Nógrád. 1974. március (30. évfolyam. 50-76. szám)
1974-03-29 / 74. szám
Lánctalpasok a tari határban A Cserhát alatt a- tari ha- A földeken, kincset ér most tárnán két lánctalpas traktor dolgozott az elmúlt héten. Kukoricának készítették elő a falait. Balogh Miklós, a tsz elnöke és Balogh Bajos, a nővé nytenmeszitissi brigád vezetője a tra-lközpont teraszáról odalátott, ahol a két gép dolgozott. Szép látvány volt. A Tapike miág feketéink. Most kezd1 éledni a fa rügye. Ilyenkor szürkés színbe fordul az erdő. A napfényben mintha ezüstösen csillogna. Távolabb Mátraszőllős házai tarkállot- t>ak. Ezt váltotta a zöldellő lucernás, majd következett a Nagyláp még ősszel megszán- tott közel hetven holdja. Sötétbarna a föld színe. Ezen dolgozott a két traktor. A brigádvezető mondta az ott folyó munkáról: — Simítóznak. Lezárják a talajt, hogy a nedvesség ne párologjon el... a megmentett csapadék. Március van és tikkad a növény, meleg van. Az a két traktor is, ahogy haladt a dűlőn, olyan port vert akár a sivatagi jármű. Ringott a szántáson, mint egy hajó a viharos tengeren. Még jó. hogy az a két traktoros nem kap tengeri betegséget. Jankó Imre, az idősebb jót derült, amikor erről esetit szó: — Megszoktuk már .. Két edzett ember az biztos. Jankó, az idősebb. Kisebb megszakítás után tért vissza a tsz-hez. Tótth Jósika a fiatalabb. Jankó tanítványa. Egy darabig, amíg Jóska megtanulta a j. lánctalpas vezetésének a fortélyait, Jankóval egy gépen jártak. Tréfásan megjegyezte Jankó: — Muszáj volt, nehogy ösz- szetévessze a kuplungot a kormánnyal ... Tóth József, a fiatal traktoros a DT fülkéjében Fodor Tamás felvételei : 'A ■“pBltx Jankó Imre, a tari tsz traktorosa A gyakorlat teszi a mestert, a fiatal tari traktorost pedig Jankó Imre gondoskodása is. Tóth Jóska megtanulta a gép kezelését. Most ők ketten, akik a tari tsz-ben a talajelőkészítők. Ezt megelőzőleg az Eme- nenciásiban dolgoztak. Tavaszi kalászosok alá készítették a földet. Őket pedig Sándor, Béla követte a vetőgéppek Földben a mag. A negyedik hete kezdték a kora tavaszi munkát a tari halárban. A két traktoros azóta kora reggeltől késő estig a gépen ül. Néhány perc pihenőt engedélyeznek maguknak, amikor elérkezik az étkezés ideje. A műút mentén egy bokros véd elméiben a Cserhát felöli széltől fogyasztják el az ennivalót, aztán tovább. A tsz vezetői gondoskodnak arról, hogy zavartalanul dolgozhassanak a traktorosok. Jankó Imre mondta is: — Nem panaszkodhatunk, üzemanyag is van, segítség is, ha rászorulunk. Egyelőre semmi sem zavarta a munkánkat. A gépek kifogástalanok. A szemét törülgette, mert ami kellemetlen, az a por. Behatói a fülkébe, rátapad a testűikre. Estére már csak a szemük fénylik. — Ez nem sétalovaglás — mondta Jankó Imre. Tóth Jósika még fiatal, keveset szól, kivált, ha idegennel kell szót váltania. Annyit mondott csupán, hogy szereti ezt a munkát és biztonságban érzi magát, ha Jankó Imre halad előtte. Az idősebb traktoros felállt, jelezvén, hogy véget vetett a beszélgetésnek. — Akkor mi induljunk — szólt fiatal társiának. A két lánctalpas nagy zajjal megindult a Tepke irányába, ringatózva a szántáson, mögöttük kavargóit a por. B. Gy. Üiemi demokrácia Nemcsak s ser vezeti kérdés ÄLLAMI életünk alapvető elve a demokratikus centralizmus. mely biztosítja a tervszerű központi irányítást, Ugyanakkor kiterjeszti és felkarolja a dolgozók kezdeményezéseit. Azt ma már senki sem vitatja, hogy az üzemi demokrácia fejlesztése a politikai és gazdasági feladatok sikeres megvalósításának egyik fontos eszköze. A vállalatok, üzemegységek önállóságának kiterjesztése növelte a kollektívák beleszólási lehetőségeit a gazdálkodási kérdések eldöntésébe. Ennek hatására fokozódott a munkát végző emberek aktivitása. egyre többen és egyre hozzáértőbben nyilvánítanak véleményt a tervezésben, az irányításban, ellenőrzésben, hasznosítják termelési tapasztalataikat. A negyedévről negyedévre megtartott tanácskozásokon csaknem ötezer hozzászólás, észrevétel hangzik el, melyekből kétezer rövid idő alatt hasznosítható a termelésben, a fejlesztésben és a munkavédelemben. Ennél is fontosabb. hogy munkások érdemben vesznek részt a politikai hatalom gyakorlásában, közvetlen tapasztalatokat szereznek a vezetésben, fejlődik magatartásuk. A dolgozók közvetlen részvétele a vezetésben és a gazdálkodás ellenőrzésében javult. A nagyobb önállóság kedvezőbb feltételeket teremtett ä vezetők munkájának megítéléséhez, a demokratikus jogok érvényesítéséhez, örvendetes, hogy az üzemi demokrácia fórumai, intézményei tovább bővültek. A termelési tanácskozások mellett egyre gyakoribbak a szocialista brigádvezetők, újítók tanácskozásai. munkásgyűlések és ifjúsági parlamentek megtartására is sor került, így megfelelő eszközökkel rendelkezünk. melyek a munkahelyi demokráciát szolgálják. A helyzet értékelésénél azonban figyelembe kell venni, hogy az egyes üzemeknek, gyáregységeknek, telephelyeknek különbözőek az adottságaik. Van ahol rendelkeznek a legfontosabb jogkörökkel, például a tervek összeállításában á nyereségérdekeltség kialakításában részt vesznek, bér- és jutalmazási. valamint fegyelmi jogkörrel bírnak. A megyén kívüli székhelyű vállalatok gyáregységeinél azonban a belső mechanizmus fejlesztése nem halad kellő ütemben. Hét- száz-nyolcszáz fős egységekben nem dönthetnek a termelési-piaci és bérkérdésekben. Az említett tényezők kellemetlenül befolyásolják a munkahelyi demokrácia kiteljesedését. A termelési tanácskozásokra egyre inkább a rendszeresség jellemző. Kis egységenként tartják, a napirendre kerülő kérdések az adott termelőüzem problémáival foglalkoznak, formailag mindenütt reagálnak az észrevételekre. Biztató, hogy a dolgozók által felvetett javaslatok zöme közösségi jellegű. A hatékonyságot akadályozzák az előkészítés hiányosságai; nem történik meg időben, a tájékoztatás a napirenden levő témákról, a dolgozók nem kapják meg írásban élőre a beszámolók lényegét . Nem egyszer leszűkülnek a tanácskozások a termeléssel összefüggű témák ismertetésére. Általában tájékoztató jellegűek. Nem mindig kémek javaslatot, de a beszámolók sem tartalmaznak ilyeneket. Nincs többféle elképzelés egy-egy probléma megoldására. A közérthetőséget zavarja a számadatok halmaza, a túltengő szakmai-közgazdasági értékelés. Továbbra is gátolja az aktivitást a javaslatok bürokratikus intézése. Sajnos, az első számú vezetők nem ellenőrzik kellően az észrevételek sorsát. A műszaki vezetők tanácskozásai — kivéve a termelési tanácskozások előttit — nem rendszeresek, nem használják ki eléggé a rendelkezésre álló szellemei kapacitásokat, sok esetben még a műszaki-fejlesztési tervek készítésébe se vonják be őket. Évente egy-két alkalommal az egész kollektívát érintő kérdések eldöntésénél hasznosnak bizonyul a munkásgyűlések megtartása. Ezeken általában a vállalatok igazgatói tartják a beszámolókat. Lebonyolítási rendje, kellő megszervezése azonban még nem eléggé kiforrott. Nagy lehetőséget adó fórum a szocialista brigádvezetők, kiváló újítók tanácskozása. Ezek egyre aktívabbak, ahol sok hasznos javaslat hangzik el. A résztvevők kellő hozzáértéssel vesznek részt a döntések előkészítésében! Van ahol a vállalat vezetői, Igazgatói tanácsülésekre meghívják a dolgozók képviselőit is. A KÖZVETETT intézmények közül a munkaügyi döntőbizottság és a társadalmi bíróság munkája — bár nem egyenletesen —, de javult. Szerepet vállalnak a munkafegyelem, a szocialista erkölcs vállalaton belüli megszilárdításában. Munkájukhoz azonban nem kapnak elegendő támogatást a gazdasági vezetéstől. Az üzemi demokrácia fejlesztésében a gyorsabb előrehaladást mindenekelőtt szemléletbeni problémák gátolják. A vezetők egy része az általános elvek elfogadásán túl nem ismeri megfelelően annak komplex tartalmát. Nem egyszer leszűkítik csak vezetési módszerekre. vagy szakszervezeti feladatra. Számos esetben nem kap elég teret a nevelő munkában az üzemi demokrácia céljainak magyarázása, annak megértetése. hogy ez csak eszköz a politikai hatalom gyakorlására az érdekek összehangolására. Előfordul az is. hogy csak szervezeti kérdésként kezelik. Formailag eleget tesznek az előírt követelményeknek. időszakonként megtartják a tanácskozásokat. TERVSZERŰ eszmei, politikai munkára van szükség, hogy fokozódjék a dolgozók aktivitása. A szakszervezeteknek és gazdasági szerveknek feladatuk, hogy a munkások bevonását ne csak a végrehajtás folyamatában szervezzék meg. hanem a tervek készítésénél is. Minden szinten lehetőséget kell nyújtani a tervismertető tanácskozások megtartására. Rendszeresen értékeljék ezek hatásfokát. A negyedévenkét megtartott megbeszéléseken elhangzott javaslatokat kísérjék figyelemmel, és a megvalósítás lehetőségei alapján osztályozzák. A hatékonyság megköveteli, hogy a szocialista brigádok megbeszélései lehetőleg előzzék meg a termelési tanácskozásokat. hogv érdemi javaslataikat időben kidolgozhassák, és aktívan részt vállalhassanak e fórum munkájából, beleszólhassanak az őket érdeklő kérdések megvitatásába. • S. I. Kövessük a füredi példái Az idén tavasszal ugyanúgy, mint máskor és máshol, Pász- tón is parkosítanak, fákat, bokrokat és rózsatöveket ültetnek el, amelyek nagyrészt életre is kelnek. Szükségünk van rájuk, életünk részeseivé válnak, port, kormot nyelnek el, megszűrik a levegőt, s az éltető oxigént biztosítják az ember számára. S nemcsak az időjáráson, rajtunk is múlik, felTélnék a napok csendesen — az egyik rakódik a másikra. Itt nincs hétfő, meg kedd, nincsenek ünnepek, csak napok vannak. Reggelek, esték, éjszakák. A dombok, a fák hű társak. Ugyanitt álltak már öt- ven évvel előtt is. Lombot fakasztottak, levelet hullattak a természet törvényei szerint. A két öreg szereti, nagyon szereti a dombokat, meg a fákat. Tudják, ezek nem mehetnek el innen, ezek nem hagyhatják itt őket. Csendes, szomorú nyugalom üli meg a Pétervölgyet. Áll a két ház szemben egymással. Az egyikben az öregasszony, a másikban az öregember lakik. Ide a világ zajai csak néha szűrődnek be, egy villanásnyira. Az öregasszony kendőt köt a fejére és kiballag az udvarra. Akad tennivaló jócskán. A libák, csirkék, aprójószágok követelik az elesé- get, ül már a tyúk a tojásokon. Az öregasszony motvo- rog, miközben szórja a földre a kukoricát. Élénkül a szemközti ház is. Az öregember két tehénkét hajt itatásra az időrágta géIdegen errefelé csak ritkán vetődik... meskúthoz. Óvja őket féltő gonddal; nemsokára borjasak lesznek. — Te, Pista, gyere át! — hívogatja az öregasszony a kis szemüveges emberkét. Ülünk az üveges verandán az asztal körül. A hajlott hátú anyóka, a 78 éves Erzsi néni csak beszél, beszél... Egy- szuszra. Látni rajta, hogy élvezi az idegent, meg aztán olyan régen történt már meg vele, hogy valaki az életéről kérdezősködjék. — 1928-ban halt meg az én drága uram. 32 éves voltam akkor, javabeli asszony. Azóta itt élek a Pétervölgy- ben. Felneveltem három árvát. Két fiam él; az egyik Kisterenyén vasutas, a másik, a hatvanéves meg nyugdíjas bányász. Itt lakott ő is egy ideig, de elmenekült, be a faluba, mert megrepedeztek a házak. Tudja, bányakárosak lettek. Ez az én házacskám is megöregedett, megrozzant már. De nem hagyom itt. Tudja-e, hogy annak idején tíz-húsz fillérekből raktam össze az árát? özvegy Oravecz Jánosné, Erzsi néni kinyitja a visele- tes fekete „ridikült”. Ebben őrzi a szerettei ■ fényképét. Este, ha meggyújtja a petróleumlámpát, gyakran előveszi a képeket és emlékezik, örül, hogy most másnak is megmutogathatja ezeket, a számára oly kedves ereklyéket. — Ez volt az én jó uram — rakja a kezembe a megsár- gu't fotót, amely egy délceg, bajuszos fiatalembert ábrázol. — A birtokosnak. Horváth Bertalannak volt a juhásza. Esküvői kép; az unoka, meg a felesége. Mindketten középiskolai tanárok. Meztelen kis emberkék — a dédunokák. — Van még egv művezető unokám is, a legkisebb meg még iskolába jár. — Eljönnek-e néha Erzsi nénihez ? — El bizony. Csak elég ritkán, mert tudja, elfoglalt ember ez mind. De, ha jönnek, akkor nagyon-nagyon örülök. A fiam meg a menyem hoz nekem kenyeret, mert nem bírok én bejárni a faluba. Messze van az ide nagyon. Pista bácsi, Oravecz István, a másik ház tulajdonosa, sógora Erzsi néninek. Kettejük közül ő a fiatalabb. 72 éves lesz ezen az őszön. — A múlt évben, a tél beállta előtt mindenki elmenekült innen. Azt mondták, se villany, se rendes út — megyünk. És elmentek. Ketten maradtunk Erzsivel. Még a fiam is beköltözött Homok- terenyére. — Pista bácsi, bejár-e a faluba? — Talán, ha három hónapban egyszer. Ha hajat kell nvíratni. vagv orvoshoz kell menni. De másnak, minek menjek? — Nem rossz így egyedül? Nem hiányoznak az emberek? — kérdezem Erzsi nénitől. — De bizony. Néha már nagyon rossz. Olyankor áthívom ezt a Pistát, jöjjön már beszélgessünk egy kicsit! Táskarádió is van. Este azt hallgatjuk. — Szokott-e főzni ? — Ügy harmadnaponként. Tegnap káposztát főztem, meg sütöttem egy kis bodakot is. Megkínálom magát belőle, de ki ne kosarazzon! Olyan ünnepélyes, hogy eljöttek ide. Máskor is jöjjenek! No, Pista, egyél te is! UVszünk. Egyikünk sem szól. A két házőrző kutya, a fekete Néró, meg a fehér szőrű Portás az ajtóból lesnék, ök őrzik a házat, vigyázzák a völgy nyugalmát. Kevés a dolguk. Idegen errefelé csak ritkán vetődik. Ha meg valaki mégis elkeveredik erre a tájra, azt hiheti, lakatlan a völgy. Mert a két öreg nagyon csendesen él. V. Kiss Mária nőiteken és gyermekeken egyaránt, hogy a cserjék, suhua- gok életre keljenek. Pásztó lakosainak száma állandóan emelkedik, úgy gondolom, hogy akik már itt élnek itt laknak, előbb-utóbb a magukénak vallják ezt a szépen épülő nagyközséget, ugyanúgy, mint azok, akik itt születtek. Közös érdekünk. hogy még többet törődjünk a belső területek rendezése mellett a fásítással és a virágok telepítésével is. Balatonfüreden van egy nagyon szép és értékes park. Ott az a szokás alakult ki, hogy az ott időző híres emberek, poli. tikusok, tudósok és művészek emlékfát ültetnek, amit aztán táblával jelölnek, hogy az utókor számára is fennmaradjon az illető neve. Nógrád megyében. s így Pásztón is követhetnénk ezt a példát. Gyönyörű elgondolás a dunántúliak kezdeményezése. S ha a külföldiek, akik a szélrózsa minden irányából jöttek és jönni fognak, nem restellnek ásót fogni, hogy emléküket megörökítsék a magyar tenger partján, mennyivel inkább kötelességünk nekünk a saját környezetünk alakítása és szépítése, bokrok, fák ültetése és gondozása: a magunk és a mások örömére egyaránt! Tóth Istvánné • Pásztó, Sport utca 7. NÓGRÁD — 1974. március 29., péntek
