Nógrád. 1974. április (30. évfolyam. 77-99. szám)

1974-04-16 / 87. szám

, SPORT. Básti tizenegyes gólja döntött SBTC—Zalaegerszegi TE 1:0 (0:0) A mérkőzés előtt három órával zápor söpört végig a városon, és a mérkőzés kezde­tére legalább tíz fokkal esett a hőmérséklet. Kifejezetten hideg időben, erős szélben ren­delte pályára a csapatokat Vince dr. Az előmérkőzés tar­jám vereséget hozott. A ZTE Pogács góljával 1:0 arányban győzött. Négyezer néző előtt a következő összeállításban kezdtek a csapatok. SBTC: Magyar — Miklós, Varga, Kmetty, Horváth — Berindán, Básti — Szoó, Kaj­ái, Kovács, Jeck. Edző: Ko­vács Imre. ZTE: Bolemányi — Molnár, Papp 1., Mihalecz, Kocsis 11. — Józsi, Tóth Gy., Szabó — Szimacsek, Soós, Bita. Edző: Szőcs János. Közepes iramban kezdődött a találkozó, és az első negyed­órában nem történt említésre méltó esemény. Az SBTC fö­lényt harcolt ki, de csak az egerszegiek tizenhatosáig ju­tottak Bástiék. A vendégek főleg a Szabó Rezső által kez­deményezett, rajtaütésszerű tá­madásokkal próbáltak operál­ni. Az első esemény: Tóth Gy. 17 méterről meglőtt labdáját a 16. percben Magyar vetődve hárította. A 17. percben Sza­bó a jobb oldali tizenhatos magasságából átvágta a labdát a bal oldalra Bitához, aki ka­pásból nyolc méterről a jobb felső kapufa mellé vágta! Me­leg pillanat volt! Kiegyenlített játék folyt a pályán, jobbára a két tizenhatos között folyt a játék. Három Básti-alakítás érdemel említést. Először 20 méterről ravaszul a jobb sa­rokra küldött egy labdát, de Bolemányi résen volt, szöglet­re öklözte a labdát. Kajdi és Kovács egymást zavarta, pe­dig Básti labdája pontosan eléjük szállt. A szőke közép­pályás bal oldalról elvégzett szöglete után a labda érin­tés nélkül a bal kapu­fa mellett suhant el. Bo­lemányi Berindán elől tisztá­zott, majd a másik oldalon Szabó húsz méterről nagy erő­vel küldte a labdát a tarjáni kapura. A jobb felső kapufá­ról pattant vissza a mezőnybe. Kovács rosszul talált el egy labdát, majd a 36. percben a mérkőzés legnagyobb helyze­tét hagyta ki a tarjáni közép­csatár. Kajdi elfutott a bal olda­lon, Jeckhez továbbított, aki a kaputól négy méterre álló Ko­vács elé perdített. A közép- csatár elhamarkodottan a fel­ső kapufára vágta a labdát! Szünetben három egyesület atlétái egy mérföldön (1609 méter) versenyeztek. Tizen­hármán indultak a győzelmet Géczi (SÜMSE) szerezte meg 4:29.2-vel, 2. Fábri (Bgy. SE) 4:35.5, 3. Grapka (Bgy. SE) 4:37.3. Jó iramban folytatódott szü­net után a játék. Szoó elől mentett előrevetődéssel Bole­mányi, majd Tóth Gy. Básti- val csapott össze, és ezért ápolni kellett a partvonal mel­lett. A tarjániak mezőnyfö­lényt harcoltak ki, az egersze­giek azonban igen szervezet­ten és jól védekeztek. A meg­szerzett labdákkal ügyesen kombináltak, próbáltak ellen­akciókat teremteni, de az SBTC védelme is helyén volt. A 67. percben Szimacsek he­lyett Rácz jött be. Támadás­ban volt az SBTC, és Bolemá­nyi tudására nemegyszer szük­ség volt. Izgalmasan alakult a hajrá — az utolsó negyedóra —, amikor a Stécé mindent egy lapra tett fel, és érezni le­hetett, hogy nem engedi el gól nélkül a mérkőzést. Jeck— Kajdi—Szoó volt a labda út­ja, és a szélső beadás helyett kapu mellé küldte. (Jól látta, hogy Bolemányi kimozdult ka­pujából.) A 78. percben eldőlt a mér­kőzés sorsa. Horváth labdájá­val Kovács középen kiugrott, lefordult Kocsis Il.-ről, és már a tizenhatoson belül járt, ami­kor a hátvéd felvágta. Vincze dr. határozottan a 11-es pont­ra mutatott. Básti állt a lab­dának, és nagy nyugalommal a bal felső sarokba küldte. 1:0. A 79. percben Berindán he­lyett Bartha jött be. Izgalmas pillanatok következtek, mert a ZTE is kitámadott, az SBTC pedig újabb gólt szeretett vol­na lőni. A kitörő Kovácsot még egyszer felvágták a bün­tető területen belül, de a já­tékvezető sípja néma maradt. Közepes színvonalú mérkő­zést vívott a két csapat. Az SBTC győzelmével hármas adósságot törlesztett. Eddig még nyeretlen volt a Zalaeger­szeg ellen — most nyert elő­ször! Megszerezte első tavaszi győzelmét és berúgta hazai pályán — bár igaz, 11-esből — az első tavaszi gólt. A Za­laegerszeg végig egyenrangú ellenfél volt. A találkozón el­sősorban a védelmek jelesked­tek. A közönség csak időnként látott jó futballt, korszerű tá­madást. Többnyire a két ti­zenhatos között folyt a játék. A mérkőzést az döntötte el, hogy az SBTC nagyobb len­dülettel és veszélyesebben tá­madott. Az SBTC-ben Magyar jól vé­dett, Kmetty és Varga meg­bízható volt, Básti sokat dol­gozott. Szoó lendületet vitt a támadósor játékába. Jeck sok labdát szedett össze, végig igyekezett. A ZTE-ben Bolemányi biz­tos kezű kapusnak bizonyult. A védelemből Papp I. dicsér­hető. Józsi fáradhatatlanul dolgozott. A csapat legjobbja Szabó Rezső volt, aki hátul is. a pálya közepén is segített, jól osztogatott. Elöl Bita és Soós igyekezete érdemel em­lítést. Szokács László Látogatóban a TF-ről EGY CSAPATBAN a világbajnokkal... Tavaly még érettségire ké­szült, és mindennap a Kohász­pályára járt edzeni. Sikerül­tek a vizsgák a gimnázium­ban és Budapesten is, telje­sült Rákóczi Zsuzsa vágya: a Testnevelési Főiskola hallga­tója lett. Mindez egyszerűnek tűnik, pedig nem az, mert a felvételi mögött nagyon sok a lemondás, tudatos készülés. Rákóczi Zsuzsa megyénk egyik legsokoldalúbb verseny­zője. Nevéhez fűződik az első aranyérem, amit nógrádi ver­senyző kapott az úttörő-olim­pián. Megtanult síelni, és kor­csolyában is indult az úttörők legrangosabb versenyén. Éve­kig kosárlabdázott az SBTC- ben, atletizált a Kohászban. Biatlonversenyeken is indult — az MHSZ-nél tanult meg lőni! És amit elsőként kellett volna említeni: a tavalyi év­vel - bezáróan háromszor egy­más után megszerezte a Jó tanuló, jó sportoló címet, a plakettet és az oklevelet. Ülünk a tanárjelölttel a pá­don a tarjáni főtéren. Zsuzsa kezében táska, szívesen vála­szol. — Mivel telt a szünet Tar- jánban? — Találkoztam az ismerő­sökkel, osztálytársakkal, pi­hentem, edzettem, tanultam. — Melyiket a három közül? Ügy értem, melyik sportágat folytatja Pesten? — A sínél maradtam! A Bp. Vasasban verseny zek. — Aranyérmet is nyert az idei országoson! — Tagja voltam tíz km-en a győztes csapatnak. — Az összeállítás? — Monspart, Kapros, Rákó­czi. — Milyen érzés egy csapat­ban lenni a világbajnokkal? — Monspart Sarolta egyál­talán nem érzékelteti, hogy vi­lágbajnok. Közvetlen hozzánk, és kitartása, a sport iránt ér­zett felelőssége példa előt­tünk. Egyébként jó érzés egy csapatban lenni világbajnok­kal. — És az egyéni eredmé­nyek? — A juniorbajnokságon há­rom bronzérmet szereztem. Helyezéseket a felnőtteknél 5 és 10 km-en. — Mi a különbség egy fő­városi és egy vidéki egyesület között? — Erre azt mondhatom, hogy a Vasasban például na­gyobb a terhelés, rendszere­sebbek az edzések, szaksze­rűbb az irányítás. — Maradt tehát a sízés, amiben megszámlálhatatlan érmet gyűjtött már össze mint úttörő és középfokú is­kolás versenyző. Szívesen em­lékszik a Tarjánból szerzett érmekre? — Mindig! Ezek kellemes emlékek maradnak, mint ahogy az SKSE-ben eltöltött idő is. — Az egyéni bajnokságok mellett melyik győzelem a leg­kedvesebb? — A váltóban elért orszá­gos bajnokság, amit Barnucz Erzsivel, Boné Gabival és Ba­lázs Erikával harcoltunk ki. — Mi újság a főiskolán? Hány órája van egy héten? — Harminc. Ebből 16 óra elmélet, 14 gyakorlat. — A legnehezebb tárgy? — Gyakorlatból a modern gimnasztika. A torna, az atlé­tika, a kézilabda, röplabda és a vívás jobban megy. — Mit tanulnak elmélet­ben? — Például testnevelés- és sporttörténetet, lélektant, bio­kémiát, honvédelmi ismeretet.-— Mit tervez erre az évre? — Sikeres vizsgát! Ez a leg­fontosabb — mondja Rákóczi Zsuzsa, a 19 éves tarjáni test- nevelési főiskolás, és siet, mert sok az elintéznivalója, holnap utazik vissza Buda­pestre. (sz. 1.) 6 NÓGRÁD - 1974. április 14., vasárnap MAI SPORTMŰSOR KÉZILABDA Megyei I. osztály. Nők: St. Kötő Sp- Nagybátonyi Bá­nyász, Salgótarján, Építők- pálya 9 óra, v.: Babják. Kál­iói Tsz—Szécsényi ELZETT, Kálló 10 óra, v.: Komoróczi. Szurdokpüspöki Tsz—SBTC, Szurdokpüspöki 10 óra. v.: Földi. Berceli Tsz—St. ZIM, Bércéi 10 óra, v.: Csillag. FérfLmérkozések-' Pásztói KSE—Diósjenői Tsz. Pásztó 10 óra, v.: Szekeres. Szilágyi St. Ingatlan—Romhányi Épí­tők. Salgótarján. Paptag 10 óra. v.: Bánáti, Kővári. Sző- nyi SE—Tereskei Tsz. jobbá­gyi 10 óra. V.: Juhász. Moj- zes. Érsekvadkerti Tsz—Bgy. SE. Érsekvadkert 10 óra, v.: Pattermann, Zorván Kesze- g.i Tsz—Balassi SE. Keszeg 10 óra. v.: Pest megyei jv. LABDARÜGÁS NB II. Északi csoport. Nagybátonyi Bányász:— Nyíregyházi Spartacus. Nagy bátony 14.30 óra, v.: Ludá" nyi. NB III. É&zakközépcsoport. Balassagyarmati SE—Pásztói KSE, Balassagyarmat 15.30 óra. v.: Bányai. Megyei I. osztály. Dejtár —Karancsberény, v.: Hoff­mann. Karancslapujtő—Szügy v.: Brezovszki, Palotás—Hu- gyag. v.: Molnár, Karancske- szi—St. ZIM, v.: Miklovics, KM Egyetértés—Mátrano- vák, v.: Moys. Barna—Mát- raverebély, v.: Lőcse. (Az előlállók a pályaválasztók, a mérkőzések 15.30 órakor kezdődnek.) NB-s vonalbájnokság. Kis* terenye lí.—Pásztó II., v.: Gordos. SBTC III.—Somoskő­újfalu II. v.: Baráth. Nagy- bátony II.—Gyöngyös II., v.: Simkó. St. Síküveggyár II.— Bgy. SE II, v.: Csáki. SKSE II.—St. Öblösüveggyár II.. v.: Laczkó. (Az előlállók a pá­lyaválasztók, a mérkőzések 11 órakor kezdődnek. Előtte az ifjúsági csapatok találkoz­nak.) Megyei B. osztály, balas­sagyarmati csoport: Szende­hely—Herencsény, v.: Du­dás. Borsosbe rény—Nőtincs, v.: Horváth. Bércéi—örhalom v.: Harth. Ipolyvece—Nézsa, v.: Saár. II. Jurisits SE— Mohora. v.: Kardos. Rom­hány—Nógrádsáp, v.: Pénzes. (Az előlállók a pályaválasz­tók. a mérkőzések 15.30 óra­kor kezdődnek). Salgótarjáni csoport: Kisterenyei MEZŐ­GÉP—Egyházasdengeleg v.: Pásztor. Vizslás—Ötvözet MTE. v.: Miskei- Rákóczi bt—Szőnyi SE, v.: Kaszás, Szurdokpüspöki—Kálló v.: Dora II. Ménkes—Tar, v.: Tórák. (Az előlállók a pálya­választók. a mérkőzések 15.30 órakor kezdődnek). Szécsényi csoport: Endrefalva—Litke, v.: Sarainké Nógrádmegyerl Sp.—Vansány, v.: Gyarmati, Rimóc—Nagylóc, v.: Ma­kovinyi Mihálygerge—Szé- csény, v.: Matuszka. Egyhá- zasgerge—Etes, v.: Ziman. Karancsalja—Nógrádrr.e- gyeri Tsz, v.: Martinovics. (Az előlállók a pályaválasz­tók, a mérkőzések 16 órakor kezdődnek.) Járási bajnokságok. Ba­lassagyarmati járás: Cesztve —Patvarc, v.: Selmeczi. Csi- tár—T erény, v.: Bar jak. Ma* gyarnándor—Galgaguta, v.: Nagy Z.. Ipolyszög—Drégely- palánk, v.: Pásztor. Cserhát­surány—Patak, v.: Guttin. Cserháthaláp—N ógrád" marcal, v.: Bóta. Érsekvad­kert—Szanda. v.: Széles. (A mérkőzések 15.30 órakor kez­dődnek). Rétsági járás: Di­ós j enő—Fel söpetény. v.: Kr csera. Kétibodony—Berkenye, v.: Kiss. Nagyoroszi—Keszeg, v.: Pintér. Bánk—Legénd, (Rétságon). v.: Fábián. Tol­mács—Horpács, v.: Kovács B. (A mérkőzések 15.30 óra­kor kezdődnek). Szécsényi járás: Ságújfalu—Ipolytar­nóc. v.: Kakuk, Szalma teres —Karancsság, v.: ifj. Pin- giczer . Nógrádszakál—Nóg- rádsipek, v.: Dankó J. Piliny —Hollókő, v.: Tóth L. Benc- zúrfalva— Ludányhalászi. v.: Varga. (A mérkőzések 16 órakor kezdődnek.) Teke Kézilabdázóink HÁRMAS ÖBLÖSÜVEGGYÁRI SIKER A MEGYEI EGYÉNI BAJNOKSÁGON A megyeei tekeszövetség rendezésében a Salgótarjáni Öblösüveggyár tekecsarnoká- ban rendezték meg az 1974. évi felnőtt nagygolyós egyéni bajnokságot. A mezőnyben 18-an mérték össze tudásukat. Bár nem születtek kimagasló eredmények, de az élmezőny nagy küzdelmet vívott a he­lyezésekért. Végül az alábbi sorrend alakult ki: 1. Huram T. 850, 2. Mag 835, 3. Huram Gy. 835 (mindhárom St. Öb­lösüveggyár), 4. Gáldi (St. Síküveggyár) 835 fa. Az első három helyezettnek a megyei tekeszövetség képviselője tisz­teletdíjakat nyújtott át. Az egyéni bajnokság 200 golyós volt. Az első helyezett képvi­seli Nógrád megyét az idei országos vidéki bajnokság küzdelmeiben. az MNK-ban Sikeresen vették a selejtezőt és mind két tarjáni csapat az SBTC női és az St. Építők férfiegyüttese is tovább ju­tott az MNK-ban. Április 17- én kettős mérkőzést játszik a két továbbjutott együttes Salgótarjánban, az St. Építők pályáján. Az SBTC—Borsodi Bányász találkozót 15 órai Szilágyi játékvezetése mellett kezdettel rendezik Babják és Ezután 16 órai kezdettel az St. Építők—Miskolci Vörös Meteor találkozóra keiül sor, amelyet Bánáti és Kővári ve­zet. Az érdekes kézilabdacse­mege biztosan sok érdeklődőt vonz majd. „Az istenek 1973. október 17. Minden bizonnyal „az évszázad fut- balldrámája”-ként kerül majd be az angol labdarúgás történetébe. E napon Anglia válogatottja a Wembley-stadi- onban 105 000 néző előtt 1 li­es döntetlent ért el a mindvé­gig hősiesen küzdő Lengyel- ország ellen, s ezzel kiesett a ■VB. 16-os döntőjéből. E mérkőzésen, a döntetlen ellenére is az angolok mérhe­tetlen presztizsvereséget szenvedtek. ugyanakkor a lengyelek kivívták az egész labdarúgóvilág csodálatát. Talán nem lesz érdektelen, ha 6ajtókommentárok alapján újból felidézzük a Wembley-i 90 perces drámai csata utáni hangulatot. Anglia „Az X :l-es döntetlen a len­gyelekkel. amely a kupaálom végét jelentette, talán nem fájna annyira, ha az angol csapat nem játszott volna olyan jól. Miért bizonyult most mégis képtelennek arra, hogy akárcsak egyetlen gólos győzelemmel vonuljon le a pályáról? A futtball örök misztériumai közé tartozik. Mi lehet a magyarázata an­nak. hogy nem győzhetett annak ellenére, hogy a mér­kőzés végső mérlegében, fö­lényére jellemzően 28 szöglet­rúgást könyvelhetett el a len­gyelek 3 szögletével szemben és fergeteges támadások, a ka­pura zúduló lövések és táma­dások sorozatát vezette az el­ső perctől az utolsóig, anél­kül, hogy ezek közül egyetlen is győzelmes góllá érlelődött volna? Annyi bizonyos, hogy Anglia és vele együtt még vagy 200 millió tv-néző szer­te a világon, a 90 perc során megtanult egy nevet, amelyet nem fog többé elfelejteni: ez pedig Tomaszewszki, akinek mindenütt karja volt, minde­nütt lába és a kapuba tartó labdák mind fennakadtak ezen a forgó „szélmalom”-vi- torlán. Az angoloknak győzni kellett volna a logika szerint, de a lengyelek nem engedték őket győzni. A közönség és a sajtó neheztel Sir Alf Ram* seyre, aki — szerintük — vég­zetes hibát követett el azál­tal. hogy egy eddig védekező alkonya!”..• stratégiára berendezkedő csa­patot most oly módon hangolt át támadóvá, hogy azt fizika­ilag alátámasztotta ugyan, da szellemileg nem eléggé.” Amikor a lengyel válogatott visszatért szálláshelyére, a Queensberry Court-szállóba, a személyzet felsorakozott a be­járatnál és mély meghajlással üdvözölte a válogatott tagja­it. Ugyanakkor a remekmű- számba menő „emeletes” tor­tát szolgáltak fel a lengyelek­nek, amelyhez hasonlót a jö­vőben a szálló tulajdonosának kérelmére „Torta á la Toma­szewszki’’ néven fognak árul­ni. .. Lengyelország Miközben Anglia, amolyan „világ vége” hangulatban gyá­szolta a kiesést, Lengyelország szinte tótágast állt és cigány­kerekeket vetett örömében, hogy a válogatott bejutott a labdarúgó VB 16*os döntőjé­be. A legszívesebben szobrot állítanának mind a 11 játé­kosnak, az edzőnek és talán még a gyúrónak is. A londoni l:l-es döntetlen után a lelkes szurkolók végig- lumpolták az éjszakát. Már régen nem volt annyi részeg ember a lengyel utcákon, mint a mérkőzést követő éj­szaka. Előzőleg, a mérkőzés tv-követítése idején viszont olyan üresek voltak ezek az utcák, mintha kiseperték vol­na. A legizgalmasabb tévék ri- mi is kismiska volt a focihoz képest. A 11 játékos, mint kö­zönséges halandó utazott Londonba és mint 11 nemzeti hős érkezett vissza a lengyel fővárosba. A lengyelek ha­tártalan örömére és büszkesé­gére jellemző az egyik újság vastagbetűs címfelirata: „A lengyel sas nem reszketett a brit oroszlántól!”... A „Kurír Polski” című len­gyel lap jelentése szerint az emlékezetes VB-selejtező mér­kőzés két halálos áldozatot is követelt. I A mostani „európakupás” és a közelgő „vébés” időkben tehát jól teszik a tévészurko­lók, ha nem izgatják fel ma­gukat túlságosan egy berú­gott. vagy be nem rúgott gól miatt... Somos István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents