Nógrád. 1974. április (30. évfolyam. 77-99. szám)

1974-04-10 / 82. szám

Zeneoktatás a nagyközségben Beszélgetés SzQts Pél zeneiskolai igazgatóval Főire keil tenni a csalódottságot Legutóbbi hivatalos adatok szerint Magyarországon 108 allami zeneiskola működik. Ezek egyike a nagybátonyi, amely kapuit másfél évtized­del ezelőtt, 1958. decemberé­ben nyitotta meg a környék zenét tanulni vágyó gyerme­kei előtt. Másfél évtized — nem különösebben nagy idő egy iskola történetében, még­is jelentős, főként egy olyan település esetében, mint az iparilag fejlett Nagyba tony, ahol a lakosság jelentékeny hányadát a munkásság adja. Ez egyébként — természetes módon — tükröződik a zenei oktatás területén is: a jelen­legi 250 tanuló 80 százaléka bányász és ipari munkás gyer­meke. Jelentős dolog, hiszen a nagyközségben — mint vég­ső soron megyénkben is — a zenei oktatás hagyományok nélkül állott. A zeneiskola épülete bányai dolgozók munkásszállása volt. Régi építmény, amelyben ál­dozatos, szervező és építő­munkával teremtették meg mindazokat a feltételeket, amelyek a zavartalan és szín­vonalas zenei oktatáshoz szük­ségesek, nélkülözhetetlenek. Az intézménynek ma háróm fiókiskolája működik: Kiste- renyén, Mátranovákon és Pásztón. A tanórákat közel 30 környező település gyermekei látogatják. Az eltelt időszak munká­iéról a múlt és a jelen ese­ményeiről Sztits Pál igazga­tó szobájában beszélgetünk. — Hogyan került az iskola élére? — Annak idején Pestről jártam le a salgótarjáni Ze­neiskolába tanítani. A megyei tanács művelődésügyi osztá­lya aztán, amikor felvetődött a nagybátonyi iskola létreho­zásának gondolata, engem kért fel és bízott meg a vezetésével. Mintegy 200 tanulóval indultunk. öt kinevezett és két óradíjas tanárral. Később személyi és tárgyi feltételeink is javul­tak: növekedett tanulóink, ez­zel együtt tanáraink létszá­ma. Jelenleg 16 tanszakon tanítunk, furulyától kezdve gitáron ót zongoráig, sok más hangszeren. A jövő tanévtől pedig bevezetjük a magán­ének tanítását is. Az iskola oktatásával, rend­szeres hangversenyeivel fon­tos szerepet tölt be a zenei kultúra ápolásában és terjesz­tésében. Vendégszereplésre hív meg élvonalbeli, fővárosi művészeket, az intézmény egykori növendékeit, de rend­szeresen fellépnek az előadá­sokon a helybeli művésztaná­rok is. Az iskola növendékei a legkülönbözőbb szintű or­szágos és megyei versenyeken vettek részt és szereztek el­ismerést mór eddig is nem­csak maguknak, hanem isko­lájuknak is. Az egykori nö­vendékek közül jelenleg közel 60-an tanulnak közép-, illet­ve felső fokú zeneiskolában. Szüts Pál két tanulót név szerint is megemlít: Tari Luj­za, aki karvezetést és zene- tudományi szakot végzett az akadémián, a rádióban rend­szeresen tart előadásokat. Szűcs Lajos pedig a sze­gedi Tanárképző Főiskola ta­nára. — ön hogyan lett zenész? — Még gyerekkoromban ke­rültem közel a zenéhez és sze­rettem meg. Apám gordonká- zott, én is ezt tanultam. A családban a gordonka népsze­rű hangszer volt. Sokat zenél­tünk együtt, környékbeli gye­rekek, akik közül többen mára neves előadóművészek lettek. Hogy aztán bennem mikor érett meg véglegesen, hogy zenész legyek, nem tu­dom megmondani, de elég ko­rán. Apám szerette volna, ha ügyvéd leszek, mint ő, en­gem azonban a zene jobban vonzott. Gordonkaművész, aki zene­szerzéssel is foglalkozik. Mű­veit játsszák a rádióban, or­szágos fesztiválokon. Szona­tina című műve a zenei szak- középiskola kötelező tananya­ga. Erdős István szövegére kórusműveket írt: Schuver Ferenc emlékére és Salgótar­ján várossá nyilvánításának 50 éves évfordulójára. — Zeneszerzőként mire tö­rekszik? — Általában a ritkább hangszerekre — kürt. oboa. harsona — írok zenei műve­ket, mindig pedagógiai cél­zattal. Ezek részben hézagoót- lóak is. Másrészt arra törek­szem, hogy a megírt mű él­ményt szerezzen a gyerekek­nek, fokozza a tanulás iránti kedvet, elősegítse a fejlődést. Elég 'kevés a szabad időm. de azt a néhány művet még, amit terveztem, minden év­ben elkészítettem. — Milyen zenei műfajt, stí­lust szeret? — Általában minden zenét szeretek, legyen az barokk, klasszicista, romantikus, vagy modern. A zene minden te­rületét igyekszem megismer­ni, birtokolni. Egyikről sem tudnék lemondani. Olyan ez, mintha az irodalmártól meg­kérdeznék: Moliére-t. vagy Shakespeare-t nélkülözné-e. Azt hiszem, nem lehet vá­lasztani. Szükség van mind­egyikre. A célunk: amennyi­re lehet minél jobban meg­ismerjük a műveket, és ért­sük is. Szüts Pál zeneiskolai igaz­gató, pedagógus, művész, ze­neszerző és aktív közéleti em­ber egyszemélyben. A MÜ- DOSZ megyei elnöke. Nagy- bátonyban a művelődésügyi és egészségügyi tanácsi bizottság elnöke, tanácstag. Munkássá­gát „A Szocialista Kultúráért” kitüntetéssel és — két alka­lommal is — MSZBT arany­éremmel jutalmazták. A zenei műveltség minél szélesebb el­terjesztéséért, a zene meg­szerettetéséért dolgozik — munkatársaival, önzetlenül. Sulyok László A NÖGRÄD1 Sándor meós- brigádot kerestem a Lampart ZIM salgótarjáni gyárában. Az irodában csak Rohács Jó- zsefnét és Kulhavi Csabát ta­láltam bent — a többiek lent voltak a műhelyekben. — „Ti mindennap brigád­gyűlést tartotok” — mondják nekünk viccesen, de reggeli­időben, kilenckor mindig együtt van az egész brigád, olyankor mindenkit itt talál­hatott volna. Nagyon jó ezek­kel a beszélgetésekkel folytat­ni a munkát, sokat segít, hogy munkahelyi és otthoni prob­lémáinkat nem hurcoljuk ma­gunkban egész nap. „Szocia­lista módon élni”, közönséget alkotni — ez nem teljesíten­dő feladat, formalitás szá­munkra — nem csupán jő munkatársi kapcsolat, de mély barátság is, összefűzi a bri­gádunk legtöbb tagját — vall­ja Rohács Józsefné, a brigád vezetője. — Amikor Karancsberény- be, a Nógrádi Sándor emlék­múzeumhoz szerveztünk ki­rándulást, szabad szombatra esett a kitűzött nap. mégis csak ketten hiányoztak — mondja Kulhavi Csaba. Ö volt a régi Számuely Tibor brigád vezetője. Az ötven fős cso­portból nehéz lett volna iga­zi. összekovácsolt közösséget kialakítani — bár akkoriban is számon tartották, kinek kell segíteni — házépítésben, költözködésben, beteglátoga­tásban. Kirándulásokon és a szórakozásban is együtt vol­tak. A mostani közösségnek tizenkét tagja van, legtöbben helybeliek — szerencsések azért is, mert fiatalok, a har­madik X körül jár mindegyi­kük, lelkesek, egyformán sze­retnek mindenben részt ven­ni. — KÉTSZER indultunk vá­rosi vetélkedőn. A tavalyelőt­ti volt a sikeresebb és emlé­kezetesebb minden szempont­ból. A várostörténet! verseny­re a felkészülés a komoly munka mellett szórakozás, hasznos időtöltés is volt. Szí­vesen búvárkodtunk a múze­umban, érdeklődéssel néztük végig a tárlatokat, különösen nem volt „kötelezettség” a közös rendezvénylátogatás. Az erős mezőnyben dicsőség volt az ötödik hely. A gyár vezetői támogatták a felkészü­lésünket, őszintén gratuláltak az eredményhez. Jutalomból családostól mehettünk el Pécsre és Siklósra — feled­hetetlen négy nap volt! A szocialista brigádok tavalyi városi vetélkedőjéről már nem mondhatok el ennyi szépet és jót. Kevéssel előtte kértek fel minket, hogy induljunk — minimális idő maradt a fel­készülésre. Emlékszem, mi ak­kor költözködtünk, még csak a konyhában tudtam leültet­ni a brigád tagjait, ott tar­tottuk a „főpróbát”. A döntő nyolc résztvevője között a ha­todik helyet szereztük meg. Az elsők közé vártak min­ket a gyárból — pedig ala­pos felkészülés nélkül ez le­hetetlen. Jó lenne az ilyen vetélkedők előtt gyári szin­ten is versenyezni. Tréfásan megjegyzi: Jön­nek az elienbrigádból! A Sza- muely-brigád egyik tagja. Molnár Pál érkezik. Amikor hallja, hogy miről folyik a szó, bekapcsolódik ő Is. el­mond egyet s mást róluk. — A „Vállalat Kiváló Bri­gádja” címre pályáznak, a kö­vetelményeket már túlteljesí­tették, csak az öt év szocia­lista brigádtagság nincs meg mindenkinek. Ez fájó pont — átmeneti­leg lelohasztotta a lelkesedé­süket, hogy hármuk hiányzó egy-egy éve miatt nem ver­senyezhetnek ezért a címért. Mint a munkaverseny-felelős, Egner Gyula elmondta, ő sze­mély szerint örömmel meg­adta volna a lehetőséget, de a munkaverseny-szabályzaí szerint csak jövőre lesznek jogosultak erre. A szakszer­vezeti bizottsággal is konzul­táltak, és úgy döntöttek, he­lyesebb most az alacsonyabb fokozat követelményeit vál­lalni, mint év végén csalód­ni, ha az értékelésnél nem fogadják el a munkájukat. Janik Bertalan azok közé tar­tozik, akik indulhatnának a versenyben. — Nincs értelme, hogy ha­tan most vágjunk neki. a töb­biek meg jövőre. Inkább majd együtt. SZOBA kerül a társadalmi munka is. Csak a hasznos, a termelést elősegítő tevékeny­ségeknek van értelme — ez az elvük. Átválogatni a nagyobb tételben már kiselejtezett, de darabonként esetleg száz­százalékban hasznosítható le­mezeket, technológiai ismere­teket eljuttatni a betanított munkásokhoz. Sok tervük van — ezek érdekében nem szabad kudarcként felfogni, hogy idén újra csak az arany jelvényért versenyeznek — jövőre a bri­gád nagyobbik fele indulhat már a komoly munkát, össze­fogást igénylő versenyben i& G. K. M, Továbbfejleszteni az eredményeket A megyei könyvtár idei éves terve Egy írónő „jelentése99 írta: Szvetoszlav Kolev Brigitta Sternberg «véd Író­nő. akinek első könyve az ,Esély” 1961*ben nagy sikert íratott, most egy gyötrődésről „anúskodó könyvvel lepte meg olvasóit. Ez a „Jelentés” közömbös. hivatalnoki ízű ci­nét viseli. A könyv tulajdon­keppen az írónő őszinte, szé­pítés nélküli elbeszélése saját tragédiájáról, a kábítószer­től. ,,Az első injekció —- írja — robbanásként hatol agyamba és koponyámat mintegy vas- marokkiai szorítja össze. Leg­először megijedek. Ki tudja, nem törtem-e öesze valamit jpinagamban. Azután érzem, K>gy gyomromat görcsök húz­zák össze, a hullám a lágyé- som felé terjed tovább, majd hirtelen erotikus felindulás íog el olyan erővel, hogy el­akad a lélegzetem...” Az el­ső reakció valami határozat­án riadalom az ismeretlenség előtt, majd beáll a varázslatos gyönyör állapota. Az első in­jekciót követ: a második, harmadik, negyedik... És a tehetséges, fiatal írónő lassan­ként emberi roncs lesz. aki közömbös munkája iránt, kö­zömbös az éhséggel is, csak egy dologért remeg, a pótol­hatatlan méregért, amely a szervezet minden sejtjét be­tölti. Az agónia egész éven át tart. míg megjelenik a meg­mentő. Egy férfi, aki szereti, arra ösztönzi és segítséget is nyújt neki, hogy Dél-Svédor- szágba. az Ostol-szigetre me­neküljön, ahol a legkisebb svéd város, Mastrand van. Éppen itt. ebben az 1500 la­kosú kis városban tér vissza nagy kínok árán életakarata és írja meg „Jelentésiét, amely figyelmeztető felhívás a harcra korunk e kegyetlen ostora ellen, amely leginkább az ifjúságot fenyegeti. A könyvet azonnal lefordították a többi skandináv országok­ban és más nyugati államok­ban is. Mai tévéajánlatunk 16.10: HÁZ A SZIKLAK ALATT. Magyar film. A Te­levízió a középiskolai film- ■ esztétikai oktatáshoz, illuszt­rációként tűzi műsorára a filmet, mi a felnőttek fi­gyelmét hívnánk fel rá. 15 övvel ezelőtt. 1959. január­iban mutatták be a mozik ’lakk Károly rendező film­jét. amelyben egy tragikus végű történet példázza, hogy aki a múlthoz köti magát — eipusztul. A film Tatay Sán­dor írásából készült, a szín­hely Badacsonyalja. közvet­lenül a háborút követő idő­szakban. A frontról hazatérő icét katonabarát közül csak az egyik igényel földet, a másik — Kós Ferenc ott próbálja folytatni, ahol a há­ború előtt abbahagyta. Kós Ferenc betegen tért haza. s otthon ' újabb csapás várja, meghalt a felesége, gyerekét a sógornője, a púpos Tera gondozza. Nem mer társával tartani, vincellérnek áll be egy szőlősgazdához, s még azt is örömmel fogadja, amikor amaz hozzáadja fe­leségül volt szeretőjét. A pú­pos lány fantasztikusain sze­reti Ferencet és gyűlöli a szép fiatalasszonyt. Lesi őket és mindenütt háborgat­ja a férfit, aki végül is a szakadékba löki... A San Franciscó-i fesztivá­lon a film díjat nyert A főszerepeket Görbe János Bara Margit, és Psota Irén alakítja. 4 NÖGRÁD - 1974. április 9., kedd Honnan került elő ennyi horgony? Bolgár békaemberek a Vár­nai-öböl mélyén nagy mennyi­ségű. a IV—V. századból szár­mazó horgonyt leltek. Egyes tudósok feltételezik, hogy e- zek elsüllyedt hajók maradvá­nyai, mások pedig, hogy egész katonai flottának kellett hir­telen felhúznia a horgonyt. És valamilyen ismeretlen ok­nál fogva, a nagy sietségber a horgonyok leszakadtak. Hogy az önművelés minden­ki számára fontos feladat, szükséglet korunkban, azt úgy vélem nem kell bizonyí­tani Sokféleképpen lehet ta­nulni. Iskolákban, tanfolya­mokon, sűrített intenzív kur­zusokon, vagy népszerű előa­dássorozatokon is. Nagyon so­kan nem vesznek részt ilyen, vagy hasonló oktatási formá­kon, de közülük is sokan ta­nulnak. Számukra a legjobb lehetőség a könyvtár. Termé­szetesen azok is sok segítséget kapnak itt, akik szervezetten képezik magukat, hiszen a sok kötelező és szakirodalom, ajánlott olvasmány és segéd­könyv sokszor egyedül csak a könyvtárból szerezhető meg. Azok, akik a könyvtár szol­gáltatásait igénybe veszik, ígtöbbször nem is tudják, mennyi munka, milyen kő­színházi pillanatkép — fodor — moly, felelősségteljes tevé­kenység teszi lehetővé a könyvtár használatát. A Balassi Bálint megyei Könyvtár éves tervét nemrég hagyták jóvá. Az elmúlt év értékelésével kezdődik. Oszlo­pokban sokakoznak a száma­datok. 1973-ban közel 46 ezer könyvtári tag volt Nógrád megyében, majd két és fél ezerrel több mint az előző évben. Ezzel a különbség­gel nem kell szégyenkeznünk más megyék előtt. A megyei könyvtár olvasóinak száma hat és fél ezer fölött volt, az összlátogatottság 68 ezerre rúgott. Az elmúlt év értékelésénél kiderült a továbbiakban, hogy az 1973-as feladatokat egé­szében véglehajtották. Néhány elgondolás véghezvitele első­sorban anyagiak hiányán, mú­lott, s hiúsult meg. így né­hány bibliográfia kiadása csú­szott át erre az évre. Ezeket most már 1973-as adatokkal bővítve adják majd ki. Mellé­jük újak sorakoznak az idei tervben, különféle témákból. Többek között népesedéspoli­tikai forrásjegyzéket állítanak össze és adnaik lei a könyvtár dolgozói, mely a vonatkozó jogszabályokat, rendeleteket és más, a témával kapcsolatos írásokat sorolja fel, teszi hoz­záférhetővé. Ugyancsak bibli­ográfiával és a helyismereti gyűjtemény további feldolgo­zásával támogatja a könyvtár az újjászerveződő megyei hon­ismereti mozgalmat. A könyvtár állománya az idén kb. 300 ezer forint érté­kű könyvvel gyarapodik. Az állomány gyarapítása mellett, állomány-ellenőrzést is végez­nek a könyvtárban. Az esedé­kessé vált nagy munka, mely­re az év második felében ke­rül majd sor, a könyvtár min­den dolgozójától nagy, inten­zív munkát, erőkifejtést kí­ván. Ennek ellenére a tervek szerint a kölcsönzést nem ál­lítják le, csak korlátozásokat vezetnek be — az ellenőrzés ideje alatt —, raktári példá' nyokat nem kölcsönöznek. Az ifjúság művelődése, és a munkásművelődés minden kulturális intézmény legjelen­tősebb feladatai közé tartozik. A tervben ezzel kapcsolatosan is szerepelnek feladatok. A ségeinek javítására a megyei könyvtár a Szakszervezetek Megyei Tanácsának segítségé­vel vállalkozik. Hamarosan sor kerül azokra a tárgyalá­sokra. mélyek felderítik a ki­használható lehetőségeket. Emellett a könyvtár a BRG és a Vegyépszer salgótarjáni üzemeivel is szeretne közvet­lenebb kapcsolatokat kialakí­tani. Az üzemi dolgozók számára kiadványt állítanak össze, mely Irodalmi ajánlatok mel­lett tartalmazza a különféle könyvforrásokat is Salgótar­jánban és vidéken, hogy a be­járó dolgozók is megismerhes­sék könyvszerző lehetőségei­ket. Az ifjú olvasók ellátásá­ra az előző években jól bevált rendezvényeik, könyv tárláto­gatás és más hasonló megmoz­dulások mellett fokozni sze­retnék az oktatási intézmé­nyekkel kötött kapcsolataikat, A megyei könyvtár jelentős feladata a területi munka is. Ezen a téren igen nehéz a helyzet. Kevés a szakember, sok helyen hiányoznak az anyagi, tárgyi feltételek. Je­lenleg a megyei könyvtár ne­héz helyzetben van, saját gép­kocsi híján nem áll mindig módjában tervszerűen látogat­ni' a különböző vidéki könyv­tárakat. Az idén elsősorban a körzeti könyvtárak területi munkáját kell támogatni, ezek­nél azonban sikeres tevékeny­séget csak a községek gazda­sági szerveivel való szoros együttműködésben lehet elér­ni. Természetesen itt nem a megyei könyvtár támogatása az elsődleges meghatározó, ezeket a könyvtárakat a köz­ségek üzemeltetik. A néhány kiragadott példa mutatja. hogy a megyei könyvtár ez évi terve széles­körűen kiterjed a legkülönbö­zőbb feladatokra. A terveí- közül a legjelentősebb és leg­fontosabb a szakszervezettel való kapcsolatfelvétel, mely már korábban is esedékes lett volna. Remélhetőleg az Idén megvalósul a két apparátus közös munkája, melynek a megyeszékhely lakossága, és elsősorban a7 üzemek dolgozói látják majd hasznát. — K —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents