Nógrád. 1974. június (30. évfolyam. 126-151. szám)

1974-06-02 / 127. szám

Á békés egymás mellett élés politikája „A két világrendszer — a kapitalista és a szocialista rendszer — osztályharca foly­tatódik gazdasági, politikai és Ideológiai területen. Ez más­ként nem is lehet, mint hogv a szocializmus világnézete és osztálycéljai ellentétesek és ki- békíthetetlenek a kapitaliz­muséval. Arra törekszünk azonban, hogy ez a történel­mileg kikerülhetetlen harc olyan mederbe terelődjék, amely nem fenyeget háborúk­kal, veszélyes konfliktusokkal, ellenőrizhetetlen fegyverkezési hajszával. Ez hatalmas nyere­sége lesz a világbékének, va­lamennyi népnek, valamennyi államnak.” E szavakba fog­lalta össze a Szovjetunió meg­alakulásának 50. évfordulóján elmondott beszédében Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára a lenini békepolitika jelenlegi körülményeink közötti aktua- li tását A békeharc — osztályharc. A békeharc szerves része az imperializmus ellen folyó vi­lágméretű küzdelemnek. Nap­jainkban a munkásosztály tár­sadalmi felszabadulásáért nemzetközi méretekben vívott harca egyesül az egész em­beriségnek az újabb világhá­ború elhárításáért folyó küz­delmével. A nemzetközi küz­dőtéren folyó békeharc során növekszik a világforradalmi folyamat osztály harcos erői­nek egysége. Ugyanakkor a nemzetközi osztályharc előre­haladása természetesen növe­li a béke esélyeit A világforradalmi folyamat Igényei szülték a szocialista jellegű békepolitikát. Fokoza­tosan, hosszabb történelmi fo- 1 vamat keretében, s egy-egy nemzet határain belül meg­szervezett munkáshatalom az imperialista környezet körül­ményei között, annak ellenére építi szocialista rendjét A vi­lág proletariátusa stratégiájá­nak, taktikájának alakítása során/ azzal a ténnyel kell szá­molnia, hogy a régi és új tár­sadalmi rendszer, a kapitaliz­mus és szocializmus tartósan egymás mellett kell hogy él­jen. Ez az egymás mellettiség történelmileg kényszerhelyzet, amely hatással van mindkét társadalmi rendszer belső éle­tére s külpolitikájára. A szo­cialista országok léte hatással van a létéért élethalálhar­cot folytató kapitalizmus ha­talmi viszonyaira, társadalmi szerkezetére, politikájára, ugyanakkor az imperializmus léte erőt von el a szocializ­mus építésétől, csökkenti szo­cialista előrehaladásunk lehe­tőségeit. A lenini békepoliti­kára épülő imperialista álla­mokkal kapcsolatos külpoliti­kánk: a békés egymás mellett élés politikája. A békés egymás mellett élés politikája, a két világrendszer együttélésének a szocializmus szempontjából legelőnyösebb formája. Az osztályharc for­mája. Célja: a küzdelemből a háborús összecsapásnak, a két társadalmi rendszer háborújá­nak kiiktatása. Tehát csupán az osztályharc formájában je­lent alapvető' változást, s nem annak céljában és tartalmá­ban. Ugyanakkor természetes, hogy a békés eszközökkel foly­tatott küzdelem során az osz­tályharc területei közül külö­nös hangsúlyt kap a gazdasá­gi és ideológiai terület. E két területen a békés egymás mel­lett élés politikájának meg­valósítása élezett helyzetet je­lent, fokozott összecsapást eredményez. Békeharcunkban, osztályh arcunkban a legak­tuálisabb feladatok egyike a békés egymás mellett élés po­litikáján belül érzékeltetni a két rendszer harcának és kényszerű együttműködésének szerves összefüggését. Ügy kell kölcsönös gazdasági előnyöket biztosító kapcsolatainkat ala­kítani, hogy azok előbbre vi­gyék a nemzetközi osztályharc ügyét. Ügy kell a kiegyensú­lyozott erőviszonyok talaján tárgyalóasztalhoz kényszeri- tenunk az állami hatalommal rendelkező burzsoáziát, hogy ezzel a tárgyalással erősítsük a világforradalmi folyamat erejét. Ez az erő egyaránt ma­gában rejti a szocialista vi- Lágrendszert. annak bel- és külpolitikai erejét, s a tőkés­országok munkásosztályát, s annak szövetségeseit. Rendkí­vül felelősséggel jár noliti- kánk, a világforradalom előbbrevitelének felelősségé­vel. A békéért folytatott küz­delem nem fojthatja el a vi­lágforradalmon belül éppen aktuális fegyveres összecsapá­sokat Támogatjuk a népek antiimperialista. s a munkás- osztály forradalmi fegyveres küzdelmeit A békés egymás mellett élés politikája nem áll ellentétt)en a forradalmi moz­galmak támogatásával. Nem áruljuk el a tőkésorszógok munkásosztályát azzal, hogy az rákényszerül a hatalom birtokában levő munkásosz­tállyal való tárgyalásra. Kül­ső — az imperializmus ellen irányuló fegyveres — táma­dásokkal nem lehet megte­remteni a belső fegyveres küzdelem feltételeit. Ellene vagyunk az úgynevezett „for­radalmi export" elvének és gyakorlatának. Sajnos, keserű történeti tapasztalatok bizo­nyítják a forradalom , külső erőltetésének a belső mozgal­mat visszavető kudarcait. A békés egymás mellett élés politikája nem csökkentheti az imperialista országok mun­kásosztályának, s a szocialis­ta világrendszer hatalomma) rendelkező erőinek forradal­mi elszántságát és tisztánlá­tását. A békés egymás mellett élés politikájának végrehajtá­sa növeli a politikai tömeg­munka. az agitáció és propa­gandatevékenység felelősségét. Napi életünkben hányszor, de hányszor nem ismerjük fel. vagy hagyjuk figyelmén kívül az egyszerre együttműködés és harc elvének megsértését. Nagyon széles skálán mozog­nak a tévedések és figyelmet­lenségek. Az idegen szokások és divatcikkek elvtelen csodá­latától és bármi áron történő megvásárlásától, a szocializ­mus számára előnyös gazdasá­gi kapcsolatok merev elutasí­tásáig az értetlenségek min­den árnyalata megtalálható kisebb, vagy nagyobb erővel közvéleményünkben. A következetes osztályhar­cos álláspont még szélesebb­kor ű, a napi élet kis esemé­nyeiben is biztonságos eliga­zodást kell továbbra is pro­pagandamunkánknak szolgál­nia. Ugyanakkor nem kell fél­nünk a harci kockázat jelzé­sétől sem. A békés egymás mellett élés politikája az osz­tályharc formája. A világfor- radalmi folyamaton belül a történelmi mérce érvényesül. Az idő — amely közvetve és közvetlenül a szocialista vi- Lágrendszernek, a szocializmus ügyének kedvez, egyrészt tör­ténelmi idő, másrészt automa­tikusan, hat. Minden apró kis győzelemért keményen meg kell küzdenie a munkásosz­tálynak és szövetségeseinek. A békés egymás mellett élés politikájának megvalósí­tása nemcsak a világforra­dalmi folyamaton belül emeli ki a munkásosztály és a szo­cializmus felelősségét, hanem a napi közvetlen politikai ese­mények kapcsán is. A békés egymás mellett élés reális po­litika. de nem eleve garancia a háború elkerülésére. A béke megvédéséért, az osztályharc napi és végleges győzelméért meg kell küzdenie a munkás- osztálynak, s meg kell küz­deni a szocializmust építő né­peknek. Dr. Horváth Istvánná Parkerdő a város körül Kulturált pihenés, egészséges Salgótarján városfejlesztése sajátos, eltérő a más közigaz­gatási egységektől. Különb­ségét a területi elhelyezke­dése, fekvése is indokolttá te­szi. Ennek következtében 7—10 lakószintes házak épül­nek. Az ütemes építés új la­kótelepek kialakítását, keres­kedelmi, szolgáltatási, kultu­rális, egészségügyi objektu­mok létrejöttét eredményezi. A gondos, tervszerű város- rendezés nem csak az épü­letek korszerűségében jelent­kezik, hanem mindinkább meglátszik a belső terület formálásán. Az adottságo­kat kihasználva közterek, kocsiparkolók létesülnek, de gyarapszik a gyermekjátszó­terek, a zöldterület, a virág- gal-díszcserjékkel beültetett rész aránya is. Az utóbbiak szervesen hozzá tartoznak a kulturált városképhez, hiszen elősegítik a lakók kellemes közérzetét és részben mozgási lehetőséget teremtenek mind­annyiunk féltett kincsének, a gyermekeknek. Ezért csak az elismerés hangján kell szólni azokról a szocialista brigá­dokról, akik társadalmi mun­kában gazdagítják a város környezet gyermekeinek szórakozóhelye­it. Helyesléssel kell fogadni a ta­nács döntését, mely szerint évenként több mint egymilliót fordítanak parkosításra, zöld gyepszőnyegek kialakítására. Talán senki sem vonja két­ségbe annak az igénynek a jogosságát, hogy a megterem­tett értékeket óvjuk, védjük a rongálóktól. Sajnos vannak még olyanok, akik nem tart­ják tiszteletben a közösség ér­dekeit, évente sok százezer fo­rintos kárt okozpak. Ez indo­kolttá teszi esetenként a pél­dás felelősségre vonást is. A végrehajtott ipari korsze­rűsítések ellenére is komoly gondot okoz a levegő, a víz szennyeződése. A zaj, a gyor­suló életritmus a szervezetben is kimutatható károsodást eredményez. Az emberek ez­rei igyekeznek egyre nagyobb számban a város környéki tiszta levegőjű erdőkbe felü­dülni. A kirándulók száma évről évre növekszik. Szabad szombatokon mind több mun­kahelyi kollektíva szervez kö­zös túrákat. A kirándulók szó­vá teszik, hogy a Salgótarján környéki erdőkben nincsenek eléggé kiépítve a pihenőhe­lyek, nincsenek rendben az utak, források, hiányoznak az esőbeállók, tornapályák, sza­lonnasütők stb. A problémák megoldását se­gíti elő az Ipolvvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság, a tanács és a tömegszervezetek által elkészített 1974—1980 kö­zötti időszakra szóló parkerdő­fejlesztési terv. Ez taralmazza azokat a sokrétű feladatokat, amelyekhez a szükséges eszkö­zök biztosítva vannak. Salgótarján környékén 8000 hektár erdőterületre épül a fejlesztési elképzelés. Ezen be­lül alakítiák ki a kirándulási gócokat, közjóléti bázisokat Ilyen lesz majd Salgó-vár, Szilváskő. Karancs és Pécskő környéke. E területek elsődle­gesét! szociális feladatokat lát­nak el. ami azt jelenti, hogy sétautakat. tanösvényeket, ko­csiparkolókat hoznak létre. A költségvetési igény a tervezett munkák végrehajtásához több mint 10 millió forintot tesz ki. Az elképzelések szerint ebből mintegy 450—500 ezer forint értékű feladatot már 1974-ben OrömmeS cs fcaiasera Jobbágyi, Lenin utca 20, Jancsó Mártonék háza. Nem véletlenül nyitottuk be a ke­ltés kapuját. Jancsó Márton­ról azt hallottuk a faluban, hogy sokoldalú érdeklődésű ember, aki szívesen dolgozik a községért. A nagytakarítás kellős kö­zepébe toppantunk be. Jan­csó Márton éppen a padlósú­rolást fejezte be, felesége a konyhában dolgozott. A bú­torok átmenetileg az előszo­bában kaptak helyet. Csodálkozott: miért éppen őt kerestük fel? Nem csinál 5 semmi olyat, ami megérde­melne egy újságcikket. A be­szélgetésből azonban ennek ellenkezője derült ki. Jancsó Márton a jobbágyi „egyszemélyes” vasúti megál­lóhely jegykiadója, a községi tanács társadalmi elnökhe­lyettese, a Hatvan—Salgótar­ján pályafenntartási főnökség szakszervezeti bizottságának ágit.-prop. vezetője, a közsé­gi KISZ-szervezet patronáló- ja. — 25 esztendeje, hogy a vasútnál dolgozom — mond­ja. A jegykiadáson kívül én intézem az áufelvételt és -le­adást, a poggyászt, az ex­pressz árukat. Régebben vál­tókezelő is voltam, de ezt már nem csinálom, maradt éppen elég munka. A vasúti megállóhely a község központi helyei közé tartozik, itt mindenki meg­fordul. Jancsó Márton azon­ban nemcsak innen ismeri az embereket. Tősgyökeres job­bágyi lakos, és társadalmi munkája is olyan, hogy bő­ségesen teremt alkalmat az emberekkel való foglalkozás­ra. A tanácsi munka szinte valamennyi területével módja volt megismerkedni. — 1980 óta tanácstag va­gyok. Először a pénzügyi bi­zottság titkári teendőit lát­tam el, aztán a végrehajtó bizottság tagjainak sorába választottak. 1970-től pedig a társadalmi elnökhelyettes posztján állok. Alaposan tájékozott ember, de ez természetes nála. ösz- szekötő kapocs a tanács és a lakosság között, és ezt a hi­vatást csak sokoldalúan tájé­kozott ember töltheti be jól. — Pedig nem mindig hálás feladat a közösségért dolgoz­ni — mondja. — És főleg nem látványos ez a munka. Belső követelésnek tesz eleget az az ember, aki ennek elle­nére szívesen vállalja. És én örömmel csinálom — -lassan már másfélévtizede. Most 50 éves vagyok, de érzek még magamban annyi erőt. ener­giát, hogy továbbra is végez­zem a társadalmi munkát. Két fiút nevelt fél a házas­pár. A 26 éves fiú mezőgaz­dasági gépszerelő, a 19 éves tavaly érettségizett, és az au­tószerelő szakmát tanulja. Jancsó Márton megillető- döttsége csak a beszélgetés végére engedett fel. Ügy bú­csúztunk, hogy még mindig nem értette: végül is miért éppen őt kerestük meg... Mintha gyermekünk mellettünk Még egy-két kemény nap az iskolákban, aztán következik a nyári nagy vakáció. Ha­marosan nemcsak a játszóte­rek, strandok, és kirándulóhe­lyek népesülnek be gyerekek­kel és majdnem felnőttekkel hanem a munkahelyek is. A nyári munkáról minden szü­lőnek és diáknak egységes a véleménye. Nem kívánok sen­kivel vitába szállni, de az a véleményem, hogy tízhónapos tanulás után a gyerek pihen­je jól ki magát, de a nagyob­bak a nyári szünidőben is­merkedjenek meg a munká­val, az üzemi vagy a mező- gazdasági kömyezetetteL Ahány hely, annyi szokás. Ez a közmondás érvényes a tanulók nyári munkahelyi foglalkoztatására. is. Több munkahelyen szeretettel és érdeklődéssel várják a diá­kokat, gondoskodnak arról, hogy a fiatalok megismerjék az üzemet, a különböző szak­mákat és a technolóigát. Több helyen a legjobb „mes­terekre” vagy éppen a leg­eredményesebb szocialista brgiádvezetőkre bízzák a fi­atalokat, hogy megismerjék a munkát, hozzászokjanak es tanulják meg tisztelni a kétkezi munkást. De nem elvégeznek. Folyamatosan Ja­vulnak ezzel a dolgozók pihe­nésének kulturáltabb feltéte­lei. Az anyagi eszközök biztosí­tásán túl továbbra is nagy le­hetőségek rejlenek az üzemi kollektívák által szervezett társadalmimunka-vállalá- sokban, az áldozatos, a kö­zösségért érzett felelősségtu­datban. Az elvégzendő mun­kát úgy ütemezték, hogy elő­ször a leglátogatottabb helye­ket tárják fel, és ezeken a he­lyeken építik fel már ez évben a 2000 négyzetméteres parko­lót, 4 kilométer hosszúságú sé­tautat, 3 esőházat hoznak lét­re, 16 szalonnasütőt és 10 pi­henőhelyet. Megépítik a szük­séges mellékhelyiségeket is. Az érdekelt szerveknek a lakosság segítségével azon kell fáradozniok, hogy az eredeti­leg 7 évre szóló tennivalókat rövidebb idő alatt elvégezzék. Így lehetne mérsékelni a park­erdő kialakítása terén megle­vő hátrányunkat. A város fejlődése akkor lesz igazán harmonikus, akkor tud­ja kielégíteni a pihenéssel szemben fokozódó igényeket, a turizmus követelményeit, ha tervszerűen folyik a pihenő­erdőterületek fejlesztése, ha egyesítik e, célok érdekében az anyagi és szellemi erőfeszíté­seket. Ily módon biztosítva lesz a létrehozott alkotások folyamatos karbantartása is. M. L. mindenütt ilyen kedvező a fogadtatás. Az elmúlt nyáron egyik is­merősöm felháborodottan pa­naszkodott, hogy gimnázium­ba, és majd tanárnak készü­lő 14 éves fia harmadnap azzal állított haza, hogy mi­lyen jó „fejek" vannak bent a gyárban. Ügy káromkod­nak mint a vízfolyás. És az ifjúra is ragadt, a hét vé­gén már ő képesztette el ba­rátait és leány iskolatársait. Tehát már az első héten ta­nult valamit Lányom is azt mondta, hogy alig kell valamit csi­nálni, senki sem törődik ve­lünk. Igaz őt négyszer-öt- ször kiküldték a szemközti büfébe. Ki is oktatták, hogy a kosár, tetejére a zsemlyét, tejet és felvágottat te­gye, az italt meg alulra. Jó a hangulat odabent sok név­napot ünnepelnek, vagy ép­pen a szerencsés totóra isznak. Ellenkező példát is említhe­tek. Kevés a munkaerő, nyá­ron sokon szabadságu­kat töltik, a diákokat is úgy megdolgoztatják, hogy oda so­hasem kívánkoznak többé vissza. Salgótarjánban. az Arany János úti építkezésen reggel héttől fél kilencig ácso- rogtak az építőipari szakkö­zépiskolások. Szerszám nem volt. az oktató nem érkezett meg, vagy a legnagyobb mun­kaidőben nem. tudtak mit kez­deni a holnap szakmunkásai­val és technikusaival? Vajon a felelősök gondolnak-e arra, hogy milyen kárt okoznak az­zal ha fiatal korban, már az dolgozna első munkanapon lógáshoz, semíttevéshez szoktatják » mindenre fogékony fiatalo­kat? Pedig ezek a gyerekek az iskolában tanulták József At­tila versét: „Dolgozni esak pontosan, szépen, ahogy a csil­lag megy az égen, úgy érde­mes!” Az utóbbi években mennyi új üzem létesült Salgótarján­ban, Balassagyarmaton, Pász- tón és más vidéken is. Mennyi új szakma, mennyi olyan műnkéikor, amely nemcsak, vagy már egyáltalán nem ro­bot, hanem értelmet foglal­koztató, kedvet csináló szép hivatás lehetne, ha lenne, aki megmutassa, aki a szakma szépségeit megkedveltetné. Meggyőződésem, nem kell részletesen bizonygatni, meny­nyire fontos, jövőt formáló tett, hogy a fiatalokkal komo­lyan és nagy felelősséggel fog­lalkozzanak a munkahelyen. Ne szidjuk, inkább segítsük jobban az ifjúságot, a holnap munkásosztályát, műszaki és egyéb rétegét. Általános, mindenütt hasz­nosítható módszert nem java­solhatok. De meggyőződéssel idézhetem annak a deres hajú szakoktatónak szavait, akinek keze alatt egykor én is dol­goztam. A művezető, az okta­tó váljon egy kicsit szülővé is a munkahelyen. A leghaszno­sabb utasítás: ha a fiatalok­nak jó példát mutatunk. Ügy tanítsuk az ifjúságot munkára, munkaerkölcsre és a dolgozó ember tiszteletére, mintha sa­ját gyerekünk dolgozna mel­lettünk. _ F- H­Előbészílő liiianba zottságnak. A tervosztály Ősz A megyei tanács tervosztá­lya már az elmúlt'évben meg­kezdte az ötödik ötéves terv előkészítésének munkáját. Ez a tevékenység rendkívül sok­oldalú és széles körű elemző munkát igényel, Elsőként a negyedik ötéves terv tapaszta­latait értékelték, megalapozó számításokat végezve. A szá­mítások eredményét már el­küldték az Országos Tervbi­Mikrobusz a Régi gondot jelent Nógrád megyében a nevelőotthonok­ban elhelyezett gyerekek szállítása orvosi vizsgálat­ra. egyéb szakvizsgálatra. Mivel a horpácsi, felsőpeté­nyi, szátoki otthonban 230 gyerek él, a megyei tanács úgy döntött, hogy egy mikro­NÓGRÁD — 1974. június 2., vasárnap 3 szegvujtötte a legfontosabb ta­nulmányokat, illetve megha­tározta azokat a területeket, amelyek mélyebb vizsgálato­kat igényelnek. A lakásépítési program folytatásaként periig máris hozzákezdtek az 1975. után épülő több szintes laká­sok területének kijelöléséhez, az előközművesítések tervezé­séhez. gyerekeknek buszt vásárol erre a célra. Több mint százezer forintot fordítanak a mikrobusz vá­sárlására, amely egyúttal meg­könnyíti az élelmiszer, a ru­házat és egyéb beszerzések vásárlását is. A tervosztály a szükséges intézkedéseket már megtette a mikrobusz vásár­lására. \ t i <

Next

/
Thumbnails
Contents