Nógrád. 1974. április (30. évfolyam. 77-99. szám)

1974-04-23 / 93. szám

I ill o s ZZ IC Leonyid Brezsnyev. Nyiko- laj Podgornij, Alekszej Ko­szigin, Ámdrej Gromiko, Mi­hail Szuszlov. valamint az SZKP és szovjet kormánv más vezető személyiségeinek jelenlétében emlékiinneoség zajlott le hétfőn este Moszk­vában, a Kreml Kongresszusi palotájában Vlagyimir Xljics Lenin születésének 104. év­fordulója alkalmából. A hat­ezer férőhelyes Kongresszusi teremben a szovjet társadalom minden rétegének képviselői ott voltak. Viktor Grisfainek, az SZKP KB PB tagjának, a moszkvai városi pártbizottság titkárá­nak megnyitó szavai után ertv- órás beszédet mondott Borisz Pomomarjov, a Politikai Bi­zottság póttagja, a Központi Bizottság titkára. Vlagyimir Iljics Lenint a szónok olyan emberként jel­lemezte. akinél többet senki nem tett a nemzetközi és az orosz munkásosztályért, s akinek eszméi meghatározó jelentőségűek voltak száza­dunk egész további történel­me szempontjából. A leniniz- mus tanai és hívei segítségé­vel a világban olyan változá­sok mentek végbe, amilyene­ket korábban nem ismert a történelem. (MTI) Tifo elnök a közeli napokban hazánkba érkezik Leonyid Brezsnyev fogadta Kennedy szenátort Leonyid Brezsnyev, u SZKP KB főtitkára fogadta Edward Kennedy szenátort. Leonyid Brezsnyev. az SZKP Központi Bizottságának főtitkára hétfőn a Kremlben fogadta Edward Kennedy sze­nátort, az Egyesült Államok demokrata pártjának neves személyiségét. A beszélgetés során érintet­ték a szovjet—amerikai kap­csolatok kérdéseinek átfogó körét, valamint számos nem­zetközi problémát is. Megál­lapították: azonos nézeteket vallanak atekintetben, hogy a szovjet—amerikai kapcsolatok javulásának megkezdett folya­mata megfelel a két országban élő népek érdekelnek, óhajai­nak és lényeges hozzájárulás a nemzetközi feszültség álta­lános enyhülésének ügyéhez. Leonyid Brezsnyev hangsú­lyozta, hogy a Szovjetunió az egyenlőség, a kölcsönös elő­nyök és a belügyekbe való be nem avatkozás alapján kész továbbhaladni előre az Egye­sült Államokhoz fűződő kap­csolatok kiszélesítésének és elmélyítésének útján. Edward Kennedy a maga részéről ugyancsak állást fog­lalt a békés kapcsolatok és a* amerikai—szovjet gyakorlati együttműködés továbbfejlesz­tése, egyebek között a fegy­verkezési hajsza megfékezése és a leszerelés területén te­endő újabb lépések mellett. A Magyar Szocialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottságának és a Népköztársaság Elnöki Tanácsának meghívására Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsé­gének elnöke a közeli napokban baráti láto­gatásra a Magyar Népköztársaságba érke­zik. (MTI) Japán hitel a Szovjetuniónak Vlagyimir Alhimov szovjet külkereskedelmi miniszter- helyettes és Szumita Szatosi a japán Export-import Bank elnöke hétfőn Tokióban jegy­zőkönyvet írt alá arról, hogy Japán 1050 millió dollár ösz- szegű hosszú lejáratú bankhi­telt nyújt a Szovjetuniónak jakutiai szénlelőhelyek ki­dés további elmélyítéséhez — jelentette ki az Export-import Bank elnöke. ‘ Vlagyimir Alhimov külke­reskedelmi miniszterhelyet­tes a TASZSZ tudósítójának elmondotta: a mostani tokiói megbeszéléseket azzal a cél­lal folytatták, hogy a kölcsö­nösen előnyös elvek alapján aknázására, a jakutiai földgáz konkrét megállapodásokat ké­ipari kutatására és a távol-ke­leti erdőségek kiaknázására vonatkozó japán—szovjet együttműködési tervek meg­valósításához. Mint Mihail Gyemcsenko, a TASZSZ tokiói tudósítója je­lenti, a jegyzőkönyv értelmé­ben a szovjet szervezetek a hitelt arra használták fel, szítsenek elő és kössenek meg több nagyszabású tervvel kap­csolatban, és ezzel meggyor­sítsák Leonyid Brezsnyevnek és Tanaka Kakuei közötti ta­valyi moszkvai tárgyalásokon elért megállapodások meg­valósítását. A tókiói tárgyalásokon a felek egyeztették és gyakorla­hogy gépeket, felszereléseket, tilag aláírásra előkészítették a hajókat és az említett tervek dél-jakutiai szénlelőhelyek ki­megvalósításához nélkülőzhe- aknázására és ipari felkuta- tetlen anyagokat, valamint 110 fására, valamint a jakutiai millió dollár értékig különbö- földgáz kiaknázására vonatko­zó közszükségleti cikkeket vá- zó tervekkel kapcsolatos álta- sároljanak Japántól. lános megállapodásokat. Be­A szibériai és a távol-keleti felezéséhez közeledik a távol­természeti tartalékok kiak- keleti, erdőségek kiaknázására názágára vonatkozó megbe- vonatkozó általános megálla- széléseket tárgyszerű és bará- podás előkészítése is. fci légkör jellemezte. Jelenleg tárgyalások foly­. 4,.. , nak a kőolaj és földgáz kiter­Vlagyimir Alhimov külke- meléséről a szahalin-félsziget .ml™?Z‘er_,?lyet' kontinentális talapzatán, és valószínűleg hamarosan meg reskedelmi test, a szovjet delegáció ve­zetőjét és Jurij Ivanovot, a szovjet Külkereskedelmi 3ank elnökét fogadta Tanaka lapán kormányfő, a szovjet Képviselők megbeszéléseket folytattak Ohlra külügy-, Na- Kaszone külkereskedelmi és iparügyi és Fukuda pénzügy- miniszterreL Szumita Szatosi, az Export­import Bank elnöke a TASZSZ tudósítójával beszél­getve kijelentette, hogy a hétfőn aláírt jegyzőkönyv alapul szolgál a két ország gazdasági együttműködésé­nek további fejlesztéséhez. De a közös tervek jelentősége nem korlátozódik csupán gaz­dasági területre, megvalósítá­suk alapot teremt a japán— szovjet politikai együttműkö­is kötik az erről szóló meg­állapodást. (MTI) Kongresszusi előkészület Hétfőn Belgrádban Sztane Dolancnak, a JKSZ végrehaj­tó iroda titkárának elnökle­tével ülést tartott a Jugosz­láv Kommunisták Szövetsé­gének Elnöksége. Az ülésen megvitatták és jóváhagyták a JKSZ X. kongresszusa elé terjesztendő beszámoló szöve­gét, amely átfogó értékelést ad a párt IX. kongresszusa óta eltelt időszakról. Ugyan­csak jóváhagyták a párt szervezeti szabályzatának (statútum) módosítására vo­natkozó javaslatokat. Az elnökség több változta­tást indítványoz a kongresz- szusnak a párt szervezeti fel­építésében és a vezető testü­letek munkájában. (MTI) A holland külügy miniszter Moszkvában A szovjet kormány meghí­vására hétfőn hivatalos láto­gatásra Moszkvába érkezett Max Van de Stoel holland külügyminiszter. A szovjet ás holland állami zászlókkal feldíszített vnukovói repülő­téren Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter fogadta ü magas rangú holland vendé­geket. (MTI) Szádat fogadta Brandtot Anvar Szadat egyiptomi el­nök vasárnap este Gizehi ma­gánrezidenciáján fogadta Wil­ly Brandt nyugatnémet kancellárt. Brandt bemutatta neki az általa vezetett kül­döttség tagjait, Egon Bahr tárcanélkülí minisztert. Paul Frank külügyi államtitkárt, és Rüdiger von Wechmar kor­mányszóvivőt Az egyiptomi—nyugatnémet tárgyalásoknak három várha­tó fő témája: a közel-keleti helyzet, a kelet—nyugati eny­hülés és az egyiptomi-nyugai?* német gazdasági kapcsolatok. Brandt háromnapos hivata­los látogatásra érkezett Kairó­ba, ő az első nyugatnémet kancellár, aki Egyiptomba lá­togat. Egyiptom és a Német Szö­vetségi Köztársaság hétévi szünet után 1972. júniusában állította helyre egymással a diplomáciai kapcsolatokat. (MTI) AZ ENYHÜLÉS ÉS ELLENSÉGEI Ha meg akarjuk értetná a jelenlegi nemtzetköa helyzet fő áramlatának, az enyhülés folyamatának természetét és kilátásait, akkor emlékeze­tünkbe kall idéznünk a békés egymás mellett élésért foly­tatott bosszú harcunk tanul­ságait. .Sokéiig tartott, amíg & bé­kés egymás mellett élés mi­nimális szintje együtt érvé­nyesült a hidegháborús politi­kával, s majd minden súlyo­sabb nemzetközi probléma megoldásánál újra meg újra iiarci kérdéssé vált, hogy a két ellentétes koncepció közül meiyikmeik a jegyében oldják melí a vitás kérdésieket. Az imperialisták a hatvanas évek elején a békés egymás mellett élést még területileg is szűkí­tették a harmadik világban elkövetett agresszív akcióik­kal. Kongótól Latin-Ameri- kám, át Vietnamig. Kényszerű nyugalom a világ „központja­in” és minden eszközzel foly­tatott pozícióharc a „perifé­riákon” — ez volt akkor tö­rekvésűk és módszerük. Az erőviszonyok további változá- J sa, a szocializmus előratöré- ! se hozta meg a békés egymás mellett élés gyakorlatában a fordulatot A hetvenes évek eleje óta kialakult kompro­misszumos, együttműködő, in­tézményesíthető és tartósabbá tehető együttműködés csak most emelkedhet általános gyakorlattá a nemzetközi po­litikában, a különböző társa- | dalmi rendszerű államok kö- | zött. Ez az űj nemzetköri légkör osztályharcban született és megtartani, fejleszteni, a gya­korlatban érvényesíteni is csak a nemzetközi osztály- harcban lehet. Az enyhülés kezdetét a szovjet—amerikai viszony rendezésétől számít­hatjuk, s ennek alapja a ka­tonai-sitraitógiai egyenlőség amerikai részről történt kényszerű elismerése volt. Leonyid Brezsnyev, az új lehetőségeket feltáró nemzet­közi fejlődési szakasznak egyik fő kialakítója mondot­ta: most az a feladlat, hogy ezt az enyhülési folyamatot visszafordíthatatlanná te­gyük. Válasz volt ©z Nixon 1973-as külpolitikai üzeneté­nek arra a megállapítására, hogy a hidegháborút felszá­moló, az együttműködés szint­jére emelt békés egymás mel­lett élés még nem visszafor- dí thatatlan, ném teljesen megszilárdult állapot Az enyhülés sok, immár el­vitathatatlan eredményt ho­zott az emberiségnek: a viet­nami tűzszünet, a közel-kele­ti helyzet kimozdítáaa a zsák­utcából; a német kérdés bé­kés megoldása Európában, ami a fennálló határok erő­szakos megváltoztatásáról va­ló lemondás kinyilvánításával járt együtt, a gazdasági és politikai kapcsolatok norma­lizálódása egész sor nagy és kicsiny, szocialista, fejlődő — és tőkéeonszág között — mind kedvező fejlemény a békét és haladást kívánó em­beriség számára. Miért erő­södtek most mag mégis, az enyhülés elleni hangok a tő­kés világban, s Kínában is? Az enyhülés ellenzői, „oda­át” — kétségtelenül csalódtak várakozásaikban, ami az ame­rikai—szovjet együttműködés feltételeit és eddigi követkéz­r ményeit illeti. Az ellenzők — most „különös koalíciónak” nevezett — szövetsége a ka­tonai—ipari komplexum egyes, képviselőiből, a szélső­jobboldali erőkből és a cio­nista-lobbynak nevezett poli­tikai csoportból tevődik ösz- sae az Egyesült Államokban. Szövetségeseik minden tőkés­ország militaristái, jobboldali erői és azok a tőkés csopor­tok, amelyek nem érdekeltek közvetlenül a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok fejlesz­tésében. Vegyük sorra, melyi­kük miben csalódott: a katonai—hadiipari komp­lexum azt remélte, hogy a vietnami háború és a közel- keleti konfliktus csillapodása után a fegyverkezési verseny­ben, kárpótlásul, új profit- lehetőségeket talál. Remélték, hogy az olyan, edidiig elhanya­golt fegyvernem, mint példá­ul a haditengerészet most új cégek számára jelentkezik nagy megrendelőként. Ez nem következett be. Ügy gondol­ták, hogy a nukleáris fegyve­rek mennyiségi korlátozása mellett a minőségi fejlesztés lesz eredményes üzlet, s ugyanakkor a „Nixon-doktrí- na” szellemének megfelelően: Amerika szövetségesei is több pénzt adnak fegyverkezésre, ami — katonai erejük meg­gyengülése nélkül — új ame­rikai tőkéket szabadít fel más iparágakban való befektetés­re. Azt is hitték, hogy a stra­tégiai erőegyensúlyt így meg­változtathatják az imperializ­mus javára. Ebben az egész konstrukcióban a NATO-han alárendelt, de, nagyobb terhe­ket viselő részleg lett volna az európai államok csoportja. Nos, a remélt katonai fölény nem következett be, (a Szov­jetunió gyorsan kifejlesztette pl. több robbanófej es rakétá­it és megjavította azok célzá­si pontosságát); a NATO eu­rópai tagállamai, változatla­nul csekély beleszólási joggal nem akarnak lényegesen na­gyobb terheiket vállalni, s — a szovjet—amerikai kapcso­latok javulását látva — meg­ingott a hitük az amerikaiak feltétlen szövetségi hűségé­ben. • Az elégedetlenkedők másik csoportja a reakciós jobbolda­li erő.k attól tartanak, hogy az antikommunista egységfront fellazul, ha a tőkés hatalmak intenzívebb kapcsolatokat építenek ki a szocialista or­szágokkal. öfa épp az ellenke­zőjét várták: az enyhülést úgy képzelték el, hogy „nyu­gati technikáért cserébe” a Szovjetunió megengedi a „li­beralizálást”, elérik a nyuga­ti ideológiák betörését és a szocialista országok bel ügyei­be való beleszólást. Ennek reményében léptek fel zsaro­ló javaslatokkal az Európai Biztonsági Értekezlet előké­szítése során; az amerikai szenátusban azt akarták elő­írni, hogy a Szovjetunió vál­toztassa meg saját állampol­gáraira vonatkozó törvénye­it. Általában azt hitték: most afféle „amerikai enyhülés” lesz, mint ahogy a háború után, amikor nagy erőtöbb- lettel rendelkezett az USA a világ többi állama fölött, a békét is „Pax Americana”- nak képzelték el. Most látni- ok kell, hogy az enyhülés — kompromisszumokkal jár, amelyek keretében nekik is engedményeket kell tenniök. Ebbe nem tudnak belenyu­godni. A cionista lobbynak nem tetszik, hogy Izrael szerepe csökken az amerikai politika számára, s az arab államok­kal való kapcsolat javításáért ilyen árat kell Czetniök. A cionista lobby is szívesen ba­rátkozna az arab országok­kal, hogy biztonságban lássa olaj- és más tőkés érdekeltsé­geit, s hogy elszakítsa azokat a haladó áramlatoktól, a szo­cializmussal való szövetség­től. Azt remélte, hogy ez a Szovjetunió, s vele együtt az arab progresszió és függet­lenség erőinek háttérbe szorításával jár majd együtt, 6 Izrael a pro-amerikai arab rezsimekkel együtt uralja majd a terepet ebben a tér­ségben. Ez a törekvésük sem sikerült Ez a csalódottság, a Szov­jetunióval, a szocialista orszá­gokkal szembeni nyomás ku­darca abban nyilvánul meg. hogy nemcsak Nixont, hanem Kissingert is vádolják. A fő vádpont: „túl sok enged­ményt tették” az enyhülésért a Szovjetuniónak, s túl keve­set kaptak érte. ugyanakkor pedig elrontották a viszonyt saját tőkés szövetségeseikkel. „Kissinger többet ártott egy év alatt az atlanti szolidari­tásnak. mint De Gaulle a ma­ga 10 esztendejében” — hány­ják a külügyminiszter szemé­re a washingtoni — és nem­csak az amerikai — héják. Az enyhülés ellen van a maóista kínai vezetés is. mert úgy ítéli: számára az a ked­vező, ha „a világban nagy zűrzavar uralkodik”. Aki a zavarosban akar halászni, an­nak valóban jó a zűrzavar. Aki az emberiség megoldásra érett, valóságos problémáit akarja a kölcsönös érdekek tiszteletben tartásával rendez­ni — az ellensége a zűrza­varnak. az enyhülést akar, mert annak légkörében konst­ruktív munka lehetséges. A maóisták belső harcai, hatal­mi aspirációik és anyagi le­hetőségeik közti különbség, valamint elvakult szovjetelle­nes politikájuk, mind-mind arra készteti őket, hogy az enyhülés ellen áskálódjanak a nemzetközi színtéren. Ezekkel az erőkkel szemben: kell tehát érvényre juttatni a nemzetközi enyhülés fő áram­latát. A világnak szüksége van a békés egymás melleit élés keretében (ennek pedig változatlanul nincs alternatí­vája: csak így lehet ma él­ni az államok világrendszeré­ben) enyhülésre, együttműkö­désre, a viták lehető erőszak- mentes megoldására. Ez a re­ális, tényleges szükséglet nem küszöböli ki a nemzetközi osz ­tályharc éleződésének és csil­lapultának váltakozásait. Csak azt kaphatjuk az imperialis­táktól, amit kikényszerítene’: belőlük a körülmények: a ir.i erőnk, és saját — végül 19 belátott — valóságos lehető­segeik és józan érdekeik. Ezen a realitáson nyugszik az eny­hülés tendenciája. De meg kell küzdenünk érvényesüléséért, mint ahogyan a békés egy­más mellett élésért is harcol­ni kellett — s kell ma is. így aztán az. hogy — amint Alma Atában mondotta Brezs- nyev: „a nemzetközi helyzet bonyolult és ellentmondásos” — az enyhülés vonatkozásá­ban is igaz. Visszafordítha­tatlanná kell tennünk az eny­hülést, mert erre szükség, és lehetőség is van —. de magá­tól nem győzhet. Ebből kö­vetkezik. szorosabbra kell zár­nunk sorainkat: egységünk ereje hozhatja csak meg az enyhülés világméretű győzel­mét. Patkó Imre 2 NÖGRAD s 1974 április 23., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents