Nógrád. 1974. március (30. évfolyam. 50-76. szám)
1974-03-20 / 66. szám
Fejlesztésből — részesedésből (II.) Határozott, egyértelmű választ kapnak Régi barátainkhoz E gy lap leghűségesebb barátai, szellemi szövetségesei azok az előfizetők, akikhez a mindennapos eseményekben, történésekben megújuló példányaival nap nap után bekopogtat. Egy újságnak és készítőinek akkor igazán jó a közérzete, ha minél több ilyen barátot, szellemi szövetségest tudhat a maga oldalán, ha hiteles számszerűségben is érzi azt, hogy a szava nem pusztába kiáltott szó, hanem eleven, hatékony erőként gondolatokat ébreszt, jó ügyekre mozgósít, tettekre ösztönöz. Éppen ezért egy újság tartalmában akkor válhat igazán gazdaggá, ha készítői ismerik azokat a gondokat, problémákat, melyek az emberek legszélesebb rétegeit foglalkoztatják, választ tudnak adni kérdéseikre, s még inkább akkor, ha az újságszerkesztés olyan kollektív alapon nyugszik, mely a lapbarátok, szellemi szövetségesek közreműködését is igényli. Egy újság hivatásos szerkesztőgárdája — hasonlattal élve — olyasféle, mint a közigazgatási apparátusban a kinevezett ügyintéző szervezet, — melynek tulajdonképpeni „gazdája”, irányítója a népképviseletként dolgozó társadalmi testület. Nos, ezt a testületet jelenti nekünk az a tábor, amelyet kissé talán rideg megjelöléssel a NÖGRÁD előfizetőiként tartunk számon. Ök a legfőbb ellenőrei mindennapos munkálkodásunknak, az ő tanácsaik, javaslataik azok, melyek hiányában szegényesebb, tartalmatlanabb volna lapunk. Most, amikor Nógrád megye tízéves napilapja nagyszabású akcióban keresi az újabb szellemi szövetségeseket, barátokat azokhoz a politikai, gazdasági, tudományos. szellemi-kulturális célokhoz, melyek segítése, előbbre vitele a kommunista sajtó alapvető feladta, — jóleső büszkeséggel mondhatjuk, hogy nem egy olyan barátot, szellemi szövetségest tartunk számon név szerint is, akik már lapunk megszületésétől oldalunkon állnak, velünk tartanak, akikre mindig számítani tudtunk, s bizonyára ezután is számíthatunk. Erről győztek meg vasárnapi számunkban azok a közvetlen hangú vallomások is, melyeket pártmunkásoktól, hivatali funkcionáriusoktól az egyszerű olvasókig számosán hallattak. Minden régi barátot természetesen nem szólaltathattunk meg, így ezúttal mi szólunk hozzájuk, a kijáró köteles tisztelettel, s azzal a kéréssel: legyenek segítőink, aktív támogatóink, propagátoraink abban az akcióban, melyet e napokban a NÖGKÁD előfizető-táborának növelésére végzünk. Ismerik hibáinkat és erényeinket egyaránt, ezek ismeretében — úgy véljük — jó ügy szolgálatát vállalják, s mi nem maradunk hálátlanok. H isszük, hogy az előfizető-olvasótáborában, új barátokkal, szellemi szövetségesekkel gyarapodó NÓGRÁD a továbbiakban még hatékonyabban szolgálhatja szocialista társadalmunk közös ügyeit. B. T. Magasabb szinten, differenciáltan A tagfelvételi munka tapasztalatai a pásztói járásban A változás abban is lemérhető, hogy a 130 lakásigénylő k Ízül 92 OTP-társaslakásra nyújtotta be igényét. Ez alapvető változást jelent a koráb- b időszakhoz képest. Ezt az új helyzetet figyelembe vette a gyár vezetősége és szak- szervezeti bizottsága. Üjabb tárgyalásokat folytatott a városi tanáccsal és az OTP-vel. Kérték, hogy gyorsabb ütemben növeljék az OTP-társas- házak számát. Énnek alapján indult meg 1973-ban a Salgó úton egy 42 lakásos OTP-társasház építése, amelynek átadását az év végére tervezik. A városi tanáccsal megkötött szerződésben szerepel, hogy az említett OTP-társasházon kívül 1975- ig 50 ilyen lakást biztosítanak a gyár dolgozóinak. A szakszervezeti bizottság véleménye szerint, amennyiben nem növekszik a lakást kérők száma, akkor valószínű, hogy három éven belül, de legkésőbb az ötödik ötéves terv végéig ki tudnák elé- f' eni az igényeket. Ennek kapcsán került szóba a jövő is. A szakszervezeti bizottság a jövőben is több variációban készíti el a munkáslakásépítési akció tervét, figyelembe véve a rendeleteket, a különböző szakszervezeti testületek irányelveit és az anyagi lehetőségeket. Ebben a tervben a jelenlegi igények kielégítése mellett szerepel a régi kolóniák eltüntetése is. A városi tanáccsal egyetértésben már megrendelték a lakótelep további rendezési tervét, amely tíz évre szabja meg a lehetőségeket, teremti meg a fejlődés feltételeit. avult, bádogtetős, sok esetben már most is életveszélyesnek tekinthető kolóniái épületek szanálásához. 1975. elejére dől el, hogy helyükbe milyen típusú lakások kerülnek, milyen rendszert alakítanak ki az építkezésben. Erre az időre tisztázódnak az alapgondolatok, kialakulnak a konkrét távlati elképzelések is. A kolóniák fokozatos megszüntetésével egyidejűleg tovább folytatják a lakótelepi foghíjak beépítését. A gyár vezetősége továbbra is segíti a családiház-építőket. Részükre azonban jóval kisebb összeget, az 1969. évinek csak 8 százalékát biztosítja. A mérsékelt pénzbeli támogatáson kívül megfelelő térítés ellenében bontott anyaggal és kedvezményes fuvarral is segíti a kislakásépítőket. Mivel a fizikai dolgozóknál van a legtöbb olyan család, melyek nehéz körülmények között élnek, vajon ez tükröződik-e a lakások elosztásában, és a sorrendiség megállapításánál? 1969-ben még nem. Ekkor a lakások zömét a gyárba kerülő, ide jelentkező új, friss diplomás szakemberek kapták. 1973-ban alapvetően megváltozott a helyzet. A kiutalt lakások 75—80 százalékához fizikai dolgozók jutnak. Soraikban jelentős a fiatalok száma. Az elosztás megfelel a központi elképzeléseknek, a SZOT, a vasasközpont és az SZMT irányelveinek. A szak- szervezeti bizottság állásfoglalása szerint ezt az arányt továbbra is tartják, sőt, ha lehet, akkor tovább növelik. figyelembe veszik a lakást kerb szociális helyzetét — hány gyerek van — mennyi a jövedelem, hány éve dolgozik a gyárban, milyen a munkához való viszonya, az alapkötelezettségén felül milyen plusz terheket vállal; részt vesz-e a társadalmi munkában, a közösség szolgálatában. A kérelmeket a gyáregységekben létrehozott lakásbizottságok gyűjtik össze. Az itt összegyűjtött kérelmeket sorrendi javaslattal felküldik a gyári központi lakásbizottsághoz. A beérkezett javaslatok alapján — figyelembe véve az előbb elmondottakat — döntik el, hogy melyik kívánság teljesítése mikorra várható. A sorolásról 30 napon belül szóban és írásban értesítik a dolgozót. Határozott igent és megközelítő dátumot mondanak, vagy egyértelmű nemmel válaszolnak. A lakásbizottsági rendszer bevezetése jelentősen növelte a lakásbizottságban dolgozók felelősségét. Mivel az igénybejelentéstől a teljesítésig hosszabb idő telik el, közben olyan események is történhetnek, amik módosíthatják a sorrendet. Ilyen például a gyermekáldás. Ez a helyzet előnyt biztosít az igénylőnek. Amennyiben valaki nem ért egyet a lakásbizottság döntésével, annak módja van fellebbezni a szakszervezeti bizottsághoz. A szakszervezeti bizottság felülvizsgáltatja a korábbi döntést. Saját álláspontját kétféleképpen tudja képviselni. Az egyik: a lakás- bizottságban dolgozó két aktíván keresztül. A másik: a szakszervezeti bizottság titkára az üzemi négyszög ülésén, amely javaslatot tesz a központi lakásbizottságnak a sorrendiség kialakítására. Ez a módszer nagy mértékben csökkenti a lakásigénylőknél korábban meglevő viszálykodást, illetve veszekedést. Évenként hat-hét esetben kerül sor fellebbezésre, annak felülvizsgálatára. A kérelmezők 25—30 százalékának sikerül kérését teljesíteni. Most készítik az ez évi besorolást. Ennek feltételei változatlanok, igazodnak az előző években megjelent rendeleíekhez, valamint az SZMT-ülés legutóbbi állásfoglalásához. Ez utóbbi plénumon a vállalat szakszervezeti bizottságát, gazdasági vezetését megdicsérték, mivel eredményes munkát végzett a munkások lakásgondjainak enyhítése érdekében. Egy éve annak, hogy megyénk párttagjai, kommunistái taggyűléseken beszélték meg a Központi Bizottság 1972. novemberi, és a Politikai Bizottság ugyancsak 1972. november 21-i határozatát. A párttagság egyetértett a határozattal a pásztói járásban is. Különösen a fizikai dolgozók ítélték meg úgy, hogy az intézkedés a párt- és munkás- osztály vezető szerepét, a párt élcsapat jellegét hívatott erősíteni, tudatosan alakítja a párttagság összetételét, s növelte a követelményt, a szintet az új párttagokkal szemben. amit feltétlen differenciáltan kell alkalmazni. Az igazsághoz tartozik az is, hogy különösen az értelmiségi és alkalmazotti körökben akadtak kétkedések. Mi több, még a pártvezetőségekben is lehetett találkozni bizonyos fokú tétovázással, a végrehajtásnál jelentkező úgynevezett ráérő hangulattal. Találkozni lehetett elbizakodottsággal is. Ebből fakadt aztán az, hogy különösen az év első felében nem volt meg a kellő folyamatosság. ütemesség a tagfelvételi munkában, lassú volt a tudatos felkészítő tevékenység a munkások, a nők és a fiatalok legjobbjai között. Javult a munka Az egyre múló hetek, hónapok tettekre késztették az alapszervezetek, de a járási pártbizottság vezetőit is. Titkári értekezleteken, továbbképzéseken. testületi üléseken foglalkoztak a határozat maradéktalan végrehajtásával. Átgondoltabb lett a munka. Ennek is az eredménye, hogy az elmúlt évben 42 új párttaggal erősödtek a járási párt- bizottsághoz tartozó alapszervezetek. Az új tagok közül 34 a fizikai munkás!, vagyis az új tagok 78,5 százalék. Ha az arányokat is vizsgáljuk, azt iá tjük, hogy a nők aránya 40,4, a fiatalok, a 30 éven aluliaké pedig 57,1 százalék. A KISZ-szervezetek 10 fiatalt ajánlottak egy év alatt a párttagok soraiba. Tapasztalatok A tagfelvételi munka jó néhány tapasztalattal is jár a pásztói járásban. Talán azzal lehetne kezdeni a sort, hogy kevés az új tagok között a fizikai dolgozó nők aránya, különösen számukhoz és jelentőségükhöz viszonyítva. Ugyancsak kevés, mindössze egy fő a mezőgazdasági munkás. Ami pedig feltétlen tanulságul kell, hogy szolgáljon: az alapszervezetek egyetlen új jelentkezőt sem utasítottak el alkalmatlanság. politikai éretlenség. vagy más címen. Ez a munka a párt járási végrehajtó bizottságára és a nagyközségi végrehajtó bizottságokra hárult. E két testület összesen nyolc jelentkező felvételét utasította el. Ez pedig úgy következhetett be. hogy az alapszervezeteknél — különösen az első félidőben hiányzott a körültekintő, emberi, őszinte beszélgetés, tájékozódás az egyénről, amit, ha később is, de magasabb szintű pártszervnek kellett elvégezni. Ha már a tapasztalatoknál tartunk, akkor érdemes szót ejteni a párt öntisztulásáról, ami a pásztói járásban is elkezdődött. folyamatban van! Hiszen ennek helyes értelmezése fejleszti a pártfegyelme;, a párt tekintélyét. A pásztói járásban az az eddigi tapasztalat: az álapszervezetek fe • mérték, hogy kik azok. aki.c nem alkalmasak a párttagságra. Ezek egy része megemberelte magát, mások kiléptek a pártból, vagy az alapszervezet törölte a nárttagság sorából. De a módszerek, a követelmények értelmezése, alkalmazása terén még itt is van tennivaló. Feladatok A tagfelvétellel kapcsolatos alapelvek továbbra is változatlanok. A legfontosabb a Politikai Bizottság 1972. november 21-i határozata egységes értelmezésének és érvényesítésének biztosítósa. A tagfelvételi munka minden esetben a párttagság összetételének javítását kell, hogv eredményezze. Ezt viszon t csak akkor érik el. ha a tagfelvételi munka során a követelményeket magasabb szinten, és differenciáltan alkalmazzák. Ugyanakkor az idén is tovább kell erősíteni a párttaggyűlések, a pártvezr- tőségek. a pártcsoportok szerepét, felelősségét az előkészítésben és a döntésben. Helyes módszer volt. hogy a járási végrehajtó bizottsági ülésre már eddig is meghívták a le vételre kerülőt, de az sem lenne rossz, ha esetenként az alapszervezet titkára is részt venne a végrehajtó bizottsági ülésen. A pásztói járás párt-alap* szervezeteinek erre az évre is megvan a feladatuk a tagié* vételi munkában. Nem szabad, hogy az idén is jelentkezzé c az elmúlt év elején tapasztal:: bizonytalanság. Munkához kell látni, már most, hogy biztosítva legyen a folyamatosság. az ütemesség, nem utolsó sorban pedig az. hogy a pásztói járásban is tovább növekedjék a párt munkásjellege. Mind több becsületes, arra rátermett, fizikai munkással, nővel és fiatallal legyenek erősek az alapszervezetek. A feladatok világosak a pásztói járásban is. Most már munkán a sor. Az elképzelések szerint hoz- A lakasigenylok d—20 eves zákezdenek az Amerika eine- munkaviszonnyal rendelkez- vezésű hegyoldalban található, nek. Az elosztásnál a közpon- csaknem 250 régi, rossz, el- ti irányelveknek megfelelően Kinek higgyünk? Kút- vagy próba- fúrás? Az elmúlt hét elején Balassagyarmat keleti bejáratánál, az őrhalmi termelőszövetkezet rétjén, néhány munkásember nagy szorgalommal hozzálátott két. a város ivó- vízellátását szolgáló kút fúrásához. Az ilyen intézkedést csak üdvözölni lehet, hiszen egy nagyon vízszegény település gondjainak enyhítését szolgálja. A baj akkor kezdődött, amikor a munka megkezdésének reggelén Balassagyarmatra menet Bállá Istvánt, a tsz elnökét is megdöbbentette a réten levő szorgalmaskodás. Ugyanis alig pár nappal előbb fejezték be a rét kitakarítását. műtrágyázását és egyéb olyan tevékenységet, amely a jó takarmány ellátást hivatott elősegíteni. Azt mondta a tsz elnöke, hogy több tízezer forintot fordítottak a terület feljavítására. A gond itt kezdődött. Mert ez elnök tiltakozott, méghozzá jogosan! Mit szólna a vízmű, ha mondjuk valamelyik birtokára idegen menne, és hozzákezdene egy víkendházat építeni. Tiltakozna... Mivel jogállamban élünk, és a tiltakozás egymagában csupán üres malaszt, hát kerestük az indítékokat. Azért, hogy elmondhassuk kedves olvasóinknak is tapasztalatunkat. Telefonon a Víz- és Csatornamű Vállalatnál kezdtük az érdeklődést. A vonal másik végén Hajek Sándor osztály- vezető: „Igen, új kutakat építünk Balassagyarmat részére. Hogy szabálytalanul? Erről nem tudok. Hogy ez biztos? Az már más... Kérem, a kutak építését a beruházási vállalat bonyolítja részükre. Forduljanak oda, keressék Romhányi Zoltánt.” A vonal másik végén az igazgatói telefon. Udvarias női hang jelzi, hogy előkeríti Romhányi Zoltánt. Sikerült. „Kisajátítottuk a területet. Nem.. .? Ezt honnan veszi? Az elnöktől? Érdekes...” — csend. „Várjon, kérem, ennek az ügyintézője Ecseri kartárs — megkérdezem.” — Másodpercen belül. „Halló, a szerkesztőség? Na kérem, tessék jól idefigyelni. Ez az ügy nem tartozik a hatáskörünkbe. Ugyanis Gyarmat alatt kutatófúrások folynak, amit a VÍZITERV végez. Azoknak a székhelye? Budapest. Forduljanak talán oda. Kérem, nem történt semmi, nagyon szívesen.” Mi lehet itt? Az emberek azt mondták, kutat fúrnak. Láttam is. Az elnök is ezt mondta. Talán Ács Boldizsár, a Balassagyarmati városi Tanács osztályvezetője segíthet. Ö mindenről, ami náluk történik, a legpontosabban tud. — Minden rendben van a kúttal. próbafúrás folyik ott. Szolgalmi jogunk van. Ezt követi a kisajátítás és kész. Minden rendben. Nincs szükség a nyugtalanságra. Még Bállá István, az őrhalmi tsz elnöke volt hátiba, hogy megbeszéljem vele: mindketten elhamarkodtok a dolgot. Törvényesen kezdték a munkát, és tulajdonképpen semmi sem történt, csupán két próbafúrás. Erről tudósítottam az elnököt, szintén a telefon segítségével, amikor legnagyobb meglepetésemre ezt mondja: — Én felelősségre vontam a balassagyarmati vízmű vezetőjét azért, hogy kisajátítás nélkül mentek a rétre, és ott kutat fúrnak. Említettem a rétbe befektetett jelentős pénzösszeget, amely a tsz kárát jelenti. Bocsánatot kért, és azt mondta nekem hogy sajnos, elvétették a lépést, mert azt gondolták, a balassagyarmati tsz birtokán dolgoznak, amellyel már megállapodtak a kútásást illetően. Én folytatom a szabálysértőkkel szemben az eljárást, és kártérítést követelek... Na, most mi a helyzet? Kút-, vagy próbafúrás folyik? Kinek higgyünk? A vízműnek. a beruházónak, a városi tanácsnak, a gyarmati vízmű vezetőjének, vagy a tsz elnökének? Robál Gyula V. K. Kisecseten a kétbodonyi közös gazdaság asszonyai melegágyak készítésén szorgoskodnak. A dohánypalántákat nevelik majd ebben, melyet május közepe táján ültetnek ki a földekre. — fodor — Somogyvári László NÖGRÁD - 1974. március 20., szerda 3
