Nógrád. 1974. július (30. évfolyam. 152-177. szám)
1974-07-07 / 157. szám
Amerikai fotóművész kiállítása A kulturális Kapcsolatok Intézetének kiállítótermében megnyílt Willard Van Dyke fotóművész kiállítása. Képünkön: „Spanyol—amerikai fiú” 1973. FARKAS ILONA: ÚTKÖZBEN Igédén sóhajok szellő-keze simogat, hidegvágó-tekintetek fejtik arcomat, tiltó mozdulatokkal befalazzák szemem. Zendül, lázad bennem az indulat, míg mérgetek bajusz-fedelű háza a pálinkától kigyullad: káromkodás-lángok alatt recsegnek-ropognak, csikorogva-vicsorognak szuvas gerendák: a fogak. Sáros bakancsok mennek lesütött fejjel, behúzódnak egészen a falig, félnek bepiszkolni a felporszívózott aszfaltot. Eget tükröző lakkcipők nevetnek rajtuk. Búcsú az utcától Lebontják az utcát ahol egykor laktam ócska lim-lomok közt csonka rossz romokban. Féreg szomszédaim tetvek és a bolhák többé nem kísértik lénye régi voltát. Feneketlen torkú átkát vak keserven tengetett valómnak el kell ám feledjem. Isten veled utca te bűzös, te sáros! Béke poraidra eltemet a város. "SzépéA íizsef: Jóság kínoz engemet Csak jólelkű rokonok ne lennének a földön nem volna számadásra ok jótétemény, se kölcsön Nem kéne kapni, adni álbókok ezreit egymás szemére dobni így hát nem volna mit A jólelkű rokonok, ha nem lennének néha nem volna annyi nyílt titok s nem volna annyi pletyka Nyűg a jóság, mely rokon szíveknek érdeme és a hála ártalom mert vissza élsz vele Nem fáj a rossz felvértezett az ellen rég a sorsom, azzal gyötörni nem lehet, mi sért a jó az folyton A jó menten semmivé hull mert a jóság tág, laza és ki jót tesz, viszonzásul hálát nem várhat soha A jóság kínoz engemet a jótól fél a lelkem a jóság megöl, eltemet I a jó az jaj, kegyetlen Ami felér egy ezredparancsnoki dicsérettel Józsi bácsi a szóke dgyányember hátradőlt a széken, miközben uíiai között a poharat forgatta, úgy kérdezte: — Szóval üzenetet hoztál a fiamtól? — Igen — felelte a kis- katona. Józsi bácsiban feltört az atyai büszkeség, a hivalkodhatnék. Az asztalához gyűlt potyázókra mutatott, úgy serkentette a kis katonát: — Most itt a tanú. Milyen ember a fiam? Mondd meg ezeknek. — A hadnagy elvtársről csak tisztelettel lehet beszélni. Az egész ezred kedveli. Tűzbe mennénk érte. Ha kivonulunk, úgy forognak utána a női szemek, mint a rulettgolyó. Minden versét ismerjük. — Mondj el egyet! — biztatta Józsi bácsi. A kiskatona fölállt és szavalt. Tapssal köszöntötték. Még a kocsmáros is tapsolt, pedig ő ritkán ragadtatta el magát — Hallottátok? — kérdezd» Józsi bácsi és föl akart állni hogy kezet nyújtson a kiskatonának. de visszacsuklott Ülve folytatta: — Ugye. saját fületeknek se hisztek. Nem hittetek nekem, ti csepűrá- gók. Irigyek voltatok a fiamra, mert tiszt lett. katonatiszt. A ti gyerekeitek meg a semmit hajtják. összekeverik a bolondgombát a vargányával. Az asztaltársak fele vörös lett a dühtőL de nem ellenkeztek, mivel a Józsi bácsi borát itták. A bőgős színlelt alkalmazkodással mondta: — Igazsága van a Jóskának. Mondhattok akármit. Nagyszerű az a vers. én mondom. — Értesz is te a vershez — kontrázott a kont- rás — a bőgőn is eltéveszted a ritmust. A kiskatona közben végigette az étlapot, amelyben hónapok óta szerepelt a bográcsgulyás, szalontüdő és pacalpörkölt. — Hogy el ne felejtsem — mondta — a hadnagy elvtárs szerdán érkezik szabadságra. A kedvenc eledeléről ne feledkezzenek meg. Elfelejteni, ilyesmit? Szerdán délelőtt megtelt a nagy lábas krumplis tésztával. Józsi bácsi izgatottan to- porzékolt az állomáson. Befutott a vonat. A hadnagy frissen, ugrott le a kupéból. Tartása délceg, férfias volt. Kezet * fogott apjával, megölelte. Útközben Józsi bácsi arra unszolta, hogy mindenkinek köszönjön, nehogv rátartinak tartsák. — Apám. eleget gazsu- lálok a hadseregben. Mi csevegni valóm van a Toncsival. Mórokkal vagy bármelyikkel? — Hát így állunk ? — förmedt rá Józsi bácsi. — Elfelejted. hogy honnan indultál? — Apám, én már nem tartozom közéjük. Másféle emberek ezek. Más az én utam más az én világom. Józsi bácsi haragos lett. Robbanni tudott volna. Megállt, szembenézett a fiával: — Ügy.! Értem, hadnagy elvtárs! — és lépteit meggyorsítva egy szót se szólt hazáig. Az anya és testvérek egymástól rángatták el a hadnagyot. összecsődült a kólón ai is a ritka alkalomra. Az egyenruhát tapogatták, a csizmát, a tányérsapkát bámulták. Sajátjuknak érezték a hadnagyot. A család megebédelt. Az anyának feltűnt, hopv Józsi bácsi szótlan. Valami itt nincs rendjén. — Beszélj már. mi van veled, édes fiam ? — Élek anyám. élek. Józsi bácsi nem hagyhatta ki a gondolattársítást: — Meg Is ártott neki a jólét. A drágalátos fiad elfelejtette, hogy honnan indult. Szégyelli a fajtáját. Maholnap minket is megtagad. A hadnagy felugrott, de az apa ráförmedt: — Üljön le. hadnagy elvtárs. itt én parancsolok! ön az apjával beszél! Az anya sietve szólt közbe: — Miért bántod? Alig vártad, hogy hazajöjjön, most meg abajgatod. Józsi bácsi nem csitult. — Csak pártold! Szüksége van rá. Kicsúszott a lába alól a talaj. A hadnagy ádámcsutkája remegett. Nyugalmat erőltetett magára. ,— Apám, én megértelek. De ne hidd. hogy jobban fognak követni a katonáim, ha én elmondom nekik, hogy milyen mélyről indultam. hogy cigány származású vagyok. Elmaradoznak mellőlem a tiszttársaim. esetleg kiközösítenek. Csend lett a szobában, kérdőjelbe zárt csend. — Lehet, hogy hátrányos helyzetbe kerülsz és nem ezredesként, hanem őrnagyként mész nyugdíjba. Kezdd el. fiam. koncold fel az előítéleteket. Én már öreg vagyok. A hadnagy bort töltött. — Hálátlan prófétaság ez, apám — mondta lehangoltam — Egyszerű az. fiam, csak nem kell bonyolítani. Tarts előadásokat a katonáidnak és személyes példamutatásból végy feleségül egy cigánylányt A hadnagy szemére nem jött álom, a gerendát nézte. Aztán hajnalban felkelt és elutazott. A város ébredezett. A szürkeségben botladoztak még az ágykedvű emberek. Gyárkémények bődül- tek, tej boltok rolója zör- gött, kocsmák szaga szabadult ki. a palack kiirt- hatatlan szellemeként Kontó István Móricz Zsigmondi ELADÓ MENYECSKE' Buglyas Mihály hazajött a legelőről és zárva lelte a házat. Felnyúlt az ereszbe, ott vót a kulcs. Levette, kinyitotta az aj tót, bement. Hol van ez az asszony? Nem lát ételt a tűzhelyen. Körül vizslatja a házat, setét van, nem lát semmit. Ilyenkor az asszonynak itthon a helye. Már nem tudja mit csináljon vele. Az este is megverte, nem verheti örökké. Ha egy verésből nem ért az asszony, akkor az egész nem ér semmit. Csak Iából, csak pislog, sehol semmi. Ha már elmegy egy asszony hazulról, farsangolni, a faluba, annyi esze kell hogy legyen, hogy ételt tegyen oda. ahol meg lehet lelni, hogy az ura ne mérgeskedjen. De se asszony, se krumplileves. Rettenetesen kezdett méregbe jönni. Már nézte, hogyha az asszony hazajön, mivel üsse agyon. Fejszefokkal . puhítsa, vagy az egész házat ráborítsa? Ahogy ott áll, néz, vár. csak megáll az ajtóban a szomszédék Misikéje. — Mihály bácsi itthon van? — Mi kell? — Julis néném azt izeni, hogy nem jön többet haza. — Mit? — Elment az anyjához. Ütet többet nem veri. — Azt mondta? — Azt — Még mit mondott? — Nem mondott a semmit. — Csak azt, hogy hazamegy az annyához. — Azt — No jó van Misi hazame- hetel, de siess, míg agyon nem ütöttelek. A gyereknek se kellett több, úgy ellszkolt, mint a megijesztett kutya. Buglyas Mihály meg ott maradt egyedül a házba. — Hé — kiáltott még a gyerek után. — Mi a? — Mikor ment el? — Reggel. — Jó van. Visszafordult a házba. Ha reggel ment el, akkor má nem is jön vissza. Mert jó messze 8 NÓGRAD - 1974. július 7„ vasárnap van ugyan az a falu, ahol az anyja lakik, az is csordás ember, az apja, mint ő. Hát ha akart, azóta visszajöhetett vóna. De ha nem jött, az ű baja. Nagyon egy fertelmes asz- szony, hogy még egy tányér bablevest se főzött, vagy valamit, ami eláll. Kukoricakását, ha mán eszébe se jutott egyéb. De így elmenni, e valami. Vót még egy darab kenyér a tarisznyájába, előkereste hát, aztán leült a küszöbre és lassan elkezdte enni. Morzsol- gatta a száraz kenyeret. Tudta, hogy még semmi sincs a kertbe. Talán egy kis hagyma. Fel is állott, körülnézett a kicsi ház megett a setétbe, babrált a fű közt, nem lelte meg a hagymát, erre még mérgesebben visszament és visszaült a küszöbre. Megette a kenyérmaradékot, mind. Akkor megtörülte a száját, a bajuszát. Nem sok dolga vót vele, mert szája ugyan elég nagy van, anyjárul maradt a nagyformájú szájaszéle, olyan mint a többi Kurtáé, hanem a bajusza meg kevés volt, mint az apjának, fiatal még, nem nőtt meg, de nem is fog, a Buglyasoknak nincsen csak egy kis csipet bajuszuk. Ki se lehet subickolni. Mikor rendbe szedte magát, akkor felállott és azt mondta: — Jól van Suták Julis, te akartad. Evvel megfogta a kis konyhába a nagy dézsát és úgy vágta ki az udvarra,' hogy összedőlt. Körülnézett a konyhába, mi is vóna még itt elintézni való, de nem volt ott semmi, csak a tűzhely, de azt nem akarta bántani, mert arra még neki is szüksége lehet. Tud ő főzni magának, ha akar. Jobbat mint egy ilyen suta fiatal feleség. Kinyitotta osztán az ajtót, a ház ajtaját. De ahogy kinyitotta, erre is megjött a haragja. Erre szokta akasztani a törülközőkendőt az a bitang céda. Levette az ajtót a sarkáról, úgyhogy annak beszakadt az ódala. E mán nem ajtó többet — gondolta megelégedve. Most bement a házba és megragadta az ágy végét. Egy új ágy vót a szobába, a vásáron vették együtt vették, a Julis pénzébül vették. Neki nem kell. Ö nem fog többet a Julis ágyára feküdni. Jó neki a fődön is a szalmán. Szétrázta hát az ágyat, úgy hogy annak szakadt minden darabja, ahány annyifelé. El is akarta törni, de nem ment. Erős deszka vót. Űj vót még nagyon. Megkereste hát a sarokba; a kemence mellett a fejszét és a setétbe belevágott a deszkába. Nem is tudta, olyan setét volt, hogy a végit érte a vágás, vagy az ódalát. Elég a, hogy szétdarabolta. Aztán megkereste a többi részt is, mind elhasogatta. Ebből nem lesz ágy többet. Suták Julis nem pihen benne. Vót egy asztal is, meg egy kis karoslóca. Akkor is mondta. hogy nagyobb lócát vegyenek, de nem vót pénz elég. Julis meg nem akart adós maradni az asztalosnak, hát így csak kisebbszerűt vettek. No, erre jó. Elvágta. Még egy szék vót a házba, azt is megfogta, jó gondosan fődhö vágta, az is darabokra szakadt. Akkor a lábát meg a háta botjába is eltörte, hogy becsületes legyen a munka. Hát elég soká dógozott vele, de rendesen megcsinálta, ha már belefogott. Ezt ugyan meg kellett vóna hagyni, a széklábat, mert avval még lehetett vóna kutyát ütni. De mán megvót. Annál jobb. Most már nem vót semmi a házba. Még az ablakot ki lehetett vóna tömi, de azt nem Suták Julis vette, hát békén hagyta. Annak örült, hogy a lámpa, ami lógott az asztal felett, magátul összetört. Evvel legalább szintén nincs gond tovább. AvVal lefekvésre gondolt. Ott vót a szoba közepén az ágybéli. E nem kell, mert ezt Suták Julis varrta, hát úgy kézzel elhasogatta, hogy a tollútól prüszkölni kezdett É még bosszút áll az asszonyért, gondolta. A szalmát azonban egybekaparta, levetette magát rá és elfeküdt, elaludt. Nagyon jóízűen aludt, ahogy becsületes ember a jól végzett munka után szokott aludni. De alvás előtt még elgondolta, hogy hogy is vót az avval a tállal. Az úgy vót, hogy tegnap este mikor hazajött, a felesége nem vót otthon, kicsit később jött és nem sietett eléggé, mert tányérba akarta tenri erővel a levest, ö meg azt mondta: — Ne bosszants má avval a tányérral, adj ennem, mert éhes vagyok. Hogy az asszonyt mégis csak ette a fene a tányérral, fogta, a kezéből kivette és kihajította az udvarra, össze is tört az egész tányér. De a nem baj. A csak egy rossz cseréptányér vót. Hanem a vót a baj, hogy az asszony, amilyen pujkaméreg van benne, el- szömyült a dógon és fogta a tálat, ő meg a tálat hajította ki az udvarra. Ügy étellel, ahogy vót. E mialt verte osztán meg.
