Nógrád. 1974. május (30. évfolyam. 100-125. szám)
1974-05-10 / 107. szám
Ikarus autóbuszba kerül az erő S. to A megye egyik legnagyobb szolgáltatótevékenységet végző vállalata a Nógrád megyei Vegyesipari Javító Vállalat. Háztartási gépeket, híradástechnikai berendezéseket, járműveket javítanak, de vaskapu, lábtörlő, sőt még lóki egyik keresett termék: a szállítószalag. Pintér Károly az összeállítást végzi A szerszámosládák összeszerelésénél Sály Ilona is részt vesz kaparó tisztítószerszámok készítését is vállalják. Munkájukért május elsején a Kohó- és Gépipari Minisztériumtól Kiváló Vállalat címet kaptak, melyet nemcsak javító-szolgáltató tevékenységükért, hanem új termékeik gyártásáért ítéltek oda nekik. Maradt idejük és energiájuk termelőtevékenység végzésére is, így itt készítik a népszerű szerszámosládákat, az üveggyárak és sütőipari üzemek részére szállítószalagokat, valamint legújabb termékeik közé tartoznak az elektroakusztikai műszerek, híradástechnikai berendezések. A vállalat közel 300 dolgozója lelkiismeretesen, a lakosság érdekében végzi munkáját. Ferenesik Mária: könnyű és szép munkát kaptam a műszerészműbélyhen Várják a vállalatnál a fiatal munkaerőket. Pál Éva sem bán- Kedvező a munkaalkalom a leá ta men. hogy ide jött dolgozni nyo'snak. asszonyoknak is A szerszám sió-lék a festő 'ében kopjak meg tetszetős színüket Szomszéd Pál itt serénykedik "^“Kulcsár József képriportja Erdőkürti állatgondozók Két évvel ezelőtt még a fa- .utól négy kilométerre fekvő Morvospusztára jártak Bre- zovszki Mihályék. Ütjukat porba, sárba, hóba mélyedt lábnyomok jelezték. A falu szélén találkoztak, szinte io- pództak a kihalt utcán, bár csizmájuk hangja elveszett hajnal háromkor az állatok lármájában. Egyikük sem gondolt arra, hogy valamikor is otthon maradjon. A kötelesség az állatgondozóknál nem ismer halasztást. Most az inaikat már nem kell annyira erőltetni. Aj Dolina-központ közelebb van. Itt szerelték fel a fejőgépeket, amikor más gazdaságokban már el is felejtették a kézi fejést. Ezen sem méltatlankodtak. — A gép is fontos, de az ember sem kutya... — Szokta mondani Brezovszki Mihály, akit társai brigádvezetőnek fogadtak el. Talán azért, mert ő a legszókimondóbb, talán másért... Ki tudná njiegmondani tizennégy év távlatából, mert ennyi ideje, hogy a termelőszövetkezet megalakult Erdőkürtön, s azóta a hat állatgondozó kitartott egymás mellett. Megkapták a fejőgépet, de a hosszú idő alatt kifinomult érzéseikkel rájöttek: nem minden tehén adja le a gépnek a tejet. Egyszer sem feledkeznek meg a „csepegte- tésről”. Így mondják egymás között, amikor a gép után még kézzel is fejnek, nehogy egy csepp is kárba menjen. E határtalan gondosság nem maradhat eredmény nélkül. Az elmúlt esztendőben például három és fél ezer liter tej volt az átlagos hozam. Az elletés, fogamzás is kifogástalanul történt, elhullást sem jegyeztek fel. Állatbetegség? Egyszer, ezelőtt öt-hat évvel száj- és körömfájás nyomait fedezték fel a szomszédos istállóban. Az övék ötven méterre volt ettől. Az emberek: Pazsiczki József, Mekota Pál, Mlinácsek Mihály, Rubik Ferenc és Hajdúk Mihály nem ismertek sem nappalt. sem éjszakát. Állandóan talpon voltak, fertőtlenítettek, figyeltek. — Megúsztuk! — emlékszik vissza az esetre' Brezovszki Mihály. ötven év alattiak mindnyájan, edzett, szívós emberek, összetartanak, ha a szükség úgy kívánja más területen is segítenek napközben, pihenőidő alatt. Zsákolnak, kazlat raknak, takarmányt szállítanak. Attól függ mikor, hol van sürgős tennivaló, hol hiányoznak a szorgos munkáskezek. Nagy a tapasztalatuk. Iskolát ugyan csak Brezovszki Mihály végzett: szarvasmarha-gondozó, tejgépkezelő tanfolyamra járt, de a munkában eltöltött másfél évtized is felér egy harmadik tanfolyammal. A főagronómus, Varga Lajos azt mondta róluk: — Ütőképes brigád... A tejhozamuk a járásban kiemelkedő. Értik is a módját. Száz tehén van a kezük alatt, s ha a kiselejtezettek helyére újak érkeznek, az első, hogy kitapasztalják a jó tulajdonságait. Tudják, melyik állatnak mennyi abrak való. Csoportosítják a teheneket a hozamok szerint, ügyelnek, nehogy elegyék egymás elől az abrakot. Körülményeik nem a legjobbak. Szerfás istállóban dolgozríak, a trágyát szekéren hordják ki. Istállóépítés szerepel ugyan a tervek között, de várnak, mert az erdőkürtiek a szomszédos kállói és erdőtarcsai gazdaságokkal való egyesülésen gondolkodnak. Az állattenyésztő, aki a vezetőségnek is tagja, a maga módján érvel: — Háromszáz tehén, mégsem száz. Több tejet termelünk, nagyobb lesz a haszon, egyszóval bizakodunk... Abban is bíznak, hogy hatan továbbra is együtt maradhatnak. Jól összekovácsolód- tak, még a lottóban is közösen játszanak a főállattenyésztővel együtt. Nem a pénzért, hisz’ jól keresnek. Megvan a havi négyezer átlagosan. A közös izgalmakért lottóznak. Sz. Gy. ELLENŐRZÉS Nem a bizalmatlanság jele, hanem fontos velejárója a napi életnek, mivel egy azonos kérdésben nem mindig egyforma a különböző posztokon dolgozók véleménye, egy-egy jelenség megítélésében sides mindig teljes nézetazonosság. Az ellenőrzés: segítség, méghozzá olyan, amely eligazít társadalmi és gazdasági problémákban, választ ad kérdésekre, tükröt állít elénk tevékenységünk eredményeiről vagy fonákságairól. . Szükség van az ellenőrzésre azért is, mert nem mindenki tud ellenállni a különböző kísértéseknek, ezért időnként összetéveszti a közösség tulajdonát a sajátjával. Ebből is látszik, hogy az ellenőrzés összetett, sokoldalú, összehangolt tevékenységet jelent a kitűzött, helyes közösségi és egyéni célok elérése érdekében. Manapság a különböző testületekben gyakran kerül szóba az ellenőrzés fokozása, hatékonyságának erősítése, a kitűzött szocialista célok, az ezt elősegítő határozatok mielőbbi eredményes megvalósítása érdekében. Erről volt szó az SZMT-elnökség legutóbbi ülésén is, amikor az elnökség éves munkáját vitatták, és a negyedik ötéves terv hátralevő idejére szóló feladatok kerültek terítékre. A felszólalók az ellenőrzés segítő jellegét hangsúlyozták. Érthető, mert a mozgalomban nagyon sok olyan aktivista van, aki munkaidő után, társadalmi tevékenységként látja el a dolgozótársai által reá ruházott feladatokat. Nekik nincs idejük arra, hogy a munkájukat elősegítő, illetve azt meghatározó rendeleteket naphosszat tanulmányozzák, ezért szükség van a felsőbb irányító testületek képviselőinek közvetlen, és gyakori segítésére. Nemcsak mozgalmi téren jogos ez a kívánság, hanem a társadalmi, gazdasági élet minden területén. Szerencsénkre egyre több az olyan gazdasági vezető, aki nem akadékoskodásnak fogja fel ezt a tevékenységet, nem kukacoskodóknak tekinti az ellenőröket, hanem olyan segítőtársaknak, akik hozzáértésükkel olyan hibák feltárásához is támpontot adnak, amelyek a napi munka sodrásában rejtve maradtak, esetleg elkerülte a figyelmüket, keresztül siklottak rajtuk. Az alapos, rendszeres, mindenre kiterjedő ellenőrzés ad csak biztonságot a vezetésnek az irányítás színvonala emeléséhez, a munkatársak helyes megítéléséhez, de sokat segít az egész közösséget érintő fontos intézkedések kidolgozásában is. A párt állásfoglalása alapján nálunk kormánypolitika, hogy politikai, gazdaságpolitikai, kultúrpolitikai céljaink közelebbi és távolabbi meghatározásánál minél többen vegyenek részt az előkészítő munkában. De ne csak az előkészítésben, hanem az elfogadott program cselekvő végrehajtásában és annak ellenőrzésében is. Közéletünk demokratizálódásának további bővítése megkívánja, hogy az ellenőrzés társadalmi bázisát újabb aktívák bevonásával szélesítsük. Velük, segítségükkel kívánjuk még egészségesebbé tenni a közéleti gondolkodást, erősíteni a szocialista emberre jellemző magatartásformákat. Ez ellen csak azok tiltakoznak, akik az ellenőrzést felesleges rossznak tekintik, mert a kikövezett, nyílegyenes út helyett a mellékösvényeken akarnak kalandozni, kapzsiságuk, egyéni haszonszerzésük kielégítése érdekében. Ezért más megítélés alá esnek ezek, és más elbírálást érdemelnek azok, akik a tisztességes úton, a jobb muhka utáni vágytól fűtve követnek el kisebb hibákat. V. K. Nem állunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk: a műszaki fejlesztés, az új gyártmányok bevezetésével, új technológiák meghonosításával összefüggő politikai tevékenység a pártmunka egyik legnehezebb, s ugyanakkor helyenként meglehetősen elhanyagolt területe. Többnyire nem az a probléma, hogy nem foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel az üzemi párt- szervezetek. A vállalati terv kialakításakor és a végrehajtás értékelésekor általában napirendre kerül a téma. hiszen a műszaki fejlesztésre is terv készül. Inkább az a gond: hogyan tárgyalja ezeket a látszatra kimondottan, műszaki, technológiai kérdéseket, mire ösztönözzön, milyen igényekkel éljen a helyi gazdaságiműszaki vezetéssel szemben a pártszervezet. ÁLLANDÓ ÉS KOMPLEX FOLYAMAT Az egyik lényeges dolog: tisztában kell lennünk azzal, hogy a műszaki fejlesztés nem kampányfeladat, hanem a termeléssel együttjáró állandó és komplex folyamat. Ez azt is jelenti, hogy a legkorszerűbbnek tartott termék, a legjobbnak ítélt gyártási módszer, a legcélszerűbben kialakított üzemmenet sem teszi feleslegessé: ott is és olyankor is éltetni kell a jobbat akaró szemléletet. Hát még ahol vagy a terméknél, vagy a gyártási eljárásoknál, vagy a munkakörülményeknél ..állt meg az idő!”. Arról van ugyanis szó, hogy a korszerűség tartalma szinte napról napra változik. Amiről tegnap még úgy gondoltuk, hogy a lehető legjobban csináljuk, az holnap már elaVultnak bizonyulhat. A lépéstartás szükségességével szemben áll a megszokotthoz való ragaszkodás, a kényelemszeretet. esetenként a megelégedettség, máskor a lemondó tehetetlenség. Az ilyenfajta magatartást elfogadni, teret engedni neki Pártmunka a műszaki haladáséi?! annyi, mint ha lemondanánk a fejlődésről, jobbat, többet akaró szándékunkról. * Megfigyelhető. hogy az ilyen felfogást vallók többnyire a pénzhiányra panaszkodnak. Nem fejlesztik valahol a gyártást? — nincs pénz! Rosszak a munkakörülmények? — javítására nincs anyagi lehetőség! Rossz minőségű a termék? — új gép kellene, de nincs miből! És sorolják az ilyenféle indokok és érvek garmadáját, hogy megmagyarázzák: mit miért nem lehet. Való igaz. hogy agitációval nem pótolható a beruházás, a fejlesztéshez szükséges pénz. Azzal még nem változik jobbra a helyzet, hogy kinyilvánítjuk szándékunkat. Az agi- tációt azonban nem valami helyett szükséges alkalmazni, hanem valamiért. Azért például. hogy ne csodákra várjanak, ne valamiféle „terülj asztalkámra”, hanem a meglevő adottságokat, a helyenként nem kevés és nem nagyon rejtett tartalékokat hasznosítsák. A fejlesztés általában valóban pénzbe kerül, de ritkán tesszük hozzá: vissza is térül, mert ha komplex, egészen bizonyosan gazdaságosabb termelést eredményez. A tervezéstől a munkapadokig szinte mindenütt gond azonban a fejlesztés komplex jellegének megvalósítása. Szép terméket gyártanak például — drágán, elavult technológiával ; modem üzemben eladhatatlan termék készül. az egyik művelet korszerű. a másik a kézműiparra emlékeztet ... És arra, hogy az összefüggésekre kevés figyelmet fordítanak, bedig a műszaki fejlesztés csak akkor eredményes, ha komplex. Különben fejlesztünk, fejlesztgetünk, csak a végeredmény megfoghatatlan. ALKOTÓ MUNKAHELYI LÉGKÖRT A műszaki fejlesztés minden ága érinti a dolgozó embert, úgy is mint termelőt, és úgy is, mint fogyasztót. Az új üzemrészben kulturáltabbak a munkakörülmények, az új technológiával könnyebb a munka, a korszerű terméket szívesebben vásárolják. Vagyis közvetve, vagy közvetlenül érdeke fűződik ahhoz, hogy üzemében, vállalatánál milyen a műszaki fejlesztés. Ez az érdekeltség azonban nem érvényesül automatikusan. Ezt fel kell ismertetni — a konkrét körülmények alapján —. s ösztönözni kell érvényesítését. A dolgozók részvétele a műszaki fejlesztésben az újító-feltaláló mozgalmon keresztül alakulhat ki a legjobban. E mozgalom résztvevői nemcsak azt látják, hogy mi nem jó a munkahelyen, hanem azt is: mit kell tenni, hogv a helyzet megváltozzék. Ügy is mondhatnánk: bírálnak és javasolnak is egyszerre. Sajnos — mint aíz újítók és feltalálók nemrég megtartott IV. országos tanácskozásán többen elmondták —, ezeket a javaslatokat még nem mindenütt fogadják úgy. ahogy azt joggal el lehetne várni. Az újítótevékenység azt jelenti, hogy a dolgozó részt vállal termelő egysége gondjaiból, s azon fáradozik, hogv javaslataival, észrevételeivel enyhítse azokat. Korábban ez a képesség a gazdag szakmai tapasztalatokra épült, arra a viszonyra, amely a munkás és a munka között a termelési folyamatban kiaíaJ kult. Ma azonban ezzel mindinkább párosul a technikai tudás is. Napjaink munkása — éppen tudása révén — igényesebb a műszaki vezetők tevékenysége iránt, s ha megfelelően ösztönöz rá a munkahelyi légkör, akkor viszonyuk alkotóbb is a korábbinál. Ez azonban ma még sok helyen másként van. Munkahelye válogatja, de összességében nem lehetünk elégedettek az újítók és vezetők viszonyával. Az újító sok helyen még mindig amolyan „nehéz ember”, akinél eleve valamilyen anyagi önzést, sőt olykor visszaélést gyanítanak, aki a vezetők szerint néha lejáratja tekintélyüket, megbontja a rendet. Ezzel is magyarázható, hogy száz munkás közül csupán három az újító. TÁMOGATNI kell Kézenfekvő dolog, hogy a pártszervezetnek a szemlélet formálásában rendkívül nagy szerepe van. Ha a pártszervezet támogatja az újat. a jobbat akarókat, akkor a légkör nem dermed meg, a munkás nem marad magára, a vezető nem érzi sértve magát. Ezért minden üzemi pártszervezetnek olyan viszonyok kialakítására és megerősítésére kell törekednie, ahol nem a rangok dominálnak, hanem a tudás, ahol a gondolat értéke és nem annak kifejtési módja az elsődleges. Alapvető tehát, hogy milyen a kollektíva „hozzáállása” a fejlesztéshez. Ha azt nézik, hogyan segíthetik egymás munkáját, akkor a mondvacsinált korlátok eltűnnek, s a valóságosak is leküzdhetők. A pártmunka legnagyobb eredménye éppen az. ha a fejlesztés legfőbb forrása az a belső szikra lesz, ami minden alkotó emberben él. legyen az munkás, vagy vezető. Balogh Mária NÓGRÁD — 1974. május 10,, péntek
