Nógrád. 1974. április (30. évfolyam. 77-99. szám)

1974-04-27 / 97. szám

\

ATTILA

Zenei csemege Salgótarjánban — A „Láng és tövis” Debrecenben

A héten három napon át rendkívüli Zenei csemegét élvezhetett a salgótarjáni színházlátogató közönség: a debreceni Csokonai Színház bemutatta Verdi ifjúkori operáinak egyikét, a Magyarországon kevésbé ismert Attilát, amelyet ez ideig csak egyetlenegyszer játszottak hazánkban, akkor is a margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Kőszínházi bemutatóként az úttőró szerepet a debreceni színház vállalta magára. Egy tavaly Ősszel Kolozsvárott tett látogatás Idején ismerték föl az Attila című operában rejlő lehetőségeket, amit azután idehaza is Szinberger Sándor (a szövegkönyv kolozsvári adap- tálója) fordításában ültettek át színpadra. Előre is hangsúlyozandó: a debreceniek előadása nem szolgai másolása a Kolozsvárott látottaknak, hiszen ott szinte „állt az előadás”, kamara- és oratórium jellegű volt, megtűzdelve folklórisztikus elemekkel.

A debreceni rendező, Kertész Gyula Erkel-dijas, a színház új igazgatója sok mozgást, dinamikát vitt az operába, amely dramaturgiallag sokkal kevésbé izgalmas és mozgalmas, mint a későbbi, beérettebb, úgynevezett

„nagy” Verdí-művek. Egyébként ez az ifjúkori Verdi-ope- ra felfedezése méltán illeszkedik abba a kezdeményező és végrehajtó szerepbe, amit a színház a ritkábban játszott, vagy egyáltalán be nem mutatott operák fölfedezésével és színrevitelével játszik. Hiszen csak Verdi ifjúkori műveiből is immár a negyedik bemutató ez, a Lujza Miller, az Ernani és a Nabuc- co után.

Verdi 37 éves koráig írt 15 operája közül (ezt tartják a zeneirodalomban általában ifjúkori korszakának!) az Attila az úgynevezett hazafias, politikai zenedrámák sorába tartozik, általában együtt emKél vicc

A rendőrszobébam:

— Azért jöttem, hogy bejelentsem: eltűnt a feleségem.

— Töltse ki ezt az űrlapot, és írja le az ismertetőjeleit.

— Rendben van, de csak egy feltétellel: ha megtalálják a feleségemet, ne mutassák meg neki az űrlapot.

— Azt hiszem, éhhalál vár rám — mondta szomorúan az angol nő.

— Nekem pedig ráadásul még a menettérti jegyem is elveszett! — szipogott a skót.

legetlk a hazafias ihletésű, Habsburg-ellenes Nabucco- val, Lombardok-kai és A legnanói csatá-val. Viszont nem az egyedüli zenedráma, amely Attila személyét helyezi a cselekménye középpontjába. (Pietra Andrea Ziano, Guiseppe' Farínéin és Francesco Malipiero voltak Verdi elődei a téma földolgozásában!) Az Attila-opera fő mondanivalója Verdinél, hogy a római nép, amely elismeri Attila erejét és nagyságát, ragaszkodik Itália szabadságához és függetlenségéhez. Aetius, a római hadvezér énekli az első felvonásban: „Tied lesz az egész világ, de Itáliát hagyd meg nekem”. A háttérben zajlik a szerelmi vetélkedés Odabella kegyéért Attila és Foresto az Attila táborában elő aquileai lovag, a lány kedvese között.

Odabella, amíg az „isten ostora” rabszolganővé nem tette, Aquilea urának volt a leánya. A lány kardot kap Attilától, s előre elhatározza, hogy ezt az eszközt a bosszú fegyveréül fogja használni, megöli a rabszolgatartót. Ámde az események közben gyakran kerül a hűtlen nő látszatóba. A Csokonai Színház előadásában (legalábbis az általunk látott harmadik napi szereposztás alapján) központi helyet kapott ez a politikai háttérbe ágyazott „szerelmi háromszög".

A rendezés mozgalmasságáról már szóltunk, figyelmet érdemel továbbá a látványosság is, amely ragyogó párhuzamban éli az élénk tónusú zenével. A színrevitelnek ebben a részében Greguss Ildikó jelmeztervező és különösen Langmár András díszlet- tervező remekelt. (Említést érdemel a színház előrelátása, hogy a nagyszerű, gyorsan váltható díszletek elkészítésénél már a salgótarjáni kisebb színpad lehetőségeire is gondolt.)

Tréfás György, Liszt-díjas művész kéjenc, tobzódó, mégis mélységesen emberi hun királyt alkotott a címszerepben. Czakó Mária szenvedélyes Odabellája méltóvá tette őt mind az érte irányuló vetélkedésre, mind a hazafias bosszúra. Csongor József búsképű lovagja és Krémer József Aetiusa méltán érdemel említést. A debreceni Máv Fllharmónikus Zenekar, valamint a Csokonai Színház és a MÁV Járműjavító Vállalat énekkara nagy részese volt a számos kórusbetéttel rendelkező opera sikerének és kiváló zenei hátteret biztosított a szólóénekeseknek. Az általunk látott előadáson Tarnay György vezényelt friss temperamentummal. (A másik két előadást Szabó László vezényelte és a másik szerep- osztásban Gazsó Jánosnak, Kertész Tamásnak, Marsay Magda Liszt-díjasnak és Korcsmáros Péternek jutottak a főbb szerepek.)

Nem értettünk egyet azonban az opera nem egészen egyértelmű befejezésével, mert elsikkad, hogy Attila vész-e el végül is vagy Odabella és Foresta, az összeesküvő szerelmesek. Az, hogy Attila kicsavarja Odabella kezéből a gyilkos kardot, a római és hun katonák egyforma részvétele mellett nem teszi világossá (ami az eredeti operában világos), hogy Odabelláéknak veszniük kell.

Ettől függetlenül az Attila kellemes színházi és elsősorban zenei csemege volt.

A színház Salgótarjánban tartózkodó vezetőitől értesültünk, hogy Taar Ferencnek, a Salgótarján várossá nyilvánításának ötvenedik évfordulójára írt dokumentumdrámáját, a Láng és tövis-t május 4-én díszelőadás keretében mutatják be Debrecenben is, ahová Nógrád megye és Salgótarján város vezetőit, valamint a közművelődés dolgozóit is meghívják.

Egyik iránytű: ß líÖHYY

„A környezet formálja az

embereket, érdeklődésüket. így van ez a munkahelyeken is; a művelődési igények megnövekedésében fontos szerepe van a műhelyekben kialakuló közösségnek, ez segítheti a könyvterjesztő munkáját is.” Tanács Jánosné, az írószer Szövetkezet tarján! telepének egyik könyvárusa tulajdonképpen a KB közművelődési határozaténak egyik gondolatát fogalmazta meg a saját munkájára vonatkoztatva: „Már kialakult, illetve alakuló, aktív művelődési igényekkel rendelkező közösségekre kell támaszkodni”. Hogyan valósul ez meg a gyakorlatban?

Több mint háromszáz dolgozója van a telepnek — tavaly 00 900 forint értékű könyv kelt el a két bizományosnál.

—• Sokat jelent, hogy gyakran négyen-öten együtt jönnek el megnézni, milyen új könyvek érkeztek. Ha valaki megemlíti, hogy ezt a könyvet nálunk végigolvasta a család, vagy ez a másik nagyon tetszett, a többiek érdeklődését is felkelti. Hetente kétszer jön friss áru. Ilyenkor kiteszem a nyitott könyvespolcra, a dolgozók kedvükre válogathatnak. Persze, sokan rám bízzák a választást. Ezért is elolvasom legalább a fülszöveget. Hogy mit keresnek leginkább? Azt figyeltem meg, hogy sokszor a gyerekeiknek vásárolnak, a kérésekből megtudom, kinek jár iskolába a fia vagy a lánya. Legkedveltebbek a sorozatok: a Magyar Remekírók köteteit huszonhatan várják, a Világirodalom Remekeit tízen. Talán a versesköteteket keresik legritkábban.

Ambrózi Józsefné, a Művelt Nép terjesztője elmondta még, hogy gyakran bosszankodik, ha az utcai pavilonok könyv- állományát nézegeti — ott tucatjával látja az újdonságokat, amelyekből ők csak egykét darabot kapnak. Persze, érthető, hogy az utcára a legfrissebb, legérdekesebb könyvek kerülnek, ezekkel lehet lekötni a siető emberek figyelmét, de az üzemekben, ahol részletre is megvásárolhatják a drágább köteteket, szintén nagy szükség lenne ezekre. Hiszen a házikönyvtár megalapozásában, a dolgozók könyvszeretetének kialakításában legtöbbet az üzemi terjesztők tehetnek, ha megfelelő a választék.

Ebben a szövetkezetben, ahol évente 150—200 forintot könyvre szánnak az emberek, a Kossuth Könyvkiadó bizományosa is szép forgalmat bonyolít le. Tavaly Salgótarján üzemei között a második helyen álltak! Tanács Jánosné ennek egyik okát éppen a másik bizományossal kialakított jó kapcsolatban látja.

— Ha nincs meg nála valami, amiről tudja, hogy én megszerezhetem, hozzám küldi a vásárlókat, így teszek én is. És ez természetes, hiszen azon vagyunk mindketten, hogy minél többen olvassanak, egyikünk sem a nagyobb haszonért végzi ezt a munkát. Az eladott könyvek után járó százalékot könyvekre fordítjuk. Ha férjhez adom a lányomat,

szép kis könyvtárat kap majd „stafirungba”.

— A szépirodalmi művek sokszor magukért beszélnek, a cím, a szerző jó ajánlólev 1 lehet. Hogyan kelthető fel az érdeklődés a politikai témá.ú könyvek iránt?

— Én munkaidőn kívül árulok, legtöbbször a reggeliszünetben. A hónóm alá csapok néhány új kiadványt, és bojárom a műhelyeket. Ha a kétforintos füzeteket, miht a Világesemények dióhéjban is bemutatom, ajánlom, gyakran felkelti az érdeklődést a többi könyv iránt is. Ügy látom, egyre többen érzik, hogy a politika, a társadalmi élet kérdéseinek ismerete és a munka ma már szinte elválaszthatatlan egymástól. Most már sok szép, érdekes könyvet kapunk mi is: a lexikonoktól a történelmi regényekig egyre szél s- sebb skálájú a készletünk. Boldog vagyok, ha egy-egy könyv gazdára talál. Különösen örülök annak, hogy a mi brigádunk, a mi műhelyünk közössége a törzsvendégek közé tartozik. Forrasztó vagyok, betanított munkás. Magam is érzem, hogy egy brigád vezetőjének lenni, egy közösséget kialakítani, összekovácsolni csak úgy lehet, hogy állandóan tájékozódni kell! Egv alkalommal a brigádgyűléseu az üzemi demokrácia került szóba. Ez olyan kérdés, ami eldöntheti, sikerül-e a jó közérzet, a munkával való elégedettség kialakítása. Hogy megértsük, mit jelent a gyakorlatban ez a fosalom, először tisztán kellett látni a tartalmát. Ebben is segítettek a könyvek, folyóiratok.

G. K, M.

(tOLD'VER TIBOR KIÁLLÍTÁSA EGERBEN

A napokban nyűt meg Egerben, a népszerű Budnay Gyula Teremben GöWner Tibor festőművész MálMtáea. A művész 1929- ben született, Szolnokon, Rudnay Gyula volt a mestere. Számos alkotása magán- ea állami tulajdonban, gyűjteményben van, valamint a Magyar Nemzeti Galéria és a bécsi Galéria tulajdonában. Vallja: A dolgok nemcsak térben, hanem időben le összefüggnek. A művészet egyszerre kezdet is, de folytatás is, egyszerre örököl is, de teremt is. Ónálló kiállítása volt eddig Öt alkalommal Baján, háromszor Budapesten, s Jugoszláviában, Zomborban a Kul- turno Propagandnog Centrá-ban.

Mai tévéajánlatunk

14.15: Sodráéban. Az 1964. tavaszán bemutatott fűmet a Glankritijkiu&ok az államosított magyar filmgyártás legjobb 12 alkotása közé választották. Az épp évtizede bemutatott film — Giaái István író-rendező és Sára Sándor operatőr közös munkája — filmrniűvé- saetünik egyik első újsziemlé- letű alkotása volt. Az iskola- televízió — csakúgy mint az elmúlt negyedszázad más jelentős alkotásait is — a köJózsef Attila-kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban

A Petőfi Irodatem Múzeum

állandó kiállítása sarában idén a költészet napján nyűt meg József Atfila-emlékkiáiilítása. A négytenmes kiállítás változatos anyaggal, újszerű művészi megoldásokkal id’ézii fel századunk egyik legnagyobb költőjének életét és munkásságát. Az egyik helyiséget József Attila egykori Korong

utaai lakásának szegényes bútorai töltik be; a Teleki téren vásárolt íróasztal és könyvespolc megirázóan idézi fel azt a szívbemarkoló nyomorúságot, amely egyre nyomasztóbban nehezedett a költőre. Az újszerű kiállítási elérnek mellett néhány érdekes fotómontázsria, képzőművészeti alkotásira is érdemes fed- fiigyelnd.

zépiskolák filmesztétika! oktatása szemléltető anyagának ajánlja. Az eltelt évtized mitsem vont le a film értekeiből!. A fiatal alkotók közvetlen hangú, éleslátó, kiértett hangon vallottak a fiatotok (s nem csak a fiatalok!) viliágáról, a felelősségiről, a tragikus helyzetekben tanúsított magatartásformáikról. Nyaraló fiatalok játszanak a Tisza-parton, s közülük az egyik vízbe fuL A többiekben felébred a kínzó önvád: mennyiben felelősiek a tragikus esetért? A történet az önvizsgálat katarzist kiváltó példája. A főszerepeket — akkor még főiskolás, s azóta szemünk előtt beérett művészek alakítják —: Moór Mariann, Kozák • András, Dmaho- ta Andrea, Csikós Sándor, Szarséa Gyula, Harkányi János és Orbán Tibor. A filmtörténet önálló szócikke les-; agykor az a folfctorisztikus részlet, amelyet Zsipi Istvánná alakít: a döbbenetes erejű paraszti siratóéneket Me- zey Mária, szinkronizálta.

László Lajosi

Uránbányászok

RÉSZLETEK A GONDOLAT KIADÓNÁL AZ IDEI KÖNYVHÉTRE MEGJELENŐ RIPORTKÖNYVBÖL

io.

— Könnyen beszélnek

azok. Beültek a két-három- szobásokba, mi meg örüljünk, ha ilyent kapunk. Nyolc évig vártam erre is. És megértem már a harminc esztendőt.

— Az utolsó tíz év volt a legnehezebb. Valaha nem hittem, hogy egykor bányász leszek. Ha. valaki ezt mondta volna, amikor a gimnáziumba jártam, a képébe vágok. A legutolsó foglalkozásnak tartottam. Érettségi után

A NÓGRÁD - 1974. április 27=, szombat _ j

a postához mentem dolgozni, a csomagfelvételhez. Tisztviselő nem akartam lenni, azokra a bányászoknál is rosszabb emlékekkel gondoltam, mert mikor a családi házunk melletti keidet kisajátították, a tanács, tisztviselői letaposták a virágokat, a veteményeket. Mintha az övék lett volna. És alig fizettek valamit, önző, csúszómászó emberek. Titkon újságíró szerettem volna lenni. Ez nem ment. Bár írtam néhány érzelmes verset, kusza novellát. Mikor visszaadták, olyan dühös voltam, mim most. A katonaság mentett meg a további próbálkozásoktól és kudarcoktól. Meg apám halála. Mert így nem kísérletezhettem tovább. Két testvérem van, fiatalabbak nálam, kellett a pénz. Anyám ugyanis beteg volt.

— És aztán nekifogtam a munkának. Naív voltam. Azt hittem, lehet előírás szerint dolgozni. Tehát kabátban, kesztyűben. Hiába mondták a többiek, hogy ne törődjek a szabályzattal, én megpróbáltam. Mintha vízbe mártottak volna, a testem kipállott. Amikor meg kimentem a népeshez, vacogott a fogam. Tizenöt-húsz fok hő- mérsékleti különbség volt a két hely között, és ehhez öt perc alatt nem tudtam idomulni.

— Nincs ugyan akaraterőm, de mégsem hagytam abba. Anyám betegsége any- nyi pénzt követelt, hogy menni kellett. És annyi józanság volt bennem, hogy reménykedtem a testem erejében,

aikalmazkodókészségében. Mert nem vagyok gyönge fiú, atletizáltam, teniszeztem, még a jobb időkben, amikor iskolába jártam. De a munkát nagyon nehezen szoktam meg. Talán azért, mert a társaim éretlensége, bunkósága is bántott. Két

olyan emberrel dolgoztam, akik csak négy elemit végeztek. Nem volt más témájuk, mint a nő és az ital. Megpróbáltam hallgatni, akkor szekáltak, hogy papnövendék vagyok, semleges nemű tányérnyaló. Fizetés előtt megbeszélték, hogy „beavatnak”. Ezernyolcszáz forint előleget kaptam. Mikor fölvettem a pénzt, a vájárom elkapott: „Velünk jössz! A pénz egy részét elmulatjuk. Nekem köszönheted, hogy ennyit kaptál.

A feliért se dolgoztál meg. Én meg a Feri dolgoztunk helyetted...”

— Nem tudtam mit csinálni. Ha nem megyek, kikészítenek, és elveszik az összes pénzemet. Volt erre akkor példa bőven. Velük tartottam. Nem az Uránvárosba mentünk, hanem a Borostyánba. Mikor megérkeztünk, nyomban láttam, hogy ez a törzshelyük. A pincér, anélkül, hogy rendeltek volna, már hozta a sört, a rumot, Matrózfröccsöket ittunk. Izzadtam, mint a bányában. Jobban. Megittunk ötszáz forintot, de én még észnél voltam. A társaim, mohóbbak voltak, már a nők után kezdtek kajtatni. Egyik a pénztárosnőhöz botorkált, a másik a W. C. előtt leste a neki valót. Akkor megléptem.

— Anyám várt otthon. Mikor beléptem, megfordult velem a világ, mégiscsak ittam. Minden kijött belőlem. Anyám sírt. De ő nemcsak beteg, hanem erős asszony is. Felhívta telefonon az üzemvezetőt, és nagyon összeveszett vele, holott az üzemvezető semmiről se tehetett. De az én anyám ilyen. És volt szava, mert ő mint nyugdíjas, a bánya kultúrotthoná- ban könyvtároskodott.

— Elhelyeztek attól a brigádtól. A másik csoport, ahol dolgozni kezdtem, józanabb volt. Legalábbis kezdetben ezt hittem, és tapasztaltam is. No de, ment a megjegyzés. „Lüké értelmiségiek, puha kezű hivatalnokok, nem kell ehhez érettségi, hanem kemény marok.”

— Nem figyeltem a megjegyzéseikre, mert nem akartam. Ez is ingerelte őket. Akkor más politikát kezdtek Nekem adták a munka nehezét. A kalapácsolást, a törmelék lapátolását. És egy kőlapát harminc kiló. De így se bírlak velem

(Folytatjuk!)

i