Nógrád. 1974. június (30. évfolyam. 126-151. szám)

1974-06-16 / 139. szám

ÚJ KÖNYVEK AKADÉMIAI KIADÓ Csokonai Vitéz Mihály poé- fai munkái. Hasonmás kiadás (Hét kötet közös tokban, Vargha Balázs tanulmányá­val.) Szántó Tibor: A szép ma- , gvar könyv. 1473—1973. (Az ötszáz éves magyar könyv­művészet képeskönyve.) A múlt magyar tudósai V. Beöthy Leó, Jedlik Ányos, Lóczy Lajos, Rodiczky Jenő, Wartha Vince. (Zsigmond Gá­bor, Horváth Árpád, Tasnádi Kubacska András, Gaál Lász­ló és Korach Mór-Móra Lász­ló tanulmányai.) EURÓPA KÖNYVKIADÓ Mihail Eminescu versei. (Lyra mundi sorozatú Hans Magnus Enzesberger: A havannai kihallgatás. (Do­kumentumdráma, Modern Könyvtár.) i*» Konsztantyin Fegyin: Váro- I sok és évek. Regény. (A szovjet irodalom könyvtára sorozat.) Marcus Aurelius elmélkedé­sei. (Szilágyi János György utószavával.) Robert Merle: Üvegfal mö­gött. Regény. (Köpeczi Béla bevezetésével.) Alberto Moravia: Kisregé­nyek. Eugene O’Neill: Drámák I—II. (Almási Miklós utósza­vával.) Alekszandr Puskin versei. (Lyra mundi sorozat.) Anatoli j Zlobin: A város a hegyekbe megy. Antológia. (Riportok, publicisztikai írá­sok, tanulmányok a szovjet életről. Modern könyvtár so­rozat.) Dimitriosz Hadzisz: A bi­zánci birodalom kistükre. Antológia. (Kistükör-sorozat.) MAGYAR HELIKON Ferenczy Béni: Virágos­könyv. (Akvarellek Ady, Ju­hász Gyula stb. verseivel.) Apuleius: A mágiáról — Virágoskert. Beszédek. (Az ókori irodalom kiskönyvtára.) Homérosz: Iliász — Odüsz- szeia — Homéroszi költemé­nyek. (Bibliotheca classica sorozat.) MAGVETŐ KÖNYVKIADÓ Aradi Nóra: Képzőművé­szet és munkásmozgalom. (Elvek és utak sorozat.) Galgóczi Erzsébet: A fő­ügyész felesége. Drámák. Kodolányi János: Julianus barát. Történelmi regény. Lengyel József: Igéző, ösz- szegyűjtött novellák. (Lengyel József összes művei sorozat.) Munkácsi Miklós: A késdo­báló — Felicián háborúja. (Novellák és kisregény.) Rivalda. Nyolc magyar szín­mű. Antológia. Oleg Szmirnov: Katonavo­nat. Regény. (Magvető Világ- könyvtár.) Szép versek. Antológia. KOZMOSZ Csokonai Vitéz Mihály vá­logatott versei. (A magyar irodalom gyöngyszemei soro­zat.) Fénytestű szerelmesek. No­vellák. Antológia. Pályázati felhívás A Nógrád megyei Tanács VB művelődésügyi osztálya a szocialista jellegű irodalmi, művészeti alkotómunka ösztön­zése, a megye szellemi életének céltudatos gazdagítása ér­dekében Madách Imre alkotói díj elnyerésére pályázatot hirdet. írók, képzőművészek, újságírók, pedagógusok, nép­művelők, politikai munkások kaphatnak lehetőséget színvo­nalasabb alkotómunkára, eddig elszórtan publikáló szerzők, alkotók, kutatók tervezhetik elmélyültebb munkát igény­lő művek létrehozását. Az alkotói díjat azok kaphatják meg a pályázók közül, akiknek a pályázatban benyújtott tervei a dolgozó nép életét bemutató alkotások létrehozására, a munkások, fia­talok megváltozott életének tükrözésére koncentrálódnak, illetve szorosan kapcsolódnak Nógrád megye aktuális mű­velődési feladatainak megoldásához, megyénk szocialista h agy omány aihoz. A pályázatban számot kell adni az anyaggyűjtés, az alkotás tervezetének előrehaladottságáról, dokumentálni kell, hogy két hónapos intenzív alkotó tevékenységgel a mű elkészül, vagy minőségileg új állapotban, a megvalósulás­hoz közelebb kerül. Az alkotói díj személyenként 7 000 forint, odaítéléséről a megyei tanács végrehajtó bizottsága dönt, s a díj átadá­sára (minden év) január 20-án, Madách Imre születésének évfordulóján kerül sor. A végrehajtó bizottság az alkotói díjat elnyert pályázók rendelkezésére bocsátja a csesztvei Madách Múzeum vendégszobáját is, ahol zavartalan mun­kakörülményeket teremthetnek munkájukhoz. A pályázatokat a Nógrád megyei Tanács VB művelő­désügyi osztályára, 1974. október 1-ig lehet benyújtani. Mai tévéajánlatunk 18.25: Delta. Egy robotem­bert mutat be elsőként a Delta. Ez az „intellektuális” robot, érzékeli a külvilági in­gereket, reagál azokra. Fel­adata egy gyerekjáték össze­rakása, amelyet ' megold ugyan, de egy gyerek találé­konyabban és gyorsabban végzi el ugyanazt. Hírt kapunk egy francia ku­tatócsoport vállalkozásáról, — helikopterrel szálltak le egy működő indonéziai vulkánra, s páratlan felvételeket készí­tettek. Jelentős angol talál­mány próbájáról is beszámol az adás. A tudósok olyan műanyagot kísérleteztek ki, amelyből hőhatásra gőzök szabadulnak fel, s ezek el­fojtják a tüzet. Az anyagnak ezt a tulajdonságát -egy pél­dán is megszemlélhetjük: két faházat gyújtanak fel, s ezek egyike az új műanyaggal van bevonva. Ez a tűz után is sértetlen marad, míg a má­sik porig ég. ATTILA Az idei színházi évad legje- lentősebb zenei csemegéje Salgótarjánban, kétségtele­nül Verdi keveset játszott és kevésbé ismert zenedrá­májának, az Attilának be­mutatása volt a debreceni Csokonai Színház előadásá­ban. A hunok legendás hí­rű vezéréről szóló kitűnő, látványos előadásra szívesen emlékezik az operalátogató közönség. Ezért elsősorban az ő színházi élményük fel­idézésére szánjuk ezeket a bemutatón készült felvétele­ket, de úgy véljük, szívesen nézik meg az előadást nem látott kedves olvasóink is. Fotó: Fodor Tamás Útburkolati jelek FELFESTÉSE — GYORSABB ELJÁRÁSSAL Eddig az útburkolati jelek felfestése munkaigényes mű­velet volt, és egy időre le is állította a forgalmat. A Nor­ris Paint Varnish Co. vállalat új eljárást dolgozott ki, amely kiküszöböli ezeket a kényel­metlenségeket. A homokot és az apró üvegszilánkokat tar­talmazó festéket éles sugár­ban ráfröcskölik az úttestre. A száradás mindössze hat percig tart, és ez alatt a felfestett út­burkolati jelekre rátapad az üvegréteg, amely megvédi azo­kat a kopástóL RTV-mozaik László Lajost Uránbányászok RESZTETEK A GONDOLAT KIADÓNÁL AZ IDEI KÖNYVHÉTRE MEGJELENT RIPORTKONYVBOL Tőlünk vették át a módszert a berlini geokémiai intézet kutatói, sőt, a szovjet kutatók is alkalmazzák az ál­talam tökéletesített metódust. — Elismerés? — Volt. Nobel-díjat ugyan nem kaptam, de egyik évben ünnepélyesen átadták a Ma­gyar Kémikusok Egyesületé­nek analitikai díját. — És most ? — Bővítem a faházat. Fel­újítom a szőlőt. Méhesem lesz. Más nem kell. — Ez a szabad szombat és a vasárnap programja? — Lehet ennél több? — Azt hiszem. .. — És mi, ha szabad kér­deznem? — Először válaszoljon az én kérdésemre. Mióta él így? Messze bámul, a gazégető­kön is túl, arrafelé, ahol a betonúton éjjel-nappal nyolc­tonnás teherautók szállítják a követ, az ércet a vegyi üzembe. Ahol éjjel-nappal dolgoznak az őrlők. A sa­vakkal telt kádakban fortyog a hegy kincse, ahol légmen­tes ládákba csomagolják a sárgás port. — Amióta megőszültem. Nyolc éve. Nem gondolko­dom ezen. S nem is akarok változtam. Az életembe ke­rülhet. Még egy szívroham és... — A szívroham akkor még inkább bekövetkezik, ha az ember érzi a tehetetlenséget. Ha energiák feszítik, és eze­ket visszafojtja. A vegyész nem válaszol. Hirtelen szél támad, végig­söpör a fákon, a sarjadó fü- vön, a még szürke tőkéken, a faház kátránypapíros tete­jén. A nap kezd leáldozni, a hegy tetején egyre sötétebbek a tölgyek. Ahogy felállók, érzem, zsibbadt a lábam, a kezem bizsereg. Lenézek a völgybe. Kitaposott földút vezet az autóbusz-megálló­hoz. Búcsúzni kellenne de a vegyész még visszatart. — Addig ne menjen el, amíg nem látta a méheimet. Elmegyünk a faház mögé. Zöldre festett palánk védi a deszkaállványon nyugvó, szür­ke, kátránytetős kasokat. A kaptárok szellőztetőnyílását felnyitja. Periszkópszerű ké­szüléket fog, és benéz az egyik nyíláson, aztán kezem­be adja. — Nézze csak... 1 Félelmetes nyüzsgés. Hatal­mas bogarak, szőrös lábú szörnyek hemzsegnek az óriáslépek körül. Másodperc­nyi nyugtuk sincs. De még fel sem acsúdok a látvány­4 NÓGRÁD - 1974. június 16., vasárnap j bői, kezembe ad egy másik periszkópszerű készüléket. A végét, a tölcsérszerű végét a nyíláshoz illeszti. T- Halgassa csak... 1 Félelmetes zsongás. Mintha a föld morajlana. Mély és középmagas hangok orkánja remegteti a dobhártyámat, amelybe időnként, felhang­ként magas, síró, kiáltó szó­lamok vegyülnek. A kaptár szinte remeg belé. Mikor ezt a vegyésznek mondom, talál­kozásunk óta először, elneve­ti magát. — Dehogy remeg. Amit lá­tott, nagyítás, amit hallott, szintén. Mindkét készüléket én fundáltam ki. Nincs ott benn semmi különös. Csak mi mindent felnagyítunk. Így va­gyunk a föld kincsével is. Szeretjük a drámai megoldá­sokat. Jósolunk arról, hogy a jövőnket rejti magában, más­kor arról, hogy a pusztulásun­kat. A háború befejezése óta rettegünk a következőtől. Pe­dig: élni kell, és nem retteg­ni; tenni a saját dolgunkat, és nem jósolni. Hangzatos szavakkal nem lehet jövőt tervezni, de a törvényt felis­merni. ahogy a méhek teszik, így lehet létezni s előrejutni. — Akkor hát...? A kezét nyújtja, de meg­gondolja magát. Megigazítja a ruháját, lesimítja fehér ha­ját, és maga elé enged. — Elkísérem a buszhoz. Nagyon tekergős az út. tarokk és atomenergia — Tudsz tarokkozni? — kérdezte az üzemvezető, és meg se fordult, amikor belép­tem a szobájába. — Nem... — Akkor mehetsz vissza, ahonnan jöttél... — De én Szovjetunióból jöttem... Erre már megfordult és felállt. Ki ez az ember, aki n,em tud kártyázni, holott... — Most már elismerem, igen fontos, hogy tarokkozni tudjon az ember — nevet a szőke, kopaszodó férfi. — Egy geofizikusnak különösen fon­tos. Ha sok izgalomban volt része, összeül a barátaival, veszi a kártyát, és egy más­fajta izgalommal kúrálja az előzőt. Hetenként kétszer, es­te tizenegyig, fél tizenkettőig csináljuk. — Kedves fogadtatásban volt része. S milyen volt a folytatás ? — Nem kevésbé kedves. Tizenöt év alatt a műszaki ér­telmiség nagy része három- szor-négyszer cserélődött. Nem volt olyan tanácskozás, amikor nem azt hallottuk: nálunk nincs pótolhatatlan ember... Kegyetlen dolog volt ez, mert néhány veze­tőnk csak azzal foglalkozott, hogy éreztesse velünk, feles­legesek vagyunk. Máskor meg: még többet, ha nem megy, akkor is. Kell, akármi­lyen áron is. Emlékszem, kap­tunk egy berendezést, amely- lyel meggyorsíthattuk az uránkinyerést a kőzetből. Az volt a feladat, hogy az ak­kori eredmény háromszorosát produkáljuk. Elméletben ez lehetséges is volt, de a gya­korlati alkalmazáshoz 'idő kel­lett. Mi egy évet kértünk er- re. De mi történt? A beren­dezés átvétele után három hétre megérkezett a miniszté­riumból egy főember, és vizs­gálatot kezdett, hogy mi mi­ért nem érünk el eredményt. Hiába emlegettem a megálla­podást, hiába hivatkoztam a szerződésre. Végül annyira megdühödtem, hogy kizavar­tam az üzemből. Fegyelmit kaptam. Vártam a következ­ményeket, elvégre altkor nem volt mindegy. De semmi se jött. Egy év után megkétsze­reztük az uránkinyerést. Vár­tam, hogy jöjjön a főember. Nem jött. Nem is jöhetett. Eljutott az ország vezetőihez a viselkedésének híre, és me­nesztették. Ügy tudom, most is bányában dolgozik. Vájvé- gen. (Folytatjuk) TÖRTÉNELEM Jövőre lesz 50 esztendős a hazai rádiózás. 30 éves a fel­szabadult Magyar Rádió. Ér­demes fellapozni néhány ré­gebbi rádiós kiadványt. 1930-ban megjelent „A Ma­gyar Rádió öt esztendeje” cí­mű könyvecske. Ebben olvas­tuk Rádiónk legelső műsorát. Az első zeneszám előadója Molnár Imre volt, régi ma­gyar dalokat énekelt a XVII —XVIII. századból. ★ Ugyanez a könyv írja más lapjain: „Stojanovich Adrienn elindította 'kórusát, ugyanaz­zal a dinamikával, amellyel az imént énekelt, s amelyet a megfigyelőből kifogásoltak. Ugyanakkor azonban kijött a stúdióból s odalépett a meg­figyelőhelyhez, hogy füléhez illessze a kagylót és meghall­gassa a játékot. A dupla fej­hallgatónak még csak egyikét érintette a füléhez, amikor rémült arccal pianót kezdett vezényelni a bent éneklő kó­rusnak.. A kísérlet tökéletesen meggyőzte őt arról, hogy óri­ási különbség van a csupasz­falú, valamint az akusztikai­lag csillapított termek hang­zása között. ★ ,,A Rádió kincsestára” című kötetben írták 1935-ben: „A Stúdiót látogató közönség mindig nagy érdeklődéssel keresi és nézi a szünetjelző készüléket. A mi szünetjelünk az első szünetjel volt Euró­pában, amely a csengő-pengő hangokat elektromos úton ál­lította elő, s nem mikrofonon át fölvett hangokat adott az adóállomásra. Régi zenélő órák szerkezetéhez hasonlóan a hangolt acélpálcácskákból álló fésűt egy motorikusán forgatott henger kiálló tüskéi pengetik.. Az ugyancsak 1935-ben megjelent Rádióévkönyvben Hevesi Sándor publikált cik­ket. Ennek egyik részlete: „Az opera, amelyet ma még csak hallani lehet — holnap vagy holnapután kicsinyítve, de pontosan láthatóvá fog válni a saját szobánk négy fala között. Százezrekből és milliókból IX. Lajos bajor ki­rályt fog csinálni, aki egyma­ga ült a zsöllyéjében, mialatt egy egész színház neki ját­szott”. ’S EGY ARC: PÄR MONDAT Tímár József, egyik legna­gyobb színészünk Az ügynök halála főszerepében vált iga­zán halhatatlanná: csodálatos játékát rögzítették, azóta lát­hattuk néhányszor a képer­nyőn. A művész azonban nem örült a megörökítésnek. Szűk­szavúan csak ennyit mondott: „Azt hiszik ilyen egyszerű az egész? De hiszen én naponta elpusztulok a színpadon. Mi ehhez képest egyetlen kis filmhalál?” Nádor Tamás Alma mater A Nagybátonyi Állami Zeneiskola tanév végi utol­só hangversenyét, amelyen a volt növendékek, a jelen­leg magasabb fokú zenei intézményekben tanulók működnek közre, június 16- án rendezi meg. Az „alma mater” kifeje­zés, tápláló anyát jelent. Régen az egyetemeket, fő­iskolákat hívták így a nö­vendékek, de újabban a kö­zép-, sőt az általános isko­lákat is megilleti ez a meg­jelölés. Az a hatalmas anyagi bázis és kulturális gazdagság, amely országo­san lehetővé teszi az állami zeneiskolák működését, mindenképpen feljogosít bennünket arra, hogy „al­ma maternek” nevezzük a mi intézményünket is. Ez azért is indokolt, mivel a zenei pályára indulók sor­sa nálunk dől el, függetle­nül attól, hogy a végső ki- teljesedés más intézmények kezében van. Intézményünk nemcsak a nálunk tanuló gyermekek számára tud fejlődést biz­tosítani, hanem a már tő­lünk kikerült közép- és fel­sőfokú intézményekben ta­nulók részére is, főképpen a hangversenyek szervezésé­vel. Mostani koncertünket még ünnepélyesebbé teszi az a körülmény, hogy saját növendékeink mellett, köz­reműködnek a megyénkből kikerült, és szomszédos me­gyékből továbbtanuló — a zenei életben és a tanulás­ban egyaránt kimagasló eredményt elért meghívott zeneművészeti szakiskolások is. Sziits Pál zeneiskolai igazgató r t

Next

/
Thumbnails
Contents