Nógrád. 1974. július (30. évfolyam. 152-177. szám)

1974-07-21 / 169. szám

Legyen a „ r •t') szive a népi kellené nyeljék a fiatalok szorgalmát, a jövőben is számítanak rá­juk, támogatják törekvése­iket. Ifjú Bakos György, a FÜTÖBER vasszerkezeti la­katosa, a községi KlSZ-alap- szervezet titkára elmondta, hogy a bizalmat még jobb szeretnék meghá­Nagybátony községben a sokan volnának kíváncsiak a közös éneklésnek, Petőfi Művelődési Házat min- az előadásukra. ünnepeknek, ezeket tíenki csak úgy emlegeti: a — Legyenek szakkörök, is- felelevenítem és továbbfej­el’ kultúr”. Az 1950-ben a falu meretterjesztő előadások, leszteni. Szorosabbra lehetne széles körű társadalmi össze- mondjuk egészségügyiek, mint fűzni a zeneiskolával is a fogásával felépült ház a tele- amilyeneket az orvos tartott szálakat. Természetesen a cél pülés első művelődési intéz- régen — szól Tóth Zoltán a és a megvalósítás közös, ménye volt, és közel másfél 2. számú Volán dolgozója. — mindez az eddigieknél hatá- évtizedig kulturális1 központja. A kulturális tevékenység kö- rozottabb hozzáállást köve- Egy évtizeddel későbbi ami- rét kellene bővíteni. tel a község politikai és tár­kor a bányavárosban elké- — Bércéi kisközség, de Sadalmi szerveitől, a fiatalok­szült a Bányász szakszervezeti mindig olvasok róla a tói. művelődési ház a falusi in- NÓGRÁD-ban valamit, hogy A fiatalok aktivitása kü- tézmény fokozatosan veszítette post is a Déryné játszik ott, ionosén az utóbbi hónapok­éi vezető szerepét, és került aztán ismert pesti zenekarok ban gyorsult meg. Több ezer a közművelődés frontján a vendégeskednek — jegyzi forintos társadalmi munkával, második vonalba. A vonzás- meg némi méltatlankodással a művelődési ház mögött if- körzetébe tártozó mintegy a hangjában Koplányiné, júsági parkot létesítettek. A kétezer-ötszáz—háromezer akinek a férje az említett nóg- nagyközség vezetői méltá­ember művelődéséről. és rádi kisközségbe való. szórakozásáról hosszú évekig — Szeretik itt a rendezvé- egyetlen ember, a tiszteletdí- nyékét — fogalmaz kategóri-- jas kultúrház-igazgató gon- kusan id. Bakos György nyug- doskqdott. Személye mégha- díjas bányász. Tizenöt éve tározó volt a községrész kul- vagyok a kultymál főrendező, tűrális életében. Ez a meg- nekem eztt elhiheti... És határozottság azonban nem tudja hány tagja volt a is a tisztségviselő más társa- megszűnt vegyeskórusnak, munkával dalmi funkciójával, politikai, amikor megalakult? Hetven, lálni. szakmai képzettségével füg- Én is benne voltam. Az asz- — a kultúrház igazgatójá- gött össze, hanem sokkal in- szonyok nagyon sok régi nó- nak mi, KISZ-fiatalok min- kább emberi karakterével, tát tudnak énekelni. Nyu- den segítséget megadunk, munkahelyi elfoglaltságával, godtan újra lehetne szervezni Szeretnénk, ha az ifipark a Magyarán: szót tudott-e érte- a csoportot, meg a színját- falu szíve lerme, a kultúrház- ni az idősebb és fiatalabb szókat is. Csak hát több pénz zal együtt, a fiatalok műve- községlakókkal, napjában kellene a tanácstól, és olyan lődésének, szórakozásának mennyi időt tudott szánni a ember, a kultúr élére, aki központja, kulturális ügyintézésre, szer- keményen kézbe fogja a dől- VÁRJUK A vezésre. _ gokat. _ MEGVALÓSULÁST KÖTELEZ A MÜLT Ez a véleménye Kelemen Sinka Mária, a művelődési — Régen járt ide a „Déry- Ferenc tanárnak is, aki ko- ház igazgatója’ új ember, a né” meg a bábszínház is. rábban egy ideig az intéz- községben; életét, lakóit most Volt néptáncsoport, Röpülj • ményt vezette, de ő még hoz- ismergeti. Terveit néhány páva, színjátszó kör, fotó- záteszi: — Egymaga persze mondatban foglalta össze, szakkör — sorolják a környé- nem tudja megváltani a vi- _ Mindenekelőtt egy ütő­ken lakó fiatalok. — Ma mit lúgot. képes társadalmi aktívaháló­lehet csinálni? Elmehet az MÁSKÉNT, MINT EDDIG zatot szeretnék kiépíteni, a ember, moziba. könyvtárba, Egy hónap óta egyetemet területen található termelő- és időnként táncolhat. végzett, függetlenített nép- egységekkel, intézményekkel, — De mi a bálba nem já- művelő vezeti a Petőfi Műve- szervezetekkel szoros együtt­runk — mondja a húszon- lődési Házat. Erről Kenyeres működést. A művelődési ház egynéhány éves fiatalasszony Pál, a nagyközségi tanács el- munkáját a dolgozók és a Tóth Zoltánné. aki az építő- nőké az alábbiak szerint vé- lakosság igényeinek felmé- iparban utókalkulátor. — lekedik: résével akarom kialakítani. Oda a tinédzserek járnak. Ne- — A párt művelődéspoliti- Ha jó munkakapcsolatot sike- künk más kultúrműsor kel- kai célkitűzéseit csak főállású rül kiépítenem, akkor az in- lene. szakemberekkel tudjuk meg- tézmóny valóban a falu szí­— Ide miért nem lehet valósítani. Ennek megfelelően ve lehet, és visszanyerheti a előadóművészeket meghívni, az új művelődésiház-igazga- kulturális életben korábban mint a bányavárosba? — te- tótól szisztematikusan, terv- betöltött fontos szerepét. szi fel a kérdést Koplányi szerű művelődési munka ki- Nagybátonyban — a beszél- Istvánné, a Nógrádi Szénbá- alakítását várjuk. A könyvtár, getések igazolják — minden­nyák nagybátonyi központi amelyet Várkonyi Istvánná kiben megvan a javítás szán­raktárának anyagkiadója. — vezet, kielégíti az igényeket, déka, most az 'anyagi és szel- A múltkor a bányavárosban Szeretnénk, ha ezt mond- lemi erők koncentrálásával a volt Zsolnai Hédi, Bitskei Ti- hatnánk el a közművelődési szándék megvalósítása kő- bor; hozzánk is eljöhetnének, tevékenységről is. A község- vetkezik. biztos vagyok benne. hogy ben szép hagyományai éltek Sulyok László ORSOVA1 EMIL: A csend burkait ha végre felnyitottam, türelmem vályogházából kiköltözöm. Távol sínpályák kéjes ölelését vágyom, gyárak lihegő sipja-fújt gond-tűzözönt. PUSZTA Fám görcseit az ég vize nem oldja, s hiába fésüli magát drótok szétfutott párhuzamosával villanyáramom. A vonatkattogás ár.nyképe mögött az átnézett, labogó vonatablakok között magány van. Most este bokra nyit: a puszta kutyaugatása egysíkú térben haldoklik magában. es Közművelődés a politikai kultúra A ringó búzatábla mellett hajlott há­tú mezőőr áll. Karimás kalapját egészen a tarkójáig tolja. Kezével nap­ellenzőt formál, hogy jól láthassa a ga­bonatábla közepén veszteglő kombájnt, amint ékszíjat cserélnek rajta. „A ka­sza mégis biztonságosabb volt” — mor­molja az öreg orra alatt, s oldalához nyúl, ahol valamikor a fenőkő ázott tok­jában.­A mondat minden évben elhagyja aj­kát, ha valahol álló gépet lát. Ö maga is kételkedik szavai igazában, inkább az idővel dacol, amely eljárt felette. Azt sajnálja, hogy a rikító szoknyás marokszedő asszonyokat nem láthatja, amint a suhogó kaszák árnyékában haj- longanak, sajgó derekukat hátradőlve egyenesítgetik. A vízhordó lányok vi­dám csevegése sem hallik, s napbarní­tott karjuk nem öleli át a szúrós ké­véket. Nagy a változás, most mindent a gépek végeznek. Az öreg ujjai között kalászokat mor- zsolgat. Érett, pattogó kalászokat. Két hete még a zöld utolsó, elvesző árnyait figyelte, s szeme haragra gyúlt a tor­nyosuló felhők láttán. „Kutya idő!” — mondta és azokra gondolt, akik a mű­helyben már türelmetlenül toporogtak, várva a jelt, hogy aratni indulhassa­nak. A jövő évi kenyérről van szó. Ezt csak az érzi igazán, aki késő ősztől a júliusi kánikuláig a földeken figyelte, hogyan szökik magasba a vetés, a vegyszerek miként irtották a gyomokat. Az „aszót” lándzsás leveleit rég nem látni, pedig milyen nagy munkát je­lentett a pusztítása másfél évtizeddel ezelőtt. Az Öreg mellét büszkeség dagasztja. „Kenyeret adunk az országnak” — mondaná, de magát már nem meri a kenyéradók közé sorolni, hisz’ megette VASÁRNAPI JEGYZET ÖREG A TÁBLA SZÉLÉN kenyere javát. Mégis érzi, hogy min­denki idefigyel. Acélöntők, vájárok, gépkocsivezetők, esztergályosok, taná­rok, mérnökök érdeklődéssel hallgatják a híreket, mikor mondja a rádió: befe­jezték az aratást! Tudja, ez még odébb van, de minden levágott 'kalász közelebb visz hozzá. Ott áll az öreg a tábla szélén, s nézi a szorgos kezű segédvezetőt, kinek arca három nap alatt csokoládészínt vett fel. A harmincfokos hőségben emberfeletti munka. Sehol egy négyzetméternyi hű­sítő árnyék, a por beszívódik a bőrbe, s ritka a pihenő. Minden kiesett , óra mát zsákat jelenthet. Sokat lehet veszíteni, de nyerni még többet! A mezőőr évek­kel ezelőtt hitetlenkedve fogadta volna, ha valaki negyvenkét mázsás átlagter­mésről beszél neki. Most meg? Szük­ségtárolókat kell építeni a terménynek, s a szállítójárművek alig győznek for­dulni a tarló és a tároló között. Az öregnek hirtelen eszébe jutott az első kombájnnal való találkozása. „Er­ről mondják, hogy arat és csépel is egy­szerre?” — kérdezte a bámészkodóktól, kételkedve. Körüljárta, mustrálgatta, s csak nem akarta elhinni, hogy olyan nagy munkát, mint az aratás egyetlen ilyen szerkezet elvégezzen. Amikor a határban, munkaközben megfigyelte, eloszlottak aggályai. Ment a kombájn nyomában, szemeit a földre meresztet­te, de alig talált elhullott szemet. Ami­A SZOCIALIZMUSBAN kor a társadalmi tevékenység minimumra korlátozhatná » politikai kérdés a közművelő- módjaiban, az életmódban és pozícióból elkövetett visszaélé- dés. Szerves része a kulturális a magatartásban nagy váltó- seket. forradalomnak, a társadalom zások idejét éljük, az érdek- De mi köze mindennek a átformálásának, fejlesztésének, összefüggések mélyebb — tár- közművelődéshez? Nagyon is Mi több: még akkor is meg- sadalmibb és politikusabb — sok. Tartalmilag határozza marad politikai kérdésnek, értése sok ellentmondástól ki- meg a közművelődést, ameny- amikor maga a gazdaság, a mélheti meg a társadalmat és nyiben éppen ennek a társa- technikai fejlődés belső köve- az egyéneket. Az utóbbiak dalmilag aktív és felelős ma- telményeként válik szükséges- például jobban és gyorsabban gatartásnak a fontosságát tu­sé a képzettség, a szakmai felismerhetik helyüket és ér- datosíthatja a művelődés fo- tudás tömegméretű fejlesztése, dekeltségüket az adott váltó- lyamata. De meghatározza s így az iskola és a munkate- zásokban. Ennél is fontosabb módszertanát is: a közműveló- vékenység minden eddiginél azonban, hogy a politika érté- űés ismeretanyaga nem ma- szorosabb kapcsolatba kerül sével és képviseletével az radhat meg az egyszerű isme­egymással. egyén aktív szerepet tölthet retközlésnél, a tételes tudás­A szocializmus eszméjének be a szocialista célkitűzések, nál, egyfajta „katekizmus”- egyik alkotó eleme a tömegek a szocialista demokrácia fej- módszernél. A társadalom tag­öntevékenységének, közre- lesztésének munkájában is. jainak szellemi és erkölcsi ak- működésének a követelménye. Fentebb említettük a „poli- tivizálása ennél többet köve- A szocialista társadalmi gya- tikai kultúra” fogalmát. Mit tel: a rávezetés, a kifejtés, a korlat mindig kettős mozgást értünk ezen? Az említett tár- meggondolkodtatás eszközei- feltételez: az állam szervező- sadalmi feladatokhoz és prob- nek alkalmazását, irányító tevékenységét és a tö- lémákhoz kapcsolódva a poli- Ez a hozzájárulás kritikai - megek kezdeményező-ellenőr- tikai kultúra mindenekelőtt a ellenőrző tevékenységet jelent- ző szerepét. A két szint kö- politikai-közéleti tájékozott- hét minden olyan törekvéssel zötti áramlás, mobilitás pe- ságot, társadalmi gyakorla- szemben, amely a társadalmi dig a szocialista demokrácia tunk lényegi tartalmának, irányítás különböző területein fontos mércéjének számít, céljainak az ismeretét jelenti. és szintjein, vagy magán a Kétségtelen, hogy ennek az Vagyis a szocialista fejlődés közösségen belül a tényleges összefüggésnek a továbbfej- értékrendszerének az elsajátí- közösségi érdeket háttérbe lesztése a társadalmi kapcso- tását. amelynek hiányában szorító magánérdeket kívánja latok, szervezetek és intézmé- lehetetlen a társadalmi egyé- előtérbe tolni. Ugyanakkor a nyék szintjén társadalmunk nek — vezetők és vezetettek közművelődésnek e tartalmi aktuális feladatai közé tartó- — tetteinek céljainkhoz mért feladataival párhuzamosan zik. Minél magasabb szintre megítélése. Ezeknek az is- vetődik^ fel egy közvetlenül jut termelőerőink fejlődése és méreteknek a birtokában vi- nem,művelődési kérdés. Or- minél bonyolultabbá válik szont könnyebb átlátni a nem szaS°s feldat ma, hogy a tár­társadalmunk egész szerkeze- egyszer bürokratikus körmön- sadalmi alapegységekig intéz­te, annál természetesebben fontsággal vagy demagógiával ményesítsük és hatékonyab- lép fel a hozzáértés, a szólni leplezett önző és törtető ma- baklía tegyük azokat a törvé- és kérdezni tudás követeimé- gatartást. S végül: a közösség nyesen megszabottés védett ké­nyé. érdekének ismeretéből eredő ceteket, amelyekben az állam ­Persze, ez a hozzáértés, meggyőződés ösztönző erőt P°lSári beleszólás hatékony s,zólni és kérdezni tudás több gyakorolhat a nem szocialista íorrnat ölthet, B egy-egy terü- szempontból is különbözik a magatartás elleni fellépésre, szakmai-technikai ismeretek- ÁM TUDJUK, hogy az is- től. A jogok és kötelességek meret és a tudás nem jelent ismeretét még csak értelmez- közvetlenül gyakorlati cselek­hetjük egyfajta „szakismeret- vést is. Ahogy az erkölcs vi- . . ként”, a közéleti eljárások, lágában az erkölcsi jó tudása valas adhatja meg igazán, ügyintézési módok „techniká- még nem jelenti a „jótett” . A KÖZMŰVELŐDÉS fontos jával” egyetemben. Azonban feltétlen bekövetkezését, úgy ^ lényeges alkotó elemei az már ebben az esetbe® is kü- a közéleti-politikai szféra átlá- állampolgári magatartással, lönbségként mutatkozik, hogy tásához szükséges ismeret sem P°htikai kultúrával kapcsola- itt — a szakmai ismeret jelenti közvetlenül a politikai- ^°.s kérdések. Tartalmukat egyénhez kötöttségével szem- lag-közéletileg aktív társadal- n®zve> olyan ösztönzésekről ben — elégséges, ha egy szű- mi egyén jelenlétét. Pedig van ií;t sz°> amely ”em áU kebb közösség hordozza ezt szocialista értelemben aligha me§. a dolgok egyszerű értel­sz ismeretet. Másrészt, a kö- beszélhetünk igazi politikai mezősénél, hanem megvilágít- zösségi ügyek intézése ugyan kultúráról politikus, gyakorla- ia a közösségi és egyéni rész­megköveteli a maga szakem- tilag is aktív társadalmi egyé­bereit; a vezetők szakképzett- nek hiányában. Éppen ezért a ségét, de magának a tévé- politikai kultúra a mi szá- kenységnek a közösség általi munlcra nem egyszerűen is- megítélése sohasem egyszerű- meretanyag „felhalmozását” dalizmus nem en szakmai szempontból, ha- jelenti, hanem sokkal inkább ..kenyérkérdés”, nem az emberi viszonyokra és olyan politizáló közösségek ki­kapcsolatokra tett hatása formálódását, amelyekben, az alapján történik. Éppen ez a ismeret tényleges és tartós ak- hatás adja meg az érdekki- ti vitással párosul, ahol a régi, elégítés, vagy ki nem elégítés — s időnként ma is hivatko- révén a társadalmi-közéleti zott — „ne szólj szám, nem tevékenység politikai tártál- fáj fejem” szóláshoz hasonló politikai kultúránk nem for­mát. álbölcsességeket szókimondó málha tó ki a szocialista kul­Az állampolgárok politikai népi bölcsesség és tömegnyo- fóra filozófiai, erkölcsi és mü- ismereteinek, (más kifejezés- más Váltja fel. vészeti eszményeinek megle­sel: politikai kultúrájának) Sok még a tennivaló ezen mérésé és elsajátítása nélkül, szükségessége ehhez az utób- a téren is. Hiszen hányszor Korszakos munkáról van hát bi problémához kapcsolódik előfordul még. hogy különbö- sz°. Fontos, hogy ezt így is ért - elsősorban. Napjainkban, ami- ző helyeken csak hosszas hu- sük. Olyan összefüggéseket----------------------------------------------zavona vagy éppen meghurco- érint, amelynek marxista er­l ás után juthatnak el embe- telmezése elengedhetetlen rek igazukig. Emögött nem- mind a szocialista jelleg ki- csak hivatali visszaélés rejlik, bontakoztatása mind pedig a hanem a politikus, a tagjaiért kapitalizmussal folytatott be­ts kiálló közvélemény hiánya hés versengés korszakában, is, amely utóbbi pedig eleve leti vagy termelői közösség tudatosan vállalt közéleti-poli­tikai aktivitásává fejlődhet. A beleszólás és részvétel ere­jét ugyanis ez a közösségivé vétel szükségességét is a szo­cializmus építése során felme­rülő ellentmondások leküzdé­sében. S mivel ma már a szo- egyszerűen hanem az elért társadalmi gazdagság alapján az emberi gazdagság, a szocialista egyéniség kiala­kításának társadalmi kérdése is, az ellentmondottakhoz még valamit hozzá kell fűznünk: kor a bálákká préselt szalmát néhány nap múlva észrevette újra aggodalom töltötte el: milyen alom lesz ebből az állatok alá? A tél megcáfolta. Nem volt különbség a kazalba rakott és a bálá­zott szalma között. Azóta, ha új gép érkezik a gazdaságba, azonnal felfigyel rá. Már nem csodálkozik, hogy a kazal­rakásnál is alig van szükség emberi kézre. Pedig milyen mestere volt en­nek! A kévevágást is szerette. A csép­lőgép dobján állva nem tudott betelni a látvánnyal. Az etető kezében legyező­ként szétnyíló kévéket mohón nyelte el a cséplőgép torka. Az aratás izzadtságszagú emlékei mintha fájnának az öregnek. Karja, lá­bai már nem a régiek, pedig, hogy szeretne közöttük lenni, akikért min­denki izgul. Tekintete körbejárja a völgyben hullámzó búzatáblákat. Szá- mítgatja mikorra végeznek az aratással. Egy hét? Tíz nap, vagy csak öt? Ki tudná azt kiszámolni? Mennek ezek a kombájnok, mintha a. tatár hajtaná őket! A pótkocsik pedig egyre telnek. Közben a segéddtombájn vezető is be­fejezte az ékszíj cseréjét. Társával ki­próbálják, hogy rendben van-e minden, nehogy újra állniuk kelljen, feldübörög a motor, s a kalászokat mintha látha­tatlan erő vonzaná a gépbe. Az öreg mezőőr kutyájának füttyent, s elindul az úton, hogy szemügyre ve­gye a kukoricát is. Amikor tekintete is­mét a korhbájnra téved, az már jókora területről vágta le a gabonát. „Mégis­csak remek dolog ez a kombájn. Ka­szával még holnap is a csücsköt arat­hatnánk!” — jegyzi meg magának. L ehajol az útra. A porban fél ma­réknyi búza hever. A vontatóról hullott le. Az öreg a fejét csóválja. Hiába ilyen az aratás... Szabó Gyula H. I. Bánkon, az egyre népszerűbb idegenforgalmi fürdőhelyen régi életmódot idéző bútorokkal rendezték be az egyik szlovák parasztházat, nemzetiségi múzeumnak. Mennyezetig érő vetett ágy, ékesen faragott székek, szobabútor, szek­rény és asztal, a konyhában egykori háztartási edények, főzéshez való eszközök mutatják, hogyan is éltek évszáza­dokkal ezelőtt a szlovák emberek. Aki Bánkra látogat, fel­tétlenül nézze meg! NÓGRÁD - 1974. július 21., vasárnap 7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents