Nógrád. 1974. július (30. évfolyam. 152-177. szám)
1974-07-24 / 171. szám
A járási pártértekezlet határozatai szerint I. A fő célok és a valóság A negyedik ötéves terv utolsó harmadába léptünk, közeledik a következő középtávú terv kezdetének ideje. Helyes, ha ilyenkor áttekintjük az időarányos teljesítést és szólunk azokról a feladatokról, melyek elvégzése szükséges az ötéves terv eredményesebb megvalósításához. Az eltelt idő alatt a rétsági járás sokat fejlődött. Különösen a Központi Bizottság 1972. évi novemberi határozata adott újabb ösztönzést a tervcélok megvalósításához. GYORS ÜTEMŰ IPAROSODÁS A járás népessége a legutóbbi népszámlálás óta jelentősen nem változott. A csökkenés tendenciája mérséklődött. A lakónépesség csupán egy százalékkal kevesebb, mint három évvel ezelőtt. Tovább javult viszont a foglalkoztatás. Különösen az iparban — elsősorban a nők körében — jelentős a fejlődés. A termelés növekedése dinamikus. Három év alatt a járásban előállított termékek értéke megduplázódott, s az elmúlt évben elérte az egymilliárd- kétszázmillió forintot. A járási pártértekezlet határozatának megfelelően kétirányú feladat mevalósí- tására került sor. Tovább folytatódott az extenzív iparfejlesztés, új termelőberuházások jöttek létre. A meglevő üzemek korszerűsítésével pedig előtérbe került az intenzív fejlesztés is. Kiemelt helyet foglalt el a rétsági D-i ipartelep kiépítése. Megépült, és 1971-ben megkezdte működését a szivattyúszövetkezet üzeme. Elkészült, és 1972. évtől termel a Glóbus Nyomda telepe. Tovább korszerűsödött a tol- mácsi erdőkémia-üzem. Folytatódott a Fém- és Vastömegcikk Szövetkezet fejlődése. Gyorsult Romhány összehangolt iparfejlesztése. Elkészült a burkolólapot gyártó üzem, bővült a Híradás- technikai Anyagok Gyáregysége, befejezéshez közeledik a kerámiagyár rekonstrukciója, épül a csiszolókoronggyár. Üjabb burkolólapot készítő üzem létesítésére kerül sor. Megkezdődött a járás déli részének, Nézsa környékének iparosítása is. Alsó- petényben 1971-től az UNI- TAS fonalfeldolgozó üzemet létesített. Keszegen osztályozó- és zúzóüzem épült a mészkőbányában. Nézsán stabilizálódott az oda települt TÖVÁLL. Folytatódott a Felsőpetényi Ásványbánya fejlesztése. FÉNYEK ÉS ÁRNYAK Három év alatt a járás gazdaságában strukturális átalakulás következett be: az ipari és építőipari termelés a járás összes termelési értékének majdnem kétharmadát adja. Az ipari termelés 167 százalékkal emelkedett és elérte az évi 570 millió forintot. A termelésnövekedés nagyrészt a termelékenység emelkedéséből adódik. Az egy dolgozóra jutó termelési érték 146 százalékkal magasabb, mint három évvel korábban. Beruházásra a vállalatok és szövetkezetek csaknem 300 millió forintot fordítottak, mely csaknem 20 százalékkal túlhaladja az egész tervidőszakra számított ösz- szeget. Az iparban foglalkoztatottak száma 8,1 százalékkal, ezen belül a női dolgozók száma 20 százalékkal emelkedett. Elsősorban a fiatalok és a nem dolgozó nők elhelyezkedési lehetősége javult lényegesen. Az üzemek nyeresége három év alatt meghaladta a 100 millió forintot. Az eredmények elérését jelentősen segítette az iparosítás. A letelepült üzemek termelése az átlagostól nagyobb ütemben emelkedett. Részesedésük a járás ipari termeléséből az 1970. évi 18,9 százalékról 1973-ban már 60,3 százalékra emelkedett. A járás politikai, társadalmi és gazdasági életében egyre pozitívabb hatása van az iparosításnak. Hozzájárult a lakosság élet- színvonalának emeléséhez, a kedvező foglalkoztatottsági szint kialakulásához, a munkásság súlyának és arányának fokozásához. EREDMÉNYESEN GAZDÁLKODÓ MEZŐGAZDASÁG Az élelmiszer-gazdaság középtávú tervének megvalósítása is időarányosan történik. A termelőszövetkezetek eredményes gazdálkodása azt bizonyítja, hogy három év alatt. 38 százalékkal emelkedett a halmozott termelési érték, 1973-ban meghaladta a 330 millió forintot. A szövetkezet nettó jövedelme 70 százalékkal növekedett három év alatt csaknem 80 millió forintot ért el. A tiszta vagyon 25 százalékkal nőtt. Tovább javult a vezetés színvonala. erősödött a szövetkezeti demokrácia. A fogyasztás aránya 80 százalék, a felhalmozás 20 százalék körül ingadozott. Emelkedett a munka termelékenysége. A tízórás munkanapra jutó halmozott termelési érték 31 százalékkal magasabb, s elérte a 480 forintot. Három év alatt a termelőszövetkezetek 110 millió forintot fordítottak beruházásra. A gépberuházás aránya tovább emelkedett, a korábbi 24,2 százalékról 41,9 százalékra nőtt. A vetésszerkezet tovább egyszerűsödött. Csökkent a termesztett növények száma, fejlődött a növénytermesztés gépesítése. Eredményeket értünk el a zárt rendszerű növénytermesztés (cukorrépa, kukorica.) kialakításánál. Az állattenyésztésben folytatódott a szakosodás. A szarvasmarha-ágazatban az átmeneti visszaesés után az elmúlt évben fejlődés figyelhető meg. A létszám- csökkenés megállt, az utóbbi két évben növekedés tapasztalható. Egy tehénre jutó átlagos tejhozam így is 3,7 százalékkal alacsonyabb, mint a tervidőszak kezdetén volt. A veszteséges szövetkezetek száma és a veszteség tömege csökkent. 1971-ben négy tsz tízmillió, 1972-ben két tsz hatmillió, az elmúlt évben két tsz hárommillió forint veszteséggel zárt. Kedvezőtlen jelenség, hogy a fejlődés nem egyenletes. 1972-ben például a szövetkezetek egyharmadá- nál csökkent a termelési érték. A társulásban rejlő lehetőségeket csak részben használják ki. Örvendetes, hogy az utóbbi időben előrelépés tapasztalható ezen a területen, is (cukorrépatermesztés, juhtenyésztés). A gondok ellenére a mezőgazdasági lakosság élet- színvonala is tovább javult, 1973-ban egy dolgozó tagra jutó átlagjövedelem 59 százalékkal magasabb volt, mint három évvel korábban és meghaladta a 25 ezer forintot. Ettől kisebb ütemben emelkedett az egy alkalmazottra jutó jövedelem, de így is csaknem 29 ezer forintot ért eL Varga József osztályvezető (Folytatjuk) Tanácskozás a szénbányáknál Kulcsemberek a termelés közvetlen irányítói Harminckét téma kutatását befejezték Vizsgálják a vállalatok munkájának szervezettségét Közgazdászaink nagy munkában vannak, „a szocialista vállalat” országosan kiemelt kutatási főirány megvalósításán dolgoznak. Ennek keretében „a vállalati szervezés és vezetés” kutatási irány közvetlen koordinációját a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetem ipari üzemszervezési tanszéke végzi. A nagy jelentőségű —, s 1975-ben befejeződő — munkáról dr. Varga Sándor tanszékvezető egyetemi tanár elmondta Oláh Bélának, az MTI tudományos munkatárcának: — Gyakorlati tapasztalatok és tények bizonyítják, hogy a vállalatok akkor működhetnek a leghatékonyabban, ha munkájuk szilárd elméleti alapokon nyugszik, amelyek megfelelnek a szocialista termelési viszonyok nyújtotta lehetőségeknek. Ezeket az elméleti alapokat kell megteremtenünk a középtávú kutatási terv végrehajtásával. Csaknem hetven téma fogja át e tudományterület elméleti és gyakorlati szempontból fontos problémáit. A közös munkába 24 kutatóhely kapcsolódott be. s a szakterület vezető kutatód szinte kivétel nélkül részt vállaltak a program végrehajtásából. — Elsődleges cél. hogy feltárjuk annak okait: miért áll viszonylag alacsony fokon vállalataink szervezettsége? Választ is kell találnunk arra. hogy milyen módon, milyen feltételek között változtathatunk a jelenlegi helyzeten, s milyen szervezési módszerek és technikák ajánlhatók elsősorban vállalati alkalmazásra. Azt is szeretnénk kideríteni, hogy mennyiben és hogyan hasznosíthatók a kibernetika fegyverei és technikai eszközei a vállalati szervezésben. — A szakemberek eddig összesen 32 téma kutatását fejezték be: ezek egy részéről tanulmányokat is készítettek. — A termelés programozásának korszerűsítésével is foglalkoztak: termelésirányítási típusmodelleket dolgoztak ki. Az iparvállalatok kívánságára a korszerű technológiákat vizsgálták meg. SZABAD SZOMBAT volt a szénbányáknál, a termelést közvetlenül irányító aknászok, művezetők mégsem a pihenést választották. A Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének kezdeményezésére tanácskozásra jöttek össze Tar- Jánba-n, hogy megbeszéljék azokat a feladatokat, problémákat, amelyek a széntermelésben és az ehhez kapcsolódó kiegészítő üzemekben megvannak, s amelyeket a dolgozókat közvetlenül irányító műszaki középkáderek érzékelnek a legjobban. A tanácskozást két helyen szervezték. A Gyurtyánosban a bányászok, az SZMT épületében pedig a kiegészítő termelésben részt vevő technikusok hallgatták meg Kovács József, és Szőke Barna vitaindítóját. Mindkét előadó hangsúlyozta, hogy fontos szerepük van a közvetlen irányítást végző technikusok, művezetők irányító-szervező munkájának. Eddigi tevékenységükkel közmegbecsülést szereztek maguknak. Ez kifejezésre jutott a párt X. kongresszusának és a Központi Bizottság 1972. novemberi ülésének határozatában. Ma új feladatok előtt állnak. Üj technikát, út technológiát kell alkalmazni a bányákban, a műhelyekben. Fokozódik a koncentráció, a gépesítés és a korszerűsítés. Ök látják le a kulcsember szerepét a dolgozók, az üzemek és a vállalat vezetői között. Szerepük kettős: nemcsak gazdasági, hanem politikai vezetők is. Intézkedéseik közvetlenül befolyásolják a dolgozók eredményeit, keresetét és hangulatát. A követelményeknek csak akkor tudnak megfelelni, ha megfelelnek a vezetői hármas feltételnek. Ezért nagyon lényeges a továbbképzés és az egyéni tanulás. Ez szükséges az új technika ügyes alkalmazásához, de sokat segít a kongresszusi versenyvállalás megvalósításában. A hozzáértés színvonalának emelése garantálja, hogy meg tudják tartani a dolgozók bizalmát, megbecsülését. A VITÁBAN Bódi Lajos ti- ribesi aknász a munka megbecsülése kapcsán a hatáskör, a jogkör és a felelősség hang- súlyozásával utalt arra, hogy e téren bőven van még tennivaló. Fontosnak tartja az aknász tájékozottságát, mert akkor könnyebb a végrehajtás. Ködmön István főművezető soknak találta az adminisztrációs munkát, mondván, az irányító-szervező munkától veszi el a művezető idejét. Utalt arra, hogy csak akkor lehet a dolgozóktól eredményes munkát várni, ha az anyagot időben biztosítják. Erdősi Tibor aknász a termelékenység növelésének elemzése során a gépesítés szerepét hangsúlyozta. Utalt a jó munkahelyi körülmények szükségességére; a jó szellőztetésre, a megfelelő biztosító- eszközökre. Vincze István művezető a ládagyártó üzem növekvő termelését elemezve hangsúlyozta a termelés, az anyagmozgatás a -szállítás összhangjának biztosítását, mivel e tekintetben problémák vannak a kisterenyed üzemben. Klimó István gépésztechnikus fontosnak tartja a műszaki tapasztalatcserét, ami az új bányagépek alkalmazásához nyújt segítséget. Ő is a továbbképzést szorgalmazta. Nagy József építési művezető szerint jó lenne a terveket időben megkapni, mert két-három hét kell ahhoz, hogy alaposan áttanulmányozzák, s kialakítsák a tennivalókat. Erre sokszor nincs lehetőség. Jó szerszámokat és jó együttműködést sürgetett. Gecse István szállításvezető a külszíni dolgozók munkájáról szólt, kérte a bér- feszültségek feloldását, a berendezések automatizálásának foltyatását. Reviczki János aknász, az üzem geológiai nehézségeire utalt, majd a feltárás fontosságát említette. Véleménye szerint az üzem tervét újból felül kellene vizsgálni. Szomszéd István, a gépüzem igazgatója felszólalásában elmondotta; a termelés parancsnokainak hatáskörét tovább kell növelni, hogy a döntések végrehajtása még eredményesebb legyein. De szükség van a vezetési színvonal növelésére. Ezért bővíteni kell a közgazdasági ismereteket, ésszerűsíteni a műszaki-gazdasági ügyvitelt. Emellett szükség van a munkavédelmi és munkajogi szabályok ismeretére. Zsuffa Miklós, a vállalat igazgatója utalt arra, hogy a szénbányászat helyzete stabilizálódik. A munkaerő biztosítására a bérezési és lakás- problémák megoldására kormányszintű intézkedések történtek. A végrehajtás azonban az eddiginél jobb munkát követel a bányászoktól. Az állandóan növekvő feladatokat csak jól képzett vezetőgárda tudja megoldani. Ennek megfelelően növekednek a középkáderekkel szemben is a politikai-szakmai követelmények. De nagy jelentősége van az önképzésnek, a szakma tudományos ismeretének. FELSZÓLALT még Ondrék László, Földi Sándor, Juhász József és Susán Béla. A tanácskozás tanulságát Csin- csik István, a szakszervezeti bizottság titkára foglalta ösz- sze. Bercsényi Miklósáé mór régi szakemberként került az üzembe, érthető, hogy a varrógépeken dolgozó asszonyok elsősorban őt keresik meg problémáikkal, így Cseri Istvánná is VARRÓGÉPEK ZAKATOLNAK Csecsemőknél még kevés, egy életképes üzem életében azonban már nagy időnek számít egy esztendő. Bujákon. a Fővárosi Kézműipari Vállalat telepe is még csak ..Szeretném, ha az asszonyok elégedettek lennének nálunk!” - igy Németh Imréné részleg- vezető A varrógépek mellett; Takács Angéla, Molnár Mihályné, Cseri Istvánné, Gyárfás Sándorné Az itt dolgozók közül korábban senki nem tanult varrni. Az asz- szonyok mégis kitűnő munkát végeznek, Sebák Jánosné is ily kevés esztendőt tudhat maga mögött, mégis az itt dolgozó asszonyok, leányok munkája már a begyakorlott, szakavatott ügyességet bizonyítja. A központ megrendelésére varrnak fürdőruhát, női tunikákat, de polgári védelmi gyakorlóruha is készült már a varrógépek alatt. Félszáz asszony talált munkalehetőséget, s hogy népszerű a kis varroda, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy még legalább 50—60 leány, asz- szony szeretne bekerülni dolgozni. Az üzemi légkör mindenesetre kitűnő, s aki korábban csak a családi tűzhelyeken végezte otthoni munkáit az is beleilleszkedett már a vállalati rendbe. A jót könnyű megszokni! Az üzemben titkok is születnek. Molnár Jánosné és Oravecz Fe- rencné fiatalasszonyok - érthető a dolog Benedek Lajosné: „Könnyen bá nők a gépekkel" Az anyagmozgatás még nem d legkorszerűbb, most Fáber Mihályné vállán kerül tovább az elkészült termék Kulcsár József képösszeóllítása NOGRAD — 1974. július 24., szerda 3
