Nógrád. 1974. május (30. évfolyam. 100-125. szám)

1974-05-24 / 119. szám

U™?m' demokrácia Vezetők és beosztottak egy akarattal C zorospatakon a termelési tanácskozások fontos fóru­mai az üzemi demokráciának. A közös dolgokról bátran mondanak véleményt a bá­nyászok és alig akad, aki egyéni problémával foglalkoz­na. Verpeléti Elemér főmér­nök legutóbb is az előző ta­nácskozáson elhangzott véle­ményed, javaslatok sorsáról számolt be. összesen 18 fel­szólalónak adott a nyilvános­ság előtt választ az intézkedé­sekről és indokolta azt is, amit valamiért nem valósít­hattak meg. Az elmúlt negyedévi ered­mények mellett a hibák elemzésére fordítottak több gondot. Csökkent a veszteség, de a sorozatos vagonhiány, a maróhenger meghibásodása, az új késése gondot okozott. Erőfeszítések voltak. A mű­szakteljesítmények 6—8 má­zsával növekedtek, de a gépi jövesztés és rakodás aránya csökkent. Tavaly már géppel jövesztették és rakták fel a termelt szén 55 százalékát. Az idén ennél nagyobb a cél. A jövőben mindkét fron­ton maróhengert alkalmaznak. A másik gond az elővájások, feltárások lassúsága, bár tör­tént előrehaladás. A jövőben gépekkel is segítik a gyorsvá- gathajtást. A gépészeti dolgo­zókat joggal dicsérték, mert az eredetileg tervezett gép­üzemi javítások nagy részét elvégezték, ezzel 200 ezer fo­rint költségmegtakarítást ér­tek el. A feladatokra fordították a nagyobb figyelmet. A legutób­bi két hónapban a meghatá­rozott célfeladatok teljesítése esetén jelentős összeghez jut­hatnak a brigádok. A prémi­umnak azonban feltételei vannak. Itt tárgyalták meg a kongresszusi verseny kérdé­seit is. Poszuk József aknave­zető összegezte a felajánlást. Az idén ötezer tonna szenet termelnek terven felül. A többlettermeléssel, az árbe­vétel növelésével, költség­megtakarítással kívánják az éves árkiegyenlítés mértékét több mint egymillió-százezer forinttal csökkenteni. Az elő­készítést, feltárást gyorsítják. Mindezt a balesetek csökken­tése mellett akarják elérni. Az üzemvezetőség arról is tá­jékoztatta a bányászokat, hogy milyen feltételeket tud biz­tosítani a verseny sikeréhez. Élénk vita alakult ki. Kocz- ka Sándor a legnagyobb szoci­alista frontbrigád vezetője arról biztosította a vezetőket, hogy az akna vállalásából rá­juk eső részt túlteljesítik. Ko­rábbi felajánlásukat módosít­ják. Részt vesznek társadalmi munkában az anyagok kimen- 'tésében. Ezenkívül a 45 éven aluli brigádtagok az üzem ál­tal szervezett tanfolyamon el­végzik a 7—8. osztályt. Rövi­desen a brigád ismét maró­hengerrel dolgozhat. Csikortás Gábor szocialista frontbrigádja nemrég kapott új maróhengert. A géphez az iparos biztosítását kérte. Szőllős Vilmos a frontok jobb kiszolgálásának megszer­vezésére tett javaslatot. Véle­ménye szerint ezzel a fron­ti teljesítményeket tovább le­het növelni. Farkas József a sok heve­rő anyag összegyűjtését, a vá­gatok rendezését sürgette. A maró|hengerkések rendsze­res pótlását kérte. A legtöbb felszólaló foglal­kozott az ivóvízellátás nem kielégítő voltával. Figyelmez­tető ez a vezetőség számára, ugyanis a munkafeltételekhez az ivóvíz biztosítása hozzá­tartozik. A vélemények, javaslatok nemcsak jegyzőkönyvbe ke­rültek. Klimó István például a gépészet nevében egy sor felvetett kérdésre adott meg­nyugtató választ. A maróhen­gert teljesen felújítva adják vissza a bányászoknak. A ma­róhengerkéseket pótolják. Az esetleges gépi hibákat kija­vítják. azonban az elmaradás­nak véleménye szerint más okai is vannak. Sok a szerve­zetlenség a munkahelyeken. A kongresszusi verseny többet kíván a jelenleginél. A termelési tanácskozás lég- köre azt bizonyította, hogy műszakiak és munkások egy akaraton vannak, és szót ér­tenek a kérdésekben. Ha a cselekvésben is ez az egység érvényesül, sikerül pótolniuk a jelenlegi lemaradást, meg­valósulnak a kongresszusi fel­ajánlásban foglaltak. B. J. Határozat a gyakorlatban Különböző KISZ-fórumokon és -szervezetekben egyre töb­bet foglalkoznak manapság az agitációs munka rendszerével és továbbfejlesztésével. Ez az aktivitás nem véletlen. Egy­részt, mert a KISZ-íeladatok e területén még igen sok a tennivaló, másrészt mert az agitációs munka lényegbevágó feladat, hogy állandóan napi­renden kell tartani. Ismételten vissza kell térni a KISZ központi bizottságá­nak 1971-ben hozott intézke­désére. Azokra az irányelvek­re, melyek az agitációs mun­kával kapcsolatosak. Fő irá­nyát a társadalom előtt álló feladatok határozzák meg. Legfontosabb feladat a párt politikájának széles körben való ismertetése, elfogadtatása és a párthatározatokban ösz- szefoglalt feladatok végrehaj­tására való mozgósítás. Ez a célkitűzés, vagy inkább követelmény — mely éppen az agitációs munka segítségével teljesíthető — önmagában Is nagyon sokrétű. Ehhez még hozzá kell számítani a helyi sajátosságokat, s olyan eszkö­zöket keresni, melyek adott te­rületen adott alapszervezetre, vagy éppen KISZ-tagra hat­nak a leginkább. Salgótarján jelentős ipari üzemeivel, kö­zépiskoláival. munkásmozgal­mi hagyományaival — a helyi sajátosságok tekintetében jobb helyzetben van, mint amilyen az átlag. A megyéről ugyanez már nem mondható el. Sok az ingázó fiatal, a községi aiap- szervezetek általában alacsony taalétszáínmal működnek, s r"hol a szervezettség hiánya akadályozza az érdemi mun­kát. Az egyik legfontosabb agi­tációs munlía, hogy valameny- nvi ifjúsági réteg kancsolód- jék az ifjúmunkás év prog­ramjához. A közös programok rendezése lehet legalkalma- sóbb arra. hogy egy-egy ak- r-intól függetlenül is erőseb­bé váljon a fiatal munkások és nr'‘S KTS7-tagok kapcsola­ta, együttműködése. A KISZ­alapszervezetek legaktívabbjai általában az üzemben dolgo­zó fiatalok, és a termelési fel­ajánlások, kiváló mozgalmak, kommunista műszakok igen jó példái a munkásfiatalok öntevékenységének és a moz­galmi munka gyakorlati érvé­nyesülésének. A párt Központi Bizottságá­nak márciusi határozata, mely a közművelődés helyzetével foglalkozik — előtérbe helye­zi a munka és művelődés kap­csolatának erősítését a KISZ- szervezetek agitációs munká­jában is. Elsősorban közvet­lenül kell támogatni azokat a fiatalokat, akik még nem vé­gezték el az általános iskola nyolc osztályát, és kiemelten kell foglalkozni a szakmun­kástanulókkal. A tanuláson kívül lényeges, hogy a fiata­lok szabad idejüket célszerűen és hasznosan töltsék el. A szervezésben ismét a KISZ-re vár a feladat, hogy egy-egy közös kirándulás vagy szín­házlátogatás programjának összeállításával egyáltalán öt­leteket tudjon adni a szabad idő okos eltöltéséhez. Mindezen feladatok elvég­zéséhez elengedhetetlen, hogy a városi, járási KlSZ-bizottsá- gok alakítsák ki agitációs csa­tornáikat, és állandóan kísér­jék figyelemmel a fontosabb akciókat, összegezzék a ta­pasztalatokat. Az információk összegyűjtését tökéletesíteni kell, s differenciált értekezle­teket kell tartani az agitációs reszortfelelősök részvételével. Az irányítás mellett nagyobb szerepet kell kapnia az ellen­őrzésnek. Az alapszervezeteket a bi­zottságok nem kötelezik rend­szeres tájékoztatásra, mégis feladatuknak kell tekinteniük az információk eljuttatását a bizottságokhoz. Az agitációban is érvénvesülnie kell a kölcsö­nösség elvének, hogy ne esek felső fórumokon, határozatok­ban mutatkozzék az előrelé­pés, hanem a gyakorlatban, az alapszervezetek gyak*”’1 •tó­ban is. O. J. Fotocella? osztályozás A szállítási bizottság tárgyalja Érdekes témákról tárgyal május 29-én a Nógrád megyei Szállítási Bizottság Salgótar­jánban, a Volán Központi te­lephelyének tanácstermében. A részvevők tájékoztatást hall­hatnak a lakosság részére vég­zett gépjárműjavítás helyzeté­ről, és ennek kapcsán a to­vábbi feladatokról. Ezután a MÁV és a Volán komplex bri­gádmozgalmának elmúlt évi munkájáról, és a tapasztala­tokról adnak értékelést. Végül tájékoztatják a megjelenteket az 1974/75. évi menetrendvál­tozásokról. Szigorú vizsgálatoknak vetik alá Salgótarjánban a megyénkben gyártott és forgalma­zott élelmiszereket. A Nógrád megyei ÉIelmiszerf'l?*’->őrző és Vegyvizsgáló Intézet munkatársai (mérnökök, technikusok) azon fáradoznak, ho kifogástalan áru kerüljön a vásárlókhoz. Képünkön: ür. Füssy Éva, Kécsán Janosné és Takács Árpád a kon- zervféleségeket minősíti. —kulcsár— Hazánk legnagyobb bauxitfe'dolgozó üzeme Korszerűsítik a timföldgyártást Az ajkai timföldgyár és alumíniumkohó az elmúlt év őszén átadott 240 000 tonna kapacitású új gyárával, s évi 385 ezer tonna timföldterme­léssel hazánk legnagyobb bauxitfeldolgozó üzemévé fejlődött. A kapacitás haté­kony kihasználását azonban gátolja, hogy a bauxit a várt­nál lényegesen több kalciumot tartalmaz, amely nemcsak na­gyobb mennyiségű lúg felhasz­nálását igényli, de zavarhatja a termelés folyamatosságát, a kapacitás kihasználását is. A probléma megoldására össze­fogtak a gyár, az Aluterv és a Fémipari Kutató Intézet szak­emberei és kidolgozták a szük­séges módosításokat, a techno­lógiák kiegészítésének leg­megfelelőbb módjait. Két 900 köbméteres ülepítő tartályt állítanak -be, automa­tizált szűrőberendezést kap­csolnak a technológiába és különböző új műszaki megol­dással csökkentik a lúgvesz­teséget is. Már tervezik azt az új sóleválasztó rendszert, amely kiegészítve a már meg­levő berendezéseket, megfele­lő biztonságot garantál. Az új berendezést a tervek szerint már a következő évben üzem­be helyezik. Törik a ku ;oí icát A szegedi Gabonatermesz­tési Kutató Intézet kiszombo- ri üvegházában „szeptembert írnak”: törik a kukoricát. A magot január első napjaiban vetették el és most szép, telt csöveket szednek. Az üvegházi termesztéssel a nemesítés ide­jét a felére csökkentik. Egy- egy törzs, vagy úgynevezett vonal előállítása ugyanis hét­nyolc évet vesz igénybe, s ezt a hosszadalmas időt rövidítik meg. A tavaszi termést még májusban elvetik szabad föld­be, s ősszel újból szaporító anyagot nyernek. A kutatók kísérleteztek mái azzal is, hogy melegégövi or­szágokba — Kubába, Viet­namba — küldtek ki magot. Ott azonban az eltérő éghaj­lati és talajviszonyok között egészen másképpen fejlődtek. Nyugdíjas munkásigazgató Nem tudott elszakadni A szántóföldi növény ter­mes/Jés szakosodásával új termőhelyre került az anya­rozs. Eddig a kiskunsági rozs­földeken termelték az értékes gyógyszer! nari alapanyagot, úiabban Td"T Somogy és Fe­jér megyék foglalkoznak ter­melésével, s így a feldolgozó iparhoz közelebb került a nyersáru. A Herbaria Szek- szárdon rendezkedett be az anyarozsmag fogadására, ahol korszerű gépek, fotocellás be­rendezések osztálvozzák a fe­kete rbzsSzemeket. HÉT-NYOLC ÉVVEL ez­előtt a szíve jelezte, valami baj van, jó lesz vigyázni. De már késő volt! — Balatonfüredre, a szív­szanatóriumba kerültem — emlékezik Hizsnyai Sándor, a Nógrád megyei Vegyesipa­ri és Javító Vállalat nemrég nyugdíjba vonult igazgatója, majd így folytatja: — Aztán évenként újra visszakerül­tem. A kezelés után két hó­napig mindig jól éreztem magam, ezután újra elölről kezdődött minden. Az orvos tanácsa alakján kellett sürgősen eldöntenie: ha helyén marad, akkor sú­lyosbodik állapota, ha változ­tat, akkor nem. Hosszas té- pelődés után az utóbbit vá­lasztotta: 1974. március 15­én hivatalosan is nyugdíjba ment. — Egy vezetőnek nem le­het asszisztálni, ímmel-ám- mal dolgozni. Nem lehet úgy megosztani munkáját, hogy neki ne maradjon, ne legyen mit tennie — állítja határo­zottan. Szavainak igazságát bizonyítja az a csaknem hu­szonöt esztendő, amit igaz­gatóként töltött el vezető be­osztásban. Az egykori vaskereskedő­segéd, aki később csillés, se­gédvájár, vájár lett, nem gon­dolta volna, hogy munkás­igazgatóként hagyja abba al­kotó tevékenységét. 1950. május 11-én vette kézbe első igazgatói kineve­zését. A Húsipari Vállalat ve­zetésével bízták meg. Nem voit könnyű dolga. A dolgo­zók 80 százaléka kisiparosok­ból verbuválódott. Hiányzott a középvezetői garnitúra. Na­gyon hiányos volt a felelős­ségérzet, nem tudta kivel megosztani a munkát. Egy­szerre zuhant a -nyakába minden. Kezdetben nem is­merte a fáradtságot, de nem is gondolt arra, hogy ennek később böjtje lehet. Szerve­zett, irányított, agitált, küz­dött. Büszkén mondja: — Az ellenforradalom idő­szakát a vágóhíd dolgozói végigdolgozták, egyikük sem vett részt a zavargásokban. ILYEN ELŐZMÉNYEK után került a Nógrád megyei Vegyesipari és Javító Válla­lathoz, ugyancsak munkás­igazgatónak. Ekkor már érez­te. hogy korábban többet vállalt magára, mint ameny- nyit szabad lett volna. Uj megbízatásának is lelkiisme­retesen eleget akart tenni. — Átjáróház volt a válla­lat, amikor átvettem. Előtte félévenként egymást váltot­ták az igazgatók és műsza­ki vezetők. Nem volt követ­kezetes, határozott, céltuda­tos vezetés, nem fordítottak gondot a vezetői utánpótlás nevelésére. ■ öt-hat év telt el, mire sikerült egyenesbe hozni a vállalatot. Azok, akik nem feleltek meg a kö­vetelményeknek, vagy ön­szántukból továbbálltak, de előfordult az is, amikor én javasoltam, hogy keressék másutt boldogulásukat. — Amikor átvettem a válla­latot, éves . tervünk három­millió forint volt, tavaly már 39 milliónál tartottunk. A létszám 50-ről 270-re emelkedett. Egy kiselejtezett gépkocsival, végeztük a szol­gáltatást, jártuk a megyét. Hétfőn elindult a megyébe a kijavításra váró rádió-tévéért és háztartási gépekért, hét végén pedig TEFU-kocsival vontatták be — szól határo­zottan. Ahogy teltek az évek, úgy fejlődött a vállalat. A szol­gáltatás fejlesztése mellett nőtt, bővült a készáruterme­lés. A vállalat termékeinek egy része ma már közvetett formában eljut a külföldi országokba. Eredményes te­vékenységükért 1963-ban di­csérő oklevelet kaptak, az e’- múlt évi eredmények alap­ján pedig elnyerték a Kiváló Vállalat címet. Szép befejezé­se ez tizenhárom évi igazga­tói tevékenységének. — Mire emlékszem vissza a legszívesebben? — ismétli a kérdést, és így válaszol: — Arra, hogy szót értettem dolgozó társaimmal! Mindig határozott igent vagy nemet mondtam. Előfordult, hogy azoknak, akik csak a jogai­kat hangoztatták, gyakrab­ban szóltam a kötelességük­ről. Az ajtóm állandóan nyit­va volt számukra. Szerintem a munkásokat igaz ügyről, annak szolgálatáról mindig meg lehet győzni. Ezért meg keli őket hallgatni, eszmét cseréim velük. Én szerettem, ha vitatkoztak velem, ha megmondták, mi fáj. AZÉRT MARADT MEG ez a felfogása, és gyakorlata igaz­gatói beosztásában is. mert ezer szállal kötődött azok­hoz, akiknek soraiból. — a fizikai munkások — közül küzdötte fel magát. Munkásságáért elnyerte a2 élelmiszer, a könnyűipar, és a gépipar Kiváló Dolgozója kitüntetést. Birtokosa a Ki­váló Dolgozó okleveleknek és jelvényeknek. Kitüntették a Munka Érdemrend ezüst fo­kozatával. Birtokosa a mun­kásőrség 5—10 éves jelvé­nyének. Hosszas ismeretségünk alatt, még a meghitt beszél-' getések perceiben sem hozta szóba egyéni gondjait. Pedig lett volna miről szólnia. Fe­lesége 17 éve betegeskedik. Vele együtt három gyermek nevelését látták el. A legidő­sebb jelenleg a miskolci Mű­szaki Egyetem rendszer- szervező fakultásán tanul, har­madéves és a vízmüveknél dolgozik. A másik fiú gép­kocsivezető lett. Leánya a vegyesipar szereldeiében dol­gozik. — Hogyan telnek nyugdíjas napjai ? — Még nem tudtam elsza­kadni a vállalattól. Heten­ként egyszer bemegyek, ha tanácsot kérnek, elmondom véleményem, jav.".* latom. Az­tán az utódok dönt’k el. hogy mit használnak fel belőle. Odahaza elvégzem a ház kö­rüli teendőket, pártmunká­ban pedig instruktor] meg­bízatásomnak teszek eleget. REMÉLJÜK, MÉG sokáig megfelelő egészségben! V. K. NÓGRÁD — 1974. május 24., péntek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents