Nógrád. 1974. május (30. évfolyam. 100-125. szám)
1974-05-12 / 109. szám
Pintér Tamás: a . 1 r Az utolso AMINT kerékpárral az igazgatósági épület elé érkezik megnézi az óráját. Azt mondták, az ünnepség hétkor kezdődik. És azt is mondták, hogy talán a minisztériumból is lejön valaki. A számlapot nem látja jól, elő kell kotornia szemüvegét. Háromnegyed múlt hat perccel. Ács Antal lelakatolja a kerékpárt, a nadrágcsipeszeket a mosástól kifakult ballon zsebébe teszi. Kezd hűvösödni. A parkolóban kocsik fénylenek, a szemerkélő eső csendesen áztatja a gondosan ápolt virágágyakat. Bent nagy a nyüzsgés, valamelyik félreeső irodában a dalárda próbálja megtalálni az összhangot: „Kö-hö-szön-tünk, te hű ba-ha-rát..." — Eigen... Most szívesen rágyújtana, de már nincs rá idő. Mindig is ezzel volt a legtöbb baja/ Az idővel. Most meg mintha még vadabbul felgyorsult volna, fut át az agyán, amikor kissé nehézkesen, a karfát fogva felfelé megy a lépcsőn. A terem bejáratánál két lány fogadta. Még valameny- tiyire eléje is mennek, mosolyuk pontosan időzített, de teljesen őszinte. Ács Antal reggel óta csak az ünnepségre gondol, most mégis meglepődik. Sovány, barátságos arca elszürkül, a tekintete gyéréit esen tanácstalan. Ügy néz körül, mint akit az álmából vertek fel. — Micsoda cirkusz... — motyogja. A hang öreges, elégedetlenkedő. Lesegítik róla a kabátot, valaki vacsorajegyet nyom a kezébe. „Italból két adag, üregfiú.” A teremből a szemébe csap a neonlámpák fénye, a helyiség tömve van, fülledt, meleg levegő és egyhangú moraj áramlik kifelé. A lányok ismerősek, de a nevük nem jut eszébe. Ócska, elnyűtt, festékfoltos kezeslábasban szokta látni őket, a bömbölő táskarádiót mindenhová magukkal cipelik. Időnként, amikor szórópisztollyal dolgoznak és nem vigyáznak eléggé, az arcukra is rászáll a festék; kékre, sárgára, pirosra vagy zöldre színeződik * bőrük, ott, ahol a maszk nem takarja. Így, kiöltözve, frissen mosott, leeresztett hajjal egészen mások. Igazán sajnálja, hogy nem jön rá a nevükre. Az egyiknek különösen hosszú, szőke, már- ínár ezüstösen fehér hqja van. I .ágyán mozgó, tömör melle Acs Antalt még zavartabbá teszi. A lány idegesítően szép, Csüggesztően az. „És akkor jött egy eredeti nagy szám, egy torpedó mellű...” Ez a fiatal lakatosok szövege. „Persze, tata, maga már rég kiszállt a ringből..." Pislogva krákog egyet, a zakóját igazgatja, céltalanul a zsebébe nyúl. A Nagy Szám táncosnői könnyedséggel oldalt lép, szolgálatkészen megérinti a könyökét. — Erre tessék. HIRTELEN a teremben találja magát. A lány nem tágít mellőle. Ettől még rosz- szabb a dolog. Kényelmetlenebb. Kínosabb. A Nagy Szám úgy kíséri végig a széksorok közötti enyhén lejtős utón, mintha ő egyedül netán be sem találna. Mint egy idegent, háborog magában. Mintha nem ő javította volna meg itt az összes, rohadt, rosszul záródó ablakot. Az arcok feléje fordulnak, elmosódott vonások olvadnak össze, tarkók, fejek, határozatlan arcélek. Néhányukat felismeri. Mereven és futólag odabólint, az integetést valahogy nem tartja idevalónak. Az emelvény és a közönség közötti senki szigetén öt egymás mellé rakott szék áll. Párnázott székek. Már csak az övé üres. A legelső. A négy ember sorban nyújtja a kezét. „Megyünk a csatába, öregem?” Ferenczy, Mälzer, Szabados, Vígh. Névsor szerint. Négy nyugdíjas, ö az ötödik. „Talán valami dohányt Is adnak...” — Adhatnának — mondja. MOST MAR sokkal jobban érzi magát. Barátok között van. Olyan férfiak között, akikkel átkozottul nehéz időket élt át. Elképzelhetetlenül sokminden szakadt a nyakukba, mégis tartják magukat. Elnyűhetetlen, teherbíró nemzedék. Az utolsó ebből a fajtából. „A magam részéről tojók a reumára, testvér...” Mindenképpen összetartoznak, egy szóból is megértik egymást. Bár ez nem igaz. Vagy nem egészen igaz. Szabadossal évek óta rosszban van. Amióta kiszúrta, hogy manipulál a munkalapokkal. Azóta kerülik egymást. Ferenczy pedig egy nagy szemétláda. Egy nulla. Csak azért lehetett csoport- vezető, mert mindig tudja, hogy mikor, mit kell mondani. Karvalyok, gondolja magában. Alamuszi haszonlesők. Úristen, mennyi alamuszi haszonleső... Az arca megkeményedik, élesebbek, határo- zottabbak rajta a ráncok. De egy pillanat múlva már kiszáll belőle a méreg. Végeredményben azért mégiscsak a társai. Szeretni kell őket. Csend van. A nehéz, vörös bársonyfüggöny lassan, hangtalanul széthúzódik. Az emelvényen asztal, az asztalnál az elnökség, mögöttük elszántan áll a dalárda. A terem tapsol. A tekintetek a halomba rakott ajándékcsomagokra szegeződnek. Egyforma, vastag aranyzsinórral van átkötve mindegyik. „Na, lesz még egy ólomkristály vázánk. ..” Két reflektort bekapcsolnak, olyan a fény, mint egy műtőben. A fotós kattogtatni kezdi a gépét. Frissen fénylenek a hatalmas fikuszok tiszta levelei. — Az ünnepséget ezennel megnyitom... Ács Antal sorra veszi az elnökség tagjait. Nincs közöttük idegen. Pedig azt mondták, a minisztériumból is jön valaki. A dalárda köszörül és rákezd. Kissé recseg a mikrofon. Bizsergő, könnyű szomorúság fogja el Ács Antalt. Olyan ez, mint amikor az ember fáradtan átadja magát az enyhe láznak. Hát igen, negyvenöt év... Egy kicsit eltűnődik. Vajon ezek a mai, egyszálbelű hőbörgők kibírnak-e majd ennyit? Biztos, hogy kibírnak, dönti eL Sokkal könnyebb minden. SZINTE elviselhetetlenül melege van, a fehér nyloning kegyetlenül -szorítja a nyakát Persze, legalább két számmal kisebb, mint amilyen kellene. A középső fiától kapta a névnapjára. „Valódi olasz ing, fater, ezt nézze meg...” De azért talán tudhatná, hányas nyakam van, gondolja ingerülten. Csontos, érdes bőrű kezét egymásra rakja, derekát végre teljesen nekidönti a szék puha támlájának. Azért igazán nem rossz gyerek, ismeri el csöppnyi bűntudattal. — Felkérem az igazgató elvtársat hogy tartsa meg... — Tartsd meg — mondja Ács Antal magában. — Tartsd meg, Dezső. — Barna, meleg szeme kötekedően villan. — Egészen elengedi magát, teljes odaadással figyel. Szégyenlősségénél, félszegsé- génél erősebb a kíváncsisága: vajon mit fog mondani róla? És azt se felejtsük el, hogy Acs Antal az igazgatót inaskora óta ismeri. „Nem biliárddákó ez, öcsi, hanem reszelő...” Ahogy most elnézi, egy dolog azért bántja. Nem tud elfeledkezni arról, hogy az igazgató kétszer vagy háromszor is lemagázta. — Olyan emberek ők, akiknek életük is benne van ebben az üzemben... Tetszik neki, hogy az igazgató papír nélkül beszél. Megszokta már tőle, mégis mindig, újra és újra elcsodálkozik ezen. — Ács Antal nevét csak tisztelettel lehet kiejteni... KÉSZÜLT erre a pillanatra, mégis elpirul, esetlenül odébbcsúszik a széken, nyakizmai rángatózni kezdenek. A tolakodó pillantásokat az egész testével érzékeli. Mintha megérintenék és gátlástalanul végigtapogatnák. Nagyon nem » szeretné, ha sajnálnák vagy leereszkedően mosolyognának rajta. A fotós ott táncol előttük, a va- kulámpa brutálisan villog a szemébe. — Mindig csendes ember volt — mondja az igazgató. — Sohasem volt egy hangos szava... Ez a dicséret bosszantja. Minek kell ilyesmiket fecsegni? Olyan ez, mintha azt közölnék róla, hogy nem férfi. Rövid ideig eltöpreng ezen, fTtsO*' Orosz István: VÁRAKOZÓK ÚJ KÖNYVEK alkalom végül higgadtan leinti magát. Nem azért van itt, hogy a szavakon lovagoljon. Most az a dolga, hogy nyugodtan üljön a helyén, nyugodtan várja ki a végét. Ez a dolga, semmi értelme sincs felesleges és már megmásíthatatlan dolgokon törnie a fejét. — Majd utána jól fenékbe billentem a fiút... A HATSÓ sorokban türelmetlenül fészkelődnek, a fiatalok máris únják az egész ceremóniát. Nagy a jövés-menés, az ajtó nyikorgása idegesíti Ács Antalt. Fél órát igazán kibírhatnának a fenekükön. Ferenczy óvatosan megböki a térdet. — A góré szentet csinál belőled. A mennybe visz... Bohócot csinál belőlem, gondolja. Megaláz itt, mindenki előtt. Az igazgató pedig, mintha rá akarna duplázni, mintha csak őt akarná igazolni, arról beszél, hogy Ács Antal a legnehezebb Időkben is mindig példás magatartást tanúsított, hogy csendes volt, szerény, fegyelmezett. Nagy kísértés fogja el, hogy felpattanjon és tiltakozva közbevágjon. Vonásai eltorzulnak a hirtelen dühtől és szégyentől. Hát ilyen nyomorult féreg volt ő? Ilyen nyamvadék? Mélységes keserűség önti el, a szíve táján éles, metsző fájdalmat érez. Az egészben az a legrosz- szabb, hogy egy szóval sem tiltakozhat. De mit is mondhatna? összeszorul a gyomra a kínlódástól. Talán másképp kellett volna élnie? De hogyan? Lehetett volna más is, mint amilyen volt? Hő- zöngenie, pofáznia kellett volna? Kritizálni? Beleszólni mindenbe? Nem elég az, hogy dolgozott? És talán nem is akárhogy.., Mennyi sze- métséget, mennyi disznóságot látott, atyaisteni Ha csak itt körülnéz a teremben, ha jól megnézi az elnökséget, akadnak néhányan, akikről tud egyet és mást — Majd a végén kitálalok, várjatok csak... — motyogja végső kétségbeesésében. — Majd megtudjátok, hogy kicsoda az az Ács Antal. — És reménytelenül, bágyadtan gondolja: ez az utolsó alkalom. A beszédre már nem figyel oda. Magábaroskadtan, élettelenül bámulja lába előtt a csillogó parkettet. Töprengéséből időnként felrázza a taps, olyankor automatikusan, fáradt mozdulatokkal összeveri a tenyerét. Ismét bevonul a dalárda. A férfiak közben ihattak valamit, mert fesztelenebből, harsogóbban kezdenek neki: „Kö-hö-szön-tünk, te hű ba- ha-rát. ..” ÁCS ANTALT rosszullét környékezi, szédül és émelyeg. Attól fél, annyi ereje sem lesz majd, hogy feláll- jon. — Megható jelenet — jegyzi meg az igazgató és köny- nvű mosollyal, hosszan, elégedetten bólogat. STMOlf LAJOS: Ha elhagyna Széttörnék százezsr darabra, miként a kőhöz vert üveg, ha elhagyna egy pillanatra, mely óv most engem: a tömeg. Ha nem kötözne úgy magához, mint tárgyakat a drótkötél, mint vékony ágacska a fához valami törvény, míg csak él. Ha én a sűrűből kiválnék, nem lennék ember, már csak árnyék, mely mindig más nyomán lapul. Mint üveg, amit kőhöz vernek törnék, vagy halkan, mint a szervek dolgoznék öntudatlanul. TASNÁDI VARGA ÉVA: REGGEL Hajnali kék alvás, t a bútorok lassan pirossá válnak. pálma nyújtózik a falnak, a telefon fehéren sikongat zajjal örülve napos világnak, Győzelem és élet... így indulok, zuhanyviz mossa testem, kávégőz kúszik hajamba, s egy szürke galambhad buruk-dalát hallgatom tűnődve most a kertben. Megyek a földszintre, teljes fegyvertáram egy toll és táska Levélszekrény, kulcs, kint szél fúj, s már a Metró lépcsőjén hintázom: — Hátha ma este újra megvárna? NADASDI ÉVA: Dalok hatalmával A letisztult távolságban, az ékkő nyugalmában, kérdő gyermekszemben, névtelen százezerben, a munkás munkájában, szeretők bizalmában, minden nevetésben, szótlanul — szenvedésben: vegyülök jövőn-munkálóval, tisztulok emberiség-kohóban, lerázom láncát a restségnek, hogy megtalálja szavait az ének: dalok hatalmával, a küldetés szigorával éltetnek az évek, eljövendő nemzedékek. A Kossuth Könyvkiadó több fontos és érdekes új könyvet jelentetett meg. Miniatűr kiadásban látott napvilágot Friedrich Engels: Magyarország 1848—49 című kötete, magyar és német nyelven. Lendvai L, Ferenc és Nyiri J. Kristóf a szerzője A filozófia rövid története című kézikönyvnek, amely a Vé- dáktól Wittgensteinig, vagyis a legrégibb keleti filozófiai irányzatoktól a legmodernebb, már a polgári filozófia felbomlását tükröző áramlatokig ad összefoglalót a kapitalizmus előtti korok filozófiájáról, valamint a polgári filozófia történetéről. Bibliográfiai mutatók is szolgálják a lengyel Nieczyslaw Fleszar összefoglaló műve, A világ gazdaságlóldrajza használhatóságát; a könyv — a korszerű követelményekhez igazodva — nem egyszerűen leíró, hanem elemző gazdaságföldrajzi ismereteket is nyújt. A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének gondozásában, Litván György szerkesztésében jelent meg a Magyar munkásszociográfiák kötete, amely az 1888-tól 1945-ig terjedő időszakot öleli fel; cikkei és tanulmányai a magyar munkásság felszabadulás előtti életébe adnak hasznos bepillantást. sokadik kiadásban jelentette meg Guy de Maupassant világhírű regényét, az Egy asz- szony élete című regényt, Illés Endre kitűnő tolmácsolásában és a mű élvezetét fokozó utószavával. V. G. Jan: A tatárjárás című történelmi regénye a magyar—szovjet közös kiadás keretében, a budapesti Európa és az ungvári Kárpáti Kiadó együttes gondozásában került a könyvesboltokba. Az Akadémiai Kiadónál megjelent A magyarországi matematika története. Ez a legrégibb időktől a XX. század elejéig tárgyalja az érdekes témát. Szénássy Barna kutatómunkájának eredményeként. Szilágyi Ferenc: Csokonai dunántúli tájgyűjtése című műve a Nyelvtudományi értekezések sorozatában jelent meg, s egy fejezetet mutat be irodalmi nyelvi szókincsünk történetéből. A Móra Könyvkiadó adta ki — a magyar—szovjet közös kiadás keretében, az ungvári Kárpáti Kiadóval közösen — J. Csarusin: Tomka című képes mesekönyvét, Szöllőssy Klára fordításában, Győrffy Anna illusztrációival. Egy verses képeskönyvvel is jelentkezett a kiadó, a berlini társkiadóval közösen, Éva-Johanna Rubin: Hopp- hopp-hopp című, rajzokkal illusztrált kötetével. Az Európa Könyvkiadó A^\/v\/\xv\-n/v<v/vn/\««v>»'\/v<\/vo^\/vo/v'vvoyv/vvn/vo/v'\/vo/v^/vo/v'V'«A/vA/v'vvan*o/vo/v'\/v*\/v'^^ Ha valaki azt hiszi, hogy Vas megye lankás domboldalaim már teljesen kipusztulóban vannak a direkt termő öreg szőlőtőkék, az téved. Nincs az a fagy, hőguta, mostoha időjárás, gondatlan kezelés, de még olyan Dero- noszpóra-vész sem. amely a tatár-rizling. guggolós. rabvallató. s egyéb népi elnevezésű direkt termő, noha szőlőtőkéket kipusztíthatná. Nemcsak a nagyüzemi mezőgazdálkodást zavarják ezek a kis szőlőskertek. hanem igen sok butaságnak, bicska- rángatásnak, betegségnek is a kútforrásai. Az is igaz viszont, hogv a pincesor, a borházak előtti barátságkötések és jó koma- ságok eleven emlékként élnek a szőlőskertek gazdáiban. E szubjektív emberi érzésektől legtöbb termelőszövetkezet vezetősége sem mentes és igy húzzák-halogatiák a direkt termő szőlőtőkék kipusztítását. Ahogy a minap hallottam, egy. csak egy legény — termelőszövetkezeti elnök — akadt egy faluban, aki saiát kezével először a magáén Tatár-rizling dúlás kezdte a mohaszőlő pusztítását. Meg is gyűlt a baja a szövetkezeti gazdákkal. Hiába magyarázta, a főkönyvelővel és a mezőgazdásszal együtt, hogy a kivágott tőkék helyett új, jó fajta szőlőt telepítenek állami segítséggel, legalább 15 holdon, amit korszerűen művelhetnek stb. stb. az emberek duzzogtak, rázták az öklüket, fenyegetőztek, s amelyik jobban felöntött a tatár- rizlingből, a kisbalta élé* nem az öreg noha-tőkékre. hanem a tsz vezetőségére fente. Az elnök azonban állta a sarat. Egy szép napon kihirdette, hogy addig semmilyen más munka nincs a termelő- szövetkezetben, amíg a noha- t őkéket ki nem vagdalják. Először az állatgondozók hökkentek meg, akiket másnap reggel haza is küldött az elnök. Nem csoda, hiszen 138 forintot ér egy munkanap. A gondozók helyébe asszonyok léptek, mert talán mondani sem kell, hogy a feleségek örömmel álltak a tatár-rizling felszámolása ügyében, a tsz- vezetősége mellé. Az ostromállapot egy álló hétig tarottt, s noha akadtak tagok, akik kiváltak a férfiak szentszövetségéből, s az éjszaka leple alatt kivagdalták a szőlőtőkéjüket, mégis úgy nézett ki. hogy a vezetőség belebukik a merész vállalkozásba. Ugyanis az emberek csoportokba verődve, naphosszat szlopálták a nohát. s este ha-\ zatérve olyan családi cirkuszokat rendeztek, hogy az asszonyok visítozva szaladtak a tanácsra és a tsz-elnökhöz. A vezetőség rendkívüli haditanácsot tartott, s már-már arról tárgyaltak, hogy egyelőre hagyni kell az ügyet, amikor a vezetőség egv szem nőtagja asztalra csapott: — De a mindenségit, ezeknek a korhely embereknek! Én tudok egy olyan rendeletről, miszerint az iszákos embereket be lehet vinni elvonókúrára. Ezt a törvényt érvényesíteni lehet ám itt is. A vezetőség fellélegzett, s tíz perc múlva már mondta Is a hangos bemondó, hogy aki annyit iszik, hogy attól nem hagyja nyugton a családját, szépen galléron fogják és betessékelik az ambulanciára. Ez hatott. Mégihkább az a kósza hír — amit az asszonyok tudatosan terjesztettek —, hogy két embert már be Is vittek, bár Kiss Jánost és Cserepes Pistát súlyos gyomorfekély miatt szállították a kórházba. A falu elcsendesedett. Kint a szőlőhegyen napról egv embert sem lehetett látni ugyan, de a tatár-rizling napról napra mégis kopott. Végül Is neki lehetett menni Sztalinyec- cel a domboldalnak. Az új oltváV’Szőlő telepítésének az ideje még messze van, de az emberek már oda- oda somfordáinak az elnökhöz. Enyhülnek, békülnek a tatár-rizling dúlás után, s pedzegetik, hogy az egyik ennyi sort. a másik meg anv- nyit szeretne művelni az új telepítésű szőlőből. Dávid Jóssal
