Nógrád. 1974. május (30. évfolyam. 100-125. szám)
1974-05-24 / 119. szám
Jóformán csak az egyéni ízlés dönti el, ki mit sorol a pol-beat fogalomköréhez. Sokan úgy vélik, hogy a határozott politikai tartalmú, a mozgalmi életben létrejött, avagy a mai, aktuális politikai eseményekhez kapcsolódó dalok tartoznak ide, mint a Joe Hill balladája, a Szürke varjú, a Győzni fogunk, meglátod, a Gerilla együttes és Dinnyés József számai. A kimondottan pol-beat stílusban játszó, éneklő együttesek és szólisták repertoárjában gyakran találhatunk olyan dalokat, melyeket nem a tereken, a nagygyűlések közönségének adnak elő, ennek a műfajnak is vannak kamarajellegű darabjai. — Szép feladat, jó érzés téren énekelni több száz embernek. Sokszor a refrént már velem zúgja a közönség. De felhallatszanak: a pódiumra olyan kijelentések is: „Csak ezt tudod, öcsi?” Állandó kísérletezésnek, készülődésnek érzem a daltanulást. Két egész e stét betöltő műsorom van, jórészt megzenésített versekből. Csaba Péter az Országos EGY FIÁT 4L P0LBE4I ÉNEKES Béketanács kitüntetettje. A Bolyai-napokon kapta az oklevelet — négy szép dallal köszönte meg. Mostanában ritkán lép pódiumra — érettségizik. — Mi a kitüntetés története? — Gyakran felléptem szolidaritási gyűléseken, ahol politikai dalokat adtam elő gitárkísérettel. Előzményei a FIN idején Pesenyánszky Lacival, aki kiemelkedő mozgalmi munkát végzett, megkaptuk a KISZ kb dicsérő oklevelét. Olyan tevékenységért, ami nekem is örömet nyújtott Csak az bánt hogy osztálytársaim közül is többen csak erről az oldalamról ismernek. Igaz, ezek a szereplések hozták a meghívásokat — az ország több részében, sok klubban megfordultam. Hívtak a Fővárosi Művelődési Házba politikai és zenei továbbképzésre. Boros Lajos, Bródy János — a műfaj neves képviselői hallgattak meg minket. Ezekre a klubfoglalkozásokra nem tudtam följámi. Este hatkor Falemezgy ár-bővítés A Délalföldi Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság üzemeként működő szegedi falemezgyárat mintegy 40 millió forintos beruházással fej- ; esztik, bővítik. Csaknem 2000 négyzetméter alapterületű, új üzemcsarnok építését kezdték meg, amelyben teljesen automatizált lemezgyártő gépsort szerelnek fel. Ezzel az eddiginek a kétszeresére, évi 5 millió négyzetméterre növelik a szegedi falemezgyártást, számottevő importot tesznek feleslegessé. Az új üzemrészben még az idén megkezdik a termelést. kezdődött, a fél egyes éjszakai vonattal tudtam volna visszajönni. Másnap menni a gimnáziumba — nem, ezt lehetetlen összeegyeztetni. Így is voltak konfliktusok. — Romlott a tanulmányi eredménye? — Ez enyhe kifejezés — mondja zavart mosollyal. — Az igazság az, hogy lusta voltam, nem tanultam rendszeresen. Már sajnálom. — Mire emlékezik legszívesebben? — Más élményt adott minden szereplés. A salgótarjáni ODOT-qji Hofi fellépése előtt kaptam pódiumot. 1500 teljesen ismeretlen fiatal — számukra az én nevem semmit nem mondott — ráhangolódott a műsorszámokra, lelkesítő, jó közönség volt. Amikor a Szolnok megyei Nagyréven idős néniket és bácsikat láttam a széksorokban — érthető, hogy megijedtem: mit mond nekik az én műsorom? A kubai indulót már velem énekelték! Hazafelé jövet a vonaton azt éreztem, talán nem volt ennél szebb dolog! Egy alkalommal nehéz helyzetbe kerültem: Pásztóra hívtak, csak a helyszínen tudtam meg, hogy gyerekekkel van tele a nézőtér. Mitévő legyek? Szerencsére akkor is velem volt egy Weöres-kötet: fellapoztam a gyermekverseknél, és improvizáltam. A gyerekek és a kísérő felnőttek sokat tapsoltak, jól szórakoztak, nekem viszont csörgött a hátamról a víz. Az ünnepség elnöksége késve érkezett, így csaknem egy óráig az enyém volt a pódium. — Milyen tervekkel várja a nyarat? — Idén nem jelentkezem továbbtanulásra, kell egy év az erőgyűjtésre. Dolgozni megyek. Énekelni tanulok Gathy Évánál. Ha meghívást kapok, új fellépéseket vállalok. Két Szabó Lőrinc-vers megzenésítésén dolgozom. G. Kiss Magdolna László Lajos: Uránbányászok RÉSZLETEK A GONDOLAT KIADÓNÁL az idei könyvhétre megjelenő R1PORTKONYVBO L összehasonlítjuk más ipari üzemek munkásainak helyzetével, körülményeivel. És azután, ha szükséges változtatásokat javasolunk. Ezt akarja a vállalat, ezt akarják a bányászok, és ezt akarja a kormány is. A parlament folyosóján találkoztam a miniszterelnökkel. Ö is bányász választókerület képviselője. Én már sokszor láttam őt képen, televízióban, híradóban, a moziban. Energikus, határozott embert sejtettem benne. Mégis meglepett a válasza, amikor azt mondtam neki: „Fock elvtárs, a bányászokról ne feledkezzenek meg!” Keményen a szemembe nézett: „Legyen nyugodt, a bányászokról én nem feledkezem meg!” — Ennyi volt az egész, aztán bementünk az ülésterembe. A gondjaink ezzel nem múltak el, de a biztatás erőt adott, és a bányászok megérdemlik a törődést. Tudom magamról, nagyon hálásak vagyunk annak, aki szeret bennünket. És mi az érzelmeken kívül adunk is annak, aki törődik velünk. Jó munkát, eredményt. Az érzéseinket ugyan ritkán áruljuk el, de dolgozunk, és ez talán többet ér, mint a hízelgés. NÓGRAD — 1974. május 24., péntek Ilyennek ismerem magamat és társaimat, hiszen idestova másfél évtizede vagyok bányász. — Az Alföldről származom. Kőműves az eredeti szakmám. Mikor leszereltem a katonaságtól, üzent a bátyám, aki akkor már Pécsett lakott: „Gyere itt jobb a megélhetés, mint Hódmezővásárhelyen.” — Kőműveskedtem a 22-es építőknél. Az egyik bánya felszíni épületeit falaztuk. De nem szerettem a munkatársaimat. Sokat ittak, hanyagolták a munkát. A sors vagy a szerencsém, nem tudhatom, úgy hozta, hogy elmentünk az urán egyik aknájához dolgozni. Műszak végén sündörögtem a bányászok körül. Kérdezgettem őket, beszélgettem velük. Nemcsak jól kerestek, de érdekesnek is találtam, amit a munkáról mondtak. Pedig a mostani mélységekhez képest, akkor még csak a felszínt kapar- gatták. Szóval: jelentkeztem. Várni kellett néhány hetet. Jól megforgattak a felvételnél. Négy hét telt el, aztán leszállhattam. Mit mondhatok: én ezek között'az emberek között jól éreztem magam. És most is jól érzem. Miért? Nem akarom megbántani a szénbányászokat, de | A hetedik esztendő Irodalmi színpad — munkásoknak „Bajusza nőtt Szűcs Györgynek, ne irigyeld szegénynek! Bajusza nőtt Szűcs Györgynek, ne irigyeld szegénynek! Bajusza nőtt Szűcs Györgynek. ...” Hat-hét fiatal üli körbe az asztalt, kezükben sokszorosított papírköteg. A lányok aláfestésként zümmögik a „varázsigét”, míg az egyik fiú kivágja a befejező két sort. Az Üvegipari Művek salgótarjáni öblösüveggyárának Kossuth Művelődési Házában próbál az irodalmi színpad. Arany János vidám költeményét, „A bajusz” címűt tanulják. A Kossuthban annak idején színjátszó csoport működött, mélynek hagyományai több évtizedre nyúltak vissza. A forma lassan elavult, a csoport megszűnt, a tagok mégsem széledtek szét. Átpártoltak az irodalmi színpadhoz, amely tulajdonképpen az évfordulóknak köszönhette létét. Így mesél erről a kis csoport alapítója és vezetője Bolyós Lászlóné, aki „civilben” a művelődési ház könyvtárát vezeti: — Évfordulóra, ünnepélyes alkalmakra színvonalas műsort szerettünk volna nyújtani. Az akkor még működő színjátszóktól csábítgattam az embereket. 1967-ben a Nagy Október, 1968-ban az őszirózsás forradalom, utána a Tanácsköztársaság, majd a fel- szabadulás évfordulója következett. Valahogy egymás után jöttek az alkalmak, észrevétlenül összekovácsolódott a csoport. Sokan nem bíztak bennünk, amikor az első műsorra készültünk. Azt mondták, nem érdekel senkit, úgyis megbukunk, kár a fáradságért. Úgy álltak a gyerekek a színpadra, hogy legfeljebb összehúzzuk a függönyt, ha nem tetszik, amit csinálunk. Erre azonban nem került sor. A valóság rácáfolt az óvatoskodókra. Napokig rólunk beszélt az egész gyár. Tulajdonképpen akkor született a csoport. A tagok persze azóta változtak, 1972. nagy érvágás volt. öten mentek el a csoportból. Lányok férjhez, fiúk katonának. Űj tagokat toboroztunk. Jelenleg összesen tizenegyen vannak. Nagyobb részben lányok. A színpad legfiatalabb tagja tizenhét, a legidősebb — alapító tag — harminc. Mutatóba akad közöttük szellemi dolgozó, diák. Legtöbben azonban fizikai munkások, üvegcsiszolótól a varrodai dolgozóig. Nagyon ritkán próbálhat együtt az egész csoport. Nehéz összehangolni a műszakváltásokat. Általában minden műsor „tető alá hozásához” kétszer any- nyi idő szükséges emiatt, mint amennyi különben elegendő lenne. Elsősorban munkások előtt játszanak, üzemi rendezvényeken és más alkalmakkor. Természetesen területi seregszemléken, versenyeken is indulnak, de elsősorban nem az ilyen eseményekre, hanem a munkásszállásokon, üzemi eseményeken való fellépésekre összpontosítanak. A munkáról kérdezgetem a fiatal versmondókat. — Hetenként kétszer van próba, kedden és csütörtökön. Ha fellépés előtt állunk, akkor többször is.... A műsort Rózsi ka náni állítja össze. Elemezzük a verseket.... Én Radnótit szeretem legjobban... Én is.... Én Arany Jánost... Petőfit, Adyt, József Attilát... — egy kérdésre három-négy válasz. Egymás szavába vágnak. — A művelődési háztól minden támogatást megkapunk — veszi át a szót a csoport vezetője. — Könyveket, lemezeket is beszerezhetünk, ha szükségünk van rá. Hetedik esztendeje alakult az együttes, szép emlékek — jól sikerült összeállításokról — szigorúan levont tanulságok a kevésbé sikerültek kapcsán — sikerek öröme, egy-egy nagy élmény, és egyre nagyobb „szerelem”, ami a versekhez fűz. Ennyi, amit jutalmul kapnak a fiatalok azért, mert kevéske szabad idejükből áldoznak fel órákat. Lehet szórakozásnak is nevezni, de több annál. Kemény munka, amit önként vállalt mindenki. Hatása túlnő az önművelés határain, hiszen közönség előtt játszanak. Küldetés ez, ha fellengzősnek tűnik is a meghatározás, tudatosan vállalt feladat, sőt kultúrpolitikai tevékenység. Megérdemli a támogatást, figyelmet, segítséget! Mai tévéajánlatank Az ünnepi könyvhét könyveiből Fülep Lajos: A MŰVÉSZET FORRADALMÁTÓL A NAGY FORRADALOMIG A kiváló művészettörténész, esztéta, filozófus 1904 és 1919 között írott tanulmányait kapja kézhez az olvasó ebben a kötetben. Nemcsak a magyar és európai képzőművészet, hanem korának valamennyi művészeti ága és szellemi-filozófiai áramlata izgatta-foglal- koztatta. Erről vallanak a rövid színi kritikák ugyanúgy, mint a nagy Dante-tanulmány, a századelő haladó polgári szemléletéről kordokumentum számba menően tanúskodó Nietzsche-elemzés, a magyar és a világirodalom nagyjairól szóló megemlékezések. Publicisztikai jellegű írásait, rövid kritikáit, a művészeti közélet eseményeire felfigyelő cikkeit a korszerű magyar művészetért, a modern festészet kialakulásáért folytatott küzdelem fűzi egybe. Nagyobb terjedelmű műelemzéseinek középpontjában (Ariosto-, Tasso- elemzések) a tartalom és a forma összefüggésének, viszonyának izgalmas kérdése áll. a mieink színesebb, tartalmasabb emberek. Lehet, attól van ez, hogy sok helyről jöttek, és mindjárt modern bányákban kezdték. Az is lehet, hogy itt bonyolultabb a technológia. Valószínűleg mindegyik közrejátszik. Ha mostanában új embert vesznek fel a körzetembe, engem rendszerint megkérdeznek. Elég gyakran van ilyen, mert van vándorlás. És én azt az új embert éppen olyan nagy szeretettel karolom fel, mint annak idején engem azok, akik közül már többen nyugdíjasok. Talán nem tárt szószátyárnak, ha ki merem jelenteni, azért is dolgozom, hogy könnyebb legyen az átmenet azoknak is, akiknek már fogytán van az erejük, mert lehúztak itt tizennégy-tizenöt évet. És ilyenkor már a bányász, ha akarja, ha nem, kénytelen könnyebb beosztást kérni, ahol természetesen kevesebbet is keres. Erre a sorsra én is eljutok. De nem mindegy, hogy milyen körülmények között. Mert az ember szereti, ha megbecsülik, és a fizetésen túl, olyan formában is elvárja az elismerést, amit nem lehet forintban kifejezni. (Folytatjuk!) SUto: Glóbusz — kis hibával. Radványi Ervin műsora. Kellemes estét ígér a négy egymástól független szatirikus jelenet, mivel mai életünk fonákságait tárja elénk a szatíra torzító-nagyító tükrén keresztül. Az első, a címadó „Glóbusz — kis hibával'’ arról szól, hogy valaki visszaviszi az üzletbe a nemrégiben vásárolt földgömböt — mondván, hogy hibás. S igaza van. Hát lehet-e tökéletes az a földgömb, ahol évezredek óta viszályok dtilrtak ' és háborúskodás, s ahol atombombákat tárolnak? A második jelenetben semmi rendkívüli nincs, hacsak az nem, hogy egy becsületes embert láthatunk. Igen ám, csakhogy ez az ember mindenütt és mindig az, a legapróbb kérdésben is. Hát csoda, hogy a bolondokházába zárják?... A harmadik darab címe is jelzi az% aktualizált történet humoros ízeit: Miért lakik B. Michelangelo római lakos szoba-konyhás udvari lakásban? Végül az utolsó jelenet felújításnak számít, mivel néhány éve haUhattuk rádióban, s azóta már mozikban Is játszották; legutóbb pedig — a miskolci rövid- film-fesztiválon — a legjobb forgatókönyvért, és a legjobb rendezésért járó dijat nyerte el. A címe: Kortünet — kórtünet, (régen, kabarétréfa korában, az An- daixin kora címet viselte.) A műsor« Kárpáti György rendezte. V
