Nógrád. 1974. június (30. évfolyam. 126-151. szám)
1974-06-25 / 146. szám
I A ebein »stufe hőbb),,. Befejezőitől! a nemzetközi népzenei fesztivál és találkozó Tanul az ács Az ukrán banduratrió a színpadon A NAÉV építkezésén, az Arany János út végén, a ie- dötött toronydaru mögött, már ott várakoznak az első tízemeletes, két és félszobás lakásokból álló, alagútzsaluzat- tal épülő ház alapjai. Körülöttük emberek serénykednek. Köztük dolgozik Farkas András ács. Fiatal ember, 25 esztendős. Annak idején a bognár szakmát tanulta ki, de változtak az idők. változtak az ‘igények, így aztán változtatni kellett neki is a mesterségén Átképzővel ács lett. Ácsokra szükség van még ma is az építkezéseken. Farkas Andrásnak is van munkája. Jól megtermett széles vállú legény az ács. Nagy tenyerén biztos meg lehetne találni a szekerce nyomát. A bőre barna, mint általában azoknak, akik sokat dolgoznak szabad levegőn. Rá is jellemző a nagy termetű emberek hallgatagsá- ga. szófukarsága. A kérdésekre is röviden válaszolgat. — Miért tanulok? Nekem szinte hobby. Ha van egy kis idő, mindjárt könyvet veszek a kezembe. Érdekel minden... Hátrányom van-e belőle? Itt a munkahelyen nincs. Na, persze, szabad idő szórakozásra nem igen marad, de nem is hiányzik. Nem vagyok az a típus. Társaságban sem vagyok túlságosan feloldódó ... Tanulni kell. Csak az lehet az emberé, amit megtanul, amit megismer. Mindig többet és többet kell látni a körülöttünk levő világból. — Miközben mondja, elmosolyodik. Építőipari szakközépiskolába jár. Az idén már a harmadik évnek rugaszkodott neki, egészségi okokból nem tudta befejezni. Vesztett egy évet. jövőre újra a harmadikat járja. Aztán még egy év és végez. Akar-e továbbtanulni? — Ha egy mód van rá, igen. Ügy gondolom, hogy a marxista—leninista esti középiskolába jelentkezem. Ha tudom, utána elvégzem az esti egyetemet is. Ismerek valakit. aki most végzi, nekem is sikerülhet. Farkas András a munkás- szállóban lakik. Készt vesz a KISZ-klub munkájában is. Kiselőadásokat tart. önként vállalta. Ősztől nyelvet is tanul. Eszperantó, klub indul a munkásszálláson. A kollégái beszéltek róla, megtetszett neki, beiratkozott. Sokan tanulnak azért a fizikai munkások közül, hogy foglalkozást változtassanak, szellemi dolgozók legyenek Farkas Andrást hívták már vezetőnek egy munkacsoporthoz. Nem vállalta. — Acs vagyok. Nem azért tanulok, hogy más legyek. Szeretem a szakmám. Persze, ha mással bíznak meg. talán elvállalom. De csak akkor, ha úgy érzem, minden szempontból képes vagyok rá. Elbúcsúzom Farkas Andrástól, nem telik bele egy perc, és már ott hajladozik a munkatársai között. Széles vállá- val, komótos mozdulataival, maga a megbízhatóság. — 8 — _________/_____ „ Kisterenyén fújják a hat órát...” — énekelték a szereplők a színpadon és a közönség a nézőtéren a Magyar Rádió népzenei fesztiváljának második napi előadásán, amelyet a Salgótarjáni népzenei találkozó címmel rendeztek meg a magyar folklór bemutatójaként. Közel ötszáz férfi és nő. idős és fiatal Zalaiéi Szabolcsig, Győr-Soprontól Baranyáig szerepelt ezen a napon a József Attila Megyei Művelődési Központ színpadán, és a rádió jóvoltából, az egész ország népdalt kedvelő nyilvánossága előtt. A kétévenként megrendezésre kerülő fesztivál létrehozásában a rádiót több szempont vezette: az egyik, hogy számot adjon népzenei rovatának munkájáról; a másik, hogy felmérje elsősorban a magyar és részben a nemzetközi népzene jelenlegi helyzetét. állapotát; aztán: kielégítse az iránta egyre fokozottabban megnyilvánuló érdeklődést. A hivatásos előadók mellett olyan öntevékeny művészeti csaportok, népdalkörök, zenekarok, népi énekesek és hangszeres szólisták léptek fel a háromnapos fesztiválon, akik kitűnően reprezentálják a magyar népzenét. A szereplők — kivétel nélkül — megérdemlik az elismerést és dicséretet: áldozatos munkáról és komoly felkészültségről tettek tanúbizonyságot, s mintegy „mellékesen” bizonyították, hogy igaz értői, elkötelezett és hűséges őrzői, ápolói a népi folklór, a paraszti- és a munkásdal-kul- lúra nemes hagyományainak. Kodály Zoltán, a korszakos Jelentőségű zeneszerző, zenetudós és pedagógus szavait idézzük a népzene lényegéről és fontosságáról: „Mi azt mondjuk a népnek: — amit tudsz, nagy érték, az ősök hagyománya, a magad lelke Igaz kifejezése. Olyan érték, hogy hii, a műveltek is, tőled tanuljuk el, mert mi már eT- f eledtuk. idegen szellemi j ;>vak utáni kalandozásainkban. Becsüld meg, erősödj benne, mert ha többre akarsz menni, csak erre építhetsz.” ★ A népzenei találkozón tíz népiénekes, öt hangszeres szólista, tizennégy népdalkórus, négy zenekar és három ze- zekarral „megerősített” kórus mutatta be „tudományát”, vagyis adott gondosan kiválogatott, jól összeállított műsort repertoárjából. Megyénk népzenei kultúráját az ecsegi és a hollókői menyecskekórus, a karancskeszi vegyeskar, a salgótarjáni Bányász férfikar, a szurdokpüspöki népdalkor. a homokterenyei Boros Jánosné, a nagybátonyi Sulyok kopár Lászlóné énekesek és Kukucska Ernő nóg- rádmegyeri dudás képviselte. E népes hazai gárda nemcsak a fő rendező szerv, a rádió, házigazdák iránti kötelező udvariasságát jelenti, hanem sokkal inkább mutatja azt, hogy megyénk, amely a legDávid Lajos köcsögdudájával kisebbek egyike, nagy népi hagyománnyal rendelkezik. Szereplőink jól megállták a helyüket az erős mezőnyben, változatos előadásaik méltán arattak zúgó tapsokat. Kétségtelen, hogy az országosan legismertebb csoport a Kovács Márta tanárnő által vezetett hollókői menyecskekórus volt, amely már , eddig is sok hívet szerzett a palóc népdalnak. Nemrégiben az Aranypáva televíziós verseny középdöntőjéig jutottak el. Mint akkjjr, most is eredeti, ízes és biztonságos előadásmódjuk volt imponáló. A karancskeszi népdalkor a munkásfolklór egyik neves megyei őrzője, ápolója. Bányász- és summásdalokat adtak elő őszinte átéléssel, zenei eszközök felhasználásával. A citerazenekart Zsidai Kálmán vezette, Petróczi András- né, a népművészet mestere szólót énekelt. Az ecsegi menyecskék vezetője Molnár Lászlóné óvónő. A fesztiválon stílszerűen, hiszen közeledik az aratás, aratódalokat szólaltattak meg szépen, kimunkáltam A szurdokpüspöki népdalkor az utóbbi időben egyre több helyen szerepel és egyre nagyobb sikereket ér el. Nem véletlen ez, a rendszeres, komolyan végzett munka eredménye. A Bózvári József művelődési felügyelő által vezetett énekesek és citerá- sok mátravidéki népdalokat és summásdalokat adtak elő. Megérdemelt sikert arattak szólistáink is, különösen Su4 NOGRAD - 1974. június 25.. kedd | Kicsik a kultúra házában tyok kopár Lászlóné, aki het- venegynéhány éves korát meghazudtoló üdeséggel és tiszta hangzással Vidróczkihoz, a mátrai betyár alakjához kapcsolódó népdalokat és bányászdalokat énekelt ★ A szombaton kezdődött és tegnap este a fiatal hivatásos népzenészek és népi énekesek hangversenyével befejeződött népzenei fesztivál és találkozó elérte célját. Jellemző képet kaptunk a mai magyar népzenéről, és egy kis ízelítőt a résztvevő országok, a Szovjetunió, Ausztria, Belgium, Bulgária, Jugoszlávia és a Német Szövetségi Köztársaság népzenei kincséből, kultúrájából. A népek megismerték egymás zenéjét, dalait, közelebb kerültek egymás megértéséhez. Érdemes volt megrendezni ezt a fesztivált és találkozót, s úgy gondoljuk, hogy ezután is érdemes lesz a benne rejlő lehetőségek — mert még vannak rejtett tartalékai — tiszta kiaknázásával. — ok — A művelődés házának kiállítási csarnokában a legkisebbek. az óvodások és az iskolások rajzainak és festményeinek sokszínűsége hívja fel a látogató figyelmét. Remekbe sikerült alkotásokba gyönyörködhetnek a nézők. Most azonban mégsem erről kérdeztük Fésű Józsefet, az Igazgatót hanem arról, hogy a munkásművelődós keretében mit nyújt az otthon az itt élő, illetve itt dolgozó munkásoknak. — Először az alapokat kellett .megteremtenünk, mégpedig anyagi alapokat. Mi is „megpályáztuk” a megyénél a munkásművelődési program keretében kiadott felhívás nyomán a segítséget. Harmincezer forintot kantunk. De végtelen nagy örömünkre szolgált a termelőszövetkezet és a VILLTESZ is. amikor 10—10 ezer forintot adott erre a célra. A közönségszervezésben is kimagasló segítséget nyújtottak. A napokban került színre a Déryné Színház előadásában A sevillai borbély, melyet a neves írónő. Fehér Klára is Itt nézett meg. Az előadásnak sikere volt. A nyár ugvan nehéz szakasza munkánknak, de tervezzük egy irodalmi este megrendezését Jamcsó Adriennek valamint egy zenei estet is. Az ifjúsági klubnak is támogatást nyújtunk, hisz’ az itt tevékenykedő és dolgozó fiatalok negyven százaléka ipari munkás. A gyermekek részére pedig mesedélutánokat rendezünk. Figyelmet érdemelnek az itt működő szakkörök is. A hímző-szakkör. amelynek 21 tagja van. a szomszédos Nóg- rádról is átjárnak az asszonyok. lányok, most a palóe hímzések mellett már készítettek kalocsai, matyó, beregi és írásos mintával párnát, faliképet stb. A foglalkozások keretiében néprajzi filmek vetítése is napirenden van. A fotószakkör. — mert ez is van —. a közeljövőben kiállításon mutatkozik be. A gyermek népzenei csoport a különböző rendezvényeken palóc dalokkal mutatkozott már be. Az irodalmi színpad állandó jelleggel dolgozik. A nógrádi nemzetiségi napokra önálló műsorral készülnek. Alakulóban van egv bábcsoport a legifjabb korosztály körében. László Lajos: Uránbányászok RÉSZLETEK a gondolat kiadónál AZ IDEI KÖNYVHÉTRE MEGJELENT RIPORTKONYVBOL De két év múlva a világpiaci ár meredeken le- iianyatlott, és a franciák négy-öt dollárral kevesebbet fizettek a félkész uránkoncentrátum kilójáért, mint amennyit annak idején a szovjet fél. S akkor kezdődött a visszakozás, ami nem tudom. sikerült-e nekik. — Nemcsak a jövő tisztázatlan, a szakma is bonyolult. — A szakembernek is. Régi bányász vagyok. Komlón voltam üzemvezető főmérnök. Tíz éve, amikor átjöttem az uránhoz, sokat kellett tanulnom. Amit ma öt perc alatt felfogok, azzal akkor 3—4 napig foglalkoztam. Más módszerek, más emberek. A szikla kemény. Titokzatos, mert a kincsét, az uránt nem lehet látni, csak a műszerek érzékelik. Az emberek nagy része nem bányász eredetű, nincs meg náluk a hagyományos bányászvirtus és -becsület. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy alábbvalók, mint a szenesek, hanem azt, hogy nagyon sokféle felfogásúak, s önmaguknak is sokat kell küszködni azért, hogy megszokják a munkát, és megbarátkozzanak a szorongással, a félelemmel, ami mindenkiben munkál, aki lóid alá megy. dolgozni. A mecseki szénbányákban, főleg Zobákon, ahol a legjobb feketeszenet nyerik, a metán a legnagyobb ellenség. Itt, ahol Zobáknál is mélyebben a legjobb hazai urántelepeket támadjuk, a váratlan omlás fenyeget bennünket. Az ércbányászat sajátossága, hogy nem kell mindenütt támmal biztosítani, de hogy hol nem kell, nem lehet mindig pontosan kiszámítani. Ilyenkor könnyen bekövetkezhet az omlás. — Az ércbánya, bár kisebb létszámmal dolgozik, mint a szénbánya, jelentősége nagyobb. — Ahogy vesszük. Az emberek hajlamosak a túlzásra. Mi nem vagyunk Kuvait. Egyrészt kevés az uránunk, másrészt nagyobb lélekszámú a lakosságunk. Akik azt hiszik, hogy a nemzeti jövedelemben mi olyan szerepet játszunk, mint a Közel-Keleten az olaj, vagy Chilében a salétrom, tévednek. Azok is tévednek, akik azt emlegetik, hogy miért nem használjuk ki néhány atombomba gyártására készülő állam uránéhségét, és miért nem adjuk el esetleg nekik a Mecsek érckincsét. Egyrészt azért, mert mi is úgy járhatnánk, mint a már említett baráti állam, másrészt a nemzeti jövedelmiét nem módosítana olyan mértékben, mint azt a laikusok sejtik. Ezért maradunk a biztos partnernél. — A jövőt mégiscsak a világpolitikai helyzet és a- gazdasági körülmények határozzák meg. — Hogy a mecseki uránra szükség lesz-e, és milyen mértékben, az attól függ, hogy mennyi atomerőmű épül, és főleg mennyibe kerül az üzemelés. Mert maga az urán, bár hem olcsó dolog, nem játszik nagy szerepet a felhasználás költségeiben. Az erőművek építése viszi el a költségek felét, a további negyven százalékot pedig a működtetés. A maradék az urán értéke. Az atomerőművek építése az első genfi konferencia után kezdődött meg nagyobb ütemben. Addig a méréseredményeket szigorúan bizalmas adatokként kezelték az egész világon. A legtöbb atomerőmű Angliában épült. Több nagy teljesítményű működik a Szovjetunióban, legutóbb Sevcsenkóban olyat adtak át, amelynek gazdaságossági mutatói már elérték a szénhidrogén-fűtésű erőművek színvonalát. A Német Szövetségi Köztársaság, Anglia és Hollandia közösen épit egy atomerőművet, amely állítólag teljesen új technológiával dolgozik majd. Japánban 1980-ig harminc atomerőmű építését tervezik. Nálunk most indul meg egy aránylag nagy teljesítményű atomerőmű építése a Duna mellett, Paksnál. Nagy versenyfutás van az atomerőművek építői között azért, hogy minél korszerűbb, gazdaságosabb legyen a létesítményük. Szerintem a világverseny egyik jellegzetes formája lesz az ilyen irányú kutatás és kísérletezés a jövő évtizedekben. — Tehát mégiscsak terveznek, itt Pécsett is... A főmérnök elnéü a tölgyes felé. Arra, amerre már nem hallatszik a bányagépek, a ' gépkocsik robaja, ahol a természet csendjének világa éli a maga egyszerű, s mégis bonyolult életét. — Nincs olyan nap, hogy ne gondolnánk arra, amit magának elmondtam. Mérnöktársaim valamennyien, sőt a bányászok is kérdezgetnek, érdeklődnek. Ezek az emberek, akik az ország minden részéből verbuválódtak, szeretik a bányát. Akkor is, ha isznak, ha néha botrányokat is csinálnak. És teljesítik a kötelességüket. Bejárnak mindennap, olykor nagy távolságokról. Leszállnak a föld mélyébe. Hat óra negyven percet küszködnek az anyaggal. Verítékezve, állva, térdelve, hason csúszva, ahogy az érctest megkívánja. Legyőzik a sziklát, legyőzik a félelmet. Hogy mennyire ragaszkodnak a bányához, akkor mutatkozik meg leginkább, amikor baleset éri őket. megrokkannak, vagy nyugdíjba mennek. Ilyenkor szakad fel belőlük a hűség és a könny. Az érzelem, amit talán évekig titkoltak, mert illőn tudták, hogy mindez nem méltó a bányászokhoz. Egyszerű emberek, akik csak szórványosan hallanak arról, hogy az érc, amit a felszínre küldenek, mit jelent az embernek, a jövő emberének. Hogy nemcsak pusztító bombát készítenek belőle, hanem gyógyulást is adhat a betegnek. Hasznos, új távlatokat nyit az iparban és a mező- gazdaságban. És mégis helytállnak, mert becsületbeli ügynek tartják. A bányász szolgája, de ura is az anyagnak, amelyért tudósok áldozták életüket. Hadakozik önmagával, a sziklával, a sorsával, a családdal, a nőkkel, a társaival, de ember marad. Ez a mi jövőnk alapja. _________ ytge J
