Nógrád. 1974. április (30. évfolyam. 77-99. szám)

1974-04-21 / 92. szám

Zurhan GamazasvíTű VÁLÁS smorm mnn: Ittb on A válni készülő fiatalasra- szony. akinek nagy szürke szűrne volt, 28 éves. A férj — extra méretű lábbal, divatoß nadrágban — szintén 28. A praxisában sok válásra áment mondó középkorú btró m ost mindenképpen azon mes­terkedett, hogy megakadá­lyozza a válást. — Mikor házasodtak össze? — tette fel a kérdést — Kérdezze meg csak tőle, fogadom, hogy sejtelme sincs róla — a nő szeme bepáráso­dott. — Na. kezdődik! — sóhaj­tott a férj. — Már hogyne em­lékeznék, amikor azon a na­pon ldl-ra vertük a Spartak- ot. Ez március 31-én volt, líM34«ben. A bíró élénk érdek­lődéssel figyelte a férfit, majd ismét a feleséghez fordult: — Gyerekük van? — Igen, egy kisfiú... — Az arca egy pillanatra felderült. — De kérdezze csak őt. Hátha eszébe Jut, hogy fia is van. — Na tessék! Folyton csak macerái. Már hogyne emlé­keznék egy ilyen nagy nap­ra!? Hát nem ’67 novemberé­ben született? Ezen a napon a mieink bravúros fölénnyel 5:11-re verték a moszkvai Di­namót. Hű. micsoda meccs volt az! Maga emlékszik rá? — kérdezte a bírót. A bíró szeme egy másod­percre felragyogott, aztán új­ra kérdezett: — Mikor kezdődött az első nézeteltérés maguk között? — Hatvanötben. Szörnyű év volt! Július 14-é^ 2:1-re ki­kaptunk a Zenittől, pedig az első helyre voltunk esé) vesék Aztán a moszkvai Dinamó páholt el 2:l-re bennünket. Mindkettőt Csisalenko lőtte. Később a Sahterral ugye, döntetlen lett... — Na, hallja? — kérdezte kétségbeesetten a fiataílasz- szony. — Megértem önt — vála­szolta együttérzéssel a bíró. — Hogyan ismerkedtek mag? — Legyen átkozott az a nap és az a hely — suttogta a nő. — A stadionban. — Igen, igen a stadionban. Jé, a minden it, az volt az igazi buli! A moszkvai Dina­móval Játszottak a mi tbili­szi Dinamó játékosaink. Es kérem, 2:1 -re győztünk! A gól­szerzők Metreveli és Mesziii. Hű, micsoda professzori gólo­kat lőttek a fiúk! Misa Mesz- hi a kapu bal sarkába lő, Beljajev felugrik... A bíró nem bírta tovább, az asztalra csapott: — Először is Meszhi fejes­ből adta azt a gólt! Másodszor a kapuban nem Beljajev, ha­nem Lev Jasin állt! Harmad­szor pedig, nem engedélyezem a válást! Nem írhatom alá, hogy egy házasság a futball miatt tőnkremenien. Maga nyugodjék meg — fordult a fiatalasszonyhoz. — Egyedi bí­rói végzést alkalmazok: a férjét az idén nem engedheti egyetlen futballmérkőzésre sem! Oroszból fordította: Baráté Bozálls Ilyen ez a krónika Először egy pulykáról szá­molok be, amely szerencsét hozott az ukrajnai Cserkasz- eaiban, Ana&ztaszija Svéd ép­pen a pajtában foglalatosko­dott, amikor gyönyörű, ékkö­vekkel kirakott aranygyűrűje lecsúszott az ujjáröl, és a pad­ló számtalan repedéseinek egyikébe gurult. TŰVÉ TETTÉK A PAJTÁT, de az elveszett gyűrűt napok­ig tartó kutatás után sem si­került megtalálná. A család nemrégiben puly­kát vásárolt. Az állatot né­hány napig a pajtában tartot­tak. Mekkora volt a meglepe­tés, amikor a pulyka szétbon­tása közben a konyhakés va­lami kemény tárgyba ütkö­zött. A kövesgyűrű volt. A dolog­nak még az a nem mindenna­pi érdekessége, hogy a gyű­rű elvesztése és megtalálása között kereken hatvan eszten­dő telt el. Amasztosizija —aki most 82 éves — a gyűrűt még fiatal Lányként vőlegényétől kapta ajándékba. Most boldogan mutogatta az unokáinak, gyémántla- s. odaírná n... VTlá gázérté gond as üzem­anyaghiány. Ezzel kapcsolat­ban nyújtok át egy receptet, mely viccnek is beillik. Észak- Rajna-Westfália tartomány­ban tették közzé sraó szerint a következőképpen: NEM KELL KÉTSÉGBEES­NI a benzinhiány miatt, egy kis ügyességgel mindenki ké­szíthet autójába üzemanyagot, legalábbis elméletileg. Vegyenek szenet, őröljék meg kávédarálóban, s kever­jék össze pálinkával. A sűrű, kásás anyagot hevítsék egy fedett edényben, majd desztil­lálják. A párlatot hűtsék le egy söröshordóban, és rézcső segítségével töltsék meg vele gépkocsijuk tartályát A vállalkozó szellemű au­tósoknak tanácsolták továbbá, hogy mielőtt hozzáfognának, figyelmeztessék a tűzoltókat, és növeljék életbiztosításu­kat ... Hadd folytassam a BECSÜ­LETESSÉG-TESZT különös históriájával: Hogy próbára tegyék a New Jork-i rendőrök becsületessé­gét, polgári ruhás ügynökök „becsületes megtalálóként” pénztárcákat adtak át nekik az utcán. Az ötvenegy rendőr közül tizenöt nem juttatta el a pénztárcát a feltüntetett tu­jöonosnak. Csuoán ketten : ti érték be később, hogy a pénzt és a tárcát megtartot­ták mag ’knak. Egyesek azt állították hogy oostára adták a pénzt a tulajdonos címére,' mások „nem emlékeztek sem­mire". A tizenöt rendőr ellen a tesztet követően eljárás in­dult... Néha megtréfáljék a terve­zőmérnökök azokat, akik újonnan felépített épületeik­ben Laknak, dolgoznak. A TO­RINÓI KERESKEDELMI KA­MARA új épületeinek szobái­ban a folyosóin egy reggel fel­iratok jelentek mag a követ­kező figyelmeztetéssel. „Sétáljanak meghajolva, de még jobb, ha — másznak!” Hogy nem minden alap nél­kül láttak napvilágot ezek a feliratok, bizonyítja az a tény, hogy az épület egy részében a szobák csak 190 centiméter magasak. A tervező így véde­kezett: — Ugyan, minek kell magas mennyezet, ha az irodákban úgyis mindenki ül! A torinói kereskedelmi ka­mara tisztviselőit azonban nem nyugtatta meg ez a ma­gyarázat, s egyszerűen nem voltak hajlandók átköltözni az épületrészbe... KÜLÖNÖS TALÁLKOZÓ színhelye volt a minap Los Angeles. Hetvennégy olyan házaspár találkozott, akik több mint ötven éve élnek házas­ságban. Találkozójukon, ame­lyet a televízió is közvetített, elmondták a hosszú éa boldog házasság titkát Abban mindannyian egyet­értettek, hogy jó anyagi hely­zet, humorérzék, szilárd elha­tározás szükséges a Jó és tar­tós házassághoz. Érdekes, hogy a szerelmet senki még csak meg sem em­lítette. .. Sokán szeretnek újszülött gyermeküknek divatos, sőt sok esetben FANTASZTIKUS NE­VEKET ADNI. Mindezeket azért írom ide elöljáróban, mert a napok­ban fontos határozatot hozott a hamburgi demográfiai inté­zet: Az újszülöttek a jövőben nem kaphatnak akármilyen neveket, mint például Rakéta. Szputnyik. Apolló, vagy mond­juk — példa van rá! — Gra­mofon. A betiltott nevek között van a — Drakula is... Befejezésül egv nem min­dennapi könyvről is beszámo­lok a kedves olvasónak. N.agy- Britanniában jelent meg a A HÁZIORVOS címmel egy is­meretterjesztő könyv, amely­nek szerzője — tudományos adatokra támaszkodva — azt állítja, hogy a nős férfiak hosszabb ideig élnek, mint a nőtlenek. Azt is közli, hogy az angol férfiak átlagos életkora 66 év, hat évvel rövidebb, mint a nőké. A szerző szerint a házasság nagy előnye, hogy a feleségés a férj kibeszélheti magát. „Mesélje el a feleségének mindazt, ami a munkahelyén gondot okoz önnek, és szakít­son időt arra is, hogy meg­hallgassa felesége gondjait” — tanácsolja.. , A könyv egyébként öt pont­ban foglalja össze a férfiak hosszú életének titkait. Az el­ső, amiről le kell mondani: a dohányzás Másodszor: nem szabad zsíros ételeiket enni. Harmadszor: csak mértéklete­sen. vagy egyáltalán nem sza­bad szeszes italt inni. Ne­gyedszer: naponta rendszere­sen tornázni kell, és ötödször: mindig Jókedvűinek keli lenni. Révész Tibor Nézd, ma a hold, a narancs telihold a Körös tükörén lebegő. Mondd, nem ez a kép, meg egy harapásnyi itthoni jó levegő volt-é a hiány, ott, az idegenben: ok jajra, panaszra — szegéiig? Kéznél az a gally, kéznél az az emlék, s megkapaszkodni remény kínálja magát. — Nézd, itt ha botolnál, kar nyúlna feléd, ölelő: felfogni esésed. — Még élsz, amíg élhetsz csak itt lehet kedv meg erő viselni a jót: az itthoni jót meg az itthoni fájást. Lásd, talpad alá fut az itthoni gyep, s elföd a vihartól az itthoni nyárfás. Nem járatták még eleget véled a bolondját távoli földek s messzi egek? Ha kérdenéd, mi a dolgod — s hogy van-e még? — csak itt jöhet rá felelet PINCZÉSI JUDIT: És azt mondta álmomban az Alom varázsfüvet vágott és azt mondta: egyem, (hogy látható legyen az ártatlanságom.) Kard tüze a számon. (Ö, Szavanna-párom!) Nyelvem véres tajték — néha vissza — szúrnék — vissza — ránt az Alom álmomban (ha állom) minden bűnt lelök, s bokám fényes tajték gyökeréből hajt még szeg-kerek virágot — mit láthatóan várok — fehéren mint a köd. Sikátor Orosz István rajza NÓGRÁD - 1974. április 21.( vasárnap A SZÉRUM ___A 7< mondod? — ha­n “* jolt előre Molnár Ákos a kerekes széken. — Azt mondod, hogy rosszul csinál­tam az egészet? Elgondolkozva dörzsölte meg állát savtól kimart uj­jaival és az orvosra nézett. Szemében feszült érdeklődés és mérhetetlen csodálkozás tükröződött. Ezt így még nem mondta neki senki. Vagy mondták, csak ő nem figyelt oda? A laboratóriumban ültek Barna Gáborral az orvossal, régi barátjával. Hol is beszél­gethettek volna másutt? Aki őt kereste, itt találhatta meg nemcsak a nappal, hanem az éjszaka java részében is. Hat­vanöt éves volt, most már sú­lyos beteg is, de kutatásait nem tudta abbahagyni. Egész életét erre áldozta, és egye­dül a halál az, amelynek pa­rancsára hajlandó lesz letenni a munkát. — És ha sikerült volna? — kérdezte megint. — Még most, az utolsó pillanatban is sikerülhet! Az orvos elfordult, hogy barátja ne lássa a szánakozó mosolyt, amelyet nem tudott egészen elnyomni. — Viszont, ha nem sikerül — mondta aztán tárgyilagos keménységgel — akkor egész életedet oktalanul elfecsérel­ted. És még nem ez a legna­gyobb baj. De a feleségedét és a gyerekedét is. — A feleségemét? — hitet­lenkedett Ákos. — Hiszen Mária... Mindig elégedettnek látszott. — Jól mondod — fakadt 1 ki keserűen a barát. — Lát­szott! Nézd — folytatta az­után higgadtabban —, nem titok előtted, hogy a betegsé­ged súlyos. A vég kiszámít­hatatlan. Te magad akartad, hogy tudj róla. — Igen. Természetesen — türelmetlenkedett a beteg. — De hát mit akarsz ezzel? Az orvos néhány pillanatig hallgatott. Barátság? — fu­tott át az agyán. — Hát ba­rátok voltak ők? Ez az Ákos úgy ment el mellette is egy egész életen keresztül, mint valami idegen. Nem érdekel­te semmi a kísérletein kívül. Milyen önző volt... Milyen hallatlanul önző! — Persze, fogalma sincs róla. — Az or­vos gondolatban vont egyet a vállán. — No, majd most megtudja! Meg kell tudnia, mielőtt meghal! Barna Gábor idegorvos volt és előre élvezte a barát­ja lelkében végbemenő válto­zást, amelyet beszéde kivált majd. Minden sajnálat eltűnt most a szívéből. Arckifejezése kegyetlen lett és hideg. Azzal az érdeklődéssel hajolt barát­ja fölé, amelyet a sebészek éreznek, amikor késüket be­lemetszik az eleven húsba. — Hogy mit akarok? — is­mételte meg a kérdést, erő­sen figyelve az előtte levő arcot. — Azt akarom, hogy ne csak a jövődet illetőleg láss tisztán, hanem a múlta­dat is. Próbálj szembenézni vele. Nem árt az ilyenkor, a halál előtt. — De hát... — hebegte té­továzva a kutató. — Egészen megijesztesz. — Kérlek — némította el barátját egy kézmozdulattal az orvos. — Ne szakíts félbe. Szépen, folyamatosan akarom elmondani az igazságot. A való életet amit a te látszat­életed mellett ml éltünk. Mi, a közvetlen környezeted, aki­ket csak mint halvány árny­alakokat vettél tudomásul. — Talán még emlékszel — kezdett a történetbe a barát —, hogy megismerkedésünk­kor mennyire el voltam ra­gadtatva tőled. Én fiatal di­ák voltam még, akkor végez­tem második évemet az or­vosi fakultáson, te kész ve­gyész, tele tervekkel és lel­kesedéssel. Nem lehetett nem hinni benned akkor. Tudtam, hogy voltak kitűzött céljaid, amelyeket már el is értél, és hittem azokban a távoli cé­lokban is, amelyekről mindig úgy beszéltél, mint életed ko­ronájáról és amelyek mellett lassan minden más akarásod szertefoszlott. Még ma sem tudom, mi az — csattant föl hirtelen az orvos hangja. — Mi ez? — kérdezte von­tatottan a vegyész. — Szá­monkérés? — Nem. Ebben a pillanat­ban még nem várok tőled fe­leletet. Az orvos az asztalon levő vlzeskorsóból töltött ma­gának, azután folytatta. — Szóval, becsültek, sőt tisz­teltelek is. Tíz évvel voltál idősebb, beérkezett voltál. Feleséged — és hála jó állá­sodnak —, szép lakásod is volt itt a kutatóintézetben. Csak példaképet láthattam benned. Hanem azután kezd­tem megismerni a magánéle­tedet, azt, ami az ajtók mö­gött van. A feleséged életét. — Megint közbe akarsz szólni? — Tévedek? Jó. — Tehát, mint mondtam, kezd­tem belelátni abba. ami a kül­szín mögött van. Könnyű dol­gom volt, felhatalmaztál, hogy a nap bármely órájában és akármilyen sűrűn eljöhes­sek hozzátok. Akkor is, ha te nem vagy otthon. Sőt. akkor még inkább. Mert — mint mőndtad — Mária hajlamos a neuraszténiára, és az ide­ges ember lassan búskomor­rá válik az egyedüllétben. A te feleséged pedig sokat van egyedül, mert téged a rendes munkádon kívül leköt annak a bizonyos valakinek a kikí­sérletezése is, amiről a fele­séged még ma sem tudja, hogy mi az. — Én hát Jöttem. Beszél­gettem a feleségeddel, igye­keztem elfeledtetni vele, hogy egyedül van. Esténként, míg te itt lázasan hajoltál a lom­bikjaid fölé, mi kinyitottuk a rádiót és valami jó zenét ke­restünk. Mindketten a Gyöngyhalászokat szerettük legjobban. Biztosan ismered te is. Nem? Sajnálhatod. Bi- zet-től való. — Szóval, mondom, éltem az engedelemmel, egyre sű­rűbben kopogtattam be hoz­zátok. A szobáitokban min­dig olyan csönd volt, mintha nem lakna ' bennük senki. Gyerek nem volt, a feleséged meg ugyan mivel csapott volna zajt. Gyakran elgondol­koztam, mit is csinálhat egész nap? Kézimunka, olva­sás, portörlés, elég-e ennyi ahhoz, hogy értelmet adjon az életének? — Nem. Nem volt elég. Megpróbálkozott- egyszer, hogy kitörjön abból az átkos némaságból és tétlenségből, amely körülfogta, és egyé­niségének elveszítésével fe­nyegette. Akkoriban, mint tudod is, ez nem volt köny- nyű dolog. Igaz, a feleséged, érettségizett, de ez nem je­lentett sokat. Máshoz folya­modott inkább. Még az

Next

/
Thumbnails
Contents