Nógrád. 1974. április (30. évfolyam. 77-99. szám)
1974-04-21 / 92. szám
Zurhan GamazasvíTű VÁLÁS smorm mnn: Ittb on A válni készülő fiatalasra- szony. akinek nagy szürke szűrne volt, 28 éves. A férj — extra méretű lábbal, divatoß nadrágban — szintén 28. A praxisában sok válásra áment mondó középkorú btró m ost mindenképpen azon mesterkedett, hogy megakadályozza a válást. — Mikor házasodtak össze? — tette fel a kérdést — Kérdezze meg csak tőle, fogadom, hogy sejtelme sincs róla — a nő szeme bepárásodott. — Na. kezdődik! — sóhajtott a férj. — Már hogyne emlékeznék, amikor azon a napon ldl-ra vertük a Spartak- ot. Ez március 31-én volt, líM34«ben. A bíró élénk érdeklődéssel figyelte a férfit, majd ismét a feleséghez fordult: — Gyerekük van? — Igen, egy kisfiú... — Az arca egy pillanatra felderült. — De kérdezze csak őt. Hátha eszébe Jut, hogy fia is van. — Na tessék! Folyton csak macerái. Már hogyne emlékeznék egy ilyen nagy napra!? Hát nem ’67 novemberében született? Ezen a napon a mieink bravúros fölénnyel 5:11-re verték a moszkvai Dinamót. Hű. micsoda meccs volt az! Maga emlékszik rá? — kérdezte a bírót. A bíró szeme egy másodpercre felragyogott, aztán újra kérdezett: — Mikor kezdődött az első nézeteltérés maguk között? — Hatvanötben. Szörnyű év volt! Július 14-é^ 2:1-re kikaptunk a Zenittől, pedig az első helyre voltunk esé) vesék Aztán a moszkvai Dinamó páholt el 2:l-re bennünket. Mindkettőt Csisalenko lőtte. Később a Sahterral ugye, döntetlen lett... — Na, hallja? — kérdezte kétségbeesetten a fiataílasz- szony. — Megértem önt — válaszolta együttérzéssel a bíró. — Hogyan ismerkedtek mag? — Legyen átkozott az a nap és az a hely — suttogta a nő. — A stadionban. — Igen, igen a stadionban. Jé, a minden it, az volt az igazi buli! A moszkvai Dinamóval Játszottak a mi tbiliszi Dinamó játékosaink. Es kérem, 2:1 -re győztünk! A gólszerzők Metreveli és Mesziii. Hű, micsoda professzori gólokat lőttek a fiúk! Misa Mesz- hi a kapu bal sarkába lő, Beljajev felugrik... A bíró nem bírta tovább, az asztalra csapott: — Először is Meszhi fejesből adta azt a gólt! Másodszor a kapuban nem Beljajev, hanem Lev Jasin állt! Harmadszor pedig, nem engedélyezem a válást! Nem írhatom alá, hogy egy házasság a futball miatt tőnkremenien. Maga nyugodjék meg — fordult a fiatalasszonyhoz. — Egyedi bírói végzést alkalmazok: a férjét az idén nem engedheti egyetlen futballmérkőzésre sem! Oroszból fordította: Baráté Bozálls Ilyen ez a krónika Először egy pulykáról számolok be, amely szerencsét hozott az ukrajnai Cserkasz- eaiban, Ana&ztaszija Svéd éppen a pajtában foglalatoskodott, amikor gyönyörű, ékkövekkel kirakott aranygyűrűje lecsúszott az ujjáröl, és a padló számtalan repedéseinek egyikébe gurult. TŰVÉ TETTÉK A PAJTÁT, de az elveszett gyűrűt napokig tartó kutatás után sem sikerült megtalálná. A család nemrégiben pulykát vásárolt. Az állatot néhány napig a pajtában tartottak. Mekkora volt a meglepetés, amikor a pulyka szétbontása közben a konyhakés valami kemény tárgyba ütközött. A kövesgyűrű volt. A dolognak még az a nem mindennapi érdekessége, hogy a gyűrű elvesztése és megtalálása között kereken hatvan esztendő telt el. Amasztosizija —aki most 82 éves — a gyűrűt még fiatal Lányként vőlegényétől kapta ajándékba. Most boldogan mutogatta az unokáinak, gyémántla- s. odaírná n... VTlá gázérté gond as üzemanyaghiány. Ezzel kapcsolatban nyújtok át egy receptet, mely viccnek is beillik. Észak- Rajna-Westfália tartományban tették közzé sraó szerint a következőképpen: NEM KELL KÉTSÉGBEESNI a benzinhiány miatt, egy kis ügyességgel mindenki készíthet autójába üzemanyagot, legalábbis elméletileg. Vegyenek szenet, őröljék meg kávédarálóban, s keverjék össze pálinkával. A sűrű, kásás anyagot hevítsék egy fedett edényben, majd desztillálják. A párlatot hűtsék le egy söröshordóban, és rézcső segítségével töltsék meg vele gépkocsijuk tartályát A vállalkozó szellemű autósoknak tanácsolták továbbá, hogy mielőtt hozzáfognának, figyelmeztessék a tűzoltókat, és növeljék életbiztosításukat ... Hadd folytassam a BECSÜLETESSÉG-TESZT különös históriájával: Hogy próbára tegyék a New Jork-i rendőrök becsületességét, polgári ruhás ügynökök „becsületes megtalálóként” pénztárcákat adtak át nekik az utcán. Az ötvenegy rendőr közül tizenöt nem juttatta el a pénztárcát a feltüntetett tujöonosnak. Csuoán ketten : ti érték be később, hogy a pénzt és a tárcát megtartották mag ’knak. Egyesek azt állították hogy oostára adták a pénzt a tulajdonos címére,' mások „nem emlékeztek semmire". A tizenöt rendőr ellen a tesztet követően eljárás indult... Néha megtréfáljék a tervezőmérnökök azokat, akik újonnan felépített épületeikben Laknak, dolgoznak. A TORINÓI KERESKEDELMI KAMARA új épületeinek szobáiban a folyosóin egy reggel feliratok jelentek mag a következő figyelmeztetéssel. „Sétáljanak meghajolva, de még jobb, ha — másznak!” Hogy nem minden alap nélkül láttak napvilágot ezek a feliratok, bizonyítja az a tény, hogy az épület egy részében a szobák csak 190 centiméter magasak. A tervező így védekezett: — Ugyan, minek kell magas mennyezet, ha az irodákban úgyis mindenki ül! A torinói kereskedelmi kamara tisztviselőit azonban nem nyugtatta meg ez a magyarázat, s egyszerűen nem voltak hajlandók átköltözni az épületrészbe... KÜLÖNÖS TALÁLKOZÓ színhelye volt a minap Los Angeles. Hetvennégy olyan házaspár találkozott, akik több mint ötven éve élnek házasságban. Találkozójukon, amelyet a televízió is közvetített, elmondták a hosszú éa boldog házasság titkát Abban mindannyian egyetértettek, hogy jó anyagi helyzet, humorérzék, szilárd elhatározás szükséges a Jó és tartós házassághoz. Érdekes, hogy a szerelmet senki még csak meg sem említette. .. Sokán szeretnek újszülött gyermeküknek divatos, sőt sok esetben FANTASZTIKUS NEVEKET ADNI. Mindezeket azért írom ide elöljáróban, mert a napokban fontos határozatot hozott a hamburgi demográfiai intézet: Az újszülöttek a jövőben nem kaphatnak akármilyen neveket, mint például Rakéta. Szputnyik. Apolló, vagy mondjuk — példa van rá! — Gramofon. A betiltott nevek között van a — Drakula is... Befejezésül egv nem mindennapi könyvről is beszámolok a kedves olvasónak. N.agy- Britanniában jelent meg a A HÁZIORVOS címmel egy ismeretterjesztő könyv, amelynek szerzője — tudományos adatokra támaszkodva — azt állítja, hogy a nős férfiak hosszabb ideig élnek, mint a nőtlenek. Azt is közli, hogy az angol férfiak átlagos életkora 66 év, hat évvel rövidebb, mint a nőké. A szerző szerint a házasság nagy előnye, hogy a feleségés a férj kibeszélheti magát. „Mesélje el a feleségének mindazt, ami a munkahelyén gondot okoz önnek, és szakítson időt arra is, hogy meghallgassa felesége gondjait” — tanácsolja.. , A könyv egyébként öt pontban foglalja össze a férfiak hosszú életének titkait. Az első, amiről le kell mondani: a dohányzás Másodszor: nem szabad zsíros ételeiket enni. Harmadszor: csak mértékletesen. vagy egyáltalán nem szabad szeszes italt inni. Negyedszer: naponta rendszeresen tornázni kell, és ötödször: mindig Jókedvűinek keli lenni. Révész Tibor Nézd, ma a hold, a narancs telihold a Körös tükörén lebegő. Mondd, nem ez a kép, meg egy harapásnyi itthoni jó levegő volt-é a hiány, ott, az idegenben: ok jajra, panaszra — szegéiig? Kéznél az a gally, kéznél az az emlék, s megkapaszkodni remény kínálja magát. — Nézd, itt ha botolnál, kar nyúlna feléd, ölelő: felfogni esésed. — Még élsz, amíg élhetsz csak itt lehet kedv meg erő viselni a jót: az itthoni jót meg az itthoni fájást. Lásd, talpad alá fut az itthoni gyep, s elföd a vihartól az itthoni nyárfás. Nem járatták még eleget véled a bolondját távoli földek s messzi egek? Ha kérdenéd, mi a dolgod — s hogy van-e még? — csak itt jöhet rá felelet PINCZÉSI JUDIT: És azt mondta álmomban az Alom varázsfüvet vágott és azt mondta: egyem, (hogy látható legyen az ártatlanságom.) Kard tüze a számon. (Ö, Szavanna-párom!) Nyelvem véres tajték — néha vissza — szúrnék — vissza — ránt az Alom álmomban (ha állom) minden bűnt lelök, s bokám fényes tajték gyökeréből hajt még szeg-kerek virágot — mit láthatóan várok — fehéren mint a köd. Sikátor Orosz István rajza NÓGRÁD - 1974. április 21.( vasárnap A SZÉRUM ___A 7< mondod? — han “* jolt előre Molnár Ákos a kerekes széken. — Azt mondod, hogy rosszul csináltam az egészet? Elgondolkozva dörzsölte meg állát savtól kimart ujjaival és az orvosra nézett. Szemében feszült érdeklődés és mérhetetlen csodálkozás tükröződött. Ezt így még nem mondta neki senki. Vagy mondták, csak ő nem figyelt oda? A laboratóriumban ültek Barna Gáborral az orvossal, régi barátjával. Hol is beszélgethettek volna másutt? Aki őt kereste, itt találhatta meg nemcsak a nappal, hanem az éjszaka java részében is. Hatvanöt éves volt, most már súlyos beteg is, de kutatásait nem tudta abbahagyni. Egész életét erre áldozta, és egyedül a halál az, amelynek parancsára hajlandó lesz letenni a munkát. — És ha sikerült volna? — kérdezte megint. — Még most, az utolsó pillanatban is sikerülhet! Az orvos elfordult, hogy barátja ne lássa a szánakozó mosolyt, amelyet nem tudott egészen elnyomni. — Viszont, ha nem sikerül — mondta aztán tárgyilagos keménységgel — akkor egész életedet oktalanul elfecsérelted. És még nem ez a legnagyobb baj. De a feleségedét és a gyerekedét is. — A feleségemét? — hitetlenkedett Ákos. — Hiszen Mária... Mindig elégedettnek látszott. — Jól mondod — fakadt 1 ki keserűen a barát. — Látszott! Nézd — folytatta azután higgadtabban —, nem titok előtted, hogy a betegséged súlyos. A vég kiszámíthatatlan. Te magad akartad, hogy tudj róla. — Igen. Természetesen — türelmetlenkedett a beteg. — De hát mit akarsz ezzel? Az orvos néhány pillanatig hallgatott. Barátság? — futott át az agyán. — Hát barátok voltak ők? Ez az Ákos úgy ment el mellette is egy egész életen keresztül, mint valami idegen. Nem érdekelte semmi a kísérletein kívül. Milyen önző volt... Milyen hallatlanul önző! — Persze, fogalma sincs róla. — Az orvos gondolatban vont egyet a vállán. — No, majd most megtudja! Meg kell tudnia, mielőtt meghal! Barna Gábor idegorvos volt és előre élvezte a barátja lelkében végbemenő változást, amelyet beszéde kivált majd. Minden sajnálat eltűnt most a szívéből. Arckifejezése kegyetlen lett és hideg. Azzal az érdeklődéssel hajolt barátja fölé, amelyet a sebészek éreznek, amikor késüket belemetszik az eleven húsba. — Hogy mit akarok? — ismételte meg a kérdést, erősen figyelve az előtte levő arcot. — Azt akarom, hogy ne csak a jövődet illetőleg láss tisztán, hanem a múltadat is. Próbálj szembenézni vele. Nem árt az ilyenkor, a halál előtt. — De hát... — hebegte tétovázva a kutató. — Egészen megijesztesz. — Kérlek — némította el barátját egy kézmozdulattal az orvos. — Ne szakíts félbe. Szépen, folyamatosan akarom elmondani az igazságot. A való életet amit a te látszatéleted mellett ml éltünk. Mi, a közvetlen környezeted, akiket csak mint halvány árnyalakokat vettél tudomásul. — Talán még emlékszel — kezdett a történetbe a barát —, hogy megismerkedésünkkor mennyire el voltam ragadtatva tőled. Én fiatal diák voltam még, akkor végeztem második évemet az orvosi fakultáson, te kész vegyész, tele tervekkel és lelkesedéssel. Nem lehetett nem hinni benned akkor. Tudtam, hogy voltak kitűzött céljaid, amelyeket már el is értél, és hittem azokban a távoli célokban is, amelyekről mindig úgy beszéltél, mint életed koronájáról és amelyek mellett lassan minden más akarásod szertefoszlott. Még ma sem tudom, mi az — csattant föl hirtelen az orvos hangja. — Mi ez? — kérdezte vontatottan a vegyész. — Számonkérés? — Nem. Ebben a pillanatban még nem várok tőled feleletet. Az orvos az asztalon levő vlzeskorsóból töltött magának, azután folytatta. — Szóval, becsültek, sőt tiszteltelek is. Tíz évvel voltál idősebb, beérkezett voltál. Feleséged — és hála jó állásodnak —, szép lakásod is volt itt a kutatóintézetben. Csak példaképet láthattam benned. Hanem azután kezdtem megismerni a magánéletedet, azt, ami az ajtók mögött van. A feleséged életét. — Megint közbe akarsz szólni? — Tévedek? Jó. — Tehát, mint mondtam, kezdtem belelátni abba. ami a külszín mögött van. Könnyű dolgom volt, felhatalmaztál, hogy a nap bármely órájában és akármilyen sűrűn eljöhessek hozzátok. Akkor is, ha te nem vagy otthon. Sőt. akkor még inkább. Mert — mint mőndtad — Mária hajlamos a neuraszténiára, és az ideges ember lassan búskomorrá válik az egyedüllétben. A te feleséged pedig sokat van egyedül, mert téged a rendes munkádon kívül leköt annak a bizonyos valakinek a kikísérletezése is, amiről a feleséged még ma sem tudja, hogy mi az. — Én hát Jöttem. Beszélgettem a feleségeddel, igyekeztem elfeledtetni vele, hogy egyedül van. Esténként, míg te itt lázasan hajoltál a lombikjaid fölé, mi kinyitottuk a rádiót és valami jó zenét kerestünk. Mindketten a Gyöngyhalászokat szerettük legjobban. Biztosan ismered te is. Nem? Sajnálhatod. Bi- zet-től való. — Szóval, mondom, éltem az engedelemmel, egyre sűrűbben kopogtattam be hozzátok. A szobáitokban mindig olyan csönd volt, mintha nem lakna ' bennük senki. Gyerek nem volt, a feleséged meg ugyan mivel csapott volna zajt. Gyakran elgondolkoztam, mit is csinálhat egész nap? Kézimunka, olvasás, portörlés, elég-e ennyi ahhoz, hogy értelmet adjon az életének? — Nem. Nem volt elég. Megpróbálkozott- egyszer, hogy kitörjön abból az átkos némaságból és tétlenségből, amely körülfogta, és egyéniségének elveszítésével fenyegette. Akkoriban, mint tudod is, ez nem volt köny- nyű dolog. Igaz, a feleséged, érettségizett, de ez nem jelentett sokat. Máshoz folyamodott inkább. Még az
