Nógrád. 1974. június (30. évfolyam. 126-151. szám)

1974-06-21 / 143. szám

Brigád az emeleten

A szakmát tanulni kell

Az emberek bákevagyárol

énekel

A Tupoljev szocialista brigád öblösüveggyár főépületében egy emeleti szobában az energiairoda mellett található meg. Nem nagy létszámú kollektíva, tizenkét tagú. Ebből tízen dolgoznak együtt, kettőjüknek máshol van a munkahelye. A helyiség ablaka a Rákóczi útra nyílik. Az utca zaja beszűrődik, egy-egy nagyobb kocsi, ha elmegy az ablak alatt, remeg a padló is. A nagyobb szobaméretű helyiség közepén sorban egymásnak fordítva állnak az asztalok. Alig van körülöttük annyi hely, hogy két ember elférjen. Reggeliidőben toppantam be, így munka helyett kakaóspoharat találtam a műszerészek kezében.

Nem volt ott mindenki. Ketten tanulmányi szabadságukat töltötték, vizsgáikra készültek. Mint a brigádnaplóból megtudtam, ideológiai ismereteiket gyarapítják marxista—leninista esti iskolán.

A brigádnaplóban havonta adnak számot a brigád tagjai vállalásaik teljesítéséről. Ilyen bejegyzések találhatók ott: .Brigádunk minden tagja elhatározta. hogy napilapot olvas ... két brigádtag felvételét kérte a pártalapszervezet- be ... hetenkét egy alkalommal, általában pénteken, megvitatjuk az aktuális politikai eseményeket..

— Milyen újságokat olvasnak?

— Különféléket — válaszol Cserzovszky Károly brigádvezető. — Kinek-kinek otthonra jár újság, vagy vásárolja. Volt annak idején az üzemben újságárusítás, ide rendeltünk meg lapokat, de megrendelni sem kellett, az árus már tudta, hogy kinek mi kell. Sajnos, ez azóta megszűnt.

— Itt a gyárral szemben az újságpavilon.

— Sokra megyünk vele. Hatra járunk dolgozni, az meg hét óra körül nyit.

— Könyveket olvasnak-e?

— Igen. Elsősorban műszaki könyveket — válaszol újra a brigádvezető. — A mi szakmánk olyan, hogy mindig tanulni kell. Nehéz lépést tartani a fejlődéssel, ha egy új külföldi gép jön, mindig meglepődünk. A könyvek egy részét be lehet szerezni, van műszaki könyvtár is, de azért nem ártana, ha rendszeres továbbképzést kaphatnánk. Kértük ezt már sokszor, megpróbáltuk megoldani saját erőnkből is. Ha valaki valamivel tüzetesebben foglalkozott, beszámolt róla a többieknek. Persze valami tábla nem ártott volna ilyenkor, de hát megvoltunk nélküle. Egyi- künk-másikunk ugyan elkerült egy-egy tanfolyamra, de ahhoz, hogy állandóan lépést tarthassunk, folyamatos ismeretmegújításra lenne szükség.

— Szépirodalmi műveket? Mit olvastak például legutóbb? ✓

Sorban, ahogy ülnek az asztal körül, válaszolnak:

— Jövő hónapban utazom Olaszországba, addig az Itália című útikönyvet olvasom... A múlt* héten olvastam Ber- kesitől az „Akik nyáron is fáznak” című regényt... Nem olvasok. Nem nagyon van időm, ami marad, az a műszaki irodalomra kell, meg türelmem sincs ... Horgászok, ez a hobbym. Ilyen könyveket olvasok. Persze mást is, a feleségem magyar-történelem szakos tanár, ha más nem, ő rászed ... A „Huszonkét detektív történet”-et olvasom, azelőtt is detektívregényt olvastam, általában azt olvasok, meg útleírásokat, mindig este tíz után.

Nem írtam le minden választ, csak a legáltalánosabbakat. Ügy tűnik, a műszerészbrigád tagjai irodalmi érdeklődésüket tekintve kissé beszűkültek. Vajon, hogyan viszonyulnak a többi kulturált szórakozási lehetőséghez.

— Járnak-e közösen színházba?

— Nehéz megszervezni. A brigádtagok több mint a fele vidéki.

— Én minden mozit megnézek — mondja Győri Béla, aki a Karancs völgyéből jár be naponta. Ö a detektivregények

kedvelője. — Otthon a faluban bérletem van, nélkülem el sem kezdik. A többiek is igenlő választ adnak, egy kis kiegészítővel: „néha el szoktunk menni... Este nyolc után, ha a gyerekek elaludtak ...

— A tévéfilmeket általában megbeszéljük, meg persze a meccset.

— Tulajdonképpen nincs panasz a brigádra — mondja Kádár János, a főenergetikus. — Munkájukat jól végzik, ismereteiket igyekeznek bővíteni, ezt lehetőségeihez mérten az üzem is segíti, ősszel két- három műszerészt szakmai továbbképzésre küldünk. Ha szakkönyvigényük van, igyekszünk kielégíteni. Van műszaki könyvtárunk. Meg kell azonban jegyeznem, hogy van némi szemléletbeli kifogásolnivaló egy-két brigádtagnál. Reméljük, hogy a többiek jó hatással kiküszöbölik majd.

Vehovszky István, a párt- alapszervezet titkára a következőket mondja el a brigádról:

— Három tagunk van tőlük, közülük az egyik, Somku- ti Nándor az üzemi KISZ-bi- zottság munkájában is részt vesz. Mind érettségizettek, igényesek, nagyon örülök neki, hogy amikor benézek hozzájuk egyiknél is, másiknál is szakkönyvet látok. Valóban ezt a szakmát állandóan tanulni kell. Persze, az egvéni tanulásnak is nagy jelentősége lehet. A brigádra különben általában lehet számítani. Társadalmi munkában elvégzik a rendezvények erősítését, és minden más v szakmájukba vágó feladatot.

A műszerész szakma megkívánja, hogy művelői lépést tartsanak a fejlődéssel. Való igaz, hogy ez sok időt vesz igénybe. Emellett azonban — különösen, ha valóban sikerül szervezetté tenni a továbbképzést, és ezzel időt felszabadítani, többet kellene foglalkozni — és talán szervezett formában — az általános ismeretek bővítésével. Minden brigádtagnak érettségije van, de ez nem elég önmagában. A szakmát tanulni kell, de a világ más téren is tovább lép.

— 8 —

Mátraházi Ferenccel való beszélgetésem mind járt „szemléltetéssel” kezdődött..

Mosolyogva emelte fel a fő-fő „szemléltetőeszközt” : a gitárt Megpengette a húrokat és énekelni kezdett: „...a népekért tüntess emeld fel a kiáltó szavad!”

Egyszerű, fülbemászó a dallam. Mondanivalójából az őszinte gondolatok tisztasága csendül.

— Mióta foglalkozik polbeat-dalok éneklésével?

— Három évvel ezelőtt a zeneiskolában pikolózni tanultam. Később a politikai dalok megragadták a figyelmemet, s ez adta a lendületet, hogy megtanuljak gitározni is. Olyan problémákról kezdtem verseket írni és szerezni hozzájuk zenét, amelyek nemcsak engem, hanem az emberek millióit is izgatják.

A vietnami háború kegyetlenségeiről, a chilei terrorról, a fajüldözésről beszélt. A sok igazságtalanság, a háború, az emberiség elleni bűntettek ihlették a dalra.

— Elolvastam M. L. King:

Nem hallgathattam című könyvét, s az első politikai dalomat ezzel kapcsolatban írtam. Elénekelem — mondta.

Elhangzott a dal, s azután már másról kezdtünk beszélgetni. Pályájának alakulásáról kérdeztem Mátraházi Ferencet.

— A múlt évben érettségiztem a kisterenyei gimnáziumban. Népművelés-könyvtár szakon szerettem volna továbbtanulni, de sajnos, nem vettek fel. így aztán dolgozni mentem. Salgótarjánban, a Nógrádi Szénbányák Vállalatnál helyezkedtem el. Ez év januárjától pedig a pásztói Dózsa György Általános Iskolában, a harmadik-negyedik osztályosok napközi otthonának vezetője vagyok.

Érzése szerint, ezzel közelebb került a céljához, hiszen a szegedi József Attila Tudományegyetem magyartörténelem szakára ielentke- zett. Ha sikerül a felvételi, a tanulás mellett, népműveléssel, néprajzzal es zenetöneneltel is szeretne foglalkozni.

— Kanyarodjunk vissza a polbeathez — tanácsoltam. Fellépett-e már nyilvánosság

. előtt a dalaival?

— Pásztón a szolidaritási napon, Kisterenyén az ifjúsági klubban és baráti társaságban énekeltem eddig. Szamomra a legnagyobb siker az volt. amikor a fiatalok velem együtt énekeltek.

— Mi a célja a politikai dalok előadásával?

— Jó lenne ezzel a fiatalok figyelmét még jobban felkelteni, felvillanyozni, állásfoglalásra késztetni őket.

Lelkesen magyarázta, hogy az emberek békevágyáról, a népek közötti megértés fontosságáról énekelni — nála belső kényszer. Küzdeni kell azért, hogy az emberi gondolkodás megtisztuljon a rárakódott salaktól, a mara- diságfól, a faji gyűlölködéstől. Beszélgetésünk végén egy ismert mondást idézett, ami magyarul így hangzik: „Emberek szeressétek egymást, ne háborúzzátok!”

Adorján László

Hamisítványok

Különböző országok 130 hamisított útlevelét, mintegy ötven hamisított olasz személyazonossági igazolványt több mint száz olasz, argentin és chilei hamisított gépkocsivezetői igazolványt és nagy meny- nyiségű kitöltetlen utazási csekket talált a torinói rendőrség a város egyik bankjának széfjében. A pácélszek- rény fiókot a rendőrség által már körözött Francisco Bolla argentin állampolgár bérelte, aki korábban Torinóban lakott, de bizonyos ideje nyomtalanul eltűnt.

László Lajos:

Uránbányászok

RÉSZLETEK A GONDOLAT KIADÓNÁL AZ IDEI KÖNYVHÉTRE MEGJELENT RIPORTKONYVBÖL

ötvenhétben. Lakást kaptunk és sürgős feladatokat Amikor a hidrometallurgiai üzem felépült már félüzemi kísérleteket végeztünk. Pár hónap alatt eredményre jutottunk, de aztán a magyar és a szovjet tudományos intézetek együttes állásfoglalása alapján át kellett térnünk a kénsavas feldolgozásra. Ezt is kikísérleteztük. Akkor kezdtem kopaszodni.

— Egyet nem értek. Külföldön, a baráti államokban a Szovjetunióban, a Német Demokratikus Köztársaságban már nagyobb múltja van az uránbányászatnak, az uránfeldolgozásnak. Miért nem kértek onnan segítséget, módszert?

— Gondolja, hogy nem kaptunk? De ez kevés volt, mert a mecseki urán más, mint a szovjet, a német vagy a cseh urán. Más a feldolgozásának a technológiája is. S ezt nekünk kellett kitalálni. Most egyébként ott tartunk, hogy az urán kinyerésének aránya nálunk sokkal jobb mint ezekben az országokban. Erre mi rákényszerülünk. Ahol valamiből kevés van, jobban megbecsülik.

— Ejjeí-nappal dolgoztunk a hidrometallurgián, miközben a szomszédunkban megkezdték az igazi nagyüzem, a vegyi dúsító építését. Mire az megkezdi működését, már biztos módszert kell produkálnunk. És mire a dúsító felépült, készen állt a teljes folyamat technológiája. Kísérleti formában. Az, hogy mégis olyan sok baj volt a nagyüzemben, nem a mi bűnünk, hanem a berendezéseké, a tapasztalatlanságé. Dehát mindenütt meg kell fizetni a tanulópénzt. Most Péten, a francia cég is kínlódik a műtrágyagyár második lépcsőjével. Pedig patinás cég. Hiába, nincs két egyforma gyár.

— S, alighogy dolgozott a

dúsító, akadt egy konfliktusunk a csehszlovák partnerünkkel, ahol magyar ioncserélő gyantát használtak a feldolgozás során. Szakembereink azt állították, hogy nem jó a magyar gyanta. Mi tudtuk, hogy világhírű. Kimentünk és rájöttünk, hogy feltárási módszerük pontosságban

mélységben elmarad a mienktől. Megmondtuk. Nem fogadták el a véleményünket. Akkor ők jöttek el hozzánk. Itt elismerték, hogy igazunk van. Én próbáltam náluk is új technológiát alapozni. De azt

NÚGRAD — 1974. június 21« péntek

mondták, sokba kerül, mert át kell építeni a gyárat. Akkor nem változtattak rajta. Hogy azután mi történt? Nem' jártam náluk azóta.

— Másutt?

— Aki kielégítően dolgozik, nem küldik külföldre. Akinek baj van a munkájával, vagy kiegészítésre szorul azt küldik.

— Furcsa dolgokat mond.

A laboratórium vezetője elkomorul. Gyorsan megkínál a cigarettámmal, maga is rágyújt. Ceruzával az asztalt verdesi.

— Így van ez uram. S ami kiegészíti: pem tudok nyelveket. Tanyai gyerek voltam, s ha nem lettem volna gyenge fizikumú, lehet, hogy most valamelyik tsz-ben traktorosként dolgozom. Így tehát, amikor tanulhattam, elég volt a hiányt pótolni.

— A szakmáját jól megtanulta. Olyan Intézetekben dolgozott, ahol nem kap létjogosultságot képzetlen ember.

— Egyébként itt a dúsító- ban, ahol produkálni kell, ahol gazdasági mutatóknak kell megfelelni, megbuktam volna. Csak a nyelveket már nem volt időm, energiám megtanulni.

— Nincs még későn.

— És most megtanulok angolul és oroszul. Szükséges a kandidátusi fokozat elnyeréséhez.

— Témája?

— Még nem fogadták el. Nem is szeretném másoknak elmondani, most meg különösen. De... Nézzen ki az ablakon! Innen messzire lát! Az a betonfal ott, a domb alján, a zagytó. Tőlünk folyik ki. Ahogy tudjuk, kivonjuk belőle a szennyező anyagot. Erre kötelez bennünket a vízvédelmi törvény. De még sok mangán marad a zagyban. Többféle tervet készítettek már, hogy valamiképpen ártalmatlanná tegyék a mérgezett tavat. Rengeteg pénzbe kerülne bármelyik változat. Én most olyan kémiai megoldásra törekszem, amellyel a mangánt

teljes mértékben kivonjuk a zagyból. Kettős hasznot érnénk el. Egyrészt tisztítjuk a vizet, másrészt olyan ásványt nyerünk, amely a népgazdaságnak fontos.

— Mennyiről van szó?

— Mennyiséget nem mondhatok, s nem is mondanék. De a népgazdaságnak elég lenne.

Lemegyünk az udvarra. A

következő épület a Kísérleti Kutatási és Automatizálási Üzem. A szórakozott laboratóriumvezető villanydróttal befűzött bakancsával beletúr a frissen kaszált fű száradó rendjébe.

— Érzi? Én többre becsülöm az illatát, mint a francia parfümét.

Kiskút, szürke állomány

Ebben az „üzemben” mérnökök és technikusok dolgoznak. Tudományos fokozattal rendelkező kutatók, újítók. Az a törekvésük, hogy a bánya- művelést korszerűsítsék, köny- nyebbé, biztonságosabbá tegyék, hiszen a mélyszinti művelés az eddiginél is nagyobb erőfeszítést, s új technológiát kíván. Perspektívájuk tehát van.

— Nekem nincs — válaszol beszélgető partnerem.

Kandidált vegyészeiből, szakértő a Budapesti Műszaki Egyetem atomfizikai tanszékén, munkatársa az MTA Automatizálási Kutató Intézetének. Az egyetem elvégzése után korengedéllyel rövidesen doktorált. Most készült el az akadémiai doktori dolgozata.

Hárman vagyunk a szobában. Társa szemével int: ne vegyem készpénznék, amit a kandidátus mond. Kínos helyzetben vagyok. Partnerem is érzi. Azt javasolja, hogy az otthonában beszélgessünk. S esetleg még egy kutatóval is találkozhatom nála.

(Folytatjuk)

Mai tévéajánlaiunk

20.55: Nagy csaták.

Francia dokumentumfilm-so- rozat. A televízió ezzel a filmmel kezdi meg Daniel Costel- le rendező, Henri de Turenne és Jean-Louis Guillaud forgatókönyvírók tizenegy részből álló filmsorozatának vetítését. A téma a második világháború: 1940 júliusától — az angliai csata kezdetétől — egészen a fasizmus szétzúzásáig. Az alkotók hat évig dol- gaztak a sorozat darabjain, 11 ország filmarchívumait böngészték át, hogy egy-egy órában a második világháború legjelentősebb eseményeit, csatáit mutathassák be a nézőknek. A francia alkotók — bar

igyekeznek hűségesek lenni a tényékhez —, sok kérdésben más szemmel nézik az akkori eseményeket, mint mi, érthetően felnagyítják a francia tragédia, és az önmagában dicséretes francia ellenállási mozgalom tetteit, s kevesebb figyelmet fordítanak a háború fő terheit viselő Szovjetunió gigászi küzdelmére. Ezt a túlzott egyoldalúságot a magyar szöveg készítői igyekeztek reálisabbá tenni; ebben a munkában — a többi között — részt vett Ránki György történész, akinek illetékességét csak a legutóbbi hetekben megjelent, a második világháború egészét átfogó, kitűnő könyvéből is megítélhetjük.

Könyvek — népművelőknek

Fölfedezem a könyvtárat

A könyv ismeretterjesztő jellegű. Fejezetei: Ismereteink csatornái; A tájékozódás eszközei: a kézikönyvek (a lexikonok, szótárak, kézikönyvek, segédkönyvek használata). A szabadpolcos könyvtár rendje; Segítőnk az irodalom keresésében: a katalógus; A bibliográfiák; A könyvtárak szolgáltatásai. Cselekménye, melyre a közölt ismereteket felfűzi: egy középiskolás diák választ keres a kérdésre: Lehetséges-e élet a Marson? —

Ugyanakkor az irodalom- és

könyvhasználat ifjúsági kézikönyvként is használható. Egyéni olvasásra és iskolai, kollektív feldolgozásra is alkalmas. Az utóbbi fajta feldolgozást a tanárok, iskolai könyvtárosok részére irt. különálló függelékként közölt t/jmör összefoglalás könnyíti meg.

A könyv szerzői Katsányl Sándor és Könyves-Tóth Lilla, az illusztrációkat Kaján Tibor készítette.

Garami László: A falusi értelmiségről

A nagy áttekintést nyújtó, érdekes kötetet szintén a Népművelési Propaganda Intézet jelentette meg. Ebben a szerző egy empirikus vizsgalat eredményei alapján a falusi értelmiség szociológiai jellemzőinek feltárására vállalkozik. A tanulmány öt nagy fejezete: a vizsgálat indokolása és általános leírása; as életmódot befolyásoló tényezők elemzése; a falusi értelmiség tárgyi, személyi és tudati jellemzőinek ismertetése; a szabad idő felhasználásának területei és arányai; a falusi értelmiségnek a műveltség terjesztésében végzett munkájának kérdései.

Keresztrejtvény fejt ők a megyei bajnoki címért

Évek óta eredményesen működik az országos sikerekkel büszkélkedő balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ rejtvényfejtő klubja. A keresztrejtvényfejtés rajtuk kívül még sokak kellemes és hasznos időtöltése, szórakozása. A balassagyarmati művelődési központ most, július 7-én, vasárnap e nemes szenvedély művelői számára rendez megyei szintű versenyt, egyéni versenyzőknek, mester- és haladó fokon a megyei bajnoki címért, valamint csak haladó fokon, négy főből álló csapatok részére. A megye művelődési központjai és házai versenyzőiket június 28-ig nevezhetik be a vetélkedőre. Cím: Mikszáth Kálmán Művelődési Központ, 2660 Balassagyarmat, Óváros tér 11.

\