Nógrád. 1974. június (30. évfolyam. 126-151. szám)

1974-06-23 / 145. szám

Máfnaszüret Patakon Patakon a könyvelőn és az adminisztrációval foglalkozó néhány emberen kívül senki sem tartózkodik a központi irodán, Pintér Ferenc, a tsz elnöke és Pongrácz József, a főagronómus a határban tar­tózkodnak. Két fontos feladat köti most le az emberek fi­gyelmét Patakon. Az egyik: leszedni a szamócát, amelynek az érése a vége felé közeledik. A másik: az erőket a málna szedésére fordítani, amelynek az érése viszont megkezdődött. Fégi kipróbált ember Csajk Nándor a mezőőr, aki a ker­tésznek Mák Margitnak segít az áruátvételnél. A hét elején még alig néhány kilogrammal vett át a szedőktől. A gyü­mölcs a hét közepére hirtelen érni kezdett, most már van mit átvenni. Kudicska Sán- dorné tsz-tag családtagjainak segítségével szüretel. Amikor ilyen sokat ígérő az illatos szép színű málna, a tsz-tagok kedve is jó. Kudicskáné Is láthatóan derült hangulatban vitte a gyümölcsöt az átvevő­helyre. Ott mondta Csajk Nándornak. — Tizennyolc láda — aztán magyarázatként még ennyit. — Néhány nappal ezelőtt öt kiló, ha volt, amit leszedtem. Most már fél mázsa lett. Jó a termés.. . A patakiak negvven hol­don telepítettek néhány esz­tendővel ezelőtt málnát. Húsz hold már az elmúlt évben termőre fordult. Ez a másik húsz hold. amelynek a szüre­telése most kezdődött el, az nénes Vincéné tsz-tag az átvevőben. A szedett gyümölcs minősége kitűnő. Aki átveszi, Mák Margit kertésztechnikus Megbecsült emberek Mikor érzi a munkás, hogy megbecsülik, elismerik? Pél­dául akkor, amikor a bérét emelik. A végzett munka mi­nősége, mennyisége és a kere­set között feltétlenül szoros összefüggésnek kell lenni. De 1 aj lenne, ha az üzemek, a \ általatok vezetői itt megáll- r ának. Ma már egyre több je­lit látjuk annak, hogy az er- I ölcsl elismerésre, a jó mun- 1 ás megbecsülésére nagy gon­dot és több figyelmet kell fordítani. Az elmúlt napokban s '.ép példát láttunk erre a IVigrád megyei Állami Építő­ipari Vállalatnál. Építők napját és egyben a vállalat alapításának 25. év- i irdulóját ünnepelték. A ket- t 3s ünnep jó alkalom volt ar­ra, hogy erről minden munka­helyen megemlékezzenek. De rém is kevesen külön írásbeli es névre szóló meghívót kap­tak a vállalat központi ün­nepségére. Itt a vállalat párt-, szakszervezeti és gazdasági ve­zetői köszöntötték a legjobb dolgozókat, a törzsgárda tag­jait. Név szerint szólították ( két és Dombai Sándor kubi- I osnak, Darázs Árpád műve­zetőnek, Garai János gépke­zelőnek, Andó Jenőné csoport- vezetőnek, Cseh Béla aszta­losnak, Pintér Sándor műveze­tőnek átadták az Építőipar Kiváló Dolgozója miniszteri kitüntetést. Még zúgott a taps. amikor már szólították a következő­ket. további 72 olyan embert, aki 20 éve a vállalatnál dol­gozik. Két évtized az építő- ioarban, ugyanannál a válla­latnál, nyári hőségben és té­li hidegben, többnyire a sza­badban. Milyen sok időt töl­tettek távol a családtól és 15— 20 évvel ezelőtt milyen mos­toha szállás-, és utazási körül­mények között. De ők marad­tak, kitartottak és hűséggel dolgoztak. Ezért hívták őket a központi ünnepségre, ezért kaptak kitüntetést és kétheti fizetésnek megfelelő jutalmat, a törzsgárda tagjaival kezet- szorított a vállalat pártbizott­ságának titkára és az igazga­tó, megköszönték kétévtize- des szorgos munkájukat. Akad az építőknél kilenc olyan ember, aki már 1949. Január elseje előtt a vállalat jogelődjénél dolgozott, tehát az alapítótagok több mint 25 éves törzsgárdatagsággal ren­delkeznek. A régi kőművesek, asztalosok és egyéb kétkezi munkások közül Eppich Al­bert ma építésvezető, Kerekes Elemér, Eppich Ernő osztály- vezető, Kormos Pál művezető, Koppándi István csoportveze­tő. Cseh Béla, Tőzsér János asztalos, Verebélyi István kő­műves és Alapi Kálmán mennyi szakembert nevelt és milyen sokat dolgozott az el­múlt több mint 25 év alatt. Minderről elismeréssel szólni nemcsak a vállalati ünnepsé­gen, hanem az újság nyilvá­nossága előtt is, kedves köte­lesség. Megyénk több vállalatánál a dolgozók még nem szerez­hettek 25 éves törzsgárda- tagságot, mert később létesült az üzem. Vajon csak ez lenne az oka, hogy nem mindenütt becsülik meg a legrégibb és a legjobb dolgozókat? Pedig amikor rohammunkára, bo­nyolult feladatra vagy kom­munista szombatra kerül sor, akkor nekik szólnak először és ők helytállnak. A Salgó­tarjáni Kohászati Üzemek, a bánya és a két üveggyár leg­jobb szakembereit sokan is­merik az üzemben, de munká­jukról kevesebbet tudnak la­kóhelyükön, a megyében pe­dig alig hallanak róluk. Pe­dig nemcsak az üzemek, ha­nem a mezőgazdaság is elis­merésre méltó embereket ne­vel, olyanokat, akik nemcsak értik és szeretik szakmájukat, hanem hivatásuk igazi mes­terei, a szó nemes értelmében. Ilyen embernek mondják ör- halmon Kanyó Ferenc trakto­rost, Szécsényfelfaluban Hla- vaj Tibor szerelőt, Pilinyben Dér Pál juhászt. A vezető fontos kötelessége, hogy folyamatosan és rendsze­resen vizsgálja: ki dolgozik jól, jobban és legjobban, mun­kában, magatartásban és köz­életi kötelezettségvállalásban ki, hogyan bizonyít. Ha ehhez mérik az anyagi és az erkölcsi megbecsülést, akkor az nem­csak a kitüntetettet, hanem a közösséget is még nagyobb helytállásra ösztönzi. I'. L. Ditter Istvánná tsz vezetőségi tag is most a málnásban dolgozik. Tíz ládával vitt be az átvevőbe Fodor Tamás felvételei idén fordul termőre. Az ágak roskadoznak a bő termés alatt A tsz-tagok pedig szedik kora reggeltől késő estig, amíg 7-8 vagon meg nem telik. Ennyi termésre számítanak. Viszik Patakról a híres nógrádi za­matos málnát a kontinens kü­lönböző országába, fel Észak­ra, távol Nyugatra. De ott lesz a hazai piacon is, mert jó a termés, jut belőle bőséggel a fogyasztóknak. Ilyen nagy dologidőben tel­jesen érthető, ha a tsz vezetői nem találhatók az Irodában. Ott keressük őket, ahol a munka folyik. B. Gy. Szubjektivizmus ellen demokratizmus Vnn'i Aifvcnpi* lehet hallani a véleke- LleUJ “&T ^‘désriahol személvek dön­tenek személyekről, ott eredendőbben kísért, elkerülhetetlenül hat, közrejátszik a szubjek­tivizmus, tehát az ilyen, vagy olyan előjelű személyes elfogultság. Jogosan tehető fel a kérdés: valóban véd­telenek lennénk-e veszéllyel szemben a ká- dermunkában? Itt is érvényes, hogy a baj megelőzhető, ha idejében felismerjük. Közvetlenül, vagy hal­lomásból sokan szereznek olyan tapasztalato­kat, hogy esetenként nem a minden lényeges követelménynek megfelelő alkalmasság, ha­nem a személyes ismeret, az egyéni rokcsn- szenv alapján döntik el, ki kerüljön valamely vezető posztra. Itt-ott még a baráti kapcso­lat is közrejátszhat az előléptetésben. Halla­ni vezetőkről, akik környezetében a hízelgő, a „főnök kedvében járó” hamarabb jut előre, mint lelkiismeretesen dolgozó, bátran véle­ményt nyilvánító munkatárs. Nos, éppen az ilyen tapasztalatok szülik azt a véleményt, hogy amíg az embereknek em­berekről kell dönteniük, addig mindig elke­rülhetetlen lesz a részrehajlás. Mégsem fo­gadható el ez az álláspont, és az általa su- gallt beletörődés. A párt Központi Bizottságának, a káder- és személyzeti munkával foglalkozó 1973. no­vemberi határozata nem véletlenül szentelt jelentékeny teret a szubjektivizmus elleni fel­lépés kérdésének. Nem arról van szó, mintha „égne a ház”, mintha a kádermunkánkat el­öntötte volna a szubjektivizmus hulláma. Az országban általában tapasztalható kétségte­len eredmények azt is igazolják, hogy a ká­dermunkát a vezetők túlnyomó többsége fon­tos feladatának, munkája szerves részének tartja. Egyre bonyolultabb feladatokat haj­tunk végre, s ez annak is következménye, hogy nagy többségükben képzettebb, elkötele­zettebb, vezetésre rátermettebb emberek lép­nek a megfáradtak vagy kevésbé alkalmasak helyére. Mégsem becsülhetjük le a szubjekti­vizmus veszélyét. Azokon a munkahelyeken, ahol a baráti kapcsolatok vagy a személyes indulatok miatt nem a minden tekintetben megfelelő emberek kerülnek a porondra, az előrehaladásban rövidzárlatok keletkezhetnek. S az ilyen Jelenségek miatt szélesebb körben Is megcsappanhat a bizalom abban az álta­lános elvben, hogy nálunk mindenki a mun­kájával, teljesítményével vívja ki a rangot, a tekintélyt, az erkölcsi és anyagi elismerést. Önmaga és az egész kollektíva ellen vét te­hát, aki felelős posztokat herdál el azok kö­zött, akik csupán jó ismerősei vagy rokon- szenvének tárgyai. Nem sokra mennénk persze, ha megeléged­nénk a szubjektivizmus tiltásával, vagy csu­pán Intelmeket hangoztatnánk. A lényeges, hogy megvannak az Intézményes kereteink is arra, hogy a káderek kiválasztása, megítélé­se az előírt követelmények szerint történjék. A párt, amikor most fontosnak tartja a veze­tők felelősségének erősítését a kádermunká­ért, indokoltan sürgeti azt is, hogy a párt- és társadalmi szervezetek bevonásával, a biza­lom, a nyíltság légkörében, a szocialista de­mokrácia fejlődésével összhangban erősödje­nek a kádermunka demokratikus vonásai. Szubjektivizmus ellen demokratizmus — íme a megelőzés legfontosabb orvossága, ellen­szere. Ha demokratikusan, szélesebb körből gyűjtik össze a személyi javaslatokat, a jelöl­tekről többen mondanak véleményt és első­sorban azok, akik a „szóba jöhető embert" munkája alapján ismerik, akkor a szubjektí­vizmus nem tud gyökeret ereszteni. A kádermunkában a demokratizmus több­féle módon alkalmazható. Így nem utolsó­sorban azzal, ha minden személyi döntés előtt kikérik a pártalapszervezet véleményét. Az alapszervezet, a pártcsoportok vélemény- nyilvánítása természetesen nem azt jelenti, mintha a kommunisták valamiféle előjoggal rendelkeznének, hiszen állásfoglalásukban az egész kollektíva érdekei és gondolatai is tük­röződnek. A párt mindenképpen szükségesnek tartja, hogy a dolgozók nagyobb beleszólást kapjanak vezetőik kiválasztásába, alkal­masságuk megítélésében, elsősorban érdek- képviseleti szerveik, a szakszervezetek által. A szubjektivizmus leküzdésének az is fon­tos eszköze, hogy a káder hatáskörrel rendel­kező testületek valóban közös mérlegelés alapján döntsenek a személyi ügyekről. A testületi tagok aktivizálása, felelősségvállalá­sa a káderkérdések eldöntésénél még sok helyen nem kielégítő Ebben annak is része van, hogy sokszor előregyártott típusszöveg­ből áll az írásos előterjesztés, a jellemzések szűkszavúak, színtelenek, nem varázsolják eléjük az embert a maga sokoldalúságával, előnyös tulajdonságaival és fogyatékosságai­val együtt. Ritkán kerül ma még egy adott tisztség betöltésére két, vagy több személyi javaslat a testület elé, emiatt nincs lehetőség a választásra, vitára. A kádermunka miszti­fikálása, a titkolózás is melegágya lehet a munkahelyeken a szubjektivizmusnak. A szocialista építés egyre bonyolultabb, nagyobb hozzáértést, ügyszeretetei kívánó feladatokat állít ma elénk. Nagy a felelősség azokon, akik a kádereket kiválasztják, vagy véleményükkel közreműködnek ebben. A szubjektív döntés okozta károk helyrehozása fontos feladatok teljesítésétől vonhat el em­beri energiát, a rossz döntések sokszor alig kiheverhető csapást mérnek azokra, akiket képességeiket meghaladó munkakörrel bíztak meg. Míg ellenkezőleg, felmérhetetlen haszon származik a kollektívára és az egyénre a káderpolitikái elvek betartásából, az egyenlő esély megadásából, az emberi képességek leg­jobb kamatoztatásából. A Központi»^ gondoskodjanak a tervszerű káderutánpótlás­ról, segítsék elő a tehetséges munkások, ter­melőszövetkezeti parasztok felkészülését ve­zető poszt betöltésére, támogassák a fiatalok és a nők közéleti szerepvállalását. Ha a kom­munisták lelkiismeretesen, fegyelmezetten teljesítik ezzel kapcsolatos feladataikat, bő­vébe kerülhetünk tehetséges kádereknek, „lesz hová nyúlni”, ha vezetőre lesz szüksége valamelyik közösségnek. Kom óraik Ferenc Jelentősen javult a munkások élet- és munkakörülménye Vass Miklósnak, a Fémipari Vállalat igazgatójának nyilatkozata A párt Központi Bizottsága 1972. novemberi határozatá­ban a munkások élet- és munkakörülményeinek javí­tása érdekében egyértelműen kijelölte a feladatokat. A Ba­lassagyarmati Fémipari Vál­lalatnál a közelmúltban vizs­gálták: hogyan hajtották vég­re a határozat megvalósítá­sára hozott vállalati intézke­déseket, mit kell tenni az ál­lásfoglalásban megfogalma­zottak sikeres végrehajtásá­ért. Munkatársunk ezekről beszélgetett Vass Miklóssal, a vállalat igazgatójával. — A határozat jelentőségé­re való tekintettel a vállalat gazdasági vezetése a párt- és a különböző társadalmi szer­vek összehangolt együttmű­ködése révén igen széles kör­ben kezdte el elsősorban a határozat lényegének megis­mertetését, illetve a kijelölt feladatok megvalósítását. Kü­lönböző kiscsoportos beszélge­tések, üzemi értekezletek, ok­tatási lehetőségek felhaszná­lásával igyekeztünk a dol­gozókkal megértetni a határo­zat lényegét, ugyanakkor be is vonva őket annak megva­lósításába. Felvilágosító mun­kánk eredményeként mind az üzemi kollektívák, mind pe­dig az egyes dolgozók kedve­zően fogadták a határozat­nak élet- és munkakörülmé­nyek javításával összefüggő intézkedéseit. A határozat megértése után a légkör ked­vezőbbé vált és az ezt köve­tő végrehajtás elősegítette a vállalat gazdaságpolitikai' fel­adatainak teljesítését. — Milyen célkitűzéseket, intézkedéseket valósítottak meg eddig? — Első helyen a bérintéz­kedéseinket említem. A köz­ponti béremelés az üzemi négyszög, a szakszervezeti bi­zottság, műhelybizottságok, il­letve a bizalmiak bevonásá­val került előkészítésre, majd lebonyolításra Is. A bérfej­lesztés 201 szakmunkást, 148 betanított munkást és segéd­munkást és 15 közvetlen ter­melést irányító művezetőt érintett. Külön szólnék a nők­ről. A nők keresetének ja­vítása céljából a saját forrá­sú bérfejlesztést differenciál­tan osztottuk fel és ezzel el­értük a nőknél, hogy mintegy nyolcszázalékos lett az átla­gos növekedés, összesenben. Míg 1972-ben 28 023 forint volt a munkások és alkalma­zottak évi bére, addig ez a szám tavaly már elérte a 30 381 forintot. A határozat megvalósítását tükrözi a további intézkedé­sünk Is. Ide sorolom, hogy a már korábban bevezetett 44 órás munkahét mellett to­vábbi munkaidő-kedvezményt nyújtottunk az egészségtelen körülmények között dolgozó festők részére. Növeltük az úgynevezett béren kívüli jut­tatásokat, ami 1972-ben 1100 forint volt, tavaly már 1513 forintra emelkedett. Segítjük dolgozóink lakáshelyzetének javítását. Míg két évvel ez­előtt csak 11 000 forintot, addig tavaly már 60 000 fo­rintot biztosítottunk. A vég­zett munka erkölcsi elismeré­sére, ezen keresztül a továb­bi feladatok ösztönzésére 1972- ben 151 ezer forintot, 1973- ban pedig már csaknem egymillió forintot költöttünk. Szervezettebbé tettük az üdül­tetést Két évvel ezelőtt 108, tavaly már 134 dolgozó szá­mára biztosítottuk az üdülte­tést. Különösen jó eredményt értünk el a családos üdülte­tés terén. Az emberről való gondosko­dást jelenti számos szociális intézkedésünk. Az üzemorvosi rendelőben napi két órában orvos és napi nyolc órában szakképzett üzemi nővér áll a dolgozók rendelkezésére. Gépesítettünk több olyan munkafolyamatot, amit eddig nehéz fizikai munkával lehe­tett elvégezni. Az egészsége­sebb életmód kialakításáért biztosítjuk dolgozóink spor­tolási lehetőségeit. Végül, de nem utolsósorban elsőrendű feladatunknak tekintjük a megfelelő üzemi légkör ki­alakítását. Feladatunknak te­kintettük a szocialista de­mokrácia, és ezen belül az üzemi demokrácia fejleszté­sét. Arra törekedtünk, hogy dolgozóink mind nagyobb számban vegyenek részt a vállalat és a városi köz­ügyek intézésében és megol­dásában. A vállalaton be­lül minden fórum a dolgo­zók rendelkezésére áll, akik ma már élnek is ezekkel a lehetőségekkel. Ügy érzem, s meggyőződésem is, hogy je­lentősen javult dolgozóink élet- és munkakörülménye. — Miben határozná meg a további feladatokat? — A párt Központi Bizott­ságának állásfoglalásából adó­dóan fokozni kívánjuk erőfe­szítéseinket, és elsősorban a XI. kongresszus tiszteletére kezdeményezett szocialista munkaverseny-mozgalomra támaszkodva kívánjuk bizto­sítani a lehetőségeket mind anyagi, mind pedig társadal­mi vonatkozásban további előbbrejutásunknak. A bér- fejlesztést szeretnénk az elő­ző évek szintjén tartani és így a saját erőből történő bérfejlesztést három-négy szá­zalékban kívánjuk ebben az évben is biztosítani. Dolgo­zóink lakáshelyzetének ja­vítására ebben az évben mint­egy 450 000 forintot fordí­tunk és ezen felül 100 000 forintot biztosítunk a magán­erőből történő építkezések támogatására. Tovább fokoz­zuk vállalatunknál a végzett munka anyagi és erkölcsi megbecsülését. Növeljük az üdülési lehetőségek számát. Elkezdjük a kétszáz fős öl­töző-fürdő építését. Tovább erősítjük a jó üzemi légkör kialakítását és fenntartását.. Ennek érdekében továbbra :s minden fórumot biztosítunk dolgozóink részére. Végezetül pedig az ötödik ötéves terv mellékleteként külön szociál­politikai tervet készítünk, melynek előmunkálatait már meg is kezdtük. Befejezésül. Általánosság­ban nézve a Központi Bizott­ság határozatából adódó fel­adatokat elmondhatom, hogy továbbra is törekedni kívá­nunk dolgozóink élet- és munkakörülményeinek folya­matos és fokozatos javítására, hogy ezen keresztül a válla­lati és a népgazdasági fel­adatok minél hatékonyabb megoldásának lehetőségét biz­tosítsuk az emberi tényező oldaláról — fejezte be nyilat­kozatát Vass Miklós, a Ba­lassagyarmati Fémipari Vál­lalat igazgatója. S. L. NOGRÁD — 1974. június 23., vasárnap 3 t

Next

/
Thumbnails
Contents