Nógrád. 1974. június (30. évfolyam. 126-151. szám)
1974-06-18 / 140. szám
Fejlődnek a jugoszláv—magyar kapcsolatok Dr. Tímár Mátyás miniszterelnök-helyettes nyilatkozata Vasárnap este hazaérkezett terv szerinti építésének elő- lések napirendjén szerepelt Jugoszláviából dr. Tímár Ma- teltételeiről, a bauxit- és tim- az árucsere-forgalom kölcsö földipari együttműködés továbbfejlesztéséről, szóba ketyás, a Minisztertanács elnökhelyettese, aki a jugonös bővítése, valamint a magasabb szintű együttműködés szláv kormány meghívására rült a vasúti járműipari és formáinak, a kooperációnak néhány napos hivatalos, ba- általában a gépipari koope- ráti látogatáson vett részt. A rációs kapcsolatok továbbfej- miniszterelnök-helyettes tár- lesztése, a cellulózipari együtt- gyár—jugoszláv gyalásokat folytatott a két és szakosodásnak a további fejlesztése. Szlovénia a ma- együttműkö- előreláthatódés keretében működés, a foszfor-műtrágya ország gazdasági együttmű- ipari együttműködés, továbbá lag évi 40 000 tonna celluló- ködésének időszerű kérdéseiről, s egyben folytatta a Budapesten megkezdett eszmecserét a kapcsolatok bővítéséről a szerb, a szlovén és a horvát kormányfőkkel. Megérkezésekor dr. Tímár Mátyás nyilatkozott az MTI munkatársának. a jugoszláv kikötők korsze- zét szállít majd Magyaror- rűsítésében való magyar rész- szagnak, faalapanyag ellenévétel. — A Szerb Köztársaság vezetőivel folytatott megbeszélések jelentőségét húzza alá az a tény, hogy a Jugoszlá ben. A kapacitás bővítéséhez magyar részről hitellel járulnak hozzá. Megbeszéléseink egyik fontos témája volt a magyar—jugoszláv kovik^rtebÄö ” mintegy operációban készülő motorvonatok szállítása Szlovéniába. 150 millió dolláros árucsere- - Tárgyalásokat folytattam forgalmunknak 53 százalékat Bonszav Seferrel, a Jugo- Szerbiaval realizaljuk. Megszláv Szövetségi Végrehajtó beszéléseink napireJndjén sze. Tanacs (kormány) elnokhe- ^ J lyettesével a magyar—jugoszláv gazdásági együttműlcö dés időszerű kérdéseiről — mondotta Tímár Mátyás. — Tavaly országaink kölcsönös áruforgalma 150 millió dől- szamtasaVdl lár értékű volt, ebben az esztendőben 170 millió dollárra növekszik. Az áruforgalom mellett tárgyaltunk az együttműködés korszerűbb formáiról is, így az ipari kooperációs lehetőségekről, a tervszerűbb hosszú távú együttműködés lehetőségeiről. Közös vállalatok alapításáról, a több oldalú együttműködés repelt a jugoszláviai Duna— Tisza vidék mezőgazdasági programjába való bekapcsolódásunk, beruházási javak — gépek, berendezések "■ — Hazánk sertés- és szarvasmarhatartási telepeket, takarmány-konzervgyárat ..szállít” Jugoszláviának, s cserébe mezőgazdasági termékeket kapunk. A tanácskozáson szó volt magyar motorvonatok értékesítéséről a szerbiai vasutak részére. Nagy figyelmet fordítottunk a cellulózipari és a foszfor-műtrágyaipari együttműködésre. keretében harmadik piacokon rí'í^'ViTtí»!i^®rx?®re^eSj ^ogy a*,«« i„wx_ hazank hitellel járul hozza a való közös értékesítés lehető ségeiről. Meggyőződésem, hogy mindez kellő biztosíték arra: országaink gozdasága ne csak az áruforgalomban, hanem a termelés szférájában szerbiai cellulózipar rekonstrukciójához. — A Szlovén Szocialista Köztársaságban Andrej Ma- rinccal, a Szlovén Szocialista is erőteljesebben összékapcso- Köztársaság Végrehajtó Talódjék. Megbeszélést folytattunk az Adria-olajvezeték nácsának (kormányának) elnökével folytatott megbeszé— Ugyancsak kölcsönösen eredményesnek ítéltük meg dr. Jakov Szirotkovicscsal, a Horváth Szocialista Köztársaság Végrehajtó Tanácsának (kormányának) elnökével folytatott tárgyalásainkat. A tanácskozáson szó volt a Magyar Népköztársaság és a Horvát Szocialista Köztársaság közötti árucsere-forgalom bővítéséről. Hazánk jelenleg Jugoszláviával folytatott árucsere-forgalmának mintegy egynegyedét Horvátországgal bonyolítja le. Ezen belül is a legjelentősebb az adriai kőolajvezeték építése: ennek határidőre való megvalósításáról megbeszéléseket folytattunk. Szóba került az obrovaci timföldgyár építésében való részvétel: ennek tervezését magyar vállalat végzi, tárgyalásainkon szóba került a rijekai kikötő korszerűsítése és bővítése magyar közreműködéssel — fejezte be nyilatkozatát dr. Tímár Mátyás miniszterelnök-helyettes. (MTI) Nézsai „kiválók” ...Senki sem döngeti a mellét... Négy évvel ezelőtt a nézsai Közlekedési Nyomda, a rom- — A siker többek között és a nógrádi termelőszövetke- hányi Híradástechnikai Anya- annak tulajdonítható, hogy a zetek építőbrigádjai eszközei- gok Gyárának új csarnoka ta- munkások és vezetők között két és erejüket egyesítették, s núskodik erről többek között, jó kapcsolat alakult ki. Az így létrejött a nézsai Tö- de a nézsai építők kezei nyo- eredményeken és a gondokon VÁLL, amely ez év elejétől mán épül Balassagyarmaton is osztozunk. Ha valakinek már vállalatként tevékenyke- a szociális otthon is. panasza van, nincs .,suttogás”, dik. Nem is akármilyen válla- — Kapacitásunkat jól ki- nyíltan veti fel, s ha lehetőség latként: nemrégiben nyerték használjuk. Ebben nagy sze- adódik, megoldják — mondja el a Kiváló címet. repe van a meglevő belső Kővári János, aki a munkáA vállalkozás dolgozói kö- tartalékainknak s a dolgozók sokat a munkahelyre és ha- zül annak idején kevesen igyekezetének. Az • építőipar záig szállítja, gondoltak arra, hogy ily ro- olyan munkahelyként él a Fábián László három éve hamos fejlődés részesei lesz- köztudatban, ahol lehet lázi- dolgozik a vállalatnál: nek. Az ismeretlenség homá- tani. Vállalatunknál nem ta- lyából szinte máról- holnapra pasztaljuk ezt. Ellenkező pél- . Kiváló címet örömmel szereztek nevet és rangot az dákat tudnék felsorolni, ami- fogadtuk, de senki sem donépítőiparban. kor a munkások munka különösen getl a. mell,ét Közös _ Mindez nem a véletlen átadás előtt addig nem men- eredményeként fogtuk fel, — Mindez nem a veletien minden amelyből a segédmunkás is es müve. Egy-egy epulet kivite- haza’ munkahelyed az igazgató is kivette részét lezesere intézkedési terveket renaDen a munaaneiyen. _ magyarázza k észítettünk egészen a brigá- Miként sikerült a né^ai- w„tóbbi' termelési tadokra lebontva, hogy a dől- aknak idáig eljutniuk? _ nátkozls is e szellemben gozók is ismerjék, milyen fel- A két és fél száz dolgozo, j°Za* Nem értékelik túl adatok végrehajtása vár rá- egy „mag”, a törzsgardatagok Redőnyeiket 1 mert juk. Ezzel sikerült a termelés- köré csoportosul. A csoport- f í tbbhiZZJ kénesek 1 irányításba a munkásokat is vezetők, brigadvezetok önal- tudJak. toooie is kepesea. bevonnunk, s javult a műsza- loan, a művezetők irányítása, Erről pedig a szocialista ki előkészítő munka is — so- állandó felügyelete nélkül is brigádnaplókban leírt válla- rolja Czellahó László műsza- ellátják munkájukat. Tenni- lások mesélnek: a Szondy, ki vezető azokat a tényezőket, akarásuk szakértelemmel pá- Kandó, Allende, Kossuth és amely hatására a kiemelkedő rosul. A szakmai ismeretek Petőfi nevét viselő kollektí- eredményeket elérték. gyarapítására sokat adnak a vák már azon „törik fejüket”, Az újdonsült kiváló válla- vállalatnál, s ebben a szoci- hogyan tudnák a mostani si- lat vezetői előtt lehetőség alista brigádok — mint meg- kert megismételni, adódik, hogy mutatóikat ősz- annyi másban járnak az szehasonlíthassák más hason- élen. • yló jellegű vállalatiéval. Mindebből kitűnik: emelkedett a hatékonyság, javult a munkaszervezés, az üzemi tervezés. E tényezők együttesen segítik, hogy a termelés üteme évről évre emelkedjék. 1970-ben 24 millió forint, tavaly már 45 millió forint volt az éves termelési érték. Az elmúlt évi nyereség majdnem elérte a négymillió forintot. Számításaik szerint ennek s szintnek a tartására reális lehetőségeik vannak. — Termelési tanácskozásainkon a dolgozók nem tartják magukban véleményüket. Javaslataikkal hagymértékben hozzájárulnak a kivitelezések határidőre való befejezéséhez — magyarázza a műszaki vezető. Nemcsak a határidők betartásában jeleskednek. A beruházók elégedettek a végzett munka minőségével is. Ezt rendszerint az átadás-átvételi • jegyzőkönyvekben megemlítik. A nógrádi és nézsai tehenészeti te1°oek, a rétsági új la- kötelep 72 lakása, a pásztói Műtetetők, technikusok, közvetlen termelésirányítók A munkásosztály fogalmához A MUNKÁSOSZTÁLY fogalmának helyes értelmezése mindenkor elvi jelentőségű kérdés, meghatározásakor a marxizmus—leniniz- mus ezzel kapcsolatos iránytmutató tanításait és társadalmunk jelenlegi helyzetét kell figyelembe venni. Anélkül, hogy elébe vágnánk a kérdésről folytatott tudományos vitáknak, a már eddig elért eredmények alapján is meghatározható a munkásosztály köre tudományos, szociológiai értelemben (a termelés társadalmi rendszerében elfoglalt helye szerint) és szélesebben, politikai értelemben is. A munkásosztályhoz tartoznak a termelésben elfoglalt helyük szerint az állami és szövetkezeti ipar (bányászat, gyár-, építőipar), az állami mező-, erdőgazdaságok és a vízgazdálkodás; a közlekedés, szállítás és hírközlés; az állami és szövetkezeti kereskedelmi és egyéb szolgáltatások fizikai dolgozói, valamint a felsorolt ágazatok művezetői és technikusai, illetve az ennek megfelelő szintű (funkciójú) közvetlen termelésirányítók. Az összes foglalkoztatottaknak így 58 százaléka, mintegy 2,9 millió fő tartozik a munkásosztályhoz. Politikai értelemben a munkásosztályhoz tartoznak a fenti ágazatok nyugdíjas munkásai, valamint azok, akik korábban munkások voltak és jelenleg a politikai, állami és kulturális élet posztjain dolgoznak. Velük kiegészülve a munkásosztály létszáma mintegy 3,5 millió. „ A korábbi elméleti, szociológiai vizsgálatok nyomán a munkásosztályhoz soroljuk a művezetőket, technikusokat, illetve az ennek megfelelő szintű (funkciójú) termelésirányítókat is. A hivatalos statisztika korábban csak a fizikai állományban levőket sorolta a munkásosztályhoz. Ismeretes a tőkésországok kommunista ideológusainak a munkásosztály fogalmáról folytatott vitája. A vita egyik főkérdése az volt, igaz-e, hogy a marxizmus—leninizmus csak a fizikai munkát végző bérmunkásokat tekinti munkásnak. A vitázók többségének az volt a véleménye, hogy az alapvető osztályismérvek, a munkásosztály marxi meghatározása alapján a legfejlettebb tőkésországokban az üzemi műszaki dolgozók zöme a munkás- osztályhoz sorolandó, mert 1) ezek a dolgozók sem rendelkeznek a termelés és a csere eszközeivel; 2) a munkaerejük eladásából élnek, tehát bérmunkások; 3) értéktöbbletet termelnek a tőkésnek, tehát kizsákmányolt dolgozók. Különben maga Marx sem csak a fizikai munkásokat tekintette munkásnak. Az „össz- munkás” fogalmába azokat sorolta, akik részt vesznek a termelőmunkában. Ugyanakkor rámutatott, hogy a technika fejlődésével a termelőmunka fogalma kiszélesedik: a termék elkészítésében részt vesz a segédmunkás, a szakmunkás, de a tervezőmérnök és az igazgató is. Valamennyiük munkája a termék elkészítéséhez szükséges „összmunka” része. S mivel a termelés feltételezi a szállítást is, Marx termelőmunkásnak tekintette a szállítás, a közlekedés dolgozóit is. Az „összmunkás” közgazdasági fogalma azonban sokkal szélesebb a munkásosztály fogalmánál, amely politikai kategória is. A termelőmunka kritériuma csak egyik ismérve a munkásosztály meghatározásának s pusztán aszerint, hogy valaki termelőmunkát végez, vagy sem, nem lehet eldönteni az illető osztályhelyzetét. Az osztályismérvek fontos tényezője ugyanis a termelés rendszerében elfoglalt hely is (nevezetesen, hogy beosztott részmunkát végző, vagy vezető), és a jövedelemszerzés módja (bérjutalék, osztalék) és mértéke is. így az elmaradott országokban a mérnök, a technikus olyan mértékben kivételezett helyzetben van, olyan magas a jövedelme (amelyet különben tőkésíthet is), hogy ez már szociális különbség a munkásosztály zömét képező fizikai dolgozókhoz képest Munkásosztályunk ennek megfelelő képzettsége, anyagi-szociális helyzete mellett a termelés közvetlen irányítói — ideértve a technikusokat is —- a munkásosztályhoz tar» toznak. Az üzem műszaki, közgazdasági vezető értelmisége és a munkásosztály között is csökken a különbség, jelentős közeledés ment végbe az előbb említett tényezőkön túl a társadalmi kapcsolatok, származás vonatkozásában. Ez a folyamat azonban még nem fejeződött be, így a műszaki értelmiségnek ez a része nem sorolható a munkásosztályhoz. A munkásosztály különböző kategóriáinak felsorolása bizonyítja, hogy nem értünk egyet a munkásosztály határait leszűkítő nézetekkel. így azzal az állásponttal sem, amely a munkásosztályt azonosítja az ipariján foglalkoztatott fizikai munkások statisztikai. összegével. Részben horizontálisan válnak szélesebbé e határok' a szállítás, a kereskedelem, a szolgáltatások és a mezőgazdaság dolgozóinak egy része is a munkásosztályhoz sorolható. A technikai fejlődés következtében pedig ma már a közvetlen irányító személyzet (művezetők, technikusok) irányába vertikálisan is tágulnak e határok. Igen jelentős, mintegy 200 000 fős csoportról van szó. Nagy többségük munkás volt vagy munkaközben szerzett szaktudásával, vagy valamilyen iskola elvégzésével válj? a termelés közvetlen irányítójává. A munkások nemcsak szakképzettebb, legtehetségesebb és -igyekvőbb csoportjáról van szó, hanem politikailag is öntudatos rétegről. A Csepel Vas- és Fémművek munkásairól végzett felmérés adatai szerint a művezetők 68 százaléka, a csoportvezetők 46.4 százaléka, a technikusok 46,4 százaléka, míg a szakmunkásoknak csak 21,8 százaléka és a segédmunkásoknak csak 7,3 százaléka lett párttag az üzemben. Ennek figyelmen kívül hagyása objektíve a munkásosztály arányának, súlyának csökkentésével jár. UGYANAKKOR ellenkező előjelű túlzásoktól is óvakodni kell. A múltban a munkásosztály fogalmáról, kiterjedéséről folytatott vitában a kelleténél jobban előtérbe kerültek a munkásosztályon belül végbement változások, s háttérbe szorultak a munkás- osztály állandó vonásai, amelyek pedig minden változás mellett, vagy éppen azok révén folytonosan jellemzik az osztályt. A munkás- osztály határainak, a határesetet képező rétegeknek a vizsgálata esetenként háttérbe szorította a munkásosztály gerincét képező ipari munkásság, ezen belül is a nagyipari, nagyüzemi munkásság kérdéseit. Márpedig a munkásosztály vezető szerepe és a szocialista építés szempontjából a legtipikusabb munkáscsoport a nagyüzemi munkásság. Politikánknak ennek létfeltételeiből és érdekeiből kell kiindulnia. Ez természetesen nem mond ellent annak a ténynek, hogy a gazdasági, társadalmi és politikai fejlődéssel, fokozatosan egyre újabb és újabb csoportok és rétegek válnak a munkásosztály szerves részévé. Blaskovits János Kapunyitás az ifjúsági építőtáborokban Vasárnap ünnepélyesen megnyitották kapuikat a KISZ nyári önkéntes ifjúsági építőtáborai. A 34 központi szervezésű " munkahelyen csaknem 30 ezer egyetemista, főiskolás. szakmunkás- tanuló és középiskolás dolgozik majd kéthetes turnusokban. Az utolsó csoportok önkéntes munkásai augusztus 24-én teszik le a szerszámot. Vasárnap Bács-Kiskun megye építőtáborai fogadták a legtöbb fiatalt. A 14 mezőgazdasági építőtáborba háromezer fiatal érkezett a „honfoglalást” követően mindenütt hétfőn tartották az ünnepélyes tábornyitást. a zászlófelvonást. Az önkéntes nyári munkások a kertészetekben. a szőlőültetvényeken segítenek, s részt vesznek a gvümölcsszedésben is. Az első turnus további 15 000 fiatalnak adja át a stafétabotot. azáz a munkaszerszámot. Csopakon a KISZ Veszprém megyei bizottságának vezetőképző táborában magvar —NDK közös ifjúsági tábort nyitottak meg. A 140 magyar és NDK-beli ifiúkommunir,.a tíznapos közös programja lehetőséget ad arra. hogy lobban megismerjék egvmás életét. munkáját, törekvéseit és ápolják ifjúságunk hagyományos barátságát. A táboravató ünnepségen Egon Dobiás. az FDJ központi tanácsának osztályvezetőié elismerően nyilatkozott arról az NDK-ban dolgozó tízezer fiatalról, aki becsülettel helytáll a munkában. \z idén és 1975-ben további 300 millió forint értékű énii lei beruházással gazdagodik Salgótarján. A dombtetőn már beír pártiskola képző pesíléssei végzik az óvoda és bölcsőde földmunkáit. zéshez közeledik ói >órtisko!a épülete, amelyet Tiuyusztusban átadnak. A fényképen ugyan nem látszik, de a za^yvapálfalvi részen épül a 20 tantermes szakmunkásképző intézet, a Bolvai Gim vizium nWlett rövidesen elkezdik az ú.j, 512 férőhelyes kollégium alapozását. Az Arany János utcában nagy gé-
