Nógrád. 1974. július (30. évfolyam. 152-177. szám)
1974-07-09 / 158. szám
t Hat községben Őrzik a népi hagyományokat Horváth Endre Galéria Tárlatlátogatás szlovákiai gimnazistákkal A jubileumi ötödik alkalomra szokásoktól eltérő volt az idő. A máskor fényes tiszta égbolton egész nap felhőket kergetett az időnként felerősödő szél, s ezúttal a hőség sem volt elviselhetetlen. Az időjárás idén kicsit befolyásolta a rárósj kulturális seregszemlét. Az előző évekhez viszonyítva kevesebben jöttek el. Szerencsére a mennyiségi lemaradás nem látszott a minőségen. A hat község — Egy\ házasgerge, Ipolytamóc, Mi- hálygerge. Litke, Ludányha- lászi, Nógrádszakál — amatőr művészeti csoportjai, és szólistái kitettek magukért: gondosan összeállított, színvonalas műsort mutattak be. Országosan is szinte egyedülálló a szécsényi járás és az Ipoly menti községek céltudatosan szervezett, irányított kulturális megmozdulása. A népművészet hagyományainak ápolására létrehozott rárósi kulturális nap külön, több ezer forintos pénzalapítvánnyal rendelkezik, amelyet a litkei Az ötödik alkalom már lehetőséget ad számvetésre is. Vajon a rendezvény betolti-e funkcióját? A rendezők és a részt vevők egybehangzó véleménye szerint' igen! A kulturális nap szereplési lehetőséget, és sikerélményt ad, s új csoportokat hozott létre. A fejlődés fokról .fokra mérhető. Különösen Ipolytamóc és Lu- dányhalászj csoportjai fejlődtek sokat az elmúlt évek során. A bemutatott produkciók alapos munkáról tettek tanúbizonyságot, s egy emberként vonultatták fel a falvak apra- ját-nagyját. A rárósi kulturális napnak talán az egyik legnagyobb érdeme és jelentősége: a közös cél érdekében, a tájművészeti hagyományok őrzésében, ápolásában és közkinccsé tételében képes a legkülönbözőbb korosztályok hatékony összefogására. Az idén — minden esztendőben más község — Mihály- gerge kapta a rendezés feladatát. A község ebből a „tárgyból” jól vizsgázott: a rendeztpW! i líHú íJtflJI : i iii MWA* . Esernyővel egy néző és a jzécsényi ÁFÉSZ, az egy- házasgergei, a mihálygergei, az ipolytamóci, a litkei, és a ludány halászi termelőszövetkezet, illetve közös községi tanácsok biztosítanak évről évre. vény sikerét semmi sem zavarta meg. A szereplő művészeti csoportok sorrendje a következőképpen alakult. A KÓTA Nógrád megyei szervezetének díját a legjobb énekkari teljesítményért Egyházasgerge Táncos, zsebkendővel a színpadon kapta. A szécsényi járási művelődési központ díját a mihálygergei, a szécsényi járási KISZ-bizottságét a legtöbb fiatalt felvonultató ludányhalá- szi csoport érdemelte ki. A legjobb teljesítményt nyújtó szólistákat emléklappal jutalmazták. Ebben az elismerésben részesült Gecse'i Istvánná, az egyházasgergei cső* port műsorvezetője színvonalas kon ferál őséért, özv. Bor- bás Imréné. mihálygergei szólóénekes, Mester Ferenc lu- dányhalászi énekes, Krepán Péter ipolytamóci néptáncos. László Endre egyházasgergei klarinétos, valamint Fekete Zsuzsanna egyházasgergei és Zara Melinda nógrádszakáli szavaló. Ráróson tartották meg az ötvenkettedik nemzetközi szövetkezeti nap Nógrád megyei ünnepségét is. a Cserhát-Ka- rancs Hegyvidék, a Palóctáj Tsz-szövetség. a KISZÖV, és a MESZÖV-elnökség tagjainak részvételével. Pilinyi László, a MÉSZÖV elnöke ünnepi meg- emlékezőjében a szövetkezet gazdasági és politikai szerepét, jelentőségét méltatta. Megyénk szövetkezetei —, hangsúlyozta —, mindhárom ágzatban sokait fejlődtek az elmúlt évedben. Újabb munkasikerekkél kívánják ünnepelni a párt jövő évi XI. kongresszusát, és hazánk felszabadulásának 30. évfordulóját. (ok) Minap szlovákiai diáklányok érdeklődtek tőlem az utcán, Generál-koncertre hol lehet jegyet kapni. A művelődési házba irányítottam a fiatalokat, de meggondoltam magam és hozzájuk csatlakoztam. A Horváth Endre Galériába már nem küldeni, de hívni, vinni akartam őket. Eszembe jutott Csongrády Béla cikke, amely a NÓGRÁD-ban jelent meg pár évvel ezelőtt. Művészet, mű és közönség volt a címe. A mondanivalója: nem elég spontán alkalmakra bízni az ízlés alakítását, a látáskultúra fejlesztését, képzőművészeti ismeretterjesztő előadásokat, képzőművész és közönség találkozókat és a tárlatok szüntelen sorát kell szervezni... A pozsonyi, nagykürtösi gimnazisták zenét tanuló, színházlátogató tizenévesei voltak. Ez kiderült a beszélgetésből. Gondoltam a mai képzőművészet érdekelheti őket Vetélkedő az öblösüveggyárban A salgótarjáni öblösüveggyárban hétfőn délután érdekes, színvonalas vetélkedőt rendeztek a kerületi határőrséggel kötött szocialista szerződés jegyében. A két órakor kezdődő versengést Vincze Géza, az öblösüveggyár személyzeti osztályának vezetője nyitotta meg a kultúrott- honban. A szellemi vetélkedőn nemcsak az öblösüveggyár szocialista brigádjai, és a határőrök, hanem a tűzhelygyár, a MÁV, a vízmű, és más, kerületi határőrségek képivselői is részt vettek. Mintegy tíz csapat indult. A szellemi vetélkedőn kulturális, sport- és egyéb aktuális kérdésekből mérték össze tudásukat a csapatok. Ezt követték, kispályás labdarúgómérkőzésen megrendezték az öregfiúk találkozóját. Rajthoz álltak asztaliteniszben, sakkban és tekében is. A jól sikerült találkozót szeptember 29-én a fegyveres erők napján Balassagyarmaton megismétlik. Sxuta Láaxtó; POKOLTÜ (Kisregény) 11. Egyszerre pukkanást hallok a hátam mögött. Olyat, mintha egy léggömb pukkant volna szét. Egy óriási léggömb. Megfordulok, hát látom, hogy vízsugár helyett láng-nyelvek csapnak elő a csőből, meggyűlt a gáz. Később mondták, hogy alighanem egy kis ka- vicsdanaib ütődhetett a cső falának, az szikrát vetett, s a gáz attól fogott tüzet. Bekövetkezett, amivel kezdettől fogva számolhattunk. A fúrótorony egyetlen hatalmas égő fáklya lett. Ma már tudom, hogy Zsuzsa e pillanatban % szállásunk ablakában állt, háta mögött Flórival. Felelnie kellett volna a kérdésre, amit feltettek neki. De a látványtól elállt a szava. „Igen, ismertem”, — mondta, amikor magához tért. És megfordult. De Flóri akkor már nem volt sehol. Ott futott el mellettem. Engem észre sem vett, rohant egyenesen a főmérnökhöz. — Hová rohan? —- néztem 4 NÖGRÁD Csigára. — Most már aztán igazán semmi tennivalónk a toronynál — Gondolod, hogy itt hagyjuk tábdrtűznek? — mondta Csiga a tapasztalt szaki fölényével, s aztán szép komótosan megindult Flórián nyomában. Összesereglett ott akkor mindenki. A kiskatonák még leálltak a csatornaásással, de maradtak a helyükön. Teljesen világos volt már, s a fáklya vörösbe hajló, narancs- színű lánggal lobogott. A falu jó része fenn virrasztóit, egész éjszaka, s a kora hajnali órán már megint tádultak az emberek a faluvégre, riadózni, véleményt cserélni, rémhíreket szülni. És én milyen kívülről néztem ezt az egészet! ★ Gyurka maradt csak mellettem, Kicsi, így hívtuk a sur- mó legénykét. Arra figyeltem föl, hogy lopva engem leseget a gyerek. — Na, Kicsi! — szóltam hozzá. — Láttál-e már ekkora gyertyát? 1974, július 9,, kedd — Még nemi — mondta. — Maga se, igaz? — Hát, hogy őszinte legyek. .. — Nem folytattam. Csak álltunk, s néztük a tüzet. Látványnak szép volt, én meg akkor még nem tudtam, mivel is jár az ilyesmi tulajdonképpen. Törődtem én akkor már egyáltalán az égő gázzal? Ügy éreztem, bennem legalább olyan tűz ég, s legalább olyan mélyről tör elő. Gyurka megszólalt mellettem. — Visszautazik az asszony. A nyolchuszassal vissza utazik. Rácsodálkoztam. Miért mondja ezt nekem? Lehet, hogy ez a kis kamasz jobban ráérez a dolgokra, mint a beszáradt, megcsontosodbtt férfiak? Lehet, hogy Kicsi látja az én tüzemet is? — Honnan tudod? —kérdeztem. — Hallottam! — mondta. — Az ablakon át hallottam, amikor Flórián szaki azt mondta neki: Ha akar, menjen, akár azonnal mehet. — Jól van! — mondtam Kicsinek. — Derék legény vagy! És otthagytam. De magamban vitatkozva hagytam ott. Hadd menjen, mi közöm hozzá? Igaz, akkor lehet, hogy soha többé nem látom! Na és? Az élet úgysem nyújtja kétszer ugyanazt a pillanatot. De hátha éppen az a pláne, hogy most mégegy- szer felkínálja? Azóta sok minden változott. Csakhogy ebben van a dolog nehézsége is! I Közben emberek közé keveredtem, a legelőre merészkedő, fennhangon vitatkozó emberek közé. Hogy mi mindent mondtak azok ott, atyaúristen! Látták, hogy az olajmunkások közül való vagyok hát félig-meddig nekem cízemték a mondandójukat. Azt mondja egy postás: gőzzel kell a szuszt a földbe fojtani, nem egyszer látta Romániában, hogy gőzzel oldották el a kigyulladt gázt. A fenéket, mondta egy gépkocsivezető, fel kellene robbantani a kutat, hogy betemetődjön, akár ő is vállalja robbantást, eleget csinált ilyesmit a katonaságnál. A két féle vita, ami bennem folyt, meg ami körülöttem, úgy összekavarodott az agyamban, ahogyan a föld mélye fortyoghatott a fúrótorony alatt. Mentettem volna én is magamat, de nem akadt józan gondolatom, amit a bennem feszülő érzés ki ne dobott volna az agyamból, lángolva, sisteregve. Elszabadult a pokol bennem is. Azt hiszem az emberek megrökönyödve néztek utánam. Faképnél hagytam őket, s futottam a szállásunkra. Nem törődtem már azzal, hogy megláthatnak, hogy Flóri megláthatja, hogy bután elárulhatom magamat, hogy mindent elronthatok. Az öregasszony udvara már vízben állt — azzal sem törődtem, átgázoltam a vizen. Bedobban- tam' a konyhába, mint akit kergetnek. Tóth néni éppen tüzet rakott, most már nyugodtan rakhatott. Csak oda köszöntem neki, s mentem a szobánkba. Ki is, fordultam mindjárt. (Folytatjuk) és a lakásdíszítés is. Pál Ferenc és Pál Ilona színvonalas kerámiakiállítása tudtam, megértésre és tetszésre tarthat számot a mai modern fiatalok körében még határon túl is. Nem csalódtam, szívesen jöttek velem, hosszan elidőztek a szép színű, érdekes struktúrájú vázák, faliképek, kaspók, tálak előtt. Hálás beszédtémának bizonyult a kerámia is. Tetszett nekik a kiállítás megrendezése, szerintük még vonzóbbá tette a tárlatot a padlóvázában, fatörzsön, kaspókban az üdezöld szobanövények vagy a girbe- görbe gallyak meleg otthonosságot árasztottak. Meg is jegyezte N. Erzsiké, a busái tanítónő leánya, hogy szívesen lemásolná a látottakat saját otthonába. Elmondtam neki, hogy Pál Ferenc jelentősebb munkáit Budapesten és vidéki városokban látni. A Képzőművészeti Főiskola elvégzése után üvegablak-mozaik és hangulatos kerámiák hirdetik Pál Ferenc szakmai felkészültségét, tudását, művési hitvallását. Pál Ilonára a magyar képzőművésznők kiállításán figyeltek fel, azóta több pályázaton is szerepelt és rendszeresen dolgozik az Iparművészeti Vállalatnak. Mi is női szemmel tanulmányoztuk, kerestük alkotói személyiségét. A szl'ovákiai fiataloknak nagyon tetszett játékossága a formálható anyaggal, amelyet figuratív formában mintáz, sok változatban és sokféle színárnyalatban. Lila, barna, türkiszkék, vörös, okker váltja egymást vázáin, kaspóin, faliképéin. Pálék alkotásai együtt és külön-külön is művészi élményt jelentettek, nem véletlenül írták be a nevük mellé a szlovákiai diáklányok azt, hogy: szép, nagyon tetszett! Elekes Év» Ősszel megvalósul Újabb iskolai körzetek Aprófalvas megyében élünk. Ennek előnyeivel és hátrányaival nap mint nap találkozhatunk. A völgyekben megbúvó kisközségek szépsége, a hagyományteremtés és hagyományőrzés értékei miatt is szeretjük Nógrád megyét. A hátrányok gyakrabban szóba kerülnek: az elaprózottság nehezíti a közigazgatást, gazdaságtalanná teszi a termelést, és nem utolsósorban az iskolai munka korszerűsítésének kerékkötője. Ezért vált indokolttá a körzetesítés, az egyesítés a tanácsoknál, a termelőszövetkezeteknél és az iskolákban. A rétsági járásban 1980- ban fejeződött be az iskolakörzetesítés első hulláma. Az élvonalba kerültek ekkor az indokolt körzetesítések végrehajtásában. Ezért is alakult ki az a helyzet, hogy ebben az ötéves tervben a járás nem szerepelt újabb körzetesítéssel a megyei elképzelésekben. Maradt azért munka az utóbbi évekre, kisebb módosításokat kellett végezni. Nem volt teljes szinkronban a tanácsi és iskolai összevonás’ például ösagárd közigazgatásilag Nőtincshez, iskolai fronton Keszeghez tartozott. Néhány helyen a termelőszövetkezetek és az ÁFÉSZ-ek egyesülése nem volt összhangban a köz- igazgatási, iskolai átszervezéssel. Ezen igazítottak. Mi tette indokolttá, hogy újabb körzetesítésekre gondoljanak? Gálik József, a rétsági járási művelődési csoport vezetője kérdéssel válaszol: — Sújtható-e az a korcsoport a szakrendszerű oktatás hiányával, amelyik már a demográfiai hullámvölgy idején nő fel? Az érintet iskolákban a megengedett alsó határ alá csökkent a tanulók létszáma, így csak osztatlan tanulócsoportokkal működhettek volna tovább. Természetesen nerh csupán a tanulókat, hanem a pedagógusokat és a szülőket is érinti a kérdés. Sokan mondják: indokolt a kisiskolák fenntartása, hiszen a nevelők kulturális tevékenységét, azt a kisugárzó szerepet más nem tudja pótolni? Ezt is szem előtt kell tartani. A megoldás leggyakoribb módja, hogy a nevelők továbbra is a faluban élnek, és a körzeti iskolába járnak tanítani. Az iskolaépületből általában kulturális célt szolgáló intézmény lesz. — Hogyan fogadták az érintettek a körzetesítés tervét? — Voltak ugyan nehézségek, de a legtöbb helyen meglepően jól sikerült a szervezés. Sokat köszönhetünk a pártszervezeteknek. A megbeszélések során a párttagok segítettek érvekkel meggyőzni a szülőket arról, hogy visszalépés, ha nem sikerül a szak- rendszerű oktatást biztosítani a gyerekeiknek. Az egyik legnyomósabb érvet maguk az érintettek „szolgáltatták”: a környék több községéből küldték el gyerekeiket a rétsági hétközi kollégiumba. Ez is beszédes bizonyítéka annak, hogy az osztatlan iskolákban egyre nehezebb korszerű, magas színvonalú oktatást nyújtani — Mely községekből járnak el a gyerekek? — Január elsejétől már jártak az ősagárdi alsósok Nőtincsre, az óvodásokkal együtt, ősztől valósul meg három alsós körzetesítés: Pusztaberkiből Borsosberénybe, Kisecsetről Kétbodonyba, Katalinpusz- táról Szendehelyre utaznak. Három kisiskola felső tagozatának létszáma csökkent annyira, hogy csak körzetesítéssel segíthetünk. A keszegl- ek Nézsára, a legéndek Nóg- rádsápra, a tolmácsiak Rútságra járnak szeptembertől A szülők több helyen aggodalmaskodtak, vajon megoidjuk-e a tanulók hazaszállítását, nem marad-e csupán ígéret, amit ezzel kapcsolatban mondtunk. Nem kell félni! Tudjuk, hogy a gyerekek számlájára nem szabad felelőtlenül ígérgetni. — gkm — Mai tévéajánlatunk 31.30: NEVEZŐ Amatőrök, profik, dilettánsok, Az amatőr — aki kedvtelésből foglalkozik valamivel — vagy a profi —- aki foglalkozásszerűen űzi a sportot, vagy a művészet valamelyik ágát — könnyen érthető fogalmak. Nem ígv a dilettáns, amelyet eltérően a szó eredeti jelentésétől, ma többnyire roszalló értelemben alkalmaznak azokra. akik kellő szakértelemmel, vagv tehetség nélkül foglalkoznak valamely tudománnyal, vaav művészettel. A műsor ^célia. hogv tisztázza ezeket a fogalmakat. s meghatározza, hogy például az amatőr színjátszás mennyiben jelent közösség- formáló erőt. A vita kiindulása egyrészt Czimmer Józsefnek, a Kritikában megjelent cikke, másrészt pedig a Kazincbarcikán megrendezett II. ifjú Horváth István nemzetközi színjátszó fesztivál eseménysorozata. A fesztivál — amelyet kétévente rendeznek meg — már eddig jelentős eseménynek bizonyúlt, és nagy érdeklődés nyilvánul meg iránta Külföldön, is. A műkedvelő színjátszás problémáival kapcsolatban arról is szó lesz, hogy bizonyos életkoron túl sok fiatal szégyenli. hogv még mindig ..gyerekes” dologgal foglalkozik, s abbahagyja ezt a szép és nemes szórakozást nyújtó elfoglaltságot. A műsorban néhánv amatőr színjátó csoportról készült riportfiimet Is láthatunk. n
