Nógrád. 1974. augusztus (30. évfolyam. 178-203. szám)

1974-08-27 / 199. szám

*

Az Üvegipari Művek salgótarjáni síküveggyárában ízléses tányérok, étkészletek is készülnek. Szakács Andrásné, Nagy Péterné és a többiek dekoratív mintákkal teszik tetszetősebbé az üvegféleségeket — kulcsár —

Üzemgazdász-szociológus

Őszintén elmondtam...

A TOT, a SZÖVOSZ és az OKISZ tanácsadó és érdek- képviseleti munkáját segíti az Országos Szövetkezeti Kutató Intézet. Az intézetben főleg szociológusok dolgoznak, akik az egész országra kiterjesztve végzik munkájukat. Az intézetnek kettős célja van: tanácsadás és érdekképviselet, amely a törvények, rendeletek előkészítő véleményezésében nyilvánul meg.

A szociológia — bár viszonylag — rövid múltra tekint vissza, századunk nélkülözhetetlen tudománya. A szociológia analizál, összegez, tendenciákat határoz meg. Beszélgetést folytattunk Juhász Péter szociológussal, aki csoportjával széles körű felmérést végzett Szécsényben.

— A szociológiai kutatásoknak két fajtája ismeretes. Amikor egy-egy területet vizsgálunk, és a vizsgált területre vonunk le végső következtetéseket. A másik, amikor több területet vizsgálunk, az eredményeket összevetjük, és általánosítunk — kezdi a beszélgetést Juhász Péter.

— Miért éppen Szécsény- re esett a választásuk?

— Szécsényben a többi szövetkezetekhez viszonyítva kezdettől fogva jobban érvényesült az egyéni, helyi elképzelés megvalósítása, kevésbé hatottak a külső tényezők. AII. Rákóczi Ferenc Szövetkezet a jók közé tartozott. Egyik napról a másikra csődbe jutottak. Érdekelt, hogy ebben milyen tényezők játszottak közre. Aztán az sem közömbös, hogy miként áll lábra és ebben milyen erők dominálnak. Ezenkívül több járulékos tényező is Szécsény mellett szólt. Ezek: a községnek'nem egyedüli gazdasági szerve a termelőszövetkezet, Szécsény valamikor mezőváros volt, és most is erősen az urbanizáció útját járja.

— Milyen módszerekkel végezték a felmérést?

— Az első lépés az előkészítést jelentette. Egy évig dolgoztam a szövetkezetnél, mint üzemgazdász. Ilyenkor az ember nyitott szemmel jár, mindent megfigyel, összegyűjti a tapasztalatokat, feltérképezi magának az adott területei.

— A szövetkezetben tudták, hogy az üzemgazdász mögött egy szociológus húzódik meg?

— Volt, aki tudta, de azok sem vették komolyan. Egyszerűen nem hitték el. Ez az időszak a hitelesség szempontjából fontos. Az ember kapcsolatokat alakit ki és csoportokat figyel meg abban a közegben, amelyről felmérést készít majd.

— Ezután következett a „felfedés”, amikor az üzemgazdász szociológussá lépett elő. Milyen munka következett ekkor?

— Soha nem rejtőztem az üzemgazdász álarca mögé. Mindig' őszintén elmondtam az embereknek, hogy mire készülök. Munkám kérdőíves interjúsorozattal folytatódott. Hatvan embert kérdettünk meg. Hasonló kérdőíveket osztottunk szét az ország más termelőszövetkezeteiben, hogy legyen összehasonlítási alapunk. A harmadik fázisban magnós interjúkat készítettünk. Felmértük a családok életforma-változásait, érték* rendszerüket, kiváncsiak voltunk, hogy a ' magánéletükbe miként ágyazódott be a szövetkezet problémája. Ezek a mélyinterjúk annyival előnyösebbek a kérdőíves felméréseknél, hogy látjuk egy-egy probléma hol helyezkedik el a család életében. Ezeket az anyagokat szigorúan titkosan kezeljük, nem bocsátjuk senki rendelkezésére.

— Hogyan hasznosították a

felmérés eredményeit ? '

— Több felmérés eredményét összevetve, országos mozgásokat tudunk körülhatárolni, tendenciákat meghatározni. Ezenkívül fontos nemzetközi jelentősége is van az anyagunknak. Pontos felméréseink vannak arról, hogy napjainkban a falu gazdasági, társadalmi élete hogyan változott meg. Milyen átalakuláson ment keresztül az emberek gondolkodásmódja, életvitele. Jövőre Amerikában veszek részt egy tanácskozáson, ahol az eddigi felméréseimet hasznosítani tudom, és minden valószínűség szerint a felmérések birtokában a nyugati országokkal is sikerül majd megláttatni azt a jelentős változást, amely országunkban, az emberi fejekben az elmúlt időszakban lejátszódott — fejezte be szavait az üzemgazdász-szociológus.

Sz. F.

AU amigazgatás

Lj címeket adományoztak

Az idén — első ízben — a Minisztertanács rendelete

alapján főtanácsosi és tanácsosi címeket adományoztak. Nógrádban a közelmúltban Hoffér István, a megyei tanács elnöke négy tanácsi dolgozónak adományozta a fenti címeket. Megyei főtanácsos lett Forgó Imre, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának helyettes vezetője, valamint Romasz Adolf, a megyei tanács tervosztályának helyettes vezetője. Megyei tanácsosi címet kapott C. Becker Judit, a megyei tanács tervosztályának főmérnöke, és Smetana Aladár, a megyei tanács egészségügyi osztályának főgyógyszerésze.

Nem is igaz aiz a népi szólás: kutya meleg van.

Annál is melegebb az idő.

Perzsel a nap, szemet saj- dítóan tiszta az ég; és a föld, is csak ontja, csak ontja magából a forróságot.

— Lassan mi is felforrunk — torölgeti magáról az izzadtságot Maksó András, brigádvezető a vizslási hegy aljában. Négy társa helyben- hagyólag bólint rá.

— Nehéz idők járnak mostanában az útépítőkre...

— Bizony, azok. Még egy jó hónappal ezelőtt is jólesett mozogni, mert foga volt a hajnali szélnek, most meg csak isszuk a vizet, tö- rölgetjük magunkat és nézünk felfelé, hátha borulna már egy cseppet az ég.

— De eszébe sincsen — folytatja tovább a gondolatot Kanyó István —, ez az út meg úgy ideszívja a meleget, hogy csak no. Olvad a szurok is; képzelje el, milyen lehet ebben a kánikulában dolgozni.

Van fogalmam róla, s tudom: Maksó András, kilenctagú brigádja nem könnyen keresi a kenyeret. És mégis, az utas, aki az autóbusz ablakából kitekint, nap mint nap itt látja őket a Éagyva- pálfalváról Vizslásra 'vezető úton. Illetve, a kilencből csak ötüket. mert a többiek, most fenn a Mátrában, Szuha környékén dolgoznak.

— Ott már végére járnak a munkának, kellett- egy kis

Határozatok az alapszervezeli»en

Pártszer vésés — pártirányítás

TEKINTÉLYES mennyiségű témát tárgyal meg egy fél év vagy egy év során egy-egy pártszervezet. De ha azt nézzük, hány kérdésben hoz határozatot, akkor már jóval kisebb számot kapunk. Különösen vonatkozik ez a taggyűlésekre. A beszámoló következtetései, a hozzászólók észrevételei viszonylag kevés alkalommal formálódnak olyan döntéssé, amely világos munkaprogramot adna az alapszervezet kommunistáinak.

Távolról sem formális kérdés az, hogy születnek-e határozatok az aliapszervezeti taggyűléseken. Szorosan összefügg ez pártéletünk, mozgalmi életünk egyik gyengeségével. Nevezetesen azzal, hogy erősebbek vagyunk a helyzet elemzésében és értékelésében, mint a következtetések gyakorlati érvényre juttatásában, az elhatározások valóra váltásáén, vagyis a cselekvésben.

Előtérben álló törekvésünk, hogy fokozzuk a párttagok politikai-társadalmi aktivitását, erősítsük a kommunisták cselekvési egységét. E törekvés sikere elsősorban az alapszervezeteken múlik. Ott pedig nem kis részben azon, hogy meg tudják-e határozni a konkrét mindennapi cselekvés gyakorlati feladatait, a politikai tevékenység közvetlen, időszerű céljait és módjait. Azaz: olyan határozattá tud- játék-e formálni a konkrét mindennapi cselekvés gyakorlati feladatait, a politikai tevékenység közvetlen, időszerű céljait és módjait. Azaz:, olyan határozattá tudják-e formálni a felsőbb pártszervek és önmaguk elgondolásait, amely utat és irányt szab a párttagok tevékenységének.

E megfogalmazás is jelzi talán, hogy nem a határozatok száma a legfontosabb. Dőreség lenne úgy vélekedni, hogy minél több határozatot hoz egy alapszervezet, annál jobban dolgozik és fordítva: minél kevesebbet, annál rosszabbul. Miként az élet legtöbb területén, a mennyiségi szemlélet itt sem visz előbbre.

Ebben a kérdésben is két véglet zátonyai fenyegetnek: az egyik a tartalmatlan általánosságoké, a másik az apró részletekben elvesző praktáeizmusé. Jelenleg az első tűnik veszélyesebbnek, illetve gyakoribbnak. Ez kínálja ugyanis a kényelmesebb utat. Hiszen ilyenkor a vezetőségnek nincs más dolga, mint lemásolni néhány megállapítást az irányító pártszervek határozataiból, s- máris kész a szépen csengő „saját” döntés.

Az az irányító pártszerv, melynek hatáskörébe több tucat vagy éppen több száz alap- szervezet tartozik, munkája jellegénél fogva nem bocsátkozhat részletekbe határozataiban. Ha ezt tenné, korlátozná, vagy éppen lehetetlenné tenné a helyi öntevékenységet, értékes erőforrástól fosztva meg ezáltal a pártot, a társadalmat. Helyileg azonban éppen az ilyen részletek a legfontosabbak. Mit sem ér, ha egy alapszervezeti határozat olyan megállapításokra szorítkozik, mint hogy „erőteljesen fejleszteni kell a munkaszervezést”, vagy „fokozni kell a fiatalok hazafias és internacionalista nevelését”. A helyi határozatoknak azt kell megjelölnie, hogy az ilyen célokat ott és akkor hogyan, milyen eszközökkel akarja a pártszervezet elérni,

konkrétan melyik területre összpontosít.la erőfeszítéseit a kommunista kollektíva, s mi a teendőjük ebben az egyes párttagoknak, figyelembe véve munkahelyüket, társadalmi megbízatásai kát.

Természetesen ezt nem szabad egyoldalúan értelmezni. Különben a másik zátonyra futunk: a határozat csupán napi operatív feladatokat tartalmaz, egyszeri szervezési teendőket, ami ugyancsak nem szolgálhat egy átfogó, hosszú távú cselekvés alapjául. Konkrét ugyan a döntés, de csak a felszínt érinti, a pillanatnak szól, s ez a politikai irányítás munkájában édeskevés.

Közhelyként hatna, ha most tételesen, netán pontokba szedve akarnánk megfogalmazni a jó alapszervezeti határozat ismérveit. Ehelyett hadd ismertessük, hogyan fogalmazták meg egyik üzemi pártszervezetünkben az előző pártoktatási év tanulságaiból adódó elhatározásokat. A taggyűlés az értékelést megtárgyalva határozatában elismerését fejezte ki a három szemináriumvezető közül kettőnek (akik valóban rászolgáltak erre), s külön kiemelte az egyik hallgatói csoport igyekezetét és érdeklődését. Meghatározta, hogy ősszel milyen tanfolyamokat indít, kik lesznek a propagandisták, s egy- egy tanfolyamtípusra elsősorban milyen körből látja fontosnak a hallgatók részvételét (megjelölve például a tömegszervezeti tisztségviselők, a fiatalok nevelésével pártmegbízatás alapján foglalkozók, a művezetők és csoportvezetők tanulásának javasolt irányát). Kijelölte, kiknek a kötelessége gondoskodni az oktatás feltételeiről (terem, közlekedés, a megjelenés számbavétele). Ám a taggyűlés nemcsak a pártoktatás további feladatairól döptött: határozatában megjelölte azokat a tennivalókat is, amelyek az oktatás tapasztalatai alapján a pártmunka más területeire hárulnak. Megállapítva, hogy mely elméleti- politikai kérdések váltották ki a legtöbb vitát, félreértést, úgy döntöttek, hogy az egyik ilyen témáról ősszel előadást tartanak, felsőbb pártszervtől kérve hozzáértő előadót, a másik témát pedig a pártcsoportok ülésein vitatják meg az érdeklődő pártonkívüliek részvételével, a vállalati pártbizottságtól kért vitavezetőkkel. Megjelölte a határozat azt is, milyen tárgyú és jellegű könyvek eladását kell szorgalmaznia a politikai irodalom helyi terjesztőjének. A vállalati gazdálkodás témájával foglalkozó tanfolyam vitáiban elhangzottakat megszívlelve, az adapszervezet elhatározta^ gazdálkodás egyik területének megvizsgálását, egy másik ilyen kérdésben pedig a vállalati pártbizottság közreműködését kérte. Határozatba foglalták azt is: az érintett pártcsoportok úgy foglalkozzanak a szemináriumokon kitűnt négy pártonkívüli munkással, hogy mielőbb sor kerülhessen a pártba való- felvételükre.

NEM AKARJUK idealizálni ezt a taggyűlési határozatot. De példaként mégis jelzi: hogyan lehet nem csupán megtárgyalni, elemezni egy kérdést, hanem ennek alapján sokoldalú, átfogó és egyúttal konkrét, számon,kérhető döntéseket hozni, a további cselekvésre ösztönözni és kötelezni.

Gyenes László

FORRÁSPONTON

segítség, hát elmentek. Mi meg itt vagyunk, már vagy... Mennyi ideje i^, Pista bátya?

— Ügy. a harmadik hete. Akkortájt kezdtük el csinálni ezt a rossz utat; kiszélesítjük, leszurkozzuk, lehengerezzük, jó simára. Hogy könnyebben szaladjanak ezek — int oda fejével egy fölfelé igyekvő Volgára.

Két éve dolgozik együtt a Máksó-brigád. Könnyű volt nekik összeszokni, hiszen mindannyian együvé valók, egy falubéliek: hasznosiafc.

— Van közöttük olyan, aki már nagyon régtől járja csákánnyal, villával, lapáttal, a vállán az utakat. Az Illés István tizenhárom, Illés Kálmán bácsi meg tizenegy éve lépett be a vállalathoz, a KPM útfenntartókhoz.

Rajtuk is, a többieken is látszik a szabad ég alatt eltöltött évek súlya: termetük meggörnyedt, karjaikon kötegeltben rajzolódnak ki az erek, s bőrük pórusaiban a nap mintha valamennyi sugarát beleégette volna, úgy feketéllik a felsőtestük.

— Nagyon nehéz munka ez — mondogatják —, csak a pénzt nem mérik hozzá

ugyanúgy. Nem hinné el, ugye, hogy eddig csak . ügy 2200 körül kerestünk? Igaz, egy-két hónapja már felverték 2400—2600-ra, de még

így sem sok. Nem bizony.

Ök tudják A kívülálló csak érzékelheti, ám igazából — hacsak maga is nem dolgozott már évszámra a szabadban — nem tudja, mit is jelent naponta kilenc-tíz órán át kinti munkát végezni.

— Télen a hideg, nyáron a meleg a rossz. Meg a hó, meg az eső. Ha falu között vagyunk, akkor nem ázunk, csak-csak beállunk az eresz alá. De ha nincs fedél. .. A múltkoriban is Szuha környékén voltunk, messze a falutól, amikor eleredt az eső. A fák alá nem jó állni; mit tehettünk: álltunk és bőrig áztunk. De sokszor már az évek során.

— Úgy néz ki, néhány nap múlva Pálfalvától elkezdjük az aszfaltozást. Ha így marad az idő — törli meg homlokát a brigádvezető —, bizony még kutyább meleg lesz. Az a légnehezebb munka,

Utat építeni, karbantartani, nem tedd ide. tedd oda embereknek való munka. Tűrni kell, bírni hideg koszton élni. A fizetés sem sok.

Mégis itt vannak.

— Világéletünkben nehéz testi munkát végeztünk — módja Kanyó István — Én is kazánfűtő voltam előtte, megszoktuk a nehéz életet.

— Ügy is van — bólogatnak a többiek —, hozzánk nőtt már az állandó erőlködés. ha nem lenne, az lenne

furcsa.

— Éji nem dolgoznék máshol — néz rám Maksó András. — Pedig tudom, máshol könnyebb is lenne, tisztább is. akkor sem mennék gyárba. Meg csavarogni sem kell sehová: reggel jön értünk az autó, este hazavisz. Már ez is külön megéri. Valahogy megszerettük mái' ezt a munkát, benne van a vérünkben. ..

Az út szélén feldübörög a földgyalu, és nekilódul az útszegélynek. — Na, gyerünk emberek — int a brigádvezető —, vége az ebédidőnek. Szélesedik, alakul az út. S ön kedves olvasó, ha arra jár — kocsijában is verejtékezve a nagy melegtől, s bosszankodva látja, hogy hűtővize, közel a forrásponthoz, — gondoljon majd a Kanyó Istvánokra és az Illés Kálmánokra.

Karácsony György

NÖGRÁD - 1974, augusztus 27„ kedd 3

/