Nógrád. 1974. augusztus (30. évfolyam. 178-203. szám)

1974-08-28 / 200. szám

/ Ciprusi összefogtad Húst Waidheim Athénban tárgyai \ Gerillaa'aku’atok szerveződnek a szigeten Wa'^ítm ENSZ-főtitkár Ciprus problémája változatlanul a nemzetközi közvéle­mény figyelmének középpontjában áll. Képünkön: Glafkosz Kleridesz, a szigetország ügyvezető elnöke sajtóértekezletet tart Nicosiában kedden deielölt Athénban K .varas megbeszélést folyta­ta tt Karamanlisz görög mi­niszterelnökkel, majd a görög fővárosból Londonba utazott. Korábban Ankarában tárgyalt t.s Athénbe érkezésekor új- <• i gír ók előtt kijelentette, hogy a török kormány föld­rajzilag föderatív, de politi­kailag független Ciprust kí­ván létrehozni. A világszer­vezet vezetője a Ciprussal kapcsolatos, három országra kiterjedt tárgyalókörútja vé­gén hangsúlyozta, hogy vala­mennyi érintett fél késznek mutatkozott a tárgyalásos rendezésre. Reményét fejezte ki, hogy a fgetországban nem kezdődik gérillaháború. Tolmácsolta a török kormánynak azt a dön- 1 és ét is, hogy a keddi nap fo­lyamán hivatalos nyilatkoza­tot tesz közzé a tárgyalásos rendezéssel kapcsolatos szov­jet javaslatról. Minies jugoszláv külügymi­niszter kedden Belgrádiból Ni­cosiába utazott, hogy a cipru­si vezetőknek átadja Tito ál­lamfő személyes üzenetét. A görög lapok keddi jelen­tése szerint valmennyi görög katonatisztet, aki részt vett a Makariosz ciprusi elnök eltá­volítását oélzó július 15-i puccsban, egy héten belül le­váltják. A helyükre kerülő görög tisztek — megbízható athéni források szerint — már meg is érkeztek Ciprus­ra. * Az amerikai külügyminisz­térium hétfőn „előzetesen ál­lást foglalt” a ciprusi kérdés tárgyalásos rendezésének mó­dozataival kapcsolatban. Ro­bert Anderson külügyi szóvi­vő kijelentette, hogy amerikai értékelés szerint „nem lenne hasznos egy újabb fórum lét­rehozása” — ugyanakkor — fűzte hozzá — minden olyan javaslatot tanulmányozunk, amelynek célja a tárgyalási folyamat előmozdítása — fél­tévé. hogy az érintett felek valamennyien elfogadhatónak találják az adott javaslatot.” ★ Zénón Rosszideez Ciprus ENSZ-nagy köve te Waldheim főtitkárhoz hétfőn elküldött levelében rámutatott: Ciprus a török invázió kezdete óta mintegy 350 millió angol font értékű gazdasági kárt szen­vedett és az ország egész gazdasági élete összeomlott. Gyakorlatilag a teljes mun­kaerő-állomány foglalkoztatá­sa megszűnt és naponta két­millió fontnyi termelés esik ki. Mindezen felül a ciprusi görögök mintegy negyven szá­zaléka — több mint 200 ezer ember — kénytelen volt el­hagyni hajlékát — hangsú­lyozza a levél. + Edward Kennedy demokra­ta párti szenátor hétfői nyilat­kozatában újból felszólította a washingtoni kormányt, hogy szüntesse be a katonai segély folyósítását Törökországnak. Kennedy bírálta az Egyesült Államok ciprusi politikáját és érthetetlennek mondotta, miért nem állították le máris a Törökországba irányuló ka­tonai jellegű szállításokat. ★ Nicosiái politikai források szerint a ciprusi görögök ge­rillaalakulatok toborzását kezdték meg a szigeten levő két brit támaszpontra mene­kült több ezer görög körében. A ciprusi felszabadító hadse­regnek nevezett szervezet fel­adata a török hadsereg egy­ségeinek zaklatása lenne. A brit támaszpontok Őrsége az elmúlt három nap során foko­zott ellenőrzésnek vetették alá a támaszpontokra érkező gépkocsikat és eddig negyven­nél több lőfegyvert kobozott el. A brit hatóságok attól tar­tanak, hogy a megalakuló fegyveres csoportok a támasz­pontokról kiindulva akarják végrehajtani akcióikat, mert abban bíznak, hogy a török egységek nem mernek meg­torló intézkedéseket tenni a brit katonák ellenőrzése alatt álló körzetekben. (MTI) Portugália formálisan is elismerte BissaU'CSusneát Kis Csaba az MTI tudósí­tója jelenti: Kedden valamennyi reggeli portugál lap első oldalon ha­talmas címekkel közli, hogy Algírban aláírták a megálla­podást Bissau-Guinea Köz­társaság formális elismerésé­ről. A megállapodás szep­tember 10-én lép hatályba, a megfelelő ratifikálási eljárás után. Portugália folyamatosan kivonja csapatait, s az utolsó portugál katona októberben Hagyja el a független köatár- sasiág területét. A lapok fényképes tudósí­tásokban számolnak be az aláírásról. Mario Soares kül­ügyminiszter. aki még hétfőn éjjel visszatért Lisszabonba kijelentette újságíróknak, hogy Portugália történetében a Bissau-Guinea Köztársa­ság elismerésével súlyos és szóm árú fejezet zárult le, de egyúttal új fejezetet is nyitot­ták, amelyben véghezvisz: k a gyarmati rendszer felszá­molását. A lisszaboni repülőtérre — a portugál légitársaság al­kalmazottainak részleges sztrájkja ellenére — folyama­tosan érkeznek azok a kato­nai és polgári szállító repü­lőgépek, aínelyek a Bissau- Guinea területéről kivont por­tugál katonákat hozzák vissza a fővárosba. A portugál közvélemény megelégedéssel fogadta a megállapodás hírét és különö­tikai és nyolcéves fegyveres harc eredménye. Amilcar Cabral, a bissau-guineai nép és a Zöldfoki-szigetek népének kimagasló vezetője — aki orgyilkos áldozata lett, 1956. szeptemberében alakí­totta meg — alig néhány közvetlen munkatársával, elvbarátjával — a független­ségi pártot, a PIGC-t, amely a portugál hatóságok terror­ja következtében nem mű­ködhetett szabadon. Az úgy­nevezett pidjiguiti mészárlás után — 1959. augusztus 3-án, a portugál csapatok tüzet nyitottak a sztrájkoló mun­kásokra — a párt a politikai narc kiszélesítésébe^ fogott, rövidesen tízezrekre terjedt ki politikai befolyása. A PAIGC „számos támogatóra talált a gyarmaton kívül is és .a többi között a szocialista országok segítségével több alkalommal hallathatta hang­ját nemzetközi fórumokon”, majd amikor a fasiszta por­tugál rezsim véres terrorhoz folyamodott, megindította a fegyveres harcot is. yip A nyolcéves háború erod­pSS menyeként az ország terüle­l .'K. 'TI lének kétharmadát már fel­szabadították. Bissau-Gui- ®en örül annak, hogy a kato- nea Köztársaság a múlt év mai erők kivonása már folya- szeptemberében kinyilvání­matban van. tóttá függetlenségét. A fia­Bissau-Guinea független- köztársaságot már a por- ségének Portugália által itugáliai fordulat előtt számos történt formális elismerése állam ismerte el, az elsők csaknem kétévtizedes poli- között a szocialista országok, amelyekkel intenzív kapcso- 7 ~ r latot tart fenn a fiatal afrikai NOGRAD — 1974. augusztus 28., szerda | «nam. Piaóig (2) harc háttere Kínában ! Konfueiu»*fó1 Lin A hatalmi A Kínai Kommunista Párt X. kongresszusa után, az or­szág militarizálásának új je­lenségeként, rendkívüli mé­reteket öltött a népi milícia szervezése, különösen a váro­sokban. A militarizálás kime­ríti Kína amúgy is korláto­zott erőforrásait. A közvetlen katonai kiadások az 1973. évi költségvetésnek több mint 40 százalékát emésztették fel. rossz vágányon ..: Ennek a gazdaságpolitiká­nak káros következményei vannak a kínai társadalom gazdasági alapjára. A szocia­lista alap deformációjának sa­játossága Kínában, hogy nem vetik el a tulajdon állami és szövetkezeti formáit, de azo­kat úgy használják fel, hogy ellentétbe kerülnek a szocia­lista építés alapvető törvény- szerűségeivel. Elvetik a tudo­mányosan megalapozott ter­vezést, eltérnek a munka sze­rinti elosztás elveitől, kizár­ják a dolgozók képviseleti szerveit a gazdaság ellenőrzé­séből, nem törődnek a dolgo­zók szükségleteinek kielégí­tésével, a szocializmus anya­gi-technikai bázisának meg­teremtésével. A maoista vezetés külpoliti­kájában is rossz vágányra tért. A kínai külpolitika fő célja biztosítani a külső feltétele­ket ahhoz, hogy a maoizmus megerősítése osztatlan ural­mát az országon belül, és fo­kozott ütemben fejlessze szu­perhatalommá Kínát. A kinai vezetők arra számítanak, hogy az ilyen törekvések és a reális lehetőségek között tátongó sza­kadékot azzal hidalják át, hogy a két világrendszer el­lentmondásaira építenek, igye­keznek saját érdekük szolgá­latába állítani a „harmadik világ” országait, és szövetsé­geseket találni a tőkésvilág­ban. Ennek legszembetűnőbb jele az a tézis, amelyet Csou En-laj, a Kínai Kommunista Párt X. kongresszusán hirde­tett meg, mely szerint „a for­radalmi országoknak (vagyis Kínának) kompromisszumot kell kötniük az imperialista országokkal”. Ez lényegében azt jelenti, hogy a maoisták igyekeznek „elméletileg meg­alapozni” az imperialistaelle- nességtől a szovjetellenesség fe­lé tett újabb lépéseiket. A Kínai Népköztársaság ma arra tö­rekszik, hogy szovjetellenes, szocialistaellenes alapon kö­zeledjen az imperialista or­szágokhoz. Az amerikai im­perializmust már nem neve­zik Kínában (mint még a Kí­nai Kommunista Párt IX. kongresszusán tették) „a vi­lág népei leggonoszabb ellen­ségének”, amelytől Kína „éle­sen elhatárolja magát”. Az amerikai imperializmust a X. kongresszus dokumentumai­ban már úgy ábrázolják, mint „mindinkább^ hanyatló” ellen­séget, amely kevésbé veszé­lyes, mint 'az „első számú el­lenség, a szociál-imperializ- mus”. TERÜLETI KÖVETELÉSEK A maoisták szovjetellenes próbálkozásai sokrétűek. Kü­lönleges helyet kap ebben a területi követelések szüntelen napirenden tartása. A kína; vezetők másfél millió négy­zetméternyi területet követel­nek a Szovjetuniótól, és nem mondanak le annexiós törek­véseikről a Mongol Népköz- társasággal kapcsolatban sem. A Szovjetunió még 1972- ben kijelentette, hogy Kínával vaió kapcsolatait kész a békés egymás mellett élés elvére alapozni, ha ennél többet nem tart lehetségesnek a Kínai Népköztársaság vezetősége. E készség megerősítésére a szov­jet kormány több konkrét Ja­vaslatot is tett, a kínai veze­tés azonban elvetette vala­mennyi szovjet javaslatot, vi­szont egyetlen pozitív kezde­ményezést sem tett. Legutóbb is a Szovjetunió volt az, amely hozzájárult, hogy amikor a 3zovjet—kínai határ mentén húzódó Kazakevicsev vízi út el­apadt a kínai hajók átmenő forgalomra használhassák a Habarovszk melletti szovjet belső vizeket. KÍNA CÉLJAI Hasonlóan nyilvánul meg a kínai vezetés az európai eny­hülés tekintetében is. A kínai vezetők európai politikájá­nak az a célja, hogy akadá­lyokat gördítsen az európai biztonsági rendszer létrehozá­sa elé. A kínai vezetés olyan erőt szeretne látni Nyugat- Európában, amely politikai és katonai nyomást gyakorol a Szovjetunióra, illetve a többi szocialista országra, Kína cél­ja — ahogy erfe Csou En-laj nyugat-európai államférfiak­kal folytatott beszélgetései során nyíltan rávilágított — az, nogy ösztönözze az „egye­sült független Európa” kiala­kulását annak érdekében, hogy „ezen országok ereje a Szovjetuniót visszafogó ténye­zővé váljék Nyugaton”. A kínai vezetők szavaikkal azt a látszatot szeretnék kel­teni, mintha a nyugat-európai államokat védelmeznék a „két szuperhatalommal” szemben, valójában csupán a Szovjet­uniót támadják, azt állítva, hogy a Szovjetunió „veszé­lyezteti” Nyugat-Európát. Egy­idejűleg azon munkálkodnak, hogy fenntartsák az amerikai katonai jelenlétet az európai földrészen. A maoisták nem takargatják azt a törekvésü­ket, hogy felhasználják a NA- TO-t és a Közös Piac reakciós köreit az európai feszültség fenntartására. Síkraszállnak azért, hogy a nyugat-európai országokban az integrációs fo­lyamatok ne csupán a gazda­ságra terjedjenek ki, ha­nem a politikai és különösen a katonai szférára is. A MAOISTA POLITIKA Az európai kontinensen el­ért pozitív változások diszk- reditálására irányuló fárad­hatatlan maoista propaganda azt bizonyítja, hogy az eny­hülés „ideiglenes, felszíni, il­luzórikus jelenség”. Amikor kínai hivatalos személyisé­gek és nyugat-európai orszá­gok politikusai találkoztak — mint a La Libre Belgique belga napilap megjegyezte —, az utóbbiak felfigyeltek arra, hogy a „kínaiak milyen áll­hatatosan hangsúlyozták a feszültség csökkenésének fe­lületi jellegét és helyeselték Európának az egyesülésre irá­nyuló erőfeszítéseit”. Ez a maoista politika tük­röződik az európai biztonság és együttműködés iránt tanú­sított kínai magatartásban is. Kezdetben a kínai vezetők mindent megtettek, hogy meg­akadályozzák a biztonsági Andrej Grecsko marsallnak, a Szovjetunió honvédelmi mi­niszterének, az SZKP Politi­kai Bizottsága tagjának veze­tésével kedden Prágába érke­zett a Szlovák Nemzeti Fel­kelés harmincadik évforduló­ja alkalmából rendezendő ün­nepségsorozaton részt vevő szovjet küldöttség. A delegá­ció tagjai között van Tyiho- nov Kiszeljov, az SZKP Köz­konferencia összehívását. A kínai ENSZ-delegáció veze­tője 1973-ban a konferenciát „az európai bizonytalanság” értekezletének nevezte. Most, amikor már az euró­pai értekezlet második szaka­sza folyik, a kínai vezetők igyekeznek meghamisítani a konferencia célját és mene­tét. Hasonló törekvéseket fe­jez ki az európai csapat- csökkentési tárgyalásokkal kapcsolatos véleményük is. A kínai propaganda, meghami­sítva a szocialista országok javaslatainak lényegét, úgy próbálja beállítani, mintha az európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentése káro­kat okozna a nyugat-európai országoknak, amelyek „nem rendelkeznek elegendő védel­mi potenciállal”. A KKP X. kongresszusa és az azt követő események ta­núsága szerint a maoisták te­hát taktikát változtatva, a je­lenlegi körülményekhez való alkalmazkodásra törekedve, nem mondanak le a hegemón célokat követő soviniszta po­litikájukról. Éppen ezért rá kell világítani a kínai vezetés politikája által okozott kárra, amely vezetés a Szovjetuniót az „első számú ellenségnek” kiáltotta ki, amely fokozza a katonai előkészületeket és a Kína elleni szovjet * támadás veszélyéről terjeszt hazug ál­lításokat. Mao Ce-tung és környezete figyelmen kívül hagyták a Szovjetunió konst­ruktív kezdeményezéseit, amelyek a szovjet—kínai kap­csolatok normalizálására irá­nyultak. Ugyanakkor Peking aktív diplomáciai játékot foly­tat az imperialista államok­kal, felajánlja azoknak a part­ner szerepét és minden mó­don törekszik a Szovjetunió­val és a többi szocialista or­szágok többségével fennálló kapcsolataik fejlesztésének megakadályozására. Ez az' irányvonal logikai kö­vetkezményeképpen a nem­zetközi feszültség enyhülése legengesztelhetetlenebb ellen­ségeinek táborába vitte a maoistákat. A Szovjetunió és a szocia­lista közösség többi országai ennek ellenére változatlanul síkraszállnak a ' Kínával való kapcsolatok normalizálása mellett, s üdvözölni fogják, ha a Kínai Népköztársaság a nemzetközi helyzet javulá­sával kapcsolatos folyamat­ban való részvétel útjára lép és elősegíti a haladó és béke- szerető erők közös ügyét. Ideo­lógiai harcunk egyik célja az, hogy pozitív irányban gyako­roljunk hatást a KNK politi­kájára. ponti Bizottságának tagja, a Belorusz SZSZK miniszterta­nácsának elnöke és Kirill Moszkalenko marsall, a hon­védelmi miniszter helyettese, az SZKP Központi Bizottsá­gának tagja. A szovjet vendé­geket a repülőtéren Vasil El­lák, a CSKP KB Elnölíségé- nek tagja, a központi bizott­ság titkára, valamint a párt- és állami élet több más kép­viselője üdvözölte. (MTI) A nógrádi Kereskedelmi Napok alkalmával a Nógrád megyei Vendéglátó Vállalat ételrecept-pályázatot hirdet. Értékes díiak 1 I. dij 3000 Ft. A pályázati kiirás beszerezhető a vállalat éttermeiben és központjában. (Salgótarján, Kossuth L. út 4—6. sz.) Beküldési határidő: 1974. szeptember 10. VEGYEN RÉSZT ÖN IS! Grecsko Prágában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents