Nógrád. 1974. május (30. évfolyam. 100-125. szám)
1974-05-12 / 109. szám
Környezetünk kultúrája (9.) Állandó tárlat-az utcán A filmstúdió falain körben plakátok. Az egyiken matróz lobogtat egy vörös zászlódarabot, a másikon egy puskás katona mutat egyenesen a járókelőkre. A harmadikon félmeztelen, duzzadó izmú munkás, nagy erőfeszítéssel próbálja megforgatni a hatalmas gép kerekeit. Valamennyi plakát 1919-ben készült, március és augusztus között. A film rendezője — Wiedermann Károly — csak a plakátokat használta fel, hogy jó egy évtizede dokumentumfilmjében megidézze a Magyar Tanácsköztársaság hangulatát, törekvéseit. Csak zene szólt a képek alatt, egy szó szöveg sem hangzott el, és mégis, szinte mindent sikerült elmondani a bemutatott plakátokkal. Hogyan lehetséges ez? Csak úgy, hogy a plakát az elmúlt évszázadban az utca művészete lett. Hetyke, hányaveti, kihívó, nem ritkán megható művészete, amely azonban mindig fennhangon vállalja a napi politikai aktualitásokat is. Ragassz fel egy sor különböző rendeltetésű plakátot egyetlen évből, és a rajtuk levő szöveg nélkül is megmondom, melyik korról, milyen társadalmi berendezkedésről van szó. Akár ilyen játékot is játszhatnánk, ha olyan könnyű lenne hozzáférni a régi plakátokhoz. Tulajdonképpen ezt a játékot játsz- szák velünk, nézőkkel a filmrendezők, amikor az elmúlt száz év történetét megidéző filmekben az utcákat mindig nagy gonddal ragasztják tele' korabeli plakátokkal Mi teszi alkalmassá a plakátot, hogy ennyire reprezentálja, képviselje saját korát? S ha ennyire naphoz, aktualitáshoz kötött, lehet-e azért művészet? A kérdések nagyon komolyak, de a képzőművészetnek ez az ága, a grafikának ez az alkalmazott felhasználása egyre inkább önállósul, s már teóriája, elmélete is van, amelyik megbízható választ tud adni ezekre a kérdésekre. Nézzük sorba! Miért képviselheti talán minden műalkotásnál jobban saját korát a plakát? Természetesen éppen azért, mert az a hivatása, hogy plakát legyen. Magyarán: megrendelői tudatni, hirdetni akarnak vele valamit. Azt, hogy a Lysoform milyen jó illatot árasztó folyadék, vagy, hogy a Fabulon milyen kitűnő bőrápoló szer Továbbá azt, hogy a Még kér a nép, az új magyar film, amit Jancsó Miklós rendezett, az Operaház viszont az Aidát mutatja be. Egy másik plakát március 15-re emlékeztet, megint másik a nőnapra, egy na-' gyón jól sikerült magyar politikai plakát pedig — két nyitott tenyér védi a törékeny, jégszerűen olvadékony Európát — földrészünk biztonságának felelősségére figyelmeztet. A plakát tehát nem lehet túlságosan áttételes, nem rejtheti véka alá mondanivalóját, nem lehet nagyon bonyolult, mert az utcán nem szívesen fejtenek plakátrejtvényeket a járókelők. Az a dolga, hogy felhívja magára a figyelmet; Ez a kötelessége pedig szorosan összefügg művészi jellegével és lehetőségeivel is. Világos, hogy a művészi kifejező eszközöknek is az lehet a legfőbb feladatuk, hogy a reklámozandó árucikket, gondolatot — mert ne tagadjuk, a plakát reklám —: minél hatásosabban, mellbevágóbban közölje. Milyen művészi eszközök a legszembeötlőbbek? Nyilván a legellentmondásosabbak és a legújabbak. A nagy színes foltok, az egymással leginkább ellentmondásba állítható színek különösen alkalmasak a plakát elkészítésére. Nagy formák, esetleg szembeállítva kicsikkel — mint a tenyérbe rakott Európa például —, ezek a legáltalánosabb „plakátszabályok”. Persze, a tervezőnek azt is figyelembe kell venni, hogy nem egyenként festik meg a több száz vagy több ezer plakátívet, hanem nyomda fogja sokszorosítani. S a nyomdatechnika ugyan ma már csodálatos, színes reprodukciókra is képes, azért tízezres szériákban, hatalmas ívekben mégis korlátozottak a nyomdai lehetőségek s ezt a plakáttervezésnél figyelembe kell venni. Ezzel szemben a tervező felhasználhatja mindazt az újat —, s ez mindig meglepő —, amit a képzőművészet, a grafika, sőt újabban a fotóművészet produkál. Egy-egy új stílusirányzat gyakran még csak játszik az új formák lehetőségeivel, anélkül, hogy gondolati, érzelmi töltéssel tudná gazdagítani ezeket a játékokat. A plakátgrafikus azonnal lecsaphat ezekre az újdonságokra, s a maga reklámmondanivalója érdekében jól és tartalmasán hasznosíthatja azokat. Nem véletlen hát, hogy a grafika legújabb művészi eredményeivel, tömegméretekben a plakátokon lehet találkozni. A századforduló mostanában felélesztett korstílusa, a szecesszió: a kacs- karingós, sok vonallal, hatalmas, egyszínű foltokkal, szinte a plakátra termett, természetes hát, hogy a szecessziót a grafikában, a könyvillusztrációkon, a plakátokon és a kereskedelmi reklámokon lehet a legjobban nyomon követni. A mi korunkban például a mértani formákkal díszítő op-art legcélszerűbb felhasználása éppen jól sikerült plakátokon volt látható. A fotó stilizált alkalmazásának is jó példáival találkozhatunk. A plakátok ilyenformán állandó utcai kiállítások, amelyek ráadásul a grafika legfrissebb művészeti eredményeit hasznosítják. Törvény HÄZASSÄG, család, gyámság, közelebbről a házasság létrejötte és megszűnése, a házastársak jogai és kötelességei, az együttélés anyagi vonatkozásai, a családi jogállás, a rokoni kapcsolatok, az örökbefogadás, a szülői felügyelet, gyám kirendelése, valamint a gyámhatóság tevékenysége — főbb vonatkozásaiban ezeket szabályozza az országgyűlés legutóbbi ülése által megszavazott törvény. Aligha szükséges bizonyítani, hogy valamennyi magyar állampolgárt érintő kérdésekről tanácskoztak a képviselők. Természetesen, eddig sem voltunk családjogi rendelkezések híjával. A régi törvény fölött azonban, mindenekelőtt társadalmi viszonyaink nagy változásai következtében,, eljárt az idő. Nem csupán olyan értelemben, hogy bizonyos ügyekben, viszonylatokban módosítani kellett a régi előírásokat. Legalább ennyire fontos, hogy társadalom- és népesedéspolitikai céljaink jobb szolgálata, szocialista elveink következetesebb érvényesítése érdekében az eddigieknél is hathatósabban kívánjuk védeni a házasság intézményét, a házastársi kapcsolatokat, a családi közösséget, ezen belül pedig javítani igyekszünk a nők helyzetét és nagyobb biztonságot óhajtunk teremteni a gyermekek neveléséhez, a társadalom és önmaga iránt egyaránt felelős emberré válásához. Nem csekély feladat ennyi bonyolult kérdést korszerű jogi szabályokba foglalni, és teljességgel indokolt, hogy a törvényalkotás igen széles körű tapasztalat- és véleménygyűjtés a tömegszervezetekben és társadalmi intézményekben, utóbb az illetékes parlamenti bizottságokban beható vita előzte meg. És bár ilyen módon a legteljesebb demokratizmussal megérteit szabályok, előírások kerültek a javaslatba, még a plénumon elhangzott, túlnyomóan egyetértő képviselői hozzászólások is jelezték, milyen kényes, sok tapasztalatot, hozzáértést követelő ügyhöz nyúlt hozzá nagy felelősségérzettel a törvényhozás. ELEGENDŐ néhány példa is a mondottak érzékeltetésére. Mint ismeretes, az új szabályozás szerint a házasulandóknak. a bejelentés után legalább harminc napig kell várakozniuk, hogy házasságra lépjenek. Senki nem állította, hogy ez a körülmény kizárja majd a meggondolatlan házasságok létrejöttét. Mégis, az a jogos vélemény alakult ki, hogy ennyi megszorítás — mely alól kivételesen indokolt esetben lehetséges a felmentés — mindenképpen szükséges, ha elő akarjuk segíteni, hogy a családalapítási elhatározást némi érdeklődéssel, valami élettapasztalat és több megfontoltság is alátámassza. A sokat emelgetetett 10. paragrafus, amely a házasságra lépők alsó korhatárát 16, illetve 18 évben szabályozza, szinte mindenkit, aki szembekerült a problémával, véleményformálásra ösztönzött. A sok túlságosan ifjú, olykor éretlen korban kötött, s nem ritkán kátyúba jutott házasság erősen befolyásolta a törvényhozókat. De az a helyes megoldás, hogy a fiatalok ma hamarabb beérnek, hogy érzelmeik nehezen tűrik a megkötéseket, és hogy az egészen fiatalok házassága igen sok szép jó vonást is mutat manapság, nem is szólva az ifjú anyaság kívánatos voltáról, mondom, mindez nem kevesebb érvet szolgáltatott. így aztán az említett korhatárt találta helyesnek a közmegegyezés, alaposan körülbástyázva és a korábbinál szűkebb határok közé szorítva az esetleges kivételezés lehetőségét. Mondani sem kell, mennyi régi szokást érint a törvény- alkotás, és figyelembe kell vennie a joggal változást óhajtókat, de azokat a beidegződéseket, hagyományokat is, amelyekhez mások, számot tartva a megértésre, még ragaszkodnak. Ide sorolható a női névhasználat kérdése, amely főleg válás esetén, oly sok méltatlan vita, sőt háborúság forrása. Az új törvény ezekben is bölcsen előrelép. Általában, ami a nőt illeti, következetesen arra törekszik, hogy ne csak a feleség, az anya kapja meg az őt megillető tiszteletet, becsülést, hanem mint egyenjogú partner is elismertessék, aminek természetesen messzeható társadalmi jelentősége van. A gyermek védelme, érdekeinek szolgálata, még ha a házasság viharos körűimé-, nyék között hányódik is, sőt különösen akkor, a törvény véges végig híven követett elve. Igaz, szinte lehetetlen jogi formulákkal megakadályozni, hogy a gyerek olykor zsarolás, bosszúállás, anyagi számítás eszközévé és kárvallottjává legyen. A képviselők is reálisan mérlegelték az élet sok ilyen fajta fájdalmas tapasztalatát, viszontagságait. Éppen ezért méltányolták, hogy a törvény, amennyire csak lehetséges, igyekszik kihúzni a talajt, a joggal való visszaélés lehetőségét az ilyen próbálkozások alól. Am ebben a vonatkozásban csakúgy, mint sok egyébben, ami az ülésen szóba került, hangsúlyozták a végrehajtás széles lehetőségeit és mély felelősségét, hogy ez a törvény egész szellemével nevel is a jobbra, az emberségesebb, a szocialista társadalomhoz méltó házastársi, szülői, gyermeki és általában becsületes állampolgári magatartásra, még több reményt nyújt arra, hogy a végrehajtás valóban megfelel majd a nagy várakozásnak. AZ EMBERI együttélés — amelynek középpontjában a legfontosabb, a legértékesebb, a társadalmat alkotó közösségként a család áll —. a mindennapi élet nyer biztonságot nyújtó ösztönzést az új törvénytől. A magánélet és a tőle aligha elválasztható közélet egyaránt ösztönzést, tisztes, szocialista szellemű elvekben és szabályokban, hogy kevesebb legyen a boldogtalan ember, és több legyen az öröm. T egnap ballagtak a középiskolás diákok. Boldog örömmel néztük a fiatal lányokat, fiúkat. Milyen sokan búcsúztak az iskolától Salgótarjánban, Balassagyarmaton, Szécsény- ben, Rétságon, Kisterenyén, Pásztón és szállt a dal az ország sok középiskolájában. Meghatódott, boldog szülők, rokonok és ismerősök érkeztek helyből és vidékről, hogy együtt ünnepeljenek a diákokkal, osztozzanak örömükben. De találkoztam egy rémült arcú, törődött asszonnyal is, aki szégyenlősen húzódott a sarokba. Egyet már aludtunk a nagy napra és igazán nem akarok ünneprontó lenni, de nem hagy nyugodtan a gondolat, hogy az általános nagy örömbe mennyi üröm is vegyült. Ugyanis az egyszerűen öltözött, riadt szemű asz- szony nem azért búslakodott, mintha fia érettségi bizonyítványáért aggódana. Ezzel semmi gondja, mert jól tanul a gyerek. Talán meg is érdemelné az elektromos gitárt, de honnan szerezzen erre több ezer forintot az az anya, aki egyedül neveli gyerekeit? Most is a fülembe cseng az anya szava, amellyel fiát védte, hogy nem követelőzne, talán belenyugodna, hogy nekik elektromos gitárra nem telik, de a szomszéd gyerek motorkerékpárt kap, ha nem bukik meg az érettségin. A jogosítványt már megszerezte, nemi csak motorra, hanem személygépkocsira is. „Menő fej” lett, a lányok „buknak rá”, különösen, ha apja kocsijával megy értük. Vajon mindez szélsőséges, egyedi eset? Nem. Hallottam tízezer forintos ékszerekről, előre befizetett spanyolországi utazásról és „egyéb” ballagási ajándékról. Túlzottak a mai fiatalok igényei? Nem is kérnek, hanem követelőznek, és a szülők nem tudnak ellentállni? VASÁRNAPI JEGYZET Ballagási ajándék Meddig terjednek a túlzó szokások és főleg mit kellene tenni? A részleteket nem ismerem, nem tudom, hogy mi volt a legnagyobb ballagási ajándék, az alkalmi ruhát, a virágot, a ban- kettot, a tablót és miegymást összeadva családonként mennyi volt az átlagkiadás és erre a célra mennyi OTP- kölcsönt vettek, fel. De azt meggyőződéssel állítom, hogy a most ballagok nem születtek ilyen nagy igényekkel, önmagukat és társaikat általában nem az anyagi javak mércéje szerint értékelik, bár elismerem, hogy akad jó néhány kivétel is. Vajon nem ptt kezdődött a baj, hogy valamikor régen az első jó feleletért tíz forintot ígértünk és adtunk? Nem mondtuk-e sokszor a gyereknek, ha nem tanulsz, mehetsz a tsz-be, vagy ipari tanulónak adlak? Helyesen irányítottuk-e gyerekünket mi, szülők, amikor pályaválasztáskor azzal érveltünk, hogy hol lehet többet keresni, hol lehet maszekolni, mennyi .a borravaló és hol, mennyi csurran, cseppen ? Akik azzal vádonak. hogy könnyű erről a kényelmes irodában cikket írni, azoknak elárulom, hogy e sorok szerzője is apa, akinek lánya szombaton ballagott. Én sem hivatkozhatom arra, hogy „bezzeg az én időmben”. Én is a gyakorlatból tudom, hogy ajándékozni legalább olyan öröm. mint ajándékot kapni. Adjuk is meg gyerekeinknek mindazt amit jó szívvel és józan ésszel megfontolva adhatunk, de éppen a legkevesebb, saját gyermekünk érdekében mondjunk nemet arra, ami neki kárt okoz. Ne engedjünk se rossz szokásnak, se követelőzésnek, ne tartsunk a megszó- lástól se. Ne alkudjunk meg saját meggyőződésünkkel azon az áron, hogy túlzott ajándékozással mi magunk tápláljuk az önzést, az anyagiasságot, az úrhatnámságot és mindazt a rosszat, ami ezzel jár. A ballagás igaz örömét ne alacso- nyítsuk le a mértéktelenül ajándékozó gőgjéhez, az érettségi rangját és gyermekünk értékét ne mérjük anyagiakkal. Szánt-szándékkal, vagy helytelen szokásokat majmolva ne rontsuk el a fiatalok egészséges értékítéletét. A mai fiataloknak sajátos, értékálló rangja van hazánkban.. Az ajándékozó szülő és az ajándékozott gyermek valódi rangját nem lehet forinttal mérni. A rang mindenekelőtt korszerű, a mai igényekhez igazodó gondolkodást jelent. Aki érettségizik, aki a mi társadalmunk értelmiségi rétegének méltó tagjává akar válni, annak tudnia kell, hogy a sok törődésért neki mivel kell „fizetnie”, mit kell adnia, hogyan teljesítse kötelességét. Az igazi rang arra is kötelez, hogy kitől mit fogadhatunk el. G yerekeink és fiataljaink akkor lesznek méltók rangjukhoz, ha becsületesen tanulnak, ha jól felkészülnek az életre, ha szorgalmasan dolgoznak és szocialista törvényeink szerint élnek. Nem frázis, hanem élő valóság, hogy a mi társadalmunk a munkások, a dolgozó emberek társadalma Nálunk a munka jog, de kötelesség is. Ne anyagiasságra, hanem munkára szoktassuk és neveljük gyermekeinket. Ez a legnagyobb ajándék és a legszebb örökség amit adhatunk. Dr. Fazekas László Megtalálták Írországban az elrabolt nyolcmillió fontot érő 19 festményt. A képen: a sikeres rendőrakció kél résztvevője és az egyik kép, Frans Hals alkotása.