Nógrád. 1974. augusztus (30. évfolyam. 178-203. szám)
1974-08-16 / 191. szám
Mik or munkád tt munkán? 1. Ha belép a kapun... Rácz András, az ELZETT Zár- és Lakatgyár szécsényi egység ének KISZ-titkára sokat tesz azért, hogy a fiatalok jól érezzék magukat az üzemben. A 850 munkásból 540 a harminc éven aluli fiatal és nagy részük a környező községekből jár Szécsénybe Munkásokkal, gyári vezetőkkel, pártmunkásokkal beszélgettem. Beszámolókat, határozatokat olvastam iparunk fejlődéséről, régi üzemeink rekonstrukciójáról, új, automatizált gyárainkról, üzemeinkről, termékeink piacáról, a munkáslétszám gyarapodásáról, lányok és asszonyok ezreinek munkába állásáról. Arról, hogy milyen tényezők motiválják a munkást, a munkásnőt, hogy dolgozzon, jól dolgozzon! Közelebb az otthonhoz Szappan Rozáliával hamar megy az ismeretség. Nyílt, fiatal, leány. Alig húsz esztendős és hegesztő az Üvegipari Művek pásztói szerszám- és készülékek gyárában. Leülünk és ő mondja a sorsát kérdezetle- nül is: — Hogy kerültem ide? No, ez is egy érdekes eset! — Miért? — Nem akartam én szakmunkás lőnni. Hatvanban, a gimnáziumban tanultam, de nem szerettem a könyvet... Pénzt keresni és szépen öltözködni, mint a többi lány! A nővérem azt mondta, hogy a hegesztő jól keres, a {nun ka sem nehéz. A szakmunkás iskolát Nagy- bátonyban végezte, ott maradt dolgozni is. — Tetszett a hely? , — Igen. Csakhogy mi Szurdokpüspökiben lakunk, és reggel négykor kelnem kellett, hogy kezdésre beérjek ... Otthon aztán kapálással, gyomlá- lással folytatom a műszakot. Földünk van, szőlőnk. Pásztó közelebb volt, hát idejöttem... — Hegesztő lány, nem minden napos mesterség. — Nem ... Eleinte csodálkoztak a srácok is, akikkel együtt dolgozom. Goromba vicceik voltak ... Ugrattak, hogy egy rendesebb fiú nem vesz feleségül olyan lányt, áld hegeszt. Untam már nagyon, és beadtam a felmondást. — Mégis maradt... — Igen. Hivatott a művezető és a lelkemre beszélt, hogy kár lenne most elmenni, mikor szépen belejövök a munkába. Hegeszteni valóban szeret. Most is szid mindenkit, aki útjába kerül, ha rossz a páka és csúnya a varrat. — Azt mindenképpen írja meg, hogy Veres Matyi bácsi a mesterem, jól megtanított hegeszteni .. j Visszakértem a felmondást... Nemsokára felemelték az órabérét. Most két és fél ezer forintot keres, és befogadták az emberek is. Negyedik éve dolgozik Pásztón. — Azt mondják hogy folytatja a gimnáziumot, és mellette gyors- és gépírást tanul. Talán elhamarkodott volt a döntés? — Nem, nem volt az elhamarkodott — siet az igazolással. — Ha hiszi, ha nem, én nem a magam kedvéért tanulok . .. Nem szeretem én az irodát! De egyszer majd férjhez megyek, és akkor is dolgozni szeretnék. Mi van akkor, ha a férjem tényleg azt mondja, nem engedi, hogy hegesztő maradjak? Nem tudnék én már otthon ragadni... Kell a pénz Fülsiketítő zajjal jár a drót- húzógép. Körülötte fiatal férfi serénykedik. Megszólítom: — Jó napot kívánok. Halad a munka? — Muszáj, hogy haladjon. A válla fölött néz vissza rám. Csak később egyenesedik fel, ahogy befejezi az elkezdett műveletet. Nagy Ferenc, a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben volt dróthúzó. Harmadik éve a Magyar Kábel Művek balassagyarmati gyárában dolgozik. — Miért hagyta ott Salgótarjánt? Elgondolkodik, látszik rajta, hogy érveket keres, és közülük is igyekszik kiválasztani a döntőt: — Kevés volt a pénz! — Most mennyit keres? — Három és fél, négyezer forintot. De az utolsó három . hónap átlaga ötezernyolcszáz forint volt. — Szép pénz. — Szép — hagyja helyben. — De a munka sem volt rossz. Kevesen vagyunk, a drótot meg viszik. A szabad szombatom, a vasárnapjaim jóformán mind itt mentek el a gyárban ... — Panasz, vagy büszkeség? Tiltakozik: — Dehogyis panasz. Szeretem én a dróthúzást... Az alumíniumot meg különben is könnyebb megmunkálni, mint az acélt. Nemrégiben nősült. Az új ház, a bútorok, a háztartási gépek eszik a pénzt. Kapa. vagy a gép ? Miklósik Ignác, a szécsényi járási pártbizottság első titkára, az ELZETT Zár- és Lakatgyár szécsényi egységében volt igazgató. Beszélgetünk: — Szóval az érdekli, hogyan válik munkássá a mukás? Talán nem érdemtelen a történet, amelyet még az ELZETT- ből hoztam ... Szavai könnyedén csordogálnak. — Befejeztem a szokásos sétámat az üzemben, s mentem az irodába. Egy asszony 'várt rám, munkát kért. Akkoriban indultunk és örültünk minden munkáskéznek. Hát még akkor, amikor kiderült hogy a falujából, Rimócról jönnének vagy húszán. Az egész brigád. A szövetkezetben nem tudnak mit kezdeni a sok asszonnyal. Megállapodtunk a munkában, a fizetésben és az asszonyok beálltak. Szorgalmasak voltak, valósággal égett a munka a kezükben ... Közeledett a tavasz, amikor a brigádvezető asszony megállított: vessük be a gyár udvarát kukoricával, ők megkapálják. Szavait eleinte tréfának vettem. Hanem ahogy melegedett az idő, úgy lettek egyre makacsabbak az asszonyok is. Elmagyaráztam, a területre szükségünk van, műhelyeket, étkezdét építünk ... Amikor beköszöntött a május, elment az egész brigád. Sehogyan sem tudtak megmaradni a kapa nélkül. S hány, meg hány ember küzd ma még egyszerre a kapával meg a géppel. Nem könnyű a választás közöttük. — Nógrád nem Csepel! — így summázza sokat mondó véleményét. — Nálunk, a nagy salgótarjáni gyárakban is sok a vidékről bejáró, ingázó munkás. Az újonnan települt üzemek munkaerőforrása pedig kifejezetten a falu. Férfiak, lányok, asszonyok ezrei indultak meg az utóbbi években az üzemek felé .(.. Munkássá válásuk itt zajlik előttünk. ' Olyan folyamat ez, amely csak nagy, történelmi távlatokban mérhető. A folyamat során a dolgozó ember anyagi szükségletei olyan belülről fakadó igényekkel gazdagodnak, mim az önbizalom, az önbecsülés, a műveltség, az alkotás öröme. S a folyamatnak csupán kezdete, amikor a munkás belép a gyárkapun. Vincze Istvánná (Következik: Fizetés -f- tisztelet = sikerélmény) Célegyenesben Cereden Mit tettek a szarvasmarha" programért ? Egyik kanyart követi a másik. A keskeny út körbefonja a domboldalakat. A lejtő gyepét békés csorda ropogtatja. Ameddig a szem. ellát, mindenütt legelő, és erdő. A ceredi termelőszövetkezet tagjai és vezetői büszkék is rá. A sok gyep nehéz, hosszú munka eredménye, a szarvasmarha-tenyésztés alapja. Fenn a hegyek között nehezen terem a gabona, lassú az érés, gyenge a föld minősége. A többi növény hozamai is alacsonyak. A közös gazdaság biztonságát tehát az állattenyésztés jelenti, amit már a szövetkezet vezetői régen felismertek. FORDULÓPONT A KORMÁNYPROGRAM Ezelőtt négy esztendővel a szarvasmarha-létszám 700 rab körül ingadozott. Az állategészségügyi problémák miatt az állományt szinte kétévenként cserélni kellett. Kevés olyan termelőszövetkezet akad, amelyik ezt minden nehézség nélkül elbírta volna. A cerediek erejét is meghaladta. A tej hozam ebben az időben alacsony volt, a súly- gyarapodás alig érte el a napi ezer grammot. Az 5514 hektár területen gazdálkodó , termelőszövetkezetben szinte „elveszett” a 700 darab szarvasmarha. A juhállomány volt magasabb. Ennek ellenére a tsz-vezetők a szarvasmarha-ágazatot helyezték előtérbe. Az ágazat fordulópontját a kormány által meghirdetett szarvasmarha-program jelentette. A gazdaságban hosszú távú, 1985-ig szóló feladattervet dolgoztak ki, amelynek végrehajtása után Cereden a szarvasmarha-állomány éléri a kétezer, a tehéniétszám pedig a 650 darabot. Mindehhez azonban a szükséges feltételeket is meg kellet teremteni. A felkészülés már . korábban elkezdődött. 1971-ben fejezték be a szakosított tehenészeti telep kivitelezését. Egy év múlva borjú- és üszőnevelő telepek épültek. Tavaly pedig a hízómarhák szállása újabb 320 férőhelyet jelentett az ágazatban. Az istállók felépítése, átalakítása csak egy része volt azoknak a feladatoknak, amelyek a cerediek előtt álltak. SEGÍT AZ ÁLLAM A cerediek lelkesedése önmagában még kevés a szarvasmarha-ágazat fejlesztésére. Pénz kellett, s nem is kevés. A termelőszövetkezet „pénztárcája” nem volt vastag. A kormányprogram meghirdetése azonban együtt járt az állami támogatással. A megyei keretből is bőven jutott Ceredre. Látták, hogy komolyak szándékaik, az elkészült istállók feltöltése fokozatos, egyszóval nem állnak kihasználatlanul. mint más gazdaságokban. Az épületekhez hetven százalékos volt az ártámogatás. Az intenzív legelőgazdálkodáshoz nyújtott összeggel együtt csaknem 12 millió forintot kaptak. A jó legelők legalább olyan fontosak, mint a férőhelyek. Elsőnek a tehenészetet alapozták meg. Há- rorp éve tart a gyeptelepítés, legelőfelújítás. Több mint 700 hektáron végeztek ilyen munkát. A hozamok ennek hatására alaposan megnövekedtek. Rendszeres a tápanyag visszapótlása, s legelőhasznosítási terv biztosítja a folyamatosságot. A legfrissebb elképzelés: hor- dalókfelfogó gátat szeretnének építeni, s ezzel a legelők egy részét öntözhetnék is. Munkájuk eredménye: elérkeztek odáig, hogy nincs probléma a takarmánj'ellátás- sal. Gondoskodtak arról is, hogy az állatokkal hozzá ér ;á gondozók törődjenek. Az idén például ^huszonkilencen szereztek betanított munkás képesítést. HOSSZÚ AZ ÜT Tavalyelőtt a szarvasmarha-ágazat az állami támogatást leszámítva veszteséges volt, mintegy félmillip lo- rinttal. Az elmúlt évben azonban a jövedelem elérte a három és fél millió forintot. Hosszú az út a szarvasmarha-programból adódó feladatok végrehajtásáig. Ha a terveket időarányosan vizsgáljuk, reálig a cerediek célkitűzése. A létszám jelenleg 140G darab, a tejhozam lassan közeleg a háromezer literhez. A következő években a minőségi javítás a cél. A termelőszövetkezet saját állatorvost alkalmazott, s ezzel nagyban enyhített az állategészségügyi gondokon. A problémák a fejlődéssel együtt vállalkoznak. Sótér István tsz-elnök és Simon István főmezőgazdász egyelőre kétségek között áll. Tudják. hogy változnak a gazdasági szabályozók, de fogalmuk sincs még, hogy ez miként befolyásolja a szarvasmarha-tenyésztést. Elképzelésük szerint a tejtermelés kerül előtérbe, de megmarad a hizlalás is. A kanyargó út Cered előtt kiegyenesedik. Olyan, mint futópályán a célegyenes. A ceredi termelőszövetkezet már a „célegyenesben” tart a szarvasmarha-program végrehajtásában. Az erőfeszítések, . a sok támogatás nem volt hiábavaló. Szabó Gyula Előzetes a mezőgazdaság őszi műszaki-anyagi ellátásáról A mezőgazdasági őszi-anya- gi-müszaki ellátásról tájékoztatták az AgrotrÖszt illetékesei az MTI munkatársát. A kereskedelem kínálata a második fél évben is jobb lesz az elmúlt év azonos időszakáénál, ugyanúgy, mint ahogy ez az első fél évben is lemérhető volt. Az év első hat hónapjában 15 százalékkal több műtrágyát hoztak forgalomba, az év másik felében szintén ugyaneny- nyivel több áll rendelkezésre. Mindemellett valószínű, hogy a termelők összes megrendelését nem tudják majd kielégíteni; a forgalomba hozott mennyiségnél várhatóan még többre lenne szükség, miután örvendetesen megnőtt a termelők érdeklődése a talajerő- pótló anyagok iránt. Az AgrotrÖszt becslése szerint az igények 8—10 százalékát nem tudják majd fedezni, de mindent egybevetve a tavalyinál kedvezőbb mütrágyaalapot adtak és adnak az év hátralevő részében is a növekvő terméshozamok eléréséhez. Az év első felében csaknem 2,4 milliárd forint értékű növényvédő szert adtak el. A különféle vegyszerek, ' talaj- fertőtlenítők iránt a kereslet várhatóan erős lesz a nyár végi és az őszi hetekben is. A kereskedelem megnyugtató ellátást biztosít, a készletekből ki tudják elégíteni a megrendeléseket. A gazdálkodóknak azonban fel kell készülniök arra, hogy a külföldről gyakran késedelmesen érkező szállítások miatt egyes készítményekre hiába adnak fel megrendelést, ezek helyett más hasonló rendeltetésű vegyianyagot vásárolhatnak majd az Agroker-telepeken. A gépallátás pozíciója is kedvező. A kereskedelem raktáraiban jelentős tartalékok vannak, egyebek között traktorokból és más felszerelésekből. A második fél évre esedékes külföldi szállítások is megkezdődtek. Megérkeztek az első szovjet magtisztító berendezések. A gépeket rövidesen átvehetik a gazdaságok. A nagy teljesítményű szárítóberendezésekből például a szolnoki gyár és az ÉLGÉP Vállalat eddig már mintegy 130- at szállított és a következő időszakban átveszik majd a szerződésben lekötött valamennyi gépegységet. (MTI) Ünnepre terítették az asztalt Perecz Lászlóéknál. Az ebéden részt vett Tran Duc Nhoam, a vietnami fiú. Törékeny a termete, sápadt arca beesett. Haja fekete, mint a szeme, amely élénk. Mindenre felfigyel. Az érdeklődéséért elnéző mosollyal kér bocsánatot. Az ünnepi ebédet tisztelettel a vendéglátó család iránt, szép kiejtéssel, magyarul megköszönte. — Hálás vagyok bácsikám- nák — mélyen meghajtotta fejét. Arcán volt, hogy jólesik messze hazájától a szeretet, amellyel elhalmozták őt. A háziasszony nem szűnt meg kínálni. Az unokák fogták kezét, a ház gazdája pedig tekintetével simogatta vendégét. Néhány hónapja Saigon találkozott Perecz László, a diós- jenbi nyugdíjas tanácsi dolgozó a vietnami fiúval, aki egy küldöttséggel, maga pedig barátaival tartózkodott a kirá,n- dulóhelyen. Azt mondta Perecz László. — Amikor látom őket, az a mérhetetlen szenvedés jut eszembe, amelyet átéltek. Az ajtóban találkoztak ősz- sze Nhoammal, aki illedelmesen utat engedett az idősebb embernek ezekkel a szavakkal. — Tessék parancsolni... Perecz László a fiúra nézett, akinek a tekintetéből őszinte tisztelet áradt. Azt kérdezte tőle: — Te tudsz magyarul? — Igen, én most tanulom a magyar nyelvet... Trap Duc Nhoam, amikor Diósjenön, mint vendég visz- szaemlékezett erre a találkozóra, annyit mondott: — Nekem ez olyan volt, mint édes bátyámmal találkozni. A Saigon kezdődött kapcsolat tovább mélyült Perecz László és Tran Duc Nhoam között. A vietnami fiú Magyarországon tanul. A Műszaki Egyetem jövendőbeli hallgatója. Most végzi az egyéves előkészítőt, Nehéz a feladata Itt keresi őt fel rendszeresen Perecz László, hogy, ha másképpen nem, jelenlétével segítse a nehézségeken átjutni őt. Azt mondta erről a találkozásról, hogy érzése szerint jólesik a hazájától messze tanuló Nhoamnak. A fiú számára nehéz magyar nyelv tanulásának elősegítésére, na és a baráti gondolatok kicserélésére hívta meg családja körébe Nhoam,pt. így került Diós- jenőn az ünnepi asztalhoz a fiú. Pereczék udvarán nyílik a rózsa. Lassan érőbe fordul a szőlőlugas. A Börzsöny vigyázza a verendás kis ház csendjét, ahol a zúgó harcokban megfáradt katonp érzékeli a békét. Hét éven keresztül teljesített katonai szolgálatot Tran Duc Nhoam. Védte hazáját. Egy esztendeje, amikor halkultak a fegyverek Vietnamban, megnősült. A kötelesség viszont Magyarországra szólította tanulni. Amikor útra kelt, megszületett kisfia. Még nem látta, csupán levélből értesült erről. Vendéglátója ezt tudta. Felemelte a poharát, és így köszöntötte vendégét. — Családod egészségére, mindannyiunk békéjére . .. Csend lett az ünnepi asztal körül. A fiatal Vietnami arca mozdulatlan maradt. Tekintetében volt valami különös fény. A kemény akaratát tükrözte, majd melegen nézett magyar barátaira. A poharak halkan megcsendültek. B. Gy. NÓGRÁD — 1974. augusztus 16., péntek 3
