Nógrád. 1974. július (30. évfolyam. 152-177. szám)
1974-07-24 / 171. szám
Nógrádi Sándor nyomában Karancsberénylől Hangonym Az érdeklődő ember TAVALY OKTÓBERBEN, a táborszervezések ideién született mee a túra ötlete, A megbeszéléseken szóba került a jövő évi expedíciós program, melynek címe: Ember az embertelenségben. Ennek a „nyitánya” lehet a balassagyarmati úttörők számára is a iavasolt „történelmi túra”. Nógrádi Sándor és Szőnyi Márton partizáncsapatainak útvonalát követő kis bázis- helvekkel. A balassagyarmati Bajcsy-Zsilinszky Általános Iskola úttörőcsapatából rengetegen jelentkeztek a tizenöt napos útra. háromszor annvian, mint a kívánt létszám, Lltkev Lajosné. a csapat és a tábor vézetőie i«v emlékszik vissza az indulás előtti napokra: — Meglepett az a nagy érdeklődés. Manapság sokszor mondják, hogy a mai gyerekek kényelmesek, félnek a nehézségektől. Tudták, hogy mit vállalnak: egy-egv bázishelyen csak két napot töltünk. kilométereket kell maid gyalogolni! Ügy látszik, hogy az érdeklődés, az élmények utáni vágy erősebb volt. Végül eldőlt, ki jön velünk, ekkor azonban közbejött még egv örvendetes esemény: tíz pajtás megnyerte az expedí- eiós vetélkedőt, csillebérci táborozást kaptak jutalmul, helyettük másokat kellett hívni. Huszonkét úttörőből állt a csapatunk, melyet Huszárik Katalin kartársnőmmel együtt vezettünk. — Hol voltak a legérdekesebb állomások? — RARÖSPUSZTARÓL Indultunk. Az Ipoly mentén. Jóna István határőr kísért minket. Sokat mesélt a gyerekeknek a határőrök életéről. Többen lesznek, akiknek ez a séta is emlékezetes marad. Ipolytarnócon csehszlovák és magyar vezetők fogadták a csoportot, a művelődési házban pedig egy csehszlovák—magvar kiállítást nézhettünk meg. Ipolvtamóc legnagyobb érdekessége — amit az ország sok részében talán jobban Ismernek, mint a megyében — az őslelet sem maradt ki az itteni programból. A következő állomás Hó- lvapuszta volt. ahol id. Bozó János beszélt Nógrádi Sán- dorékról. A bácsi személyében egy olyan emberre találtunk. akit sok emlék fűz a partizánokhoz, a testvére is köztük harcolt. Meglátogattuk azt a két bunkert is. amelv- ben Nógrádiék rejtőzködtek. Ezután Karancsberénv következett. Megkoszorúztuk az emléktáblát. alaposan végignéztük a kiállított tablókat. Ebből a felsorolásból talán nem derül ki. de azt hiszem, igaz: a gyerekek nem egy tanulmányi kiránduláson, hanem egy felfedező úton érezhették magukat. INfap mint nap érdekes helyeken, érdekes emberekkel találkozhattak. Nem hiányzott természetesen a játék. a tábori élet ezernyi f*i- ne sem. A szamócaszedés, a fürdés, a szellemi vetélkedők, a tábortűz melletti vidám esték biztosították ezt. Szén napot töltöttünk Salgótarjánban is. Karancsberénv- ből gyalogosan, a hegyek között jöttünk át a strandig. Csónakázás. jó ebéd. városnézés a békéscsabai pajtásokkal együtt, este tévé — nem unatkoztak a gyerekek. — A tábori krónikában látom. hogy Hangonyban. a Szőnyi Márton emlékhelyen egy más jellegű találkozásra is sor került... — ITT A SZÜLÖK egy része meglátogatta a tábort, mielőtt a Borsod megyei túrát elkezdtük volna. Várt még néhány érdekesség minket: ózdi városnézés, múzeumlátogatás. IVfacskástanya. Palina- puszta. az 1864-ben létesített Borsodnádasdi Lemezgyár meglátogatása, az ottani szép helytörténeti múzeum. A gazdag program után mindnyájan úgy éreztük, hogy az utolsó, a 15. nap tette fel az i-re. a pontot: szinte ráadásként Egerbe mentünk. Biztos vagyok benne, hogy az egész csoport nevében mondhatom: ha újra nyár eleje lenne, és még választhatnék, mivel töltöm. ez a túra nem maradna ki belőle! — gkm — Megyei filmbemutatók iAz izgalmak, hete Jurij Bondarev azonos című regényéből forgatta Égő hó című filmjét a szovjet Gavniil Jegia- zarov. A film a Nagy Honvédő Háború egyik döntő csatájában részt vevő harcosoknak állít emléket. Az események 1942 decemberében Sztálingrád alatt játszódnak. A honvédő szovjet és a betolakodó fasiszta német haderő vív kíméletlen harcot egymással. A cselekmény má- Tanácskozik sík szála a harcosokat érző, hétköznapi emberekként mutatja be. A film nagy érdeme ez: látványosan ábrázolja az izgalmas harcokat, emellett egyénített arcok és jellemek bemutatásával a hősöket emberközelbe hozza, s ezáltal megrázóan hiteles rajzot ad a valóban emberfeletti harcról. Kitűnő a szereplő- gárda; Georgij Zzsonov, Ana- iolij Kuznyecov és Vagyim Szpiridonov póztalan játékával döntő mértékben járult hozzá a film sikeréhez és segítette elő a rendező elképzeléseinek valóra váltását. A Francia kapcsolat — William Friedkin munkája — amerikai bűnügyi filmdráma, amely egy világviszonylatban is nagyszabású kábítószercsempészési akciót mesél el. Franciaország és az USA között mintegy tíz éve alakúit ki a világ legjelentősebb kábítószer-kereskedelmi útvonala, amely Marseille és New York között ma is funkcionál. A film alapjául szolgáló riportregény megtörtént eseményt dolgoz fel, az úgynevezett Angelvin-ügyet. A Francia Televízió bemondója egy alkalommal elvállalta, hogy Franciaországból az Egyesült Államokba szállít, autójába rejtve, 60 kilogramm heroint, melynek értéke mintegy 10 millió dollár. Rajtakapták és bíróság elé állították, de befolyásos barátai révén enyhe ítélettel megúszta. Ez csupán a vezérkar — jelenet az £gő hó című filmből egyetlen konkrét eset a számtalan közül, amely a narko- mániának hódolók kiszolgálóiról. a kábítószercsempészekről szól. Ezeknek nemegyszer olyan támogatóik vannak, akiknek módjukban áll megnehezíteni a rendőrség és más üldöző szervek elkeseredett harcát, melyet a kábítószerkereskedelem ellen folytatnak. A rendkívül izgalmas film főszerepeiben Gene Hack- mant, Fernando Rey-t. Roy Schneidert és Tony Lo Bian- co-t láthatjuk. Háziasszony és dolgozó nő Mi fér — de fogalmazhatunk úgy is, hogy mi mindennek kell beleférnie — egy családos fiatalasszony egyetlen munkanapjába? Munka az üzemben, munka otthon, pár óra szabad idő, amivel bizony nem is olyan könnyű mindig hasznosan, értelmesen gazdálkodni, a művelődési, szórakozási lehetőségek sokaságában. A technicizálódó és mindenféle szempontból mér- földes léptekkel fejlődő kor aktív együttlétet követel napjaink emberétől. — Az újságokból, a könyvekből sok mindent megtud és megtanul az ember. Saját tapasztalatai bővülnek olvasásuk által. A legjobb, ha az ember meg is tudja beszélni valakivel ezeket. A férjem például betűről betűre elolvas mindent az újságban, így tőle arról is értesülök, ami az én figyelmemet elkerülte. Bakos Istvánné, a salgótarjáni síküveggyár betanított munkásnőjétől, a papírozó leányok és asszonyok Furák Teréz Szocialista Brigádjának vezetőjétől hallottam ezeket a mondatokat. Igaz és szép szavak, az életben nyitott szemmel járó, látó és látni akaró emberé. A brigádvezető fiatal asszony szinte még gyerekfejjel, 1959-ben került a gyárba, és csaknem ettől az időtől csinálja, szereti a papírozást. — Mit jelent papírozni, mi a papírozás? Készséggel magyarázza: — A szállításra kerülő táblaüvegeket papír közberakásával választjuk el egymástól, hogy ne törjenek olyan köny- nyen, és ha egy kis nedvességet kapnak valami oknál fogva, akkor ne tapadjanak össze, ne homályosodjanak be, vagy ahogyan a szakmában mondjuk — ne vakuljanak meg az üvegek. Komoly fizikai munka a papírozóké: az üveglapok emelgetése jó kondíciót, erőt követel a lányoktól, asszonyuktól. A brigádban he /, vannak, két csoportban, délelőtti és délutáni műszakban. Serényen, szinte szavak nélkül dolgoznak a lányok. A hatalmas, fehérre meszelt csarnokban a ládákat szöge- lő férfiak kopácsolása tölti be a teret, elnyomva mindenféle más zajt. A munkások csuklóján érvédő, a kezeken ujjatlan bőrkesztyű. Az üveg éles, dolgozni vele nem tréfadolog. Az emberek épségére vigyázni társadalmi kötelesség. — Igazi üveges „dinasztika” a miénk — mondja a fiatal- asszony. — Itt a gyárban dolgozott az édesapám, itt dolgozik a három bátyám, és a húzóüzemben a férjem, sőt még az ő bátyja is. De ez nem nagy dolog, hiszen itt születtünk, itt élünk Pálfal- ván, itt építettünk házat is. Van egy kis kertünk. Krumplit termesztünk benne, zöldséget, szóval, ami kell a háztartásban. A férjemmel együtt csendesen eldolgozgatunk a ház körül. Meg aztán a kislány is nagy már, most megy hetedik osztályba, rá lehet bízni sok mindent. Tar- jánba, a piacra, meg ide-oda úgy jár egyedül bevásárolni, mint egy felnőtt. Bármit el tud hozni. — Bizonyára jól esik, ez a tehermentesítés. — Gondolhatja. .. A kislány nemrég volt a Balatonnál, de egy idő után már hiányzott. A segítségre mindig szüksége van a háziasszonynak, hát még, ha dolgozó nő is egyszemélyben. Mert a szórakozást mi is, én is igénylem. — A szórakozás alatt mit irt? — Olyan tevékenységet. amihez kedvem van. Vegyük, mondjuk, a legáltaiánosapba- kat: • kézimunkázás, tévénézés, olvasás. Ezek, a mindennapok munkájával együtt jelentik az életemet. Amikor még fiatul lány voltam, sokat jártam moziba; talán egyetlen előadásról sem hiányoztam. — Miket szeretett, szeret ma is? — Jobbára a humorosakat, a kalandos ifjúságiakat tévében, moziban, rádióban, könyvben egyaránt. A lányomnak vett könyveket például én is elolvasom. Kedvesek, könnyűek ezek az olvasmányok. Egyébként az üzemi könyvtár régi tagja vagyok, rendszeres olvasó. — És mi alapján választja a könyveket? — A borítóján levő szöveg alapján. Ha felkelti az érdeklődésemet, akkor kikölcsön- zöm, vagy megveszem. — Es nem csapták még be a jülszövegek? — Csak elvétve. A tartalmi ismertetés általában megbízható. A brigádvezető asszony szívesen vállal társadalmi megbízatásokat. A Zagyva I. vágóműhelyben ő a munkavédelmi őr, aktív vöröskeresztes tag. — Hallottam, hogy több ízben adott már vért. — Tizenegyszer idáig. Tudja. úgy tartom, hogy a családban, vagy rokonságban, bár ne adja a sors, bármikor szükség lehet rá nekünk is. Beszélgetésünk végét végighallgatták már a lányok, a brigádtársak Is, akik kíváncsian áltak körül bennünket, és tiszteletteljes szeretettel néztek vezetőjükre. Éreztem: Bakos Isvánné munkájával, emberi magatartásával, segítőkészségével meg is érdemli a tiszteletet. Sulyok László Százhúsz éves lelet a Déli pályaudvaron A Déli pályaudvar nagyszabású modernizálása és bővítése a régi építmények fokozatos elbontásával jár. Még ez év februárjában sor került a régi támfal lebontására, mert éppen annak a helyére kerül a felvételi épület egyik fő fala. A masszív támfal robbantásakor kifordult a falból egy több mázsás kőtömb. Á kőtömbbel, éppen nagy súlya miatt, nem igen foglalkoztak. A napokban azonban útban volt és odébb gördítették. Ekkor vették észre az ott dolgozó kőművesbrigád tagjai, hogy a kőtömb közepén a malter alatt negyven centiméter hosszú, tégla alakú repedés jelentkezik. Szerszámaikkal lekaparták a malterréteget és akkor előtűnt a fedőkő, amely a kőtömbbe vésett üreget takarta. A fedőkő alól pedig pillanatokon belül kiemeltek egy 31 cm hosszú, és 11 cm átmérőjű, közel három kilós ónhengert. A munkások nyomban fel is nyitották a leforrasztott ónhengert és kiürítették a tartalmát. A tokban elhelyezett irat apróra tépődött és tartalma egyelőre ismeretlen. De épségben adtak át a munkások a műszaki ellenőrnek egy magyar, egy német, és egy francia nyelvű 30 oldalas füzetet, amely a „Cs. kir. Szabadalmazott Ferencz József császár Keleti Vaspálya Társaság” 1858. május 22-én tartott első közgyűlését, jelentéseket és közgyűlési határozat pénzügyi és műszaki terveket ismertet. Közlekedéstörténeti szempontból igen jelentős a közgyűlési jegyzőkönyv és a mellé csatolt térkép, amely lényegében a dunántúli vasúthálózat építkezésének több mint 100 év előtti beindulását tartalmazta. Még az első közgyűlés évében, az 1858. szeptember 23- án kelt császári engedélyokirat alapján a „Ferencz József császár Keleti Vaspálya Társaság” egyesült a Lom- bard-velencei Vaspálya-társasággal és az egyesületből jött létre a Déli Vasút. A Déli pályaudvar alapkövét azonban az ónhengerrel együtt nyilván már az egyesülés előtt elhelyezték. Erre utal az „Első Közgyűlés” anyaga, amely egyébként foglalkozik a vaspályák és tartozékai építkezésének beindításával. A piszkei vörös jurái mészkőtömbből előkerült leletet átadták a Közlekedési Múzeumnak, ahol a széttépett okmányt restaurálják és ennek kapcsán további kutatásokat végeznek a most újjászülető Déli pályaudvar történetére vonatkozóan. Mai tévéajánlatunk 18.05: Korszerű háztáji. Riportműsor, első rész. A felvételeket falvakban készítették a televízió munkatársai ; Jászíényszaruba, Tófaluba látogattak el. A háztáji gazdaságok létjogosultságáról ejtenek szót. A hazai zöldség- és gyümölcsfélék jelentős részét a háztáji gazdaságokban termesztik, s kormányszintű jogszabály intézkedik arról, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek milyen segítséget kötelesek nyújtani a háztáji gazdaságoknak. Ennek keretében jutányos áron vásárolhatnak műanyag fóliát, műtrágyát, és a termények értékesítésében is segítséget kapnak. E segítség jegyében olcsóbban kapják a háztáji gazdaságokban dolgozók a palántákat, és a termesztéshez szükséges vetőmagvakat is. NÓGRÁD — 1974. július 24.. szerda Tanulnak a felnőttek Idén Hatvannyolcon vizsgáztak Nagy gondot fordít Homok- terenyén a tanács a munkásművelődésre. Segít ebben a tevékenységben a megyei tanács is, hiszen ebben az évben munkásművelődés címén 50 000, most pedig újabb 30 000 forintot utalt át a községieknek. A tanács ebből az összegből a felnőttek továbbtanulását szervezte meg. A dolgozók gimnáziumának első osztályában az idén 68-an vizsgáztak. A Ganz-MÁVAG, a fehérneműgyár külön osztályt szervezett, mások a termelőszövetkezettől az ÁFÉSZ-tól iratkoztak be a gimnáziumba, ahol a tanítást Salgótarján középiskoláinak szaktanárai végzik. A gimnázium második évfolyamát az idén megszervezik. Augusztusban nemzetiségi filmnapok A Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat minden év augusztusában nemzetiségi filmnapokat rendez a megye nemzetiségi községeiben. Galga- gután, Alsópetényben. Bánkon. Keszegen. Szügvben. Nógrádon, Lucfalván és Szendehelyen. Az idei programban a Megvárom, míg ölsz. a Vök úr házasodik. Az aranvlako- dalom, a Hófehérke hercege, és Az utolsó száguldás című csehszlovák fijm, valamint a Hatan hetedhét országon át című NDK mesefilm szerepel, Nógrádiak a tokaji alkotótáborban Az ország minden részéből, népművészeti tájegységekről meghívást kapnak ide a fiatalok, így a mi megyénkből is többen. Indulás előtt Egri Istvánnal beszélgettem a tokaji táborról, ahol először rendeznek ilyen nyári művésztelepet. — Nem első alkalommal megyek alkotótáborba — mondotta Egri István. — Tavaly még Faddon dolgoztunk tanultunk, hízmzők, fafaragók és fazekasok együtt. Az idén szétválasztották a szekciókat. Többedmagammal, faragók, és népi bútorkészítők, keramikusok, Tokajba indulunk ezúttal. — Hasznosnak ítéli ezeket a nyári továbbképzéseket? — Alkotómunkánknak lényeges része, a szakmai tudás mellett, tájékozódni a nép- művészeti tárgyak, modem felhasználásának lehetőségeiről. És erre jobb alkalom nem is lehet ilyen, komplex továbbképzésnél. Ki-ki. a maga mesterségét folytatja a táborban, és részben az ott elkészített alkotások, részben a magával vitt munkák alapján kap szakmai eligazítást, szakemberektől értékelést. Számomra ez a leghasznosabb, hiszen ilyen előadások is segítenek bennünket a népművészeti alkotások formai és ornamentális összefüggései között megtalálni a helyes utat. — Kik lesznek a mesterek? — Úgy tudom, hogy Jófejű Emil. az Ifjú Népművészet Mestere, a mi csoportunknál. Tanár, szobrász, keramikus, néprajzos. belsőépítész, köz- művelődési szakember tartja az elméleti előadásokat. Félszáz hallgató két hétig lesz együtt, nemcsak az alkotómunkában, a tanulásban, de a közös szórakozásban is. A Hegyháton, Sátoraljaújhelyen, Sárospatakon, folytatunk néprajzi gyűjtést.
