó ütemben növekszik az ország tehénállománya és az árutejtermelés, a tehénállomány növekedésével arányosan fejlődik a vágómarha-termelés. A jövőben fokozottabban ösztönözni kell a szarvasmarha-állomány hasznosítási irányok szerinti szakosodását. Ennek elősegítése érdekében a Minisztertanács határozata kimondta, hogy a nagyüzemekben az eddiginél nagyobb mértékben és ütemben kell növelni a húshasznú állományt. A kedvezőtlen. mezőgazdasági üzemekben a húshasznú tehénállomány növelését és az ezzel összefüggő marhahizlalást megkülönböztetett módon kell elősegíteni. Ennek érdekében a kedvezőtlen termelői adottságú nagyüzemek számára a húshasznú — fejés nélküli — marhatartásra történő áttérés következtében elmaradó tejértékesítés miatt kieső árkiegészítést 1971. január elsejétől a húshasznú marhatartási ágazat termékei (növendék-, ten.yész- és vágómarha) értékesítése utáni árkiegészítés mértékének kétszeresére történő emelésével kell ellensúlyozni. A kedvezőtlen adottságú mező- gazdasági üzemeknek nyújtható, szarvasmarha-tartást elősegítő fejlesztési hozzájárulást a jövő év januárjában induló fejlesztéseknél csak a húshasznosítású szarvasmarha-tartás fejlesztésért szabad felhasználni. Annak a gazdaságnak, amelyik tejtcrmelésrt szakosodik, csak kivételesen indokolt esetben szabad fejlesztési hozzájárulást adni. Azokon a településeken, ahol a hús hasznosítási tehéntartásra való áttéréssel a nagyüzemi tejfelvásárlás megszűnik, a kisüzemi tehéntartás termelési biztonságának fenntartása érdekében a mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszternek gondoskodnia kell a háztáji kisegítő és egyéni gazdaságok által értékesítésre felkínált tej- és borjúfelvásárlásról. A belkereskedelmi, valamint a mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter közösen felelős a lakosság tej- és tejtermék-igényeinek kielégítéséért, álló árualap biztosításáért. Munkásarcok Megszólt üun, megszereltem nalak fő szórásából, s ha az ember magánügyben akar valahová ' menni, kétszer , is meggondolja, mozduljon-e ? A munka az más. Ide jönni kell. Volnánk többen is, ha nem lenne ilyen ros^z a közlekedés. Igaz, i van az üzemnek egy kis busza, régebben hordta is be a dolgozókat, de azután a pestiek leállították: nem lehet. Vajon, miért nem? — Azért én mégis idejárok, nagyon megszerettem ezt a szakmát. Kovács József élete is ha- soálóképpen alakult, mint a többi környékbelié. Volt már szakmájuk, távoli munkahelyeken dolgoztak, de amikor tudomást szereztek arról, hogy a közelben új gyárak, üzemek alakulnak, visszajöttek. Nem a szivük húzta visz- sza őket, mint ahogy régebben szokás volt szépen, hangzatosán leírni: nagyon is konkrét, reális tényezők váltották ki elhatározásukat. Több időt tölteni hasznosabban, tanulni, művelődni, rendezettebben élni. Kovács József mechanikai műszerész volt Vácott, az Egyesült Izzó ottani gyáregységében. Aztán egyszer a buszon — van-e hatékonyabb hírközlés a naponta együtt utazók tömegénél? — fél füllel hallotta: Rétságon valami nyomdaszerűséget akarnak építeni. A műszerész fantáziáját izgatta az új hír’. Utána járt, meggyőződni, igaz-e? — Az volt. Elbeszélgettem itt egy-két emberrel, akik az üzemet szervezték és elhatároztam, ide jövök dolgozni. Rögtön el is küldtek Pestre, a Globus Nyomdába, tanulni. Két évig voltam fent, és csak üzemindulásra jöttem vissza. Olyan jól megtanulta új szakmáját, annak minden fogását, hogy még a pestiek — régi nyomdászemberek is — megveregették a vállát. Gépmester lett Rétságon. Nagyon jó, megtisztelő beosztás. De ő nem elégedett meg ismereteivel: nyomdaipari technikumba jár. Emelt szintű képzéssel egy év alatt végezte el az első, második évet, és jövőre végez a harmadik, negyedikkel is. — Még sok elméleti, gyakorlati tudásra van szükségem, hiszen ilyen rövid idő alatt nem mondhatom nyugodt lelkiismerettel, hogy nyomdász vagyok. Hiszen, rengeteg a két szakma közötti különbség. Itt vizuálisabb dolgokat is kell csinálni; festékszíneket kikeverni, beállítani, próbát végezni, hiszen ezen is áll, vagy bukik a termelés. Kovács József gépén nem fut le selejt, és ezt el is ismerik: jól keres, megtalálta itt a számítását. — Ezért is szeretnék itt maradni. Különben sem vagyok vándormadár-fajta: ahol megszoktam, amit megszerettem, onnan nem megyek el egykönnyen. Meg most már majdnem otthon is vagyok, közel a családhoz. Háromhónapos kislányom van; a feleségem az alsópetényi UNITAS fonalfeldolgozóban vállait munkát, rendezetten, jól élünk. A szemüveges, szimpatikus fiatalember KISZ-vezetőségi tag is. A pártszervezettel együtt neki is nagy érdeme volt a kommunista műszakok megszervezésében. — Az így befolyt összegből tavaly magnót vettünk, idén sportfelszereléseket. Huszonötén vagyunk a szervezetben, lennénk többen is, csak hát a bejárás, a hazautazás.... Igen, vannak még gondjai az üzemnek is, Kovács Józsefnek is. — Vajon végzett már a munkával a tmk-s? — nézett órájára, amikor valaki kiszólt érte. — Jós-ka! Gyere, próbáld ki a gépedet! A GÉPMESTER elbúcsúzott. A hibát kijavították és közben választ kaptunk arra a kérdésre: milyen is egy jó szakember, egy alig két éve alakult üzemben? Hát, ilyen. . . Karácsony György NOGRÁD - 1974. augusztus 31., szombat
