Nógrád. 1974. május (30. évfolyam. 100-125. szám)

1974-05-31 / 125. szám

( y Njgy sikerű, ráncos kiállításnak adott otthont az Ernst Múzeum. Keleti Éva fotóművész, a Magyar Távirati Iroda munkatársa alkotásaiból áll a tárlat, mely bemutatja az utóbbi esztendők színházi világát. A magas művészi igénnyel készített felvételeken ismert szí­nészek, rendezők „mesélnek” magukról, „vallanak” a mindig oly titokzatos teátrumról. A kiállítás látogatói között gvakran fedezhetünk fel neves színművészeket is. akik el­ragadtatással adóznak Keleti Éva fotóművész képeinek. Felvételünkön az alkotóművész — Keleti Éva — Huszti Péterrel, aki néhány képen még főiskolás korában „szerepelt”. — kulcsár — Tits éve a poftaton Mindenkihez elmegyek, ha kell... — Hogyan kerültem a mű­velődési házba? Ügy kezdő­dött, hogy elment az igazga­tó, aki volt. Utána egy peda­gógust neveztek ki a helyére, de valahogy az sem vált be ... Akkor szóltak nekem. Volt hozzá kedvem, elvállaltam ... Sok mindent csináltunk. Ta­nultunk színdarabot is ... Há­rom házasság lett belőle. Az­után jött a Déryné. Kijárt ide Szuhára is. Az első előadáson nagyon restelltem magam. Nem azért, mert nem volt kö­zönség, hanem mert sokan tornacipőben, az alkalomnak nem éppen megfelelően öltöz­ve jöttek el. Szóltam is, ami­kor legközelebb jöttek je­gyért ... Volt, aki megkérdez­te: „Hát nemcsak a templom­ba kell felöltözni szépen?” Egy évvel később megfogott az utcán, és behívott, nézzem meg az új, színházbajáró bár­sonyruháját... Nagyon büsz­ke voltam... Szívesen jártak ide a Dé- rynések, voltak itt több mint hatvanszor. Az ötvenedik elő­adást megünnepeltük... Vi­rágkosarat adtak át az úttö­rők ... Azután kiment a di­vatból a színházba járás is. Legtöbb helyen van otthon te­levízió, a színház is csak Mátramindszentre jár már ki, de ott is egyre kevesebb a közönség... Vannak néhá- nyan, köztük magam is, akik bejárnak Salgótarjánba a szín­házi előadásokra... Ismeretterjesztő előadásokat szervezek. Erre az évre is hu­szonhármat terveztem. Le is ment már több mint a fele. Sietnem kellett, mert ahogy nyílik az idő, úgy csökken az érdeklődés... Mindenkihez el­megyek, ha kell, volt rá eset, hogy egyenként hívtam meg az embereket egy-egy elő­adásra, de ilyenkor már nem nagyon érnek rá így faluhe­lyen ... Télen inkább jönnek. Az óvodásgyerekek szüleinek akadémiát indítottunk, több előadásból álló sorozatot az otthoni nevelésről. E témából az iskolások szüleinek is tar­tottak előadásokat a TIT mun­katársai. Én is részt vettem rajtuk, nagyon érdekelnek ezek a dolgok, rengeteget ta­nultam ... Volt egy lakberendezéssel kapcsolatos előadás. Az na­gyon érdekelte a községet. El is határoztam, hogy őszre egy sorozatot indítunk ebből a té­mából is .., Népszerűek az egészségügyi előadások is. Kü­lön a felnőtteknek, külön a fiataloknak szerveztük. Be­mentem Tarjánba, hogy a KISZ-klubba fiatal orvost ke­ressek előadónak, akivel job­ban megértik egymást... A fiatalokkal különben jó a kap­csolatom ... Gyakran eljárok közéjük, megbeszéljük, mire volna szükség, miben segít­hetek ... Persze akkor nagy az öröm, amikor bált rendezünk. Sajnos, ezzel is egyre több a nehézség ... Fogalma sincs, milyen nehéz vidéken zene­kart keríteni... Hatezer fo­rintos költségvetésből nem en­gedhetjük meg magunknak, hogy túl nagy gázsit fizes­sünk, de a fiatalok sem elé­gednek meg akármilyen „mu­zsikásokkal”. Van azután nagyobb gon­dunk is. Például a fűtés. Egy orsókályha van, másikra nincs pénzünk. Előre félek az ősz­től, téltől. A mozi székeivel is kellene valamit csinálni. Je­lenleg 110—120 használható székünk van. Persze, ha vala­mi népszerű film megy, krimi vagy a Fekete város, akkor összeszedjük az összes ülőal­kalmatosságot ... Azután jó lenne egy rexasztal is. Nagyon népszerű lenne, de venni nem tudunk. Ha valahol lenne egy használaton kívüli, és meg tudnánk szerezni... Van „Röpülj, páva!”-körünk is... Ezt a szép, rézből ké­szült kupát ők nyerték. Itt vannak az oklevelek is ... Be szeretnénk kereteztetni őket. Nem nagy az együttes, de mindenki nagyon lelkes. Most a mátramindszenti palóc nap­ra készülünk ... őszre szeret­nék nyugdíjasklubot indítani, hogy az öregeknek legyen ho­vá eljárni, ne üljenek ott­hon ... Körzetesítve vagyunk. a mátramindszenti művelődési házhoz tartozunk. Oda nemrég került új vezető. Eddig még nagyon jól kijöttünk... Járok be a Megyei Művelődési Köz­pontba is, nemcsak akkor, ha behívnak, hanem benézek mindig, Ka arra van dolgom. Volt, hogy bementem rendez­vényre, és jegyzeteltem. Soha nem lehet eleget tudni, nem ártanak a tapasztalatok. Ülök szemben az asszony­nyal, aki tizedik éve szolgálja Szuhán a közművelődés ügyét. Lenkey Károlynénak hívják. Próbálom eltalálni, mennyi idős. Miközben beszél­getünk, hétéves forma kislány kapaszkodik az ölébe. A köz- művelődés helyzetéről, felada­tairól szóló brosúra mellett ál­talános iskolai énekes könyv fekszik az asztalon, az után nyúl. „Kislánya?”, kérdezem. „Ugyan már! — hangzik a vá­lasz. — Unokám!” Lenkey Károlyné ma is fia­tal. az évek elteltével nem kora, hanem tapasztalatai gya­rapodtak. Ma is beáll a fiata­lok közé táncolni... Az el­telt tíz év jutalma a megma­radt fiatalság. — gáspár — László Lajos: Uránbányászok RÉSZLETEK A GONDOLAT KIADÖNÄL AZ IDEI KÖNYVHÉTRE MEGJELENŐ RIPORTKON YV BÖL — Nem — mondom —én senkinek se drukkolok...! — Azért mondom — vicso­rít —. mert nálunk a bányá­ban ráomlasztjuk a falat a Fradi-drukkerekre...! Megint lapoz, vörösödik a füle, aztán kék erek rajzolód­nak ki a nyakán. A padlóra vágja a kalapját. — Te jóságos ég.'.'.1. Ki­szívják a vérünket! Olvassa! Hátradobja az újságot. A fiú rábök az országgyűlési tudósításra. „A sör árát 22 százalékkal megemeljük ...” Előrecsúsztatom az újságot. De a bányász már alszik... Hideg, esős idő. Az autó­buszban is nyirkos, büdös a levegő. Ázott ruhák, áporo- dott gyomor, bőrkabát és füst szaga terjeng. A vezető hátrafordul. onnan jön a füstszag. Az első ülésen alszik valaki. Mellet­te, a padlón füstöl a cigaret­ta. A vezető dühös és ordít: — Oltsa el valaki! Külön­ben megállók...! Hogy nem bírnak maguknak parancsol­ni...! Senki se törődik vele. A busz megy a város felé. A fiú rámutat az előttünk ülő tarajos tarkójára. — Vele voltam elvonókú­rán ... — Egyszer a szakszervezeti bizalmi a lelkünkre beszélt. Menjünk eh meglátjuk jó lesz. lehet azért inni. csak keveset. Meg hogy rontjuk a munkaerkölcsöket. Hozzám meg jött a KISZ-titkár. ha­sonlóképpen dumált. Azt is megígérte, ha leszokom, részt vehetek egy országjáráson. Nofene, én megpróbálom ... Apám már nehezebben állt kötélnek, ő nem fél. nem le­het ajándékkal se rávenni arra. amit nem akar. Ez meg — mutat a lila tarajos tarkó­laki pedig, aki már próbálta, megdumált bennünket, hogy nem is olyan veszélyes. Jó­képű nővérek kezelik az em­4 NÖGRÁD — 1974. május 31.» péntek — Ki dohányzik? Azonnal júra — már alkoholmérgezést oltsa el a cigarettát! kapott, nem maradt meg ben­Nem felel senki. Előrenézek, ne semmi, ágynak dőlt. Va­CsM $utka is ú?süis Kfiti.» Két egyszerű, hétköznapi név ... Mégis — és ezt ne ve­gye zokon senki tőlem — az öröm és az elismerés hangján kell írnom mindkettőjükről. Tanulmányaikat Nagybá- tonyban, a banyavárosi Bar­tók Béla Általános iskolában végezték. A zenével már sok- Kal előbb, zeneóvodás korban barátkoztak. Így mi sem ter­mészetesebb, hogy mindketten igen hamar a nagybátonyi ze­neiskola tanulói lettek. Zenei tehetségük hamar kitűnt. Ez talán nem is meglepő, hiszen művészi hajlamaikat a szülők­től örökölték. Csáki Jutka édesapja fafaragásaival és bá­nyaműszaki újításaival tette nevét ismertté, Szüts Katalin édesapja pedig mindnyájunk által elismert zenei szakem­ber, zeneszerző, a zeneiskola igazgatója. Ezért tehát én in­kább a hallatlan szorgalmu­kat, akaraterejüket, követke­zetes kitartásukat méltányol­nám, ami szerencsésen páro­sul az otthonról hozott tehet­séggel és egyéb körülmények­kel. így nem szabad megfe­ledkeznünk a Bartók Béla Ál­talános Iskola vezetőségének és tanári karának jóindulatú megértéséről sem, mert tud­juk, hogy a zeneiskola által a zenei pályára készülő tanulók iránt támasztott követelmé­nyek néha hosszabb ideig tar­tó hiányzással, távolmaradás­sal jártak, de az iskola veze­tősége és tanárai megértése folytán a két kislány művészi fejlődése töretlenül haladha­tott évről évre tovább. Mind­ezt természetesen Nagybátony nagyközségi Tanácsának tá­mogatása is döntően befo­lyásolta. A zeneiskola jelenleg — országos viszonylatban is — értékes hangszer-, kotta-, könyv-, lemezkészlettel ren­delkezik és belső felszereltsé­ge biztosítja a zavartalan ta­nítást A küzdelmes és szorgalmas múlt felidézése után lépjünk a jelenbe. Csáki Judit és Szüts Kalalin ma már igen komoly zenei képzettséggel rendelkező fiatalok. A budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakkö­zépiskola harmadik osztályát végzik, mindketten kitűnő eredménnyel. Nagy-nagy örö­münkre szolgál, hogy anyais­kolájuktól — mint annyi más növendékünk — ók sem sza­kadtak el. Minden évben visz- sza-vissza térnek és bemutat­ják töretlen zenei fejlődésük eredményeit. Így került sor a közel­múltban Csáki Jutka önálló tuvolakoncertjére. Ennek so­rán mutatta meg kivételes ké­pességeit és igazolta a művé­szi pályára való hivatottságát szép fuvolajátékával a nagy­bátonyi zeneiskola nagytermé­ben. Fuvolahangjának igen szép, meleg tónusával, köny- nyed hangszer- és légzéstech­nikai előadásmódjával mind­nyájunkat megragadott. Hän­del: h-moll szonátája, Rosetti: D-dúr fuvolaversenye, Mozart: C-dúr andantéja, de nem utol­só sorban Debussy: Syrinxe, valamint Farkas Ferenc szo­natinája sokáig emlékezetünk­ben marad. A hangverseny teljes zongorakíséretét Szüts Katalin látta eh a tőle meg­szokott rutinnal,', biztonsággal. És május 27-én Szüts Ka­talin önálló zongorakoncertjé­nek tapsolhatott. a zeneiskolá­ban megjelenő, nagy létszámú közönség. Nem kis büszkeség­gel írom ezeket a sorokat, hi­szen Szüts Kati sikereiben a nagybátonyi zeneiskola peda­gógusainak, de legfőképpen Ángyánné, Apagyi Anikó és Nagyné, Varjú Irma zongora­tanároknak és nem utolsó sor­ban Bolyky Józsefnek és a saját személyemnek — mint fuvolatanároknak — is része van. Koncertjét — ezt egy­öntetűen, mindnyájunknak meg kellett állapítanunk — a szolid, nemes egyszerűség, a természetes báj jellemezte. Hi­szen Haydn: G-dúr szonátájá­nak rendkívül finom, csillogó előadása pontosan ezt igazol­ta. A korát jóval, meghaladó zenei érettsége pedig Schu­mann: Pillangók című művé­ben és Ravel: Szonatinájában domborodott ki teljes mérték­ben. Bach: h-moll preludium és fuga, Händel: g-moll szvit­je, de Bartók: Bolgár táncá­nak előadása is nagy élményt szerzett mindnyájunk részére. Honnan ez a nagy munkabí­rás? Mert hisz' Szüts Kati ki­váló fuvolás is. A budapesti Zeneművészeti Szakközépisko­lában évek óta fuvolaszakon is kitűnő tanulmányi eredmé­nyekét ér el. Nem titok az sem, hogy a közeljövőben megrendezendő prágai nem­zetközi fafúvóversenynek ő az iskola egyik jelöltje. Észak- magyarországk zongoraverseny kiemelt első díjasa. Tizenkét napos svájci hangversenykör- út résztvevője, Szőnyi Erzsé­bet nagynevű zeneakadémiai professzor, zenepedagógus ve­zetésével. És még sorolhatnám tovább, de befejezésképpen le­gyen szabad szószerint elismé­telnem a koncerten elhangzott záró mondatokat: ... „Hazánk nagyon sokat fejlődött a fel- szabadulás óta. Ezt itt zene­iskolánk 16 éves története is ékesen bizonyítja. A múlt hé­ten koncertező Csáki Judit és a mai hangversenyen szereplő Szüts Katalin tudatában van­nak, hogy politikailag és az emberi műveltség igen magas fokán álló társadalmunk tette lehetővé ezt a fejlődést a ze­ne területén is, amely képes­sé tehet valakit egy ilyen nagy feladat, egy önálló hangver­seny vállalására...” Borsányi Mátyás A 75 éves orosz-szovjet író Leonyid Leonov az orosz- szovjet írók idősebb nemze­dékéhez tartozik, amelv az októberi forradalom idején kezdett alkotni Első nagy re­gényében, a Borzok-ban (1924) a- polgárháború eseményeiről ír. A regény arról szól. hogy a szovjethatalommal elége­detlen kulákok lázadást szíta­nak, majd mint a borzok — téli álomra az erdőbe mene­külnek. Ez a mű a tárgyalt prob­léma komolyságát és a jel­lemábrázolás mélységeit te­kintve a solohovi Csendes Donhoz mérhető. Három év­vel később jelent meg a Tol­vaj című regénye, amely szo­katlan témájával hívta fel magára a figyelmet. A regény főhőse, Mityka Veksin előző ideáljaiban csalódva, tolvajjá züllik. Leghíresebb regénye. az 1953-ban megjelent Orosz er­dő, eszmei és társadalmi je­lentőségét tekintve ma még bért. Csakhát az injekció. Én mindjárt rosszul leszek. ha belém szúrják a tűt. Majd azt lekönyörögjük, és tablet­tában vesszük be a gyógy­szert, meg lazsálunk egyet, megéri... — Beállítottunk. Hát bi­zony, megkaptuk a szurit a pohár bor után, de akkor én már mámoros voltam, nem is vettem észre, hogy belém tol­ják a tűt. Nekem olyan un­dorom volt, ha maga azt érezné... Egyre jobban émely- gett a gyomrom. Na. mind­járt kimegyek ... Dehogy! Hoztak még egy pohárral. Ezt is meg kell inni. Nem ment. a vécében ki is adtam min­dent ... Apám is ott volt. Nyögött, átkozódott. Ez a pa­cák meg nem jön. Nem jön és nem jön. Mi a fene lehet vele? Kimentünk egy kis le­vegőt szívni. ' Jövünk-me- gyüngy, sétálunk már többen is, mind sápadt, nyögdécsel. jajgat. ' És akkor megjelenik egy fehér köppenyes nővér. Karon fog benünket, és mesél, mint a gyerekeknek. Hogy milyen szép az élet, itt van ez a kor4, tele gyümölccsel, eperrel, jó levegő. (Folytatjuk) időszerűbbé vált. Már csak azért is, mert Leonyid Leo­nov fogalmazásával élve „zöld barátunk” problémája rendkí­vül jelentőssé növekedett. S nemcsak az erdő. hanem az egész természet, a talajtól az óceánig, a bolygónkat körül­vevő légkörig — mind sze­münk előtt válik egyes, tudó­sok kutatási tárgyából egész népeket foglalkoztató témává. Az Orosz erdő szerzőiének érdeme éppen abban rejlik, hogy az ország közvélemé- nyényének figyelmét az er­dők ésszerű felhasználására, gondos védelmére irányította, s arra. hogy ezt a kincset meg kell őrizni az utódoknak. Leonov ebben a klasszikus orosz irodalom hagyományait követi. Az idő bebizonyította, mennyire igaza volt. amikor az erdők sorsáért aggódott, hi­szen ez ma világméretű prob­léma. amely állami, sőt nem­zetközi intézkedéseket köve­tel. Leonov az Orosz erdő című regényével különösen meg­győzően igazolta Gorkij sza­vait. aki úgy jellemezte őt. mint a nagy orosz irodalom hagyományait folytató , nagy írót. A hagyományokhoz fű­ződő leonovi kapcsolat kife­jeződik a jelentős problémák felvetésében, a karakterek át­fogóan mély ábrázolásában, a szerző etikai szenvedélvessé- gében. Gribojedovról. Lev Tolsz­tojról, Dosztojevszkijről. Cse- hovról írott cikkeiben maga Leonov érzékelteti, milyen nagyra értékeli az orosz iro­dalom folyamatosságának esz­méjét. Mihail Lobanov AMT KINO és Ifjúmunkás-filmnapok A tűz meghódítása I-II. Akik — az első repülőgépektől az űrhajókig — valóra vál­tották Ciolkovszkij álmait. Színes szovjet filmdráma DANYIIL IIRABROVICKI.T ren­dezésében. Főszereplők: KIRILL LAVROV, ADA ROGOVCEVA és IN- NOKENTYIJ SZMOKTUNOV iZKIJ. Bemutató: ma délután léi 6 órától a salgótarjáni József Attila Filmszínházban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents