Nógrád. 1974. június (30. évfolyam. 126-151. szám)

1974-06-02 / 127. szám

]^agj részvéííel hucsiíízás&áííáik eS Eoiuóesín Z©Sásául A ravatalnál a párt és a kor­mány vezetői álltak díszőr­séget (Folytatás aa 2. oldalról) Bizottságénak, Politikai Bi­zottságának tagjától, a Köz­ponti Bizottság titkárától, a Népszabadság szerkesztő bi­zottságának vezetőjétől, or­szággyűlési képviselőtől, az országgyűlés külügyi bizottsá­gának elnökétől, pártunk és a magyar forradalmi munkás- mozgalom régi, kiemelkedő harcosától, a nemzetközi kom­munista mozgalom ismert sze­mélyiségétől. Komócsin elvtárs halálával alkotó politikusnak a szava némult el, elveinkhez hű, szenvedélyes harcosnak a szi­ve szűnt meg dobogni. Olyan politikusnak, olyan harcosnak a szíve, aki ifjúkori eszmélé- sétől egész életében azon mun­kálkodott, hogy népünk meg­lelje honát e hazában, s ha­zánk megtalálja helyét a nagy­világban. A népért élt és al­kotott. Eredményesen tevé­kenykedett népi államunk épí­tésén, erősítésén, szocialista országépítő munkánk Jó nem­zetközi feltételeinek biztosítá­sán. Korai távozása nagy és súlyos vesztesége pártunknak, népünknek, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom­nak. „ Komócsin Zoltán élvtárs életútja az igaz forradalmár, az igaz hazafi, az igaz ember életútja. Munkáscsaládban, munkásmozgalmi családban nevelkedett, ahol a kevés ke­nyér mellé a felnőttektől, szü­leitől mindig jutott gazdag szó a proletárok szebb, em­beribb jövőjéről­Fiatalon; még az Illegalitás éveiben került kapcsolatba a munkásmozgalommal, amely osztálysorsát osztályöntudattá érlelte. Ifjúkori lelkesedése, elkötelezettsége végigkísérte töretlen életpályáját A népi Magyarország tette lehetővé, hogy Komócsin elv­társ kibontakoztassa tehetsé­gét, és ő minden tehetségét a népi Magyarországnak áldoz­ta. Az ő életútja és példája is bizonyítja, hogy a munkásosz­tály, a nép kiválasztja sorai­ból azokat, akik híven szol­gálják ügyét. Nemzeti sorsfordulónk, fel- szabadulásunk első pillanatá­tól kommunista hittel és bá­torsággal, az új lehetőségek birtokában arra összpontosí­totta erejét, hogy megújuló hittel harcolva a kommunis­ták, a haladó erők igazát vi­gye a nép közé. A párt min­dig bízvást számíthatott rá mindenütt, ahol dinamizmus­ra, lelkesedésre, tenniakarás- ra volt szükség. Erőt, lelke­sedést öntött a csüggedőkbe, a jövő iránt kételkedőkbe Őrködött a népi hatalom vív­mányai felett, éberségre, a nép tiszteletére, a munka megbe­csülésére, hazaxiságra és in­ternacionalizmusra tanított, buzdított, kommunistaként, politikusként, minden beosz­tásban. Ezt tette, amikor a hatalo­mért vívott harc éveiben a fia­talokat, a kommunistákat szervezte Szegeden; amikor az ország más vidékein kapott megbízatást a párttól, amikor országgyűlési képviselőként járta az országot, s amikor a párt a KISZ megszervezését bízta rá. Ezt tette a Politikai Bizottság tagjaként, a Köz­ponti Bizottság titkáraként, a Népszabadság szerkesztőségé­nek vezetőjeként, itthon és külföldön egyaránt. Az emberi élet értékét a tet­tek, az alkotások, a megví­vott harcok mérik, öt évti­zednyi életútja mögött egy rendkívül tehetséges és szor­galmas kommunista ember küzdelmes és példamutató életútja rajzolódik ki. .1 Marxista-leninista politi­kus volt, aki úgy ismerte és szerette az életet, mint a hét­köznapok emberei. Néptribun, agitátor, szervező, publicista, aki eszméink szolgálatában magával tudta ragadni a tö­megeket. Pártjával együtt hir­dette a legfőbb politikai ta­nulságot, hogy a munkásosz­tály történelmi céljait csak a dolgozó tömegek bizalmát él­vezve valósíthatja meg. Egyé­nisége újra és újra kitárulko­zott beszédeiben, írásaiban. Hallgatósága — bárhol is járt — érezte, hogy mint szónok azért beszél, hogy segítsen el­igazodni az ország és a világ dolgaiban. , Az utóbbi évtizedben fárad­hatatlanul munkálkodott a Magyar Szocialista Munkás­párt nemzetközi kapcsolatai­nak, a nemzetközi munkás- mozgalom egységének erősíté­sén, a Szovjetunióhoz, a szo­cialista országokhoz fűződő szövetségünk további szilár-' dításán. Mély meggyőződése volt, hogy a magyar munkás- osztály, a magyar nép érde­keit a legjobban ezzel a ha­zafias és egyben internacio­nalista politikával lehet szol­gáink Komócsin Zoltán elvtárs­nak jelentékeny része van ab­ban, hogy a Magyar Népköz- társaság a szocialista országok közösségének tagjaként, a nemzetközi osztályharcban a példa erejével tanúsíthatja a legemberségesebb társadalom, a szocialista rendszer fölényét, igazát. Súlyosan beteg volt már, amikor március 23-án a Nép- szabadságban megjelent a „Változatlan politikával” című cikke, amelyben világító ér­telemmel, alkotó szenvedél­lyel tett hitet pártunk politj kájának következetes végre hajtása mellett. Ma már tud­juk, hogy ez utolsó politikai hitvallása volt „A legfonto­sabb — írta —, hogy erős, és állandóan erősödik a munkás- paraszt szövetség, e két alap­vető osztály és az értelmiség osszeforrottsága, ezzel együtt a magyar dolgozók népi álla­ma. Pártunk politikája és te­vékenysége nyomán megbont­hatatlan, hatalmas erővé vált valamennyi társadalmi réteg, minden munkára és a béke védelmére kész erő nemzeti egysége. Mindez összességében hazánk további, gyors fejlődé­sének biztosítéka, a jövő zá­loga." Fiatal főve! kezdett politi­kai életművét nem fejezhette be, de embersége, kommunis­ta munkássága, páratlan szer­vezői és felvilágosítóképessé­ge, szenvedélyes hangú cikkei, felejthetetlen találkozásai a dolgozó tömegekkel, a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalomban kifejtett áll­hatatos tevékenysége; mara­dandó része a szocialista Ma­gyarország megteremtésének. Végső búcsút veszünk tőled, drága barátunk, harcostár­sunk, Komócsin elvtárs. Csa­ládoddal, elvtársaiddal, bará­taiddal, munkatársaiddal együtt az egész ország gyá­szol téged, az igazi szocialista embert, a párt és a magyar forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő harcosát, a kom­munista világmozgalom nagy- rabecsült személyiségét Emlé­kedet kegyelettel megőrizzük, harcodat folytatjuk. t A Népszabadság nevében Rényi Péter főszerkesztő-he­lyettes búcsúzott Komócsin Zoltántól, a szerkesztő bizott­ság elhunyt vezetőjétől. Sok­féle tehetsége, képessége- volt — mondotta de számunk­ra mind közül talán a legem­lékezetesebb az maradt, ahogy árasztotta magából az ener­giát, meggyőződésének hevét, ahogy a maga harci és mun­kakedvét át tudta adni elvtár­sainak, példás szerkesztő volt: optimizmusa a marxista—le­ninista forradalmár, a realis­ta politikus optimizmusa volt, a valóság ezernyi biztató té- nyéből szívta magába az erőt, a hitet, és mindezt visszasu­gározta környezetére. — Hi­ted, odaadásod példánk lesz, és emléked élni fog mint ré­sze a nagy műnek, a szocia­lista hazának, a Jövőnek, ame­lyért oly sokat tettél ~ mon­dotta befejezésül. Barátai, egykori szegedi munkatársai, harcostársai, a Csongrád megyei és a szegedi kommunisták gyászát dr. Per­jést László, a Csongrád me­gyei Tanács elnöke tolmácsol­ta. — Felelősségteljes és ma­gas pártmegbízatásod már ré­gebben elszólított tőlünk — mondotta —, mégis ezer és ezer erős baráti, elvtársi szál kötött hozzánk. Töretlen kedvvel, meggyő­ződéssel és meggyőzően hir­detted eszméinket az egyete­meken, tanyai iskolákban, nagy és kis üzemekben épp­úgy, mint a sok tízezres nagy­gyűléseken. Mély gyászunkban különösen sokat gondolunk tiszta emberségedre, amely­ben kiválóan ötvöződött a ha­tározottság és a megértés, a tapintat és az elvi szilárdság, ez igényesség, az emberi me­legség. Emlékedet kegyelettel megőrizzük. Komócsin Zoltánt a panteon sirkertjében az Internacionálé hangjai mellett helyezték vég ső nyugovóra. (MTI) Fegyvernyugvás a fronton Megkezdődött a szíriai— izraeli hadi fogolycsere Szombaton délelőtt előbb a Tel Aviv-i repülőtérről Da­maszkusz irányába, majd né­hány perccel később a szíriai fővárosból Tel Avivba indult a Nemzetközi Vöröskereszt egy-egy gépe, fedélzetén se­besült szíriai, illetve izraeli hadifoglyokkal. A Genfben pénteken aláírt '»zíriai—irzaeli csapatszétvá- j lasztási megállapodás értel­mében Izrael 25, Szíria pedig 15 sebesült hadifoglyot bocsá­tott szabadon. A két gép kö­rülbelül másfél órás, a Föld közi-tenger és Libanon fölött vezető légi út után nagyjá­ból egyidőben ért földet. A két fővárosból származó értesülések szerint a Golan- fennsíkon húzódó szíriai—iz raeli frontszakaszon teljes a fegyvernyugvás. (MTI) így látta a hetet hirmagyarázinUj Pálfy József: ismét csapalszétváiaszlás A hét két legfontosabb ese­ményét időben csak néhány óra választotta el: miután Genfben aláírták a szíriai— izraeli csapatszétválasztási megállapodást, Moszkvában és Washingtonban egyszerre jelentették be Nixon amerikai elnök szovjetunióbeü látogatá­sának időpontját. Június 27- én érkezik Moszkvába és megkezdi egyhetes hivatalos látogatását. Közben még megrendezik a NATO szokásos „tavaszi” mi­niszteri tanácsülését, amelyet máskor korábban hívnak ösz- sze, most azonban egyrészt a nyugat-európai események (bonni őrségváltás a kancel­lári hivatalban, francia elnök­választás), másrészt a közel- keleti alkudozás elhúzódása miatt a NATO-nák várnia kel­lett. A „tavaszi” ülésre szinte már a nyár kezdetén kerül csak sor, igaz az északi Kana­da fővárosában, Ottawában. A NATO állásfoglalásának ismeretében megy el Nixon Moszkvába, de mert tizenöt at­lanti külügyminiszter az ame­rikai elnök szovjetunióbeli út­ja előtt ülésezik, a Fehér Ház urának módjában van tulaj­donképpen függetleniteni is magát szövetségeseinek akara­tától. Nixoné az utolsó szó és nem a NATO-é... Az amerikai diplomácia si­kerének fogják feltüntetni — megjósolhatjuk — az Egyesült Államok közvéleménye előtt, csakúgy, mint az atlanti part­nerek meggyőzésére azt a tényt, hogy a Közel-Kelet má­sodik frontján is megtörténik a szembenálló csapatok szét­választása, s hogy elhallgattak a fegyverek a Golan-fennsi- kon. Természetesen a valóság az, hogy a Szovjetunió aktív közreműködése nélkül nem jöhetett volna létre a megál­lapodás. Az arab világ szá­mára újabb bizonyítékul szol­gáltak az erre vonatkozó tár­gyalások: a Szovjetunió segít­sége nélkül nem lehet érvé­nyesíteni az arab népek érde­keit Nyilvánvaló, tíogy a esapa't­szétválasztás még nem jelenti a békét. Ez valóban csak ka­tonai intézkedés: az izraeli csapatok visszavonulnak a Golan-fennsíknak 1973 őszén elfoglalt részérói, egy keve­set kiürítenek az 1967-ben (megszállt területből, így pél­dául Kuneitra városát, he­lyükre ENSZ „fegyveres meg­figyelők” vonulnak be, szám­szerűt vagy 1250-en. Közel-keleti diplomáciai körökben arra számítanak, hogy egy hónapig is eltarthat, míg a mostani megállapodás minden előírását megvalósít­ják. Júliusban—augusztusban diplomáciai csönd áll be, már- csak a vakáció miatt is. De alkalmat akarnak adni „idő tábornoknak” is a szenvedélyek lecsillapításához. Izraelben is idő kell ahhoz, hogy Rabin új kormánya megszilárdítsa helyzetét.—egyesek nem zár­ják ki annak lehetőségét, hogy rövidesen új választást írná­nak ki ilyen célból. Szeptemberre jósolják az igazi diplomáciai küzdelem kezdetét, a közel-keleti szak­értők. A cél a genfi békekonfe­rencia felújítása. Emlékezetes, hogy 1973 karácsonyán csak rövid ideig ülésezett ott öt állam külügyminisztere, (köz­tük Gromiko és Kissinger). Az értekezlet munkája éppen a szíriai—izraeli csapatszétvá­lasztás elmaradása miatt sza­kadt félbe. Szíria nem is vett részt a palesztin konferencia kezdetén. Ugyanúgy nem volt ott Genfben a palesztin nép kép­viselete. A Palasztlnal Nemze­tt Tanács kairól ülése most talán határozni tud már a /észvételről. A hét bővelkedett esemé­nyekben az európai földrészen is. Mozgásba lendült a közös piaci diplomácia, megkezdő­dött „a mentőakció”, hogy ki- vezesék a nyugat-európai gazdasági integrációt abból a zűrzavarból, amelybe egyes tagországok gazdasági nehéz­ségei és önkényes, korlátozó intézkedései sodorták. Schmidt, az új bonni kan­cellár soron kívül megláto­gatta Párizsban Giscard d’ Estaing-t, az új elnököt. (S kettőjük közötti jó viszony jele, hogy Schmidt kancellár dolgozószobájában ott áll Giscard dedikált fényképe...) A két államférfi közötti sze­mélyes kapcsolat azonban egycsapásra aligha oldhatja meg az olyan súlyos problé­mákat, mint Franciaország sok milliárd dolláros fizetési mérleghiánya, 15 százalékos­nál nagyobb inflációja. Az lenne megoldás, ha az NSZK „vért adna”, azaz néhány milliárdos gyorssegélyben ré­szesítené Franciaországot. De Schmidt kormányprogramjá­ban éppen a takarékosságot hirdette meg és azt juttatta kifejezésre, hogy az NSZK nem fog ezután mindenkin segíteni... Giscard, az új elnök látha­tóan a Rajnán túli szomszéd­ba veti minden bizodalmát, ezért állította külügyminisz­terként a francia diplomácia élére Jean Sauvagnargues-ot, (talán nem fölösleges leimi itt fonetikusan: Szovanyargnak ejtendő nevét!) aki eddig Bonnban volt nagykövet. Változatlanul a közfigyelem középpontjában áll Portugá­lia. A hét végére megalakult az államtanács, amelv afélc „kollekítv államfő” és a jun­ta helyét vesz át. Természete­sen ebben a szervben is ott vannak a katonatisztek — a polgárt politikusokkal együtt. Hétközben sztrájk bénította meg egyes portugál nagyváro­sok életét, mert a szélső- jobboldali elemek titokban, a balos „maoista” csoportok pedig nyíltan úszítják a mun­kásokat a mai portugál veze­tés ellen. Arra tüzelik az egy­szerű embereket, már most ve­rekedj ék ki a minél nagyobb béremelést. Mindez igen- igen hasonlít a chilei bányász- sztrájkokra. amelyek annak Idején éppen a népi kormányt gyöngítették... Áz északír probíémára az. utóbbi hetekben alig ért rá odafigyelni a világ. Pedig olt több hetes ..álsztrájk”, után — ezt a protestáns szélső­ségesek terrorral kényszeritet- ték ki — teljesen csődölt mondott a tartományi önkor­mányzat. A londoni kormán -, Wilson, munkáspárti kabinetié Volt kénytelen újra vállalni a felelősséget Észak-lrorsz; : rendjének fenntartásáért és r s angol miniszterek kísérlete - nek újra egy politikai megol­dás összeesZkábálásávaL Köz­ben a terror már ezernél is több áldozatot szedett. Azonnali belépéssel F" műszaki vezetői munkakörbe építészmérnököt, vagy felsőfokú építőipari technikumi végzettséggel rendelkező személyt felveszünk. Fizetés megegyezés szerint Lakást biztosítunk. Balassagyarmati Ingatlankezelő Vállalat Balassagyarmat, Mikszáth K. u. 59. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents