Nógrád. 1974. június (30. évfolyam. 126-151. szám)

1974-06-25 / 146. szám

Itigcsa, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsának első elnökhelyettese és Borbán­éi János miniszterelnök-helyettes aláírta a magyar—mongol gazdasági és műszaki-tu­dományos együttműködési kormányközi bizottság 8. ülésszakának jegyzőkönyvét. Képün­kön: kézfogás az aláírás után. Előkészületek; Közieméiig A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására 1974. iúnius 17. és 23. között hazánkban tartózkodott a Dán Szociál­demokrata Párt küldöttsége Anker Jörgen basen nek. a párt elnökének vezetésével. A küldöttséget fogadta Ká­dár János, a Magvar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. A küldöttség látogatást tett Gáspár Sándornál, a Politi­kai Bizottság tagjánál. a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa főtitkáránál. A Dán Szociáldemokrata Párt küldöttsége megbeszélést folytatott Pullai Árpáddal, a Központi Bizottság titkárával. A megbeszélésen részt vett Horn Gyula a KB külügvi osztályának helyettes vezető­je. A dán küldöttség vélemény­cserét folytatott Párdi Imré­vel, a Központi Bizottság tag­jával. a KB osztályvezetőjé­vel. A Parlamentben Péter János, az országgyűlés alel- nöke. a Hazafias Népfront Országos Tanácsában dr. Sarlós István főtitkár talál­kozott a vendégekkel. moszkvai csúcsra Moszkva központjában, az tnturiszt Szállóban befejezé­séhez közeledik annak a nem­zetközi sajtóközpontnak a be­rendezése, amelyet Nixon amerikai elnök küszöbönálló látogatása idejére állítanak fel. Mint várható, a sajtóköz­pontban több száz szovjet és külföldi újságíró tevékenyke­dik majd a látogatás kapcsán. A nemzetközi közvélemény­nek a harmadik szovjet—ame­rikai csúcstalálkozó iránt ta­núsított óriási érdeklődése és figyelme teljesen érthető, mert a szovjet—amerikai kapcsola­tokban mutatkozó komoly fordulat az utóbbi évek egyik legfontosabb külpolitikai ese­ménye. Richard Nixon 1972. máju­sában tett szovjetunióbeli lá­togatása és Leonyid Brezsnyev f973. júniusi amerikai útja idején fontos megállapodások születtek a háború és béke problémáiról; mindenekelőtt létrejött a nukleáris háború elhárításáról szóló egyezmény. A • nemzetközi biztonság meg­szilárdításának irányába tett óriási lépésként értékelték mindenütt a fegyverzet csök­kentésének kérdéseire vonat­kozó szovjet—amerikai meg­állapodásokat. A Szovjetunió síkraszáll olyan megállapodás eléréséért, mely lehetővé teszi az új stra­tégiai fegyverrendszerek létre­hozásának megakadályozását. A Szovjetunió már most kész megállapodni az Egyesült Ál­lamokkal a föld alatti atom­robbantások korlátozásában, egészen az egyeztetett határ­időn belüli teljes eltiltásig. A szovjet—amerikai kap­csolatok kedvező fejlődése el­lenállásra talál bizonyos im­perialista köröknél, amelyek nem érdekeltek a politikai Légkör megjavításában. E kö­rök képviselői, minthogy nem mernek frontális támadást intézni az enyhülés ellen, megkerülő manőverekhez fo­lyamodnak, igyekeznek meg­hiúsítani vagy legalábbis le­fékezni a kölcsönösen előnyös szovjet—amerikai kontaktusok kiszélesedését. Nyilván ezt célozza Henry Jackson szenátor . hírhedt „módosító indítványa”' amely­nek lényege, hogy a Szovjet­unió és az Egyesült Államok gazdasági együttműködését a szovjet belügyekbe való tény­leges külföldi beavatkazástól tegyék függővé. Jellemző azonban, hogy ma, amikor a Szovjetunió, az egész szoci­alista közösség békeszerető irányvonala és ereje mind na­gyobb hatást gyakorol a világ- helyzetre, az enyhülés ellen­ségeinek manőverei nemcsak a haladó erőknél találnak ha­tározott visszautasításra. Eze­ket a manővereket elutasítják azok a nyugati politikusok is, akik számolnak azzal, hogy a politikában mennyire fontos a realizmus ponzícióban marad- ni. A gyakorlat azt mutatja, hogy bármilyen bonyolultak is a szovjet—amerikai tárgya­lások témái, el lehet érni a kölcsönösen elfogadható meg­oldásokat, ha a két fél jó akaratot tanúsít, és konstruk­tívan közelíti meg a kérdése­ket. Ami a Szovjetuniót illeti, álláspontja világos. Ahogyan Leonyid Brezsnyev a moszk­vai választói gyűlésen kijelen­tette: „Szeretnénk, ha a szov­jet—amerikai kapcsolatok va­lóban stabilak lennének, nem függnének konjunkturális mozzanatoktól. Mi azt akar­juk, hogy e kapcsolatok to­vábbfejlődése mindkét ország és az egész világ javát szol­gálja”. A harmadik szovjet—ame­rikai csúcstalálkozó jelentősé­gét tekintve nem maradhat el az előzőektől. (MTI) Kirchschläger! választották O osztrák szövetségi elnöknek Oltványi Ottó, az MTI tu­dósítója jelenti: Vasárnap este — miután bejelentették, hogy dr. Ru­dolf Kirchschläger külügy­minisztert megválasztották Ausztria szövetségi elnökévé — ismertté váltak a szavazás részeredményei is. Ezek alap­ján megállapítható, hogy a szocialista párt jelöltje a fő­városban — ahol a szocialis­ta párt mindig nagy győzel­met aratott a néppárt fölött — biztosította be megválasz­tását. Még nem végleges ada­tok szerint Kirchschläger Bécsben 618 560 szavazatot kapott, míg Luggerre 351 708- an szavaztak. A fővárosban szerzett előny elegendő volt ahhoz, hogy a külügyminisz­ter több tartományban el­szenvedett veresége ellenére 150 ezret meghaladó szavazat­különbséggel szerezte meg a végső győzelmet. Kirchschläger Burgenland- ban 52,9. Felső-Ausztriában 50,4, Stájerországban 51,3, Karintiában pedig 56.1 szá­zalékot ért el. Lugger inns­brucki polgármester szűkebb hazájában, Tirolban elsöprő győzelmet szerzett: a szava­zatok 70,1 százalékát kapta meg. Vorarlbergben 66.4. Salz­burgban 52, Alsó-Ausztriában pedig 50,2 százalék jutott Lu vérré. A megválasztott úi elnök­nek elsőként Rösch belügy­miniszter. a választási bizott­ság elnöke gratulált, maid a „legyőzött” Lugger kívánt neki jó munkát. Kreisky kancellár, az SPO elnöke a televízióban, elégedetten nyi­latkozott az eredményről, Kirchschläger pedig ígéretet tett arra. hogv szocialista pár­ti elnökelődiei szellemében szolgálja a semleges Ausztria ügyét. it Dr. Rudolf Kirchschläger 1915. március 20-án született a felső-ausztriai Obermöhl- ben. Korán elvesztette szüle­it és árvaságban, nehéz kö­rülmények között nőtt fel. Iskolái elvégzése után Bécs­ben. jogot tanult, de jogászi hivatásának gyakorlását csak a háború után kezdhette meg. Előbb ügyész, majd kerületi bíró volt. később a bécsi tör­vényszék bírája lett. 1954-től diplomáciai pályára lépett. Eleinte az osztrák külügymi­nisztérium jogi főosztályá­nak vezetője lett. 1962-ben ki­nevezték a külügyminisztéri­um főtitkárhelyettesévé. 1963- tól pedig a kabinet főnöké­nek tisztét töltötte be. 1967 és 1970 között Prágában kép­viselte hazáját, 1970 óta pe­dig a szocialista kormány kül­ügyminisztere volt. 1940-ben kötött házasságot, két gyer­meke van. Párton kívüli. •• Összeesküvők pere Egyiptomban Az egyiptomi legfelsőbb ál- lambiztonsági bíróság e hé­ten kezdi meg 103 személy — túlnyomórészt kairói és ale­xandriai egyetemi hallgató — perét. Azzal vádolják őket. hogy közreműködtek a kairói katonai műszaki akadémia ellen április 18-án végrehaj­tott fegyveres támadásban, erőszakos úton, fegyveres banda felhasználásával meg akarták dönteni az egyiptomi rendszert és meg akarták változtam az ország alkotmá­nyát. Ez a bűncselekmény halállal büntethető. A vádlottak között van a katonai akadémia 18 hallga­tója. két tisztje és három al­kalmazottja is. akik a vád szerint eteyüttműködtek a tá­madókkal. A titkos szervezet vezetője a Palesztinái szárma­zású Szaleh Szareja. A szer­vezet egyik tagjai mentesül a felelősségrevonás alól. mert egy órával az akció előtt je­lentette a támadás tervét. (MTI) A delegáció látogatást tett Dunaújvárosban és a Dunai Vasműben, találkozott a vá­ros és az üzem párt-, állami és tömegszervezeti vezetőivel. A vendégek ellátogattak Bács-Kiskun megyébe. ahol dr. Horváth István, a Köz­ponti Bizottság tagja a me­gyei pártbizottság első titkára adott tájékoztatást a megye helyzetéről, majd meglátogat­tak több létesítményt. A Dán Szociáldemokrata Párt küldöttsége június 23-án elutazott hazánkból. A kül­döttséget a Ferihegyi repülő­téren Pullai Árpád. az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára búcsúztatta. Je­len volt Sven Kuchler Poul- sen. a Dán Királyság ügyvi­vője. (MTI) Portugál helyzetkép A portugál kormány hétfőn megkezdte háromnaposra ter­vezett tanácskozását. A kabi­netülés-sorozatok napirendjéről hivatalosan semmit nem kö­zöltek, de hírügynökségi érte­sülések szerint a kormány gazdasági kérdésekről tanács­kozik. A lisszaboni vízművek mun­kásai és tisztviselői elfoglalták a társaság hivatali épületét. A vízművek munkásbizottsága sajtóközleményében tudatta, hogy felkérte az ország fegy­veres erőit: biztosítsák a víz­tárolók védelmét és akadá­lyozzák meg a reakciós elemek szabotázs cselekményeitV A munkásbizottság a kor­mányhoz dokumentumot jut­tatott el, amely tartalmazza a vízművek munkásainak és tisztviselőinek követeléseit, de hangsúlyozza, hogy a munkát nem szüntetik be és készek várakozni a gazdasági követe­lések kielégítésére. Követelik azonban, hogy kártérítés nél­kül államosítsák a vízműveket és az igazgatóság tagjai köré­ben haladéktalaAul végezzenek tisztogatást. Lisszaboni sajtójelentés sze­rint vasárnap este Lourenco Marques-ben, Mozambik fővá. rosában szélsőjobboldali cso­port kézigránátot dobott Pe­reira Leite ügyvéd gépkocsi­jára. A merénylet során az ügyvéd nem sérült meg. Az ügyvédet a közelmúltban ne­vezték ki annak a bizottság­nak az élére, amely kivizsgál­ja a megdöntött diktatúra tit­kos rendőrségének bűncselek­ményeit. Brit nukleáris kísérlet NÚCTvAD — 1974. június 25.. kedd A Guardian című angol napilap értesülése szerint a brit nukleáris föld alatti rob­bantást, amelyet az eredeti tervek szerint a nevadai si­vatagban hétfőn vagy kedden hajtottak volna végre „a ke­délyek lecsillapítása végett” két héttel elhalasztották. A lap washingtoni tudósítójának közlése szerint a felrobban­tandó nukleáris szerkezet 20—200 kilotonna hatóerejű. Mint az amerikai atomener­gia bizottság szóvivője beje­lentette, brit atomtudósok az elmúlt napokban többször is látogatást tettek a nevadai kísérleti telepen. Jumzsagfiju Cedenbal életrajza Jumzsagijn Cedenbal 1916- ban született, szegény állatte­nyésztő család gyermekeként, előbb otthon, később a Szov­jetunióban a munkásegyete­men, majd a pénzügyi-gaz­dasági főiskolán folytatta ta­nulmányait. Hazatérte után az ulánbátori pénzügyi tech­nikumban tanított, 1931-ben lévett a Mongol Forradalmi Ifjúsági Szövetség tagjai so­rába, s 1939-től tagja a Mon­gol Népi Forradalmi Párt­nak. 1939-ben pénzügyminiszter­helyettessé, majd pénzügymi­niszterré nevezték ki, s egy­úttal a Mongol Kereskedelmi és Ipari Bank elnöki teendőit is ellátta. A Mongol Népi Zsa ni bin Forradalmi Párt X. kongresz- j zusán, 1940-ben választották a párt központi bizottságának tagjává, a központi bizottság elnöksége tagjává, a párt központi bizottságának főtit­kárává. A második világhá­ború esztendeiben a mongol népi forradalmi hadsereg fő­parancsnok-helyettesi, illet­ve politikai főcsoportfőnölri teendőit is ellátta, 1944-ben Lenin-rendácl tüntették ki, 1945-ben, a Japán elleni harc­ban való részvételéért a Ku- tuzov-rend első fokozatát kapta. A második világháborút kö­vető években az állami terv- bizottság elnöke, 1947-től mi­niszterelnök-helyettes. volt, és 1952-ben, Csojbalszan halála után választotta miniszterel­nökké a Nagy Népi Hurál. 1954 áprilisában saját kérésé­re — a minisztertanács mun­kájának megerősítése érdeké­ben — felmentették az MNFP KB főtitkára tisztsége alól: négy esztendővel később, 1953 októberében választották meg a központi bizottság első tit­kárává, 1974 júniusában a Nagy Népi Hurál — a köz­ponti bizottság javaslatára — felmentette miniszterelnöki tiszte alól, s egyidejűleg meg­választotta a Nagy Népi Hu­rál Elnöksége elnökévé. (1940 óta a Nagy Népi Hurál kép­viselője.) Kimagasló tevékenységének elismeréséül megkapta a Mongol Népköztársaság Hőse és a Mongol Népköztársaság Mun­ka Hőse magas kitüntetése­ket. A Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa a Zászló­rend gyémántokkal ékesített első fokozatával tüntette ki. Baímönh életrajza Zsambin Batmönh 1926-ban született, pásztorcsaládban. A Mongol Állami Egyetemen 1951- ben kapta kézhez köz­gazdászdiplomáját, 1958—1961 között a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bi­zottsága mellett működő tár­sadalomtudományi akadémián tanult, s megszerezte a köz­gazdaságtudományok kandi­dátusa címet. 1951-ben és 1952- ben a Mongol Állami Egyetemen, illetve a pedagó­giai főiskolán tanított, 1952— 56 között a Mongol Népi For­radalmi Párt 'Központi Bizott­sága mellett működő párt­főiskola tanára volt. 1956— 1958 között a pártfőiskola igazgatóhelyetteseként, majd igazgatójaként tevékenykedett, 1958—1962 között a MNFP Központi Bizottságában dolgo­zott. A következő esztendőket ismét a tanításnak szentelte; 1962—1967 között előbb a köz- gazdasági főiskola tanszékve­zetője, majd igazgatóhelyette­se, igazgatója volt. 1967—73 között a Mongol Állami Egye­tem rektorhelyettese, majd rektora volt. 1972-ben kapta meg a professzori címet. 1973 júliusábán a központi bizott­ság tudományos és mevelödés- ügyi osztályának vezetőjévé nevezték ki, 1974. május 8-án lett a Mongol Népköztársaság miniszterelnök-helyettese, jú­nius 11-én pedig miniszterel­nöke. 1948 óta tagja a Mong. l Népi Forradalmi Pártnak. A párt XVI. kongresszusán választották a központi bi­zottság tagjává. 1974 júniusa óta tagja a MNFP Politikai Bizottságának, a Nagy Népi Hurál képviselője. (MTI) Ülésesen a SZOT elnöksége (Folytatás az 1. oldalról) 1,6 százalékkal nagyobb há­nyadot kívánnak fordítani anyagi ösztönzésre. Több vál­lalatnál bővítették azoknak a nehéz munkaköröknek a jegy­zékét, ahol a jövőben nőket nem foglalkoztatnak. Sokhe­lyütt mentesítették az anyá­kat a kötelező túlmunkáktól, s egész sor vállalat fokozott segítséget nyújt a fiatalok­nak. A kollektív szerződések nagy része rögzíti, hogy a vál­lalat a lakásépítési kölcsön­keret 30—40 százalékát a 30 éven aluliak részére tartja fenn. A SZOT elnöksége elhatá­rozta, felkéri a Munkaügyi Minisztériumot, hogy az ága­zati minisztériumok útján gondoskodjék a még tapasz­talható törvénysértések meg­szüntetéséről, és arról, hogy a jövőben vonják felelősségre azokat, akik nem tartják be a kollektív szerződésben fog­laltak előírásait. A szakszerve-3 zeti szerveket pedig arra hív­ta fel az elnökség, hogy fo­kozottan segítsék a vállal a-* toknál a törvényesség továb­bi megszilárdítását. i A SZOT elnöksége ezután a munkásosztály társadalmi sze­repének fejlesztéséről, hely­zetének további javításáról, valamint a közművelődés helyzetéről és fejlesztésér >1 hozott MSZMP központi bi­zottsági határozatok megvaló­sításának szakszervezeti fela­datait vitatta meg. A továbbiakban előterjesz­tést fogadott el hazánk fel- szabadulása 30. évfordulójá­nak megünneplésével kapcso­latos szakszervezeti tenniva­lókról, végül a Pedagógusok Szakszervezete terjesztett tá­jékoztató jelentést az elnök­ség elé a dolgozó nők között végzett szociális, politikai és érdekvédelmi munkáról, me­lyet a SZOT elnöksége szin-‘ tén elfogadott (MTIj ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents