Nógrád. 1974. május (30. évfolyam. 100-125. szám)
1974-05-09 / 106. szám
/i knzművelődési határozat után Filmszínházaink játsszák Ahogy a fiatalok látják A BESZÉLGETÉS közben egyre gyakrabban jut eszembe: jó lenne, ha ehhez hasonló „kerékasztal-beszélge- tésre” a közművelődési szakemberek is meghívnák a munkásfiatalokat. Minden felmérőlapnál, kérdőívnél többet ad. ha közvetlen formában. az egymásnak feltett kérdésekből,» a vitából bontakozik ki: mi a véleményük közművelődésünk helyzetéről. a saját életükben megvalósítandó feladatokról. Az öblösüveggyár KISZ- bizottsági szobájában hamarosan erre fordult a szó. — Két dolog szükséges ahhoz. hagy az emberek elmenjenek egy rendezvényre, meghallgassanak egy előadást, kihasználják a művelődési lehetőségeket: őket érdeklő téma és megfelelő propaganda. Az előzőre az üveggyárból is sok jó példát tudnánk felhozni. A munkások körében mindig is beszédtéma volt a bérrendezés, az utóbbi években pedig a brigádmozgalom — ezekről például sosem érdektelen az előadás — mondja Palaticzky László. A beszélgetők közül Szlova- csek József talán a legfiatalabb. Ö az FMKT (fiatal mérnökök, közgazdászok, technikusok) TIT-előadásait említi: — Minden héten volt ilyen, reggeliidőben tartották. Érdekes előadásokat hallhattunk a szabad idő hasznos eltöltéséről. a családi életről, csillagászatról. műszaki dolgokról. Nem is baj. hogy egymástól távol álló témakörök szerepeltek — így lehetett választani. kit mi érdekel jobban. De a propaganda!... Éz a szó robbantotta ki a vitát. — Mostanában történt, hogy a számítástechnikai napok keretében az üzem dolgozóinak is szerveztek egy előadást. De hogyan! Én például aznap fél egykor tudtam meg, hogy egykor lesz — bosszankodik utólag is Hamza Erzsébet. — De azt sem tudtuk, hol lesz. elmegyünk-e a helyszínre, megnézni a számítógépet és utána ott beszélgetünk. vagy ide jön az előadó — tesz hozzá Bujtás József. — A városi rendezvényeknél még rosszabb a helyzet. Rhoda Scott hangversenye talán a kivétel, ami csak erősíti a szabályt igaz, hogy erről a tévéből is értesülhettünk. A szórakoztató műsorokra az üzemekből sókan elmennének — több ilyenről lemaradtunk már. (Hofi-est, beathangversenyék). A komolyzenei hangversenyek iránt általában kisebb az érdeklődés. Salgótarjánban még nincs zenéhez értő közönség, csak egv kis réteg. Mégis, ha az egy-két kósza plakáton kívül határozottabb hírverése is lenne ezeknek a műsorok-* nak, fokozatosan bővülhetne ez a kör — ez Suhai Ferenc véleménye. — KÖRÜLNÉZHETÜNK a saját portánkon is. nemcsak a központi művelődési szervek hibája a hézagos tájékoztatás. Mi sem foglalkozunk úgy a színházi, zenei, irodalmi előadások propagálásával, ahogy kellene. Megkapjuk a bérleteket, de előfordul, hogy üresen maradnak a helyek. Többet kellene tenni a kultúrfelelősök- nek is: tájékozódni a programokról, ajánlani a többieknek is — kapcsolódik be újra a vitába Palaticzky László. Felvetette valaki azt is. hogy a szép kiállítású programfüzet csak kevesekhez jut el. Jobb lenne olcsóbb, egyszerűbb kivitelben minél több levélszekrénybe bedobni. A Megyei Művelődési Központ és a Kohász Művelődési Központ programjai mellett közölhetnék a többi kultúrház műsorait is. A _propaganda nagyon fontos —. de vajon nem túlozzák el kissé a jelentőségét? Hiszen a művelődés legmélyebben fekvő gyökerei. az igények a meghatározóak. Ezek megvannak-e? Suhai Ferenc a központi ifjúsági klub példáját hozza fel. — Rengeteg 15—20 éves fiatal táblából a Fő téren. Ha működne egy klub a József Attilában, biztosan szívesen bejárnának. — Csak. ha van zenekar — indítja el valaki újra a vitát. Rendszeres látogató voltam ott. láttam, hogy a beat csalogatta be a fiatalok többségét, utána vettek részt a többi programon is. Már alig tudom jegyezni a hozzászólásokat. „Hetente csak kétszer volt zene. de a többi napon is bejöttek”. ..Ha az üzemi fiatalok között jobban propagálják, nem aludt volna el”. „Sokan nem is tudtuk, hogy van ilyen”. „Hívhatnának ismert politikusokat, újságírókat és művészeket — nem kellene nagy rábeszélés, csak megfelelő szervezés és telt ház előtt folyna a beszélgetés.” — Közművelődésről csak úgy Beszélhetünk, ha a legaktívabb réteget, a fiatalokat sikerül összehozni, mozgósítani. A munkások döntő többségében él az igény a közösségi élet iránt. Itt. munka közben egymásra vagyunk utalva — a szokásaink, érdeklődésünk mellett a művelődési igényeink is a közösségben alakulnak ki. Nálunk a műhelyben nincs olyan negyven év alatti dolgozó — idősebbek között is ritka —. akinek hiányozna az általános iskolai végzettsége. Sokan tanulnak. Nagyon kell egv központi. összekötő fórum, de még fontosabb, hogy a brigádon belül tisztázzuk, milyen lehetőségeink vannak az önképzésre és ki is használjuk ezeket — vélekedik Palaticzky László. EZZEL MÉG nem ért véget a beszélgetés — elmondták, hogy sokan élnek az emeltszintű szakmunkásképzés által nyújtott lehetőséggel, de az érettségi megszerzése után sem mennek el a műhelyből, szóba került a nemsokára újra beinduló klub is. A hozzászólásokat hallgatva. úgy tűnt: a szemléletben és a munkában is érződik a közművelődési határozat feladatainak értése és elfogadása: látják, hogy az ő érdekük is a megvalósulás. G. Kiss Magdolna Özvegy Co Á közvélemény véleménye: jeles Kiállítás Szécsényben A szécsényi II. ifjúmuhkás napok nyitó rendezvényét, a „Szécsény üzemei” című kiállítást az ifjúmunkás klubban rendezték meg. A kiállítás hűen mutatja be a község gazdasági életének jelenlegi helyzetét. A termelőszövetkezet kiállítása a mezőgazdaságban bekövetkezett változást ábrázolja. Hogyan tört be a tudomány a mezőgazdaságba, hogyan alakult át a kispar- cellás mezőgazdaság gépesített nagyüzemi mezőgazdasággá. Fényképek, grafikonok, mezőgazdasági termékek, korszerű mezőgazdasági eszközök tanúskodnak erről. A háziipar kiállítása a szövetkezet életébe nyújt betekintést. Bemutatják a szövetkezet készítményeit, amelyek a palócföld népi hagyományait őrzik. Nagy sikere volt a bútoripar kiállított Peti gyermekszoba és Maci iskolabútorának. A kábelüzem új prototípus kábeldobjait állította ki. A tejüzem 32 féle terméket sorakoztatott fel. Térkép tájékoztatja a látogatókat arról, hová jutnak el termékei. Piatúnók Szverdlovszkbót Szverdlovszkban, az eddig inkább nehéziparáról ismert Ural vidéki városban pianí- nókat is készítenek. Az Etűd nevet viselő hangszerekből Franciaországba, Spanyolországba, Dániába, Norvégiába, Hollandiába és Görögországba is szállítanak. Ebben az évben ezer ilyen hangszert gyártanak exportra. Az ÉPSZÖV kiállítását a kis makettek teszik hangulatossá. Sokan megcsodálták a Sikk Ktsz kitűnő szabású, divatos munkáit. Az ELZETT gyáregység is felvonultatta termékeit. A kiállítás megrendezésével a fiatalok ismételten bebizonyították leleményességüket, ötletgazdagságukat, kitartásukat. Mert mondanom sem kell, hogy az ifjúmunkás napok keretében megrendezett kiállítás egyedül a fiatalok érdeme. Nagy lelkesedéssel súrolták a parkettet, porszívózták a szőnyegeket, hordták össze és rendszerezték az anyagot, míg végül a kiállítás összeállt. A fiatalok — Öze László, Kiss Gyula, Demus Iván, Cselényi András, Kollár Zoltán, Gyetvai István és a többiek — jól sikerült kiállításukkal jelesre vizsgáztak a közvélemény előtt. —szenográdi— Sokak számára a krimi egyet jelent az igénytelenséggel. A feltételezés nem egészen alaptalan, hiszen a bűnügyi regények, filmek legnagyobb része valóban értéktelen. elsősorban üzleti szándékkal létrehozott mű. Hogy mégis lehet ebben a műfajban is nagyot, értékeset — ugyanakkor mégis közkedveltet — alkotni, azt az élvonalbeli krimiírók bizonyítják, akiknek óriási példányszámban piacra dobott alkotásai között szép számmal akadnak olyanok, amelyek értékükben kiemelkednek a bestsellerek közül. Georges Simenon alakja a mi köztudatunkban szinte elválaszthatatlanul összenőtt Maigret felügyelő pipafüstbe burkolózott alakjával, pedig a meggondolt felügyelő nem szerepel minden művében. Hogy a Simenon-regényeket sorban filmesítik meg, nem véletlen. Mindegyik szinte filmre íródott, pontos leírásokkal, jellemrajzokkal, kidolgozott helyzetekkel. Az özvegy Coudercné című filmben tulajdonképpen nem követnek el bűncselekményt. Az öregedő magányos asszony és a menekülő fiatalember szerelmének, barátságának történetét csak egy előzmény avatja bűnügyivé, nevezetesen. hogy a férfi börtönből szökött, ahová emberölés miatt került. A másik szál, az özvegy rokonainak törekvése arra, hogy a magányos asz- szonyt kiforgassák vagyonából, örökségből, szintén bűnügyi téma, azonban a főszerepet nem ez a két vonal jelenti. Jelentős, bár rejtett mozgatója a dolgoknak a keret, az 1932-es Franciaország, a gazdasági válság hangulata, a kezdődő antiszemita hecc, a sztrájkok, a magas sisakú lo- vasrendőrök, a tűzparancsot kiadó rendőrfőnök, a baszfc- sapkás fasisztaszervezet önkéntes segítséget felkínáló hiénái. Ebbe a világba akar visszamenekülni Jean, az egykori orvostanhallgató, akinek egyszer már elege volt mindenből. A helyzet természetes következménye, hogy beilleszkedni csak a véletlen folytán, és csak ideig-óráig sikerül, és a film végén eléri a golyó, melyet ez a világ neki szán. A filmet külön élménnyé teszi Simone Signorét és Alain Delon visszafogott játéka, Walter Wottitz képei, melyek jól szolgálják Pierre Gamier- Deferre rendezői szándékait. —g — Kiáltás A Hazafias Népfront Nóg- rád megyei elnöksége kiadásában ez alkalommal tizedszer jelent meg a megye különböző helységébe eljutó irodalmi plakát, a Kiáltás. Az ötszáz példányban készült plakátot a Nógrád megyei képzőművészek és irodalmárok alkotó csoportja készítette, társadalmi munkában. A Kiáltás irodalmi és grafikai anyagának központi gondolata, minthogy a plakát a békemozgalom megalakulásának 25. évfordulója és a májusi békehónap alkalmából jelent meg, az emberek békevágyát fogalmazza meg. A lakossá» fele úi lakástulajdonos Mosihváhan Az idén 370 000 moszkvai lakos költözik új lakásba. Különösen sok lakás épül a zöldövezetekhez tartozó új lakónegyedekben. A szovjet főváros általános fejlesztési tervének megfelelően a lakóházakkal egyidőben alakítják ki az üzletközpontokat, építik fel az iskolákat, rendelő- intézeteket, a szolgáltató vállalatok épületeit. Valamennyi új lakóház magasépület. A Szovjetunió világviszonylatban az első helyen áll a lakásépítés arányait és ütemét tekintve. A legutóbbi 16 év alatt új lakásba költözött az ország összlakosságának csaknem a fele. A kilencedik ötéves terv előirányozza, hogy további 60 millió ember lakásviszonyait kell megjavítani. Mai tévéajánlatunk 18.45: üt év a vonaton. A háromrészes dokumentum- film-sorozat az ingázókról szól, vagyis azokról, akik naponta vonattal, nagy távolságról közelítik meg munkahelyüket. S ez a tény meghatározza egész életüket. Naponta 3-4 órájuk marad arra, hogy „éljenek”, szórakozzanak, gyerekekkel foglalkozzanak. Némelyikük — megmaradt félig-meddig parasztnak is, s munka után, vagy ünnepnapokon a kertben, vagy a „háztájiban” dolgozik. Az első rész a Kecskemét közelében levő Táborfalva ingázóit mutatja be a nézőknek, s gondoljuk csak meg, ez számukra napi 140 km utazást jelent: hajnalban 70-et, és este 70- et. A műsor címe éppen erre utal: kiszámították, hogy egy ingázó nyugdíjas koráig öt esztendőt tölt vonaton! Jelenet a „Hat köpeny” c. tévéjátékból (Május 9., csütörtök, 20.00) Len in-szobor Drezdának A Lenlngrádi Képzőművészeti Kivitelező Vállalatnál megkezdték a Drezdába küldendő Lenin-emlékmű elkészítését. A szobrot októberben, a Német Demokratikus Köztársaság fennállásának 25. évfordulóján avatják fel. Az emlékmű tervét a neves szovjet szobrászművész, Grigorij Jasztrebenyeckij készítette és a gipszmodell már készen áll. Ismerkedés Rómában a Villa Borghese parkjában két csinos nő sétál. Az egyik pádon egy fiatalember ül. Amikor a két nő elhalad mellette, leteszi úiság- ját és rájuk csodálkozik. — Látod, drágám — mondja ekkor az egyik nő — így ismerkedtem meg a férjemmel. .. Jól emlékszem rá. mert ez volt az első és az utolsó alkalom, hogy felemelte szemét az újságból és rám nézett. László Lajos: Uránbányászok RÉSZLETEK A GONDOLAT KIADÓNÁL AZ IDEI KÖNYVHÉTRE MEGJELENŐ RIPORTKONYVBOL 19. Latinból elmondtam a 3,-ik deklináció szabályait, az ösz- szes kivételeket. Plinius néhány levelét. Accusativus cum infinitivo: ez volt az utolsó kérdése, de ekkor már kicsöngettek. Mondom a szabályt. „Példát”! Mondom: „Video patrem venire”! Mikor kimondtam, meghajoltam, és a helyemre akartam menni, mert a térkép előtt álltam. Vitéz K. S. odalépett hozzám, megfogta a hajamat, és megcibálta. „Ez bent van 4 NŰGRAD — 1974. május 9, csütörtök a Jámbor-féle nyelvtanban 1 Mást mondjon!” Nem jutott eszembe semmi. „Négyes”, akkor ez volt a legrosszabb jegy. Félévkor megbuktam. Év végére jeles lettem. — Megtanultam én, uram, azt, hogy nem csak bevágjam az anyagot, hanem gondolkodjam is. De ezt már nem Jutáson, hanem a Ludovikán. Innen kerültem a frontra. Az én előőrseim mentek be Sta- nislawówba. „Arany vitézsé- gi érem!”, mondta az ezredparancsnok, aki gratulált. De a hadosztályparancsnok leintette. „Most, a háború elején arany vitézségi? Mit adunk később?!’’ Semmit se kaptam. — Negyvennégyben zászlóaljparancsnoknak osztottak be, őrnagyi rangban. Harc nélkül adtam át a várost. Engem két tiszttársammal külön kísértek az oroszok. A templom falához állítottak. „No, most befejezted”, gondoltam, és ha hiszi, ha nem, nyugodt voltam. Nem lőttek agyon. Álltunk már egy órája, néztük, hogyan vonulnak a csapatok. És aztán odajött két fiatal orosz. Kikutatták a zsebeinket, elvitték az iratainkat. Közben a németek odapörköltek valahonnan, aknával. Nagy szaladgálás, én megléptem. Felszaladtam, egy lakóház padlására, átöltöztem. De a házat is eltalálta egy lövedék. Rámomlott a kémény, elvánszorogtam valahogy, de megtaláltak. Fiatal voltam, sejtették, hogy kivetkőzött katona vagyok. Három évig voltam fogoly a Volga-Káma-Bjelaja mentén. Kazánban. — Tizenhárom , éve a vállalatnál dolgozom. Kezdtem a külszínen, a kutatófúrásoknál, folytattam segédmunkásként, csillésként, a vájvégen is ügyködtem. Akkor akartam jelentkezni a bányamérnökire. Illetve jelentkeztem is. Befizettem négyszáznyolcvan forintot az előkészítő tanfolyamra. Három foglalkozáson részt vettem, a negyedikre nem engedett el az aknász. „Miért?, kérdeztem, hiszen hozzájárultatok”. „Nem lehet, szükség van rád”. Megyek az üzemvezetőhöz. Nagyon összekiabáltunk, én meg se vártam az utolsó szavát, bevágtam az ajtót, bár hallottam, utánam szólt. Másnap találkoztam vele a népesnél. Állunk, én nem szólok, ő se. Haladnak mellettünk a kocsik. Az egyikbe ő beszállt én maradtam. Műszak végén megkeres az aknász, másnap menjek fel az üzemvezetőhöz, és vigyem a kiskönyvemet. Éppen raport volt. Felindultan fogadott. Beírta a könyvembe, hogy mozgó népesre akartam felszállni, veszélyeztettem a testi épségem. Holott ő szállt fel. Ez a figyelmeztetés, prémium- és hűségjutalom-elvonással járt. Akkor kértem el magam onnan. Később egy jólelkű főmérnök kicserélte a könyvemet, újat adott. Azóta már megszűnt ez a könyvrendszer. — Vagyunk itt néhányan a szállóban nős emberek, de a többsége legény és elvált. Én azért lakom itt, mert Mohácson van a házam, a feleségem, a szőlőm. Nem, gyerek az nincs. Negyvennégy éves voltam, mikor megnősültem. A feleségem apja, anyja is velünk élt. Fekvő betegek, ök voltak a gyerekek, felelőtlenség lett volna még másik is. — Minden keresetemet ösz- szerakom. Valaki majdcsak eltart bennünket, a pénzért, meg az ingatlanokért. Magának megmondom, most százötvenezer van a takarékban. Szépen terem a szőlőm, ide is hozok minden héten egy demizson bort és eladom. A feleségem bérelszámoló volt, most nyugdíjas és sok baromfit tart. Jó gyakorlati érzékem van, megtanított az életre, arra, hogy amit magam megcsinálok, nem kell érte fizetni, meg iparosért könyörögni. Én csináltam a pincémet a szőlőben, a házat ahol lakunk, megjavítom a cipőt, de subát is csinálok. Most fejeztem be ezt a szőnyeget. Két méter hosszú, egy méter széles. Türelem kell hozzá és kitartás, akárcsak az élethez. (Folytatjuk)
