Nógrád. 1974. július (30. évfolyam. 152-177. szám)
1974-07-07 / 157. szám
Utolsó simítások Tolmácson A TOLMÁCS! közös gazdaság búzatáblái elvesztik a zöld utolsó árnyalatát is. Sárgán rikítanak. A főagro- nómus, Máté János határszemléről érkezik. Mostanában nincs olyan nap, hogy ne szakítana időt magának megnézni: indulhatnak-e már a kombájnok. Kezével nemrég a kalászokat mor- zsolgatta. A sokéves tapasztalat lehetővé teszi, hogy előre becsülje a várható termést; — Búzából hektáronként SÍ mázsa, tavaszi árpából 30 mázsa a jóslatom — mondja. — A terv az előbbiből 27 mázsa, árpából pedig 28 mázsa. Biztos, hogy túlteljesítjük eredeti célkitűzéseinket. A főagronómus nem tesz könnyelmű ígéretet, ö tudja a legjobban, hogy a legnagyobb kampánymunkára, az aratásra milyen lelkiismeretesen készülnek az emberek. 440 hektár búza és 104 hektár árpa vár betakarításra. A négy kombájn több mint egy hónapja hozzáértő kezek nyomán készenlétben áll. A gépszemlére június közepén sort kerítettek. A négy kombájnvezető: Topolcsik János, Varga János, Drajkó Ferenc és Krausz Károly a szerelők közül került ki. Ismerik gépeiket az utolsó csavarig. Kisebb hibákat maguk kijavítanak, ha kell, a helyszínen. A karbantartásban segédkeznek a segédvezetők. — A műhely dolgozói vállalták: szükség esetén éjszaka is dolgoznak. Előfordulhat, hogy valamelyik kombájn nagyobb hiba miatt állni kényszerül. Ekkor nagy szükség lesz az éjszakai műszakra. Mi mindenre számítunk — magyarázza Máté János. A kombájnvezetők számára csak a tűzrendészeti és munkavédelmi felkészítés van hátra. A termelőszövetkezet vezetői gondoskodtak étkeztetésükről. Külön erre a célra állítanak be egy gépjárművet. _AZARATA£RA való felkészülés számtalan teendőjét papírra vetették a termelőszövetkezet vezetői. Az intézkedési terv rögzíti a feladatokat, a felelősök nevét. Semmiről sem feledkeztek meg a tolmácsiak. Előre beszerezték azokat a legszükségesebb alkatrészeket, amelyekhez az aratás idején nehéz hozzájutni. A tervben mást is megfogalmaztak: — Fontosnak tartjuk a kombájnosok anyagi érdeKészülnek a gabona betakarítására Karancslapujtőn, a Ka- rancsmente Termelőszövetkezetben. 560 hektáron kell elvégezniük az aratási munkákat. Levágásra vár a tavaszi árpa és az őszi búza. A közös gazdaság már jó előre megszervezte a munkák elvégzését, így a betakarításnál használatos gépek kifogástalanul megbízható állapotban várják feladataikat. Hat kombájnnal kezdik a nagy nyári mezőgazdasági munkát, s ha szükség lesz rá, a szomszédos termelőszövetkezetek segítségére is számítanak. Szűcs Róbert és Sztrémi Gyula mezőgazdasági gépszerelő a betakarítás utáni szalmalehúzást könnyítő szerkezetet állítja össze (kulcsár) kéltségének megteremtését. A legnagyobb feladat reájuk hárul. Ilyenkor éjt nappallá téve dolgoznak. A borítékban is kifejezésre jut. Ügy döntöttünk, hogy mázsánként 1 forint 10 fillért és holdanként 10 forintot kapnak. Ezzel egyaránt ösztönözzük őket a szemveszteség csökkentésére, és a learatott terület növelésére — mondja a főagronómus. Az aratás azonban nemcsak a kombájnokon múlik. Jól olajozott, összeszokott gépezetre van szükség. A szállítókon legalább annyi múlik, mint a kombájnok vezetőin. Varga Mihály, Lip- ták János tehergépkocsival, Dózsa István, Turányi János, Varga Imre és társai vontatóval viszik a gabonát a tárolóhelyekre; a tolmácsi és bánki raktárba, illetve Érsekvadkertre, a Terményforgalmi Vállalat telephelyére. A raktárak tiszták, fertőtlenítettek. Ide a vetőmag kerül. — A gabona szárítását is megoldjuk. Szárítónk kapacitása elég lesz, hacsak az időjárás nem szól közbe. Egy esős időszak nagyon megnehezítené a dolgunkat — fejezi ki aggodalmát Máté János. A szalmalehúzásra Lomén Pál és Birszki József áll készenlétben. A bálázók ée szalmaösszerakók is tudják, mi a feladatuk. Alig várják, hogy sor kerülhessen munkájukra. — Egy kombájnra 136 hektár gabona betakarítása jut Alacsonyabb, mint az országos átlag. Ügy számolunk, hogy naponta 10 hektárral végezhetnek, s így két hét alatt befejezhetjük az aratást. A TOLM ÁCSI termelő- szövetkezetben az aratásra való felkészülés „utolsó simításait” végzik. Ä gépek olajosán csillognak a napfényben. A főagronómus már csak öt alkalommal megy ki a határba aratás előtt Azután a gépeken, az embereken a sor, akik rajtra készen állnak, hogy az idei kenyérnek valót betakarítsák. Szabó Gyula A világ közvéleménye mély aggodalommal figyeli a Chiléből érkező híreket, ahol a katonai junta lázas tempóban készíti elő a Népi Egység 39 vezetőjének katonai bírósági perét. Éppen ezért ezekben a napokban, a Béke-világtanács felhívására, a béke- és szolidaritási mozgalmak világszerte nagyszabású akciókat, aláírásgyűjtést, tiltakozó felvonulásokat, szolidaritási napokat, heteket szerveznek „mentsük meg a ciheli politikai vezetők életét!” jelszóval. A magyar békemozgalom és a magyar szolidaritási bizottság chilei akcióbizottsága csatlakozott a Béke-világtanács felhívásához. Dr. Sik Endre nyugalmazott külügyminiszter, a Béke-világtanács tagja, az Országos Béketanács Lenin-békedíjas elnöke a szolidaritási akcióról a következőket nyilatkozta a központi sajtószolgálatnak: — Újabb, minden eddiginél riasztóbb hírek érkeznek Chiléből. Tíz hónappal az ellen- forradalmi puccs kitörése után fokozódik a fasiszta terror: Pinochet tábornok vérbí- rái újabb jogtipró „per” előMindennapok kádermunkája pTpt egymástól különböző gyakorlatról hadd idézzek példát: úgy adódott, hogy egy napon ugyanabban a városban négy vállalatnál érdeklődtem - KISZ-tisztségviselők sorsáról. Mi történt a két évvel ezelőtti KISZ-tit- kárral, hogyan esett a választás a mostanira, ki törődik képzésükkel — nemcsak a politikaival, hanem a szakmaival stb. Három üzemben „kapásból” mondta a párttitkár az adatokat, mintha készült volna a beszélgetésre, pedig nem készülhetett, nem tudta előre a témát. Egyikük még háborgott is, hogy talán csak nem tételezem fel róla, hogy a tehetséges káderekről tájékozatlan? Természetesen nem tételeztem fel. Csak ugye most éppen „holtídény” van, nincsenek választások, aki tisztjét ellátja, arra még jó néhány hónapig számíthatunk. Valójában az érdekelt, hogy e „csendes” időszakban törődünk-e eléggé a kádermunkával. Észrevesszük-e az alkalmas embereket, oktatjuk, neveljük-e őket, hogy egy-két év múlva ne legyen gond a megfáradt, vagy előbbrelépő tisztségviselők pótlása. A negyedik üzem — s ezt nem örvendezve közlöm — igazolta aggodalmamat. Mert nemigen akarták érteni a kérdést. A jelenlegi KISZ-titkár nyilván tanul valamit, ahogy a felsőbb KISZ-szerv megkívánja, és a régiek? Ki ezt, ki azt. Ez a mostani titkár tetszik a gyerekeknek, bár elég nehezen sikerült rátalálni. Tavaly még visszahúzódó,1 szótlan ifjúnak ismerték, valami kiránduláson vétette észre magát. Ha ügyesebb, beszédesebb, előbb is bizalmat adnak neki, hiszen „oly nehéz igazán áldozatkész fiatalt találni”. És jött a panaszáradat, hogy sokasodik a munka. Beszélgettünk tovább a szakszervezeti teendőkről, a pártmunkáról, a művezetők növekvő felelősségéről, s mindegyikből az derült ki, hogy nincs nagyobb csapás, mint a jól bevált emberek távozása. Milyen nehéz máról holnapra új embert találni. Mert a mostani KISZ-titkár a katonaságtól leszerelt ugyan, de most esti iskolás, hátha utána jobb helyet talál magának? Nincs okom kisebbíteni a gondot, karikíroz- ni sem kívánom a panaszkodót. Nem egyszer megesik, hogy nehéz pótolni a hirtelen távozó gazdasági szakembert, a vezető beosztásban dolgozó mérnököt, a művezetőt vagy a társadalmi tisztségviselőt De azért akad arra példa, hogy a nélkülözhetetlennek tartott ember utódját is sikerül megtalálni viszonylag rövid idő alatt. Ha a kádermunkában nem ismerik a holtszezont. A gazdasági vezető, a párttitkár, a szakszervezeti titkár noteszába rendszeresen neveket jegyez föl. A nevek viselői hamarosan megbízatásokat kapnak, esetenként tanulásra biztatják őket. S közük velük azt is, hogy belátható időn belül miféle új munkakör, társadalmi funkció ellátását remélik tőlük. Időrabló tevékenység? Látszólag az, bár úgy véljük, hogy a jó vezető mindenképpen kíváncsi beosztottjai képességeire. Nem is a notesz a legfőbb kellék, hanem a tájékozottság, és annak tudata, hogy a legjobban összeszokott gárda sem dolgozhat együtt az idők végtelenségéig. A kiválasztás természetesen csak a munka egyik fele. A másik a tapasztalatok átadása. Aminek lehet iskolai formája, rendszeres beszélgetés, de lehet egy-egy feladat közös megoldása is. Nincs egyedüli üdvözítő módszer. Általánosságban és kategorikusan csak azt mondhatjuk, hogy melyik a rossz módszer — a kampányszerű kiválasztás. S ilyenkor hiába hivatkoznak a közösségre, hiába mondják, hogy a kollektívának is tetszett, ők is elfogadták. Feltehetőleg jóhiszeműen adták rá szavazataikat, hiszen hamarjában ők sem tudtak jobbat. De tudtak volna korábban ajánlani képzésre, felkészítésre alkalmas embert többet is. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a közösség nem tarthatja fontosnak azt a tisztséget, amelyet ötletszerűen megnevezett társuk elláthat. Hiszen, ha érne valamit, nyilván jobban vigyáznának rá... A 2 említett városban három-egyes arányt hozott az véletlen. Feltehetőleg ennél jobban állunk. Hiszen a különböző iskolákban, poütikai körökben tanulók nagy többsége tudja, hogy miért képezi magát. Nem véletlenül került oda. A mai munkájához elegendő volna tudása, a holnapi teendők mérlegelése után a jövőre készülni küldték. Ez a Jó, ez a megnyugtató. Ezt érdemes követni mindenütt. Hogy az aránv — lehetőleg — négyből négy legyen. A mindennapok kádermunkájában ugyanis az optimális megközelítése elvárható. M. D. Sikerről zárult a fői év a kohászati Üzemekben Az etaő fél év befejezése után még csak előzetes adatok állnak rendelkezésre, de a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben kédvezően ítélik meg 1974. első hat hónapjának gazdálkodási eredményeit. A gyárban az Idén fejeződnek be a rekonstrukciós munkák, ezért arra törekedtek. hogy a 17 ezer tonnával kevesebb mennyiség mellett, értékben lépjenek nagyobbat előre. Úgy, hogy nyereségtömegben továbbra is tartani tudják a gyár egészséges fejlődésére jellemző ütemet. A gazdaságosabb termékstruktúra kialakítása mellett, fontos feladatnak jelölték meg a termelékenység növelését. Az egy napra eső termelést érteket 7,9 százalékkal kell növelni ahhoz, hogy terveik maradéktalanul megvalósuljanak. A dróthúzó üzemben az elmúlt három hónap programjában szerepelt a több gépes rendszer kidolgozása és bevezetése, amellyel a termelékenység növelése mellett lehetőséget kerestek a több termelésre. A szeggyár- tó üzemben megszüntették a legnagyobb termelést gátló körülményt, a 3-as számú felvonó üzembe állításával. A fémbevonó üzemnél a belső tartalékok feltárásával a jövedelmezőség, a termelékenység növelését és a létszámgondok enyhítését segítették elő. A gazdaságosság mellett a megrendelők igényeinek kielégítésére is határozottan törekedtek. Énnek köszönhető. hogy a vállalatra háruló szállítási feladatoknak 100,8 százalékra tettek eleget. Az építkezésekhez, épületszerkezetek összeállításához előregyártott vasbetonelemekhez fokozott igény jelentkezett húzott rúdacélból. hc- gesztőhuzalbói és szegből. A húzottrú dacéi- tervet eredményesen teljesítették az üzem v dolgozói. A fél év befejezésével rekorderedmény született. Rúdacélból termelésük 10 ezer tonna fölé emelkedett, amire roóg nem volt példa nr. fi rém életében! A CCh-es hegesztő- huzalból a tervezett 700 tonna helyett mintegy 800 tonnát termeltek. A horganyzott acélhuzalból 100 tonnával, ónozott acélhuzalból 10 tonnával teljesítették túl a féléves tervet. A szeggvártás- ban nagyon sok gondot és problémát kellett megoldani az elmúlt negyedév során. Ennek ellenére mintegy 10 ezer 300 tonnát gyártottak az első fél év befejezéséig. Edzett és ötvözetlen szalagacélból növekedtek az igények. A mezőgazdaság segítésére, a tavaszi növényápolási munkákhoz, és a betakarításhoz nagy mennyiségű kézi szerszámot és mezőgazdasági gépalkatrészt kellett előállítaniuk. Mezőgazdasági szeráruból a negyedév során csaknem nvolcszáz tonnát, mezőgazda- sági gépalkatrészből kilenc- száz tonnát, kézi szerszámból pedig 90 tonnát termeltek. O. B. Mentsük meg ci chilei hazafiak életéi Dr. Sík Endre nyilatkozata készítésével igyekeznek elrettenteni a szabadságjogaitól megfosztott népet. Ezúttal olyan hazafiakat akarnak a vészbíróság elé állítani, akiknek kiemelkedő szerepük volt Salvador Allen- de törvényes rendszerében. Tizenhat volt miniszteren és államtitkáron kívül Corvalánt, a Chilei Kommunista Párt főtitkárát, Clodomiro Almey- dát, a szocialista párt vezetőjét, és a Népi Egységhez tartozó pártok más jeles képviselőit fenyegeti közvetlen életveszély. Chilére tíz hónapja a fasizmus sötét árnya borult. Legjobb fiai közül sokan életüket adták a demokratikus rendért, ezrek és ezrek koncentrációs táborokban, börtönökben sínylődnek, néhány politikusnak sikerült külföldre szöknie. Sok százezer chileit munkanélküliségre kárhoztatott a katonai junta, amely az alapvető emberi jogokat cinikusan megnyirbálta. Nem vagyunk, nem lehetünk tétlenek a fasizmus ilyen nyílt tobzódása láttán. A világ valamennyi jó szándékú emberének — tekintet nélkül vallására, politikai meggyőződésére — össze kell fognia, hogy Chile népét megszabadítsa a fasizmus igájától. Hazánk társadalma már eddig is sokat tett a chilei nép igaz ügye mellett. Milliók emelték fel tiltakozó szavukat a junta jogsértő módszerei ellen, milliókat töltött el mélységes megdöbbenés és felháborodás Allende meggyilkolása és a hazafiak brutális üldözése miatt. Népünk számára nem történelmi tétel, hanem szomorú saját tapasztalat mindaz, amit a fehérterror, a fasizmus jelent. A história anakronisztikus jelenségének tartjuk, hogy napjainkban, amikor a világ egyik legősibb fasiszta rendszere, a portugál széthullott, a föld másik pontján: Chilében gyökeret verjen a terror és a gyűlölködés eszméje. Meggyőződésünk, hogy a fasiszta rendszert egy napon elsöpri a nép haragja, s a junta egyszer, s mindenkorra eltűnik a történelem süllyesztőjében. Addig is le kell fogni a gyilkosok kezét. Mindnyájunk emberi kötelessége, hogy követeljük,: haladéktalanul vessenek véget Chilében a vészbíróságok működésének, állítsák helyre a jogrendet, helyezzék szabadlábra Corvalánt, Almeydát, a többi hazafit, akik népük javára, hazájuk felemelkedéséért végrehajtott tetteikkel "kivívták honfitársaik és az egész haladó világ becsülését, elismerését. E. G. NÓGRÁD — 1974. július 7., vasárnap 3 i 4
