Nógrád. 1974. június (30. évfolyam. 126-151. szám)

1974-06-23 / 145. szám

Büszkék lehetnek elért eredményeikre (Folytatás az 1. oldalról) fejezése után munkatársunk beszélgetett Hector P. Agosti elvtárssal, arról: hogyan ítéli meg a latin-amerikai felszaba­dító mozgalmak helyzetét, mi jellemzi most a haladó politi­kai erők harcát Argentínában és másról. Hector P. Agosti a többi között elmondta, hogy ma az egész Latin-Amerika felkészült az imperializmus elleni harcra. Kuba már a szocializmust építi, Peru a forradalom egyéni útját vá­lasztotta, a panamai katonai kormány is változtat a koráb­bi állapotokon. Mindezt bi­zonyítja, hogy Latin-Amerika Jogtalan fogva tartás A szovjet kü I ügy minisztérium nyilatkozata Vaszilij Kuzmyecov, a Szov­jetunió külügyminiszterének első helyettese nyilatkozatot tett a Kínai Népköztársaság moszkvai ideiglenes ügyvivő­je előtt azzal kapcsolatban, hogy a kínai hatóságok már több mint három hónapja visszatartanak három szovjet katonát, annak a határőr-he­likopternek a személyzetét, amely kényszerleszállást haj­tott végre a Kínai Népköztár­saság területén és visszatart­ják a helikoptert is. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a Kínai Népköztársaság hatóságainak rendkívül barát­ságtalan állásfoglalása, amit rossz szándékok diktálnak a fogva tartott szovjet katonák sorsa iránt nyugtalanságot vált ki a katonák családtagjainál és rokonainál, valamint a szovjet társadalom széles ré­tegeiben. A szovjet kormány követeli a személyzet és a helikopter azonnali visszaadását. (TASZSZ) Peking „déli tervei” A világhelyzet biztató változásait elemző Brezsnyev­beszéd méltán ejtett súlyos szavakat Kína nemzetközi te­vékenységéről. Peking — mondotta Brezsnyev — „militaris­ta és soviniszta hangulatot szítva az országban, külpolitikai célkitűzéseinek rendelte alá a harcot a Szovjetunió és a töb­bi szocialista ország ellen, kísérletet tesz az enyhülés meg­hiúsítására”. Ennek a törekvésnek szerves része a dél-ázsiai országokkal szemben folytatott kínai terjeszkedési politika. Sőt: alighanem elmondható, hogy ez fenyeget leginkább köz­vetlen veszélyekkel. Hiszen a Szovjetunió ereje, ezen túlme­nően pedig Európában a földrajzi távolság és az enyhülés politikája a kínai törekvések részleges sikerét is reményte­lenné teszi. Ezt nyilvánvalóan Pekingben is tudják. Ezért erősítik a behatolási törekvéseket azokon a területeken, ahol a legjobb közvetlen lehetőségeket sejtik. E területek közül a közelmúlt eseményeinek tanúsága szerint mindenekelőtt három érdemel említést. Először: a Burmára nehezedő nyo­más. Másodszor: a fiatal Banglades állam aláaknázására irányuló kísérletek. Harmadszor: a már szélesebb hatalmi törekvéseket mutató India-ell enes politika. Ami Burmát illeti, ez az ország India és Kína közé ékelődik és az Indiai-óceán csaknem egész keleti partsze­gélyét ellenőrzi. Északkeleten áthatolhatatlan dzsun­gelekkel borított, több mint ezer kilométeres határa van Kínával. Burma helyzetét súlyosbítja, hogy a határ men­tén nemzetiségi területek húzódnak. Ezeken régóta igen erős a szeparatista mozgalom. Kína e nemzetiségi feszült­ségeket kihasználva a gyakorlatilag nyitott és katonailag szinte ellenőrizhetetlen határon át évek óta fegyveres tá­mogatást nyújt a lázadóknak. Ezt a fegyveres harcot mint­egy kiegészíti egy hosszú távú „behatolási politika”, amely arra irányul, hogy a Burmában élő jelentős kínai kisebb­séget használja fel a semleges politikát folytató központi kormány helyzetének aláaknázására. Bangladesben a kínai behatolási politika számára ere­detileg rendkívül kedvezőtlen feltételek alakultak ki. Hi­szen, amikor ez az Ország 1971-ben — a hajdani Kelet- Pakisztán helyén megszületett — a kínaiak az elnyomás fenntartására törekvő pakisztáni központi kormányt támo­gatták és vadul ellenezték az ország függetlenségét. Amikor Banglades születését megakadályozni már nem tudták, kénytelenek voltak átértékelni politikájukat. Mindenekelőtt abból indultak ki, hogy Banglades terüle­tén keresztül kínálkozik a legrövidebb út a Bengáli-öbölig, az Indiai-óceán döntő stratégiai fontosságú északi pontjáig. Ennek a hosszú távú stratégiai elgondolásnak a keretében a kínaiak a burmaihoz hasonló kétirányú taktikát dol­goztak ki. Egyfelől támogatják a Banglades vidéki körze­teiben működő fegyveres ultrabal csoportokat Másrészt pedig a „lassú behatolás” módszerét is alkalmazzák Bang­ladesben nincs kínai kisebbség. Ebből a szempontból ezért Peking fő támaszpontja itt a Mohamed Toha vezetése alatt álló maoista szervezet. Ennek pillanatnyilag az a legfőbb célkitűzése, hogy kihasználja az óriási gazdasági nehéz­ségekkel küzdő országban meglevő természetes tömeg­elégedetlenséget és fokozatosan bázist teremtsen a még csak szerveződés állapotában levő hagsereg soraiban. Közelebbről megvizsgálva Peking burmai és bangla­desi tevékenységét, kitűnik, hogy mindkettő része egy nagyvonalú agresszív elgondolásnak, amelynek célpontja India. Burmában azok a vidékek, ahol a kínai diverziós tevékenység a legélénkebb — közvetlenül határosak In­dia úgynevezett „északkeleti határövezetével”. (Indiának ez a része gyakorlatilag katonai igazgatás alatt áll.) An­nak idején, a kínai—indiai fegyveres összecsapások során itt lángolt fel legélesebben a kínai—indiai határvita. Ami Bangladest illeti, azt Kínától ugyanez az indiai határöve­zet, valamint Asszam tartomány választja eL Itt a kínaiak mindenekelőtt azt veszik figyelembe, hogy az angolok még 1946-ban, India felosztása során kettészakították Ben- gál tartományt. Keleti részéből lett végül a mai Bangla­des, másik fele Nyugat-Bengál néven ma India egyik leg­szegényebb állama. Nyugat-Bengálban ma is rendkívül erős az ultrabal nyomása. . A kínai hatalmi politika távlati célja Nyugat-Bengál elszakítása Indiától és egy pekingi befolyás alatt álló „egységes bengáli állam” létrehozása. Ha mindehhez hoz­zászámítjuk, hogy Kína és India közötti úgynevezett „üt­köző államok” (Nepal, Bhutan) határain évek óta rendkí­vül erős a katonai nyomás, akkor világossá válik, hogy széles körű és átgondolt terjeszkedési törekvéssel van dol­gunk, amelynek stratégiai fő célja India. Mindez szöges ellentétben áll a — Szovjetunió kez­deményezte — célkitűzéssel: az ázsiai kollektív biztonsági rendszer létrehozásával. Ez a rendszer csak akkor lehetne életképes, ha abban Kína is részt venne. Peking jelenlegi politikája azonban arról tanúskodik, hogy a kínai vezetők törekvése éppen az ingatag dél-ázsiai egyensúly felborítá­sa, a kínai uralmi célok érdekében. —i. —«. népe szemben áll az imperia­lizmus politikájával. Azt is elmondotta Agosti elvtárs, hogy azok az elnökök, akik korábban meg voltak eléged­ve az USA-val, ma már bizo­nyos ellenállást tanúsítanak az Egyesült Államokkal szem- Den, akar Venezuelában, akár Kolumbiában, vagy éppen Ar­gentínában. Igazolva látják a ’kommunista pártoknak azt a felfogását, feltevését, hogy az antiimperialista harcok egy nagy szervezetet tudnak for­málni Latin-Amerikában. Szükség van erre azért Is, mert az Egyesült Államok a világ összes területén veresé­get szenvedett, Vietnamban például „kivasalták” őket, ne­héz helyzetben vannak Közel- Keleten, Európában pedig már nem tudnak előbbrelépni. Ezért ma minden tevékenysé­gük Latin-Amerika irányába terelődik. A harc legnehezebb szakasza most ránk, argentin kommunistákra nehezedik. Nálunk az Egyesült Államok már nem tud parancsokat osz­togatni. Ami Argentínát illeti. Van egy olyan elnökünk Peron személyében, aki törekszik demokratikus reformokra, és ez nem kedvező a burzsoázi­ának. Van egy olyan réteg, amelyik nincs összefonódva az USA-val, de elnyomják a munkásokat, parasztokat. Ez a réteg ugyan szemben áll az imperializmussal és szüksége van a munkásosztály támoga­tására. A mi pártunk a nemzeti és a nem­zetközi helyzetben minden hi­bájával együtt most támogatja ezt a kormányt mindaddig amíg szemben áll az imperia­lizmussal. Mindent megte­szünk, hogy megvédjük a munkásság, parasztság érdeke­it, függetlenségét. Röviden a kereskedelmünk­ről. Megindult a kereskedel­münk a szocialista Kubával. Ezután a többi szocialista or­szággal, a Szovjetunióval, Ma­gyarországgal, Lengyelország­gal, Romániával, Csehszlová­kiával. Pártunk véleménye, hogy itt nemcsak kereskede­lemről van szó, hosszú távon azt jelenti, hogy megváltoz­tassuk Argentína egész szer­kezetét Ez most még furcsán hangzik, de ez a céL Célunk, hogy létrehozzunk egy széles frontot, amelyek megegyeznek alkotmányos és demokratikus Jogainkkal, s meg is valósít­sák azokat. Amit pedig Salgótarjánról mondanék: Röviden. Büszkék lehetnek elért eredményeikre. Az argentin vendégek teg­nap délután visszautaztak Bu­dapestre. —So— Új kormány Sanaa-ban Sanaá-ban bejelentették, hogy megalakult a Jemeni Arab Köztársaság új kormá­nya. A miniszterelnöki és külügyminiszteri tisztet Moh- szen Al-Aini, az ország volt londoni nagykövete tölti be. aki korábban többször is állt a kabinet élén. (MTI) így látja a hetet kommentátorunk, RÉTI ERVIN: Jubileum és hétköznapok AZ ANGOL parlamenti ülésszakok hagyománya, hogy a szócsaták megkezdése előtt, festői öltözékű gárdisták jár­ják végig a Westminster fo­lyosóit és hangos kiáltások­kal adják egymás tudtára: „Minden rendben!” A szokás még a XVII. század elejére nyúlik vissza, amikor Guy Fawkes és társai fel akarták robbantani a törvényhozás épületét és csak az utolsó órában sikerült leleplezni a lőporos összeesküvést. A múlt­nak ez az idézése különös hangsúlyt kaphatott a héten, hiszen 369 esztendő múltán ismét bomba robbant a brit parlamentben: az északír vál­ság robbantó névjegye Lon­donban is jelentkezett... Nem kevesebb figyelmet váltottak ki azonban a parla­ment falain belül lejátszódó ésemények, miután a Wilson- kormány három vereséget szenvedett el, s minden bi­zonnyal újabb rendkívüli vá­lasztásokat tartanak Angliá­ban. A hírek szerint csupán a dátum kérdéses: még a va­kációzás alatt, vagy közvetlen utána szólítsák urnákhoz a brit szavazókat. Ha már nyugat-európai vá­lasztási témánál tartunk: a Szardínia szigetén megtartott kétnapos politikai erőpróba messze túlnőtt a szokásos he­lyi kerteken. A viszonylag el­maradott sziget, ahonnan a világsajtó főként „maffiás hí­reket” közöl — mindeddig a kereszténydemokraták hitbizo- mányának számított. Ezen a mostani választásokon mint­egy nyolcszázalékos szava­zateltolódás történt a keresz­ténydemokraták rovására, a kommunisták javára, s e2 szinte folytatása a baloldal népszavazási sikerének. Szardí­nia „sokkhatása” közrejátsz­hatott abban, hogy egy teljes, áttanácskozott éjszaka után végül is kompromisszumot kö­töttek és a lemondott Rumor- kormány hivatalban maradha­tott. Csupán az a kérdés, meddig? Megint viharok zajlottak a bonni Bundestagban, ahol a jobboldali ellenzék fellépett a müncheni egyezményt sem­missé tevő csehszlovák—nyu­gatnémet szerződés ratifikálá­sával szemben. Az amerikai kongresszus sem volt csen­des: a közel-keleti kőrútról hazatérő Nixont elsősorban az Egyiptomnak és Izraelnek ígért nukleáris eszközök miatt bí­rálták. Franciaországban ga- ulle-lsta csoportok nyilvání­tották nemtetszésüket a hé­ten végső formába öntött, új atlanti chartához történő francia csatlakozással kapcso­latban. Az ottawai NATO-ta- nácsnak ezt a dokumentumát úgy értékelték, hogy az Egye­sült Államoknak sikerült ál­lásfoglalását szövetségeseire kényszeríteni. Ezen pedig az a „szépségtapasz” sem se­gít, hogy Giscard valószínű­leg nem lesz jelen a szerdára Brüsszelben összehívott atlan­ti csúcson. A HÉT TÁVIRATI stílus­ban sorolt eseményzuhatagá- nak jegyében, még időszerűb­bek az MSZMP Központi Bi­zottságának megállapításai, amelyek utalnak a nyugati tábor belső nehézségeire és ellentmondásaira, válságjelen­ségeire, s nagy hangsúllyal méltatják a demokratikus erők izmosodását, előretörését. A Központi Bizottság közle­ményének a nemzetközi té­mákkal foglalkozó része külö­nös hangsúllyal tér ki „há­zunk tájára”, a szocialista kö­zösség fejlődésére. A héten újabb jelentős belső eredmé­nyek születtek és így impo­záns egység nyilvánult meg a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csába történő képviselőválasz­tásokon — folytatódtak a két­oldalú konzultációk (elegendő Erich Honecker moszkvai lá­togatására, vagy a magyar— mongol együttműködés tényei- re gondolnunk). A szocialista világ legkiemelkedőbb esemé­nye a KGST XXVIII. üléssza­ka volt Szófiában, ahol a tag­államok delegációinak élén a miniszterelnökök álltak. Jubilevi«ú ülésszakról is be­szélhetünk: negyedszázada an­nak, hogy megalakult a Köl­csönös Gazdasági Segítség Ta­nácsa. Ez volt — amint azt Koszigin szovjet kormányfő hangsúlyozta — a szocialista államok történetének első együttes akciója, amely sokol­dalú együttműködésük kezde­tét jelentette, megvetette egy­ségük anyagi alapjait. Ma, a KGST-hez három kontinens kilenc országa tartozik, szoros együttműködést épített ki Ju­goszláviával, szerződést írt alá Finnországgal és számos fej­lődő ország (Irak, Dél-Jemen, Mexikó stb.) fontolgat ha­sonló lépést. Negyedszázad alatt megháromszorozódott a szocialista gazdasági közösség részvételi aránya a világgaz­daságban, s a húsz esztendő­ről Szófiában kiadott doku­mentum valóban önmagáért beszél. A BOLGÁR fővárosban el­sősorban a tennivalókról esett szó. Hétköznapi tettek jelle­mezték az ünnepet. Minőségi­leg új szintre emelték a terve­zőmunkát azáltal, hogy a szocialista országok, az 1976— 80 között megvalósításra kerü­lő ötéves terveik előkészítésé­ben már messzemenően érvé­nyesítik az integrációs progra­mokból adódó feladatokat. A szocialista országok megálla­podtak az orenburgi gázmező közös kiaknázásában. Az épü­lő vezetéken a gáz Magyaror­szágra is eljut majd. Üjabb in­tézkedéseket fogadtak el a vegyipar, s különösen a vegyi alapanyagok gyártását illető­en: a legutóbbi „olajválság” és a tőkés piac spekulációs ár­emelkedései mutatták, milyen fontos, hogy a KGST ebben a vonatkozásban is megfelelő bázist teremtsen magáhak. Mindezzel csupán egy részét érinthettük a négynapos mun­kának, hiszen a dokumentu­mok, ajánlások kisebb kötetet tesznek ki. Ötezer lakás gazdája (Folytatás az 1, oldalról) latokat As elmúlt évben a házak javítására 4 millió 600 ezer forintot felújításra pe­dig közel 7 millió forintot költöttek. Sok gondot okoznak a radiátorcserék. Mivel az új lakásokba legtöbb helyen le­mezradiátorokat építettek be. azok élettartama meglehető­sen alacsony. ElőforduL hogy már két-három év szolgálat után felmondják a szolgála­tot. Az elmúlt évben mintegy kétmillió forintot igényeltek a radiátorcserék. Hasonlóan sokszor okoz „meleg” perceket a távfűtés. A vezeték idő előtt elhaszná­lódott azt teljesen ki kellett cserélni az Arany János és Pécskő út közötti szakaszon. A kisebb-nagyobb hibák is elég gyakoriak az erőmű és az ingatlan dolgozóinak erő­feszítései ellenére is. Éppen ezért most készül egy olyan tanulmány, amely részletesen meghatározza Salgótarján táv fűtésellátását és amint ez el­készül. hozzáláthatnák a meg' valósításhoz. Reméljük, ak­kor kevesebb lesz a panasz a melegre. Még néhány érdekesség az ingatlanról. A szocialista bri­gádok vállalták, hogy a la kasokban a javításokat egy­éves garanciával végzik. Az esetleges hibákat munkaidőn kívül gyorsan megjavítják. toi !"i ;‘li:lí1! v i l!'i! ni1!'‘‘ii iJ.'iiIlii !.\ ír i ’• JiJ ÍmL **"•' . \ * * i * A szovjet párt- és állami vezetők megtekintették a Moszkvában rendezett nemzetközi ta­karmányozási kiállítást. Képünkön: (balról jobbra) Brezsnyev, Szuszlov, Kirilenko és Podgornlj Kőolaj vita Sikerül megegyezni ? Bülent Ecevit, török minisz­terelnök pénteki tv-nyilatko- zatában derűlátóan nyilatko­zott a török—görög kapcsola­tok várható alakulásáról, s re­ményét fejezte ki, hogy a két országnak „külső segítség nél­kül” sikerül megoldania prob­lémáit. A kormányfő az égei-tengeri olajkutatási jog kapcsán tá­madt török—görög ellentétre utalva a két ország NATO- tagságával „összeférhetetlen­nek” minősítette Ankara és Athén feszült viszonyát. Sejtetni engedte, hogy a tö­rök és a görög külügyminiszter a NATO miniszteri tanácsa legutóbbi ottawai ülésszaka alkalmával tartott megbeszé­lésein pozitív eredményeket ért el. Ám, ugyanakkor megerősí­tette, hogy Törökország az Egei-tenger térségében tovább folytatja a kőolajkutatást. Je­lezte, hogy a kutató munkála­tokat állami segítséggel a TPAO török kőolajtársaság fogja végrehajtani. „Ebben a kérdésben szó sincs a török elhatározás megváltoztatásá­ról, sem a kutatási program módosításáról” — mondotta befejezésül tv-interjújában Törökország miniszterelnöke. (MTI) Fulbrighf kételkedik Fulbright az amerikai sze­nátus külügyi bizottságának elnöke pénteken kétségbe von­ta, hogy Izrael valóban a kö­zel-keleti béke megteremtésé­re törekszik-e. Bírálta az Izrael ellen irá­nyuló palesztin terrorakciókat, de hangsúlyozta, hogy a „visz- szavágásként” Libanon ellen indított izraeli légitámadások nem a megfelelő választ jelen­ük. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents