Nógrád. 1974. július (30. évfolyam. 152-177. szám)
1974-07-28 / 175. szám
Dino Buzatti: \ Féltékenység — Tessék? Asszonybeszéd Azérí feremHeítűnS. fiogy kárhozatba vigyünk benneteket. Mi vagynnk a gondolatok. a gonosz ötletek, kísértések; a rögeszmék, 'élelmek, gyanúk. No meg aztán én ... Én a legaljasabb dögöknek vagyok egyike. Tele a világ a dögvészes fajtámmal. A mezők is, a messzi völgyek, puszták — egyetlen ember legyen csak ott, már az is elég. Itt azonban valósággal hemzsegünk. A város a mi igazi birodalmunk, ide vágyunk mindenünnen: Ti csak jöttök-mentek, gyanútlanul, esetleg tréfálkozva, nevetve, mi meg a sarkatokban vagyunk, nem tágítunk egyetlen percre sem: aztán belétek röppenünk, a fületeken keresztül, s ti nem tudjátok, nem veszitek észre, nem is sejtitek; olyan picikék vagyunk. Fél órán belül pedig boldogtalanok lesztek. Képzeljetek el egy csepp szúnyogfelhőt, egészen pará- nvit, mikroszkopikus szúnyogokkal; egy gombostűfej nagyságú felhőt, amiben milliárdszám kavarognak, pozsognak fáradhatatlanul a pontszerű iciri-piciri szellemek, akár a gázmolekulák. Én egyike vagyok e pöttöm szúnyogoknak, a legkisebb talán: a legátkozottabb. Hogyan is láthatnátok? Még ezerszeres napfénynél se, még a legóriásibb nagyító lencséje alatt se. Ki-be járok rajtatok, büntetlenül, akkor s úgy, amikor és ahogyan jólesik. Ha akarom oda a nyugalmatok, álmotok, étvágyatok, az élet- és munkakedvetek. Ronggyá silányítlak benneteket. ha úgy tartja kedvem, lealjasít- lak. bűntettre, vagy még rosszabbra csábítalak. A nevem féltékenység. Akarjátok látni ? Mutassak be egy kísérletet, csak úgy a legcsekélyebb előkészület nélkül, épp’ hogy némi fogalmatok legyen a dologról? Tessék a kísérleti alanyt ti választhatjátok ki. Azt mondjátok, az a fiatalember legyen? Aki ott a tér sarkán egy lánnyal beszélget? Rendben van. Nos, figyeljetek. Nem tagadom, jól választottatok. Sose láttam még ezt a fiút, s minden jel arra mutat, hogy nyugodt, derűs, tán még boldog is. Magabiztos a fickó, a helyzet fra. S ha azt nézzük, milyen * ;envedélyesen tapad hozzá a lány, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy szerelmes belé. Itt aztán aligha sikerül valamit kimesterkednem, igaz- t Könnyelműen, vakmerőén fogadtam, ti pedig pukkadoz- tatok a nevetéstől a hátam mögött. De rnoßt vigyázat A lány taxiba ült, még egy utolsó, gyöngéd búcsúcsók... a kocsi elindul... A sarki villanyórán húsz perccel múlt éjfél. Munkára feL Viszontlátásra, barátaim. Imhol, vagyok fiúka. mindenestől a szolgálatodra! Kezdjük hát. Harmincnégy, harmincöt éves forma, jóvágású fiatalember vagy, a ruhád kifogástalan, az arcod rokonszenves, még ha kissé piste is az orrod. Pénz dolgában sem állhatsz rosszul, csodálkozom is, hogy nincsen kocsid, ha másért nem, hát hogy autókázz egy kicsit olykor a menyasszonyoddal. Hopp. A fejedben vagyok máris. Igazán gyerekjáték volt számomra beléhatolni. Meglehetősen békés idebent minden. A kis kerekek, görgők (hogy e hasonlattal éljek) nyugodt ritmusban forognak, rendes, megszokott ügyintézés folyik, sőt a neuronok mintha kissé álmosak is volnának. Hajai, micsoda botrány lesz itt hamarosan. — Talán jobb lett volna... — szólalok meg halkan. A hangom igencsak vékonyka, de annál behízelgőbb. A fiatalember reagál: — Hazakí- sémi? Ezt akartad mondani, ugye? Nohiszen. A Bruna igazán természetes, elfogulatlan lány. Tehetek én róla, hogy egy disznó teherautó tolatás közben összetörte a kocsimat? Aztán meg Bruna via Novarán lakik, a világ végén. Taxin oda-vissza ezerötszáz líra, ha ugyan nem több. Azonkívül ő maga tiltakozott a legjobban. Fölösleges, hogy hazakísérj drágám, mondta fáradt vagy. holnap reggel korán kell munkába menned. — Semmiképp sem akarta. — No, persze, persze de úgy legalább a saját szemeddel láttad volna, hogy hazamegy. — Igen: úgy bizonyos lehetnél benne, hogy hazament — Ne nevettess! — Egyelőre még kissé hetyke a barátunk. — A Bruna tisztességes lány. — Hm, akkor furcsa. — Mi a furcsa? — Nem azt mondtad, hogy a via Novarán lakik? — De igen. — A via Novara felé a corso Monfortén át kell menni, a taxi viszont a körút irányába indult. — Ez természetes. A metróépítkezés miatt nincs átjárás a San Babilán. — De bizony van, már feloldották az átjárási tilalmat. — Lehet, de a taxisok, többnyire elkerülik a központot. Gyorsabb úgy. — És . te hallottad, amikor megadta a sofőrnek a via Novarai címet? — Nem hallottam. Becsapta már az ajtót, így nem hallhattam. — Akkor nem tudhatod, hogy via Novarát mondott-e, vagy egy másik utcanevet. — Egyszerű a dolog — magyarázom. — Máshová is mehetett a te Brunád, ahelyett, hogy hazament volna. i— Aztán mi a csudát csinálhatna máshol éjnek évadján? — Naiv lélek. Épp éjnek évadján. — És kivel? — Még kérded? Az ilyen lány számára csak a választás nehéz. Ki tudja, hányán le- gyeskednek körülötte, amikor nem vagy vele. Az ilyen lányba, mint Bruna, első látásra bele lehet szeretni. A taxi mindenesetre a corso Mon- fort felé kellett volna, hogy menjen, ha a via Novara volt az úticélja! A fiatalember lassúbra fogta lépteit, egyik cigarettát, szívja a másik után. s ha kocsi suhan el mellette, úgy néz utána, mintha várna valamit. — Ha ilyen nyugtalan vagy... — Nyugtalan a fene! — horkan fel dühösen, mint akinek az elevenére tapintottak. — .Bruna szeret engem. — Bruna mutatós lány, s ezt tudja is, ad magára, ha meg ad magára, akkor bizonyára tetszeni akar, ha pedig tetszeni akar... — Sikerült elrontanod a kedvem! És én még hallgatom a fecsegésed. — El is mehetek, ha akarod. — Ne!... maradj csak. Mondani akartál valamit, nem? Fejezd be, kérlek. — Azt kezdtem el mondani, hogy ha meg akarod nyugtatni magad... De most meg miért fordultál meg az után a kocsi után? — Miféle kocsi után? — Egy Maserati volt. úgy láttam legalább is. Ismered? — Miért kéne ismernem? — Egy férfi ült benne, meg egy nő. — Igazán? — Te is láttad. — Nem. nem láttam. — Jobb is. ( Így nem gondolsz mindenféle butaságra. — Miért kéne mindenféle butaságra gondolnom? — Hát, amilyen élénk a fantáziád! .i.. Képes volnál arra gondolni, hogy Bruna ült a kocsiban. — De ha mondom, hogy nem néztem arrafelé ... !' — Nem vitatkozom veled, lehet. Egyébként a kocsi félhomályában ... ahogy egy pillanatra feltűnt... megtévesztésig hasonlított rá. Ugyanaz a dús, feltűzött hajkoszorú. Jobb, hogy nem láttad, mindenféle szamárság jutna az eszedbe. Tízezrével látni ilyen frizurát. — Rohadt dög vagy. Nagyon jól tudod, hogy láttam. — Elállt a lélegzeted, ugye? Cigarettát vesz elő rágyújt. Majd rögtön el is dobja. Kívánja is, nem is. Nem lassan megy már. nem tétován, öles léptekkel rója az utcát. — Fölismerted az arcát? — Csák egy dús hajkoro- nát láttam, semmi mást. És egy pillanat volt az egész. Különben, ha meg akarsz nyugodni, menj szépen haza. és hívd föl. — Nem lehet. Éjjel senki sem telefonálhat neki. A nagynénje szobájában van a készülék. — Azért csak hívd feL — És mit mondjak? — Kinek? — A nagynéniének. — Engem nem győz meg túlságosan ez a nénike. Valószínűnek tartod, hogy a szobájában tartja a telefont? Meglehet csak azért mondta ez a te Brunád. mert nem akarja, hogy zavarják. Hogy™ — Hogy? — Hogy ne tudják ellenőrizni éjszaka. — Gondolod? — Hívd csak fői. Legrosz- szabb esetben leteszed a kagylót. Megérkezett, a kapu előtt toporog. Reszket a keze, ahogy keresi a kulcsot a zsebében, annyira nyugtalan. A hatalmamban van immár, azt teszem vele, amit akarok. Alig csukja be maga mögött a lakásajtót, rohan a telefonhoz. Fölveszi a kagylót, de még nem tárcsáz, csak áll ott. elbizonytalanodva, báván mintha robbanóanyaggal teli dobozt készülne fölnyitni Végre nekiveselkedik. Ama távoli, halk titokzatos kattanások, majd a vonal túlsó végén a kicsöngés. Prrr... prrr... prrr... Lázas jövésmenés, lótás-futás, összeütközések, egymásba gabalyodá- sok, a szív kétségbeesett dobpergésének ütemére. Prrr... prrr... prrr... Nem veszik fel a kagylót. Csak áll, hallgatja az egyenletes jelzést, képtelen bármire is rászánni magát. A vonal túlsó végén nem veszik föl a kagylót. Ujjongok magamban. Ha volna ott valaki, már régen jelentkezett volna. De semmi. A fiatalember kő- védermedve bámul maga elé. — Nyugalom — súgom neki —. ne izgasd föl magad. Nyilvánvaló: a telefon nincs a nénike szobájában. Egy másik szobában van. Az ajtók becsukva, ezért nem hallja a csöngetést. — És a lány? — ö sem hallja. Fél óra telt el azóta, hogy elváltatok. Nyílván lefeküdt már, s alszik. — Mindenesetre hazudott, a telefon nem a nagynénje szobájában van. Miért hazudott nekem? — Ne csinálj ebből tragédiát Minden nőnek megvannak a maga kis hazugságai, azokkal próbálja kivédeni az élet támadásait — Dehát csak nem olyan az a lakás, hogy egyik szobából a másikba ne lehessen áthallani a telefoncsengetést?! — Ne törd most ezen a fejed. Feküdj le. Fél kettő van már majdnem Reggel munkába kell menned. — Azért mégis furcsa. Valaki csak fel kellene, hogy vegye ott a kagylót. Két cigaretta közt levetkőzik. Föl-alá járkál. Azután ledől az ágyra. Fekszik hanyatt, meredten nézi a meny- nyezetet. Piszkálom hát tovább: — Mondd csak!... — Tessék. — Mire gondolsz? — Semmire. Álmos vagyok. — Nem igaz. Arra gondolsz, mit csinálhat most Bruna. Most, ebben a percben. — Nem gondolok semmire. — Te már odaképzeled a Maserati-tulajdonos legénylakásába. .. Elegáns kis fészek, a férfi a díványon hever, hangulatlámpa ég a sarokban, az asztalkán whiskys poharak, szól a lemezjátszó. Igaz? A lány meg odaül és.„ — És? — Ne gyötörd magad. Hisz tudod, hogy Bruna szeret téged. A te Brunád alszik, egyedül, persze, teljesen egyedül. És nem hallja a telefont. Arról a krapekról, a Maserati büszke tulajdonosáról, azt se tudia, hogy létezik. Dehát. ha te képzelegszi... Fekszik az ágyban, mozdulatlanul, nézi, csak nézi egyre a mennyezetet; a vakolaton repedés, kutyafejre emlékeztet a rajzolata. Hajnali két óra lesz öt perc múlva. — Aludj — mondom neki. Alszik a Brunád is. Nem csinál semmi rosszat. Micsoda bolond képzelgés! Csak azért, mert a taxi a körút felé ment, s nem a Monforte fasor irányába? Azért, mert erőskö- dött, hogy ne kísérd haza? A fölfésült hajú lány miatt, aki tovasuhant azon a Maseratin? A telefon miatt, mely hiába csengett ki nála, nem veszi föl senki? Tessék, itt a fiatalemberetek, tálcán tálalva. Figyeljétek a szaggatott, nehéz lélegzését. Még mindig azt a kutyafej- alakú repedést nézi a meny- nyezeten, tágranyílt szemmel. Azt hiszem, beváltottam az ígéretemet. Amolyan rögtönzött kis munka volt épp’ csak, hogy lássátok, hogyan megy ez. Nézzétek meg jól a drágát. Milyen vidám is volt két órával ezelőtt, milyen magabiztos. Nos, dögvész vagyok, vagy sem? Mit gondoltok, sikerül neki akár csak fél percre is lehunynia a szemét ma éjszaka? Fordította: DÉLUTÁN VOLT. A mezőkről friss szénaillatot hozott a szél és az emberek nagyfogú gereblékkel kapar- gatták össze a rendek helyét Megrakott szekerek, traktor után futó pótkocsik hordták a kakukkfű-szagú takarmányt a tanyaudvar felé. Bent a faluban nem volt nagy a mozgás, csak az egészségház előtt csoportosultak az asszonyok, Tanácsadás volt. A kismamák — ki ölben, ki kocsiban — hozták a csöppségeket és azzal töltötték el a várakozásra szánt időt, hogy szemügyre vegyék, megdic^ér- gessék egymás gyerekét A Tóth Lidi ikreit öten is körülfogták, aztán, hogy egyik csöppség a szemük közé mosolygott, nem állták meg szó nélkül: — Ez a fiú, ugye Lidi? — Apja fajtája! Három óra tájban már az egészségház előtt beszélgetett a falu összes kismamája és gyermekkocsipark-parádét tartottak a salakkal felszórt udvaron. — Tessék az első három! — tárult ki a váró ajtaja és a fiatal védőnő betessékelte a kismamákat, Néhányan, akik később jöttek, székeket vittek ki maguknak az udvarra. Beszélgettek. Szóba jött ott sok minden, többek között a szövetkezet is. Zsiga Feri felesége felcsattant: — Verje meg az Isten a tsz-t, az elnökével együtt. A szavak keményen koppan- tak és hasítottak, mint a borotva. Csend lett egyszerre, és a kimondott hangok felkiáltójelként álltak az asszony szája előtt. A többiek összenéztek és Zsigáné idegesen rángatta a gyerekkocsi tolórúdját. Kint a kapu előtt, az út porában, borzolt tollú verebek fürödtek és a fecskenépség alant szállva kapkodta el a legyeket. A levegő fülledt volt, meleg és távol a Mátra felől tompán megdördült az ég. — MERT BOLONDNAK tartják az embert! — nyelvelt újból Zsigáné és gömbölyű, amúgy is napégette arcát elborította a pirosság. A fekete szemgolyók tüzet lövelltek és az asszony bársonyos homlokán csomóba szaladtak a hajszálnyi ráncok. — Mi bajod az elnökkel? — kérdezte Tóth Lidi. az elnök felesége és lángralobbant arccal kikapta kocsijából a négyhetes Jancsikái — Orránál fogva vezeti a falut! Érted? Orránál fogva, mint a komédiás a medvét. Csak a barátait pártolja ő is, a többi meg vesszen meg éhen... — Nem úgy nézel ki, mint aki éhen veszni készül — kockáztatta meg a szót most egy harmadik asszony, aki eddig csak a szeme sarkából leste Zsigáné vérbegyúlt arcát. — Dolgoztam, mint egy állat! — De kerestél is! Vagy talán ajándékba kaptátok a bútort, meg a Zsigulit, amit zárszámadás után vett az urad? — Sajnálod? — Mit sajnálna tőled? ők meg házat építettek — szólt újra az elnök felesége. — Akkor minek szidja a szövetkezetei? — Jogom van hozzá! A magunkét szidom nem a másét, Az elnök™ a férjed meg... — Ott az iroda. Beszélhetsz vele. Megmondhatod neki a magadét, de szidni nem kell a tsz-t, mert tudod, hogy csúnya az olyan madár, amelyik™ Zsigáné érezte, hogy elvesztette az első ütközetet. Sértődött arccal húzta odébb a széket és újabb erőt gyűjtött. — Van még hiba! Baj i* nem kevés, de azért senki sem hait még éhen a szövetkezetben — vágott közbe békésebb hangon egy szőke asszony, miközben csörgővel csitítgatta a» apróságot. — Tessék, a kővetkezők! — szólt ki a védőnő. — Egyelőre többen ne jöjjenek! — nyújtotta kezét Zsigáné elé. Zsigáné, meg az elnök felesége maradtak kint csak az udvaron. Leültek az előbbi helyükre, aztán Zsigáné, sértődöttséget mutatva a gyerekkel babrált. — Mi bajod, Kati? — törte meg végül is a csendet az elnök felesége. — Mi volna? Semmi, ha tudni akarod, csak™ — Meguntad a tsz-t? Zsigáné morcosán rántott egyet a vállán, aztán csípősen megjegyezte: — AZ URAD IGAZAN szétnézhetne egy kicsit a maga portáján. — Mi bajod a férjemmel? — Az elnökkel van bajom. Részrehajló, nem igazságos! — Mért nem mondod meg a szemébe? Nem olyan ember, akivel ne lehetne beszélni. — Mit mondjak most már? Hiába minden! Az utóbbi két szónál elfutotta a menyecske szemét a könny. Mi lehet ezzel az asszony nyal? — tűnődött Tóth Lidi. Együtt gyerekeskedtefc, együtt végezték el a nyolcadik osztályt, barátnők is voltak és most... most- olyan mintha belészállt volna az ördög. A szövetkezetét szidja, meg az elnököt, aki lassan már olyan, otthon, mint a fehér holló. Hallgattak egy ideig, de Lidi elhatározta, hogy megtudja az igazságot: — Ha a férjemmel van bajod, miért átkozod az egész szövetkezetét, itt a fél falu előtt? Elsők voltatok, akik beléptetek, jól tudod magad is, hogy mennyivel másabb az életünk. Még azt hihetik, hogy valaki felizgatott ellenünk. — Ne beszélj bolondokat — szipogta amaz. — Az elnökkel van bajom, nem a szövetkezettel! Csak. amikor mérges az ember, akkor™ — Megbántott, goromba volt hozzád? Zsigáné a fejét ráztál aztán kitörölve szeméből a könnyeket beszélni kezdett. — A szeszfőzde miatt. Jelentkezett János vezetőnek, de a te férjed a féllábú Jancsit ajánlotta a vezetőségnek. —De hát ha egyszer féllábú az istenadta! Nem bírja a határi munkát. A te Jánosod meg erős, egészséges, a legderekabb ember, aztán... úev holottam fél füllel, hogy brigád vezetőnek ajánlják majd a közgyűlés elé... A menyecske szeme felcsillant. — Az elnök mondta? — Ühüm... de pszt... mert agyonver érte. — Nem szólok, ne félj! — DE AZÉRT MÉGSEM kellett volna úgy beszélned. Máskor pedig először gondolkozz és csak azután járjon a szád. Zsigáné szemében felszáradtak a könnyek. Csendesen hallgatta Lidi szavait és amikor a védőnő betessékelte őket, már mosolyogva léptek be a tanácsadásra a három aprósággal... Szalay István Telegdi Polgár István Nagyszabású munka kezdődődött az egri várban. A régészeti kutatások mellett hozzáláttak a vár helyreállításához. „Láthatóvá” tették a várfalakat, amelyeket eddig a lakóházak eltakartak (MTI fotó Erezi K. Gyula felvételeJ
