Nógrád. 1974. augusztus (30. évfolyam. 178-203. szám)

1974-08-02 / 179. szám

Felvételi Kecskeméten, Esztergomban, Egerben Továbbtanuló fiatalok Évről évre izgalmas kérdés megyénkben is: milyen ered­ménnyel zárultak le a nógrádi fiatalok számára a felső­fokú intézményekben, főis­kolákon, egyetemeken, a fel­vételi vizsgák. Valamennyi­ünk számára hasznos lehet, Ita tudjuk, fiataljaink ho­gyan állták meg helyüket e vizsgákon, milyen tudós bir­tokába jutottak a középisko­lás éveik során? Az eredmé­nyek ismételten igazolják a befektetett tevékenységet, bizonyos szempontból, „vizs­gázik” e felvételiken a kö­zépiskolai oktató-nevelő mun­ka egésze is. Az esetleges eredménytelenség, s okainak vizsgálata szintén figyelmet erdemel, hiszen a hiányossá­gok kiküszöbölése a jövő szempontjából szintén fontos teendő. Az egyetemekre jelentke­zett nógrádi fiatalok felvételi vizsgákon való szereplését most még — információk hi­ányában — nem értékelhet­jük. Erre szeptemberben, amikor az adatok értékelése megtörténik, még visszaté­rünk. Szólhatunk viszont a peda­gógus pályára készülő fiatalok eredményeiről, a többi felső­fokú intézményben. A teljes­ség igénye nélkül, néhány tapasztalatot említünk. A kecskeméti óvónőképző Intézetbe a nappali tagozatra idén 22 nógrádi kislányt vet­tek fel, a megyei beiskolázási keretnél többet. összesen negyvenkét jelentkező volt. Itt a tapasztalatok kedvező­ek, A korábbi éveknél jobb eredménnyel szerepeltek az idén felvételiző nógrádi lá­nyok, akik a magas pontszá­mot elért felvételizők között voltak. A vizsgabizottság ér­tékelése szintén hangot ad elégedettségének a nógrádi fiatalokkal kapcsolatban. A megyei óvodafejlesztési program, s az a törekvés, hogy a jövőben egy óvodai csoportra lehetőleg két óvónő jusson, ugyancsak az óvónő­képzés jelentőségére hívja fel a figyelmet. Óvodáink sze­mélyi ellátottsága nem éri el ezt az igényt, bár a mostani normának megfelelő. Elsősor­ban megyénk húsz, úgyneve­zett bázisóvodájában kíván­ják megvalósítani, hogy egy- egy óvodai gyermekcsoportra két óvónő jusson. Ez biztosí­téka az óvodai nevelési prog­ram még magasabb szinten történő megvalósításának. Egyébként az Óvónőképző Intézet levelező tagozatára a megyéből a csaknem hatvan jelentkező közül negyvenhetet felvettek. Ez is jelentős ered­mény! Az esztergomi Tanítóképző Intézetbe a nappali tagozatra mintegy ötven nógrádi jelent­kező közül 32 fiatalt vettek fel. A felvételi vizsgákon Esztergomban szintén igen eredményesen szerepeltek gyermekeink. Itt az úgyneve­zett relatív megfeleltségi szintig minden jelentkezőt felvettek megyénkből. A fel­vételi bizottsági ülésen ki­emelték a nógrádiakat, akik közül 6—8-an a legmagasabb pontszómot elérték között is ott voltak. Megyei keretünk 40 hallga­tó volt, több jelentkezőnek örültünk volna. Ide a levele­ző tagozatra 16 képesítés nél­külit vettek fel. A megye ta­nítói szükséglete igényli, Nógrádból hogy a jövőben még körül­tekintőbb pályaorientációt végezzenek középiskoláink­ban, mert a tanítószükséglet jelentős. Az egri Ho Si Minh Tanár­képző Főiskolán ez évben viszont nem szerepeltek ered­ményesen a nógrádiak. A nap­pali tagozatra, a különböző szakokra, a mintegy nyolcvan jelentkezőből mindössze ti­zenkilencet vettek fel, s hat fiatalt előfelvételivel. A be­iskolázási keretünk 50, tehát ennek az előfelvételivel be- kerültekkel együtt csupán felét teljesítettük. A felvételi vizsgán Egerben a korábbi éveknél gyengéb­ben szerepeltek fiataljaink. Jelentős volt azoknak a nóg­rádiaknak a száma, akik ab- szolúlt értelemben sem felel­tek meg a felvételi követel­ményeknek. S a gyengébb szereplés miatt a relatív megfeleltséget is kevesebben érték el, mint a korábbi evekben. Mivel az utóbbi két évben az egri Tanárképző Főiskolán általában két és félszeres, há­romszoros a túljelentkezés (egyes szakokon, természete­sen, ennél jóval több), a kö­zépiskolákban már tanév köz­ben fel kell hívni a tanulók figyelmét arra, hogy a beke­rülési követelmények ma­gasabbak. Egerben 21 levelezőt vettek fel, tehát többet, mint a nap­pali tagozatra. Egyébként ez a szám még növekszik, s pe­dagógiai végzettséggel ren­delkező kiegészítő szakok­ra, levelező tagozatra szep­tember 15-ig jelentkezhetnek. Tóth Elemér Mai tévéaj 21.35: Vallomások a XX. századról. Major Máté. A Kossuth-díjas, kommunis­ta tudós 1904. augusztus 3-án született, így az adás után egy nappal ünnepli 70. születés­napját. A kiváló építész, épí­tészet történész és művészeti író 1933-ban lépett be az ille­gális kommunista pártba, s jóllehet egyetemi katedrát csak a felszabadulás után ka­pott, a harmincas évek köze­pétől nevelője a baloldali mű­vészcsoportok tagjainak. a munkásoknak. Ö alapította meg a szociáldemokrata párt mellett működő Szocialista Képzőművészek Csoportját. Az ánlatunk elsők között volt, akiknek munkásságát népi államunk Kossuth-díjjal ismerte el. A műsorban Major Máté beszél életéről, harcairól. Igen sok tervét láthatjuk megvalósult formában fővárosunkban és vidéken is. Életére visszaem­lékezve, a tudós nagy jelentő­séget tulajdonít sikereiben, eredményeiben feleségének, közel félévszázados együttélé­sük alatt a legtöbb ösztönzést, támogatást tőle kapta. Major Máté ma is aktív, tudományos publikációkat, könyveket je­lentet meg. A műsor a példa­adó életutat mutatja be, s egyben születésnapi tisztelgés is Major Máté előtt. Lengyel totósok kiállítása A nógrádi fotóklub rende­zésében augusztus 2-án len­gyel fotókiállítás nyílik a sal­gótarjáni József Attila Megyei Művelődési Központ fotógalé­riájában. A kiállító fotósok a világhírű, számos hazai és nemzetközi díjjal kitüntetett krakkói fotóklub tagjai. Az 1895-ben alakult klub ma­gyarországi bemutatkozására a Lengyel Népköztársaság megalakulásának 30-ik évfor­dulója alkalmából kerül sor. Látogatásukat a salgótarjáni­ak 1975-ben viszonozzák, amikor hazánk felszabadulásá­nak 30 éves évfordulóját ünnepeljük. A krakkói fotó­sok kiállítását Veres Mihály, a nógrádi fotóklub főtitkára nyitja meg. VARGA DOMOKOS: K< Az írd nevét az olvasóközön­ség leginkább Kutyafülűek című könyve révén ismeri. Ezúttal ismét gyerekekről ír: most kezdődő cikksorozatában a születés utáni időktől elindul* va adja közre számos meg­figyelését, nevelői tapasztala­tát a fiatal szülők és mind­azok számára, akik valami­lyen formában kicsi gyerekek­kel foglalkoznak. Békából baba (I.) A férfiak nem szenvednek a szüléstől, nemigen van hát miért szeretniük' frissen vi­lágra jött magzatukat. Mit szeressenek rajta? Volt egy tanárom, aki ké­sön nősült, s a szokottnál is nehezebben tört bele a há­zaséletbe. Fülem hallatára fa­kadt ki egyszer: felesége ké­nes a nemrég született gye­rekük pelenkáját mutogatni neki, hogy mi van benne, szé­nét vagy csúnyát csinált-e a kicsi. Fel volt háborodva. Ügy érezte: emberi méltósá­gán esett csorba. De magamra is emlékszem, hogy nyolc-, vagy tízéves ko­romban megkérdeztem anvám húgát. Lenci nénémet: miért hagyja a kisfiát pelenkába csinálni ? Magyarázta. hogv nem tud még ülni se. hogyan ültesse bilire. De én makacs­ig odtam: akkor is ki kéne ta­lálni valamit. Az apáknak általában több eszük van. Sokszor mégis gusztustalannak érzik ezeket a csecsemőgondokat. Azt vi­szont nem mindenki érzi, hogy a gyerekhez túl sok kö­ze volna. Jó. annak idején megcsinálták. összekalapál­ták. De ez nem volt olyan sok ügyességet kívánó, fá­rasztó munka, hogy túl büsz­kék lehetnének rá. Bíztatják magukat: — A te fiad (vagv: a te lányod), sze­resd! — De a szívükben még alig gerjedezik egy kis me­leg önnön magzatuk iránt. 'Az agyuk mondja csak: — Szé­gyen volna nem szeretned. Szeresd, szeresd, szeresd! Amelyik fiatal férj szerel­mes a feleségébe, az ő ked­véért persze már eleitől fog­va igen tisztességtudó apának bizonyul. Addig-addig. hogv még maga is elhiszi: örömét leli a gyerekben. Holott az ő számára akkor kezdődnek az igazi örömök, mikor a kicsi valami módon már válaszolni tud: mosolv- lyal, mozdulattal, hanggal re­agálni az apai mosolyokra, mozdulatokra, hangokra. A férfitermészet ilyen, ön­zőbb. mint az anyáké? Talán csak másféle. Először is markolni tud a baba. vagy öklét csak úgy magában összeszorítani, és szélesre tátott szájjal maj- szolgatni... De hát ez nem újság, ahogy a kapálódzás se. Ezekkel, mondhatni, veleszü- letik. Élete második hónapjában viszont már valami újat is. tud: nézni, figyelni, két sze­mével követni mutatöuiiunk lassú. ide-oda mozgatását, majd fölébe hajló arcunkra is rácsodálkozik, s különbsé­get Is tesz köztünk: anyia és a többi ember között. Tudia már. ki a szoptatója. s any­ja láttán a bőgést is nemegy­szer abbahagyja. De lát már mást is. Fele­ségem figyelt meg- egy hat­hetes gyereket — ismerős fi­atalasszonyét —. akinek a mózeskosara aprómintás anyaggal volt kibélelve. A pici oldalt fordította a fejét, úgv nézte a mintát, majd egv ujjal piszkálni kezdte. Attól fogva a mi gyerekeink is mindig kaptak valami nézni­valót a fejük fölé. Nemcsak csörgő lógott az ágvuk két rácsa közé kifeszített madza­gon. hogy megütögethessék. hanem Jucinak például — a legkisebbnek — egv partedli piros és kék házacskákkal, mackókkal. bohócokkal és egyebekkel. Kéthónapos ko­4 NÓGRÁD — 1974. augusztus 2., péntek Bemutatjuk a mezőgazdasági szakkönyvszoigálatot 1974. januárja óta működik a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat mezőgazdasági szak­könyvszolgálata. Polónyi Pé­ter csoportvezetőtől a szolgál­tatás lényegéről kértünk tá­jékoztatást. — Napjainkban, amikor a mezőgazdaságban egyre na­gyobb teret hódítanak az új eljárások, az ipari módszerek, olyan nagy felkészültségű szakemberekre van szükség, akik ismerik az új rendszerű mezőgazdaság —. vagyis új szóhasznalattal: a modern élelmiszer-gazdaság előtti fel­adatokat, a növekvő számú mezőgazdasági szakközépisko­lák és főiskolák mellett mind nagyobb szerep jut az önálló önművelésnek. Ehhez a legna­gyobb segítséget a szakköny­vek adják. Ezt ismerte fel a Mezőgazdasági és Élelmezés­ügyi Minisztérium, a ME- DOSZ és a Hazafias Népfront, amikor közös állásfoglalá­sukban a szakirodalom nélkü­lözhetetlenségére hívták fel a figyelmet, hangsúlyozva, hogy korunkban ugyanúgy termelő- eszköznek kell tekinteni a könyvet, akár a kapát, vagy a traktort. Egyúttal felhatalmaz­ták a tsz-ek vezetőit arra, hogy a termelési alapot is felhasználhassák könyvvásár­lás céljaira. A fenti állásfog­lalás már 1967 óta ismert, mégis hét évnek kellett eltel­nie, amíg a Művelt Nép vállalkozhatott a feladat meg­oldására. S megnyitotta az úgynevezett „második forgal­mi csatornát": vagyis a vál­lalat szakinstruktorai szemé­lyesen keresik fel a tóeszeket, hogy szakirodalmi-témaköri igényeiket felmérjék és a könyvvásárlásra szánt keret­összegben megállapodjanak velük. Ezek a személyes láto­gatások igen eredményesnek bizonyultak. — Mi tehát a szakkönyv- szolgálati csoportok feladata ? — Egyik legfontosabb fel­adatunk a mezőgazdaság szakembereinek, az állami gazdaságok, termelőszövetke­zetek, kutató- és oktatási in­tézmények élelmiszeripari üze­mek dolgozóinak folyamatos tájékoztatása a kapható és a közeljövőben megjelenő szak­könyvekről; kiállítások, könyvbemutatók rendezése, mezőgazdasági boltjaink segí­tése, legfőbb pedig a bejelen­tett témaköri igények alapján a szakmailag legmegfelelőbb könyvek kiválasztása, pontos, gyors eljuttatása. — Milyen segítséget kap munkájához a szakkönyvszol- galat? — Különösen nagy segítség szamunkra a megyei pártbi­zottságok támogatása. A Me­zőgazdasági Kiadóval közös szerkesztésben új változat­ban jelenik meg a Mezőgazda- sági Szakirodalmi Hiradó, amely a jövőben a társkiadók mezőgazdasági tárgyú kiadvá­nyait is ismerteti. — Milyen szakkönyvanyag áll az érdeklődők rendelkezé­sére? — A szakkőnyvszolgálat árubázisát megteremtettük és új raktározási, nyilvántartást rendszer alkalmazásával az utóbbi három' évben megje­lent mezőgazdasági kiadvá­nyok, mintegy nyolcvan száza, lékát az érdeklődők rendel­kezésére tudjuk bocsátani. rában odakerült a madzagra az a harmőnikaszerű. kihúz­ható és összenyomható sárga műanyag oroszlán is. amit Dombi fiamtól kapott. Far­kánál fogva akasztottuk fel. így épp szembe nézett a ki­csivel. Mondhatnám: orosz­lánszemet néztek. Anvja tar­tott is tőle. hogv a lánva megijedhet, de azon semmi iele nem látszott a félelem­nek. Sőt hamarosan elkezdett Leó felé nyúlkálni, és nagv örömünkre sikerült is a ba­juszát megfognia. Megint odaadtam neki. Meglógta, a szeme fölé emel­te. és nézte egy darabig. Két­színű volt. fehér és kék. de mintátlan. Nem talált rajta, úgv látszik, semmi érdekeset, mert ismét kieresztette a ke­zéből. Újra odaadtam. Felemelte, mintha tovább akarná nézni. S ekkor következett be a nagy pillanat. Megmozdította a másik kezét is. a balt. s odanyúlt, kissé tétován. de félreérthetetlen szándékkal. Nem sokáig kellett. kísérle­teznie. máris két kézzel fog­ta a csörgő szárát. Majd el­eresztette a jobb kezével, de a ballal tovább markolta: si­került átvennie egyik kezé­ből a másikba. — Képzeljétek, mit tud a Juci! — fogadtam aznap este az iskolából hazatérő bátyiait. nénjeit. S akkor még magam sem gondoltam, hogy ez a rö­vid mondat milyen gyakran felcsendülő csatakiáltás lesz a családban. Nemcsak az én szájamról, az övékről is. Mikor ők nőtte'k-növeked- tek. épp’ ilyen örömmel les­tük őket, mégse ennyi figye­lemmel. Hajszoltabban él­tünk. a saját létünk gondjai­val jobban eltelve. Most vi­szont úgy voltunk vele: itt az utolsó alkalom. Több gye­rekünk nemigen lesz. ezt kell még kiélveznünk, amennyire csak lehet.-Kicsik és nagyok odcgyűl- tek a kiságyhoz. Ott álltam magam is. kissé hátrébb tusz- koltatva. a mohón kíváncsi fiatalság által. Dombi bemu­tatta a produkciót. — Ide süs­setek! — mondta a sikeres férfi fölényével. Majd Juci­hoz fordult: Légyszíves, mo­sói vogj! Föléhaiolt. majd fejét kissé följebb kapva, kivillantotta a fogsorát: szélesen elvigvoro- dott. A kicsi rábámult, s elhúzta ő is a szálát. — Láttátok? Hogyne láttuk volna. Már derültünk mi is. Sőt. a kama- szodófélben levő Kismagdus hangosan hahotázta bele a vi­lágba :. — Tud nevetni a Juci*! Ha- haha! Ez állati muris! Haha- hahaha! Műsorajánlat fiataloknak Gorkij: Életem című triló­giájának rádióváltozata öt részben kerül immár harmad­szor műsorra augusztus folya­mán. A gorkiji mű csodálatos költői, realizmusának érvénye­sítése a rádiójáték-formán be­lül úgyszólván maradéktala­nul sikerült (átdolgozó és ren­dező: Gál István.) Gorkij gyermek- é6 ifjúko­rának önéletrajzi írása mint egy hatalmas, sötét, de gyö­nyörű színekkel festett pannó tárul a hallgató elé. Az ön­életrajz költői feldolgozásán túl persze — épp’ úgy, mint a regény —, a rádiójáték is az egész korabeli orosz társada­lom rajzát magában hordja. A zenei rovat augusztus 20-i műsora az Ünpepi hangok. Cí­me is jelzi, hogy tematikája az ünnep hangulatához kapcsoló­dik: a 6 iskolából résztvevő versenyző a magyar tájak, az irodalom és a történelem is­meretéből is „vizsgázik”, de minden kérdés természetsze­rűleg a muzsika jegyében hangzik fel. Érdekes szigetek ... címmel dr. Balogh János akadémikus 12 adásból álló előadássoroza­tát szintén augusztusban su­gározzák (első rész: aug. 7. K. 10.05). Dr. Balogh János pro- fesszor neve sokak előtt isme- retes, hiszen mint világjáró tudós több sorozatban számolt már be érdekes élményeiről. Ez alkalommal újabb kuriózu­mokat választott ki előadásai tárgyául — érdekes szigeteket. Ki hinné, hogy a világ sok ezer szigete közül mennyi a külön­leges, a ritka. Szó esik egy­személyes szigetről, a sár­kánygyíkok szigetéről, de el. kalauzol bennünket a száz­évesek szigetére is. Ezeket, ho! egy megszállott utazó, hol hí­res expediciók fedezték fel. Az előadó, hol érdekes életutakat követ, hol tudományos felfede­zéstörténetet idéz, hol pedig izgalmas kalandokat mesél el. Ki mondta? Miért mondta? „Ismerd meg önmagád”, „Da­moklész kardja”', Heuréka”, Jöttem, láttam, győztem” _ és más közismert szállóigéket? Ezeket a mindennapi élet­ben gyakran használjuk, de nem minden esetben ismerjük elég pontosan azok eredetét, történelmi hátterét. Néha egy-egy apróság is — mint például a mondások keletkezé­sének körülményei — segíthe­tik a mélyebb összefüggések megértésében, elárulhat vala­mit egy-egy kor gondolkodásá­ból, érzéseiből. A szállóigék eredetének vizsgálata alkalmat ad arra is, hogy a meglevő történelmi ismereteinket fel­elevenítsük, kiegészítsük, ezért ezek a 8—10 perces ismeret- terjesztő műsorok minden kor­osztály Számára érdekesek és tanulságosak lehetnek. E mon­dásokban. szállóigékben meg- érezheti a mai ember azt is, hogy gondolatainkban, szava­inkban mennyi minden él to­vább az elmúlt korokból, s ha a régi idők világát, gondolko­dását nem Ismerjük, nehezeb­ben értjük a magunk világát, a magunk beszédét is.

Next

/
Thumbnails
Contents