Nógrád. 1974. május (30. évfolyam. 100-125. szám)

1974-05-10 / 107. szám

Ifjúsági brigádvezetők tanácskozása Szécsényben A szécsényi II. ifjúmun­kás napok keretén belül szer­dán nagy jelentőségű tanács­kozást rendeztek az ifjúsági házban, ahol az ifjúsági bri­gádvezetők. azok patronálói. a járási pártbizottság és a já­rási KISZ-bizottság munka­társai, valamint a közművelő­dés dolgozói találkoztak egy­mással. A találkozás elsődle­ges célja volt, hogy a fiatalok megismerjék a párt Központi Bizottságának közművelődés­politikai határozatát, a köz- művelődés helyi lehetőségeit és formáit, szóljanak gondja­ikról, problémáikról, s egyút­tal kicseréljék tapasztalatai­kat, hogy mindezek nyomán élénkebb közművelődési, kul­turális tevékenység bontakoz­hasson ki a községben. Halasi Antal, a járási párt- bizottság csoportvezetője vita­indító előadásában hangsú­lyozta, hogy a kisebb-nagyobb közösségek aktivitása, tenni- akarása megfelelő célt kell hogy kapjon. Támogatni kell az aktivizáló közösségi for­mákat. amelyeket szocialista tartalommal kell megtölteni. A salgótarjáni Bányász fér­fikórus, mely a Kiváló Együt­tes cím, valamint az Arany­koszorús Diploma birtokosa, egyik legrégibb öntevékeny műkedvelő munkás-művészeti csoport megyénkben. Elért eredményeit nem csak a fel­sorolt címek, de a kórus nép­szerűsége is bizonyítja. Az együttes az idén ünnepli fenn­állásának félszáz éves jubile­umát. Az évforduló alkalmá­ból — mintegy születésnapi ajándékként — a Szakszerve­zetek Megyei Tanácsa, a Jó­zsef Attila Megyei Művelődé­si Központ, a Bányaipari Dol­gozók Szakszervezete, vala­mint a KÖTA országos minő­NÖvelni kell az öntevékeny művészeti csoportok számát, azokban pedig a munkásfiata­lok arányát. Említést tett az egységes közművelődési szem­lélet kialakításáról, majd a fiatal aktivisták felelősségé­ről beszélt. A fiatalok őszintén nyilvá­nítottak véleményt, beszéltek eredményeikről, meglevő gondjaikról és a továbblépés érdekében fontos, jó javasla­tokat tettek. Érdemes meg­szívelni például a következő javaslatot: egy-egy ifjúsági, vagy szocialista brigád a könyvtár olvasótermében tart­son összejövetelt, mondván, ha a tagok egyszer oda be­mennek, akkor más alkalom­mal is visszatérnek. Az ÉP- SZÖV fiataljai felvetették az üzemi könyvtár létrehozásá­nak gondolatát, s az üzemi könyvterjesztés kiszélesítését. Elmondották, hogy jelenleg helyiségproblémákkal küzde­nek. de a vállalat vezetősé­gétől ígéretet kaptak egy klubhelyiségre. Volt aki azt vetette fel, hogy a vezetők szakmai, po­sítő versenyt rendez Salgótar­jánban. A seregszemlére 13 munkás­kórus jelentkezett az ország minden tájáról. Érkezését je­lezte a nagykanizsai Olajipa­ri Művelődési Ház Erkel Fe- renc-kórusa, az Ózdi Népmű­velési Intézetek, a várpalotai „Jószerencsét” Művelődési Központ, a Komlói Művelő­dési Házak Igazgatósága ve­gyes kara és a Munkásőrség központi férfikara. Részt vesz a minősítésen a Radnóti Mik­lós Művelődési Ház vegyes kórusa Özd-Farkaslyukról, a Mecseki Szénbányák Kodály Zoltán férfikara, a Fővárosi Autótaxi Vállalat kórusa, a Magyar Kábelművek kórusa titikai tudásukkal, emberi ma­gatartásukkal próbáljanak maguknak tekintélyt szerezni. Elhangzott, hogy egynéhány fiatalra a hirtelen fellángo­lás jellemző. Csak a vállalás­ig jutnak el: az első nehézség után meghátrálnak. A Házi­ipari Szövetkezet dolgozói el­mondották, hogy a vezetőség megadja a lehetőséget a fia­talok továbbtanulásához. A SIKK Ktsz fiataljai viszont épp az ellenkezőjéről szól­tak. Csak a saját szabadságuk terhére mehetnek tanulni. A ktsz semmit sem tesz annak érdekében, hogy egyes betaní­tott munkások megszerezhes­sék a szakmát. Néhányan megemlítették azt is, hogy egyes helyeken le­kezelik a fiatalokat, nem szá­mítanak rájuk, nem bíznak bennük. Az elhangzott véle­ményekre, javaslatokra érde­mes odafigyelni, sőt meg kell szívelni! Ebben az egyetér­tésben fejezték be a részt­vevők — a remélhetőleg — hasznos változásokat hozó ta­nácskozást. Szenográdi Ferenc és a Jászberényi Hűtőgépgyár Madrigál Kórusa is. Nógrád megyét a salgótarjáni Bá­nyász férfikórus és a pedagó­gus kórus mellett a balassa­gyarmati Kisipari Szövetkeze­tek vegyes kórusa képviseli. A minősítések ma 18 órai kezdettel, valamint holnap zajlanak le. A minősítésen részt vevő együttesek anagy- bátonyi Bányász és a Mátra- nováki Művelődési Házban adnak hangversenyt. Vasár­nap koszorúzás, térzene és Fasang Árpád Béke dalának közös eléneklése után jubileu­mi műsor lesz a Bányász fér­fikórus tiszteletére a József Attila Megyei Művelődési Központ színháztermében. f .. f/á/us hangja itnf A Nagybátonyi Állami Zene­iskola ezzel a címmel rende­zi meg május 11-én az intéz­mény nagytermében növendé­keinek hangversenyét. A nagy érdeklődéssel várt zenei ese­ményen az iskola kamarakó­rusa, a rézfüvó, aZ ütő, a gor­donka és a cimbalom tanszak tanulói adnak számot tanul­mányi előmenetelükről és te­hetségükről. A hangversenyen bemutatkozó növendékek mű­vésztanárai és felkészítői: Szüts Pálné, Królovszky Já­nos, valamint Szüts Pál, az is­kola igazgatója. Tv-ajánlatunk 21,30: Nevező. Üj ifjúság­politikai-művelődéspolitikai sorozat a mai magyar fiatal­ság egy részének az életét, életmódját vizsgálja. Létezik ugyanis egy foglalkozásban és korban meglehetősen hetero­gén része fiatalságunknak, akik úgyszólván átlézengik az életet, nem érdekli őket sem­miféle szórakozás, ha csak nem a most divatos modern zene. Nem tudnak magukkal mit kezdeni, nincsenek Céljaik, eszményeik, nem tartoznak semmilyen közösséghez, a munkahelyükön is csak lélek- telenül dolgoznak. Az első adásban három riportfilmmel indítanak a szerkesztők; há­rom fiatalt láthatunk — egy műszaki egyetemistát, egy gyári kézbesítőt és egy falu­ról Pestre került, munkásszál­láson élő ácsot —. s a stúdió­beli vitában részt vesz Bor­bély Gábor, a KISZ kb titká­ra, Mohás Lívia tanár, Molnár Béla, a Vasas Szakszervezet kulturális munkatársa és Ró­zsa Gyula újságíró. IrEfóK Egy romagnai házaspár egy fülkébe került a, vonaton egy angol utazóval. A feleség meg­éhezik, férje kicsomagolja az ennivalót. Mielőtt hozzáfogná­nak az evéshez, a férj meg­kínálja útitársukat: — Egy szelet mortadellát? — No. thank you — vála­szolja az angol. — Egy csirkecombot? — No, thaJik you. — Egy pohárka vörösbort? — No, thank you. Ekkor a feleség odasúgja a férjének: — Tudod milyenek ezek* az angolok... Talán azért uta­sítja vissza, mert nem mutat­tál be neki... — A feleségem... — fordul ismét az angolhoz a férj. — No. thank you — hang­zik ismét a válasz. * Szeretnék egy órát venni a férjemnek — mondja a vevő az órásnak. — Mit tud aián- lani? — Az attól függ asszo­nyom, mennyit költhet a ked­ves férje. Társszerzők (A Polish Weekly-ből) Köszöntőik vendégeinket Munkáskórusok országos minősítő versenye Salgótarjánban Vádol a néző Nem tudom, mások hogy vannak ezzel, de én egyre idegesebb leszek, ha a filmplakátok Jelmondatait olvasom. Ilyenekre gondolok, mint „vágy, szerelem, féltékenység”, vagy ,.á magány fojtogató évei”, „a szerelem érintése”, to­vábbá „szemben a gyűlöletei”, és „drámai események a viz alatt '. Valószínűleg a falvédőszövegek kínos emlékéne hatására, ezektől mindannyiszor egg fél óráig futkos a hi­deg a hátamon. Néhány héttel ezelőtt például megtudtam. hooy a film, amelyhez jegyet váltottam, egy férfiról sző', „akt megpróbál harmóniába kerülni ideáljaival.” Ravaszul kieszelték, igaz? Mit tehetne a felcsigázott, kétségek köz< hányódó nézöjelölt; rohan a moziba, és másfél órán ui rágja a körmét: lesz harmónia, nem lesz harmónia? A legutóbbi agyszülemények közül váló ez a jelmon­dat is: „Megszületett egy új .magyar film, pmely alapgon­dolatát a zenével fejezi ki.” Lehet, hogy ennek ellenére is sokan megnézik majd a filmet, az emberek szeretnek cso­dát látni. A zenének álcázott alapgondolat igazán különle­ges élmény lehet. Külön öröm tudni, hogy a most szüle­tett film ráadásul új is. Mindezekkel vetekszik azonban a most bemutatott film, a „Merénylők” jelmondata, amely így hangzik: „Vádol az áruló”. Aki még nem látta a filmet, mi egyébre gon­dolhatna. mint hogy egy utolsó, jellemtelen alakról lesz szó. aki ráadásul az igazság bajnokának szerepében tet­szeleg. A film ezzel szemben egy Franciaországban való­ban megtörtént politikai gyilkosság hátterét boncolgatja. Az „áruló" egy Újságíró, aki tudtán kívül segédkezet nyújt ehhez a gyilkossághoz. Csakugyan ingatag jellemű, könnyen megfélemlíthető ember, de amikor felismeri, milyen sze­repet szántak neki a sötét ügyben, fellázad megbízói el­len. a jó ügy mellé áll. A politikai hatalmasságok termé­szetesen könnyűszerrel elbánnak a magányos lázadóval, s egy magas állású férfiú sajtótájékoztatón szereli le a gya­nút fogott újságírókat. „Nem érdemes annyi szót vesztegetni erre a jellemte­len fickóra”, mondja, „dolgozott nekünk is, az ellensé­geinknek is.” Mondandójának lényege ugyanaz, mint a plakát jelmondatának, amely ily módon lekörözte összes elődeit, és sikerült a bárgyúság legmagasabb csúcsára jut­nia; pontosan az ellenkezőjét sugallni a film mondaniva­lójának. Mi jöhet még ezek után? Hamlet „bosszúért liheg a kísértet” jelmondattal, Jeanne d’ Arc látomásai, amelyek­ről kiderül, „téboly, vagy szélhámosság”, továbbá doku- mentumfilm a kannibálok életéről, „az emberevésről és más érdekes népszokásokról.” És talán jön majd egyszer egy film az idegkórházak­ról is „ide jut, aki filmplakátokat olvas” felirattal. — szöghy — Filmszínházaink játsszák A törökfejes kopja Kolozsvári Grandpierre Emil azonos című ifjúsági re­génye először könyv alakban, majd folytatásos képregény formájában aratott — méltán — sikert az ifjúság körében. Valószínűleg ez adta az ötle­tet Zsurzs Évának ahhoz, hogy a kedves kalandos törté­netet filmre vigye. Az átültetés jól sikerült, amihez sokban hozzájárult a jól megválasztott szereplő­gárda mókázó kedve, jó játé­ka, amelyre a romantikus, kalandos, kedves történetben bőven volt lehetőség. A szé­pen fényképezett, jó díszletek között játszódó történet nem csak a gyerekek, hanem a fel­nőttek számára is jó szórako­zást nyújt. Ügy érzem, ki kell emelni azt a visszafogott mér­téktartást, ami az úgyneve­zett „véres” jelenetek kapcsán a filmnél tapasztalható. A nyugati és távol-keleti filmvi­lágban elterjedt és még min­dig fénykorát élő — nálunk a japán Elmekből ismert — pi­ros festéket vödörszámra ön­töző naturalista párbajok, öl­döklések egyáltalán nincsenek jó hatással a fiatalabb nézők­re, míg a korosabbakból hatá­rozott visszatetszést váltanak ki. Ebben a filmben összesen három ember hal meg, s őket is olyan „szemérmes” módon mutatja a kamera, hogy nem rontják el a nézők nevető kedvét. Mindent összevetve, jól si­került ifjúsági kalandfilm „A törökfejes kopja”, mely más­fél órányi kellemes szórako­zást kínál a nézőnek. Ennél többet nem is szándékozik tenni, de ezt az igényt teljes mértékben kielégíti. — g — Képzőművészeti kiállítások A május újabb pezsdülést illetve Nyíregyházán, Keleti hozott a képzőművészeti élet- Jenő és Dombrovszky László ben; az ország minden részé- festőművészek munkáiból Ká­ból egyre-másra érkeznek posvárott, illetve Budapesten az újabb hírek a képzőművé- rendez a Képcsarnok kiálii- szetl kiállításokról. Csáki- tást. Az első három művész Maronyák József és Imre 1st- tárlata május 22-ig, Domb- vön Kossuth-díjas festőművé- rovszky Lászlóé május 25-lg izek műveiből Szekszárdon, áll nyitva a látogatók előtt. tam a fogam és vittem. Ha itt kell elpusztulni. akkor itt pusztulok el, még mindig jobb, mintha éhen fordulok fel. Egy óra múlva csupa vér volt a jobb vállam, akkor vettem észre, hogy a többi­ek hevedert viselnek. Uzson­nakor lehúzódtam a bokor­ba, a többiek ettek, én itt bámultam az erdőt, a túlsó parton. Odajött hozzám az egyik munkás, kérdi, miért nem eszek. Mondom, nincs mit. Ketté törte a kenyerét, megfelezte a szalonnát. Ez egy jólelkű ember volt. Ki­mosta a sebet, és kért hogy aznap ne dolgozzam. De a ki irtja a gyomot. A munka többi morgott, fenyegetőzött, három napig tartott. Addig ha most nem holnap se jöj- volt kosztom, és kerestem jek már. Hát folytattam, öt forintot. Ennyi pénzzel jvlint Krisztus a keresztúton, mentem tovább a Duna úgy éreztem magam. Este partjára, ahol uszályokat rak- meghívott a munkás. A fele- tak deszkával. sége csinált nekem is egy — Üj ember voltam, két- hevedert. A sebet bekötöz- 6zer annyi deszkát raktak a tűk. Másnap valamivel köny­vállamra, mint a többiére, nyebben ment. képzelheti, a padlón majd — Annyit kerestem, hogy leszédültem. Összeszorítot- vettem egy rend ruhát, fe­hérneműt. Megint parasztok- „ I hoz mentem, de jóformán 4 NÓGRÁD *» 1974. május 10„ péntek | csak kosztot kaptam. Akkor 20. — Amikor hazajöttem a fogságból, senki se állt velem szóba. Tudtam, hogy miért, de mégis nagyon fájt. Akkor kerültem én Somogyból, ahol születtem, Mohácsra. Ott pró­bálkoztam. Egy paraszt föl­vett kukoricát kapálni. Ga­zos volt a föld, nem kereste, László Lajost Uránbányászok RÉSZLETEK A GONDOLAT KI ADÓN Al AZ IDEI KÖNYVHÉTRE MEGJELENŐ RIPORTKONYVBÖL hirdettek felvételt a mohácsi tangazdaságba. Bekerültem kocsisnak, de fél év után mint ellenséges elemet elbo­csátottak. Kőműves mellé álltam be. A gazdaság igaz­gatójának a házát renovál­tuk. Mondom neki egyszer, engem elbocsátottak, pedig nagyon hűségesen dolgoznék. Tudott róla és biztatott, hogy várjak pár hónapot, akkor jelentkezzem. így lettem bér­elszámoló. Tíz évig csináltam ezt a munkát, egészen addig, amíg a gazdaságot átvette a tsz. Ekkor már mertem csa­ládot alapítani, mert én nem vagyok felelőtlen ember. — Amint látja, nagy csontú, erős ember vagyok, én örü­lök ennek, mert mikor me­gint fizikai munkát kellett végeznem, nem esett nehe­zemre. Inkább az, ahogy be­széltek velem. Én nem sze­retem a durva szavakat, ka- tonáéknál se káromkodtam. Itt csak úgy ömlött a trá­gárság a brigádvezetőkből, az aknászokból, de rrtég a mérnökökből is. Most már mások. Lehet, hogy ők Is idegesek voltak az elején, de mindenképpen elítélem őket, hiszen az életük cérnaszálon függött. mégis káromkodni merészeltek. — Már öt éve bányászkod- tam, amikor az egyik vo­natvezetőt szétvagdalta a csille. Én is elmentem a te­metésére. Állami és egyházi szertartás volt. Csak nézem a tiszteletest, aki olyan szé­pen búcsúztatja. Nézem az ősz hajú papot és rájövök, hogy ez nein más, mint vi­téz K. S., az én hajdani földrajztanárom. Rögöt dob­tunk a koporsóra. A tisztele- tes elindult vissza a faluba. Utána mentem, megfogtam a palástját. Nem akart felis­merni először, vagy talán az öregség akadályozta az em­lékezetét? Csak akkor támadt benne világosság, mikor el­mondtam a harmadik dekli- nációt, a kivételeket, az accu- sativus cum ínfinltivo példa­mondatait. „Nahát, mondja, most elárulsz?” Én megkö­szöntem neki a fáradozását és • kezet ráztam vele. Nem telt egy fél év. és az ő teme­tésén gondolkodhattam a múlandóságról. — Láttam én sok halált a fronton, a fogolytáborban, mégse lettem érzéketlen. A halált nem lehet megszokni. Vele próbálgatni a barátságot — lehet. Kosztolányiról hal­lottam, hogy gyakran kisétált a hullaházba, de 6 se tudott megbékélni a halál gondola­tával. Nem is lehet. Mégse értem magam, miért jöttem én ide, ahol azért mégiscsak több veszély fenyegeti az em­bert, mint a felszíni műhely­ben, vagy az irodában. Talán ez is barátkozás a halállal 7 Nehogy azt gondolja, „hogy vészmadár vagyok. Én" nem hiszek a ménde-mondáknak, de ha arra gondolok, hogy egy­szer akkor omlik, amikor la­pátolok, szeretnék kiszaladni a bányából. Ha fölöttem rob­bantanak, nagyon félek, pe­dig sok ágyúdörgést hallot­tam. De ez más. A föld alatt a sziklák között, úgy érzem, védtelen vagyok. A szeren­csém még nem hagyott el, karcolásom se volt. (Folytatjuk) T

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents