Nógrád. 1974. május (30. évfolyam. 100-125. szám)
1974-05-19 / 115. szám
Az öntő —kj— Cseburáska és barátai A tv-nézők kedvencei Nehéz lenne magyarra lefordítani Cseburáska, a furcsa kis mesefigura nevét, és eldönteni, hogy egy emberkét vagy egy medvebocsot ábrázol-e. Cseburáska annyira va- tószínűtlen, talán maga sem tudja, kicsoda. Hatalmas füle, nagy kerek szeme van, bozontos a szőrméje és lompos a járása. Furcsa külseje ellenére már első látásra megnyerő — kedves, bájos és sze- retetre méltó. Igaz barátja Géna, a tekintélyes krokodil, aki kicsit szórakozott ugyan, de nagyon kedves. Az állatkertben „dolgozik”. Mindig igyekszik hozzátartozóinak hasznára lenni. Cseburáska hűséges társa a kis Bálka és Tobik kutya, sőt Sapokljákot, a zsémbes, öreg anyókát is sikerült megnyernie. De leghűségesebb barátai — természetesen — a mozi,- és televíziónézők. Milliók kedvencei, a gyerekeké és a felnőtteké egyaránt. Valamennyien a moszkvai össz-szövetségi raizfilmstú- dióban „születtek”. A népszerű mesehősök alkotója Eduard Uszpenszkij, a fiatal meseíró, Roman Kacsanov, a neves bábfilmrendező és Leonyid Schwarzman rendező, akik megtalálták Cseburáska és barátai remek, kifejező alakjait. A három kitűnő mester közösen készítette a „Géna krokodil és barátai”, valamint a „Cseburáska” című filmeket, melyek igen népszerűek a nézők körében. Jelenleg harmadik — „Géna krokodil folyója” című filmükön dolgoznak. Az új filmben Cseburáska és barátai fontos feladatot teljesítenek — eredményesen harcolnak a vadorzók ellen. Környezetűnk kultúrája Neon a cégér Nem is olyan régen egy budapesti kapualjban a következőket tudatta a kis tábla a járókelőkkel: „X. Y. speci- ál nadrágszabó”. A jámbor gyalogos találgathatott: a derék szabó speciál csak nadrágokat készít, zakót, nagykabátot, egyéb ruhadarabot nem. Vagy a táblát úgy kell értelmezni, hogy ez a szabómester speciális nadrágokat tud készíteni? Ez utóbbi a valószínűbb, bár továbbra is nyitva marad a kérdés: milyenek is azok a speciális nadrágok? Bármilyenek is, a példa jól szemlélteti, mennyire fontos az, hogy mit és hogyan közlünk az utcai járókelőkkel. A régi, középkori mesterek mindenesetre egyszerűbben oldották meg a kérdést: mesterségük jelképeit készítették el jól látható nagyságban, lehetőleg vasból, hogy az idő se tegyen kárt a cégtáblákban. Hatalmas ollók, vakolókanalak, kalapácsok és mindenféle szerszámok kerültek így a mester kapuja fölé: aki arra járt, megtudhatta, hogy odabent ilyen, vagy amolyan szakember áll rendelkezésére. Ahogy az írás, olvasás tudománya terjedt, úgy kerültek a vasból való jelvények helyébe a nagy festett táblák, mindenekelőtt azért, hogy a mester neve is kikerüljön az utcára. Egy-egy város arcát azután nagymértékben meghatározták ' azok a cégtáblafestő mesterek, akik nagy műgonddal, de gyakran igen kevés ízléssel pingálták a betűket, s a tulajdonos kérésére a név mellé még felrajzolták a legfontosabb portékákat is a táblára. (Talam egyedül a borbélyműhelyek ■ őrizték meg réztányér jelvényüket, szinte a mai napig. Igaz, azért a tábla sem maradt el, a szépen frizírozott fejekkel, kackiásra pödört bajszokkal. Szó, ami szó, elég szörnyűek voltak ezek a fejek, amint, hogy az egész cégtáblafestészet inkább a rossz ízlés terjesztéséhez járult hozzá, mintsem a kultúrált környezet megteremtéséhez.) Igaz, a cégtábla, az utcai reklám nem élhet olyan szelíd eszközökkel, mint mondjuk a festészet. Az a dolga, hogy felhívja a reklámozandó boltra, tárgyra, szolgáltatásra a figyelmet. Ehhez olyan színekre, formákra van szüksége, amelyek azonnal a járókelők szemébe ötlenek. Meg aztán, mondjuk, mit is keresne egy kicsit is stilizált emberi fej a borbélyüzlet cégtábláján, olyan fej,' amelyen még a haj, a frizura / sem látszik? Igazán megdöbbentő reklám lenne, mondjuk egy kockára stilizált emberi fej, a haj mesterei számára. Azaz gondoljunk Csak utána ! Tényleg kizárólag magával a tárggyal, ez esetben a szépen fésült emberi fejjel lehet a borbélyüzletnek ajánlania magát? A reklám szakemberei — közöttük tudományosan képzett pszichológusok — már elég régen felfedezték, hogy a dolog nem ilyen egyszerű. (Amerikában és Angliában például egy hqsszú, színes • csíkozású rúd a borbélyműhelyek cégére már igen hosszú ideje és éppen, mert a járókelők fejében ez a színes rúd egyet jelent a borbélyműhellyel, felesleges egyebet is kirakni, vagy kirajzolni az üzlet homlokzatára.) A hagyományos cégtábla haldoklását azonban végül a neon megjelenése hozta el. A neon csak erős, keveret- len színeket produkál: a pirosat, a zöldet, a kéket és persze a fehéret. A betűknek, formáknak bizonyos mérete és hajlítása lehetséges csak, az üvegtechnika és az elektromos megoldások miatt. Igaz, a neon nappal nem ég, de a betűk nappal is látszanak, nappal is elolvashatok. Méreteiknél fogva is meghatározzák egy-egy üzlet portáját. Nem nagyon van hely — és nincs is sok értelme — a neon mellé bármit is festegetni. így szorítja ki a neon a cégtáblát. És ami neon, az mind ízléses, mind a környezet kulturált összhatását szolgálja? Nem feltétlenül! Ám a neonnak mégis sok az előnye, azon kívül is, hogy este minden korábbinál feltűnőbben hívja fel magára a figyelmet. Bizonyos mértékig szűkszavúságra késztet. Nagy gonddal kell formálni a betűt, az írásformának tehát alapvetően fontos szerepe van. A betűtípusok megválasztása már önmagában hangulatot kelthet, megidézhet egy kort és jelezheti előre összhatásában is azt, amit hirdetni hiyatott. A betűn kívüli ábrák eleve inkább jelképek, szimbólumok lehetnek csak, s nem naturalista tárgyutánzatok. A képi szimbólumok ugyanolyan jól közük a járókelőkkel, hogy miről van szó, mintha az eredeti, festett mását látnánk. Nem lebecsülendő előnye a neonnak, hogy az esti utcák barátságosabbak, ha úgy tetszik vidámabb hangulatúak mint valaha. (Bár ehhez a nagyvárosok erősebb közvilágítása és a kirakatok erős fénye is hozzájárul.) Á nagyvárosokban ma már azért a fehér fényektől is egyre gyakrabban eltérnek, s például a szebb középületeket, műemlékeket sárga fénnyel világítják meg. Ez a szín jobban érvényesíti a sötét háttér előtt az egyes épületek tömbszerűségét, plaszticitását, tagoltságát. A mozgó neonok egy része, persze visszakanyarodik a rosszízű cégtábla-naturalizmushoz, de még ezek között is gyakran igen szellemes képi, sőt mozgóképi ötletekkel találkozunk. Az már külön tantárgy lehet a reklám-ABC tanulásánál, hogy melyik épülettípushoz mi való. Nyilván égy középkori műemlékház sörözőjének ajtaja fölé jobban illik a vasból készült sörös- krigli középkori cégérének művészi kivitelű változata, egy csupaüveg vasbeton épület pedig a vékony neonbetűk különböző variációit' vonzza inkább. Az utca, autóival, cégtábláival és neonjaival, így válik egyre inkább egy képzőművészileg is meghatározott városképi harmónia külső megjelenési formájává. Bernáth László Az elmúlt hetekben számos kulturális ifjúsági gyermekrendezvényre kaptam meghívást. Részt is vettem néhányon. Megfordultam úttörő és kisdobos művészeti seregszemlén. Az iskolai esztétikai-kulturális nevelés, az ízlés és tudatformálás sajátos formáját jelentik. Képzeletben visszapergettem az időt. Az első sorban ülök, a színpadra figyelek. Csodálom az ifjú emberkék produkcióit. Közben előtolulnak régi emlékeim. A másfél—két évtizeddel ezelőttiek, amikor még virgonc gyermekemberként ezerféle ünnepség „örökös” szavalója voltam. Ilyenek voltunk — lehettünk mi is. Akiknek a társadalom gyökeres megváltozása után' megadatott a szereplés egyre gyakoribb lehetősége. Ezek fesztelen, bátor kiállású, okos kislányok és kisfiúk, akik utánozhatatlan gyermeki bájjal, egyben mégis felnőttes komolysággal élik át programjukat. Szavalnak, táncolnak, énekelnek, haboznak. Emlékszem, még az óvodában kezdtem szavalni. Játékos versikéket. Korosodtam, komolyodtak a versek. Észre sem vettem: megszerettem a verset, az irodalmat. Vonzotta maga után a filmet, a színházat, a képzőművészetet. Fokozódott megismerésük vágya, kerestem velük a találkozást. Valósággal faltam a könyveket. Kielégítetlen szomjúság hajtott. Alig olvastam el az egyiket, máris a másikba kezdtem. A moziért — ha valami miatt nem engedtek el a szüleim — órákig képes voltam bőgni. Kulturális szomjúságomra — utólag visszagondolva — a sok lehetséges közül csak egy igazi magyarázatot találok: nevelőim, tanáraim áldozatkész magatartását. Ők tudatosították, hogy a művek egyszerű megismerése kevés. Meg is kell érteni azokat, kihámozni a lényeget, felismerni a rejtett összefüggéseket. VASillltiP! JECYEET GYERMEKEK~ SEREGSZEMLÉN A megismerés és a megértés között olyan minőségi a különbség, mint a nézés és a látás között. Az utóbbi jelenti a többet, a teljeset, az igazit. Annál értékesebb, minél önállóbban járjuk végig a köztük levő utat, harcolunk érte. A kulturális seregszemlék, amikor a gyerekek maguk „csinálják” a művészetet, ezért játszanak fontos szerepet. Az irodalmi művek, versek, játékok megtanulása arra ösztökéli őket, hogy minél többször átgondolják azok lényegét. Csak így sikerülhet az igazi elsajátítás, így lesz élményszerű, művészies a produkció. Az amatőr művészet csoportos formája hatásos közösségformáló erő. A közös munka, a célok, érdekek azonossága, a siker erősen összekovácsolja a legváltozatosabb összetételű csoportokat. A tartalmas, színvonalas gyermekművészeti mozgalomra épülhet a későbbi, az ifjúsági és a felnőtt. Ezek a gondolatok — ha nem egészen ilyen formában — fogalmazódtak meg a megyei úttörőelnökség kulturális szakbizottságának legutóbbi ülésén is. Az idei úttörő és kisdobos kulturális seregszemlék tartalmi, szervezési tapasztalatait összegezték, A kisdobosok az idén megyei szinten — az előzetes házi, városi, járási versenyek után — néptáncban, bá hozásban, vers- és mesemondásban, az úttörők ugyanezekben a kategóriákban és éneklésben versenyeztek. A rendezvényeket a legkülönbözőbb településeken tartották. A vers- és prózamondó verseny Rétságon, a néptáncé, bábozásé, és az éneklő rajoké Szé- csényben, Dejtáron, illetve Balassagyarmaton volt. E decentralizálás észszerű. A megyei és a járási úttörő- elnökségek között jobban megosztja a munkát. A gyermekek szempontjából is hasznos. Az utazás új tájakkal, helységekkel ismerteti meg őket. Érdekeltebbé teszi őket a szereplésben, hiszen utazni minden gyerek szeret. Meggyőzően tudnának erről szólni például a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola éneklő rajának úttörői, akik a Szentesen megrendezett országos versenyen megyénket képviselték. Országos versenyt évenként csak egy kategóriában rendeznek. Az úttörőelnökség ennek ellenére a többi művészeti ágban is megrendezte a bemutatókat, nagyon helyesen. Gondoltak arra, hogy az „edzés”, a „formában tartás” soha nem árt. Különben sem tudni, hogy jövőre mely ágban írnak ki országos versenyt. Eleve ne induljanak hátránnyal a nógrádi gyermekek! A megyei versenyek — állapították meg — színvonalasak voltak. A ske- replő úttörők, kisdobosok — induljanak egyénileg vagy csoportosan — észrevehetően fejlődtek az előző évekhez viszonyítva. Különösen örvendetes a ' fejlődés néptáncban és bábozgs- ban. Ezekre korábban megyénkben kevés figyelmet fordítottak. A mostani siker önbizalmat adhat. Érdemes fáradozni. Gyümölcse előbb-utóbb beérik. Országos hírű eredményeket hozhat. kisdobosaink, úttörőink dicsőségére, mindannyiur\k örömére. Sulyok László Űj könyvek A Kossuth Könyvkiadónál megjelent A közművelődés helyzete és fejlesztésének feladatai című kiadvány: ez tartalmazza az MSZMP Központi Bizottsága március 19—20-i ülésének a közművelődéssel foglalkozó határozatát, továbbá Aczél György előadói beszédét és zárszavát. A Benin összes művei sorozatban megjelent a 40. kötet, amely Leninnek 1919. decembere és 1920. áprilisa között mondott beszédeit, illetve különböző helyen megjelent cikkeit ismerteti. Ismét kapható -A magyar forradalmi munkásmozgalom története; a háromkötetes művet az MSZMP KB Párttörténeti Intézete gondozta. A kiadó megjelentette E. A. Wrigley: Népesedés és történelem című tanulmánykötetét és Jiri Musil Lakásszociológia című művét is. A Közgazdasági és Jogi Kiadónál látott napvilágot a Hatályos Jogszabályok Gyűjteménye II. kötete. Ez az 1945. és 1972. ’ között hozott minisztertanácsi rendeletek es minisztertanácsi határozatokat tartalmazza, jelenleg hatályos szövegükkel. Az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet gondozásában látott napvilágot a Kriminológiai és kriminalisztikai tanulmányok 11. kötete. A Szépirodalmi Könyvkiadó új könyve Hegedűs Géza: Az egyetlen . út című müve, amely három regé}iyt — István. Az egyetlen út, Lovagok a Kőrös-parton — foglal egy kötetbe. A népszerű Olcsó Könyvtár új kötete Homérosz Odüsszeia-ja. A világhírű eposz Devecseri Gábor fordításában, s az ő bevezetőjével és jegyzeteivel kerül ismét az olvasókhoz. Májusi eső NÚGRÁD — 1574. május 19., vasárnap 7 /
