Nógrád. 1974. július (30. évfolyam. 152-177. szám)

1974-07-21 / 169. szám

H szocialista ese§

néhány kérdése

Lakos Sándor előadása

Mint arról már hfrt adtunk, a* MSZMP Politikai Akadémiáján Lakos Sándor, a* M.iZMP KB Társadalomtudományi Intézetének igazgatója szerdán előadást tartott „A szocialista egyenlőség néhány kérdése” címmel. Az alábbiakban ismertetjük az előadás — rövidített — szövegét.

*

I.akos Sándor bevezetőben rámutatott: a szocialista egyenlőség megvalósítása kétségkívül egyik legfontosabb célkitűzésünk, de e cél elérése egyben az egyik legösszetettebb, legbonyolultabb feladata szociálist^ építő- munkánknak.

— Mit értünk szocialista egyenlőségen?

Ha tömörek akarunk lenni azt mondhatjuk: a munka szerinti egyenlőséget, azt, hogy

nemcsak a jövedelemelosztásban, hanem a társadalmi élet minden területén a munka és egyre inkább a munka a meghatározó, szabja „meg az emberek helyét és helyzetét. Nálunk jelenleg kétségkívül nem a, jövedelmi, a tulajdoni helyzet, hanem a munka áll életünk középpontjában. Am tudjuk, hogy a munka szerinti egyenlőség elérése <Sak

hosszú történelmi folyamat eredménye lehet. Azt is világosan látjuk, hogy a munka szerinti egyenlőség teljesen kifejlett formájában is még szükségszerűen meglevő egyenlőtlenségeket is jelent, melyek a termelőerők és a társadalom tudati állapota miatt elkerülhetetlenek. Ezért egyrészt fellépünk az egyenlőség baloldali, újbaloldali, anarchista — az egyenlőség etikai, erkölcsi oldalait egyoldalúan előtérbe helyező — hibás nézetek, illúziók, a valamiféle teljes társadalmi egyenlőség hirdetői ellen. Másrészt az egyenlőség polgári értelmezése ellen, mely a rendszerünkben meglevő időleges egyenlőtlenségeket kívánja mindent maga alá rendelő társadalmi céllá magasztosítani, a jövőnkbe kivetíteni. Ebből az alapállásból kiindulva próbáljuk elemezni a szocialista egyenlőséget három fő síkon: a társadalmi egyenlőség, a gazdasági egyenlőség és a szocialista egyenlőség síkján.

Osztályok, rétegek viszonya

— A társadalmi egyenlőség kérdéskörének

kiindulópontja az a marxi megállapítás lehet, hogy a kizsákmányolást biztosító tulajdonviszonyok megszüntetése teszi lehetővé az ezekből fakadó társadalmi és politikai egyen- Utlenségek megszüntetését. A társadalmi egyenlőség mindenkelőtt abban jut kifejezésre, hogy a hatalmat a dolgozó nép legjobbjaival szövetségben a munkásosztály gyakorolja, hogy a nép van hatalmon. Állami, társadalmi szerveink a nép szervei. A szocialista társadalom állampolgárai egyenlő jogokkal rendelkeznek a társadalom ügyeibe való beleszólásban, a politika kialakításában.

— A szocialista egyenlőségen elsődlegesen a társadalmi helyzet egyenlőségét értjük. Ez főként az osztályok, a rétegek egymáshoz való viszonyát, e viszony egyre egyenlőbbé válását jelenti. A munkásosztály és a parasztság között nagyarányú közeledés ment végbe, a szocialista tulajdon' két formája, valamint a mezőgazdasági munka nagyüzemivé válása alapján. Az értelmiség is közelebb került mind a munkásosztályhoz, mind a parasztsághoz. Hazánk osztálystruktúráját a közeledési folyamat jellemzi. A különböző osztályok, rétegek közelebb kerültek egymáshoz, élet- és munkakörülmények tekintetében kiegyenlítettebbekké váltak társadalmunk nagy csoportjának jövedelmi viszonyai.

A fejlődés jelenlegi szakaszában még jelen v innak az emberek társadalmi helyzetére is kiható egyenlőtlenségek. Ennek egyik legfőbb «'ka a termelőerők adott szintje, mely nem leszi lehetővé a javak szükségleteik szerinti elosztását. A társadalom egységesebbé válása ellenére fennmaradnak különbségek a munkahelyek, a munkakörök és a munkafeltételek, az életvitel és az életmód szerint, nem szűntek meg az ipar és a mezőgazdaság, a szellemi és a fizikai munka közötti különbségek. E körülményeket mérlegelve kell a társadalmi egyenlőség fokozatos erősítésének Htjait keresnünk. Ilyen szempontokból elsősorban a demokrácia szélesítésére gondolunk.

— Az emberek munkahelyükön töltik idejük nagy részét, társadalmi helyzetük egyenlőségét, illetve egyenlőtlenségét ott érzékelik legközvetlenebbül. A dolgozók egyfelől tulajdonosok (mint a köztulajdon résztulajdonosai), másfelől munkavállalók. Az üzemi demokrácia dilemmája: a dolgozók egyre érdemibb beleszólását lehetővé tenni és igényelni oly módon, hogy ez a korszerű szakmai vezetést, a fegyelmet, a szervezettséget ne gátolja, hanem erősítse. Termelési, technikai folyamatok eldöntése nem adható át kollektíváknak, mert a korszerű termelésben szükség van a szakszerű, egyszemélyi vezetésre. Az üzemen belül a döntési hierarchiában elfoglalt hely szerint létezik utasítási jog és végrehajtási kötelezettség és ebből következő függési viszony. A szükségszerűen létező függést érdemi módon ellensúlyozhatja a vezetők összmunkájának (nem részintézkedéseinek) kollektív és demokratikus megítélése. Célszerűnek tartjuk az üzemi demokrácia olyan irányú továbbfejlesztését, mely biztosítja, hogy a vezetésről, a vezetők munkájáról minden dolgozó hátrányos követelmények nélkül mondhassa el véleményét és ez a vezetők bizonyos függését jelentse az összkol- lektívától. Javítani kell a demokratikus ellenőrzést a hivatalokban is, s ennek alapvetően nem az egyes ügyintéző, az egyes ügy, hanem az intézmény, a hivatal egész munkájának a megítélésére kell irányulnia.

— A társadalmi egyenlőség magasabb szintjének elérése érdekében tudatosan csökkenteni kell a társadalmi munkamegosztásból származó, ma is újratermelődő különbségeket. Arra kell törekednünk, hogy egyre több ember szerezhessen olyan, máshol is felhasználható tudást, mely lehetővé teszi a nagyobb társadalmi mobilitást. Különösen fontos a nagyobb társadalmi egyenlőség megteremtése a felnövekvő generáció esetében. Itt semmiképpen sem békélhetünk meg — még átmeneti időre sem — azzál, hogy a munka- megosztási, jövedelmi helyzet átöröklődjék, hogy újratermelődjenek az életpályát meghatározó indulási különbségek. El kell érni, hogy egyre kiegyenlítettebbé váljék a felnövekvő generáció indulási helyzete.

— Végül, határozottan fel kell lépnünk az ellen, hogy a jövedelmi-vagyoni helyzet jövedelmi-vagyoni presztízst és ezzel arányos társadalmi-közéleti különbségeket teremtsen. A szocializmusban a társadalmi helyzet szempontjából minden hasznos tevékenységet végző ember egyenlő, és előrehaladásunk arányában egyre inkább az lesz.

Munka szerinti elosztás

A gazdasági egyenlőségről szólva rámutatott arra, hogy a gazdaságban — bár jelen vannak indokolatlan egyenlőtlenségek is — a fő feladat ma nem valamilyen általános egyenlősítés, hanem a munka szerinti elosztás következetesebbé tétele. Ahhoz, hogy a munka meghatározó szerepe egyértelműbbé váljék, egyrészt a munkával arányos mind nagyobb egyenlősítésre, másrészt mind nagyobb differenciálásra kell törekednünk. Egyenlősítenünk kell mindazokon a pontokon, ahol a kereset nem eléggé Igazodik a munkateljesítményhez. Ezért dolgoztuk ki a közelmúltban az egységes szakmai bértáblázatot, mely azt hivatott biztosítani, hogy az azonos munkát végzők azonos bért kapjanak, bármely népgazdasági ágban, szektorban vagy üzemben dolgoznak, ezért módosítottuk a gazdasági szabályzókat olyan Irányban, hogy a dolgozók keresete nagyobb részt függjön saját munkájuktól, és csak kisebb mértékben a vállalati, üzemi eredményektől, ezért tettünk és még teszünk nagy erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a nőkre is teljes mértékben vonatkozzon az egyenlő munka, egyenlő bér elve. Ugyanezek az állásfoglalások egyben azt is hivatottak biztosítani, hogy következetesebbé váljék bérrendszerünk differenciáló szerepe, hogy a népgazdaságnak értékesebb, nagyobb felelősséggel járó munkáért nagyobb kereset járjon. A munkával arányos egyenlőség és a munkával arányos differenciálás együttes igényeit tartjuk mérvadónak. Ebből a szempontból érdemel különös figyelmet a jövedelem-kiáramlás szabályozása.

— A foglalkoztatottak alsó és felső 10 százalékának kereseti aránya jelenleg 1:4,5. Ez önmagában sem tűnik túlzott méretűnek, de a foglalkoztatottak zöménél a kereseti különbségek szóródása ennél jóval kisebb. A két szélső értéket egyelőre nem érintve, a dolgozók zöménél a keresetek, jövedelmek nagyobb széthúzása szükséges. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül: a kereseti különbségek jó része abból adódik, hogy az emberek készsége és tudása is különböző. A személyiség mindenoldalú kibontakozása mellett társadalmi-gazdasági érdek is fűződik ahhoz, hogy a készségek kibontakozását ez úton is ösztönözzük: legnagyobb gazdasági tartalékunk rejlik ebben.

Ugyanakkor az eddiginél jobban kell megkövetelnünk a fegyelem és a ténylegesen elvégzett munka egyenlőségét a sok helyen elterjedt lazaság felszámolását, csak akkor biztosítható Mindenkinek munkája szerinti elosztás, ha mindenki képessége szerint dolgozik.

— A vezetők és beosztottak közötti bér- es jövedelemarányok egészében véve nem túlzottak, esetenként nem is elégségesek. A gazdasági vezetőknek egy szűk - köre azonban hosszabb ideig kiugró keresetre tett szert. Ez főleg indokolatlan méretű prémiumfeltételekből adódott, melyeket azóta a kormány módosított. A dolgozókban általában fejlett az igazság- és realitásérzet. Több felmérés egybehangzó ere<iménye mutatja, hogy zömük a termelő folyamatot irányító vezetők kereseti szintjét nem kifogásolja; úgy véli, a jó vezetés saját jó keresetének is feltétele. Amit kifogásolnak, az a munkateljesítménnyel arányban nem álló kiugróan magas kereset. E kifogások nem alaptalanok, részben belőlük adódott az a felismerés, hogy a munkával szerzett jövedelemnek is van egy gazdaságilag indokolt, társa<ialmilag elviselhető felső határa, melyet már a jövedelem kiáramlásánál esetleges szabályozásánál figyelembe kell venni. Konkrétan meg kell vizsgálni mindazokat a forrásokat, melyek a munkával nem arányos jövedelemszerzésre adnak módot és kidolgozni a szabályozás lehetőségét. Sok foglalkozási ágban sem a munkateljesítmény, sem a képzettség, vagy társadalmi hasznosság nem indokolja az ott elérhető magas jövedelmi szintet. Ennek káros a tudati hatása is; e példák a fiatalok egy részét a könnyű pénzkeresésre ösztönzik, a tudással megszerezhető sokkal értékesebb tevékenység helyett.

Differenciált elosztás

A továbbiakban hangoztatta: ha következetesen akarjuk vállalni a munka szerinti elosztás differenciáló elvét, vállalnunk kell ennek konzekvenciájaként a személyi tulajdon nagyságában meglevő különbségeket is. Nem vagyunk, nem lehetünk a 'munkából származó jövedelmek tataarékoa gyűjtése ellen, sőt, ezt ösztönözzük is, pL az OTP-betétek adómentesítésével. Nem helyezzük a költekező embert a takarékos elé, a házat építőt nem tekintjük kevésbé sz<x:ialistának: mint a más célra költekezőt. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy nálunk nemcsak jövedelemből, hanem — a múlt viszonylagos közelsége miatt — korábbi időszakokban keletkezett vagyon maradványaiból is lehet tulajdon. Hasonlóképpen — korlátozott mértékben — fénnmanadt annak lehetősége is, hogy idegen munkaerőt foglalkoztassanak.

— Itt világossá kell tenni álláspontunkat. Távlatilag nézve kimondható, hogy a korábbi vagyoni helyzetből adódó különbségeknek fokozatosan csökkenniük kell, majd később teljesen meg kell szűnniök. A tulajdonlásban meglevő egyéb különbségek csökkentése csak ésszerű határokon belül tűzhető célul. Az emberek nagy része a jövedelme egy részét maga, illetve az utódai számára megtakarítja, ingó-ingatlan vagyontárgyakba fekteti. Az utódokról való ilyen jellegű gondoskodási szándékot emberileg indokoltnak tartjuk, ezért törvények biztosítják az öröklés jogát. Másfelől azt is jogos igénynek tartjuk, hogy minden dolgozó gyermeke azonos lehetőségekkel induljon az életbe, és ebből a szempontból az örökségnek ne legyen meghatározó szerepe. Csak bizonyos mértékű örökséget ismerhetünk el, az indokolatlan részét — a kormány nemrég hozott határozata értelmében — progresszív adóval elvonják.

— A jólét növelése rendszerünk célja, eredménye. Alapvetően a szocialista egyenlőség erősítésének irányába hat, mivel tömegek számára teszi lehetővé a korábbi elmaradottA kombajnosok gyönyörűsége, amikor a gyöngyöző búza kibuggyan a hatalmas gép torkából

ságből a felemelkedést. Ugyanakkor az !s világos, hogy a fokozódó jólét nemcsak szocialista vonásokat erősíthet, a szocialista egyenlőség ellen is hathat. A jobb anyagi feltételek közé kerülés bizonyos ponton világnézetileg szocialista meggyőződésű, embereknél is negatívan hathat a gondolkodásmódra, életvitelre. Tulajdonképpen ebben van a magyarázata annak, hogy utóbbi időben többet kellett foglalkoznunk az úgynevezett tudati torzulásokkal, az anyagiassággal, az egoizmussal. E jelenségek ellen összpolitikánkkal, társadalmi céljaink világos felrajzolásával, korlátozó szobályozók kialakításával és az erkölcsi megbecsülést növelő intézkedésekkel kell fellépnünk.

— összefoglalva: számottevő, valóban nagy eredményeink ellenére nem elég nagy a differenciálódás a munka szerint, nem elég nagy a munka megbecsülése, másfelől túl nagy az a differenciálódás, amely nem a munkán, illetve nem a munkával arányos tényezőkön alapul. Miközben fel kell lépnünk a nem munkával, vagy azzal nem arányban álló jövedelmek ellen, tovább kell növelnünk minden eszközzel a tényleges a társadalmilag hasznosabb, értékesebb, jobb munka megbecsülését.

Következetes szociálpolitika

— Pártunk eddig is nagy figyelmet szentelt a szociálpolitikának, ebbén is nagy eredményekre tekinthet vissza. Elég megemlíteni a társadalombiztosítás általánossá tételét, a nyugdíjkorhatár — nemzetközileg is igen kedvező — megállapítását, és a nyugdíj relatív magas színvonalát (a legfejlettebb tőkésországokban általában öt évvel később mehetnek nyugdíjba a férfiak és gyakran 10 évvel a nők), a kedvezményes üdülés kiterjesztését, a családi pótlék többszöri emelését, a gyermekgondozási segély bevezetését.

— Mindazonáltal azt is látnunk kell, hogy intézkedéseink — jól lehet mindig valós igények kielégítését szolgálták — nem illeszkedtek szervesen egy elvileg is kellően kidolgozott, távlatilag is átgondolt és megalapozott szociálpolitikai koncepcióba. Ezért nem volt megnyugtatóan biztosítva, hogy egyes részintézkedéseink egybevágnak általános

A szociálpolitikai koncepció keretében megfogalmazhatók a nagyobb szociális egyenlőség biztosításának legfőbb szociálpolitikai területei: az egyéni keresetek, illetve a családi jövedelmek közötti túl nagy különbségek. A szocializmus lényegével ellentétes helyzet alakult ki azáltal, hogy a gyermekek felnevelése a jövedelem szempontjából megmaradt hátrányos tényezőnek. Ez a jelek szerint csakis növekvő mértékű társadalmi eszközökkel megoldható problémánk.

Alapvető probléma a legalacsonyabb keresetű dolgozók és különösen a nyugdíjasok helyzetének javítása. A szociális egyenlőség fejlesztésében fontos hely jut a társadalmi juttatásoknak. Ezek lehetnek a munkához kapcsolódók; üzemi étkeztetés, bölcsőde, napközi stb., lehetnek nem munkához kötődők: iskolai, egészségügyi, kulturális ellátás, más felosztás szerint pedig ingyenesek, vagy kedvezményesek, természetbeni vagy pénzbeni juttatások.

— Ha a juttatások különféle területeit összesítjük, kiderül, hogy a fejlődés mai, szocialista szakaszában a társadalmi termék nem kis része nem a munka szerint, hanem szociális és egyéb szempontok szerinti juttatásként kerül a dolgozókhoz. S itt bizonyos bűvös kör előtt állunk. Mai gondjaink enyhítése érdekében számottevő összegeket vonunk el abból az alapból, amelyet a munka szerint, tehát ösztönzően oszthatnánk el. Ugyant akkor közismert, hogy jelenlegi körülményeink között az ösztönzés alapvető szerepet játszik. Ha csökkenteni kényszerülnék az ösztönzés erejét, az negatívan hatna ki a termelés alakulására. Éppen ezért az elkövetkező periódusban csak indokolt méretekben szélesíthetjük a társadalmi juttatások körét.

j— Másfelől azt is figyelembe kell vennünk, hogy a szocialista fejlődés magasabb szakaszába lépünk, s ebben a szakaszban elosztási rendszerünknek már most meglevő, nem munka szerinti elemeit — melyeket egv korábbi időszakban esetleg idő előtt, vagy túlzott mértékben vezettünk be —, a szocializmus távlatában nézve fokozatosan kom- munisztikus elemekké kell fejlesztenünk. Ezért a hosszú távú gazdasági-társadalmi fejlesztési koncepciókban a társadalmi juttatások gyorsabb ütemű növekedését irányozzuk elő, mint a munkabérekét. Ennek a feladatnak helyes ütemben történő megvalósítása csakis a gazdasági lehetőségekkel kellően számolva lehetséges, így válik egyben a szocialista egyenlőség kiteljesedésének, izmosodásának fontos feltételévé.

~ MiI?en határozhatjuk meg összefoglalóan álláspontunkat a szocialista egyenlőség kér désében? Mindenekelőtt abbfn hofy bír donto területeken mar megvalósult vagy fo- ™e?valósul egy, a korábbi társa- e^nl- r elkepZelhetetlen típusú és méretű egyenlőség, a szocialista társadalom csak kezdete az egyenlőség társadalmának A társa- fnnT f^ettségi szakaszában a legfontosabb feladatokat meghatározó, a társadalmi elet minden területét érintő elvünk a munka szerinti elosztás, a munka központi

natrlPhe; A mu"káva! lányos igazságT°egnagyobb igazság, amit ebben a korszakban adhatunk, akkor is, ha tudjuk, h5gy ez t^ volrol sem teljes, abszolút. y 1

1