Nógrád. 1974. március (30. évfolyam. 50-76. szám)

1974-03-29 / 74. szám

JL Hangversenysiker A pásztói Lovász József Művelődési Házban érdekes és színvonalas növendék- hangversenyt rendezett a Nagybáitomyi Állami Zeneis­kola, Magyar zene címmel. A koncerten nagyobb szám­ban a pásztói fiókintézet zon­gora és hegedű szakos tanu­lói vettek részt, de a műsor színességét segítették az anyaiskolából „kölcsönzött” tanulók, akik a legkülönfé­lébb hangszereken mutatták be darabjaikat. A hangverseny célja noth' /éti zenekultúránk ápolása, megismertetése és megszeret­tetése a mai magyar közön­séggel, felfrissítése annak a szellemi örökségnek, melyet számos nagy komponista ha­gyott — és hagy ránk a XVIII. század ősi próbálkozá­saitól. napjaink alkotásai fe­lé. így a műsor zeneszerzői közül csak felületesen emlí­tenék néhány nevet: a XVIII. századból Bihari Já­nos. a XlX.-ből Erkel Ferenc, s századunkból nagyobb számban Bartók- és Kodály- művek, kisebb számban: Szervánszky Endre. Járdányi Pál* Sugár Rezső. Szokolay Sándor és még sokan mások. Ez utóbbi — látszatra is nagy szám — bizonyította, hogy a felszabadulással járó társadalmi változás milyen ösztönző erővel hatott zene- pedagógiai irodalmunk fejlő­désére. Érdekes színfoltja volt a műsornak két kürtre írott magyar népdal. Bocsó Zsuzsanna előadásában, és egy szonatina, melyet gordon­kán Bocsó Zoltán, zongorán Szüts István tanulók adtak elő. Ezekben a művekben ugyanis Szüts Pál zeneiskolai igazgató személyében szeren­csésen találkozott a zene­szerző, betanító tanár és zon­gorakísérő, s ezáltal a tanu­lók közvetlen közelébe ke­rültek a művek megértésének, mely a szép, értelmes elő­adásban meg is mutatkozott. A zongoristák közül Ferencz Magdolna, Kanyó Alice és Várakozó Andrea szép pro­dukcióit emelném ki. a hege­dűsök közül Csépe Attila elő­adását tartom említésre érde­mesnek. .. A hangverseny 38 számát: Bolyki József. Borsá* nyi Mátyás, Královszkl Já­nos, Papp József és Szüts Pál tanárok tanították be, mélyeit 80—100 főnyi közön­ség hallgatott. Végül a mű­sort Brahms VI. magyar tánca zárta, melyet hegedűn Babják György IV. középfo­kú osztályos tanuló adott elő. s e színvonalas előadást a közönség lelkes tapssal ju­talmazta. Papp József tanár Arcok as öblösüveggyárból Munka mellett tanulnak Az Üvegipari Művek salgó­tarjáni öblösüveggyárában a dolgozók száma két és fél ezer fölött van. Közülük 980-nak hiányzik az általános iskolai végzettsége. Többek között 33 az analfabéták száma, 111 azo- ké, akik még nem töltötték be a harmincadik életévüket. Nem mondhatjuk tehát, hogy az üzem dolgozóinak képzett­sége kielégítő. Mint azt a személyzeti osztály vezetőjétől, Vincze Gézától megtudtam, évente körülbelül másfél szá­zan vesznek részt különféle oktatási formákon, általános iskolától az egyetemig. Közü­lük kerestem fel néhányat munkahelyén. Volt rá időm, hasznát veszem maid... Fejfájdítóan magas hangot pd a csiszolókorong, ahogy a mintákat az üvegbe mélyíti. Fiatalasszony Oláh Gyuláné, ahogy a korong fölé hajol, fél arcát eltakarja a haja. Az idén végzi a dolgozók gimnáziumá­nak negyedik osztályát. — Hogy miért kezdtem ta­nulni? Emelt szintű szakmun­kás-képesítésem volt, különbö­zetivel rögtön a harmadik gimnáziumot kezdhettem. Volt időm is, katona volt a férjem. Nemrég szerelt le, az utolsó félévet már végigizgulhatja velem. Nem bánja, ha tanu­lok, próbáltam rászedni, hogy ő is tanuljon, de egyelőre nem sikerült. Mezőgazdasági gé­pész, traktoros. Hogy a szak­mában segítene a gimnáziumi végzettség, azt nem mondhat­nám. Tanulok, mert szeretek tanulni, most még módom is van rá. Lehet, hogy még to­vább is tanulok. Ezen még ■nem gondolkoztam eleget. Érettségi előtt persze, hogy iz­gulok. Miközben beszél, keze alól egymás után kerülnek ki a kis poharak, oldalukon a fris­sen csiszolt levélmintákkal. A hirtelen kimelegedett idő­ben még nehezebb az üvegfú­vók amúgy is megterhelő munkája. Reggeli szünetben beszélek Percze Istvánnal: — Építőanyag-ipari techni­kumba járok ötödmagammal, jelenleg az első évfolyamra. Szükség van a tanulásra a to­vábbfejlődéshez. A jól végzett munkához ismerni kell a tech­nológiát, az anyagot. Enélkül nehéz a minőséget javítani. Igaz, a szabad idő rovására megy, ha nem számítjuk az évi 15 nap szabadságot, de megéri. Az üzem is támogat. Útiköltséget ad, szállást sze­rez, megveszi a tankönyveket. Három gyerekem van. A lá­nyom szakmunkástanuló, 6 is elsőéves. Otthon örülnek, hogy tanulok. Hogy mi hasznom van belőle? Az, hogy jobban tudom a dolgom. Más semmi. Persze, ha arról van szó, hogy a tanulással képes leszek ma­gasabb szintű munkára, eset­leg rám bíznak valamilyen posztot, örömmel vállalom majd. A szélesebb látókörért... Dúca Lászlóné korongcsiszo­ló gépen dolgozik. Fején ken­dő, orrán szemüveg. Hogy ke­zet nyújthasson, előbb le kell mosni kezéről a csiszolómasz- szát. A nagyüzemi párt-végre­hajtóbizottság tagja, alapszer­vezeti párttitkár. Marxista— .leninista esti egyetemre jár. — Igen, tanulok. Épp most töröm a fejem, hogyan ve­gyem ki a szabadnapokat. Hogy miért tanulok? Minden­kinek fejlesztenie kell magát. Törekednie kell a szélesebb látókörre. Ezért kell tanulni. A funkcióm ellátásakor is hasznát veszem. Hogy mit szól a család? Elfogadja. A férjem néha morog egy kicsit, de azért segít. Talán a gyerek­kel kellene többet foglalkozni, negyedik osztályos, napközibe jár. Hogyan van időm? Hát szakítok. Szervezés kérdése... Ha az ember akarja, elvégez­heti. Nem kellett agitálni... Baranyi Gyula kőműves. A hatodik osztályt végzi a dol­gozók általános iskolájában. — Kint dolgoztunk a kul- túrházban, az igazgató hívta fel a figyelmem a lehetőség­re. Magamtól íratkoztapi be. Még nem késtem el, tanulha­tok. Harmincán járunk a gyár­ból a Rákóczi úti iskolába. Néha elmegy a kedvem. Ahányszor iskolába megyek, mindig blokkolni kell például, állítólag később le kell majd dolgoznom az így mulasztott időt. A többieknek nem. En­nek ellenére tanulni akarok és fogok is. Befejezem az is­kolát — Baranyi Gyula nem jól tudja — mondja Vincze Gé­— A blokkolás csak egy formaság, ugyanúgy megkapja a tanulmányaira a munkaidő­kedvezményt, mint mások, nem kell utólag ledolgoznia Igyekszünk dolgozóinkat minél inkább érdekeltté tenni a ta­nulásban. A nyolcadik álta­lános iskolai osztály elvégzése után 300 forint pénzjutalom és három nap pótszabadság jár Gimnáziumért 400. szakközép­iskoláért 500, technikumért 800. felsőfokú technikumért 1000, egyetemért vagy főisko­láért 1500 forint. Igyekszünk mindenben támogatni tanúié dolgozóinkat, mert ha rövid tá­von tehertétel is a termelés szempontjából, hosszú távoo mindenképpen képzett munká­sokra van szükség. — g — Gondolatok a gyermekvárásról A KORMÁNY komoly gaz­dasági konzekvenciákkal is járó népesedéspolitikai intéz­kedései támogatni kívánják a családokat abban, hogy vál­lalkozzanak két-három gye­rek felnevelésére. A házasság előtti és a családvédelmi ta­nácsadás többek között abban is segítséget kíván nyújtani, hogy a gyerek akkor szüles­sen meg, amikor a szülők már Valóban kívánják, várják és felkészülnek nevelésére. A család szilárdsága és harmó­niája éppen olyan fontos fel­tétele a háromgyermekes csa­ládeszmény megvalósításának, mint a megfelelő lakás, ren­dezett anyagi körülmények vagy a korszerű, gyermekgon­dozás szabályainak ismerete. Az a tény, hogy a házas­párból család lesz. nemcsak azt jelenti, hogy a családi költségvetésben számolni kell a gyerekkel kapcsolatos kia­dásokkal is. Ami ennél talán még fontosabb: a család élet­módjában. szokásaiban és gondolkodásmódjában kell helyet adná neki. A megszüle­tendő gyerek sokáig állandó törődést, gondoskodást igé­nyel. A szülőkre van utalva, ki van nekik szolgáltatva, ne­kik kell igényei kielégítésé­ről gondoskodnak. Tőlük függ. hogy jól érzi-e magát a világban, megkap-e min­dent, amire jó közérzetéhez, biztonságérzetéhez. fejlődésé­hez. a világba való beillesz­kedéséhez, emberré válásá­hoz szüksége van. Mindehhez többek között az szükséges, hogy kezdettől fog­va emberszámba vegyük a gyereket. Ennek egyik külső megnyilvánulási formája. hogy kezdettől fogva úgy be­széljünk hozzá és róla, mint embertársunkhoz és ember­társunkról. Ha játékosan el is ismételjük gőgicsélő-ga- gyogó hangjait — élvezi majd velünk együtt ő is ezt a játékot —. természetes han­gon, „felnőtt” nyelven és nyelvünk szabályainak meg­felelően beszéljünk vele. Ne nevezzük „papi”-nak. vagy „hami”-nak az ételt, ne „pan- csizni” vigyük, hanem „fü­rödni”, ágyába ne „hajcsizni” tegyük le, hanem „aludni”, ruhájáról ne azt mondjuk, hogy „csecse”, hanem, hogy „szép” vagy „csinos”, vagy még inkább, hogy kockás, vagy pettyes vagy piros. S, később is ne a „vau-vau”-t mutassuk meg neki. hanem a „kutyát”, s ha azt szeret­nénk, hogy leüljön, ne azt mondjuk, hogy „csüccs”, s még csak ne is azt. hogy „le­ül Zsuzsika (vagy Pistike)”, hanem inkább kérjük meg: „Ülj le. Zsuzsikám (Pisti­kém)”. Gondoljunk arra, hogy a gyerek abból tanul szót érteni és beszélni, ahogy kez­dettől fogva beszélnek vele és körülötte (és nem abból, hogy megtanítják egy-egy szóra), de ennél még fonto­sabb. hogy így válik számunk­ra is természetessé a gyereket komolyan vevő beszéd és az, hogy beszélgessünk a gyere­künkkel, sőt az is, hogy őszintén beszélünk vele. DE AZ „embenszámbave- véshez” tartozik az is. hogy időben tudomásul vesszük, hogy a gyerek nemcsak öröm forrása, hanem az a valaki is. akihez alkalmazkodnunk kell. aki körül csendes, egyenletes, nyugodt, biztonsá­got adó légkört, reels zeres életmódot kell kialakítanunk (akkor is. ha eddig a változa­tos, hangos, kicsit bohém éle­tet szerettük), aki miatt es­téről estére otthon kell ma­radni (akkor is, ha eddig szerettünk gyakran eljárni otthonról), aki miatt nem le­het hétvégi kirándulást tenni vagy külföldre utazni, sőt aki miatt esetleg a mama szak­mai előrehaladása is elmarad egy időre. Azt jelenti-e mindez, hogy a szülőknek ezután fel kell adniok saját életüket? Nem válik-e elkényeztetetté, köve­telődzővé az a gyerek, akire a szülők állandóan tekintettel vannak? Nem arra kell-e szoktatni kezdettől fogva, hogy alkalmazkodnia kell? MINDEN jó közösségre, a ió családra is jellemző a köl­csönös alkalmazkodás. Már szinte unalomig ismételt köz­hely. hogy a jó házassághoz az is szükséges, hogy a házas­társak alkalmazkodjanak egy-, máshoz. De alkalmazkodni kell egymáshoz a szülőknek és gyerekeknek is. S ahhoz, hogy a gyermek életrendjé­ben, szokásaiban, viselkedésé­ben fokozatosan hozzánk al­kalmazkodjon, az első lépé­seket nekünk kell megten­nünk. Olyan körülményeket kell teremtenünk számára, amelyek ezt megkönnyítik. Ennek részét képezi, hogy állandó alvóhelyét, nyu­galmas játszóhelyét kialakít­suk. napirendjét a szükség­leteihez igazítsuk, de főleg az, hogy kezdettől fogva érez­ze szüleinek semmivel sem pótolható, gyöngéd, szeretet­teljes gondoskodását. Dr. Fáik Judit Másodszorra is a vállalat kiváló brigádja Hárman közülük íróasztal­nál dolgoznak, a többiek mun­kapad mellett, pontosabban: ahol éppen szükség van laka­tosira, festőre és gépkocsirako­dóra. Hét férfi és egy nő, a Balassagyarmati Ingatlankeze­lő Vállalat IX. pártkongresz- szus szocialista brigádja. Az 1973-as évi munkájukért má­sodszorra is elnyerték a Válla­lat Kiváló Brigádja címet. A piros bőrkötéses brigád­naplóban lapozok. Sok és sok­féle munkának a krónikáját adja. Esztétikus külseje, a rendszerezett feljegyzések gon­dos női kezekről árulkodnak. Illés Ferencné komolyan vet­te a naplóvezetést. Mit mondanak el a brigád­ról a napló sorai? Deák Lász­ló nemcsak brigádvezető, mint biztonsági technikai megbízott is hozzájárult az Ingatlanke­zelő Vállalat jó eredményei­hez. 1007 társadalmi munka­órából 465-öt intézményekre fordítottak. Néhány példa: „Örömmel igazolom, hogy a IX. pártkongresszus szocialis­ta brigád ismételten nagy se­gítséget nyújtott iskolánk­nak ...” — írta be a naplóba Pásztor Sándor, a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola igaz­gatója. „240 munkaórát végez­tek a sportiskolának, a torna­termünket korszerűsítették...” — nyugtázta elismerő szavak­kal a Dózsa György Általános Iskola igazgatója. Babaházat építettek nekünk — köszönjük a szerelési munkákat a IX. pártkongresszus brigádnak — írják az óvodák vezetői. De legtöbbet Pásztor Sándor igaz­gató jegyzett be a naplóba. Kocsner János technikus ezt mondta erről: — Brigádunk patronálja ezt az iskolát. Ezért van az, hogy értük többet is „vállalunk” — például a szerelési munkákat a szabadságuk egy része alatt is végezték a brigád tagjai. — Időben kezdhettünk, és korszerű szaktárgyi termek­ben! — teszi hozzá szóban is Pásztor Sándor. — Nem is szólva a régi ebédlő átalakítá­sáról — korszerű, higiénikus étkezdét alakítottak ki. — Jó kis közösség ez a bri­gád — mondják maguk a ta­gok is: Pernye Púi lakatos, Imre Ottó festőbrigád-vezető, Imre Miklós festő, Mayer Pál lakatosbrigád-vezető, Kocsner János technikus, Illés Fe­rencné adminisztrátor. Jónás Antal giépkocsirakodó és a brigádvezető, Deák László. Együtt vannak a munkában, a tanulásban, a sportban és a szórakozásban Is. Amikor ta­valy ketten költözködtek, ott volt az egész brigád. Kiemel­kedő társadalmi munkájukért hatan kaptak Balassagyarmat­ért emlékérmet. Rászolgáltak az elismerésre! E. E. Mai tévéajánlatunk Hat és fél ezer könyv várja a szakmunkástanulókat Salgótarján, Malinoyszkij út 3., a 211-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézet épí­tőipari részlegének székhelye. Az épület első emeletén, a kettes tanterem mellett egy kis helyiségben működik a 211-es szakmunkásképző könyvtára. A mennyezetig érő. DEXION-Salgó elemekből ál­ló polcokon zsúfolódik össze a hat és fél ezer kötetnyi ál­lomány, de még a padlóra is jut néhány tucattal, most egy uj polcot várnak. — Egy szabadpolcos könyv­tárban az lenne az ideális, ha az olvasó minden kötetet el­érhetne, böngészhetne köz­tük. így inkább raktárjellegű ez a szoba — sóhajt fel Med­ve István könyvtáros. — Az első pillantásra Is látszik, hogy* az állomány na- gvobbik fele új. Mikor ala­kították ki ezt a könyvtárat? — Tavaly jelentős összeget, 70 ezer forintot kaoott az elődöm új beszerzésekre. A régivel együtt csaknem 200 ezer forint értékű a készle­tünk. Nemrég 50 ezer forin­tot kaptam az évi támogatá­son fölül. Ebből két kataló­gusszekrényt szeretnék venni, a többi könyvekre marad. Ha a szakirodalom és a szépiro­dalom arányát vizsgáljuk, a számok azt mutatják, megfe­lelő az eloszlás. Mégsem le­hetünk elégedettek, hiszen egyes kötelező olvasmányok­ból több is van, mint ameny- nyi szükséges, míg a szakiro­dalom állománya még nem teljes. Ezért is szeretném azt, hogy a szakoktatókkal és a tanárokkal közösen végezzük a könyvvásárlást megelőző tervezőmunkát. — Mióta dolgozik itt? — Ez év február elsején ke­rültem ide. Előtte 14 évig a megyei könyvtár módszerta­ni csoportjának voltam a munkatársa. Hozzám tartozott a vidéki letétkönyvtárak irá­nyítása. sokat kellett egészen kicsi, eldugott településekre kijárni a mikrobuszunkkal. Ezt a munkakört önállóbb­nak, kevésbé fárasztónak ér­zem, bár mostanában még rengeteg a munka. Valamivel több a fizetésem is. — Amíg nem fejeződik be a könyvtári rend kialakítása, a katalógus- és leltárkészítés, hogyan folynak a kölcsönzé­sek? — A könyvek feldolgozása folyamatos munka. Közben azért minden elérhető, meg­található könyvet kivihetnek. 107 olvasónk van. közülük 38-at már én írtam be. Kü­lönösen örülök annak, hogy az oktatók közül is sokan, gyakran meglátogatnak. el­mondják igényeiket. Nagyon fontos, hogy tudják, mit ta­lálhatnak meg nálunk, hiszen csak így ajánlhatják a gye­rekeknek is. Jó lehetőségeket biztosít az is, hogy a Fürdő utcai tanulóotthonban van egy 900 kötetes letétünk. A tanulóotthon vezetője. Pál Vendel révi népművelő, neki is köszönhető, hogy egvre több figyelmet fordítanak arra- érdeklődő, művelt szak­munkásokat engedjünk ki az intézetből. A félévi zára« eredményei nem kedveznek a nagyobb olvasótábor tobor­zásának: 33 százalék volt a búk-' A kollégisták eredménye jobb volt ennél, és ez nem véletlen. A 120 gyereknek nemcsak szállást, de otthont, a szabad időre hasznos elfog­laltságot. művelődési lehetősé­geket is biztosítanak. A klub­szobában gyakran tartanak filmesztétikai előadásokat, könyvankétokat. Petényi László nevelő, honismereti szakkört vezet az otthon la­kóinak. Megismerkedhetnek a legújabb könyvekkel: Medve István a könyvborítókból ál­lít össze „kóstolót”. Sajnos, ebben a tanévben már nem sikerül az irodalombarátok körét kialakítani — gyakran a könyvtári órák alatt fo­lyik a félévkor bukottak kor­repetálása, no, meg itt a ta­vasz, sokan inkább a kirán­dulások mellett szavaznak. Inkább már a jövő tanév munkája lesz a könyvankétok. vitadélutánok sűrítésével újabb olvasókat toborozni. A kollégium nevelőinek, az in­tézet szakoktatóinak és a könyvtárosnak közös ügve ez, hiszen legfontosabb céljuk­hoz: a könyvszerető, tájéko­zott az önkéozés ivénvét meg­őrző szakmunkások növelésé­hez segít közelebb iutni. G. K. M. A Tv Galériája. 22.00. — A műsor ezúttal Arday Ildikó textiltervező iparmű­vészt mutatja be. A szer­kesztők a képzőművészeti lektorátussal közösen szokták kiválasztani a műsor szereplő­it. Ezúttal a tehetséges fiatal Arday Ildikóra esett a válasz­tásuk. Az iparművésznő mind­össze öt éve végezte el a Kép­ző- és Iparművészeti Főiskola textil és gobelin szakát, de már külföldön is volt önálló kiállítása — Helsinkiben és Tamperében —. ahol mint ösz­töndíjas tanult és dolgozott. Idehaza csaknem minden cso­portos kiállításon láthatták már az érdeklődők Arday Il­dikó munkáit, eleinte hagyo­Salgótarjánban sok gondot okoz az utcák állapota. Éppen ezért az idén közel négymil­lió forintot költenek hét for­galmas út felújítására. A legtöbb Dénzt a Malinovszkij utca viszi el. egymillió-két­százezer forintot. Egyaránt hétszázezer forinba kerül a Kossuth Lajos utca. és a Szánas-patak hídjának felújí­mányos. figurális gyapjűsző- nyegeket szőtt, ezt követően tért át a sisal-kenderből készí­tett szőnyegekre, s ez a durva anyag, amely csak nedvesen formázható és hajlítható, ke­zében erőteljes, rusztikus ha­tást keltő, különleges ritmust adó alkotásokká vált Igen gyakori munkáiban a népi motívumok, pásztorfaragások átköltése. A műsorban már bemutatják legújabb kísérlete­it is: nagyméretű térkompozi- ciókat, amelyek épületek belső díszítését szolgálják. A Gellért Szálló, vagy a székesfehérvári Alba Regia Szálló épületében is láthatunk falburkoló textí­liákat Arday Ildikótól. A ri­porter Rapcsányi László. tása A város ötszázezer f<r rintot költ a tanácsépület melletti út rendbetételére. Végre megcsinálják a Posta utcát, és sor kerül az üveg­gyári garázssor bekötőútjá- nak felújítására. Nem marad ki a sorból a Marx—Engels utca sem. amelyre kétszáz­ezer forintot fordítanak m idén. NÓGRAD — 1974. március 29., péntek Rendbe hozták az utakat Salgótarjánban /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents