Nógrád. 1974. május (30. évfolyam. 100-125. szám)
1974-05-09 / 106. szám
üj üzem. — jól termel. A seprőről szóló közmondást átalakítva fogalmazzunk így, amikor a Budapesti Finomkötöttárugyár balassagyarmati gyáráról írunk. Esztendeje alig múlt, hogy új üzemcsarnokukban megkezdték a termelést, máris szép elismeréssel dicsekedhetnek: Május 1-én anyavállalatuk és velük a balassagyarmati gyár, elnyerték a Könnyűipari Minisztérium Kiváló Vállalat címét. Termékeik kiváló minősége, divatos kivitele, korszerűsége indokolta a dicsérő cím odaítélését. Balassagyarmaton női felsőruházati cikkek, gyermekholmik, valamint férfi fürdőnadrágok készülnek, melynek egy részét csehszlovák és szovjet piacra is szállítják. Újabban Mongólia is érdeklődik az itt gyártott szép árucikkek iránt. A varrógépek mellett leányok, asszonyok dolgoznak, közöttük Balázs Olga — képünkön —, akik elégedettek munkakörülményeikkel — kulcsár józsef — Ácsorgó emberek a főkapunál Megváltak A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben a fokozódó termelési és gazdaságossági igények teljesítéséhez minden szükséges feltételt alaposan számba vesznek. Az üzem- és munkaszervezés korszerűsítésének lehetőségeit csakúgy, mint a gépi idő kihasználását, vagy a technológiai és munkafegyelmet. A fémbevonó üzem termékei iránti igény is rendkívüli módon megnövekedett. Valamennyi gyártmányuk rendelésellátottsága egész évre biztosítva van. Az első negyedévben pontosan eleget tettek tervfeladataiknak. A második negyedévben azonban további lelkiismeretes munkára van szükség, ha eleget akarnak tenni az üzemmel szemben támasztott követelményeknek. A második negyedévben 2600 tonna tűzihorganyzott huzalt kell előállítaniok, míg a galvanikus horganyzott huzalból 1467, az ónozott huzalból 70, a rezezett huzalból 51, a PVC bevonatú huzalból pedig 105 tonna az igény. De , bármilyen fontos feladata van is a termelésben a technikának, mégis legfontosabb tényező az ember, a maga szorgalmával, fegyelmezettségével és szakmai felkészültségével. Mondani sem kell, hogy a II. negyedévre tervezett feladatokba nincs belekalkulálva a fegyelmezetlenség. Éppen ezért természetes, hogy maradéktalanul csakis akkor teljesíthető a terv, ha fegyelmi vétségek nélkül minden dolgozó a legteljesebb szorgalommal, szakértelemmel és igyekezettel vesz részt a termelés különböző fázisaiban. Az üzemnél nem nézik el a fegyelemsértéseket és nem riadnak vissza semmiféle intézkedéstől, hogy a jól szervezett termelési ütemet biztosítani tudják. Az eredmények is igazolják, hogy az üzemben legtöbben példát mutattak a helytállásból. Az emberi helytállás stabil bázisa adta az indítékot a vezetésnek, hogy határozottan lépjen fel a fegyelmezetlenkedőkkel szemben. A legteljesebb egyetértéssel találkozott az az intézkedés, hogy akik kilógnak a sorból, azokkal szemben szigorú intézkedést foganatosítanak. Kakuk Pál és Oláh Zoltán igazolatlanul távol maradt munkahelyétől, ezért mindkettőjüket elbocsátották az üzemből. Volt, aki fizetést követő napon nem állt munkába, ezért ennek a munkájára sem tartanak azóta igény. Ez a fegyelem jó figyelmeztető mindenki számára. Szeretnék elejét venni a technológiai utasítások megszegésének is, hiszen ebből is jelentős kára származhat az üzemnek és gátolhatja feladatainak maradéktalan teljesítését. Külön felhívták a dolgozók figyelmét a tűzihor- ganyzásra kerülő tekercsek előírásszerű bekötésére és a horgany megfelelő hőfokon való tartására is. Ezek fontos feltételei a folyamatos termelésnek, mert a hanyag kezelés esetében jelentős munkaidő-kieséssel kell számolni. Intézkedtek, hogy e téren folyamatos legyen a vizsgálat és az ellenőrzés. Minden percet szeretnének a termelés szolgálatába állítani. Felfigyeltek az olyan esetekre, amikor egyes dolgozók a munkahelyüket a műszak befejezése előtt 10—15 perccel előbb elhagyják. Előfordult már, hogy egy-két telep a munkaidő korai befejezésével 10—15 percre szinte kezelő nélkül maradt. Igazgatói utasítás intézkedik a fürdők nyitási és zárási idejéről, a munkahelyre érkezésről és a munkahelyről történő távozásról. Mégis előfordult, hogy egyes dolgozók az Igazgatói utasítást megszegve előbb megfürödtek és a műszak vége előtt elhagyták az üzem területét, hogy a főkapu előtt ácsorogva várják a műszak végét. Az üzem vezetői most a szocialista brigádok és törzs- gárdatagok segítségét kérték mindenfajta fegyelmezetlenség felszámolásához. Azt várják a szocialista brigádok tagjaitól, hogy figyelmeztessék a magukról megfeledkezett fegyelmezetlen dolgozókat. Az üzem szeretne eleget tenni megnövekedett feladatainak és emelt fővel jelenteni a XI. kongresszusnak, hogy kötelezettségeiknek maradék nélkül eleget tettek. Ehhez azonban olyan légkörre van szükség, amelyben minden percnek megvan a maga becsülete és termelési értéke. Orosz Béla „Viszontlátásra, de már egyenruhában..." Sorozás Salgótarjánban — Vigyázz! — a „zé” betűk megremegtetik a falakat. — Jó napot, elvtársak! — Erőt, egészséget, alezredes elvtárs! — így kezdődött a sorozás kedden a Kohász Művelődési Otthon KISZ- klubjában. Csaknem félszáz fiatal jelent meg az első napon a sorozó bizottság előtt. Zömével a salgótarjáni és a pásztói járásból érkeztek. Az egész napos foglalkozás már a katonaéletre való felkészítés jegyében zajlott. Az 1951—54 között született fiatalemberek egészségi állapotáról, a nagy tapasztalatokkal rendelkező sorozó orvos, Magyarfalvi András véleménye: — Néhány évvel ezelőtt a rendszertelen táplálkozás, a túlterheltség, kevés mozgás miatt gyakran merült fel kifogás. Ma az egészségesek aránya jóval kedvezőbb az akkori állapothoz képest. Az igazsághoz tartozik, hogy a gyerekek is többet törődhet- 5V*aek egészségükkel. Rossz a testtartásuk, hajlamosok a gerincferdülésre. Az orvosok vigyáznak rá: csak az erős, kifogástalan egészségi állapotú fiúk kartonjára kerüljön az „Alkalmas” pecsét. A sorozó bizottság előtt elsőnek a magasabb osztályban sportolók jelentek meg. Fazekas István, Dropka Béla és társaik a hadseregben is lehetőséget kapnak, majd, hogy babérokat arassanak a zöld gyepen. Orosz János, a sorozó bizottság elnöke nemcsak a labdarúgók, atléták, sorsát viseli szívén. Módot találnak arra, hogy a bevonulás és kiképzés után szakmájuk szerinti elfoglaltságot kapjanak. A fiúk egymás után ültek le a bizottsággal szembeni székre. Rövid beszélgetés: — Van jelenleg is katona testvére? — Anyagilag lesznek-e nehézségei a családnak, ha bevonul? A keddi csoportból jó né- hányan tartalékos tiszti iskolára jelentkeztek. A salgótarjáni Makó Zsoltnak is ez volt a szándéka. Az orvosi vizsgálat után a bizottság röviden tanakodott: — Fiam, dolgozzon becsülettel, egyelőre nem számolunk magával — mondta Orosz János. — Nem visznek katonának? — kérdezte a fiú elkeskenyedett szájjal. — Sajnos, ezzel a fogsorral nem lehet. Bárkányi János egészségi állapota kifogástalan. — Hivatásos katona szeretnék lenni. A fegyelem, a kaA GYŐZELEM NAPJA és találó volt a kórkép, amelyet Pontos József Attila még 1937-ben, a Thomas Mann budapesti felolvasására írott versében a fasizmusról adott. „.. .s az emberségen mint... a rák, nem egy szörny-állam iszonyata rág” — írta a költő. Ekkor kezdett burjánzani Európa közepén a Zsarnokság, az • elnyomás, akárcsak a beteg sejtek a rákos daganat környékén, hogy aztán a kór a berlini meg római betegséggócból szétterjedjen a földrész többi országaiba is. A rák elhatalmasodott, a szervezet, az emberiség egész erejére szükség volt, hogy legyőzze a betegséget. Huszonkilenc éve, 1945. május 9-én — Moszkvában ezer ágyú harminc üdvlövése szólalt meg, Londonban sok éves elsötétítés után minden utcai lámpát, kirakatfényt, reflektort meggyújtottak, New Yorkban pedig konfettivel, szerpentinnel borított vidám tánc járta Manhattan utcáin — a Győzelem Napján véget ért a második világháború európai része; Hitler „harmadik birodalma”, a fasizmus történelmi múlttá lett. Igaz, olyan múlttá, amelynek keserű emlékei mindenütt jelen voltak a földrész országaiban. Temetők végtelen sorában pihentek a harcokban elesett katonák és a légitámadások polgári halottal, milliószámra váltak a náci krematóriumokban fekete füstté a meggyilkolt áldozatok, városok és falvak ezreiben üszkös romok emlékeztettek a fasizmus rombolásaira. A náci fegyverletétel okmányának hivatalos aláírásán, erről magának Zsukov marsallnak emlékirataiból tudunk, Keitel náci vezértábornagy öntelt arcán rosszindulatú kifejezéssel, kezével lehulló monoklija után kapva lépett a karlshorsti német tiszti iskola egyik termébe az asztalhoz, hogy kézjegyével hitelesítse a' történelem legpusztítóbb háborúját kirobbantó náci hadsereg feltétel nélküli kapitulációját. (Az előzetes jegyzőkönyv aláírásánál, Reimsban, Gustav Jodl náci tábornok még „nemeslelkű bánásmódot” kért a vele szemben ülő Bedell-Smith amerikai és Szuszlaparov szovjet tábornokoktól, holott jól tudta: őt is és a többi háborús, emberiségellenes bűnt elkövetett személyt a szövetségesek, megállapodásuk szerint, felelősségre vonják majd.) Esztendőkön át taposta náci csizma a szovjet földet, raboltak, dúltak a fasiszták. Több mint húszmillió szovjet ember adta életét azért, hogy 1945. május 9-én a győzelmet ünnepelhesse a világ, mintegy hetvenezer szovjet várost és falut pusztítottak el részben, vagy egészben a nácik, a szovjet népgazdaság harminc százaléka megsemmisült. Az Egyesült Államok külügyminisztériumának egyik 1945-ös kiadványa, a győzelem tavaszának hangulatában fogalmazott így: „Az európaiak többsége úgy tekint a Vörös Hadseregre, mint felszabadítójára. Még Nyugaton is azt vallják, hogy elsősorban a Vörös Hadseregnek köszönhető az aurópai tengelyhatalmak szétzúzása.” Azt mondhatja bárki, minek ezeket a már történelmi értékeléseket újra meg újra megismételni, hiszen már nemzedékek nőttek fel úgy, hogy nem is tudják, mit jelent a „tengelyhatalmak” elnevezés — vajon ki emlékszik még például arra, hogy egy magyar fasiszta miniszterelnök, Gömbös büszkélkedett mindig azzal, hogy ő találta ki a két fasiszta ország szövetségének elnevezésére a „Berlin —Róma tengely” kifejezést... *Ám a múlt felidézésére, túl a Győzelem Napjának 29. évfordulóján, szükség van. A múlt, a tegnapi küzdelmek tanulságaiból következik a jelen: a Győzelem Napjának egyenes, természetes folytatása, a szocialista külpolitika küzdelme előbb a hidegháború ellen, a hidegháború utáni időszakban pedig a békés egymás mellett élés gondolatának mindennapi gyakorlattá válásáért. A fasiszta támadástól, rablástól és elnyomástól legtöbbet szenvedett és a fasizmus elleni harcban legtöbbet áldozott ország, a Szovjetunió állt kezdettől fogva a nemzetközi enyhülésért folytatott küzdelem élén is. Mert a Győzelem Napja után jó ideig csak a Szovjetunióban őrizték meg az egykori antifasiszta koalíció tagjai közül a fasizmus elleni harc közös alapelveit; a szövetség tőkésállamainak reakciós vezető körei szinte már a győzelem másnapján a szocialista nagyhatalom kijátszására szőttek terveket és szerveztek akciókat. A szovjet politika alapja az volt: a háborús győzelem után meg kell nyerni a békét is, a fasizmus leverése után az oly sokat szenvedett Európa országainak meg kellett találniok a békés együttműködés, a szavatolt biztonság szilárd rendszerét. Huszonkilenc évvel a Győzelem Napja után éppen ennek a gondolatnak a jegyében tevékenykednek a szocialista országok küldöttei a Genfi-tó partján, az európai biztonsági értekezlet zárószakaszának előkészítésén. Ezt az értekezletet pedig, a Varsói Szerződés országai az emlékezetes budapesti felhívással kezdeményezték a békés egymás mellett élés gyakorlatának világrészméretű megvitatására és elfogadására. Az 1945-ös május a fasizmus katonai megsemmisítése mellett jó néhány országban azt is jelentette: a felszabadult népek hozzáláthatnak a minden betegség elleni küzdelemben oly fontos megelőző gyógymódhoz is; a politikai-társadalmi-gazdasági változások, más szóval a szocialista forradalom útjára lépéssel eleve megakadályozzák, hogy a szörnyű kór, a fasizmus, amelyet József Attila a rákkal azonosított, újra felburjánoz- hassék a földrész testén. . „ , Napja egyúttal a lehetőség A (jyozelem napja is volt millió meg millió dolgozó ember előtt, hogy maguk vegyék kezükbe sorsuk kormányát; azon az 1945-ös májuson virradt fel a Szovjetunió mellett kialakuló szocialista országok hajnala is. Vetélkedő fiataloknak A szécsényi ifjúmunkás napok keretén belül1 az idén is megrendezik az üzemek ifjúsági brigádjainak és a munkahelyi KISZ-alapszervezetek tagjainak politikai és kulturális vetélkedőjét. A június 2- án lebonyolításra kerülő záróvetélkedőt pontgyűtő ver-1 seny előzi meg, amely a már megkezdődött ifjúmunkás napok kiemelt rendezvényeinek látogatásához kapcsolódik. A benevezett 11 ifjúsági brigád és 9 munkahelyi KlSZ-alap- szervezet 3—3 fős csapata a csoportos pontgyűjtés után kül-, bel-, gazdaság- és ifjúságpolitikai, valamint irodalmi, zenei és képzőművészeti témakörökben méri össze tudását. tonaság emberformálása vonz legjobban. Édesapám is a honvédségtől ment nyugdíjba — magyarázta a húszéves gépésztechnikus. A pásztói Birkás Tibornak is hasonló szándékai vannak. — Apám, bátyám, nagybátyám rendőr. A tényleges katonai szolgálat után én is erre pályázom. A határőrséghez kértem magam, s nem volt különösebb akadálya. Az előadóteremben ezalatt Tóth József foglalkozásvezető beszélt a fiataloknak. A katonák életéről adott ízelítőt, elmondta, hogy a családos fiatalokról az állam miként gondoskodik. Egy-egy katonasztori megmosolyogtatta a hallgatókat. Néhány hónap múlva talán maguk is hasonló esetek részesei lesznek a néphadsereg alakulataiban. Délutánra elmúlik az izgalom. A fiatalok megtudták, melyik fegyvernemhez kerültek és így búcsúztak egymástól: — Viszontlátásra, de már, egyenruhában... Szabó Gyula Mai kommentárunk Az igazságos elosztásról Száz lakást igazságosan elosztani nehéz dolog. Különösen akkor, ha ennél jóval több a jogos igénylő. A feladat — sokszor elhangzott különféle fórumokon, tanács- és végrehajtó bizottsági ülésen —, hogy a legjobban rászorulók kapjanak elsőként új otthont. Salgótarjánban a dolgokat még inkább megnehezíti a városátépítés. A régi, elavult házak lakóit kell elsősorban másik lakásba költöztetni. Ez „elviszi” az épülő lakások nagy többségét. Éppen ezért a tanács igazgatási osztályának dolgozói mellett — akik hivatalból foglalkoznak a lakásügyekkel — külön társadalmi bizottság segített. A bizottság tagjai elismerést érdemelnek. Fáradságot nem ismerve járták végig a családokat, hogy a helyszínen győződjenek meg a lakáskörülményekről. Ebben az évben száz lakás elosztásáról döntött a tanács. Érthető, hogy ez milyen sok körültekintést, emberséget, helyszíni vizsgálódást követelt. A végrehajtó bizottság nemrégiben véglegesen jóváhagyta a névjegyzéket, amely az 1974-es év lakáskiutalási, illetve -vevőkijelölési névjegyzékét tartalmazza. A száz lakásból negyvenkilenc tanácsi bérlakás, ötvenegy pedig tanácsi ér- tékesítésű, régebbi nevén szövetkezeti lakás. Milyen módon történt az elosztás? Elsősorban a Salgótarjáni városi Tanács rendelete szabályozza, kinek, melyik családnak jut elsősorban lakás. Az igénylőket névjegyzéken tartják nyilván. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy az igazgatási osztályon minden fontos adatot — családi körülményeket, munkahelyet, gyerekek számát, keresetet, eltartottakat, szociális helyzetet, meglevő lakást — hivatalosan számon tartani. Ezek alapján pontozásos rendszerrel állapították meg, ki a leginkább rászoruló. Természetesen a számok mögött mindig emberek vannak. így előnyben részesülnek a sokgyermekes családok, a fizikai munkások, a gyermeküket .egyedül eltartó édesanyák. Ez mindenképpen igazságos. Az idei évi lakáskiutalási névjegyzék szigorúan a sorrendiséget veszi figyelembe, örvendetes, hogy a negyvenkilenc tanácsi bérlakásból tizennyolcat sokgyermekes családok kaptak, ők a Zöldfa utcában épülő lakásokba költözhetnek, amelyeknek nagy többségéhez az egy nagy szoba mellett még két félszoba is tartozik. Az sem véletlen — a párt- és a kormányhatározatokat figyelembe vevő intézkedés következménye —, hogy a negyvenkilenc tanácsi lakásra jogosult igénylő közül negyvenhét munkás. Közülük húsz fiatal házas, tizennégy pedig olyan édesanya, aki egy, vagy több gyermekét egyedül neveli. Ez utóbbi szám különösen örvendetes, mert Salgótarjánban még egy esztendőben sem kapott ennyi egyedülálló édesanya lakást. Hasonló a megoszlás a tanácsi értékesítő lakásoknál is. Az ötvenegy jogosult közül negyvenhárom a munkáscsalád. Fiatal házaspár harminchét. Ebben a formában nagycsaládosok, vagy egyedülálló anyák kevésbé kértek lakást. Érthető, nekik jobban megfelel a tanácsi lakás. — csatai —
