Nógrád. 1974. június (30. évfolyam. 126-151. szám)

1974-06-04 / 128. szám

Fiestái parlszeruezet — üj feladatok Nehezen lehetne megállapí­tani, hogy a Salgótarján és Vidéke ÁFÉSZ pártalapszer- vezete milyen „kategóriába” tartozik. Az első hallásra az ember az úgynevezett hivata­li alapszervezetek közé sorol­ná, ha viszont a párttagság összetételét vizsgálja, akkor azt kell mondani, hogy ennél az alapszervezetnél is lénye­gesen több a fizikai munkás, mint az alkalmazott. — Amikor az elmúlt év feb­ruárjában megalakult az alap­szervezet, kilenc taggal, mi sam tudtuk, hogy hová, mi­iven kategóriába tartozunk. Csak növelte érdeklődésün­ket, hogy itt az ÁFÉSZ-nél ti­zenöt évig nem volt alapszer­vezet, mi voltunk a kezdemé­nyezők — mondja a beszélge­tés során Dóra Gyula, az alapszervezet titkára. Ma vi­szont már arról számolhatok be, hogy alig egy év elteltével huszonhatan vagyunk az alap­szervezetben. Ennek csak egyetlen „szépséghibája” van, hogy nem a mi neveltjeink­kel erősödtünk, hanem tag­jainkat más alapszervezetből igazoltuk át. Az alapszervezet titkárának ez a bevezetése felkeltette az ember érdeklődését. Bár rossz szokás, de ebben az esetben bevált, a statisztikát vizsgál­tuk. Kiderült: az alakuláskor csak kilenc tagja volt az alap­szervezetnek, s háromtagú a vezetősége. Most a tagok szá­ma 26, a vezetőségé 5. A ve­zetőségi tagok közül kettő nő. A párttagság összetétele is ki­válóan alakult. A 26 tag kö­zül 18 munkás, bolti eladó, és csak nyolc az alkalmazott! A tagok közül ma már hat nő! — A statisztikai számokból is látható, hogy a gondok is összetettek — folytatja a párltitkár, Dóra Gyula. Párt­tagságunk zöme közvetlen a termelőmunkában dolgozik, vagy a szolgáltatást látja el. Az egyik, mint segédmunkás, a másik mint eladó, vagy mint boltvezető. Az alkalmazottak vannak „kisebbségben”. Ez azt jelenti, hogy valamennyi pártrendezvényt is úgy kell szerveznünk, irányítanunk, hogy a teherárut szállító ko­csikísérőtől a felső vezetésig mindenki megértse mondan­dónkat. Ügy érezzük, hogy a pártái apszervezet megalaku­lásától eltelt másfél év alatt ezt sikerült elérni... Végső soron még nincs is másfél éve annak, hogy éz az alapszervezet létrejött. Szám­lájára ennek ellenére na­gyon sok pozitív dolog írandó. Ezek közé tartozik, hogy .az alapszervezet vezetőségének első feladata a munkaterv el­készítése volt, s ezzel biztosí­totta a pártszervezet tervsze­rű munkáját. Az eddig eltelt időben is kiemelten kezelték a pártirányítás és -ellenőrzés érvényesülését. Rendszeresen beszámoltatták a gazdasági és a tömegszervezetek vezetőit. Törekedtek a káderek nevelé­sére, s nem utolsósorban a jó munkahelyi légkör kialakí­tására. Arról kellett meggyő­ződni, hogy a pártfórumokat, a taggyűléseket, szabad párt- napokat a párttagság, a dol­gozók megfelelő tájékoztatá­sára használták fel. A beszél­getés, de más tapasztalatok alapján sem lehetne elmon­dani, hogy az alapszervezet munkamódszerén, stílusán megmutatkozna, hogy a veze­tés kevés pártmunkás-tapasz­talattal rendelkezne. És még valamit. A taggyűléseken, ve­zetőségi üléseken általában kettő-négy határozatot hoz­nak: a kádermunkára, a párt- megbízatásokra, a pártokta­tásra, a pártellenőrzésre, a tö­megszervezeti munkára s másra. — A megalakulás után első és legfontosabb 'feladatunk a pártmegbízatások rendszeré­nek kialakítása volt — mond­ja a beszélgetést folytatva Dó­ra Gyula alapszervezeti titkár. Ezt azóta bővítettük és az el­lenőrzést is hatékonyabbá tet­tük. Meggyőződésünk, hogy a pártmegbízatások rendszeré­nek kialakítása növelte párt­tagságunk aktivitását szinte minden téren. Kialakítottuk a pártcsoportokat is, így köny- nyebb a vezetés munkája. Megalakítottuk a KlSZ-szer- vezetet, tizenöt fővel, most a szervezet megerősítése az egyik legfontosabb feladatunk. A fiatal pártszervezet előtt új feladatok jelentkeznek. Dó­ra Gyula, az alapszervezet tit­kára ezekről sokat tud mon­dani. — Munkatervünket már úgy készítettük elő, hogy abban nagyobb teret kapjon a leg­fontosabb párthatározatok feldolgozása, azok végrehaj­tására való visszatérés. Haté­konyabb munkát kívánunk vé­gezni a párttaggá nevelés te- réh. Növelni' kívánjuk politi­kai munkánkat éppen a pár- tonkívüliek között. Feladata­ink között szerepel a káder- és személyzeti munka, a terv­szerű káderfejlesztés, ami ed­dig hiányzott. Erre most ter­vet készítettünk. Az alapszer­vezet megalakulása után azonnal megszerveztük az első politikai oktatást is. Jelenlegi terveink szerint az elkövetke­ző oktatási idényben már két tanfolyamot indítunk, megfe­lelő előadókkal. Tovább foly­tatjuk a gazdasági és a tö megszervezeti vezetők beszá­moltatását. El szeretnénk érni, hogy az ÁFÉSZ gazdasági eredményeiről a párttagok el­ső kézből értesüljenek. Még két dolgot említenék terveink közül. Az egyik az, hogy a pártmegbízatások alapján sze­retnénk most már saját párt­tagot is nevelni. A másik, eh hez kapcsolódik, minden párt­tagnak legyen pártmegbízatá­sa. A Salgótarján és Vidéke ÁFÉSZ pártalapszervezete va­lóban fiatal még. Rövid más­fél év alatt viszont bizonyítot­ta, hogy jó munkát végez, az új feladatok meghatározása pedig mások számára is köve­tendő. Somogyvári László \ A Kertészet és Szőlészet új száma A kertész szakemberek és a háztáji, valamint a kiskerti termelők közkedvelt képes he­ti szaklapjának — június 6-án megjelenő — száma többek között az új minősített paradi­csomfajtákat ismerteti. A sző­lő-szaporítóanyag termelésé­nek helyzetéről, szükséges és tervezett növeléséről nyilatko­zott Tóth Sándor, az Állami Gazdaságok Központjának ágazatvezetője. A Házunk tája rovatban —többek között — Domokos János professzor fel­hívja a figyelmet a mángold- ra, erre az igen értékes (a ve­sekőképzésre hajlamos embe­rek által is fogyasztható), íz­letes, kevéssé ismert zöldség­félére. A lap az Idejében szó­lunk! rovattal, valamint az időjárási és növényvédelmi előrejelzéssel ezúttal is össze­foglalja a kertészeti termelés legsürgősebb teendőit. A PÉNZ Alomfejtéssel nem foglalko­zom, azonban, ha lehet hinni a szóbeszédnek, ez esetben gyakran szerepel a rózsaszínű álmok világában és ott hihe­tetlen produkciókra képes. Valóságban igaz szeretetnek örvend, de annyira még nem, hogy nélküle egy hivatásos álomfejtő szóba álljon velünk. Nélkülözhetetlen, tehát fá­radhatatlanul keressük, nem gondolván, hogy a pénz a cse- re-bere korszak hanyatlásának idején született. Közben a pénz átvészelte évszázadok viharait, a vad krí­ziseket, továbbra is támasza az arany, amelynek értéke más javak felett áll és rendkívül érzékeny az unciára. Mind­ezektől függően a pénz külön­böző mutatványokra képes: itthon stabilan mozog, más helyeken süllyedő irányzatú, de hallottunk kétes lebegésé­ről: szomszédom szerint sze­reti, halmazállapotával ellen­tétben gyakran elfolyik (bár tudnám hova). Megnyugtató tulajdonságai­tól áthatva a pénzt álmunk­ban is keblünkre öleljük, s az hálából maradék nélkül betölti funkcióit, melyet hónap végén szomorúan kell tapasz­talnom. További jellegzetessé­ge, hogy különböző csatorná­kon állandó mozgásban van, melyről arra következtethe­tünk, hogy többen keresik a lyukat a csatornán, abban a reményben, talán leesik vala­mi — esetleg egy lyukas ga­ras. Vonzereje változatlan, nem játékszer és nem isten — az ember mindig ad rá vala­mit, azonban hiánya kellemet­len érzés és általában pénzza­var néven ismeretes. Ilyenkor viselkedjünk magabiztosan és a második telefonfülkénél nyu­godtan várjunk az első isme­rősre. Elhangzanak hitel nélküli kispolgári vélemények, melyek szerint a pénz az utcán hever, csak le kelt hajolni érte. — Merre van a pénzes utca? — kérdezte egy fehér kalocsnis ember, aki elmondta, hogy nyáron végigjárt Taksonytól Zugligetig minden utcát, több mindent látott a földön, főleg alkonyat tájt — azonban pénzt nem talált. Tegnap délután a Lövölde téren láttam öt he­verni. állítólag drahmát kere­sett. Néhány lépéssel távolabb egy húszfilléres érmét fedez­tem fel. Árván, porosán fe­küdt a járdaszélen, épfelé for­dítva számjegyét. Talán el­verték nagyobb társait, ez pe­dig az utcára került. Lehajol­tam érte. Nem szólt, talán ke­vésnek érezte magát, mert nem valuta volt. Mégcsak nem is egy igazi húszas. Nekem azonban pontosan ennyi kel­lett. húsz fillér, az egynyolc- vanhoz. Sietve beváltottam, és felszálltam a buszra. Nem azért a húsz fillérért, de fél szemmel mégis a kocsi pad­lózatát figyeltem. Kiss Zoltán Szövetkezeti és niunkáslakások — adásvétele Július elsejétől megszigo­rítják a szövetkezeti és mun­káslakások adásvételét. Az építésügyi és városfejlesztési, valamint a pénzügyminiszter által hozott rendelkezés lé­nyege: az állami támogatás­sal épült lakásokat csak ab­ban az esetben lehet majd eladni, ha az állami támoga­tás (dotáció) összegét az ál­lamnak visszafizetik. Az or­szágban jelépleg csaknem 85 ezer személyi ^tulajdonban le­vő szövetkezeti és munkás- lakás van, amelynek a költ­ségeihez az állam anyagi lag is hozzájárult. A rendeletre pedig azért volt szükség, mert egyesek az állam tá­mogatásával olcsón szerzett lakásukat magasabb áron értékesítették. Mit jelent a korlátozás? A július elseje után kö­tött ajándékozási, vagy adás­vételi szerződések mindad­dig érvénytelenek maradnak, s a telekkönyvi átírás sem történhet meg, amíg azok­hoz nem csatolják az illeté­kes pénzügyi hatóság igazo­lását az állami támogatás összegének visszafizetéséről, vagy a visszafizetés alóli mentesítésről. A személyi tulajdonban le­vő lakások közül, melyekre vonatkozik e kötelezettség? A szövetkezeti — újabban tanácsi értékesitésűnek hív; ják — valamint az úgyneve­zett munkáslakásokra, abban az esetben, ha azokat a használatbavételi engedély­től, illetve az OTP-től tör­ténő vásárlástól számított 15 éven belül első ízben adják, vagy ajándékozzák el. (Ab­ban az esetben is, ha az el­adás életjáradéki szerző­déssel történt!) Milyen összeget kell visz- szaf izetni ? Tanácsi értékesítésű (szö­vetkezeti lakások esetében, az evenként egy százalékkal csökkentett eredeti eladási ^r 40 százalékát. Munkásla­kások esetében: az állami támogatás teljes összegét, ami általában a lakás nagy­ságától függően 40—90 ezer forint között mozog. Méltá­nyos esetekben részletfizetési kedvezményt is adhatnak. Ki köteles az összeget visszafizetni? Adás-vételi szerződés ese­tében az eladó, Ajándékozási szerződés esetében a meg­ajándékozott, életjáradéki szerződés esetében pedig az eltartásra kötelezett. Milyen esetekben nem kell visszafizetni az állami támo­gatást? A következőkben: 1. ha a tulajdonos a tanácsi értéke­sítésű lakást, az illetékes tanács lakásügyi hatóságá­nak, a munkáslakást pedig az OTP útján az államnak adja el; 2. ha a lakást egyenes ágbeli rokon, illetve örökbefogadott, mostoha, vagy nevelt gyerek, szülő veszi meg; 3. ha házasság­bontás esetén a lakást a volt házastársak egyike adja a másiknak, illetve, ha vagyon­közösség megszüntetése ér­dekében (esetleg hatósági, vagy bírósági határozatra) adják el; 4. ha a tulajdonos megváltozott jövedelmi, szo­ciális, vagyoni helyzete mi­att a szövetkezeti lakását ta­nácsi bérlakásként felkínál­ja a tanácsnak, de az az igényt egy éven belül nem tudja kielégíteni, s az el­adás a lakásbérleti jog meg­szerzéséért történik. Továbbá felfüggesztik a visszafizetési kötelezettséget három, illetve egy évre, ha valaki azért adja él a la­kását, . mert magánlakást szándékozik építeni, vagy venni. Milyen egyéb kötelezettsé­gek vonatkoznak a dotáció­val épült lakások eladóira? A tanácsi értékesítésű (szö­vetkezeti) lakások tulajdono­sainak az építéstől, vagy a vételtől számított öt éven belül eladási szándékukat be kell jelenteniük az elővételi joggal rendelkező tanács lakásügyi osztályának. Ha a tanács megveszi a lakást, ak­kor visszafizeti az előtörlesz­tést, a már kiegyenlített kölcsöntartozást, az időköz­ben végzett fűtéskorszerűsí­tés költségeinek együttes ösz- szegét — csökkentve évi egy százalékkal. Amennyiben a tanács a bejelentéstől szá­mított 30 napon belül nem nyilatkozik, vagy nem tart igényt a lakásra, az bárki­nek eladható. A munkáslaká­sokra ilyen kötelezettség nem vonatkozik, de azokat is fel lehet ajánlani az OTP útján az államnak, s ez esetben a tulajdonoseladók mentesülnek az egyébként érvényes szankciók álól. Milyen egyéb hátrányokkal jár e lakások eladása? Akik nem az államnak, hanem szabadforgalomban adják el lakásukat, öt éven belül nem kaphatnak má­sik államilag dotált lakást. Továbbá nem részesülhet­nek a szociálpolitikai ked­vezményekben sem. (Mint ismeretes a 35 éven aluli há­zaspárok egy gyerek után 30, két gyerek után 60 ezer forint kedvezményt kapnak lakásvásárlásnál). Az el­adóknak progresszív adót kell fizetniük, az általuk fi­zetett vételár és a mostani eladási ár közötti összeg után. Cz. Gy. A legkisebbel: is tapsoltak Jegenyefák felett ügyes tornász Műanyaghabból készült a tégla (Kulcsár József képriportja) NÓGRÁD — 1974. június 4., kedd 5

Next

/
Thumbnails
Contents