Nógrád. 1974. május (30. évfolyam. 100-125. szám)
1974-05-17 / 113. szám
ffiúcsú a színpadon Bartók—Kodály- műsorral zárult Egy Bartók és Kodály műveiből összeállított, emlékezetes műsorral búcsúztak a Salgótarjáni Állami Zeneiskola tanárai a Somoskőújfalui, mátranováki és karancs- lapujtői iskola tanulóitól. Az Élő zene az iskolában sorozat utolsó előadása az eddigieknél is nagyobb sikert aratott. Nagy szerepe van ebben a kitűnően válogatott műsorszámoknak. Felhangzott Kodály: Epigrammák című műve, Farkas Erzsébet (gordonka) és Virág László- né (zongora) előadásában, Guthy Éva a két szerző népdalfeldolgozásaiból énekelt néhányat. Bartók Béla kamaraművei közül a három csíkmegyei népdal, és az Este a székelyeknél Kmetty Jó- zsefné (fuvola) és Virág Lászlóné (zongora) tolmácsolásában szólalt meg. Hallhattak a gyerekek hegedűd uó- kat Torják Vilmos és Virág László közreműködésével, az X. Rapszódiát a Virág házaspár, a népszerű Román táncok című alkotást pedig Torják Vilmos és Virág Lászlóné adták elő. Felhívás bányászokhoz! Őrizzük meg bányászati emléktárgyainkat am utókornak Európa harmadik főid alatti banyamúzeumával Salgótarján büszkélkedhet. A tárgyilagos látogatóban mégis felmerül a gondolat: a nógrádi bányászkodás dicsőséges múltjából csak ennyi emlék maradt meg? Gyors ütemben szűntek meg az aknák. Az új munka- területekre való átköltözés talán még gyorsabban bonyolódott le. Az üzemeknél levő régi bányászati használati tárgyak, fényképek, dokumentumok egy része elkalló- dot. A még fellelhetőket okvetlenül meg kell mentenünk 1 A huszonnegyedik órában vagyunk e tekintetben. Ezért alakították meg a Nógrádi Szénbányáknál a vállalaton belül a múzeumi bizottságot. Feladatául tűzték az ipartörténeti emlékek rendszeres felkutatását, gyűjtését, tárolását és ha megfelelő helyiségek állnak rendelkezésre, a bemutatását. Igaz, hogy egy-egy régi bányászszerszám, mécses, ruhadarab vagy fénykép szinte családi ereklyének számít, hiszen nagyapa vagy dédapa használta, viselte. Gondoljunk arra az ilyen manapság már ritka darabnak mégis csak a múzeumban lenne a helye, ahol szakszerűen, gondosan megőrzik, és a nagyközönség láthatja, a fiatalság tanulhat, okulhat belőle. Kevés háznál kezelik ezeket a tárgyakat megfelelően. A legtöbb helyen már padláson, kamrában vannak. A mai generáció még tudja mi az, úgy ahogy megőrzik, de vajon az unoka hasonlóan cselekszik-e? Ezért volna szükséges ezeknek a tárgyaknak a múzeumba való összegyűjtése. Ezért a múzeumi bizottság felkér minden bányászt, nyugdíjast és rokont, hogy a még tulajdonukban levő régi, jellegzetes bányászszerszámot, ruhadarabot, világítóeszközt, fényképet és egyéb tárgyi emlékeket ajánljon fel levélben vagy szóbelileg. (Salgótarján, Felszabadulás út 48.) Kisebb tárgyakat be is hozhatnak, nagyobbakért helyszínre mennek. Aki nem kíván megválni az emléktárgyától, kérjük, hogy azt fényképezés céljára bocsássa rendelkezésre! Ajándékozás esetén az adományozó nevét a tárgy mellett feltüntetik, de módjában van a bizottságnak szerényebb ellenértéket is adni. Mentsük meg bányászati emlékeinket, hogy utódaink, és a városba látogató bel- és külföldi turisták megszemlélhessék a nógrádi szénbányászat történetét, és meggyőződhessenek a szénmedence lakóinak hagyománytiszteletéről. L. J. Tf júmunkásklubok Nemcsak a ko Nem véletlen, hogy kellemes beszélgetések, egy-egy szép este emlékével tértek haza a Salgótarjáni Kohászati Üzemek ifjúsági klubjába ellátogató vendégek. Nyáron francia szakszervezeti fiatalok jártak itt — a klubban töltött órák sokat segítettek abban, hogy megismerjék a magyar munkásfiatalok életét, ismerősöket találjanak. De vendégül látták már a klubkörökben ismert nevű debreceni ATLASZ ifjúsági klub „delegációját”, a budapesti Pamutnyomóipari Vállalat fiataljait. Ezek a látogatások is jelzik, hogy mozgalmas, változatos klubélet folyik itt. Ez derül ki abból is, hogy kétszeres aranykoszorúsak, egyszer pedig elnyerték a Kiváló Klub címet. ŐSZ ÉS NYÁR KÖZÖTT Ponyi Sándor az alapító ta- gok közé tartozik. Sok szállal kötődik a klubhoz. Érdeklődése, egyénisége, kora és munkaköre egyaránt ide vonza. Otthonülős típusnak egyáltalán nem mondható, gyerekkorától szereti a versmondást, a muzsikálást (angolkürtön játszik ma is a Kohász fúvószenekarban), a filmet. A Kohász Művelődési Központ ismeretterjesztő és felnőttoktatási előadója. Ott lakik a „szomszédban”, a szemközti lakótelepen. — A megyében valószínűleg a legnépesebb klub a miénk, 150-en felüli a létszám. Persze, mint másutt is, nem mindenki állandó látogató közülük, igazán csak a törzsgárdára lehet támaszkodni a rendszeres programokban. A tagságnak csak egyik fele az SKÜ dolgozója, a többiek lakótelepiek, sőt egy-egy programra más üzemekből is eljönnek. — Sikerül-e egész ' évben működni, nyáron is programokat adni? — ősztől a nyár beköszöntőig van nyitva a klub. Májusban, júniusban megszakad a munka — a kirándulások, a Karancs teraszán rendezett táncestek, beatkoncertek elszívják a tagságot. Jellemző egyébként, hogy többségben a húszon aluliak vannak, szakmunkástanulók, új dolgozók. Ha a 20 és 25 év közöttiek is bekapcsolódnának, még több tartalmas műsort szervezhetnénk. ECHOS SZEKÉRTŐL A LÉGPÁRNÁS AUTÓKIG — Mi adja a programok gerincét? — Három sorozat indult. Ezek közül egyik a politikai vitakör. Több alkalommal is várakozáson felüli, nagy sikere volt. Vendégeink voltak a megye és város vezetői, közéleti személyiségei. Nencsak a klubtagok jártak erre. hanem sokan a gyári KlSZ-alapszer- vezetekből. Általában az előadóknak előre elküldtük a kérdéseket, de a helyszínen is gyakran alakult ki izgalmas vita. A másik két sorozat ismeretterjesztő jellegű. Tegnap — ma — holnap a tudományok tükrében címmel egymástól igen távolálló témakörökről is szó esik. Az első részben gyárunk történetéről, a megalakulástól az V. ötéves tervig tartott előadásokat a fejlesztési osztály vezetője. Az ifjúság múltja, jelene és jövője — erről ősszel folytatódnak a beszélgetések. A klubtagok kívánságára került be a programba egy közlekedéstörténeti sorozat. Néhány címet megemlítenék: Ikarustól az űrállomásokig, Az echós szekértől a légpárnás autókig, A tutajtól a Lenin atomjégtörőig. Ebben a* évben volt a legmagasabb (39) a TTT-előadások száma. Ezek között hét általános témájú: például Napjaink for- radalmisága, Szerelem és szexualitás, Divat és egyéniség. Meglepően nagy visszhangot és vitát váltott ki egyik-másik. Ezt jó értelemben mondtam: élénken reagáltak a felvetett kérdésekre, saját életükről is vallottak hozzászólásaikban. FILM ÉS KLUB — A műsorfüzetben szerepel a Kohászfiatalok filmbaráti köre elnevezésű sorozat. Hogyan kapcsolódik ez a klubélethez ? — Havonta kétszer, csütörtökönként zajlottak a vetítések. A klubtagok 75 százaléka eljárt, de a gyáriak közül igen kevesen. Azt hiszem, rossz az időpont, megfelelőbb lenne a csütörtöki 16 órás kezdés helyett a péntek este. Néhány film után a beszélgetésben még vissza-vissza- tértünk a látottakra. Nagy sikert és jó szórakozást hozott Brunczel Tibor rajzfilm-történeti előadássorozata. Eredeti kópiái vannak Walt Disney filmjeiről, vetített automata diávetítővel is. — A napokban bezárt a klub. Van-e már valami új ötletetek a következő „szezonra”? — Szeretnénk a gyári szinjátszócsoportot, a népi táncosokat felkérni, hogy ők is szerepeljenek a tervezett kéthetenkénti műsoros, művészeti esteken. Távolabbi tervük: jó lenne irodalmi színpadot 'szervezni a klubba járó diákokból. Ez is segítené, hogy jobban a magukénak érezzék a klubot. — GKM — ■*. Mai tévéajánlatunk TIT és pedagógia Egy jelentős előadói konferenciára kerül sor május 20-án, hétfőn délután a TIT megyei székházában. Nem csupán a pedagógiai—pszichológiai szakosztály tagjait érdekelheti az előadás, hanem á közművelődésbe aktívan bekapcsolódó többi pedagógust is. Dr. Simon Gyula, a Magyar Pedagógiai Társaság főtitkára, a pedagógiai választmány elnöke a párthatározat nyomán kialakult oktatáspolitikai helyzetet elemzi. Referátumával segítséget kíván nyújtani a helyi feladatok kijelöléséhez. 18.05: A Televízió mielőtt műsorára tűzné Wladislaw Stanislaw Reymont Parasztok című regényének tévéváltozatát — előzetest kínál. Reymont az 1904—1909 között írt regényéért 1924-ben Nobel-díjat kapott. Ezt az elismerést a lengyel falu életének megelevenítése, realista hűségű ábrázolása biztosította számára. Voltaképpen az egész korabeli paraszti osztály nagy tablója a regény; a szegények harca az urasággal és egymással — féktelen szenvedélyek, amelyek apát fiúval fordítanak szembe, a földéhség, ami Európában bárhol. A hétköznapi szokások, erkölcsök leírása Reymont nagy valóság - ismeretéről tanúskodnak, ugyanúgy, mint amit az olvasó Gorkijnál tapasztalhat. Reymont igen sok mindent próbált életében, már 18 éves korában vándorszínésznek állt. s azután pályát pálya után változtatott. A naturalista stílusban alkotó író mintegy 40 kötetes életművéből elsősorban ez a regénye vált világhírűvé, s a közeljövőben a képernyőn is megjelennek a mű hősei. A beszélgetés részt vevői: Jan László Lajos: Uránbányászok KÉSZLETEK A GONDOLAT KIADÓNÁL AZ IDEI KÖNYVHÉTRE MEGJELENŐ RIPORTKON YVBOL 26. Operátorok haladnak el mellettünk, hónuk alatt a „tapogató”, a sugárzást észlelő berendezés, a Geiger—Mül- ler-számlálócsővel. Megállunk velük az egyik szürke, barnafoltos sziklánál. Beállítják a készüléket. Mérnek. A mutató kétszer körülszalad a skálán. Dús urántest a közelben. De mellette már meddő, nem leng ki a készülék mutatója. Ez a bánya szüntelen témát ad a kutatóknak, a geológusoknak, a geofizikusoknak, a technikusoknak. A bányában minden nyolcadik ember technikus vagy geclógus. És most itt állunk egy alacsony deszkapalánk előtt. Hason csúszva, de ezt már megmászom. Sziklába Vhgott ajtó, de azon belül... Templom. Sziklába vájt templom. Több hajós, oszlopokkal, vagyis acéltámos biztosítóberendezéssel. Oltár is van a közepén, hatalmas, szürke szikla. — Meddő — mustrálja körül az „oltárt” az üzemvezető. — Itt marad. A templomhoz hasonló hatalmas terem pedig több feltörés eredménye. Miután kitermelték innen az ércet, a műveléssel bero- gyasztották a válaszfalakat, nincs más hátra, minthogy elszállítsuk, „daraboljuk” a még értékes nyersanyagot, támberendezéseket. A többit a sorsára hagyjuk. Nem ez az első, és nem is az utolsó föld alatti terem, amely a mi bányászkodásunk eredményeként alakult ki, s ki tudja, néhány évezred múlva nem lesz-e régészeti szenzáció az eljövendő korok emberének. Állok és bámulok a munka templomában, csodálom az emberi akarat és technika erejét, amely ebben az üveg keménységű sziklában, a föld méhében is megtalálta a XX. század kincsét. És még áll- nék, csodálkoznék, ha nem bődülne fel a templom orgonája: a fúró és a fejtőkalapács meg a szállítószalag motorja. AKI TANÁCSELNÖK VOLT Fürdünk a bányajárás után. ömlik a víz a zuhanyból, a gőz felhője eltakarja a meztelen testeket, csak kontúrok vagy foltok látszanak. Izmos, fiatal test, csomós inú, petyhüdt öregedő test, mind egyformán élvezi a meleg víz csiklandozását, a szappan sikamlós habzását. Ilyen alapos fürdést még nem láttam, hosszú ideig tart. tetőtől talpig leszedik a bánya szennyét, ártalmait az emberről. Főtt rákként ugranak a törülközőkért, én a legénységiben akartam fürödni, és nem hiába, ismerősöm akadt. — Eivtársam. csak nem maga is — és a magas hang irányába fordulok. A b-i tanácselnök. Akivel néhány éve nem éppen barátságos szavakat váltottunk. 4 NÓGRÁD — 1974, május 17., péntek — Sikálja csak gyorsan Lengyelországban nem volt Rybkowski, Elbert János és meg magát a törülközővel — kisebb, mint hazánkban vagy Kovács P. József, nevet a kepembe —, meghívom az asztalomhoz. Ebéd fi- - .................... ........ ■ • 1— .............. z etve. Az étkezde ideiglenes. Vagyis egy felvonulási épület, mert az építőipari vállalat nem fejezte még be a végleges ebédlő munkálatait. így mondja a főmérnök. Valójában még csak az alapokat rakták le. Étlap. Csireaprólék-leves, csirkepörkölt, savanyú papri-t ka; vagy: zöldségleves, kelkáposzta-főzelék vagdalttal, túrós bukta; vagy magyaros burgonyaleves, rántott szelet, cékla. — Márpedig szentül hittem, hogy maga is — szopogatja a volt elnök a csontot. — Nem kell azt szégyelni — néz rám szemrehányóan, vannak itt magánál nagyobb emberek is. Tehát: ^tanácselnökök, papok, katonatisztek a Hor- thy-hadseregből csak úgy. mint a néphadseregből, jeho- vások, és filmszínészek, falusi parasztok és városi vagányok. .. Én például már ún- tam a sok ülést, a köfaagitá- ciöt, a nagy önállóságot, a kis fizetést. Itt nem pofázunk, hanem dolgozunk, és van pénz. Negyvenhat éves vagyok, és jó nyugdíjjal éldegélek majd a szőlőhegyen. Szép mese, mi? Nem érem meg én a nyugdíjat, uram. AKT KINO és Ifjúmunkás-lilmnapok RÉGI IDŐK FOCIJA Komédia a mozi és futball hőskoráról. Mándy Iván novellájából készült színes magyar film SÁNDOR PÁL rendezésében. Főszereplők,: GARAS DEZSŐ, MÁRKUS LÁSZLÓ, ESZTERGÁLYOS CECÍLIA, MAJOR TAMÁS. Bemutató: ma este fél 6 órakor a salgótarjáni JÓZSEF ATTILA Filmszínházban. / íFolytatjuk!) I
