Nógrád. 1974. július (30. évfolyam. 152-177. szám)
1974-07-02 / 152. szám
Képernyő előtt Dokumeniumdráma — kamaradráma Az elmúlt hét első és utolsó adásnapjan egyaránt dráma került képernyőre, illetve televíziós játék, hiszen az előadott műnek idomulnia kell a tévé sajátos formáihoz, lehetőségeihez. Mind a két történet emberi kapcsolatokat és többé-kevésbé konfliktusokat tár fel, az egyik komor hangvételben, a másik ha komolyan is, de oldottabbak Kedd este a Gyilkosok című ál-dokumentumjáték került bemutatásra. Azért áldokumentummű ez, mivel annak ellenére, hogy színészek megrendezett környezetben játsszák, igyekeznek, fenntartani a helyszíni felvétel látszatát. Leállások, beszélgetések a „forgatócsoport” és a jelenlevők között és főként a „megfogalmazatlan” megnyilatkozások igyekeznek ezt a látszatot fenntartani. A nézőnek akaratlanul is az a rosszmájú gondolat jut eszébe, hogy a szerző, Császár István egy valódi esetet rögzített, de valamilyen okból nem ez került bemutatásra, hanem helyette az elhangzott párbeszédek, interjúk szövegét hivatásos színészekkel mondatták el. Ez a megoldás nem túlságosan szerencsés. A súlyos téma —. hogy válhat az asszony saját újszülött gyermekének gyilkosává, mennyiben vétkes ebben a férj, a gyermek apja és az após — kibontakozását, kifejletét, sokszor hátráltatja akadályozta a primitív számba menő beszédmód, mely a színészeket nagy próba elé állítja. A befejezés is erőltetettnek tűnt. az asz- szonyt elítélik, a védő fellebbez. s a férjet is utoléri az igazságszolgáltatás egv pofon erejéig, amit valószínűleg az egyik „ál-filmes” enged meg magának, mintegy helyettesítve a társadalmi igazságszolgáltatást, mely — legalábbis a szerző szerint — tehetetlen és tétlen az ilyen dúvadakkal szemben. A pofon után a „forgatás” befejeződik, a főszerepet játszó színész néhány „civil” szava még egyszer felhívja a nézők figyelmét arra, amit eddig cáfolni óhajtott: itt megrendezett játék folyt. Ez a mozzanat eléggé zavarossá tette a befejezést, a cselekmény szempontjából. pedig egyenesen szükségtelennek tűnt. Vasárnap este Karinthy Ferenc: Dunakanyar című játékát láttuk. Kamaradarab a javából, mindössze két szereplője van. Az eredeti ötlet két egymás mellé sodródott, talán holtvágányon veszteglő élet ürügyén valóban játékos, kedves formában mély emberi érzésekről, s a mai életünk, változó világunk teremtette, szomorúan groteszk helyzetekről rajzolt képet. Szereplői egyszerű emberek, mondhatni, antlhősök, a férfi elkönyvelte magáról, hogy „peches osztályba járt, már a gimnáziumban is”, csalódott és elkeseredett. A nő mintha cinizmus mögé rejtené magányát. A végkifejlet érdekes helyzetek során keresztül közeledik, a darabnak tulajdonképpen egymás után több befejezése is van. Mintha az író kísérletezne, melyik illik legjobban története végére, de minden próbálkozás egy kicsit tovább fejleszti az egész esetet, míg a végén egy igazán emberközeli; egyáltalán nem világmegváltó, de a megoldást magában hordozó jelenettel zárul a játék. Szinetár Miklós kitűnő rendezése mellett érdemes néhány szót ejteni a két színész játékáról. Sztankal István a tőle megszokott, színes, dinamikus játékkal formálta meg a csalódott, társ- talanságba visszaesett férfit. Hámori Ildikó pedig kedves bájjal, az ingerkedő, de alapjában nagyon céltudatosan manipuláló nőt. A kedves, szórakoztató történet igazán, nyár esti program volt. — ff. — Nyitás augusztusban Balassagyarmaton a járási művelődési központ elhelyezése megoldatlan. A jelenlegi épületben nincs elegendő helyiség, sem a szakkörök számára, sem más rendezvények szervezésére. A helyzet megoldására született terv, mely szerint a volt megyeháza épületében nyer elhelyezést a művelődési központ, a zeneiskola, az ifjúsági ház és a könyvtár. Erre azonban csak Icét-három év múlva kerül sor, mikor minden előfeltétel biztosított lesz. Mivel a helyzet sürgető, a város úgy határozott, hogy ideiglenesen a megyeháza már felszabadult részében közművelődési célú helyiségeket alakít ki, részben a művelődési központ, részben a TIT részére, melynek városi szerve szintén hely hiányával küszködik. Itt kap deiglenesen helyiséget a Hazafias Népfront és a BM-klub is. Oj helyre költözik át a Horváth Endre Galéria, négy klubterem kerül kialakításra, mely a legégetőbb gondok egyikét, a központi ifjúsági klub kérdését is megoldja, s lesz egy nagyterem, mely alkalmas lesz a társastánc klub és a fúvószenekar próbáira egyaránt, s hangversenyek, pódiumműfajok előadására. A város lakosságának, üzemeinek közös érdekével szemben gátló tényezőként a kérdés anyagi oldala szerepelt, hiszen az erőket a végleges átalakításra, költözködésre kell tartalékolnia a tanácsnak. Az üzemek siettek a város segítségére. Társadalmi munkában vállalták a szükséges munkák nagy részének elvégzését, a tanácsnak csak az anyagról kellett gondoskodnia. A szervezésbe a KISZ városi bizottsága is bekapcsolódott. A bútorgyár megtervezi és elkészíti a pódiumot, belső munkákat végez a galérián. A Fémipari Vállalat a pódiumváz elkészítését és festési munkákat vállal. Az erdőgazdaság a csiszolást végzi el. Kiveszik a munkából a közösen részüket az iskolák tanulói, szépen „szerepelnek” a helyi kisiparosok, dolgoztak az ipari tanulók, s nem maradtak ki a BM-szervek sem. A közös erővel, a közérdekért végzett társadalmi munka értékét még nem mérték fel. A városi tanács 250 ezer forintot fordít berendezésre, a megyei pedig klubfelszereléssel támogatja a művelődési központot. A munka jelentős része elkészült, de a hátralevő feladatokhoz is szükség van az üzemek — s talán nem is csak a felsoroltak — támogatására. A tervek szerint az új létesítmény augusztus tizenkilencedikén egész napos nonstop műsorral nyitja meg kapuit, s amellett, hogy jobb lehetőségeket biztosít a közművelődéshez és kulturált szórakozáshoz, születése körülményeit tekintve dicséretére válik Balassagyarmat dolgozóinak. I % i SE ' — it. — Szüts Lászlót POKOLI (Kisregény) 'ŰZ 5. — Nem! Csak azután jártam ott, hogy elfolytották. — Megpróbálom magának lefesteni... Olyan, mintha csatornavíz törne fel. Mintha valami mocskos vizű szökőkút lenne a fúrótorony, a vasváz felső része már ki sem látszik belőle. Csakhogy ennek a szö- kőkútnak forró a vize, és tele van leheletfinom homokkal, néha apró kavicsszemekkel. Legtöbb benne az, ami nem látható: a gáz. Több emelet magasságra fellövelődik. Aztán odafönt szétterül, mesterséges felhő lesz, homályba borítja a környéket. És esővel áztatja, mert azonnal lecsapódik. Kilométeres körzetben hull az eső. Ragacsos, bűzös vízcseppek. Távolabb ritkulva, közelebb sűsűsödve. De mindenütt csöpögő, ólomszürke iszapréteggel vonja be a fákat, házakat, kerteket, utakat, földeket. A torony aljában meg csak úgy ömlik. Szinte visszafordul hogy zeng tőle a cső. A föld a cső peremén, s olyan erővel, morajlik lenn a mélyben, mintha a pokol ördögfiókái to- longanának ott, hogy melyikő- jük kerüljön előbb a felszínre. Elképzelheti, mit jelent ilyenkor a torony aljában tartózkodni. Hát még felkapaszkodni rá! S aztán mindehhez tegye hozzá, hogy a gáz bármikor tüzet foghat. Nem először láttam akkor gázfeltörést, de ez félelmetes volt. Mire odaértünk, a szőlőtőkékről már csöpögött a lé, a bakhátak közt gyülemlett a víz. Az út másik oldalán, amint azt láthatta, egy libalegelő van. Ott gyülekeztek a bámészkodók, oda vonult visz- sza a műszakban levő brigád is. A fúrótornyot egyelőre senki sem közelíthette meg. — Mikor történt — kérdezte Flórián. — Alighogy leváltottuk az első műszakot — mondta a másik brigadéros. — Szerencsére, a béléscső tartotta magát, az elzáró ugyan mintha ott sem lett volna, de a biztosító helytállt. — Az egyik brigádtag akkor már telefonált a Trösztnek. Flóri most elemében lehetett. Hozzá is látott mindjárt. Kétszáz méteren belül senki nem tartózkodhat, még a legelőn sem, az kell felvonulási terepnek. Ácsorogjon a falu szélén, akit nem enged haza a kíváncsiság. Kusztván küldjön egy másik brigádtagot a tanácsházára, hogy olvassák be a hangoshíradóba: tüzet gyújtani a faluban nem szabad, még dohányozni se. Nincs alattomosabb valami a gáznál. Amikor a gáz feltört, ketten épp szereltek. Az egyikőjük szerencsétlenül ért földet, NÖGRÁD - 1974. JÚLIUS 2., kedd A szülői szereiéiről NEM IS OLYAN könnyű okosan szeretni a gyerekeket. Az esetek többsége azt bizonyítja, hogy a szülők ebben is hajlamosak a szélsőségekre. Némelyek azt hiszik, akkor szeretik igazán gyermeküket. na iehetőíeg mindent megadnak nekik, amit megkívánnak, s ha engedékenyek szeszélyeikkel szemben. Mások pedig csak a „holnapra” koncentrálnak, inkább a szellemi, ismeretbeli gyarapodásukkal, a tanulásukkal törődnek, s közben .megrövidítik fiaik és lányaik gyerekkorát. Még időbeli sorrendiséget is fel lehet fedezni a két szélsőség esetében. A felszabadulást követő egy—másfél évtizedben ugyanis még jobbára az okozott gondot, hogy a szülők túlságosan is a gyerekek igényeinek a kielégítésére. a kényeztetésére helyezték a hangsúlyt. Valamiféle „jóvátételre” törekedtek: ifjúkori keserűségeiket akarták jóvátenni, saját vágyaikat szerették volna teljesülve látni gyerekeiken keresztül. De közben erősödött az a felismerés, hogy a gyerekek szeretetéhez hozzátartozik a jövőről való gondoskodás. a felnőttkorra való tudatos előkészítés is. ennek pedig egyik legfőbb eleme, hogy nem csak adni kell a gyerekeknek, hanem követelni is kell tőlük. Csakhogy most sem tudtunk megszabadulni a túlzásoktól. Manapság már sokhelyütt a tanulást. a különböző különórákra járást, a jó iskolai jegyeket szinte kizárólagosan szorgalmazzák, s mintha megfeledkeznének arról, hogy a gyerekkorhoz hozzátartozik a játék, a szórakozás, a pajtáskodás, sőt a csímytevés is. A szülök persze ezúttal is jót akarnak, csupán abban tévednek, hogy a sajátos gyerekkori élményeket nem tartják eléggé fontosnak a holnapra való felkészítésben. A kényeztetés persze nem csak a kívánságok válogatás nélküli teljesítésében nyilvánulhat meg. hanem a mun- kátlanság megengedésében is. Ez különösen városi probléma. Itt vannak gyakran harmadik-negyedik osztályos általános iskolások, akiknek a nagymama tisztítja a cipőit, s itt fordul elő sűrűn, hogy a gyerekek csellengenek, míg az anyák vállára nehezedik a második műszak minden súlya. A dolog bonyolultságát mutatja. hogy a munkától való féltés oka egyaránt lehet a gyerek erőinek a lebecsülése. egyfajta rosszul értelmezett szeretet, s lehet — különösen az otthoni munkák alóli teljes felmentés — oka az. hogy a jövőre való felkészítés egyetlen eszközének tartott tanulásra akarják még jobban rászorítani a gyereket. Ilyenkor szokták mondogatni a szülők: a diák egyetlen dolga a tanulás. FALUHELYEN AZONBAN másként jelentkeznek ezek a problémák. Itt inkább a sok gyerekmunka okoz gondokat. Tanulj meg fiam dol- gszni. becsüld meg a munkát — mondogatják a paraszt- szülők. s gyakran még az iskolai feladatok elvégzésére sem hagynak elegendő időt a diákgyerekeknek. Tanító r panaszkodnak, hogy sokszor azért maradnak le. kallódnak el jóeszű tanítványok is. mert a szülők agyonterhel is őket házkörüli munkákkal. A legtöbb helyen a gyerek feladata az apróállatok ellátása. a tüzelő bekészítése, a boltba és a szomszédokhoz szaladgálás, a kistestvérre vi- gyázás — és ki tudná elsorolni, hogy még mi minden. És ezek a szülők is a jövőt készítik elő, a dolgos életre nevelnek, csak túlságosan egyoldalúan a fizikai munkára. Persze önmagában sem a munka, sem a tanulás, vagy a gyerekkívánságok teljesítése nem kifogásolható. Csak a helyes arányokra kellene jobban vigyázni! Célunk a harmonikusan ' fejlett ember, s ezt az ideális típust csak úgv tudjuk kinevelni, ha nem esünk túlzásokba, ha szakítunk a "égletekkel, s úgy nevelünk munkára, úgy fejlesztjük a gyerekek ismereteit, szellemi képességeit, hogy közben meghagyjuk őket gyerekeknek is. Éppúgy öreg hiba, ha a gyerekekben csak a majdani felnőtteket látjuk, s nem nézzük mai gyerekségü- ket, mint az, ha csak a gyerekkor megszépítésével törődünk, s nem fordítunk kellő figyelmet jövőjük megalapozására. A HARMONIKUS, sokoldalú emberré nevelésben tehat saját gyerekünkből — képességeiből, teherbírásából, erkölcsi fejlettségéből — induljunk ki, s ne a szomszédok és az ismerősök gyerekeiből. Mások túlzásait soha ne tekintsük példának. A szomszédok, vagy az ismerősök majmolása a ruházkodásban, a szokásokban, az engedékenységben nem szokott haszonnal járni, csupán felszínes gyerekszere- tetre utal. És vonatkozik ez a tanulási követelményekre is. Mert lehet, hogy a másik gyerek bírja a különórák terhét, de a miénk belényomorodik, s előfordulhat, hogy a szomszédé indokoltan nem vállal többletet a tanulásban, de a miénken rontana, ha nem követelnénk tőle nagyobb erőfeszítést. Ha igazán szeretjük gyerekünket, nem leszünk hozzá sem túlságosan szigorúak, sem pedig mindent elnézőek. A szülőnek okosan kell viselkednie, olyannak kell lennie, aki képes együtt sírni és örülni gyerekével, s aki egyszerre tudja megérteni és irányítani is. Tóth László Mai tévéajánlatunk Könyv Nógrád megyéről Hat évvel eeelőtt hozott döntést a Nógrád megyei Tanács, hogy a megye történetéről négykötetes monográfiát ad ki. A nagy vállalkozás kivitelezéséire dr. Balogh Sándor történész, egyetemi tanár vezetésével a megyében működd történészekből, a politikai és társadalmi élet vezetőiből hoztak létre szerkesztő bizottságot. A négykötetes, összesen mintegy ezerötszáz oldal terjedelmű valamennyi történeti kort felölelő, tudományos igényességgel és alapossággal megírt megyetörténet az első befejezett mű a felszabadulás után kezdeményezett monográfiák sorában. alighanem a lábát törte. A sebesült lábat néhányan sínbe próbálták rakni. De nem orvosok voltak, olajbányászok. Azt vettük észre, hogy Flóri felesége ott hajladozik a szerencsétlenül járt munkás felett. Az apostolok nem tudták még, hogy Zsuzsa ápolónő. A legjobb tanuló volt köztünk, emlékszem. Most megmutathatta hát, hogy mit tud. Hanem, fehér blúzban hajladozott ott, a szennyes lé pedig egyre esőzött ránk. Utcai ruhában voltak az apostolok is. Egyedül én nem öltöztem át, s vállamon lógott a vízhatlan köpeny. Felkínáltam Zsuzsának, de nem akarta elfogadni. — Vegye csak fel! — mondta neki Flóri, aztán az apostolokhoz fordult. — Mi is beöltözünk, emberek. Fél óra múlva mindenki itt legyen! Vele mentem, mert gumicsizma rajtam sem volt. Fél óra múlva pedig oda már gumicsizma kellett. A falu, úgye, csaknem a libalegelőig ér, s a szőlőföld szélétől is alig száz méterre már házak állnak. Mi Flóriánnal ezen az oldalon mindjárt az egyik szélső házban szállásoltunk, egy magányos öregasszonynál. (Folytatjuk) 20.00: írott malaszt. Kétrészes tv-játék Urbán Ernő regényéből. A mű voltaképpen dokumentumdráma: főszereplője egy újságíró, aki egy boVasárnap nyitották meg a szentendrei nyár gazdag eseménysorozatát. Az egy hónapig tartó programban hatvan rendezvény szerepel, s céljuk, hogy segítségükkel bemutassák a Duna-parti város történelmi eseményekben gazdag múltját, s megismertessék a látogatókkal jelenüket, munkájukat, életüket. A szentendrei nyár első napján a gyermekek számára aszfaltrajz-, roller-, homok- várépítő-versenyt és bábműsort rendeznek. A nap legrangosabb eseménye Szántó Piroska Munkácsy-díjas festőművész kiállításának megnyitója volt a művésztelepi galériában. A 22 alkotásból álló tárlatot Szabó Magda írónő nyitotta meg. Az ódon városkában délután újabb két kiállítás nyílt: a művelődési központban mutatják be a képzőművészeti szakkör és a Vajda Lajos stúdió tagjainak alkotásait, valamint Tóth István rejtő ügyben képes az akták mögé nézni, az embert keresni — s az igazságot a betű mögött. A regényként kétszer is megjelent mű cselekménye egy kis faluban játszódik: ide érkezik egy fiatalasszony, aki a szociális otthon gondnoknői feladatait vállalta el. Igyekszik lakói számára jó, emberséges körülményeket teremteni, ám csakhamar észreveszi, hogy igyekezetét még a falu vezetői is „szent őrületnek” tekintik, s egyre inkább ellentétbe kerül velük. Hozzájárul ehhez az is, hogy elődje sor. kétes ügy főszereplője volt, s a lakók a róla alkotott véleményt az új gondnoknőre is kiterjesztik. Az asszony kálváriája ekkor kezdődik. Sikkasztással vádolják, s akta akta után születik... A főszerepekben Csomós Marit és Polgár Gézát láthatjuk. ceglédi fotóművész képeit. A szentendrei nyár eseményei közül kiemelkedik a Teátrum július 6-án kezdődő előadássorozata. Az idén 11 alkalommal mutatják be Goldoni: A kávéház című vígjáté- kát. Egyebek közt láthatják majd az érdeklődők a galga- mácsai ping^ló asszony, 'Van- kóné Dudás Juló kiállítását, a Balázs Béla Filmstúdió tagjainak alkotásait, valamint a szentendrei kertészek legszebb virágainak bemutatóját. A programban több tanácskozás is szerepel. Szentendrén tartják a Pest megyei művelődésügyi vezetők konferenciáját, az esztergomi, a váci és a helyi szocialista brigádve- zetók találkozóját, és megalakítják Szentendre barátainak körét. A sporttalálkozók közül kiemelkedik a Duna-menti városok kézilabda-, kerékpáros-, labdarúgó- és sakkversenye. y nyolult jogi összefüggéseket Szentendrei nyár Kiállítások, a Teátrum előadássorozata, tanácekozások
