Nógrád. 1974. április (30. évfolyam. 77-99. szám)

1974-04-27 / 97. szám

összefogtak a brigádok Nem boszorkányság: tisztára söprik a liget tánchelyét is. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek szocialista brigádjai az idén is vállalták, hogy mun­kaidő után társadalmi mun­kában rendbe hozzák a gyár kollektívájának kiránduló- helyét, a Zó ja ligetet. A nagy­takarítási munkálatokat a jó idő miatt az idén húsvétkor, a szokásostól két héttel ko­rábban kezdték. Azt ígérik, hogy május elsejére elkészül­nek a munkálatokkal. Ott- jártunkkor csaknem 80-an dolgoztak a Zója ligetben. Legnépesebb a központosított iroda szocialista brigádja volt. A GÉESZ-ből az Ady Endre szocialista brigád 31 tagja tevékenykedett. A ko­vácsoló Á-gyárrészlegből a József Attila-brigád 9 tagja dolgozott a ligetben. Érdekes­sége a munkának, hogy a sal­gótarjániak mellett a szocia­lista brigádok vidéki tagjai is kiveszik részüket a kollek- Pádár Évike családtagként se- tiv tevékenységből. gitett. S egy csoportkép erejére összeszaladok az SKÜ „titkos ügy­kezelői1'. Munka után? Pirul a szalonna, Van, aki a rendbe hozott hin­p' —rodilc a pecsenye. tát próbálta ki. Egy jó recept. - Parázs fölött — szalonnasütss közben kovc- csolódik még szorosabbá a barátság. Képek: Kulcsár József Most kéne abba­hagyni.^ Mármint jó pár darab hi- zómarha további nevelését. Erről „énekelnek“ most me­gyénk termelőszövetkezetei­ben, különösen azokon a he­lyeken, ahol egyre több ener­giát fektetnek a szarvasmar­haprogram végrehajtásába. Az exportra leadott hízómar­ha mindig jó jövedelmet je­lent a gazdaságoknak, főleg ilyenkor, amikor kevés a vá­logatási lehetőség a bevételi forrásokban. A közelmúltban néhány szövetkezet vezetője panasz kodott: a Pest—Nógrád me­gyei Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalattal kötött szer­ződés szerint már egy-két he­te ideje lett volna az istállók­ból elszállítani a. hízómarhá­kat. Az átvétel késik, a tsz-ve- zetők pedig idegeskednek. Jogosan, mert állatonként az egyhetes továbbtartás újabb ezer forint ráfordítást jelent, amire nem számítottak, s ez semmiképp sem szolgálja az önköltség csökkenését. Nem is beszélve arról, hogy a hí­zómarhák ellenértékére nagy a szükség. Sok a kiadás: mű­trágyára, vetőmagra, bérekre, s ezt valamivel ellensúlyozni kell. Az Állatforgalmi Vállalat késlekedése miatt növeke­dik a takarmány-felhaszná­lás, s az istállóba újabb álla­tok nem köthetők be. Többek között Pásztón és Nőtincsen is ezt tették szóvá a gazdasá­gok vezetői. A tsz-ek úgy érzik, kiszol- gáltatottai a Pest—Nógrád megyei Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalatnak. Persze a felvásárlónak is akadnak az állatok szállítását késleltető „titkos” okai. Mindenesetre a nehézségek ellenére valami áthidaló megoldást illene rendszeresíteni, hogy ne hagy­ják kétségek között a marha- hizlalással foglalkozó terme­lőszövetkezeteket. — sz. g% — DÖNTÖTTEK A JÓLÉTI ALAP FELHASZNÁLÁSÁRÓL A ZIM salgótarjáni gyárá­ban szakszervezeti tanácsülé­sen osztották fel a vállalati jóléti alapot. Az idém egyéb­ként 300 ezer forinttal többet fordíthatnak ilyen célra. Ösz- szesen 900 ezer forint sorsáról döntöttek. Az idén a felnőtt- és gyer­meküdültetésre 400 ezer forin­tot biztosítanak, vagyis 150 ezerrel többet, mint tavaly. Többen vehetnek részt a fü- leki zománcművekkel koope­rálva csehszlovákiai csere­üdültetésen. Hevesen újabb hétvégi ház készül el. ahol szintén többen üdülhetnek majd. A hatékonyabb gazdálkodás útja AZ MSZMP X. kongresszu- termelési méret kialakítása. Az adottságokhoz való alkal­mazkodás a művelési ág vál­toztatását is igényelheti (pl. gyenge minőségű szántóföldet gyepesítenek vagy erdősíte­nek), ez azonban általában nagyobb befektetéssel járó — ezért csak hosszabb távon megvalósítható — megoldás, és csak az üzemek kisebb ré­szében van rá szükség. A ve­tésszerkezetnek a felülvizsgá­lata és az adottságokhoz való igazítása azonban minden üzemben követelmény. A föld minősége, a domborzati és ég­hajlati viszonyok egy-egy adott helyen általában csak néhány növényfaj számára biztosítják a kedvező feltételeket, s így a gazdaságos termelés feltételeit. Ezt mindenképpen figyelembe kell venni még akkor is, ha a vetésszerkezet módosítása (általában egyszerűsítése) eset­leg egy-egy termelőszövetke­zetben foglalkoztatási gondot eredményezne. Ez esetben a körültekintően megválasztott kiegészítő tevékenység szerve­zésével célszerű a szövetkeze­ti tagság foglalkoztatását biz­tosítani. A vetésszerkezet ra­cionális kialakításával össz­hangban helyes meghatározni az állattenyésztés szerkeze­tét is. sának határozatai és a IV. öt­éves terv célkitűzései a mező­gazdaságban is eredményesen teljesülnek. A mezőgazdaság az elmúlt három évben összes­ségében teljesítette, sőt túltel­jesítette a IV. ötéves terv idő­arányos célkitűzéseit. A ter­melés jelentős növelése — a termőterület és a munkaerő- iétszám további csökkenése mellett — teljes egészében a termelékenység növekedésével valósult ' meg. Egyidejűleg gyorsan változott a falu arcu­lata, tovább erősödtek a gaz­dálkodás szocialista vonásai is. Az elmúlt évek egyik jelentős politikai és gazdasági eredmé­nyeként könyvelhetjük tehát el, hogy a gyors ütemű iparo­sodás mellett a mezőgazdaság is elindult a hatékony, gazda­ságos termelés irányába, a kor­szerű szocialista nagyüzemi gazdálkodás útján. Ezen az úton haladva a következő idő­szak legfontosabb mezőgazda- sági feladata egyrészt a IV. ötéves terv célkitűzéseinek minden részletében való tel­jesítése, másrészt pedig a ha­tékonyság javításában elért kezdeti eredmények széles kö­rű elterjesztése. Az MSZMP KB 1973. no­vemberi ülése a mezőgazdasá­gi termelés 2—2,5 százalékos növekedését irányozta elő 1974-re. Ez az előző évek fej­lődési üteménél szerényebb célkitűzés azonban nem jelent kisebb feladatot az eddigiek­nél, mert a termelés növelé­sével egyidejűleg fokozott mértékben kerül előtérbe a gazdálkodás hatékonyságának javítása. A kettős célkitűzés (termelés- és hatékonyság- növelés) nem újkeletű. Új­szerűség csak a hatékonyság javításának a korábbinál erő­teljesebb hangsúlyozásában je­lentkezik. Ez azért lehetséges, mert a mezőgazdasági terme­lés színvonala — egy-két ter­méktől eltekintve — ma már jó színvonalú ellátást tesz le­hetővé. Nem szükséges tehál a termelés mindenáron való fokozása. Ugyanakkor a lehe­tőség mellett a szükségesség is a hatékonyságot helyezi elő­térbe. A mezőgazdaság ugyan­is egyre több gépet, kémiai anyagot, fehérjetakarmányt, drága vetőmagvakat stb. hasz­nál fel. Ezek egy részét csak importból , tudjuk beszerezni. Nem mindegy, hogy ezeknek a drága (és egyre drágább) anyagoknak a felhasználásával milyen eredmény születik. A gazdaságos termelésszer­kezet kialakítása a jövedelme­ző gazdálkodás elengedhetet­len feltétele. Ennek során leg­alább két dologra kell figye­lemmel lenni. Egyik a termé­szeti adottságokhoz való iga­zodás, a másik az optimális A GAZDASÁGOS termelés­szerkezet kialakítása szoros összefüggésben van a szakoso­dással, az optimális termelési méret kialakításával. A kor­szerű gépek, berendezések ál­talában csak nagyobb terüle­ten működtethetők hatéko­nyan. Ezt úgy tudják biztosí­tani. ha nem sok, hanem csak néhány féle, az adottságaik­nak legjobban megfelelő nö­vény termelésére szakosodnak. Az átlagos üzemi méret a gaz­daságok egyesülése révén év­ről évre növekszik. A nagyobb területű üzemek könnyebben biztosítani tudják egy vagy több ágazat gazdaságos terme­lési méreteit. A gazdaságos termelési méret kialakításától azonban a kisebb üzemek sin­csenek elzárva, hiszen a társu­lás megfelelő lehetőséget biz­tosít arra. hogy erőiket egye­sítve, közösen alakítsák ki a gazdaságos termelési méretet egy-egy ágazatban. Jó példá­ját. szolgáltatják ennek a kü­lönböző iparszerű termelési rendszerek és az egyéb társu­lások. A termelőkapacitások bőví­tése és kihasználása elenged­hetetlen feltétele a hatékony­ság növelésének. A legutóbbi időben az üzemek vezetői ré­széről a beruházások alapo­sabb előkészítése, a korábbi­nál nagyobb megfontoltság ta­pasztalható. E kedvező irányú változás azonban nem szabad hogy indokolatlan tartózkodás­sá váljon. A meggondolt, céltu. datos és jól előkészített beru­házásokra feltétlenül szükség van, hiszen ezzel lehet meg­alapozni a további dinamikus fejlődést. Az a helyes, ha az új kapacitások létesítésénél a nagy tömegű, szakosított ter­melést és a munka hatékony­ságát szolgáló befektetések ke­rülnek előtérbe. A hatékonyság növelésének fontos forrása rejlik még a meglevő kapacitások jobb ki­használásában is. A korszerű és a hagyományos állatférőhe­lyek egy része például jelen­leg kihasználatlanul áll. Ez különösen a korszerű — jelen­tős amortizációs költségeket okozó — telepek esetében rontja a termelés gazdaságos­ságát. E helyeken kézenfekvő feladat: a férőhelyek mielőbbi feltöltése, kihasználása. Külön szólni kell itt a kis­üzemekben meglevő termelési kapacitások kihasználásának fontosságáról. E kapacitások kihasználása a mezőgazdasági termelés hatékonyságát jelen­tősen javítja. Itt ugyanis kü­lönösebb beruházás nélkül nö­velhető részben az önellátási célokat, részben pedig az áru­termelést is szolgáló élelmi­szer-termelés. Ezért fontos tár­sadalmi érdek, hogy a kisüze­mek termelése (elsősorban a háztáji termelés) ne csökken­jen. hanem növekedjék, illet­ve a nagyüzemek termelésnö­vekedésével összhangban ala­kuljon. Ez a kisüzemi terme­lés megfelelő támogatását te­szi szükségessé. A HATÉKONYSÁG növelé­Ötezer kötet A pártba akkor lépett be Káló Béla. amikor a népgaz­daságban megkezdődött az I. ötéves terv. Ennek közel ne­gyedszázada. Akkor végezte a bánya- és kohóipari techniku­mot. Borsodból származik, nógrádinak is csak félig te­kinthető. A festői szépségű Ze- begénvben lakik — Pest me­gyében — és Felsőpetényben az ásványbányánál dolgozik, mint üzem- és munkaszer­vező. Négy éve keresi kenye­rét az ország egyetlen agyag- bányájában. Korábban aknász volt. alig több mint négy hó­napja került új munkakörbe. — Sok a tennivaló az uzem- és munkaszervezés • terén — gondolkozik hangosan. — Erre kötelez bennünket az 1971-es párthatározat. A szakképzett­séggel nincs gond. A föld alatt dolgozó 130 ásványbányászból 92 a vájár és 26 a segédvájár De elgondolkodtató, hogy az üzemnél az átlagéletkor meg­haladja a negvven évet! So­kan közelállnak a nyugdíj- korhatárhoz. a fiatalok pedig nemigen jönnek hozzánk dol­gozni. Alacsony a gépesítettsé- gi fok. a nehéz fizikai mun­ka. és az egészségromlás ve­szélye nem jelent vonzerőt. Mi lehet a megoldás? Mielőbb gépesíteni és fiatalítani! Eh­hez kell a megfelelő módszert keresni. A párt kipróbált, régi pro­pagandistája Káló Béla. Már 24 évvel ezelőtt pártcsooort- bizalminak választották meg. Lépést tartott a követelmé­nyekkel. Előbb öthónapos párt- iskolát, később esti egyetemet végzett. Kezdeményezésére az üzem­nél bevezették az emelt szintű marxista—leninista középis­kolát. Az előadók színvonalas tájékoztatókat tartottak. így az érdektelenség eltűnt. A párttagok közül 19-en vették a fáradságot, hogy tanuljanak. Többen deresedő fejjel ismer­kedtek a dialektikus és törté­nelmi materializmus kérdései­vel. a kapitalizmus és a szo­cializmus politikai gazdaság­tanával, a magyar és a nem­zetközi munkásmozgalom tör­ténetével. Közülük is kitűnt Simon János szb-titkár. And- riásik János főaknász és Győri István aknász. Á legtöbb előadást Révai Zoltán üzemvezető. Máté Zol­tán párttitkár és Papp János fölmérő tartotta. A hátsó so­rokban mindig ott ült Káló Béla. a propagandista. A sze­mináriumokat ugyanis ő ve­zette. ezért az előadásokat vé­gighallgatta. — Mint szomjas földnek az esőre, olyan szüksége volt sok párttagnak a marxista közép­iskolára. Gyakorlati emberek. Politikát és a hétköznapokat , kellett összekapcsolni, nagy dolgokban a kicsiket láttatni. Az elméleti kérdéseket igye­keztünk helyi, gyakorlati pél­dákkal fűszerezni, hogy job­ban megmaradjanak az emlé­kezetben — hangsúlyozza Ká­ló Béla. Milyen kútfőből merít? Po­litizáló alkatnak vallja magát. A rádió, televízió és az újsá­gok által nyújtott friss infor­mációkra mindennap szüksé­ge van. Az esti egyetemi iegy- zeteket gyakran előveszi, a ta­nultakat feleleveníti. Különö­sen a politikai gazdaságtan témakörében érzi otthon ma­gát. Szép. nagy könyvtárral rendelkezik Zebegényben. A polcokon ötezer kötet sorako­zik, köztük a marxizmus—le- ninizmus klasszikusainak ösz- szes művei. Tudja, hogy mely kérdés kapcsán hová kell nyúlni a polcokon! Közel negyedszázada ter­jeszti eredményesen a párt po­litikáját Káló Béla. Ennek el­ismeréseként csütörtökön Sal­gótarjánban — a megyei párt- bizottságon — Lenin-emlék- plakettet kapott a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő személyisége születésének 104. évfordulója alkalmából. (r. i.) sének további jelentős tarta­léka rejlik az üzem- és mun­kaszervezés korszerűsítésében. Bármennyire meghatározó sze­repe is van a termelésben » technikának, az anyagi felté­teleknek, a döntő szerep mégis az embereké, akik az egész termelési folyamatot végzik és irányítják. Mind az eszköz-, mind a munkaerő-kihasználás hatékonysága nagymértékben függ. a szervezés színvonalá­tól, attól, hogy a gépek és az emberek munkájának pontos összehangolásával optimális időben tudják-e a különféle mezőgazdasági munkákat el­végezni. A mezőgazdasági üze­mekben több tízezer jól kép­zett szakember dolgozik. A munlíájukkal szembeni köve­telmények azonban állandóan növekednek, ezért tevékenysé­gükben elengedhetetlen köve­telmény az újjal szembeni fo­gékonyság, a legkorszerűbb termelési és szervezési eljárá­sok megismerése és gyakorlati alkalmazása. A korszerű szer­vezési elvek alkalmazásának hatékonyságnövelő hatása szé­les körben ismert. A mezőgaz­dasági termelésben az marsze­rű termelési rendszerek ta- oasztalatai igazolják, hogy a legkorszerűbb gépek, kémiai anyagok és vetőmagvak fel- használása is csak akkor ered­ményes, ha nagyon pontosan szervezett munkával, maga' fokú technológiai fegyelemmel párosulva alkalmazzák azokat. Ebből következik, hogy a ha­gyományos termelés; eszközök, anyagok felhasználása is haté­konyabb lesz, ha gondosan szervezve, magasabb techno­lógiai fegyelemmel (tehát iparszerűen) alkalmazzák azo­kat. Mezőgazdaságunk termelését jelenleg á sokoldalúság jel­lemzi. Gazdaságpolitikánk egy­aránt épít az állami gazdasá­gok és a termelőszövetkeze­tek, a nagyüzemek és a kis­gazdaságok termelésére, a leg­korszerűbb és a hagyományos termelőberendezésekkel törté­nő gazdálkodásra. A cél az, hogy a mezőgazdaság a jövő­ben is megfeleljen a népgaz­daság tervszerű, arányos fejlő­déséből reá háruló feladatok­nak. Ez pedig akkor érhető el, ha az üzemi vezetők szemlé­letében és a gazdálkodás gya­korlatában a termelés növelé­sére való törekvés mellett a hatékonyság javítása is általá­nossá válik. Dr. Kovács Imre, az MSZMP KB gazda­ságpolitikai osztályának I alosztályvezetője NÓGRÁD - 1974. április 27, szombat^ 3

Next

/
Thumbnails
Contents