Nógrád. 1974. április (30. évfolyam. 77-99. szám)
1974-04-21 / 92. szám
Petöfí-iTlusztráció Nógrády Andor rajza. Környezetünk kultúrája (5) Hátán az ágya A tévénézők bizonyára már többször látták azt a külföldi híradóból származó felvételt, amikor egy igen csinosnak mondható ifjú hölgy nagyon csábos pózban fekszik valami heverőfélén. Azítám egyszerre csak felpattan, megfogja a „heverő” egyik végét, megrázza az egészet, mire a fekvőhely zsákformát ölt. Az ifjú hölgy fogja ezt a feltehetően könnyű zsákot, a hátára csapja és elindul fölfelé egy lépcsőn, miután még egy csábos pillantást vetett a meghökkent tévénézőikre. A férfinemű nézők bizonyára szívesen követnék a hölgyet föl a lépcsőn, hátán a bárhol lerakható ággyal. A filmet kísérő magyar nyelvű kommentárok — mór többféle műsorban felhasználták ezt az anyagot más-más kísérőszöveggél — hol humorizálnak a hordozható ágy és a csinos hölgy képzeletbeli összefüggésein hol nagyon komolyan a jövő bútordarabjaként emlegetik ezt a szokatlan alkalmatosságot. A szorgalmas bűtorkiállí- tás-látogatók mér Magyarországon is találkozhaitbak olyan műbőr puffokkal, amelyek műanyag- golyócskákkal vannak töltve, könnyűek, használat előtt fél rá Kandók és valóiban praktikus., hordozható ülőalkalmatosságok. Kűilfföildii' magazinokban — meg kiraikatokiban is—, olyan felfújhat» műanyagfoteleket lehet már Hátra, amelyek teljesen áttetezőek. ilyenformán ültében is szemlélhetjük például kedves vendégeink idomait. De vajon tényleg ez lesz a jövő bútora? Aki válaszolni akar erre a kicsit látnoki igényű kérdésre, annak először azt kellene tisztáznia, milyen a ma bútora? Milyen ágyakon alszunk ma, milyen asztalok mellett, milyen székeken ülve étkeztünk, milyen szekrénybe rakjuk a ruháinkat? Tekintettel arra, hogy a ma használatos bútoraink jelentős része tíz, vagy éppen negyven-ötven évvel ezelőtt készült, máris ott tartunk a kérdéseinkkel: milyen volt a tegnap bútora? A bútortörténet ma mér a művészettörténet tekintélyes ága, a világon sok kitűnő szakértő osztályozza, elemzi, magyarázza a régi bűtorokat. Csak ránéznek egy kisszékre és máris mondják, melyik korból való, milyen stílus és ha híres mester műhelyében készült, akkor többnyire azt is, melyik volt a nevezetes műhely. Persze, csak a régi bútorokra áll ez, hiszen itt is — mint mér a lakberendezés egyéb tárgyainál is szó esett erről — a századforduló, a nagyipari bútorgyártás olyan, fordulatot hozott, hogy sakkal olcsóbb, s egyben silányabb, »arc nélfcülibb” lett a bútor. Persze, könnyű a szakértőiknek — mondhatná valaki —, hiszen az emberiség történelmi méretekben nem is olyan régen használ bútorokat Az egyiptomiaknál találkozni először a mai érte-: lemben vett székkel, de ott is inkább csak a gazdagok birtokolták. Szekrényt tehát álló, nyitható ajtajú, polcos vagy akasztós szekrényt mindössze néhány száz éve hoztak divatba, elsősorban az északi népek. Korábban a fekvő láda volt használatos, annyira, hogy még mai nyelvhasználatunk is őrzi például a »ládafiáiban” kifejezést, ami egyébként nem volt más, mint a nagy láda egy kis. külön eirekesztett, kulccsal is zárható része, elsősorban a nagyobb értéktárgyak őrzésére. Néhány évtizede egyes vidékeken még divatban volt, hogy a kocsin, amiivei a menyasszony mó- ringját szállították, ott volt a tulipános láda is, benne a jövendő asszonyka holmijával. Mit hasznáiít az emberiség bútor helyett sok ezer éven át? Elsősorban az anyaföldet. Nem egészen naturálisán, mert valamit rendszerint raktak a földre. Elsősorban. állatbőröket. A barlanglakó ősember még oövekekre is kifeszátette az állatbőrt, hogy ne fceHijen a hideg földre teríteni azt , A szék; .az állatöáb formájúra faragott, négylábú szék inkább csak a hatalom jelképe volt; igazságot osztani, parancsolná, ültek ebbe a trónszerű székbe a hatalmas fáraók, ahogy régi egyiptomi képeken ma is láthatjuk. A görögöknél már mindennapos használati tárgy lett a szék, amit egy kicsit az ülő ember formájához is igazítottak. A bútor igazi' térhódítása, gyönyörű kidíszítése, mai formáinak kiteljesedése csak az újkor hajnalán, a reneszánsz idején bontakozott ki. Rewnáth László A munkások műveltsége „A IHOv ei.ÖDÍS központi kérdése: a munkásság műveltségének színvonala. Társadalmunk érdeke és sürgető feladata a munkásműtvelödés következetes fejlesztése, ezért alapvető fontosságúnak kell tekinteni” — mondja a Központi Bizottság közművelődési határozata. Annak a munkásosztálynak a kultúrájáról van itt sző amely fejlett szocialista társadalmat épít, amelyben a hatékonyabb munkának, az értelmesebb, tartalmasabb életnek ugyanolyan fontos feltétele a korszerű műveltség, mint a szocialista tulajdonviszonyok, a fejlődó technika vagy éppen: a jó lakás. Hiszen a munkásember a szocializmusba n nemcsak termelőerő, hanem a társadalmasított termelőeszközök társtulajdonosa, a közélet alanya, a szocialista hatalom birtokosa is. Közvetlen társadalmi-közéleti részvételéhez pedig elengedhetetlen feltétel a szakmai ismeretek állandó bővítése mellett az általános műveltség gyarapítása is. Vitathatatlan tény, hogy az eltelt huszonkilenc esztendő alapvető változásokat eredményezett a munkásság műveltségében. A dolgozó osztályok, rétegek között a legnagyobb mértékben éppen a munkásság műveltsége emelkedett. De azt is tudomásul kell venni, hogy a felszabadulást követő évek látványos előretörése után lelassult a művelődés tempója. Annak ellenére, hogy ma senki előtt sincs elzárva a kultúra, objektív tény, hogy az egyes emberek — családi, származási, iskolázottsági és munkahelyi körülmények miatt — különböző mértékben élnek a művelődési lehetőségekkel. Elgondolkoztató példák egész sora bizonyítja ezt. Az általános iskola nyolc osztályának elvégzése több mint negyedszázada kötelező és ingyenes; mégis a huszonöt éven aluli ipari-fizikai munkások húsz százaléka nem járta ki. Pedig tény: csak a kulturált munkaerő válik igazán alkalmassá a tudományos-technikai fonna- dáilom vívmányainak befogadására, elsajátítására, az új technika, a modern, technológia, termelésszervezés megvalósítására. Ehhez egész életen át tartó, folyamatos művelődés kell! A TUDOMÁNYOK behatolása a termelésbe — világjelenség. Az, hogy a tudomány egyre inkább termelőerővé válik, számos következménnyel jár. Megváltoztatja a termelés struktúráját, szükségessé teszi a szakma váltását, csökkenti a terC héten tartotta első foglalkozását ■“ Salgótarjánban, a Megyei József Attila Művelődési Központban a szo- cáalista brigádvezetők klubja. Olyan alakuló művelődő közösség létrejöttéről van szó, amelyről szólani napjainkban különösen időszerű. A klub megszervezését gondos előkészítő munka előzte mag több hónapon át. Az intézmény e tevékenységében is igen jelentős segítséget kapott. A támogató szervek között említhetjük az MSZMP Salgótarjáni városi Bizottságát, az üzemi pártbizottságokat, a szakszervezetet, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatot is. A művelődési központ idei munka- tervében meghatározó tényezőként szerepelnek — többi között — a párthatározatok, irányelvek és állami rendelkezések, az ezek végrehajtására vonatkozó megyei és városi művelődéspolitikai határozatok, intézkedési tervek. Az időszerű társadalompolitikai kérdések köziművelődési feldolgozása érdekében megvalósított intézkedések, módszertani tevékenység szintén e tényezők közé sorolandó. A munkásművelődés nagy komplexumába szervesen illeszkedik az a törekvés is, amely a szocialista brigádok, munkahelyi közösségek aktív művelődő közösséggé válásának elősegítésére irányul. Olyan rendkívül időszerű társadalompolitikai kérdésekkel van ez szerves kapcsolatban, mint például a közéletiség gyakorlása, a politikai, ideológiai műveltség további elmélyítése a munkásság soraiban —, hogy csak néhányat említsünk. A tömören megfogalmazott cél szerint, a szocialista brigádvezetők klubja lehetőséget teremt a brigádvezetők VASÁRNAPI JEGYZET Szocialista brigádvezetők klubja továbbképzésére, a művelődésre, a tanulásra és a szórakozásra. A különböző szakmák brigádvezetöinek ilyen jellegű találkozása biztosítja azt, hogy a klubtagok megismerjék egymás eredményeit, kicseréljék tapasztalataikat a gondokról. Mindezen túl, olyan ismereteket szerezhetnek, amelyek nélkülözhetetlenek mindennapi vezetői tevékenységükben, s a szélesebb körű tájékozottság alapján eredményesebben, színvonalasabban irányíthatják brigádjuk életét. Ugyanakkora művelődési központ tevékenységében fontos az a cél, hogy rendszeres kapcsolatot alakítsanak ki a város üzemeiben dolgozó szocialista brigádokkal, segítsék őket kulturális vállalásaik teljesítésében, megteremtsék a kölcsönös információcsere jó lehetőségét. A jövő közművelődése nem nélkülözheti az*élő információt sem. S jelentős lehet ez a klub a tudományos és a művészeti jellegű programok szervezésében, az időszerű művelődéspolitikai, kiül- és belpolitikai tájékozottság kialakításában, ezáltal is orientálhatja a szocialista brigádok kulturális életét. Mindezen célkitűzéseket megfogalmazták a rendező, s a támogató szervek. A művelődési központ éves tervében szervesen illeszkedik a szocialista brigádvezetők klubjának tevékenysége. E klub is kitűnő lehetőséget nyújthat a társadalmi magatartás, a közösségi erkölcs, a világnézeti nevelés szolgálatában, segíti a szocialista brigádok kulturális vállalását. Működési tapasztalatait majd elemzik, s kidolgozzák hasonló jellegű klubok létrehozásának tartalmi és szervezési alapeiveiifc. Most csaknem fél száz szocialista brigádvezető jelentkezett a klub tagjai sorába. így létrejött egy olyan közösség, amely példa tehet arra, hogyan lehet egy művelődő közösséget létrehozni. Ezen tűi, negyvennyolc brigádnak a művelődési központ közvetlenül is tud segíteni kulturális életének megszervezésében. S e' művelődő közösség tagjai saját brigádjukban is konkrétan fel tudják használni a klubban szerzett közvetlen tapasztalataikat. t\ klub kéthetente tart majd foglal- ” kozásokat. A programja az időszerű társadalom- és művelődéspolitikai kérdésekhez kapcsolódik. Az üzemi demokrácia gyakorlásával, a szabad’ idő célszerű felhasználásával, a bérezéssel, a nyári szabadság eltöltésével stb. kapcsolatos kérdések szerepelnek többi között a megvitatandó kérdések között. Szót kérek címmel olyan közvetlenül is hasznosítható programot is szerveznek majd, melynek során hasznos tanácsokat kaphatnak a klubtagok például a felszólalások elkészítéséhez, hiszen sok esetben e készségek elsajátítása is segítséget jelenthet az üzemi demokrácia gya-k'»"’■Vsához. Tóth Elemér méléáben résztvevő fizikai dolgozók számát, növeli. a szabad időt és így tovább. Ennek következtében módosulnak a műveltség belső arányai; nő a szakmai műveltség megszerzésének fontossága, emeakeKük a műszaki-technikai. ismeretek rangja. Mindezek gyarapításának az általános műveltség bővülése is feltétele. Sokféle módja van ennek. Ezek. közé tartoaik az olvasás. Könyvtaraink millió olvasót tartanak számon. Kulturális forradalmunk egyik legjelentősebb eredménye az a mennyiségi és minőségi fejlődés, amelynek nyomén az elmúlt öt évben a lakosság évente már húszmillió kötet könyvet vásárolt és ötven- nyoltamillió kötetet kölcsönzött a könyvtárakból, E tekin- te then hazánk nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő helyet foglal el. Mégis, e nagy fejlődés ellenére, a családok fele egyáltalán nem vásárol könyvet és a felnőtt lakosságból mintegy hárommillió egyáltalán nem olvas. Ezek nagyobb része — meg kell mondani őszintén — munkás és paraszt. Bár — ez is az igazsághoz tartozik —a nem olvasó munkások elsősorban a munkásosztály speciális rétegeiből — bejárók, segédmunkások, építőipari dolgozók — kerülnek ki. Eiőbbrelépés — mert kétség kívül az —, hogy az elmúlt évtizedben a termelésiben is élenjáró munkások művelődéséért igen sokat tettek a szocialista brigádok, amelyek a gyakorlatban kapcsolták össze a termelőmunkát a művelődéssel. Ezekben a brigádokban mind teljesebben érvényesül a „szocialista módon dolgozni, élni, művelődni” követelménye. A brigádok többsége művelt, politikailag tapasztalt munkások vezetésével tevékenykedik. A szocialista brigádok további növekedésével, megszilárdulásával létrejöhetnek a közművelődésnek olyan természetes elemi egységei, amelyek nemcsak a munkatevékenységben fejlesztik tagjaikat, hanem befolyásolják ér- deklőldésüket, szabadi dó-felhasználásukat is. Nagy szükség van erre mert ma még az emberek a megnövekedett szabad idő kis töredékét használják csak kuiturélódás- ra. Sók még a teendőnk, hogy az emberek igényévé tegyük a szabadidőben művelődést, kulturált szórakozását. A feltételek biztosítása azonban nem lehet csupán állami feladat. A tanácsi intézmények mellett a szakszervezetek, a vállalatok is egyre inkább érzik felelősségüket elsősorban saját dolgozóik művelődléséért. Gyáraik, üzemek, szakszervezetek által fenntartott művelődési házak, könyvtárak, klubok egész sora bizonyítja ezt. Most a Központi Bizottság határozatiban is kimondta: ,A folyamatos és állandó művelődés szükségességének felismerésében kulcsszerepe van a munkahelyi vezetésnek. Kötelezettségei terjedjenek ki a dolgozóik művelődésének segítésére.” A SZOCIALISTA demokrácia művelt embert fejleszt és követel. A munkásság értő és az újat megvalósító aktivitása — egyéb feltétetek mellett — csak akkor bontakozhat ki igazán, ha egyre növekvő ismeretei, műveltsége, erősödő szocialista jelleme segítségével megérti egyéni érdekei és az össztársadalmi érdekek 6zoros összefüggését. Ehhez nyújthat segítséget az eddiginél hatékonyabb közművelődés. PrUhner Pál AGAS3BÓL., Kulcsár felv. NÓCRAD 1974. április 21., vasárnap 7
