Nógrád. 1974. augusztus (30. évfolyam. 178-203. szám)

1974-08-23 / 196. szám

XII. országos nemzetiségi fesztivál Keszthelyen

Az alkotmány ünnepe előestéjen rendezték meg immár 12. alkalommal az országos nemzetiségi fesztivált a Balaton fővá-/ rosában, Keszthelyen. A hangulatos, színes műsorban felléptek a hazánkban élő nemzetiségek műkedvelő tánc-, énekcsoportjai. A nagyszabású ünnepséget a részt vevő csoportok színes felvonulása vezette be. Énekelve, táncolva vonultak végig Keszthely f íutcáján a kastélytól a szabad- léri színpadig. Az utca két oldalán sok ezren nézték és tapsolták végig az alkalmi bemutatókat. Este, a városi szabadtéri színpadon telt ház előtt mutatkoztak be az együttesek. A színes műsor néhány jelenetét felvillantjuk képekben is.

Német népdalokat énekel Tho- mann Zsuzsa.

(Borbás János felvételei)

Soroksári táncok előadója a sorok sári német nemzetiségi együttes.

Munkaidő-csökkentés a kulturális intézményekben

A kulturális miniszter és a munkaügyi miniszter együttes rendel ete alap járt szeptember 1-től heti 44 órára csökkentik a kulturális szolgáltatási ágazatba tartozó intézmények és vállalatok mindazon dolgozóinak munkaidejét, akiknek addig heti 48 óra volt az elfoglaltságuk.

Az átlagos heti 44 órás munkaidő keretén, belül a dolgozók részére elsősorban kéthetenként egy szabad szombatot kell engedélyezni. Azoknál az intézményeknél, ahol nem biztosítható kéthetenként a szabad szombat, a

napi munkaidőt kell csökkenteni. Az olyan idényjellegű intézményeknél, amelyeknél a kéthetenkénti szabadnap nem biztosítható, illetve a napi munkaidő nem csökkenthető, a szabadnapok egy része legkésőbb a következő idény kezdéséig összevontan is kiadható.

Legfeljebb átlagban heti 66 óráig terjedő munkaidőben foglalkoztathatók — a polgári fegyveres őrök kivételével — a kapus, pont ás, vagy egyéb őrszolgálatos tevékenységet végző dolgozók. A heti 44 óránál hosszabb munkaidővel foglalkoztatott — kapus, portás, vagy egyéb őrszolgálatot végző — dolgozók alapbérét a munkaidővel arányosan kell megállapítani. Azoknál a ; színházaiknál, amelyeknél a munkaidő-csökkentés szervezeti változás nélkül, önerőből valamennyi munkakörben nem valósítható meg, továbbá a Magyar Állami Operaházál, a Fővárosi Moziüzemi Vállalatnál, valamint a Magyar Cirkusz és Varieténél a munkaidő-csökkentésre csak további szervezési intézkedések után kerülhet 6ör.

Karcsú, mint egy vékony, hosszú szárú virág. Vörös Rózsának hivják — Nguyen Thl Hong Thám. Barátai, ismerősei csak Nguyen Ágnesnek szólítják. Az ősszel kezdi a debreceni Péchy Mihály Építőipari Szakközépiskola harmadik osztályát.

— Hogy megy a tanulás?

— Nem a legjobb tanuló voltam — szerénvkedik a kislány. — 3.4 volt az átlagom. Az új tanévben azonban, főleg szakmai tárgyakból, épületszerkezetből, szilárdságtanból javítani szeretnék.

Ágnes szerint az első év nehezebb volt a másodiknál. A tanárok szigorúbban fogták a kezdőket és szokatlan volt a házirend, a kívánt fegyelem is. Pedig Ági igazán megszokhatta a fegyelmet. Hosszú évekig Fóton, a Gyermekvárosban nevelkedett.

— 1963 óta élek Magyarországon. Édesanyám budapesti volt. ö hozott magával, amikor már érezte, hogy halálos beteg. Rákja volt, hazai földön akart meghalni.

Parázsló, fekete szeme megrebben egy pillanatra, aztán folytatja bámulatos tisztasággal, kristálytiszta értelemmel:

— Édesapám építési főigazgató Vietnamban. Hanoi és körzetének vezetője. A Budapesti Műszaki Egyetemen végzett, itt ismerkedett meg édesanyámmal. Három testvérem van. A nővérem Fótra ment férjhez, az öcsém és a húgom, aki féltestvérem, Hanoiban él. Levelezünk. Három évvel ezelőtt édesapám Magyarországon is járt.

— Milyen nyelven beszéltek?

— Magyarul. Sajnos, vietnámiul már nem tudok. Odahaza még beszéltem, de itt, az intézetben csak magyarul folyt a társalgás. A vietnami nyelv nehéz, számos nyelvjárása van.

— Vietnamban töltött éveiről emlékszik-e valamire?

— Azok az évek az óvodáskoromat jelentették. Csak villanások maradtak meg az emlékezetemben. Például az új év ünnepe. Hatalmas papírsárkányt visznek körbe a városok, falvak utcáin, zenészek és újjongó emberek kíséretében. Aztán moziban is voltam egyszer, és érdekes módon emlékeztem a részleteire. Amikor édesapám itt járt, elmeséltem, csodálkozott, és megmondta a címét. Szovjet film volt — Vadállatok a fedélzeten.

Nguyen Agnes július 11-től tartózkodik Nagybátonyban. Egykori kollégiumi szobatársa, a tavaly végzett Horváth Kati hívta' meg nyári szünetre magukhoz. S hogy a napok ne mind tétlenül teljenek, Ágnes munkát vállalt barátnője munkahelyén. Villanyszerelési és vízvezetékrajzokat készít, szabványbetűket ír. Munkatársai, a nagybátonyl községgazdálkodási vállalat dolgozói, ahogyan elmondják, nem is akárhogyan. Ági kézügyessége dicséretes. Persze, aki gépészmérnöknek készül, annak nem is lehet más.

— Édesapám foglalkozását szeretném folytatni. De, ha nem sikerül, szívesen dolgozom technikusként is.

— Hol, melyik országban ?

— Hanoiban születtem, de Magyarországot tartom igazi hazámnak. Ide kötnek az emlékeim. Ha nagykorú leszek, hazalátogatok majd. Nem tudom, hogy otthon milyen hatások fognak érni, befolyásolni, visszatart-e valami.

X— Nyári keresetét mire költi?

— Ruhatáramat egészítem ki belőle. Nem mintha nem volna elég ruhám, de az az igazság, hogy nagyon szeretek öltözködni.

— Szabad idejében mivel foglalkozik szívesen?

— Mint a magam korabeli

fiatalok, eljárok táncolni, moziba. Tavaly színházbérletem is volt. Idén pedig a városi zenei klubba akarok bérletet váltani, mert a komoly zene nagyon érdekel. És, ha tehetem. olvasok. —ok-»

Honismereti táborozás Makón

Az ünnep elmúltával, kéthetes szünet után ment be ismét dolgozni a Vegyigépszerelő tanműhelyébe Szóiké Ernő. Ez a két hét kevesebb is, több is volt, mint igazi szabadság: mint a salgótarjáni 211. számú Szakmunkásképző Intézet honismereti szakkörének ifjúsági titkára a makói honismereti táborban képviselte megyénket augusztus 5-től 17-ig.

Rajta kívül 'még egy balassagyarmati lány érkezett Nógrádból A lárgygyűjtő csoportba osztották be. Naponta járták Makót és a környező tanyákat, ahol régi néprajzi tárgyakat gyűjtöttek. Ezeket aztán a táborozás végén átadták a makói múzeumnak. Csoportjuk igen eredményesen dolgozott: több mint hetven régi használati és néprajzi tárgyat sikerült összeszedniük. E munka közben megismerték szinte az egész megyét, és annak sok lakójával kötöttek barátságot. Ez is maradandó élményt jelentett.

— Csak kerékpárral és gyalogosan jártátok a megyét?

— Nem, voltunk autóbusz- szal Szegeden. Itt, többek között megnéztük a Móra Ferenc Múzeumot. Ez volt a másik nagy élmény. hiszen ez az országosan ismert nagy vidéki múzeum gazdagságával meglepett bennünket. De nagyon tetszett maga a város’ is.— A makói táborban látott, hallott dolgok miként hasznosíthatók a szakköri munkában? Mint titkárt, segített-e ez a kéthetes program?

— Pihenés és szórakozás volt ez az időszak, sok-sok kirándulással, amit nagyon szeretek és közben rengeteg hasznos tapasztalatot sikerült szerezni. Különösen a tárgygyűjtés munkáját ismertem meg alaposan, de gyakoroltuk a szakköri írásbeli tevékenységet is: a táborozás végén a kilencfős csoport közös munkával szakdolgozatot készített a gyűjtőmunkával kapcsolatosan. Írásbelinket jónak találták, megdicsérték érte a csoportot. Barangolásaink során megismertem a régi parasztházakat, azok berendezési és használati tárgyait, a gyűjtés szempontjait és módszerét, egyszóval sok érdekes dolgot. S vé^ül megismertük Makó városát. Szegedet és Csongrád megye jelentős részét. Hogy milyen elképzelésekkel várom az őszt? A következő tanévben a gyűjtőmunkát szeretném önállóan irányítani. Szakkörünknek eddig is ez volt az egyik fő feladata, ezen a területen már értünk el sikereket. Az év végén az intézet előcsarnokában megrendezett kiállításunk Igen sok nézőt vonzott. Ezt az anyagot szeretnénk kibővíteni és idén, hazánk felszabadulása 30. évfordulója tiszteletére újra megrendezni. S ebben ä munkában a tábor után már jobban tudok segíteni.

— Mint megyeszerte ismert tájékozódási futó, mint aktív sportoló hasznát vetted-e a tábornak?

— A tájékozódó gyakorlati tudásomra nem volt szükség, eligazítottak az útjelző táblák, de á sok gyaloglás és kerékpározás jó edzésnek bizonyult.

— petényi —

Az Azúr-parton annyi az

ünnep, hogy szinte egymást érik; tavasszal, télen, nyáron és ősszel, az év minden szakában. Alkalom ezer kínálkozik az ünneplésre. S ha nincs alkalom, akkor teremtenek.

Azúr-országban jártam (2.)

Virág és illat

Nizzában a kisebb ünnepek végtelen sorából kettő emelkedik lei: a több napos februári karnevál és a Nagy Nyári Éjszakák, júliusban és augusztusban. Az első Éjszaka, amely a sziporkázó iel- zőt kapta — Nuit scintillánte ■— valójában nyitánya az Angolok sétányán rendezendő nyári látványosságok sorának. De micsoda látvány! micsoda nyitány!vVirágcsatával és konfetti-esővel kombinált tengerparti parádé. A tervek már fél évvel az esemény előtt elkészülnek, hogy a csaknem tízezer munkásnak, mesterembernek elegendő ideje legyen az elképzelt ..álmok” megvalósítására. (Egyesek

szerint az idén jól is iött ez a munkaalkalom, mert januárban több kisüzem volt kénytelen becsukni kapuit és 'elég sokan maradtak hirtelen munka nélkül.)

A luxusszállodák sora előtt húzódó tengerparti korzó két kilométeres szakasza átalakul szabadtéri színházzá. Széksorok, széksorok és a táv közepén két hatalmas tribün, mindez együtt közel százezer néző befogadására.

Amikor pontosan 9-kor —

a pontosságra Igen kényesen vigyáznak a franciák — eldördül az ágyú, megindulnak a kocsik. Harmincegy kocsi, megannyi pompás virágkompozíció. Egy-egy kocsin nyolctízezer virág. Látható itt Dél Csillaga kék ragyogásban. Csillageső töménytelen szegfűből, szinte sziporkázó fényben. Naplemente vörös virágból. És minden egyes kocsin egy-egy tündér, némelyiken egész kis csapat. Nizzai gráciák. a helybéli maneken- iskola kétszáz csinos hallgatója. Mosolyognak, integetnek, s közben hintik, szórják bő kézzel a virágot. Nincs néző. akinek egy-két szál ne iutna belőle. A két tribünt pedig a parádé végére szinte elborítja a szegfű, a rózsa, a sok virág. Oda valahogy több jut. A kocsik ugyanis a lelátók előtt lelassulnak és a virágot osztó gráciák keze sűrűbben jár. (Elvégre, akik ott ülnek, húsz frankot fizettek a jegyért, míg mi lenn csak 5 frankért ülünk). Háromszázezer (300 000) csokor virág. A hangosbemondó közölte, hogy ennyit szórnak a közönség soraiba. Virág, virág, mindenütt. S ha másból

nem, ebből is megállapíthatja az idegen: a virágok birodalmában jár. Nizza és környéke valóban a virágtermelés világközponitja. Ügy terem errefelé a virág, mint mondjuk nálunk, Békésben a búza. A Nizzától alig 30 kilométerre fekvő Grasse-ról pedig egyenesen azt tartják, hogy világfővárosa a virágkultúrának.

De nemcsak ennek. A gras- "se-i parfüm is világmárka. Egyesek szerint Medici Katalinnak köszönhétő. hogy ebben a városkában honosodott meg a parfümkészítés. A számára rozmaringból és levendulából készített kivonat volt az első a Grasse-ban előállított parfüm.

Ma a város üzemei, lepárlóüzemei évente általában kétmillió kiló virágnál is többet fogyasztanak. 1970-ben 433

millió frank volt a parfümből és az illatszergyártás különféle alapanyagaiból szármázó jövedelem.

Grasse — az első pillantásra úgy tetszik — békés, nyugalmas város. De amikor az ember szóba elegyedik esv- egy régi grasse-i virágtermelővel, szertefoszlik az illúzió. Kiderül, hogy Grasse ideáli4 NÓGRAD - 1974. augusztus 23., péntek

san szép kék ege alatt sincs minden a legteljesebben rendben. „A változás, a forrongás idejét éljük” — mondja egy régi parfümtermelő — „a tekintélyünk még megvan, de már érezzük, hogy a monopólium, amelyet sokáig tartottunk. veszendőben”. Egy másik virágtermelő gazda arról panaszkodott, hogy egyre kevesebb és drágább a munkaerő. hogy lassan már nem lehet kapni virágszedő munkásokat; mert igaz. nem is túlságosan éri meg a virág- szedés. Itt van például a jázmin. Egy kiló jázmin — tízezer virág. Egy szedőmő bármilyen gyors kezű is legyen, 500 grammnál nem tud leszedni többet egy óra alatt, ezért pedig három frank ötven centimes jár neki csupán. De veszély fenyegeti a francia üzemek egy részét is. különösen azóta, hogy az amerikai tőke megvásárolta az egyik leghíresebb grasse-i céget, a Chiris-t. Ennek már négy esztendeje, és azóta újabb és újabb külföldi tőkések teszik rá a kezüket egy- egy nagvműltú üzemre. Ami alaposan kiélezi a konkurren- cia-harcot itt is. a termelésnek ebben az ágában is. Az egyik meglátogatott üzem

vezetője némi rezignáeióval említi, amikor — illatfelhőbe burkolózva — egy nagy teremben a feldolgozásra szánt rózsaszirom szárítását nézzük, hogy az elmúlt évben háromszáz tonna májusi rózsa termett csudán, pedig valamikor, évtizedekkel ezelőtt, a többszörösét is megtermelték ezen a vidéken. Családok fordítanak hátat, hagyják itt a hagyományos mesterségüket. A virágtermékek helyett lassan előtérbe kerülnek a szintetikus anyagok, amelyeket ultramodern kutatóközpontokban állítanak elő. mint a Roure és Bertrand cégnél, ahol ötven szakmunkás dolgozik, közöttük nyolc tudományos munkatárs és nyolc mérnök,

Ütban visszafelé Grasse-ből. Nizzába tanár ismerősöm, akinek gépkocsiján tettük meg az utat, egy kis kitérővel elvisz arra a helyre, a Napóleonról elnevezett fennsíkra, ahol állítólag az Elba szigetéről újra visszatért császár észak felé tartó útja közben egy kis házacskában megpihent. A környező fennsíkot nézegetve és gyönyörködve a valóban impozáns látványban, eszembe villannak az egyik grasse-i virágtermelő szavai. Még a városnézés elején, egy oldottabb pillanatban megjegyeztem, hogy itt, a virág hazájában bizonyára békés lehet az élet. Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. — idézem a magyar mondást. Mire ő kissé fanyarul jegyezte meg: „Lehet, hogy ez maguknál igaz, csakhogy mi a virágot nemcsak szeretjük, hanem termeljük is.”

Valkó Mihály

Következik: Mi dolga egy kommunista képviselőnek?

{