Nógrád. 1974. július (30. évfolyam. 152-177. szám)
1974-07-28 / 175. szám
LahfifePepen A város fölött Kemerovó-telep. Salgótarján. Délután, öt óra. Az égen csipkés szélű felhőket kerget a szél. A lakók közül sokan csak most térnek haza a munkából. A férfiak lépte sietős. az asszonyok kicsi gyerekkel az oldalukon „kocogva” haladnak. A játszótéren kismamák hintáztatják gyermekeiket. Az egyik ház előtt méteres emberkék — talán a jövő áhított nagy csapatának letéteményesei — kergetik buzgalommal a labdát. Az erkélyeken kiteregetett ruhaneműk száradnak. Nézzünk be néhány lakásba, hogyan élnek, milyen sajátos gondokkal, problémákkal foglalkoznak az itteni emberek! Aki mindig az első A négy sátortetős, egyemeletes ház az első „telepeseké”. Hét évvel ezelőtt. 1967-ben költöztek be. Kemerovo körút ez is, de sokban különbözik a lakótelep többi részétől. Hozzájuk van legközelebb az élelmiszerbolt, s a házak előtt néhány négyszögölnyi veteményeskert is található. Barta Sándorék négytagú családjából csak a háziasz- szonyt találjuk otthon. — Mindig én érek haza elsőnek. Az öblösüveggyárban dolgozom. beégető vagyok. Férjem anyaggazdálkodó a bányatrösztnél. Hogy hol vannak a gyerekek? Az ötéves kislányom Karancskesziben a nagymamánál, a nagyfiam — ősszel megy nyolcadikba — bent a városban, édesanyámnál. ’67 előtt az egész család ott lakott. Nagyon vágytunk tágasabb, saját otthonra! Azt mondhatom, hogy szerencsénk volt: 168 ezerért kaptuk ezt a szép fekvésű, háromszobás lakást. Igaz, hogy a gáz beszerelése utólag történt, 18 ezer forintba került, de így is megérte. — Hogyan telik egy napjuk? — Ha délelőttös vagyok, nekem csörög az óra legkorábban. ötkor felkelek, fél hatig előkészítek mindent a csemetéknek. A férjem hétre jár, így ő viszi a kicsit óvodába. Délután én nyitok be először. Vacsorát főzök, mert a közös vacsoráról ritkán mondunk le: ennek hangulata van'.Kora este gyakran kisétálunk az erdőszélre, mindkettőnknek jólesik az ülőmunka után a mozgás, a friss levegő. De a mesére haza kell érni... A hét végét csák ritkán töltjük itthon, kirándulunk. Hétköznapokon, ha van valami érdekes előadás, bemegyünk a városba. — Ismerik egymást a lakótársak? — A házban majdnem mindenki hasonló korú, közösek a problémáink, néha beszélgetünk, de össze jár ni nem szoktunk. Az alattunk lakó fiatalasszonnyal ellenkező műszakban dolgozunk. Közvetlen szomszédban egy ápolónő lakik az édesanyjával és a testvérével, tőlük nagyon sok segítséget kaptunk. Amikor a férjem még tanult, rendszeresen elhozták a kicsit a bölcsődéből. és mindig szívesen vigyáztak rá, amíg nem jöttünk haza. »Látogatós” hét — Nyitva — hallatszik ki a csengetésre. — Jaj, azt hittem, hogy a gyerekek! — lepődik meg a barna fiatalasz- szony, majd beljebb tessékel. — Káposztás tésztát főzök éppen. A férjem nagyon sze- Veti. A férj. Pápista Béla. a Patyolat tmk-műhelyének lakatos csoportvezetője nincs idehaza. Egyik barátja autóját bütyköli. A két kislány is kint játszik valahol. A nagyobb ősszel megy iskolába. — Tegnap járt nálunk a leendő tanító néni. Ügy látszik, hogy ez a hét olyan látogatás — nevet fel az aszszony __Beszélgettünk, a gyer eket is megismerte a tanító néni. Szeptemberben köny- nyebb lesz a beilleszkedés az új környezetbe. — Itt mióta laknák? — Pontosan öt éve. Előtte Zagyvarónán laktunk a szüleimmel, kertes házban. Itt kényelmesebb, hiszen komfortos a lakás, meg aztán mindenkinek jobb külön. A férjemmel együtt mellékmunkát vállaltunk, megfogtunk minden pénzt, összespóroltuk az induló tőkét, a 40 ezer forintot. — Nem bánták meg? — Nem. Igaz, a gyerekeknek néha „szűk” a játszótér, a parkra meg ugye. vigyázni kell. Rónán, a kertes házban azt csináltak, amit akartak... Mert borzasztó eleven gyerekek, felérnek hat fiúval — és büszkén, elégedetten újra felkacag. — Milyennek tartja az ellátást, a szolgáltatást? — Hát, ez bizony elég problémás. De ami nekünk kell, azt megszerzem útközben, a városban. Ugyanis Zagyvarónán dolgozom az iskolában ; gondnok vagyok. Persze, nem ártana egy ABC- áruház. Patyolat-szalon, iskola és több garázs sem. (Az ellátásra mások is panaszkodnak. Nem csoda, hiszen a lakótelep pillanatnyilag egyetlen élelmiszerbolttal rendelkezik. Itt árulják a zöldséget és a húst is. Az előbbiből kevés a választék, hús pedig jobbára csak hét végeken kapható, de akkor is nagyon igyekezni kell a háziasszonynak. hogy kapjon belőle. Ezért mindenki — mivel általában bent dolgoznak — a városban szerzi be a konyhára szükségeseket. Odajárnak szórakozni is. moziba, könyvtárba, színházba.) Köszönet a gyárnak A ház ura a fürdőszobában ■ meszel. Fölülről beázott a mennyezet. Morfondírozik. Elégedetlen a lakás minőségével, finomabb munkát várt az építőktől. A helyszínnél azonban maximálisan elégedett. — Nyugodt, csendes hely a plató. Körben az erdő. csodálatos. Jó a levegő. Molnár Lajos az öblösüveggyár Május 1. szocialista brigádjának tagja. Üvegfúvó a szakmája, de üvegbefúróként dolgozik a mérőhengerüzemben. Két fia van. A nagyobbik, a tizenegy éves Hevesen táborozik. — A lakást a gyárnak köszönhetem. 110 ezer forintos, kamatmentes kölcsönt adott, a lakásvételre pedig 10 ezret térítésmentesen. — Szeretek itt lakni — beszél érzéseiről. — Csak az a baj, hogy nincs óvoda, bölcsőde. Űj, napjainkban formálódó, alakuló telep. Az természetes, hogy a színházi előadásokért. a moziért, a szórakozóhelyekért a városba kell menni. De a kulturált életforma igénye egyre sürgetőbben veti fel a járulékos intézmények problémáját. Várható-e ezen a téren javulás? Növekszik-e a kultúrára. pihenésre, szórakozásra fordítható idő azzal, hogy a gyerekek elhelyezését, a bevásárlást, a szolgáltatást megkönnyítik az itt lakóiknak? Létesül-e olyan hely. amely alkalmas lehet a közösségi életre is? A jövő év végére befejeződnek az építkezések. Addig még átadnak körülbelül 800 lakást. A sátortetős házakkal szemben épülő 72 lakásos ház földszintjén egy 320 négyzet- méter alapterületű ABC-áru- házat, orvosi rendelőt, fodrászatot. háztartási kisgép- és Patyolatátvevő helyet adnak át. Ugyanitt lesz • ideiglenesen egy 40 férőhelyes óvoda és egy körzeti párthelyiség, amely közös rendezvények, klubestek tartására is szolgál. Az épület mögött a következő ötéves terv elején 40 férőhelyes bölcsődét is létesítenek. Később valósul meg a sporttelep: kislabdaiátékra szánt pályával, öltözővel, klubbal. Szerepel a tervekben az iskolagond megoldása is. G. Kiss Magdolna Sulyok László Erkölcsi szabályozók A pímlirit leírt két sz° n. Ll mucii sokalisban azt a képzetet keltheti, hogy az anyagi érdekeltségre építő közgazdasági szabályzókkal szemben valamiféle, az erkölcsi tekintély helyreállítását követelő megnyilvánulással fognak itt találkozni. Mivel vannak, akik azt hiszik, hogy fenyegető méretűvé válit az erkölcsi világrend felbomlása, időszerűnek is tartanának egy etikai hadjáratot a társadalom megjavítására. Ennek a várakozásnak cikkem nem felel meg, mert erkölcs és érdek, erkölcsi szabályozók és gazdasági szabályozók kapcsolatáról nekem más a véleményem. Nem látom be ugyanis, hogy miért kellene erkölcsöt és érdeket egymással szembeállítani? Ha e kettőt szembeállítják, az jó részt azért történhet meg, mert erkölcsi tudatunk arra a nézetre épült, hogy az érdek az szennyes, földhöz ragadt viszony, az „ördögtől való”, azonos az önzéssel és anyagiassággal. Ügy tudom, sokan még ma is így gondolják és ezért vagy őszintén, vagy képmutatásból, de az érdekről csak szent bor- zadállyal tudnak szólni. Holott az érdek nem több és nem kevesebb, mint a társadalmilag érvényes és elismert szükségletek kielégítésére irányuló tudatos törekvés. Az érdek és érdekeltség — éppen azért, mert tudatosság kell hozzá — az egyik legemberibb jelenség. Minél fejlettebb az ember és társadalma, annál többet jelent az érdeka létezéshez szükséges elemi javak megszerzésénél, annál inkább jelenti a személyiség fejlődését, kiteljesedését szolgáló szellemi értékek megszerzésére, az erkölcsöt is nemesítő emberi kapcsolatok megteremtésére irányuló tudatos törekvést. Az elmondottaikból az is következik, hogy, ahol az emberek személyes és csoportérdekeinek figyelembevételével tervezik meg a társadalmi tevékenység szabályozását, ott nincs kizárva a cselekvés erkölcsi ösztönzésének és szabályozásának lehetősége sem, ellenkezőleg, igazán ott lehet hatásos' a gazdasági szabályozás, ahol nincs ellentétben az emberek erkölcsi ítéletével, tehát az erkölcs szabályozó erejével. De ehhez az igazsághoz még egy tétel tartozik: csak ott van az erkölcsnek szabályozó ereje, ahol nem szakad el, avagy nem kerül szembe a gazdasági tervé- ■ nyekkel, s a rájuk épülő érdekviszonyokkal. Gyakran lehetünk tanúi annak, hogy egyesek a társadalmi — gazdasági — politikai vadóság és az erkölcsi követelmények szemben állásáról beszélnek. Ok azok, akik erkölcsi elveikkel összeegyeztethetetlennek tartják a társadalom ügyeiben A mint azt Robert Bums dalolta: „Szép ez a nyáridő, lepke a virágon, hegyről vizek omlanak...” Arra gondolok, hogy amikor ő született, e festménysorozat, egyiken ez a sugárzó Gyermek, már egyéves volt. Állok a sümegi plébániatemplomban Maul- bertsch freskóinak szivárványos pompájában, amelyhez a bájos Burns-vers- nek semmi köze sincs, csak annyi, hogy újra itt a nyáridő valamennyi pillangójával és idén sok esővel. Kint ezen a délelőttön is hol megered, hol eláll. Most éppen esik. F. A. Maulbertsch osztrák festő, a tizennyolcadik század egyik legjelentősebb mestere születésének 250. évfordulójára idén emlékezünk Magyar- országon is. A budapesti Szépművészeti Múzeumban Maulbertsch és kora címmel ebből az alkalomból nyitottak kiállítást, amely szeptember végéig tekinthető meg. Maulbertsch, ez a vérbeli barokk festő a miénk is. Főként freskói az európai művészettörténet jelentős alakjai közé emelik. Dolgozott Ausztriában, Magyarországon, Csehszlovákiában, Németországban. A sümegiek kedves, pontatlan túlzással jegyzik meg, hogy ami a quattrocento legjelesebb mestereinek, s főként Michelangelónak a Sixtus-kápolna volt, az Maulbertschnak, s a rokokónak a sümegi plébániatemplom. Valóban, ez az újszövetségi jelenetekből álló freskósorozat a művész egyik legjelentősebb, napjainkig fennmaradt műve, a tizennyolcadik száVAS A Mi API mmT MAULBERTSCH ESŐBEN zad monumentális festészetének ragyogó emléke, európai jelentőségű alkotás. (1966—69-ben restaurálták.) A festménysorozat 1757—58-ban, a festő érett korszakában született Bíró Marion veszprémi püspök megbízásából. Aki belép a templomba, a környék legragyogóbb barokk, rokokó pompájában találja magát. Ez a hallatlanul mozgalmas világ harmóniába olvad, s a kinti szemerkélő eső szürkesége sem csökkenti az élénk korolit nyújtotta élményt. Ez már az „olvadó” barokk, már nem fáradunk el benne. Könnyű szívvel barangolunk fényes, finom tájain. , És mintha egy kicsit a Dunántúl, a Balaton-vidék hangulatai is ott ragyognak a falokon és a mennyezeten, a tó derűje, a szelíd hegyek, kúpok vonalainak könnyű futása. A színek sugárzása nem evilágból való. Vagy mégis ? Egyik mellékoltár freskón a Pásztorok imádása Maulbertsch talán leglíraibb alkotása. Ott van maga az alkotó is az átszellemített, tündöklő világban. A bal oldalon tűnik fel. Kezében tálca, rajta néhány sajt. Ez a való cselekvő részvételt, a tevékeny elkötelezettséget. Ök azok, akik az igazi erkölcsösséget moralizálással helyettesítik, irtóznak a tettektől, mert félnek, hogy közéleti cselekvésük során beszennyezik magukat. Ügy akarnak erényesek maradni, hogy tekintetüket állandóan egy elvont erkölcsi eszményképre függesztik és távol tartják magukat az élet ütközeteitől. Erényességük a farizeus erényessége, mert a kívülállás pozíciójából mondanak ítéletet mások tettei felett. iv erLnlec akkor töltaí erkuits, het be va_ lódi szabályozó szerepet, ha megmarad a reális társadalmi talajon és cselekvésre ösztönöz, nem pedig a cselekvéstől való távolmaradásra. Az erkölcsi szabályozás, mint minden szabályozó eszköz. csak életközelségben hatásos. Ha elszakad az élettől, akkor mo- ralizálássá válik és képmutatást termel. Az emberek látszólag és formálisan engednek az „erkölcsi nyomásnak” és a gyakorlatban egészen mást csinálnak mint, amit az üres, életidegen normák előírnak. Gondolom, érthetőbb lesz ennek a fontos elvi kérdésnek a tárgyalása, ha tapasztalataink közül kiragadunk néhány jól ismert jelenséget. Legjellemzőbb ezek közül a munka erkölcsi és anyagi ösztönzésének problémája. Gyakori hiba, hogy a két oldalt elválasztják egymástól. Vannak munkahelyek, ahol az a szokás, hogy két csoportra osztják a dolgozókat. Egyik csoportba azokat sorolják, akik anyagi javakkal késztethetek nagyobb teljesítményre, a másikba azokat, akik erkölcsi elismeréssel. A hibás gyakorlat hatására kialakul az a vélemény, hogy az anyagi elismerés nem tartalmaz erkölcsi mozzanatot, az erkölcsi elismeréshez pedig nem járulhat anyagi, hiszen azzal földre húznák az emelkedett erköl- csiséget. Valójában akkor tartanák tiszteletben az erkölcsi követelményeket, ha a legnagyobb következetességgel alkalmaznák a munka szerinti elosztás szocialista elvét, vagyis, ha a jobb munkáért adnák a nagyobb anyagi és a nagyobb erkölcsi elismerést is. Még nagyobb hiba, ha a különböző jelképes erkölcsi elismeréseket, a megbecsülés jeleit az anyagi elismerés helyett adják. Ezek a jelképes, művész önarcképe. Es körülötte a pásztorok, akik talán a sajtot készítették. Ki venné el a tálcáról azt a sajtot? A kórus hátfalán — egy részét takarja az orgona — Sümeg polgárait fogadja Bíró Márton püspök. Maulbertsch halad az élen, rokokó öltözékben. A polgárok, iparosok és szőlősgazdák veszik körül, kövéren, gondtalanul. Mégsem súlyosan. Rokokó-valóság ez. Megfoghatatlanul és halhatatlanul vonulnak a sümegiek. A 84-es nemzetközi úton pedig robognak a szemerkélő esőben a gépkocsik Budapest, vagy Bécs felé. Surrog az ablaktörlő, amint elfutnak a csonkakúp alakú Várhegy mellett. A plébániatemplom előtt a friss, sárga fövenyen gyerekek játszanak, őket sem zavarja ez az eső. Ha eláll, még szí várvány is feltűnhet az égen. Egyik gyerek kezén katicabogár mászik. Éneklik: „Szállj el, szállj el, katicabogárka. . JN *■ em száll el. Édesanyám mesélte, leánykorában náluk Sopron megyében a katicabogarat budabácsinak hívták. Ha fogtak egyet, így faggatták: „Buda-budabácsi merre visznek férjnek, lenek-e, fönek-e, damonyai rétnek-e?” Öt nem Damonyára vitték. Tóth Elemér ünnepélyes aktusok, ha csupán formális szükségleteké' elégítenek ki és nincseneK összekötve a teljesítménye ésszerű értékelésével nemcsak, hogy nem érik el a k vánt erkölcsi hatást, hanem még rombolhatják is a közösség szellemét, mert mindé i ami ellenkezik a közvélemény ítéletével, közömbösséget, sőt cinizmust szül. Szeretném hangsúlyozni, hogy a különböző erkölcsi elismerési formák, kitüntetések stb... nagyon fontosak és eredményesek lehetnek, de csak akkor, ha alkalmazásuk találkozik a szűkebb munkahelyi és a társadalmi közvélemény egyetértésével, a szocialista elosztás követelményeivel; ha a megbecsülés valóságos teljesítményért jár, ha a hivatalos elismerés nincs ellentétben a munkatársak véleményével. Az erkölcsi szabályozók szerepe rendkívül nagy az emberi cselekvésben, a munkahelyi magatartás és légkör formálásában. De csak altkor fejthetik ki hatásukat, ha nem szakítjuk el őket azoktól a valóságos feltételektől, amelyek között érvényesülnek kelL A termelőüzemekben, intézményekben a munkaerkölcs fejlődéséhez a legjobb környezetet a munkahelyi demokrácia teremtheti meg. Az anyagi ösztönzők csak akkor hatékonyak, ha együtt járnak, nemcsak véletlenül találkoznak; ha tekintélyük van és vonzást gyakorolnak az emberek többségére. Mindez ott járhat együtt, ahol a döntéseket ésszerűen megosztják; ahol a döntések a nyilvánosság előtt és a közvélemény támogatásával születnek; ahol megfelelő tájékoztatásra építik a közösségi ellenőrzést és ahol a munka eredményes folyamatosságát nem prédikációval, hanem megfelelő szervezeti eszközökkel, s a tárgyi feltételek megteremtésével biztosítják. Az erkölcsi f?abáI^6k. az emberi cselekvés semmivel nem pótolható, egyre nagyobb jelentőségűvé váló eszközei, de csak akkor érvényesülnek, ha nem a gazdasági szabályozók és anyagi ösztönzők helyettesítésére, a munkaszervezet hézagainak a tömítésére használják. Az erkölcsi értékek ott virágoznak, gyarapodnak, ahol igazságos munkaszerinti elosztás van és demokratikus, nyílt szellem uralkodik. Művésztáborban URBÁN GYULA: BUCSUZÁS Vízszintes zuhanás. Történetünk egyNű hegyére írva Egymásra hányt virágok, gyümölcsök, száraz ágak. S túl minden psyehológiákon egy tisztára sepert padláson fényben, könnyben zengnek a pókhálók.
