Nógrád. 1974. április (30. évfolyam. 77-99. szám)
1974-04-28 / 98. szám
A PROPAGANDI TA A délelőtt és este között nincs különbség Most huszadik éve, hogy pedagógus a rnátraszőLLősá Burányi József. Fiatal em- bar még, aliig 38 éves. Igazi tőzsigyökerss Nógii-ád megyei. Eajegiein isaütetett, s ott is kezdte a pedagógusi pályafutását. Aztán járt Héhalom- ban, s 1959-től megszakítás nénikul tanítja a szőHDősá nebulókat, felnőtteket egyaránt. Annyi külJöinibségigelj, hogy délelőtt az iskoláiban a betűvetés, a Száimomszág, a tudomány birodalmába vezeti be a gyerekeket, esténként — ugyancsak az iskola padijai között — a felnőtteknek tanítja a marxizmus—ienimiz- mus igazságát Propagandista 1957-ftől, azőta, amióta tagja lett a pártnak. — Ecsegen kezdtem el propagandista tevékenységem. Ott a fiatalokat tanítottam esténként a marxizmus—lóri inizmusra, hirdettem, ma- gyarázitam a párt politikáját — emlékezik vissza. Amikor pedig ide kerültem Szőllősre. itt is a KISZ-esekkel folytattam. Most három éve annak, hogy a pártoktatás különböző fórumán vezetek tanfolyamokat, s lettem a párt propagandistája. Korábban a gazdasági kérdések tanfolyamát vezettem, az idén a világnézeti és etikai kérdések tanfolyamának voltam az előadója és vezetője. — Világnézeti és etikai témákat köznapi nyelvre úgy áttenni, hogy valamennyi hallgató megértése, nemkönyA nézsai Máius t. Tsz-ben tegnapelőtt ifjúsági parlamentet tartottak, amelynek keretében Holma Miklós tsz-elnök ismertette a tsz előtt álló felnyű feladat. Igaz, ebben sokat segített az Útmutató, amiben minden érthetően van leírva. Ahhoz, hogy a propagandista jól végezze munkáját, magának is képzettnek kell Lemmie. Surámyi József nagyon is .jói tudja ezt. Ezért végezte ed két évvel ezelőtt a marxizmus—dieninizmus esti egyetem általános tagoza'nt, részt vett a nyáron Salgótarjániban a kéthetes továbbképzésem. — Szükséges, hogy az ember továb’oképezze önmagát, hogy felfrissítse korábban szerzett ismereteit, gyarapítsa tudását A továbbképző tanfolyamok pedig arra is jók, hogy a propagandisták egymás között tisztázzanak dolgokat Ezt a gyakorlatból tudom. Még egy tapasztalat. A hallgatók nagy többsége gyakorlata érdeklődésű ember. Az elmélettel csak nem elégednek meg, gyakorlati példa is kell egy-agy tétel bizonyításánál. Ilyen esetben aktívabbak is a tanfolyamok. Nyitott kérdést sem lehet hagyni a hallgatókban. Nem szabad, hogy úgy távozzanak a szemináriumról: no. megint edtöltöttem egy estét. Nem. Azt az estét tartalommal kell megtölteni. Ez a propagandista feliadata! Érdeklődéssel hallgatom Surányl József fejtegetéseit. Igazat kell adnom neki. Látszik rajta, hogy sok tapasztalattal rendelkező propaganadatokat. A fiatalok Matus Andrást, a tsz ifjúsági fórumának vezetőjét választották meg küldöttnek a megyei parlamentre. dísifca. Délelőtt az iskolában, 'esténként a felnőttek között folytatja nevelőmumkáját. — A délelőtt és este között véleményem szerint nincs különbség. Talán annyi, hogy a pedagógus számára több idő- jut a gyermekek megismerésére, a propagandistának ez nem biztosított, hiszen azonnal munkához keli látni. A közvetlen kapcsolat megteremtése ugyanolyan fontos a délelőtti tanításon a gyermekek között, mint este a szemináriumon a felnőtteknéL Éppen ezért sokszor kerülöm a katedrát.' Inkább beülök én Is a pádba, ho>gy ott legyek a hallgatók között, s szinte kerekasztal- beszélgetést alakíthatok igy ki Ez a közvetlenség eredményhez is vezet. Sók hasznos tapasztalait került a Jegyzetfüzetembe. Az például, hogy jó dolog Méitra- szőllősön: szinte minden szemináriumon, vagy előadáson ott van az alapszervezet titkára, a termelőszövetkezet elnöke — hívatlanul, s nem is ellenőrző szándékkal —, akiik maguk is részt vesznek a vitákban, gyakorlati tapasztalataikkal ■ segítik a propagandistát. Még egy kérdés maradt hé'tra. Az, hogy Surányl József továbbra is vállalja-e a propagandista szerepét? — Régen csinálom, de továbbra is vállalom. Annak ellenére, hogy van, illetve lesz utánpótlás Mátraszőllő- söm. Egy pedagógus például most jár az esti egyetem szakosítójára. Bevonjuk őt is a propagandista munkáiba. A felnőtt oktatás mellett időnként eljárok a KISZ-be, s ott is tartok előadásokat. Nem akarok hűtlen maradni hozzájuk. Legtöbbjük mór az iskolában is tanítványom volt. Számomra nem lehet mindegy, hogy politikai,lag hogyan fejlődnek. Ezt mint nevelő, iránt pedagógus, de mint propagandista sem engedhetem meg magamnak. Somogyvárl Lánlé TVTéhánT héttel, ezelőtt J-” azon a megbeszélésen, amelyet Opolcsik Imrének, a közös gazdaság elnökének irodájában tartottak, az elnök megmondta a mezőgazdasági mérnöknek, Válóczi Tibornak, hogy rövid időn belül teljesítik a kérését. A fiatal szakember azt kérte ugyanis, könnyítsenek rajta azzal, hogy mentesítik a sok elfoglaltsága alól. Ott volt a párttitkár, a tsz többi vezetője is. A tsz elnöke ilyen vezetői tanácskozást rendszeresen tart, mert ezeken sok mindenről beszélgethet munkatársaival. Válóczi Tibor gondjai is így jöttek felszínre. Az elnök egyet is értett a szakemberrel. Ö jelenleg az úgynevezett központi agronómus. Gyakorlatilag ez azt jelenti, ahogyan Válóczi megfogalmazta : ‘ — Az üzem mindenese... Ez igaz, mert a növénytermesztést, növényvédelmet, gépcsoportot,' fogatosokat, kertészetet a gondjaira bízták. De ezenkívül a statisztikai jelentések elkészítése, a baleset-elhárítás is a feladatkörébe tartozik. Válóczi életében még a községben végzett társadalmi kötelezettségek is szerepelnek. Opolcsik Imre, a tsz elnöke van annyira tapasztalt vezető, hogy tisztában legyen azzal: egy embert nem szabad túlzottan megterhelni feladattal, mert a munka minősége látja kárát annak. Azóta sem a statisztikával, sem a baleset-elhárítással nincs tennivalója Válóczinak. A napokban az elnök és a párttitkár is úgy nyilatkozott, hogy Válóczi Tiborral minden rendben van. Kiss László, a titkár, még azzal is megtoldotta a dolgot: „Elégedettek vagyunk a fiatal szakemberünkkel”. Szorgalmas, törekvő embernek jellemezte, ami a közös gazdaság hasznára van. Bujákon nem érdemtelenül KONTRASZT — kulcsár felv. — Ifjúsági parlament A függőség KORÁBBAN IS, die különösen most, hogy az üzemi demokrácia sokrétű tennivalói mint a szocialista fejlődés elősegítője — többször szerepeit az országos és megyei fórumok napirendjén, az eredményeik elismerése melllett jobban reflektorfénybe kerülnek azok a gátuó tényezőik, amelyek a kibontakozás útját, ha átmenetileg is, de fékezik. Az SZMT elnöksége egyiik előterjesztésében arról olvashatunk, hogy a szakszervezeti képviselet eredményes mechanizmusát igen gyakran akadályozzák a köziép- és alsóbb szintű gazdasági vezetők partnerkérdéseinek vitái. Ez aat jelenti, hogy a nem függetlenített ailapszarvi titkárt vagy éppen a bizalmit a művezető, az üzemvezető, mint beosztottját kétkedve fogadja el tárgyalópartnernek, amikor szakszervezeti tisztségviselőként tép feL A beosztott és főnök között kialakult függőség hatása aztán jelentkezik a különböző területeken. A műhelybizalmit sokszor gondolkodóba ejti az, hogy megbírálja-e a műhely vagy az üzem vezetését Ugyanis, ha kiáll az ügy mellett, fellép a vezetésből fakadó mulasztások élűén, kritizál vagy vitát indít, előfordul, bogy a pártalapszerveaet titkára is erősen gondolkodik: kinek adjon igazat, egyáltalán beavatkozzon-e a vitába? Ez a túlzott óvatosság az egzisztenciális függőségből tápláLkoztto, aminek előidézője esetleg a megtorlástól való félelem is lehet. Hogy mennyiben jogos, indokolt és bizonyítható az előbbi feltételezés, ezen nemcsak lehet, hanem szabad is vitatkozni. Mindenesetre az a tétovázás, ami a gazdasági vezetők munkájának megítélésékor jelentkezik, erőteljesen figyelmeztet. Ez a felemás helyzet; bővül a szakszervezeti jog és hatáskör — a szakszervezeti aktíva függ a gazdasági vezetőktől — nagyban akadályozza a szakszervezeti tisztségviselőket abban, hogy a mindennapok gyakorlatában bizonyítsák be, mit is jelent tulajdonosnak lenni,, mit jelent ennek a jognak gyakorlása, milyen felelősséggel, hozzáértéssel kell a döntéseknél az egész kollektíva érdekeit szem előtt tartaná. Nehéz állást foglalni, határozni. Akaratlanul is felvetődik a kérdés: van-e valamilyen módszer a függőségből adódó hátrányok kiküszöbölésére, a szakszervezeti jog és hatáskör eddiginél markánsabb, egyértelműbb, határozottabb érvényesítésére. A nógrál szénbányáknál a szakszervezeti tisztségviselőik anyagi és ertcőOnsí elismerése kizárólag a szakszervezeti bizottság hatáskörébe tartozik. Ez nemcsak biztonságot nyújt, hanem eredményesebb munkára ösztönzi az aktívákat. Érthető, mert ebiben, az esetben a mérce, a kifogástalantól végzett munka, a jó magatartás mellett a köz érdekében végzett szolgálat eredményessége. Ennél az elbírálási módszernél nincs lehetősége az esetleg magáról megfeledkezett gazdasági vezetőnek arra, hogy a korábbi kritikáért, a jogos észrevételért, munkája hiá- nyossiágiaiimak kiteregetéséért törlesszen. Ügy látszik ez a módszer jobb a gazdasági veatőknek is, mert nem érhetik olyan, vádak, hogy elfogultan javasol!, vagy dönt, mert koraibban megbírálták. Ily módon el lehet kerülni a személyi villongásokból adódó szubjektív megítélést, aminek előnyös hatása a jó munkahelyi közérzetben nyilvánul, majd meg. Kizárólag és egyedüli célravezető módszernek kikiáltani nem tenne igazságos, célszerű, mert a kollektívák politikai kultúrál t- siága, szakmai és általános műveltsége, egymáshoz való viszonya, bizalma, megértése, korrektsége, intelligenciája, emberi gyarlósága számos tehetőséget kínál. Egy azonban biztosi; ahogy gyorsul a gazdasági vezetőknél a demokratikus vezetési stílus megvalósítása, úgy alakul majd a függőségeket csökkentő módszerek száma. Ahol természetesnek tartják, hogy a hivatalos véleménnyel szemben van más elképzelés is, s ezt közreadják, sőt a fejlődés előrevivőjének is tekintik, ott természétes a kritikus légkör az egymás munkájának figyelemmel kísérése, a szókimondó, értelmes, konstruktív, megalapozott ellenvélemény. Ezek a gazdasági vezetők igen helve- sen abból, indulnak ki, hogy a dolgozók hibája sokszor nagyon is összekapcsolódik jó, vagy rossz irányító és szervező mumkájuik- kal. Az edőbb említett légkörnek, munkastilus- nalk, felfogásnak és gyakorlatnak kialakítása nem'megy máról holnapra. Ma már mindenki természetesnek tartja az országban, hogy a kormány vezetői az időnként megrendezett tv-fórumokan válaszolnak az ország bármelyik részéből érkező kényes kérdésekre. Ennél, esetemként jóval nehezebb dolog sőt nagy bátorság kell ahhoz, hogy egyiik-másik termelő-gazdálkodó egységben a dolgozóit kimondják: alacsony szintű az üzem- és. munkaszervezési, gyakori a szervezetlenség a fejetlenség az apróbb ügyek intézése évekig húzódik. Ilyenkor kialakul aztán olyan vélemény: ha a szakszervezeti tisztségviselők nem tudták megoddomi, akkor miért fárasszuk magunkat. A szakszervezeti tisztségviselők többsége azonban tudja, hogy semmi sem hűli az ember ölébe, minden kis és nagy eredmény elérése a dolgozok meggyőzésén túl férfias küzdelmet, bátor kiállást kíván azokkal szemben is, akikkel az alapvető kérdések • ben eddig sem volt vita, .ezután sem lesz, mert azonos célért dolgoznak. A megoldásira szánt időt azonban, nemcsak lehet, hanem csökkenteni is kell a feladatok hatékonysága érdekéiben. Ennék során félre kell tenni ax értelmetlen, fetesleges pressz- tízsvi tékát EZÉRT A GAZDASÁGI vezetőknek íe&fo- ©ásukat és munkastílusukat igazítaniuk kel) a szakszervezeti tisztségviselők jog- és hatásköréhez és fordítva: a szakszervezet: tisztségviselők s« kérjenek, támogassanak olyat, ami törvénytelen, jogtalan, vagy csak egyes, embereknek előnyös. A kölcsönös tiszteleten alapuló mumikasftauB során fel sem vetődik a függőség kérdése. Hogy ez az állapot mikor következik be, nehéz rá válaszolni. Mindenesetre azon fáradozunk, hogy minél előbb. V. K. Fiafal szakemberek A hétköznapok terhei dicsérik a központi agronó- must. Oda a közöshöz tartozik ő minden porcikájávaL Szomszéd falubeli, a kisbágyoni Válóczi família leszármazottja. Az apja mesterember, pártmunkás is volt. Most a palotás! tsz gépműhelyében dolgozik. A fiatalabb Válóczi középiskola után került az agrártudományi egyetemre. A bujáki tsz ösztöndíjasaként végzett. Természetes, hogy oda is tért vissza az iskola elvégzése után. Már a gyakorlati évek alatt mint agronómus ott dolgozott a termelőszövetkezetben, méghozzá önállóan, mert a főagro- nómusa beteges ember volt. Az elnöki irodában kerestünk menedéket a faluban portűző szél elől. Válóczi nem akarta felidézni a korábbi éveket. Magas homlokát ráncolta. A szemüveg alatt nyugtalan volt a tekintete. — Szabad kezet kaptam és dolgoztam/.. Balga Paliék, a traktorosok tudják, mi volt ez a munka. A lejtős szántóföldek megművelésének okos irányítása, szoros kapcsolatban az emberekkel. Veszekedés a traktorosok érdekeiért, amikor a munkabérükről volt szó. Aztán a szárnyaló alkotás, amelyből ma sem fogyott ki ez a fiatal ember. Nem azért, hogy neki dicsőséget jelentsen, de ide tartozik az is, hogy a sok munkája mellett megszerezte még a növényvédő mérnöki diplomát. Nevéhez fűződik az idei első repülőgépes permetezés a bujáki üzemben. Köze van a dohánytermesztés fóliás megoldásához, a szőlő vegyszerezéséhez és az ehhez szükséges gépek korszerűsítéséhez. Jóllehet mindezekben az- elnök biztatta, támogatta szakemberét, amely a siker alapját jelentette, mégis amit elvégzett az azt igazolja: a fiatal agrármérnök televan ambícióval. Opolcsik Imre is, Kiss László párttitkár is szinte egybehangzóan ezt mondták. — Ezért is becsüljük, amit anyagiakban is kifejeztünk. A fiatal szakember ezt elismeri. Mégis amikor arról esett szó, hogy milyen a munkahelyi közérzete, akkor azt mondta: — Ha valahol másutt kedvezőbb feltételeket kapnék, elmennék oda dolgozni... Ez derült égből villámcsapás. Csakhogy odakint nem éppen villámlásra alkalmas az idő, inkább hideg volt, fekete felhő vetett árnyékot Bujákra, mintha a ' fakadó zöld is megfeketedett volna. Kezdtük megfejteni, miből ez a borús hangulat. Nagy a munkaterhelés, nem bírja sokáig. Például naponta hat- van-hetven kilométert motorozik. Aztán egy meglepőbb kijelentés. Brachtli János, a főagronómus megnyirbálja önállóságát. Ezt mondta Vá- lőczi Tibor, nincs jogúm elhallgatni. Később találkoztam Opolcsik Imrével, az elnökkel is. Én ugyan Válóczinak szövetségese vagyok, mert ismerem a családját, a fiút is, mások is arról biztosítottak, hogy egyenes ember. Ezt mondta a párttitkár is, a tsz elnöke is, de ők a közös gazdaság gondjait sem hallgatták el. Ezeket a gondokat megismerve igazat kell adni Opolcsik Imrének. A központi agronórmisi feladat mellett Válóczi- ra háruló elfoglaltságot máról holnapra nem lehet megszüntetni. Jóllehet a vezetőségnek az a törekvése. Most hoznak új szakembereket, akikkel könnyítik a fiatal szakember terheit. Várnak egy növényvédős mérnököt is, aki Válóczi Tibor irányításával fog dolgozni. Ezek olyan tervek, amelyeket máról holnapra megvalósítani nem lehet. Türelemre van tehát szükség, hiszen nein egyszerű dologról van szó. Kényesebb kérdés már a főagronómussal való viszonyról szólni. Brachtli / János nagy tapasztalattal; szaktudással rendelkező ember, aki éppen úgy. mint más nem mentes néhány emberi fogyatékosságtól. De ő a főagronómus. .. Igaz, egyes kérdésekben türelmetlen. Válóczi t megkerülve is intézkedik. Ezt senki sem szereti. De ezen változtatni lehet, csak éppen szemtől szembe kell azt beszélni. Ez elöl pedig a főagronómus is, a központi agronómus is kitér. Márpedig ezt éppen a közös gazdaság kiegyensúlyozott vezetése, és a további sikerek érdekében meg kell egymás között beszélni. A z az eljárás méltó mindkét emberhez, hiszen érdekeik azonosak. Ez a nézeteltérés tisztázható. A pártalaoszervezetnek. a tsz vezetőjének van ebben jelentős szerepe. Egy kicsit jobban, megértőbben figyeljenek az emberre, legyen az főagronómus, vagy központi agronómus. A fiatalok szárnyalni szeretnének és ha ez a közös javát szolgálja, hozzá kell őket segíteni. De akkor nem szabad, hogy nézeteltérés rombolja alkotó munkájukat. Bobál Gyula NOGKAD — .1974. április 28., vasárnap 3
