Nógrád. 1974. június (30. évfolyam. 126-151. szám)

1974-06-04 / 128. szám

Balassagyarmatiak A I. S. Bach együttes műsora külföldi kitüntetést A szlovák sajtó és rádió vasárnapi magyar nyelvű adá­sában is foglalkozott velük és — a mieinkkel. Alkalmat a közelmúltban megrendezett komáromi Jókai-napok adták, amelyek rangos ünnepei a Szlovákiában élő magyarok­nak. Komárom hívja meg ilyen­kor a Szlovákiában élő ma­gyar nemzetiséget, de szívesen lát vendégeket a határon túl­ról is. Az itteni magyarokat az idén a balassagyarmati amatőr színjátszók képvisel­ték és elfoglalták az őket meg­illető helyet — mondotta jo­gos büszkeséggel hazatérésük után Hemerka Gyula művelő­dési ház igazgató, a magyar- országi irodalmi színpadok balassagyarmati fesztiváljának vezetője. — Reprezentatív előadással érzékeltette együttesünk a ma­gyarországi- amatőr színházi kultúrát. Balladaműsorunk­kal és Szakonyi Károly A két róka című meséjével Molnár Lászlóné, az irodalmi színpad új rendezője viszonylag rövid idő alatt magas szintre emel­te a csupa új tagból álló együt­test — ez volt róluk a zsűri véleménye is. Kulcsár Tibor költő, az Ifjú Szívek igazgató­ja, a zsűri elnöke a lafonteni hangvételű Szakonyi-feldolgo- zást nagyon ötletesnek, mo­dernnek nevezte. Balladamű­sorunkat a Komáromi Magyar Területi Színház neves színé­szei, kritikusai is magasan értékelték és a Jókai-emlék- érem nagy fokozatával jutal­maztak bennünket — mondta Molnárné. Nagy ösztönzést adott mindannyiunknak az a tudat, hogy a Szlovákiában élő magyarok mennyire ápolják a magyar nyelvű irodalmi és színházi hagyományokat. Megható és példamutató mó­don élnek anyanyelvűkkel a magyar nemzetiségek. A CSE- MADOK segíti őket e nemes törekvésükben, kulturális ered­ményeiket a Jókai-napok is jól tükrözik, ahol szavalok, prózamondók, színjátszók és irodalmi színpadok, az idén először bábegyüttesek is fel­lépnek, tanúbizonyságát tenni a magyar—szlovák barátság­nak is. Irodalomhoz, a művészethez próbálnak kapcsolódni legin­kább szlovákiai szomszédaink, mivel a szocialista hazafiság Hollókőn is forgattak Szerb Antal kitűnő és'mél­tán népszerű regényét. A Pendragon legendát vitte filmre — saját forgatóköny­véből — Révész György ren­dező. A nemes Pendragonok titokzatos legendáját, és a két háború közötti évek po­litikai valóságát ötvözi szel­lemes történetté a film, amelynek egyes jeleneteit a kedvelt kirándulóhelyen, Hollókőn vették filmszalag­ra. Az új film operatőre Il­lés György, zeneszerzője Ránki György, főszereplői: Latinovi ts Zoltán, Torday Teri, Darvas Iván, Halász Judit, Tímár Béla, Moór Mariann és Bujtor István. László Lajost Uránbányászok RÉSZLETEK A GONDOLAT KIADÓNÁL AZ IDEI KÖNYVHÉTRE MEGJELENT RIPORTKÖNYVBOL 41. — És most ismét itt van. Mikor tért vissza, és mi­ért? — 1967-ben, de hogy miért?! Nem tudom! — Talán kimerült abban a munkában is. — Lehet. Pedig az a há­rom év... A külföldi kap­csolatok osztályán dolgoztam. Bejártam Nyugat-Európát. Négy nyelven beszélek. — Most mivel foglalkozik? — Ezzel. Angol nyelvű folyóiratot tesz az asztalra. — A nyugati világ urán­iparának jövője. Magyarra fordítom. Értékelést is ké­szítek hozzá. Megy a válla­lati főmérnökhöz. — Képzeletben bejárja Is­mét azokat az országokat. — Kevés. Most szóltam a munkaügyi osztályon, hogy adjanak más feladatot is, egyébként elmegyek. — Hova? ötvenegy éves. Hallgat. Néhány perc múl­•va rátekintek. Leveszi a szemüvegét. A szeme körül vörhenyeges karikák, árkok. Néz a sarokba, aztán meg­szólal. — Barátaim vannak a ma­gyar vegyiparban. Akikkel kezdtem, ma vezetők. Most még segítenek. Két év múl­va már nem. Nem várom meg ezt az időt. Ünom ma­gam itt. — Ügy tudom, tulajdonkép­pen nincs főnöke. Szabadon dolgozik. — Kevés ez nekem. Három gyárat építettem. — Az egyikről már be­szélt — A másik kettőt rövidesen a felszabadulás után. Az el­sőben, Rákospalotán, növényi olajat készítettünk. A másik­ban növényvédő szert. Negy­vennyolcban én államosítot­tam a vegyi üzemeket. A kö­vetkező évben a Markó ut­4 NÓGRÁD — 1974, június kedd Képünkön balról jobbra: Veres István, Konrády Gerzson, Fogarasi Béla és Nyíregyhá­zi Ágnes kaptak és a korszerű versmondó, színjátszó mozgalom jól szol­gálja a két nép barátságát. Talán ezért is nagyon népsze­rűek’ az évenként rendezett Jókai-napok, az ünnepi hetek, amikor zászlódíszbe öltözik az egész város és a szakszerveze­tek házát félezernyi szereplő, hallgató, néző, vendég veszi birtokba. Pozsonyból a Ko- mensky Egyetemről, a Cseh­szlovákiai Rádiótól, az Üj Szó Szerkesztőségéből, a MATESZ vezetői, rendezők, színművé­szek, költők és írók is eljön­nek a nagy seregszemlére. — Témában és műfajban egyaránt változatos, gazdag és színes a program. Tehetség­érlelő eseménysorozat ez, szak­mai értekezletek zajlanak, szé­les körű tapasztalatcserére, barátságkötésekre nyílik lehe­tőség, mind megannyi színes élmény — mondták Molnárné, Merczel Erzsi, Ricsei Anna, Kalas Judit, Jambrik Erzsé­bet, Pohánka Erika, Kovács Márta, Góman Jónás, Demus József, Rónai Zoltán, Radics József, Tresó Gábor, s a két általános iskolás: Koltányi Zsuzsa és Tóth Gabriella. Elekes Éva Tv-ajánlatunk 18.05: Mit szól hozzá? A műsor munkatársai sokfelé jártak az országban, és sok ri­portot készítettek agronómusok- kal, téeszvezetőkkel, állatorvosok­kal, mezőgazdasági dolgozókkal. Ezekből a beszélgetésekből sok apróbb-rtagyobb probléma rajzo­lódik ki a néző előtt, amelyek mindegyike az élelmiszer-gazda­sággal kapcsolatos. Nem kis gond néhány termelőszövetkezetnek a MÁV döntése, ami szerint bizo­nyos vasútállomásokon nem vesz­Fél éve alakult meg a balassagyarmati Rózsavöl­gyi Márk Állami Zeneisko­la tanáraiból a J. S. Bach kamaraegyüttes (Veres Ist­ván — fuvola, Fogarasi Bé­la — gitár, Nyíregyházi Ág­nes — gordonka és Konrá­dy Gerzson — ének). Céljuk, J. S. Bach műveinek meg­szólaltatása, ezek mellett a legkorábbi zenei emlékektől a modern kamaraművekig minden — az együttessel megszólaltatható — stílusú zenemű. Különösen nagy gonddal állították össze az olyan jellegű műsoraikat, amely a magyar népzenei és műzeneí művek bemutatását célozzák, Szívesen foglalkoz­nak olyan zeneművek be­mutatásával, melyeket elő­ször ők szólaltatnak meg. Ez az együttes mutatta be pél­dául először Gonda János „Föld alatt, ég alatt” című művét, és Geszler György Capriccio, valamint Kistété- nyi Melinda !Három dal Eg- ry Józsefhez című szerzemé­nyét. Készülnek több Ró- zsavölgyi-mű bemutatására is. Az Országos Filharmónia több városban szerepeltette őket. Az elmúlt napokban Szerepeltek Székesfehérvá­ron, Szombathelyen, s Bu­dapesten a Tudományos Akadémia tudósklubiában. szép sikerrel. Legutóbb Balassagyarma­ton adtak koncertet a Ró­zsavölgyi Márk Állami Ze­neiskolában. Műsoruk a gö­rög zene két himnuszával kezdődött, majd angol da­lok a XVII. századból, re­neszánsz táncok következ­tek. Telemann Partitája es Händel A-dúr szonátája zár­ta le az első félidőt. Szü­net után J. S. Bach h-moll szvitje, majd basszus ária következett a 87., a 92. s végül a 8. kantátából. A jelenlévők valóban rend­kívül jelentős hangverseny­nek lehettek hallgatói. Réti Zoltán A salgóíarjáni Bolyai János Gimnázium 1974-ben érettségiző diákjai aek fel teherszerelvényekre álla­tokat. A felsőrajkai téesz elnöke egy 50 milliós beruházásukkal kapcsolatos hibáról beszél: a megalapozatlan tervek miatt — az elkészült alapokat fel kellett robbantani! A Rém községi téesz tésztaüzemében — ahol kézzel készítik a termékeket — munká­ba állítottak részfeladatra — vá­gásra — egy saját konstrukciójú gépet. A minisztérium azonban nem engedélyezte az üzemelteté­sét, mert más a termék ára ak­kor, ha géppel, s más, ha kéz­zel állítják elő. A vágás viszont csak részlettevékenység! A fenti és más fontosabb problémákkal kapcsolatban dr. Soós Gábor me­zőgazdasági és élelmezésügy! mi­nisztériumi államtitkár — a mű­sor vendége — ad választ. IV. A. Osztályfőnök: Horváth Ilona. Alexi József. Antal Gábor. Bo- dócs István. Bolyós Ildikó, Boró- di Ferenc, Bozó László, Csanádi Ibolya — Salgótarján, Csonka Csaba — Ecseg, Csurda Zsolt, Dé­vényi László. Ferencz Ildikó, Föl-1 di Attila, Géczy Attila, Gubán Ákos, Gubán Miklós — Salgótar­ján, Hartl Zoltán — Pásztó, Hor­váth Margit — Nagybátony, Ju­hász László — Pásztó, Kovács István, Lefler Gábor — Salgótar­ján, Lipták Ervin — Karancslap- ujtő, Marcsó Zoltán — Salgótar­ján, Nagy Anna — Kisterenye, Péter Pál — Salgótarján, Pintér Éva — Pősténypuszta, Pintér Fri­derika — Nemti, Prakfalvi Endre — Salgótarján, Szabados László — Karancsság, Szarvas György, Ta­vaszi Jolán — Salgótarján. cában ültem vizsgálati fog­ságban. — Az volt a vád ellenem, hogy rossz csávázószert gyár­tottunk. A gabona megüszkö­södött. Egymilliárd forint kárt okoztam az országnak. Az államvédelmi hatóság em­berei kihallgattak. Elém tet­ték a jegyzőkönyvet. Felhábo­rodtam. Nem írtam alá. Rend­ben van. Ujjal sem nyúltak hozzám. Másnap ismét ’ elém tették a papírt. Megint nem írtam alá. Visszavittek a zár­kába, amelyben alig fért el két ember. Társam, dörzsölt bűnöző, „kioktatott”, írjam csak alá, majd az ügyészsé­gen visszavonom. Megtettem. Az ügyész aztán olyan vád­iratot készített ellenem, amelynek alapján négy-öt évet kaphattam volna. De a tanúk bevallották, hogy ve­tés előtt nem keverték össze a gabonát a csávázószerrel, csak ráöntötték. Siettették őket, hogy a tanácsok je­lenthessék: befejezték a ve­tést. Karácsony előtt volt a tárgyalás, utána mindjárt ha­zamentem. — Még egyszer volt dolgom az államvédelmi hatósággal. 1950-ben a vegyigyárban ki­gyulladt az az üzemrész, amelynek vezetője voltam. Éjfél lehetett. Az irodában dolgoztam, amikor berohant ■ a portás a hírrel,. Nem volt más bent, csak az üzemi rend­őr, egykori Hunyadi-páncélos. Míg a tűzoltókat riasztották, hárman eloltottuk a lángo­kat. Nem is gondoltunk ar­ra, hogy a. vegyszer bárme­lyik pillanatban robbanhat. A tűzoltókkal egy teherautó államvédelmi katona is ér­kezett. Mi ott álltunk kor­mosán, piszkosan, remegve. Vártuk, hogy megdicsérjenek bennünket. De hiába vártunk, tehát indultunk mosakodni. Akkor az államvédelmi fő­hadnagy, a parancsnok meg­fogta a karomat: „Hohó, mér­nök úr, maga velem jön!” „Hová?” „Az irodába!” — Mentünk fel a lépcsőn. Cigarettára akartam gyújta­ni, de a kezem annyira re­megett, hogy nem sikerült. A főhadnagy nevetett. Felkat­tintotta az öngyújtóját. Azt kérdezte: „Mérnök úr, maga miért reszket?” Nem tud­tam válaszolni. Fent az iro­dában a tiszt felvette a te­lefonkagylót, és bejelentke­zett az illetékes parancsnok­ságra. Azt hittem, megint bevisznek. De a főhadnagy azt mondta a kagylóba. A tüzet eloltották. Oka műsza­ki hiba. Felelősségre vonást nem javasol. Majd kezet fo­gott velem: „Mérnök úr, ma­ga ne remegjen!” — 1952-ben a felszabadu­lás óta végzett munkámért és egy vegyiipari találmányért Kossuth-díjra terjesztettek fel. Nem kaptam meg. Ak­kor bántott ez a dolog. Az a társam kapta a kitüntetést, aki később csatlakozott a munkámhoz. Viszont nem volt afférja az Élelmezésügyi Mi­nisztériummal, mint nekem. 1951-ben ugyanis a minisz­térium azt szorgalmazta, hogy Magyarországon is kezdjék meg kukoricacsutkából a szeszgyártást. Hülyeségnek tartottam. Javaslatomra a Minisztertanács elvetette az indítványt. (Folytatjuk) IV. B. Osztályfőnök: Dr. Antal Elemérne. Berecz Ervin — Eger. Bodnár Béla — Salgótarján, Borbás Mária — Nagylóc, esik Agnes, Csőke Agnes — Salgótarján, Csürke Má­ria — Mátraszele.. Gecse Zsuzsan­na, Gordos Béla, Gritz Attila, Gyarmathy Ágnes, Halácsy Sán­dor — Salgótarján, Ignácz Beáta — Pásztó, Kocsis Erzsébet — Kunhegyes, Kosztelny Lajos — Salgótarján, Lipták Valéria — Ka* rancskeszi, Pál Melinda — Etes. Pesenyánszky László, Rezes Olga — Salgótarján, Sándor Zsuzsanna — Kazár, Szalval Erzsébet, Szol­noki Ildikó, Sztanek Olga — Sal­gótarján, Trestyánszky Lídia — Mátraszele. Váraljai Katalin — Litke. Veres Erzsébet — Szur­dokpüspöki. IV. c. Osztályfőnök: Jakab Margit. Adám Éva, Béres Zoltán. Csábi Mihály, Cserkúti Gábor — Sal­gótarján, Falusi Sarolta — Mátra- novák, Fodor Mar.git — Karanes- berény, Galgócz Deák Éva. Go- tyár Mária. Hidvári János, Hun­vári Erzsébet. Kaszás József — Salgótarján, Kocsis Árpád — So­moskőújfalu, Kozma Agnes — Zagyvaróna, Lantos Zsuzsanna — Salgótarján, Mihály Erika — Za- bar, MiliczkJ Anna, Molnár György — Salgótarján. Molnár Katalin — Kazár, Mráz Éva — Salgótarján, Orosz Klára — Szur­dokpüspöki, Paskó Erzsébet — Mátraszele, Pazonyi Péter, Pintér Gizella — Salgótarján, Pokrivács Márta — Karancsság, Rozgon,' i Nápdor — Salgótarján, Rus.ko Zsuzsanna — Karancslapujtő, Sar- kadi Nagy Endre — Salgótarján. Sándor Zsolt — Vizslás. Szlivka László, Tóth Olga, Vida Zsolt. Vidor László — Salgótarján. IV. D. Osztályfőnök: Szász János. Baár Judit — Salgótarján, Bej- czi Csilla — Salgóbánya, Bokor Tamás. Csaba Péter — Salgótar­ján, Dénes Katalin — Ságújíalu. Detván Anna. Érdi Katalin —■ Salgótarján, Fodor Mária — Za- bar, Fülöp Valéria — Vizslás. Hegedűs Tibor. Kiss Márta, Kiss Beatrix, Krekács Miklós, Molnár Aranka, Molnár Dénes, Nádasdi Erika, Nagy Erika, Nagy Ildikó — Salgótarján, Németh István — Somoskőújfalu, Nyúl Andrea. Preisler Éva, Sá^i Magdolna. Skuta Miklós. Soltész Ákos. Sza­bó Éva — Salgótarján. Szőllős Márta — Karancsalja, Tanner Miklós — Salgótarján. Temóczkv »Ágnes — Somoskőújfalu, Varga Ibolya, Varga László — Szil as - pogonv. Varga Zoltán — Somos­kőújfalu. Zeke Agnes, Zsédely Péter — Salgótarján. i\m £...? hogy a Nógrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalat pásztói és balassagyarmati strandfürdőjét június 1-én megnyitotta. Nyitvatartási idő: Pasztán 8.30-tól 18 óráig, i Balassagyarmaton hétköznap 10—19-ig, I vasárnap és ünnepnap 9—19-ig.

Next

/
Thumbnails
Contents